Ferenczy Endréné és a bibliográfia

2024. szeptember 23. 06:00 - nemzetikonyvtar

Ferenczy Endréné roppant gazdag és jelentős munkásságában fontos helyet foglal el a bibliográfia. Gyakorló bibliográfusként több jelentős könyvészet készítése fűződik nevéhez, ugyanakkor bibliográfiáról vallott nézeteit alapvető tanulmányokban fejtette ki, illetve – mint a nemzeti könyvtár magas beosztású vezető munkatársa – „hivatalból” is foglalkozott bibliográfiai kérdésekkel. A bibliográfiát nem tartotta önálló tudománynak, Kőhalmi Béla és Joris Vorstius nyomán azt az álláspontot képviselte, hogy:

„a bibliográfia nem igényel önálló elméletet, nem tartozik az ’alkotó tudományok’ közé, de az alkotó tudományok számára nélkülözhetetlen gyakorlati segédtudomány.”

Ferenczy Endréné: Az általános nemzeti retrospektív bibliográfia: eredmények, feladatok, módszerek. In: Könyvtári Figyelő, 36. évf. 5–6. sz. (1990), 453. – Elektronikus Periodika Archívum

Ugyanakkor meggyőződéssel vallotta, hogy ha a bibliográfiát:

„a kutatás segédeszközeként tekintjük, akkor funkciójának meghatározását, alkalmazandó módszereit és az ezzel kapcsolatos feladatok rangsorolását a legtágabb körűen értelmezett tudományos kutatás szükségletei és követelményei szabják meg.”

Ferenczy Endréné: Az általános nemzeti retrospektív bibliográfia: eredmények, feladatok, módszerek. In: Könyvtári Figyelő, 36. évf. 5–6. sz. (1990), 454. – Elektronikus Periodika Archívum

Elengedhetetlennek tartotta a konkrét bibliográfia készítésének alapos végiggondolását, felvetése szerint a tisztázandó elvi kérdések a következők. A gyűjtőkör kapcsán mindenekelőtt eldöntendő a patriotikum fogalma, a különböző kategóriák konkrét tartalommal való megtöltése. Fontos elvi kérdés a válogatás vagy teljesség problémája, illetve az, hogy milyen dokumentumtípusok kerüljenek be a bibliográfiába. Ezután kell foglalkozni a bibliográfia tervezése során a módszertani kérdésekkel, vagyis azzal, hogy milyen szerkezetben közölje a bibliográfia az anyagot: betűrendben, szakrendben vagy időrendben. Nem kevés problémát okozhat a bibliográfiai leírás formájának kérdése. E csoportba tartozik az a dilemma, hogy közöljön-e lelőhelyeket a könyvészet. Végül foglalkozni kell a bibliográfia készítésének szervezeti kérdéseivel is. Látható, hogy Ferenczyné nagyon alapos elméleti szempontokat vetett fel a bibliográfiakészítés során, és ezekhez az alapelvekhez az általa készített könyvészeteknél következetesen ragaszkodott.

Ferenczy Endréné Wendelin Lídia. A kép forrása: Interjú Ferenczy Endréné Wendelin Lídiával, 2006. Készítette: Lukács Bea. Operatőr: Ballagó Gergely – Történeti Fénykép- és Interjútár. Az OSZK Youtube-csatornája

A pályakezdés évei: az Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztályán

Ferenczy Endréné – vagy akkor még hajadonként Wendelin Lídiaként – 1951-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait. Visszaemlékező írása szerint a bibliográfiákat a tájékoztatás tárgy keretében Szentmihályi János ismertette, a könyvtártant pedig Kőhalmi Béla adta elő. Az akkori egyetemi tanulmányi rend szerint az ötödik évfolyam a gyakornoki év volt, melynek abszolválása után tehetett államvizsgát a jelölt. Wendelin Lídia gyakornoki évét 1955-ben kezdte meg a nemzeti könyvtárban és a következő évben szerezte meg könyvtár és kínai szakos oklevelét.
1955-ben került tehát a nemzeti könyvtár, első és egyetlen főállású munkahelye kötelékébe, kezdő szolgálati helye a Bibliográfiai Osztály volt. Nem tudjuk, hogy mennyire volt beleszólása a végzős hallgatónak abba, hogy gyakornokként az intézmény mely szervezeti egységébe kerüljön, mindenesetre szemmel láthatóan Ferenczyné esetében az érdeklődésének, hajlamainak megfelelő helyre került és csakhamar fontos, megbecsült munkatársa lett az osztálynak.
A Bibliográfiai Osztály viszonylag újonnan létrejött egység volt a nemzeti könyvtáron belül. Végső soron a nevezetes minisztertanácsi, a 2.042-13/V.14./ M.T. határozat A könyvtárügy fejlesztéséről című hozta létre. A határozat elsősorban a szocialista magyar könyvtárügy megteremtését kísérelte meg létrehozni, a nemzeti könyvtár legfontosabb feladataként a közművelődési könyvtárak – akkori elnevezéssel: tömegkönyvtárak – támogatását jelölte meg. A határozat megszüntette az Országos Könyvtári Központot és feladatainak tekintélyes részét az OSZK-ra ruházta:

„Az Országos Széchényi Könyvtárat, mint az ország legnagyobb könyvtárát a tudományos és tömegkönyvtárak legfontosabb segítőjévé kell fejleszteni. Feladata, saját könyvtári tevékenységének továbbfejlesztése mellett, a módszertani és bibliográfiai segítségnyújtás a többi könyvtáraknak. Az Országos Könyvtári Központ feladatai közül az Országos Széchényi Könyvtár átveszi a bibliográfiai munkát és a nemzetközi könyvcsere feladatait.”

2.042-13/V.14./ M.T. határozat A könyvtárügy fejlesztéséről. In: A könyvtári szolgálat jogi szabályozása, szerk. Takács József, Budapest, Országos Könyvtárügyi Tanács (Az Országos Könyvtárügyi Tanács kiadványai 2.), 1958, 31. – Törzsgyűjtemény

Az osztály kezdetben mindössze két fővel, később öt munkatárssal próbált feladatainak megfelelni. A két kurrens bibliográfia, az 1946 óta megjelenő Magyar Nemzeti Bibliográfia és melléklete, a Magyar Folyóiratok Repertóriuma egyébként nem az osztályon készült, hanem az előbbi a könyvfeldolgozó osztályon, utóbbi pedig a Hírlaptárban. Vagyis alapvetően a korra jellemző ajánló bibliográfiák közreadása, szerkesztése volt elsődleges feladata.
Az ajánló bibliográfia – bár korábban is ismert volt – hazánkban a szocialista korszakban vált kiemelt fontosságú műfajjá. Az illetékesek hatékony eszköznek vélték az olvasói nevelés és tudatbefolyásolás során, ezért alakult ki változatos formája az ajánló bibliográfiának. Elsősorban a FSZEK és az Országos Műszaki Könyvtár jelentetett meg nagy számban ilyen jellegű kiadványokat, de az OSZK is számos, alapvető feladatától végső soron idegen bibliográfiát jelentetett meg.
Néhány évvel később Waldapfel Eszter kemény kritikát fogalmazott meg ezeknek az éveknek bibliográfiai tevékenységéről. Felrótta az ajánló bibliográfiák feladatának, funkciójának tisztázatlanságát, bírálta a számbeli méretek túlhajszolását, amely a legtöbb esetben a minőség rovására ment és meggátolta az egységes, helyes elvek kibontakozását. Felrótta az általános, elvi zavaron túl azt is, hogy tisztázatlan volt az Országos Széchényi Könyvtár bibliográfiai tevékenységének profilja, mint írta, rosszul értelmezett jelszóvá vált ezen a területen is az a törekvés, hogy az Országos Széchényi Könyvtár munkájában minél közelebb kerüljön a tömegekhez, a dolgozó magyar néphez, és ahelyett hogy ezt saját feladatán, nemzeti könyvtári funkciójának maradéktalan ellátásán keresztül akarta volna megvalósítani, részben kívülről kapott helytelen irányítás következtében is, olyan ajánló bibliográfiák elkészítésére vállalkozott, amelyhez megfelelő szakemberei sem voltak, de amely nem is tartozott feladatai közé. Összegző megállapítása szerint ezek a feladatok csökkentették az osztály kapacitását a retrospektív nemzeti bibliográfia hiányzó éveinek elkészítésére.
Az osztály által kiadott ajánló bibliográfiák egy része sorozat részeként jelent meg. Ilyen sorozat volt A mi íróink. Ajánló könyvismertetések a szépirodalom tanulmányozásához, mely 1952 és 1957 között jelent meg. Az alábbiak láttak napvilágot:

Móricz Zsigmond, Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztály, 1952.
Mikszáth Kálmán, Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztály, 1953.
Csehov, A[nton] P[avlovics], Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztály, 1954.
Sztálin-díjas szépírók, Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztály, 1954.
Nagy magyar elbeszélők, szerk.: D. Szemző Piroska, Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztály, 1955.
Kalauz a magyar ifjúsági irodalomban, Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztály, 1957.

A másik sorozat volt a Röplapbibliográfiák, mely 1954 és 1956 között látott napvilágot. Darabjai az alábbiak voltak:

Móra Ferenc (1879–1934), [1954].
170 esztendeje született Körösi Csorna Sándor, [1954], 1955.
Száz esztendeje született Reviczky Gyula, 1955.
Ötven esztendeje született József Attila, 1955.
Százötven évvel ezelőtt született Toldy Ferenc,
Tóth Árpád,
Berzsenyi Dániel, 1956.

Az osztály által gondozott harmadik sorozat volt A népi demokráciák irodalmának magyar bibliográfiái melyben két kötet látott napvilágot:

Kozocsa Sándor – Papp Sámuel: A bolgár irodalom magyar bibliográfiája. 1945–1954, 1955.
Rudas Klára – Dardeli, Thoma: Albán–magyar bibliográfia

Egyedi összeállítások voltak az alábbi kiadványok:

A Békevilágtanács budapesti ülésén résztvevő külföldi küldöttek budapesti közkönyvtárakban található műveinek jegyzéke, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztálya (a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Országgyűlési Könyvtár, az Országos Műszaki Könyvtár közreműködésével), 1953.
Ifjúságnak az ifjúságról. Röplapbibliográfia. Összeál., az Országos Széchényi Könyvtár DISZ szervezete, Budapest, 1953.
Legdrágább kincsünk a gyermek. Ajánló bibliográfia népkönyvtárak részére, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztály, 1953.
A szocializmus építése hazánkban. Idegen nyelven megjelent művek jegyzéke, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztály, 1953.
Magyarországot ismertető művek idegen nyelven, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztály, 1953.
Rákóczi Ferenc szabadságharca. Ajánló könyvjegyzék népkönyvtárak számára, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztály, 1953.
A szocializmus építése hazánkban. Idegen nyelven megjelent művek jegyzéke, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztály, 1953.
A szocialista mezőgazdaságért. Ajánló bibliográfia népkönyvtárak részére, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztály, 1953.
Világifjúsági találkozók a magyar sajtó tükrében, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár DISZ szervezete, 1953.
Könyvtári mintakatalógus tömegkönyvtárak számára, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztály, 1954.
Csokonai Vitéz Mihály 1945–1954, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Bibliográfiai Osztály, 1955.

Mint látható a jegyzékből, az ajánló bibliográfiák egy része legalább irodalmi, történelmi volt, vagyis nem teljesen idegen az OSZK feladataitól, de akadtak olyan összeállítások is, amelyek készítését az osztály munkatársai nyilván egyfajta intellektuális megerőszakolásnak élték meg.
1955 körül kezdődtek az osztály életében a pozitív változások, megszűnt az ajánló bibliográfiák kiemelt fontosságú szerkesztése és elkezdődött a tudományos bibliográfiák közreadása. 1958-ban átszervezték a Bibliográfiai Osztályt, ekkor szűnt meg működésében a bizonytalanság, fokozatosan áttevődött a súlypont a nemzeti bibliográfiára, mind a kurrens, mind a retrospektív szerkesztése lett az osztály alapvető feladata. 1958-ban azonban az első feladatot, vagyis a kurrens MNB szerkesztését még a Feldolgozó Osztály látta el, az átadás időpontjaként az intézetvezetés 1959. január 1-ét tűzte ki. Mindezek a szervezeti változások érintették Ferenczyné helyzetét is, 1958-ban került az Olvasószolgálati és Tájékoztatási Osztályra.
Nem tudjuk, hogy Ferenczyné a Bibliográfiai Osztály által gondozott melyik ajánló bibliográfiai készítésében vett részt, de csakhamar az osztály vezetője, Bélley Pál (1925–1976) által megindított Új Bibliográfiai Füzetek elnevezésű sorozatban már önálló munkával jelentkezett, illetve Bélleyvel közösen jelentette meg az OSZK kiadványainak bibliográfiáját: Az Országos Széchényi Könyvár kiadványairól címmel napvilágot látott összeállítást. A jegyzék az OSZK kiadásában megjelent összes kiadványt regisztrálta. Három csoportban közölték az anyagot: 1., sorozatok, a megindulásuk időrendjében sorakoznak a tételek; 2., önálló művek, szintén időrendben, 3., a könyvtár kiadásában megjelent különböző időszaki kiadványok, szintén időrendben. A bibliográfiai rész után érdemi javaslatok olvashatók a kiadványok megjelentetésére, köztük a bibliográfiai munka átszervezésére.
Az Új Bibliográfiai Füzetek kapcsolattörténeti bibliográfiákat tett közzé azzal a céllal, hogy egy-egy, többnyire külföldi jeles személyiség vagy kultúra magyarországi kapcsolatait, hatását feltérképezze. A sorozatnak 1955 és 1962 öt kötete jelent meg, közülük két összeállítást Ferenczyné gondozott.
Az egyik a Mozart Magyarországon volt, melyet F. Wendelin Lídia névformában állított össze, a bevezető tanulmányt Major Ervin zenetörténész írta és németre Brodszky Ferenc fordította. A 203 lapos kötet 1958-ban jelent meg. Major Ervin alapos tanulmánya – sajnálatosan csak németül látott napvilágot a szöveg – után a 85. laptól kezdődött a bibliográfia. Gyűjtőköre szerint a Magyarországon, vagy magyar szerzők tollából külföldön bármely nyelven megjelent Mozartra vonatkozó írásokat, valamint a külföldi Mozart-kultusz hazai visszhangjának dokumentumait tartalmazta a bibliográfia. Ferenczyné a legkorábbi anyag esetében teljességre törekedett, vagyis értékelő válogatás nélkül közölte a legkorábbi, Mozartra vonatkozó híreket, a későbbi korokból viszont mellőzte az általános zenetörténeti említéseket, a kereskedelmi hirdetéseket és a semmilyen érdemi információt nem tartalmazó hangverseny-ismertetéseket. Teljességre törekvően közölte a Mozart-operák magyarországi bemutatójának adatait; viszont a hangversenyek esetében erről le kellett mondania, az anyag áttekinthetetlen nagysága és a források (színlapok) sokszor esetlegessége miatt. Az anyagot öt nagy fejezetben közölte az összeállító, amely logikus, jól áttekinthető keretet jelent a bibliográfia használójának.
A sorozatban megjelent másik bibliográfiája a Kínai–magyar bibliográfia volt 1959-ben. A terjedelmes, 334 lapos kiadvány, illetve összeállítására a könyvtárban Ferenczynén kívül más minden bizonnyal nem lett volna képes, hiszen – mint szó volt róla – a könyvtár mellett másik szakja a kínai volt. A bibliográfia feltárta a XVIII. századi kezdetektől 1959-ig a kínai szépirodalom magyarra fordított alkotásait, valamint a Kínára vonatkozó, magyar nyelven vagy Magyarországon megjelent tanulmányokat és cikkeket. Teljességre törekedett az anyaggyűjtés során, egyedül az általános lexikonok Kína szócikkeit mellőzte. Földrajzi értelemben leszűkítette a Kína-fogalmat, a Tibetre, Kelet-Turkesztánra, Belső-Mongóliára, Mandzsúriára és Tajvanra vonatkozó anyagot mellőzte, ezeket egy későbbi kötetben szándékozott közreadni. Az anyagot három fő fejezetben közölte, az elsőbe kerültek a Kínát általánosságban tárgyaló művek, valamint a sinológiával mint tudománnyal foglalkozó írások, a másodikba az egyes tudományszakok, illetve szakterületek (föld- és néprajz, történelem, politika államigazgatás, gazdaságtörténet, kultúra, tudomány, művészet), végül a legterjedelmesebb harmadik a szépirodalmat tartalmazta.
Ferenczyné volt egyik kezdeményezője a magyar másodfokú bibliográfiarendszer megteremtésének, vagyis a Magyar Bibliográfiák Bibliográfiája című sorozat első két kötetének volt munkatársa. A kurrens másodfokú bibliográfia a tájékoztatás fontos műfaja, végső soron még ma is haszonnal lehetne forgatni ezeket a bibliográfiai műszereket Kőhalmi Béla kifejezését kölcsönvéve. A Magyar Bibliográfiák Bibliográfija 1956–1957-es tárgyévre vonatkozó kötete 1960-ban jelent meg, Bélley Pál és Ferenczyné Wendelin Lídia összeállításában. A 913 számozott tételt tartalmazó leírások az ETO szakszámok rendjében sorakoznak. Következő kötete három év, az 1958–1960-as évkör anyagát tárta fel, Ferenczyné Wendelin Lídia, Fügedi Péterné és Somogyi Andrásné volt a kötet szerkesztője, mely immár 2191 számozott tételt tartalmazott. A vállalkozás az 1974–1976-os tárgyévi kötettel befejeződött.

Részvétel a 2. Országos Bibliográfiai Értekezlet munkájában

Ferenczyné az OSZK hierarchiájában egyre fontosabb vezetői beosztásokat töltött be, 1988-ban lett gyűjteményfejlesztési igazgató. Nyilván hivatali beosztásának (is) volt köszönhető felkérése a 2. Országos Bibliográfiai Értekezlet munkájában való részvételre. A tanácskozás előzménye volt az 1961. szeptember 18. és 20. között Gödöllőn megrendezett Országos Bibliográfiai Munkaértekezlet, amelynek célja az volt, hogy számba vegye, feltérképezze a hazai bibliográfia helyzetét, az egyes bibliográfiatípusok problémáit, illetve kijelölje a teendőket. Négy munkabizottságban folyt a munka és a bizottságok dolgozták ki a munkaértekezlet ajánlásait.
Közel három évtized múlva, 1987-ben Lisztes László (1929–2001), akkoriban az MKE Bibliográfiai Szekciójának elnöke vetette fel egy újabb bibliográfiai munkaértekezlet megrendezését. A következő évben megalakult a Művelődési Minisztérium Könyvtári Osztálya felkérése alapján az előkészítő bizottság, melynek tagja lett az Országos Széchényi Könyvtár képviseletében Ferenczy Endréné is. A munkaértekezlet alapvető célja az volt, hogy áttekintse a bibliográfia 1961 óta bekövetkezett helyzetét és kijelölje a további teendőket. Lisztes aprólékosan felsorolta a megtárgyalandó kérdéseket, amelyeket meg kell vitatni a tanácskozásnak, s amelyet 1990. augusztus 21. és 23. között Debrecenben rendeztek meg. A három napon elsősorban a vitákat terveztek, az elgondolás szerint az előadások és korreferátumok szövegét minden résztvevő előre megkapta. Az értekezlet résztvevői plenáris és szekcióüléseken vitatták meg a magyar általános nemzeti, szak- és helyismereti bibliográfia időszerű kérdéseit.
Ferenczyné nemcsak a tanácskozás előkészítésében vett részt, hanem az értekezlet egyik előadását is vállalta Az általános nemzeti retrospektív bibliográfia: eredmények, feladatok, módszerek címmel. Alapvető tézise az volt, hogy a bibliográfiai rendszer alapja, legfontosabb, semmilyen más típusú könyvészettel nem helyettesíthető műfaja az általános nemzeti retrospektív bibliográfia. Összegző megállapítása szerint a gödöllői értekezlet óta jelentős eredmények születtek, Azonban felhívta a figyelmet az utóbbi évek negatív fejleményeire:

„az utóbbi néhány év a munka szervezettsége és üteme szempontjából – véleményünk szerint – ismét lassulást, visszaesést mutat. Mintha a könyvtári információszolgáltatási feladatok megnövekedett tengerében ez az alapvető kötelezettség: a nemzeti kultúra és tudomány írott emlékeinek történeti számbavétele némileg háttérbe szorult volna, kissé gazdátlanná és kevéssé megbecsültté válva. A II. Országos bibliográfiai értekezlet egyik legfontosabb feladata lehet a retrospektív könyvészet jelenlegi helyzetének elemzése, a következő évtizedek feladatainak meghatározása, és súlyának, rangsorának – fontosságához méltó – visszaállítása.”

Ferenczy Endréné: Az általános nemzeti retrospektív bibliográfia: eredmények, feladatok, módszerek. In: Könyvtári Figyelő, 36. évf. 5–6. sz. (1990), 464. – Elektronikus Periodika Archívum

Az értekezlet részletes, 11 pontból álló ajánlásokat fogalmazott meg. Az ajánlások végső soron a közeli és távoli jövőre vonatkozó cselekvési programként is felfoghatók. Néhány évvel a tanácskozás után Ferenczyné egy vele készült interjúban áttekintette az ajánlások megvalósulását. Megállapította, hogy a konkrét ajánlások közül kevés valósult meg, több program ma már nem időszerű, illetve néhány javaslat túlzó volt, például az, amely bibliográfiai központ létesítését vetette fel az OSZK-ban, vitatta a forrástájékoztatás nemzeti könyvtárba telepítésének elgondolását, illetve megkérdőjelezte a másodfokú magyar bibliográfia, a magyar bibliográfiák bibliográfiája hiányzó évei közreadásának szükségességét. Az ajánlások egy része azonban fontos, megvalósításra váró felvetés, mint a minden dokumentumtípusra vonatkozó kötelespéldány-szolgáltatás kialakítása, a szépirodalom kurrens feltárásának megoldatlansága és sürgető feladata az 1945 utáni Magyar Könyvészetből politikai okokból hiányzó kiadványok jegyzékének elkészítése.

Személyi bibliográfiák az 1980-as években

Az 1980-as években két személyi bibliográfia összeállítása kapcsolódik hozzá. Juhász Ferenc költő hatvanadik születésnapja alkalmából Ferenczyné Falta Rosemarie és Hajdú Lívia közreműködésével 1988-ban jelentette meg a Juhász Ferenc bibliográfia című összeállítást. A 189 lapos bibliográfia megbízható kalauz a költő életművének tanulmányozásához.
A másik ekkoriban készült személyi bibliográfia meglehetősen rejtélyes munka. Aczél György hetvenedik születésnapja 1987-ben volt, az alkalomból az általa igazgatott intézmény, az MSZMP Társadalomtudományi Intézete által kiadott folyóirat, a Társadalomtudományi Közlemények különszámmal tisztelte meg. A füzetben látott napvilágot Gellén Antalné és Markella Károlyné összeállításában az Aczél György publikációinak bibliográfiája című összeállítás. A jegyzék bevezető részében olvasható az alábbi mondat:

„Az anyaggyűjtést a Magyarországon hozzáférhető források alapján végeztük. Menet közben értesültünk arról, hogy az Országos Széchényi Könyvtár hasonló jellegű bibliográfiát adott ki, Ferenczy Endréné összeállításában.”

Gellén Antalné – Markella Károlyné: Aczél György publikációinak bibliográfiája. In: Társadalomtudományi Közlemények, 17. évf. 4. sz. (1987), 599. – Törzsgyűjtemény

A bibliográfiát nem találtam sehol. Létezéséről adalék Révész Sándor Aczélról írott biográfiája, amelyben az alábbiak olvashatók a 70. születésnaphoz kapcsolódó eseményekről:

„A harmadik könyv egy Aczél-bibliográfia, amelyet az Országos Széchényi Könyvtár adott ki az ajánlás szerint ’Aczél György elvtárs 70. születésnapja alkalmából tisztelettel’ valamilyen sajátos konstrukcióban, alighanem – bár ez nincs a kiadványban feltüntetve – ’kézirat gyanánt’. Anyaggyűjtésünk idején ez a bibliográfia nem szerepelt a kiadó könyvtár katalógusában, mi több, a könyvtár munkatársai nem is tudtak róla, hogy létezik ilyen kiadvány és nem is találtak belőle egyetlen példányt sem. Ha szerző nem rendelkezne a bibliográfia fotokópiájával, maga se hinné el, hogy létezik.”

Révész Sándor: Aczél és korunk. 2. kiadás, Budapest, Sík Kiadó, 1997, 384. – Törzsgyűjtemény

A retrospektív sajtóbibliográfia

Ferenczyné bibliográfusi életművében vitathatatlanul a csúcsmű a két világháború közötti korszak retrospektív sajtóbibliográfiája, A magyarországi hírlapok és folyóiratok bibliográfiája 1921–1944 című kötet, amely az OSZK kiadásában 2010-ben három vaskos kötetben jelent meg 2504 oldal terjedelemben, 7666 számozott tételt tartalmazva. Némi túlzással kijelenthető, hogy Ferenczynét aktív pályafutása egész időszakában foglalkoztatta a retrospektív nemzeti sajtóbibliográfiai problematikája, ennek egy 2005-ös tanulmányban megfogalmazott monumentuma is olvasható. Az írásban a szerző áttekintette a könyvekhez képest sokkal bonyolultabb, összetettebb feldolgozási, regisztrálási feladatot jelentő időszaki kiadványok bibliográfiai regisztrálásának kérdését.
A sajtóbibliográfia kezdetei az 1950-es évekre nyúlnak vissza, amikor Dezsényi Béla kidolgozta az Ephemerides Hungaricae: a magyar nemzeti sajtóbibliográfia 1705–1919-ig, a történelmi Magyarországon bármely nyelven megjelent hírlapok és folyóiratok kézikönyve című tervezetet. A program többször változott, a munkálatok időnként különböző okok miatt megszakadtak, az Ephemerides Hungaricae program elvetése után az 1970-es évek végén az OSZK-ban elkezdődtek ismét a retrospektív nemzeti sajtóbibliográfia előmunkálatai. Az elgondolás szerint 1975-ig terjedt volna a gyűjtőkör időbeli határa. E program részeként indult el az 1921–1944-es korszak anyaggyűjtése, az 1980-as évek második felében azonban megszakadt a munka. A nemzeti könyvtár 2005-ben kidolgozott cselekvési tervében azután ismét megjelent a retrospektív sajtóbibliográfiai kötelezettség, nevezetesen az időszaki kiadványok elektronikus adatbázisba szervezésének kérdése. Ez tette szükségessé a korábban elkezdett program folytatását, az 1921 és 1944 közötti korszak sajtóbibliográfiájának elkészítését és közreadását, végül a 2000-es évek elején újraindultak a munkálatok és 2010-ben végre napvilágot látott a magisztrális mű.

a_magyarorszagi_hirlapok_es_folyoiratok_bibliografiaja_opti.jpg A magyarországi hírlapok és folyóiratok bibliográfiája, 1921–1944. Összeállította: Ferenczyné Wendelin Lídia 1. kötet A–L; 2. kötet M–Zs; 3. kötet: Mutatók, Budapest, OSZK, 2010. – Törzsgyűjtemény

A Ferenczyné Wendelin Lídia összeállításában megjelent A magyarországi hírlapok és folyóiratok bibliográfiája 1921–1944 klasszikus bibliográfia. Azt értem a jelzős szerkezeten, hogy nem vállalkozott a bibliográfia elvi funkcióitól idegen célok kielégítésére, a tájékoztatási eszközök ezen csoportjába tartozó „műszerek” alapvetően hármas, nevezetesen a számbavételi, az azonosítási és a sajtóbibliográfiától elvárható mélységű és szintű informatív funkciót magas színvonalon kielégíti. Vagyis arra vállalkozott, hogy a mindenkori Magyarország területén 1921 és 1944 között megjelent periodikumok adatait összegyűjtve lehetővé tegye a lapok megbízható azonosítását a megjelenési adatok részletes feltüntetésével és a lap történetére, közleményeire vonatkozó alapinformációk megadásával. Kiadványtipológiai szempontból a bibliográfia a mai felfogással szemben az évkönyveket, naptárakat mellőzte (ezek adatai ugyanis a korszak könyvtermését regisztráló bibliográfiában megtalálhatók), viszont a roppant nagy történeti és kulturális forrásértéket jelentő folyamatosan megjelenő műsorfüzeteket, áruismertetőket, sokszorosított iskolai újságokat vagy éppen illegális politikai lapokat regisztrálta. A teljességre törekvés jegyében a szó szoros értelmében vett kéziratos periodikum adata is található a bibliográfiában: a 201. tételszámú Aquinas 1924 és 1929 között Szegeden készült kézírással, majd írógéppel. A teológiai hallgatók által készített kiadvány csak az OSZK Kézirattárában tanulmányozható, adatai mégis – nagyon helyesen – bekerültek a bibliográfiába. A számozott, belső terjesztésű bizalmas kiadvány sem csak az 1945 utáni években jelent meg Magyarországon; a Külügyminisztérium például ilyen formában sokszorosítva tette közzé az Angol–amerikai Könyv és Folyóiratszemle című periodikumot 1943-ban és 1944-ben.
A lehető legnagyobb bibliográfiai teljesség elérése volt tehát az elsődleges cél, nem vállalta fel viszont az összeállítás a bibliográfia elvi funkciójától lényegében idegen lelőhelyjegyzék feladatát és nem kívánja betölteni a korszak sajtótörténeti (egyébként hiányzó) monográfiájának szerepét sem.
Ferenczy Endréné bibliográfiai működésével is beírta személyét a magyar könyvtárügy jeles alakjai közé, méltó örököse a nagy bibliográfus triász – Szabó Károly, Szinnyei József és Petrik Géza – munkásságának.

Felhasznált irodalom:

042-13/V.14./ M.T. határozat A könyvtárügy fejlesztéséről. In: A könyvtári szolgálat jogi szabályozása, szerk. Takács József, Budapest, Országos Könyvtárügyi Tanács (Az Országos Könyvtárügyi Tanács kiadványai 2.), 1958.
Az országos bibliográfiai munkaértekezlet. In: A Könyvtáros, 11. évf. 11. sz. (1961), 644–650.
A II. Országos Bibliográfiai Értekezlet ajánlásai, Debrecen, 1990. augusztus 21–23. In: Könyvtári Figyelő, 36. évf. 5–6. sz. (1990), 406–408.
Bélley Pál – F. Wendelin Lídia: Az Országos Széchényi Könyvtár kiadványairól. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1957, Budapest, OSZK, 1958, 365–383.
Ferenczy Endréné: Az általános nemzeti retrospektív bibliográfia: eredmények, feladatok, módszerek. In: Könyvtári Figyelő, 36. évf. 5–6. sz. (1990), 453–464.
Ferenczy Endréné: „Nincs új a nap alatt” avagy: gondolatok sokadszor a retrospektív magyar nemzeti sajtóbibliográfiáról. In: Emlékkötet Szabó Sándor 70. születésnapjára, szerk. Hangodi Ágnes – Ládi László, Budapest, ELTE BTK IKI Főiskolai Könyvtár – Informatikai Központ, 2005, 47–56.
Ferenczyné Wendelin Lídia: Ballagott már sok vén diák… In: Valóságos könyvtár – könyvtári valóság. Könyvtár- és információtudományi tanulmányok 2020, szerk. Kiszl Péter, Boda Gáborné Köntös Nelli, Budapest, ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet, 2021, 123–125.
Gellén Antalné – Markella Károlyné: Aczél György publikációinak bibliográfiája. In: Társadalomtudományi Közlemények, 17. évf. 4. sz. (1987), 599–647.
Lisztes László: Beszámoló a 2. Országos Bibliográfiai Értekezlet előkészítéséről. In: Magyar Könyvszemle, 105. évf. 4. sz. (1989), 410–418.
Pogány György: „..több program ma már nem időszerű”. Beszélgetés Ferenczy Endrénével. In: Könyvtári Levelező/lap, 8. 1. 1996. 17–18.
Pogány György: Az ajánló bibliográfiák mint az olvasóvá nevelés és az olvasói propaganda eszközei az 50-es években. In: Könyvtári Figyelő, 28. (64.) évf. 2. sz. (2018). 257–265.
Révész Sándor: Aczél és korunk. 2. kiadás, Budapest, Sík Kiadó, 1997.
Waldapfel Eszter: Az Országos Széchényi Könyvtár a felszabadulás óta. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1957, Budapest, OSZK, 1958, 7–75.
Az Országos Széchényi Könyvtár 1958. évi beszámolója. Összeállította. a Könyvtár Igazgatósága. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1958, Budapest: OSZK, 1959, 11–79.

Pogány György (MKE Bibliográfiai Szekció)

komment

Egy lelke mélyén szabad röptű szellem: Lonovics József püspök – CSEVEJ 29 – Bárány Zsófia

2024. szeptember 22. 06:16 - nemzetikonyvtar

Bárány Zsófia, a Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport munkatársa, tudományos kutató Lonovics József 1840–41. évi római diplomáciai útjáról írt könyvet, amelynek fő témája a pápa és a katolikus főpap tárgyalása volt a vegyes házasság intézményéről. Bárány Zsófiát Tóth Péter, a nemzeti könyvtár webes tartalompakolója kérdezte. Solymosi Ákos hangmérnök segítette a csevej elkészítését. Kérjük, hogy iratkozzanak fel csatornánkra, adásaink megtalálhatók a YouTube-on és a nagyobb podcastfelületeken.

Tartalom

01:02 Lonovics József római kiküldetésének témája az ELTE-n
02:40 Központban a keresztények közötti vegyes házasság
05:50 A hazai és külhoni latin, német és olasz nyelvű forrásokban Lonovics 07:20 Elhidegült kapcsolat: a magyar katolikus egyház és az Apostoli Szentszék közötti kapcsolatok szüneteltetése
10:30 Egy karrier kezdete: megfigyelések egy fiatalemberről
12:06 A Lonovics-pályakép egyes állomásai a melki száműzetésig
17:00 Állam és egyház ellentéte a házasság szabályozása kapcsán
21:00 A hit átadásának kérdései, női lelkiismeret, pápai aggályok
23:22 Az örökség és identitás fontosságáról, a kulturális viszonyokról
25:40 A római diplomáciai út
29:40 „Amit a törvény nem tilt, azt tenni szabad”
35:20 A 19. századi felekezeti viszonyok
42:44 A diplomáciai út sikere: egyeztetések a szabad kommunikáció, a szabad oktatás, magyarok a Collegium Germanicum et Hungaricumban stb.
46:00 Egyház és nyilvánosság, egyházi sajtó és nyilvánosság
51:00 Köszönetnyilvánítások

Linkek:
A kötet hamarosan megvásárolható lesz a könyvtár könyvesboltjában is: https://www.oszk.hu/hirek/barany-zsofia-lelke-melyen-szabadroeptu-szellem-lonovics-jozsef-egy-magyar-fopap-reformok_2024
A könyv címnegyede, tartalomjegyzéke, bevezetője elérhető
Bárány Zsófia publikációi: https://m2.mtmt.hu/gui2/?type=authors&mode=browse&sel=10034406

komment

Címkék: podcast vallás egyház pápa pap házasság reformkor protestantizmus katolicizmus csevej lonovics józsef országos széchényi könyvtár főpap bárány zsófia

Az első nő, akit országgyűlési képviselőnek választottak Magyarországon

2024. szeptember 18. 06:00 - nemzetikonyvtar

140 éve született Slachta Margit

Slachta Margit 1884. szeptember 18-án született Kassán. Tanítóként dolgozott Győrben és Budapesten, majd 1908-ban belépett a Farkas Edit alapította Szociális Missziótársulatba. A szerzeteskongregáció az Országos Katolikus Nővédő Egyesület működése nyomán alakult Prohászka Ottokár támogatásával. Beltagjai szerzetesi magánfogadalmat téve végeztek szociális tevékenységet, különös tekintettel a nők segítésére. Bár az alapító szándékától távol állt a szervezet és tagjai politikai témákban is megnyilvánultak, elsősorban a nők választójogáért szólaltak fel, előadásokat tartottak, lapot adtak ki Keresztény Nő (1918-tól Magyar Nő) címmel. A Missziótársulat politikai szerepvállalása az első világháború eseményeivel párhuzamosan, illetve az őszirózsás forradalom eseményeinek hatására egyre növekedett. Slachta Margit belépett a Keresztényszociális Néppártba, amelyből később kiválva alapította meg a Keresztény Női Tábort.
1924-ben így nyilatkozott a mozgalom céljairól:

„A nőmozgalom alapgondolata annak biztosítása, hogy a nő elhelyezkedése úgy a családban, mint a gazdasági és államéletben megfelelő legyen, mert ha természetadta tehetségeinek kifejlesztésében megakadályozzuk, megrövidítjük, erejét kizsákmányoljuk, azt nem csak ő sínyli meg, hanem az egész társadalom. A nőmozgalom ezen célt részben érdekképviseleten alapuló szervezkedése, részben állampolgári jogok megszerzése és gyakorlása által akarja elérni.”

Schlachta [sic!] Margit a Keresztény Női Táborról. In: Magyarság, 5. évf. 223. sz. (1924. október 22.), 3. – Törzsgyűjtemény

A Károlyi-kormány 1918-ban, az elő néptörvényben megadta a nők számára is a választójogot, a törvény értelmében minden 24 éves, írni-olvasni tudó és legalább 6 éve magyar állampolgár nő is szavazhatott. Ennek a rendeletnek az értelmében, azonban soha nem tartottak választásokat. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején ugyan kihirdették az egyenlő és titkos választójogot, de a pártok működését betiltották és a Szociális Missziótársulat munkája is ellehetetlenült, a nővérek kénytelenek voltak mezőgazdasági munkát végezni. A Tanácsköztársaság bukása után 1920 januárjában írtak ki először nemzetgyűlési választásokat, ami kiemelt jelentőségű volt abból a szempontból, hogy ezen a választáson már a nők is szavazhattak. Slachta Margit maga is minél nagyobb részvételre buzdította nőtársait, majd a márciusra kiírt pótválasztásokon Budapest I. kerületében maga is elindult a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártja színeiben, mivel a kerületben korábban megválasztott képviselőt, Haller Istvánt további két körzetben is megválasztották és ő ceglédi mandátuma mellett döntött.
Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtárunk 1918–20-as kortörténeti különgyűjteményében több, a választáshoz kapcsolódó röplap is fellelhető, amelyek arról tanúskodnak, hogy sok férfi nem nézte jó szemmel Slachta Margit indulását.

Slachta Margitot végül 1920. március 25-én országgyűlési képviselőnek választották. A Nemzeti Ujság így számolt be a győzelemről:

„Ünneplés a pártkörben
Az első keresztény nőképviselőnek a megválasztása érthető örömet és érdeklődést keltett a Keresztény Nemzeti Egyesülés Párt körében is. Slachta Margit hívei tömegesen jöttek össze ma este üdvözölni az egynapos képviselőt, akit elsőnek Haller István miniszter üdvözölt. Európai jelentőségűnek minősítette azt a választást, amely a külföld elött is lemossa rólunk a reakció bélyegét. A keresztény kurzus, amely győzelmét nagyrészben köszönheti a keresztény nők szavazatainak és törhetetlen agilitásának, becsületbeli tartozást teljesített. A miniszter szerint nem kell félteni a kereszténységet azoktól a nőktől, akik a múltban jóformán egyedüli támaszai voltak minden keresztény »munkálkodó« akciónak. Bernárd Ágoston népjóléti miniszter több békét, szeretetet vár a parlamentben is, ha a keresztény nők képviselője ott megjelenik. Ezután Slachta Margit képviselő köszönte meg az ünnepeltetést és kérte azokat is, akik a pártban esetleg ellenszenvvel viseltettek eddig iránta, ismerjék meg az ő munkáját és programmját és bizonyára ki fognak vele békülni. Végül Székely János államtitkár a keresztényszocialista munkásság üdvözletét tolmácsolta a képviselőnek, akit az üdvözlések és virágok özöne vett körül.”

Slachta Margit győzelme. In: Nemzeti Ujság, 2. évf. 76. sz. (1920. március 28.), 5. – Törzsgyűjtemény

A képviselőnő munkája során keresztény feministaként azokat a témákat tartotta a legfontosabbnak, amelynek középpontjában a gyermekek, a család és a nő állt, folyamatosan reflektált saját korának társadalmi problémáira, mint a munkások körülményeinek javítása, a fizetések rendezése vagy éppen a lakhatási problémák. Többször felszólalt a parlamentben a cenzus nélküli egyenlő és titkos választójogot támogatva. Először 1920 áprilisában szólalt fel a nemzetgyűlésben. A 8 Órai Újság így tudósított róla:

„A női hang szokatlanul és furcsán hangzott a régi tradíciójú teremben, kiderült azonban, hogy Schlachta [sic!] bizonyos nehéz és kényes kérdésekről sokkal bátrabban és szabadabban mer beszélni, mint a férfiak.”

Az első női beszéd a Házban. In: 8 Órai Újság, 6. évf. 99. sz. (1920. április 24.), 2. – Törzsgyűjtemény

Slachta az 1922-es választásokon már nem indulhatott, Farkas Edittel való ellentéte miatt több társával együtt kivált a Szociális Misszótársulatból és megalapította a Szociális Testvérek Társaságát. A második világháború idején rendtársaival együtt embermentő tevékenységet folytatott, rendházaikban bújtatva rengeteg ember életét mentették meg.
A második világháborút követően Slachta Margit 1945-ben újra indult a választásokon, de mivel a Keresztény Női Tábor nem kapott működési engedélyt, ezért párton kívüli jelöltként került be a parlamentbe. Az 1947-es, ún. kékcédulás választásokon pártjával négy mandátumot szerzett, viszont a kommunisták térnyerése miatt ekkor már nem sok lehetősége maradt tényleges munkavégzésre, utolsó felszólalásában felemelte szavát az iskolák államosítása ellen. Elmondott beszéde miatt egy évre eltiltották a felszólalás lehetőségétől.
Mindszenty József 1948. decemberi letartóztatása után sejtette, hogy rá is hasonló sors vár, ezért 1949 júniusában elhagyta Magyarországot. Előbb Ausztriában, majd az Egyesült Államokban élt. Egy ideig még hitt abban, hogy visszatérhet Magyarországra, de végül eltávolodott a politikától, 1974-ben, 90 éves korában a Szociális Testvérek Társasága buffaló-i rendházában hunyt el.

Sulics Fruzsina (Térkép-, Plakát és Kisnyomtatványtár)

komment

Címkék: feminizmus nőpolitika országgyűlési képviselő károlyi mihály prohászka ottokár röplap mindszenty józsef slachta margit vészkorszak nőmozgalom szociális testvérek társasága embermentés sulics fruzsina térkép- plakát- és kisnyomtatványtár farkas edit

Nagy László Lázár grafikusművészre emlékeztünk Cegléden

2024. szeptember 17. 06:00 - nemzetikonyvtar

2024. szeptember 10-én könyvtárunk tudományos munkatársa, Vasné dr. Tóth Kornélia mondott ünnepi beszédet a ceglédi Városháza udvarán található panteonban az 5 éve elhunyt Nagy László Lázár grafikusművészre emlékezve. Az elhangzott beszéd szövegét idézzük.

Kedves Megjelentek!

Szeretettel és tisztelettel köszöntök mindenkit ezen az ünnepi megemlékezésen. Nagy László Lázár (1935–2019), Cegléd nemzetközi hírű grafikusművésze 2019 januárjában hunyt el, nagy veszteség ez mindannyiunk számára. A művész idén lenne 89 éves. Születésnapján, szeptember 10-én rá emlékezünk, méltatva munkásságát a ceglédi Városháza udvarán annál az emléktáblánál, melyet 2019. május 8-án avattunk fel a tiszteletére. Akkor is, ma is meghatódva állok e nevezetes helyen, megköszönve Cegléd városának a felkérést, hogy én idézhetem fel a település e jeles díszpolgárának érdemeit.

1_kep-vasne_dr_toth_kornelia_unnepi_beszedet_mond_az_emlektablanal_opti.jpg Vasné dr. Tóth Kornélia ünnepi beszédet mond az emléktáblánál

Az emlékezés által egy különleges utazást tehetünk, visszagondolva a művész életpályájára, velünk való kapcsolódási pontjaira, ahogy Juhász Gyula Emlék című versében megfogalmazta: „Egy arc fölbukkan néha a homályból, / Hová eldugta őt a feledés, / Egy régi társnak arca, aki bátor / Tekintetével a lelkedbe néz. // Elhunyt napok és elfakult vidékek / Feléd ragyognak ismét hirtelen, / Fölzendül elnémult szavak zenéje / És lelkeden, lehangolt hangszeren // Ábrándjaid eljátssza újra multad”.
Ez a múltba tekintés számomra is lelket próbáló és megtisztelő, örömet hozó egyszerre.
Nagy László Lázár sokoldalú művészként a grafika mellett a festészet, a szobrászat, az éremkészítés terén is kipróbálta magát, könyveket illusztrált, okleveleket, emléklapokat készített, karikatúrákat rajzolt, de a legkedvesebb számára a kisgrafika, ezen belül is az ex libris műfaja maradt, mely területen 1966-tól, több mint fél évszázadon át aktívan alkotott.

Nagy László Lázár fametszetű önarcképe (1976). In: Vasné dr. Tóth Kornélia: Nagy László Lázár kisgrafikai világa, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, 2018, 40. – Törzsgyűjtemény

Művészi tehetségéhez nagyfokú szervezőkészség és emberbaráti szeretet társult. Azok közé az emberek közé tartozott, akiket könnyű megszeretni, nemcsak optimista, a nehézségekben is kitartó természetük miatt, hanem azon értékek okán is, melyeket képviselnek és továbbadnak a környezetüknek, tanítványaiknak. Nem csoda, hogy ilyen ember lévén sokan tartoztak, tartoznak a tisztelői, emlékének ápolói közé.

Nagy László Lázár fametszete (1971). In: Vasné dr. Tóth Kornélia: Nagy László Lázár kisgrafikai világa, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, 2018, 26. – Törzsgyűjtemény

Én a Kisgrafika Barátok Köre egy budapesti alkalmán találkoztam vele először, 80 éves korában még személyesen köszönthettem, és cikket írtam róla a Kisgrafika folyóirat hasábjain, 2018-ban pedig – vele együttműködve – könyvet állítottam össze kisgrafikai munkásságáról Nagy László Lázár kisgrafikai világa (2018) címmel, mely törzsrészében a művész több mint 700 kisgrafikájának (ex librisének és alkalmi grafikájának) a leírását tartalmazza, képekkel illusztráltan. Ennek kiadója munkahelyem, az Országos Széchényi Könyvtár volt, megjelenését pedig Cegléd Város Önkormányzata is támogatta. E kötetet a grafikus súlyos betegsége ellenére 2018. június 9-én együtt dedikáltuk az ünnepi könyvhéten Budapesten, a Vörösmarty téren, majd nagy örömmel rendeztük meg 2018. október 3-án a könyv bemutatóját az Országos Széchényi Könyvtárban, október 11-én pedig a Kossuth Művelődési Központ Ceglédi Galériájában. Nagy László Lázár nagyon hálás volt a kisgrafikai életművét, kiállításait átfogóan bemutató kötetért. Kettőnk közös munkája során én is sok értékkel gazdagodtam, mind művészeti, mind emberi szempontból. Művészi munkásságának alaposabb megismerését segítették a személyes beszélgetések, melyek által széles művelődéstörténeti körkép bontakozhatott ki előttem Nagy László Lázár szerteágazó alkotói tevékenysége és kapcsolati hálója tekintetében. Aprólékosan kidolgozott művei – gondolok itt a tenyérnyi felületen mesterien megalkotott kisgrafikákra is – minden korosztály számára megannyi érdekes vonatkozást, részletet tartalmaznak, a vizuális nevelés részét képezhetik az iskolai oktatásban is.
Alkotásain hangsúlyos szerepet kap ceglédisége, számos neves itteni épületet, emlékművet örökített meg, köztük a Magyarok Nagyasszonya-kápolnát, a Ceglédi Református Nagytemplomot.

A Ceglédi Református Nagytemplom, Nagy László Lázár rézkarca (2007). In: Vasné dr. Tóth Kornélia: Nagy László Lázár kisgrafikai világa, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, 2018, 88. – Törzsgyűjtemény

Művelődéstörténeti szempontból kiemelkedőek a híres magyar embereket, irodalmi műveket, történelmi eseményeket, műemlékeket, a képzőművészeti és a zenei élet nagyjait megörökítő-hirdető alkotások. Sorozatai közül a Nobel-díjasokat bemutató grafikák nemzetközi szempontból is nagy érdeklődésre tarthatnak számot. Ezeken a díjat elnyert magyar hírességek – Szent-Györgyi Albert (1937), Hevesy György (1943), Gábor Dénes (1971), Kertész Imre (2002) – portréi szerepelnek, a munkásságukra utaló motívumokkal.

Nagy László Lázár rézmetszetű és rézkarc grafikája (2004). In: Vasné dr. Tóth Kornélia: Nagy László Lázár kisgrafikai világa, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, 2018, 84. – Törzsgyűjtemény

A grafikák részben megrendelésre, részben ajándék gyanánt készültek. A megrendelők közt a magyar ex libris élet, a Kisgrafika Barátok Köre számos oszlopos tagja szerepel, például Réthy István és Palásthy Lajos titkárok, emellett Reisinger Jenő, Semsey Andor, Illyés Sándor László, Gombos László, Katona Gábor, Kertész Dénes, Krajcsi Tiborné és Soós Imre. A Balaton mondavilágát, a tihanyi visszhang történetét idézi Gombos László egy ex librise, másik lapjain például Árpád vezér, illetve a pécsi Gázi Kászim pasa dzsámija jelenik meg.

Nagy László Lázár fametszete (1973). In: Vasné dr. Tóth Kornélia: Nagy László Lázár kisgrafikai világa, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, 2018, 32. – Törzsgyűjtemény

A grafikus külföldi megbízói közt említhetjük a romániai (brassói) Emil I. Bologa, a svájci Carlo Chiesa, az osztrák Roland Roveda, a dán Klaus Rödel, Jørgen Vils Pedersen, az olasz Mario De Filippis, Francesco Carbonara, Gian Carlo Torre, a mexikói Emilio Carrasco Gutiérrez nevét. Mario De Filippis arezzói vendéglős gasztronómiai tárgyú ex librisén étkekkel terített asztal látható.
Nagy László Lázár kisgrafikáit az egyéni megrendeléseken túl részben magyar és külföldi kiállításokra, pályázatokra készítette. Kongresszusi lapjai többnyire az adott helyszínhez kapcsolódnak, például a Dániában, Frederikshavnban 2002-ben rendezett 29. FISAE Nemzetközi Ex libris Kongresszusra szóló lap – Palásthy Lajos nevére – az ország korai történetére utalóan viking harcost ábrázol.

Nagy László Lázár fametszete (2002). In: Vasné dr. Tóth Kornélia: Nagy László Lázár kisgrafikai világa, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, 2018, 83. – Törzsgyűjtemény

A nemzetközi pályázatok közül a Pinokkió-témájút Carlo Collodi művének, a Pinokkió kalandjainak könyvben való megjelenése centenáriumára írta ki a Carlo Collodi Alapítvány az olaszországi Pesciában. Ez alkalomra Nagy László Lázár több művet is készített 1982-ben, melyeken Pinokkió alakja különféle élethelyzetekben tűnik fel.
A nemzetközileg is kiemelkedő jelentőségű Don Quijote-sorozat darabjainak létrejötténél meghatározóak voltak a Cervantes születése 450. évfordulójára 1997–1998-ban rendezett kiállítások Spanyol-, Olasz- és Németországban. A Nagy László Lázár ez irányú munkásságáról kiadványt is szerkesztő Gian Carlo Torre olasz orvosprofesszor egyik fő gyűjtési területe a Don Quijote-lapok, ő is rendelt ilyen vonatkozású ex librist a művésztől, melyen a főhős kezében álarcot tart.

Nagy László Lázár rézkarca (1997). In: Vasné dr. Tóth Kornélia: Nagy László Lázár kisgrafikai világa, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, 2018, 77. – Törzsgyűjtemény

Nagy László Lázár többször indult a Biblioteca Comunale di Bodio Lomnago pályázatain, 2008-ban kerékpár, 2009-ben Galileo Galilei, 2012-ben Mozi az álomgép témában. A 2008. évi pályázaton a kiírásnak megfelelően kerékpártörténetet ábrázoló könyvjeggyel vett részt, bemutatva a jármű történetét, kezdve Leonardo da Vinci 1491-es vázlatától napjaink konstrukciójáig. A Galileo Galilei itáliai fizikus, csillagász emlékére alkotott következő, montázsszerű ex libris 2009-ben abból az alkalomból készült, hogy Galilei 400 éve fedezte fel a teleszkópot, és 40 éve lépett először ember a Holdra.

Nagy László Lázár rézkarca (2009). In: Vasné dr. Tóth Kornélia: Nagy László Lázár kisgrafikai világa, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, 2018, 90. – Törzsgyűjtemény

Mindezen grafikák is szemléltetik Nagy László Lázár széles körű tájékozottságát, érdeklődési köreit és ismertségét a hazai mellett nemzetközi szinten. Munkássága, alkotásai időtállóságát mutatja, hogy művei életében több mint 300 kiállításon szerepeltek Magyarországon és külföldön, és halála után is megtekinthetők különféle tárlatokon. Életműve napjainkban is fontos helyet foglal el a képzőművészeti életben, hagyatéka tovább él a személyes és kollektív emlékezetben, többirányú hatást gyakorolva a hazai, sőt a külföldi alkotókra, művészetpártolókra is. Emlékezetét többféle módon ápoljuk, ennek szép példája, hogy emléktáblájánál évente ünnepséget rendez Cegléd művészetkedvelő lakossága. Egy évvel Nagy László Lázár halála után barátja és tisztelője, dr. Juhász István – a grafikus műveit és ezzel párhuzamosan tanítványai, művész barátai, volt munkatársai alkotásait bemutató – nagy sikerű kettős kiállítást rendezett az emlékére, idén pedig sok látogatót vonzó előadással és a Kisgrafika folyóirat hasábjain részletes megemlékező cikkel tisztelgett az 5 éve elhunyt művész alkotói életútja előtt. A Nagy László Lázár hírnevét külföldön továbbvivő munkák közül az inPressioni olasz kisgrafikai folyóirat 2023. évi tavaszi számából saját írásomat emelném ki, mely ex libris irányú munkásságának külföldi, főként olasz vonatkozásaiba ad betekintést.
A Nagy László Lázár által készített grafikákat sok gyűjtő ismeri a világ minden tájáról, és számos közgyűjteményben is fellelhetők. A művészhez ezen alkotások, illetve a bennünk őrzött személyes történetek révén mindig visszatalálhatunk – az emlékezés sajátos szűrőjén keresztül.
Az emlékidézés fonalának végére érve Milan Kundera író szavaival zárom beszédemet, aki a következőképpen fogalmazta meg a múlttal való kapcsolattartás, az emlékek ápolásának fontosságát: „Hogy […] az én el ne csökevényesedjen, dússága megmaradjon, ápolgatni kell az emlékeket, mint a cserepes növényt, ehhez pedig elengedhetetlen a kapcsolattartás a múlt tanúival, vagyis a barátokkal. Ők a tükrünk, az emlékezetünk; nem várunk el tőlük mást, mint hogy néhanapján felfényezzék ezt a tükröt, és mi nézegethessük benne magunkat.” Ehhez is irányt mutat nekünk Nagy László Lázár, múltunk jeles tanúja, a példaértékű ember, barát és művész.

Köszönöm a figyelmet!

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

komment

„Aztán elmentem a Filába sakkozni…”

2024. szeptember 16. 06:00 - nemzetikonyvtar

Sulica Szilárd, a sakkozó és levéltáros

Szeptemberben a világ sakkért rajongó fele Budapestre figyel, ugyanis szeptember 10. és 23. között hazánkban rendezik a 45. nyílt és a 30. női sakkolimpiát. A magyar főváros 1926-ban már vendégül látta a világ legjobb sakkozóit a második, még nem hivatalos sakkolimpián (melyet meg is nyert a magyar csapat), most pedig majd’ száz év elteltével a FIDE (Nemzetközi Sakkszövetség) Budapestnek adta a rendezés jogát. A BOK csarnokban sorra kerülő vetélkedésen ott lesznek a világ legjobbjai, összesen 382 csapat mintegy 1600 versenyzője ül asztalhoz.

Sulica Szilárd katonaportré. Sulica Szilárd hagyatéka. Fond 64 – Kézirattár

A sakkélet azonban nemcsak ma, de száz évvel ezelőtt is virágzott, tudósok és politikusok is gyakran sakkoztak. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őrzi a múzeumi levéltár, a szegedi egyetemi könyvtár egykori vezetője, a kiváló magyar–román művelődéstörténész, Sulica Szilárd (1884–1948) hagyatékát, aki amellett, hogy a román–magyar kulturális kapcsolatokat vizsgálta, szenvedélyes sakkozó volt, és jó kapcsolatot ápolt korának több jeles sakkozójával.
A brassói születésű Sulica Szilárd az Eötvös Kollégiumban végzett 1906-ban, majd az Országos Széchényi Könyvtár gyakornok beosztású munkatársa lett és hosszabb-rövidebb megszakításokkal 1935-ig a Nemzeti Múzeum dolgozója maradt, ráadásul kétízben vezette a múzeumi levéltárat is (1919–1927, valamint 1931-1935 között). Ezt követően rövid ideig óraadó volt a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen, majd 1936-1940 között az egyetem könyvtárát vezette, mellette pedig 1938-tól a román nyelv és irodalom tanszéknek is ő lett a vezetője. 1940-ben az egyetemmel Kolozsvárra költözött, ahol továbbra is román nyelv és irodalom tárgykörben adott elő. A háború után visszatért Budapestre, de betegsége miatt tanítani már nem tudott. Végül 1948-ban hunyt el.
Tudományos munkássága mellett figyelmet fordított elméje pallérozására és a kikapcsolódásra is: a sakkozás mindkettőre szolgált, ahogy a Kézirattárban található naplóiban olvashatjuk. Öt évig vezetett naplót 1931 és 1936 között, melyekben a mindennapos problémák, tudományos konfliktusok mellett a sakkozásról is szót ejt olykor. Sokszor azért tér be a kávéházba, hogy fáradt idegeit megnyugtassa. 1935 áprilisában írja:

„Este én megint sakkversenyre mentem, mert nagyon ideges voltam.”

Sulica Szilárd naplója. In: Sulica Szilárd hagyatéka. Fond 64 – Kézirattár

Ugyanez év májusban hasonlóan fogalmazott:

„Én meg ideges voltam, semmi kedvem a munkához nem volt. És ilyenkor nekem a legjobb levezető, ha elmegyek sakkozni.”

Sulica Szilárd naplója. In: Sulica Szilárd hagyatéka. Fond 64 – Kézirattár

De nemcsak nézni szerette a játékot, hanem ő maga is művelte, és ahogy a naplói tanúsítják, gyakran győztesen állt fel az asztaltól:

„Délután Beával mentünk sétálni a Vérmezőre és onnan én a kávéházba mentem sakkozni. Mind a 3 partit megnyertem.”

Sulica Szilárd naplója. In: Sulica Szilárd hagyatéka. Fond 64 – Kézirattár

Sulica Szilárd naplói. Sulica Szilárd hagyatéka. Fond 64 – Kézirattár

Sulica Szilárd az 1910-ben alapított Budai Sakkozó Társaság (BST) igazolt játékosa volt. A társaság székhelye a már megszűnt Philadelphia Kávéház volt, vagy ahogy a naplóban is olvashatjuk, a Fila. Számos válogatott játékos erősítette a BST-t, többek között az olimpiai bajnok Kóródy-Keresztély Imre, Székely Jenő vagy éppen a fővárosi csapatbajnokság megszervezője, Szávay Zoltán, de itt játszott az Országos Széchényi Könyvtár egykori igazgatója, Fitz József is.

„Vasárnap … délután elmentem a sakkcsapatbajnokságra a magántisztviselők ellen. Játszanom is kellett. Sötét voltam, mégis már a 9-ik lépésnél fölényesen nyert állást hoztam ki, de egy rossz, elhibázott tervvel elrontottam és a végén, habár akkor is jobban állottam, feladtam remisre, mert az intéző így kívánta, miután 12 ½ -el 3 ½ ellen úgyis megnyertük a meccset. Ezért szégyellem magam: az egésznek az ideges állapotom az oka és a tréninghiány.”

Sulica Szilárd naplója. In: Sulica Szilárd hagyatéka. Fond 64 – Kézirattár

Indult a BST-szervezte versenyeken is: az 1930. januári másodosztályú versenyen bejutott a döntőbe. Volt olyan is, hogy magasabban rangsorolt klubtársa ellen győzni tudott:

„Este elmentem a Filába sakkversenyt nézni. Májerszkyval játszottam én is 3 partit: kettőt nyertem, egyet vesztettem, pedig Májerszky ezen a versenyen is második vagy harmadik lesz.”

Sulica Szilárd naplója. In: Sulica Szilárd hagyatéka. Fond 64 – Kézirattár

Sulica Szilárd jó viszonyt ápolt a müncheni, nem hivatalos sakkolimpián bajnok Kóródy-Keresztély Imrével, amiről a hagyatékban fennmaradt levélváltás is tanúskodik. Figyelemmel követte a versenyeit is, erről naplójában is beszámolt:

„… elmentem utána a sakkversenyre. Itt nagy csalódás ért: Kóródy világos bábukkal vesztett Vajda ellen, ki sokkal gyengébb játékos, mint Kóródy. … Nagy meleg is van, így Kóródy nem hozza ki a reális formáját, amit végtelenül sajnálok.”

Sulica Szilárd naplója. In: Sulica Szilárd hagyatéka. Fond 64 – Kézirattár

Szegedre költözésével kiszakadt a fővárosi sakkéletből, viszont Szegeden hamar új egyesületet talált magának: a Szegedi Sakk Kör (SzSK) igazolt játékosa lett, majd az 1940-es tisztújító közgyűlés társelnökké választotta, míg a Nobel-díjas Szentgyörgyi Albertet a klub tiszteletbeli elnökévé nevezték ki. Sulica Szilárdot pedig az a megtiszteltetés érte, hogy 1942-ben örökös tiszteletbeli taggá választotta a Szegedi Sakk Kör.
Sulica Szilárd folyamatosan művelte magát, sakk-könyveket szerzett be, sakkfolyóiratokat járatott (Strategia. Revista de sah; Revista Romana de sah) és nemzetközi versenyeken figyelte a legjobbakat, ahogy a mai sakkszeretők is megtehetik a sakkolimpián.

Janzsó Miklós (Kézirattár)

komment

Címkék: sakk hagyaték kézirat kézirattár sakkolimpia fitz józsef janzsó miklós sulica szilárd szávay zoltán székely jenő kóródy-keresztély imre szegedi sakk kör budai sakk kör sakkfolyóirat

„...magasztald Máriának szent nevét!”

2024. szeptember 12. 06:00 - nemzetikonyvtar

Szűz Mária szent nevének ünnepe

„Mária nevenapja (festum nominis Beatae Mariae Virginis) külön helyi ünnepként az újkorban bukkan föl, de csak Bécs fölmentése (1683. szept. 12.) után, Szent XI. Ince pápa intézkedésére válik egyetemessé az Egyházban. Mint ismeretes, a győzelmet hamarosan követte hazánk felszabadítása is, amelyet a barokk Regnum Marianum szintén Mária közbenjárásnak tulajdonított.
A kultuszt Közép-Európában főleg a passaui Mariahilf-kegykép tisztelete hatalmas erővel ihleti. Erre itt csak röviden, a legszükségesebb tudnivalókra emlékeztetve utalunk, bővebb tárgyalásra, kifejtésre a búcsújárásról tervezett munkánkban kerül sor. Tudjuk, hogy Bécs ostroma alatt Lipót és udvara Passauba menekült, és itt könyörgött a kapucinus Mariahilf-kolostor kegyképe előtt a szabadulásért. Amikor ez bekövetkezett, a kegykép a győzelem napjának is szakrális szimbólumává lett és villámgyorsan elterjedt. A XVIII. században hazánkba települő németek, de a magyar kamarai telepítések is szívesen választják az új templomok, kápolnák titulusául Mária nevét, és legtöbbször éppen a Mariahilf-kegykép másolatát, művészi átköltéseit helyezik oltárukra. A század pestisjárványai alatt is jelesnek, foganatosnak érzik a segítségét.”

Bálint Sándor: Szeptember 12. Részlet In: Uő: Ünnepi kalendárium 2. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából (július 1. – november 30.), Budapest, Szent István Társulat, 1977. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Passau (Alsó-Bajorország). Josef Abent a segítő Szűz Mária-zarándoktemplom Mária-oltárán látható képe, 1612 (az idősebb Lucas Cranach után). A kép forrása: Wikipédia

„A jámbor kordivatból természetesen a törzsökös magyarság sem marad ki, és – nyilván főpásztori sugallatra is – újjáépült, vagy egészen új templomaink szép számmal helyezik magukat Mária nevének oltalmába. A kultusz azonban német, illetőleg németes jellegét máig megőrizte. A gyakorlat különben tükrözi a Tridentinum után bontakozó barokk jámborság dinasztikus vonásait: a Regnum Marianum hazai és a Mariahilf birodalmi képzetköre egymást mintegy kiegészíti.
Hercegfalva (újabban Mezőfalva) német eredetű faluban élt még századunk első évtizedeiben is egy pasztorációs célzatú szokás, amelyet valamelyik cisztercita plébános kezdeményezhetett.”

Bálint Sándor: Szeptember 12. Részlet In: Uő: Ünnepi kalendárium 2. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából (július 1. – november 30.), Budapest, Szent István Társulat, 1977. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A Segítő Szűz Mária-templom a Fejér megyei Bodajkon – Digitális Képarchívum

„Szent Hieronymus doktor azt mondja, hogy ez a név, Mária, a zsidóknál annyit tészen mint Illuminatrix, megvilágosító. És bizonyára méltán tulajdoníttatik ez a név a tisztaságos Szűznek, akinek méhében akart fogantatni az öröktől fogva lévő Nap és az igaz világosság, mely megvilágosít minden e világra jövő embert. Illuminatrix, Megvilágosító, tehát Mária; mert valamint Krisztus mint Luminare majus, nagyobbik világosító, különös móddal előttök vagyon az igazaknak, kik a nap által jelentetnek, úgy Mária mint Luminare minus, kisebbik világosító, előttök vagyon a bűnösöknek, kik az étszaka által értetnek, nékiek különösen világosságot nyervén, mert a kegyelemnek minden világossága és minden adomány, mely a világosságnak Atyjától száll alá, ő általa száll az Anyaszentegyházra. És valamint a theologusok szerént az alacsony sorsban lévő angyalok a feljebb lévő angyaltól világosíttatnak meg, és így következendőképpen az angyaloknak megvilágosíttatások a legfőbb Serafimtól vagyon, úgy az Anyaszentegyházra minden világosság a Szűz által terjed, mert Mária út, melyen a mennyei világosság a földre lejött. Út, mely által az isteni szeretetnek mélysége lángolván az híveknek szíveikben meggyújtatik, és az ő segétsége és esedezése által már ezzel, már amazzal közöltetik.
Mária a syrus nyelven annyit tészen, mint Domina, Úri asszony. – Valóban Mária minden teremtett állatnak asszonya, fejedelemnéje és királynéja, hatalom adatván nékie Fiától mind az égen, mind a földön. Valamint tehát Krisztus a mindeneket felhaladás által Úrnak neveztetik, úgy Mária legnagyobb méltósága által Asszonynak hivattatik.”

Kosztolány Sándor: Mária neve, 1800. In: Mária aranyház, [összeáll.]. Lukácsy Sándor, Pécs, Jelenkor, 2000. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A Boldogságos Szűz Mária képe Bodajkon, fehérvári megyében és püspökségben. In: Jordánszky Elek: Magyarországban, s az ahoz tartozó részekben levő boldogs. Szűz Mária kegyelemképeinek rövid leirása, Pest, Bucsánszky A., 1863, 174. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Oh áldott Szűz! Oh főpapi fejedelemnek Virágzó Vesszeje! Oh szentségesLajtorja, melyen nem az angyalok, hanem az Isten Fia szállott hozzánk! Oh mennyei Aquae ductus, áldomások csatornája és folyóvize! Oh bűnök lángjátul nem perzseltetett Rózsa! Oh Testamentom Szekrénye, melyben nem kő és vessző vagy manna, hanem mennyei tárház kincse vagyon! Te előtted földre borúlok, és nemcsak prédikállásimban felvállalt fáradságimat te kezed által Istenemnek nyújtom, hanem elsőben bűnös fejemnek, azután ennek a te országodnak te általad irgalmat kérek. Édes Asszonyunk, Monstra te esse Matrem, ismérjed meg, hogy Christus Anyja vagy, és a te Fiad nem alább böcsül téged, mint Salamon az anyját, kinek arra felelt: Pete Mater, neque enim fas est ut avertam facem tuam, hogy amit kér, megnyeri. Kérjed szent Fiadat, hogy a magyar nemzetben gerjessze fel az elaludt aítatosságot, gyomlálja ki az eretnekségeket, zabolázza a káromlókat, világosítsa a bűnbe merűlteket, és hozzon ki mindeneket a bűnök és tévelygések setétségéből, hogy mindnyájan egy szűvel-lélekkel, híven és igazán szolgáljunk Teremtőnknek. Ámen.

Pázmány utolsó imája, 1636. In: Lukácsy Sándor [összeáll.]: A megszentelt ország, Pécs, Jelenkor, 2000. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Az alsószelestei Szűz Mária neve-templom – Digitális Képarchívum

„Ó Mária, drága név, téged óhajt tiszta szív, Mária!
Ha megzendül a fülemben, vidámság kél a szívemben, Mária!
A buzgó szív, mely hozzád hív
téged kíván dicsérni, szeretetben elégni, Mária!

Téged Isten megkedvelt, szűz anyának ő rendelt, Mária!
Téged illet dicséret minden angyal s szent felett, Mária!
Ó kegyes Szűz, mindent elűzz,
ami minket rútíthat, Istentől eltaszíthat, Mária!”

Ó Mária, drága név. Katolikus népének. In: Éneklő Egyház. Római katolikus népénektár liturgikus énekekkel és imádságokkal, [szerk. a Népénektár-Bizottság], Szent István Társulat. Budapest, 1986, 355. – Törzsgyűjtemény. Liturgikus Népénektár. Gödöllői Premontrei Apátság, 2018.

Inkey Boldizsár: Szűz Mária angyalok között. Részlet. Barokk stílusú Szentháromságszobor Nagykanizsán a Kossuth téren, 1758 körül. – Digitális Képarchívum

„A kertben áll.
Bús. Széteső.
Belepi burján,
mossa eső.

A szitáló
lassú cseppek
orrahegyéről
lecsepegnek.

Az embereknek
Krisztust adott.
Az emberek közt
elhagyatott.”

Dsida Jenő: Mária szobra a kertben – Magyar Elektronikus Könyvtár

A diósgyőri Szűz Mária neve-templom – Digitális Képarchívum

„Mondj szívem dalt, és magasztald Máriának szent nevét!
Őt dicsérjed és megüljed buzgalommal ünnepét!
Asszonyunk, Mária, Krisztusnak
szent Anyja, megváltottak oltalma!

Anyja lett ő Krisztusunknak, kiben éltünk újula,
véghetetlen jókat Isten nyújt nekünk őáltala.
Asszonyunk, Mária, Krisztusnak
szent Anyja, megváltottak oltalma!”

Mondj szívem dalt, és magasztald. Katolikus népének. In: Éneklő Egyház. Római katolikus népénektár liturgikus énekekkel és imádságokkal, [szerk. a Népénektár-Bizottság], Szent István Társulat. Budapest, 1986, 355. – Törzsgyűjtemény. Liturgikus Népénektár. Gödöllői Premontrei Apátság, 2018.

A biatorbágyi Szűz Mária neve-templom – Digitális Képarchívum

„Egednek kék legét ha színám
s emléked lelkesítne még,
keresztet kennék szemeimre,
s buzgón kiáltanám: „Elég!

Elég ti létlen boszorkányok!
vad semmi! vampir-elmerajz!
Lelkem tinektek zárva;
nálam a titkos kulcs; az égi pajzs.”

Mária, elefántcsontbástya,
szivet erősítő kehely,
Mária, győzhetetlen zászló,
mért hagytál, szent Szüz, engem el?”

Babits Mihály: Vérivó leányok. Részlet. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Mann Jolán, szerk. (Főigazgatói Kabinet)

komment

Személyes források – megélt történelem

2024. szeptember 10. 06:00 - nemzetikonyvtar

Beszámoló a Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület idei konferenciájáról

Aki részt vett a Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület idei konferenciáján, megtapasztalhatta, hogy az 1989-ben alapított egyesület munkájára a mai napig jellemző a már akkor meghatározott interdiszciplinaritás. Az idén augusztus 22-e és 24-e között, Békéscsabán megrendezett szimpóziumon is különböző tudományágak művelői osztották meg egymással tapasztalataikat és eredményeiket. Az előadók között történészek, szociológusok, irodalom- és sajtótörténészek, néprajzosok, levéltárosok, könyvtárosok képviseltették magukat, és ugyanez igaz az egyes szekciókat vezető elnökökre és a tudományos tanácskozás hallgatóságára is. A konferencián idén is több doktori hallgató mutatkozhatott be, ez alkalommal nem külön doktori szekciókban, hanem a tematikus blokkok keretében.
A Hajnal István Kör éves konferenciája minden alkalommal egy központi téma köré szerveződik, a problematikák, felvetett kérdések, megközelítésmódok és szempontok azonban rendkívül sokszínűek. Ez évben a szimpózium előadásai a Személyes források – megélt történelem központi témát járták körül, és a várakozásnak megfelelően sokféle forrást dolgoztak fel: levelezéseket, naplókat, visszaemlékezéseket vagy az oral history keretébe tartozó (életút)interjúkat. Az egodokumentumok íróinak társadalmi helyzete, műveltsége, a források típusa, keletkezési helye és ideje rendkívül különböző volt.
Az előadók egyetemekről, kutatóintézetekből, levéltárakból, könyvtárakból vagy múzeumokból érkeztek, és éppúgy képviseltették magukat a fővárosi, mint a vidéki intézmények, sőt, több külföldi tudományos központ is.

A konferencia programfüzete és a 2022. évi szimpózium tanulmánykötete

Érdemes néhány előadás főbb témáját is megemlíteni, természetesen a teljesség igénye nélkül. Mivel a nagyszámú jelentkező miatt a két plenáris előadást leszámítva több párhuzamos szekcióban zajlottak az előadások és viták, az érdeklődők a prezentációknak csak egy részét tudták meghallgatni. A Hajnal István Kör gyakorlatának megfelelően azonban várhatóan az itt elhangzott előadások írott változata is megjelenik majd egy tanulmánykötetben. A konferenciák anyagai két évvel később látnak napvilágot, így az idei tanácskozásra megjelent tanulmánykötet a 2022. évi, váci szimpózium előadásait adja közre Történelem és vizualitás címmel, Kunt Gergely és Tamás Ágnes gondos szerkesztésében. (A kötetben harminc tanulmány olvasható, köztük kettő a nemzeti könyvtár munkatársainak tollából. Papp Viktor Dzsentrik a műteremben. Családi portréfényképek a 19. századi Magyarországról címmel adta le előadásának írott változatát, Dede Franciska pedig Séták a nagyvilágban. Az Uj Idők illusztrált utazási sorozata című expozéját vetette papírra.)

A 2022. évi konferencia most megjelent tanulmánykötete

A békéscsabai konferencián a résztvevők hallhattak előadást például a 19. századi magyar és német levelezőkönyvekről, Erzsébet királyné udvartartásának levelezése alapján képet kaphattak tengeri utazásairól, de találhattak előadást Ady Endre női levelezőpartnereiről is. Volt expozé az 1960-as évekbeli fizetővendég-szolgálattal kapcsolatos panaszlevelekről, 20. század eleji visszaemlékezésekben kirajzolódó városképről, a Tanácsköztársaság idején vezetett naplókról, I. világháborús hadifogolytáborba látogató arisztokrata hölgyek írásairól, álomnaplókról és számos további forrásról és problematikáról.

Az előadás első diája

A nemzeti könyvtár munkatársa egy 19. század végi naplóval (naplókkal) foglalkozó előadással vett részt a tanácskozáson. A „… kedvenc sportom posztumusz dolgokat írni” Justh Zsigmond naplójegyzetei a levelei, a szépprózája és a publicisztikája tükrében című expozé elsősorban a nyilvánosság kérdését vizsgálta. A Párisi Naplóval (1888) és a Hazai Naplóval (1889) többen is foglalkoztak, elég a két szöveget először (1941) sajtó alá rendező, valamint jegyzetekkel és két bevezető esszével közreadó Halász Gáborra utalni, és az előadónak is jelent már meg hosszabb tanulmánya a témáról (a fiatalon elhunyt író életművével – hosszabb-rövidebb megszakításokkal – már két és fél évtizede foglalkozik).
Jelen előadása a két naplót elsősorban a nyilvánosság felől közelítve vizsgálta. Elsősorban azt tekintette át, hogy ki mindenki tudott a napló létezéséről már a keletkezése idején, kinek beszélt róla maga a szerző, kinek olvasott fel belőle részleteket és kinek küldte el egyes lapjait betekintésre, elolvasásra. A prezentáció kitért rá, hogy a jegyzeteket ismerő kortársak hogyan reagáltak a kezdeményezésre, valamint arra is, hogy Justh, aki ugyan úgy tervezte, hogy a jegyzetei a halála után jelennek majd meg, hogyan használta fel mégis már életében az élményeit, találkozásait, az egyes párbeszédeket megörökítő feljegyzéseit, illetve a naplókban rögzített különböző portrékat és lakásbemutatásokat.
Néhány kortárs napilapban szinte szó szerint megjelentetett néhány részletet Párisi Naplójából, hol csak monogrammal jelezve az adott személyeket, máskor azonban teljes névvel utalva a meglátogatott művészre. Máskor egyes eseményeket, mondatokat, szófordulatokat emelt át, egy-egy megörökített eseményt, hangulatot idézett fel és vett át novellájába (A két Ernesztina) vagy regényébe (A pénz legendája). Ismét máskor egyes személyek ismerhetők fel és azonosíthatók egyértelműen a naplóbejegyzések alapján posztumusz megjelent regényében, a Fuimusban. Az előadás végül kitért arra is, hogy a szerző olykor más hangnemben írt ugyanarról a személyről a későbbi kiadásra szánt naplóbejegyzésében, mint egy-egy akkoriban megjelentetett portréjában, tárcájában.
Az egyszerre általában három-négy előadást magukban foglaló szekciókat tartalmas viták, beszélgetések követték, amelyek nemegyszer a tanácskozások után is folytatódtak. A történészegyesület hagyományainak megfelelően minden évben más-más városban megrendezett konferenciát jövőre is megszervezik, az egodokumentumokról szóló előadások írott változata pedig az előző kötetekhez hasonlóan remélhetőleg két esztendő múlva megjelenik.

Dede Franciska (Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport)

komment

Címkék: halász gábor dede franciska konferenciabeszámoló justh zsigmond kunt gergely papp viktor tamás ágnes lipták dorottya sajtótörténeti kutatócsoport hajnal istván kör társadalomtörténeti egyesület

Ferenczy Endréné Wendelin Lídia (1933–2024)

2024. szeptember 09. 06:00 - nemzetikonyvtar

Elhunyt Ferenczy Endréné Wendelin Lídia tanárnő – így adott hírt szeretett tanárunk, kollégánk, barátunk 2024. július 19-én bekövetkezett haláláról az ELTE Könyvtár- és Információtudományi Intézet honlapja, hisz a jelenlegi kollégák közül többeket tanított, mások együtt taníthattak vele és élvezhették kitüntető figyelmét, barátságát.
Még mindig felfoghatatlan mind az, hogy 91 évesen itt hagyta e földi világot, mind az, hogy már nem lehet felhívni, ha egy-egy régi adatnak, már-már elfelejtett emléknek szeretnénk utánanézni. Hiányoznak a derűs beszélgetések, az íróniát sem nélkülöző történetek, a mindig határozottan véleményt formáló, de a másik véleményére is nyitott érdeklődő telefonok. Talán legjobban az egyénisége, mert egyéniség volt a szó nemes értelmében. Tiszteletre méltó, egyenes, aki nagy-nagy szakmai és élettapasztalatát mindig kész volt megosztani. Ezt érezték és értékelték a hallgatók is, akiket 1990 és 2007 között tanított az ELTE-n.
Diákjai nagyon tisztelték és szerették. Erről tanúskodik a könyvtárosképzés 70. évfordulója alkalmából az ELTE BTK VKKV konferencia kerekasztal-beszélgetésének végén készített kép, ahol több régi diákja az ikonikus tanárokkal (Lídia mellett Szabó Sándorral) szeretett volna közös képet.

Ferenczy Endréné Wendelin Lídia több régi diákja és tanártársa, Szabó Sándor társaságban az egyetemi könyvtárosképzés 70. évfordulóját is ünneplő Valóságos könyvtár – könyvtári valóság (VKKV) 2019-es konferencia kerekasztal-beszélgetésének végén készített kép

Lídia ezer szállal kötődött az ELTE BTK akkor még Könyvtártudományi Tanszékéhez. Így vallott erről a Valóságos könyvtár – könyvtári valóság (VKKV) 2019-es jubileumi konferencia tanulmánykötetében megjelent Ballagott már sok vén diák című visszaemlékezésében:

„Egy történeti visszapillantás keretében természetesen joggal felmerül a kérdés az emlékezőben is: mit jelentett életem alakulásában, tartalmában az a felidézett, néhány esztendő, amely a most 70 esztendős könyvtár szakhoz kötődik? Röviden összefoglalva: egész életpályámat meghatározta 40 éven keresztül az Országos Széchényi Könyvtárban (mint egyetlen munkahely a gyakornokságtól a gyűjteményszervezési igazgatói munkakörig) és utána 15 éven át a könyvtárügy, könyvtártan és informatikai menedzsment tanításának megalapozása, az utódok megismerése a napjainkban jubiláló könyvtárosképzésben.”

Ferenczyné Wendelin, Lídia: Ballagott már sok vén diák (Egykori könyvtáros hallgatók visszaemlékezései a képzésről). In: Valóságos könyvtár – könyvtári valóság. Könyvtár- és információtudományi tanulmányok 2020. Szerk. Kiszl Péter, Boda Gáborné Köntös Nelli, Budapest, ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet, 2021, 123–125.

Hűséges volt, hűséges az alma materhez, hűséges a munkahelyéhez, az elvekhez, a családhoz.
Ferenczy Endréné Wendelin Lídia nemcsak a magyarországi könyvtárügy kiemelkedő műveltségű és hatású alakja volt, hanem egyben az ELTE könyvtárosképzésének meghatározó tanáregyénisége. A könyvtárosképzés szinte minden fokán oktatott. Hosszú időn keresztül a könyvtártan és könyvtörténet oktatója volt az OSZK KMK középfokú tanfolyamain. 1990-ben hívta őt meg Fülöp Géza az ELTE BTK Könyvtártudományi Tanszékére mellékfoglalkozású egyetemi adjunktusnak, ahol az 2001/2002-es tanév tavaszi félévéig tanította a Könyvtárügy, Könyvtártan, illetve Könyvtári és információs menedzsment tárgyakat, majd 2007 év végéig az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar Könyvtár Tanszékén oktatta a hasonló elnevezésű tárgyakat. Órái érdekesek, sok-sok gyakorlati tapasztalaton nyugvó, rendszerbe foglalt előadások voltak. Szemléletet oktatott. Diákjai nagyon tisztelték és szerették. Elhunyta kapcsán többen is arról vallottak, hogy szinte mindent Ferenczy Endréné Wendelin Lídia óráinak köszönhetnek.
Oktatói munkásságához szorosan kapcsolódik tudományos tevékenysége, amelyből itt csak két művet emelnénk ki a Gyűjteményszervezés tankönyvét kétszer (1998, 2000) is ki kellett adnia az OSZK-nak, mert alapműként évtizedekig sok száz könyvtáros tanulta meg a legfontosabb ismereteket ebből a könyvből. Talán még nagyobb hatásúak a Könyvtárosok kézikönyve számára írt fejezetei, melyek több generáció könyvtáros tudását alakítják és határozzák meg. Tudományos pályája hatalmas ívű, publikációi egész életét átívelik. Erről majd a tiszteletére megrendezésre kerülő konferencián és az azt követő tanulmányban számolunk be részletesen.
Ferenczy Endréné Wendelin Lídia élete során számos kitüntetésben részesült (Szabó Ervin-emlékérem, Széchényi Ferenc-emlékérem, A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje, Bibliothecaria Emerita). Az utolsó elismerést, melyről halála előtt még örömmel értesül, a Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozat kitüntetést már csak fia, Ferenczy György vehette át a nevében 2024. augusztus 16-án a Pesti Vigadóban.

Budapest, 2024. augusztus 29.

Barátné Hajdu Ágnes

Kapcsolódó tartalmak:

komment

Címkék: szabó sándor rácz ágnes sonnevend péter barátné hajdu ágnes ferenczy endréné wendelin lídia

Az én (b)irodalma – irodalomterápia a könyvtárban – Juhász István – CSEVEJ 28

2024. szeptember 08. 06:00 - nemzetikonyvtar

Irodalomterápia, könyvtárosság, még egy kis irodalomterápia. Juhász Istvánnal, az Olvasószolgálati és Tájékoztatási Főosztály olvasószolgálati könyvtárosával Madarász Tímea, a nemzeti könyvtár kommunikációs referense beszélgetett. Ha Istvánt keresik, másik épületben találják, hiszen helyileg az Országos Idegennyelvű Könyvtárban végzi munkáját, ahol még irodalomterápiás csoportüléseket is szokott tartani. 🙂

Tartalom:
01:19 „Időközben rájöttem, hogy én ezt annyira nem szeretem”
03:23 Az olvasószolgálati könyvtáros kulisszatitkai
07:05 „Egyre jobban éreztem azt, hogy én segíteni szeretnék az embereknek”
08:58 Irodalomterápia vagy biblioterápia? Az itt a kérdés
12:48 Bartos Éva már az 1970-es évektől dolgozott ezzel a módszerrel
13:37 Hogyan történik a szövegválasztás?
16:20 Rényi Ádám még meg nem jelent műve az irodalomterápiás foglalkozáson
18:40 „Nem irodalomórán vagyunk, nem kell kielemezni a szerzői életművet”
24:05 Emlékezetes pillanatok a csoportfoglalkozásokról
27:12 Hány zenélő szökőkút is van a Margitszigeten?
30:44 Irodalomterápiás tervek az OIK-ban

Linkek:
Az olvasás hatása az egészségre: szemletanulmány (Juhász István a magyar nyelvű bibliográfiai gyűjtésben működött közre): https://ki.oszk.hu/sites/default/files/hirfajlok/olvasas_es_egeszseg_szemletanulmany.pdf
Juhász István az Országos Idegennyelvű Könyvtárban zajló biblioterápiás munkájáról az OIK blogján: https://blog.oik.oszk.hu/category/biblioterapia/
Juhász István adatlapja a Magyar Irodalomterápiás Társaság honlapján: https://www.irodalomterapia.hu/tagjaink/juhasz-istvan.php

komment

Címkék: podcast csevej országos idegennyelvű könyvtár biblioterápia oik Juhász István irodalomterápia bartos éva Rényi ádám

A Szegedi Pantheon-sorozatot elindító KBK-titkár, Krier Rudolf – Ex libris gyűjtők, gyűjtemények. 51. rész

2024. szeptember 04. 06:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 117. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat 117. részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Krier Rudolfot és gyűjteményét mutatja be.

Krier Rudolf (1910–2000) Szegeden született, itt járt piarista gimnáziumba, majd két évig Bécsben kereskedelmi ismereteket tanult. Hazatérve apja Klauzál téren levő szabóüzletében tevékenykedett, közben jogi tanulmányokat folytatott. A II. világháború, frontszolgálat, hadifogság után önállóan dolgozott, majd a szegedi Szűcsipari Szövetkezet jogásza lett 1976-os nyugdíjazásáig.
A Kisgrafika Barátok Köre szegedi csoportjának élén 1981-től az elnöki posztot betöltő Kopasz Márta mellett ő lett a titkár 1989-ig. Kopasz Márta vezette be a kisgrafika világába. Rendszeresen járt a kisgrafikakörbe, előadásokat tartott. A magyarok mellett külföldi ex libris gyűjtőkkel, grafikusokkal is tartotta a kapcsolatot, 1984-ben részt vett a weimari XX. Nemzetközi Ex libris Kongresszuson, 1992-ben Pozsonyban a Duna menti országok találkozóján.
Első lapját Bordás Ferenc készítette 1936-ban, még mint orvostanhallgató.

Bordás Ferenc fametszete (1936). Jelzet: Exl.K/819 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Ezen ex libris keletkezési körülményeire így emlékezik vissza Krier Rudolf:

„Amikor a kívánt téma iránt érdeklődött (t. i. Bordás Ferenc), ezt mondtam: az Élet Vándora! Ezzel azt akarom kifejezni, hogy mindnyájan vándorok vagyunk az életben, akik vagy tudatosan törekszünk egy cél felé, vagy csak sodródunk, de mindnyájan mozgásban vagyunk. Ezt a képet véste ki Bordás Feri és nyomtatta ki az Ablaka nyomda ezer példányban, még ma is van belőle. Azóta 59 év telt el, de most is jó és kifejező lapnak tartom.”

Dr. Krier Rudolf: Habent fata sua non solum libelli, sed etiam exlibrisque (Nemcsak a könyveknek van történetük, de a könyvtulajdonjegyeknek is), Kisgrafika különszám, 1994, 16–17. – Törzsgyűjtemény

A szegedi gyűjtő az évtizedek folyamán nemzetközi kiterjedésű kollekcióra tett szert, nevére közel 60 ex libris készült, köztük Bagarus Zoltán, Bakacsi Lajos, Bordás Ferenc, Csiby Mihály, Fery Antal, Kopasz Márta, König Róbert, Imets László, Szilágyi Imre, Torró Vilmos, Tóth Péter, Nagy László Lázár, Ürmös Péter, Várkonyi Károly, Otakar Mařik-Fils, Oriol M. Diví, Remo Wolf és Imbi Ploompuu alkotásai.
E grafikák megemlékeznek történelmünk nagy alakjairól, például Gellért püspök, István király, Mátyás király és Széchenyi István személyéről. „A legnagyobb magyar” születésének 200. évfordulójára, 1991-ben készült ex librisen Széchenyi István mellképe mellett szegedi városrészlet és a Tiszán haladó gőzhajó látható. Széchenyi 1833 szeptemberében Szegedig hajózott a Tiszán, ahol lelkes tömeg fogadta. A Tisza-szabályozás és a gőzhajózás terén végzett tevékenységéért Szeged első díszpolgárává választották.

Fery Antal fametszete (1991). Jelzet: Exl.K/793 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az olasz Remo Wolf grafikusművész Széchenyit ábrázoló alkotását az előbbi Fery Antal-grafika inspirálta, melyet Krier Rudolf – az államférfi munkásságát bemutató szöveggel – elküldött külföldi cserepartnerei, ismerősei számára.

3_kep-krier_rudolf_gr_remo_wolf_k_811_115x80_j2_opti.jpg Remo Wolf fametszete (1991). Jelzet: Exl.K/811 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Krier Rudolf indította el a Szeged város nagyjainak – köztük Móra Ferencnek, Sík Sándornak, Cserzy Mihálynak, Kerkai Jenőnek, Somogyi Károlynak, Szentgyörgyi Albertnek és Bálint Sándornak – emléket állító Szegedi Pantheon-sorozatot. A Szegeden élő író, újságíró, muzeológus Móra Ferenc (1879–1934) emlékére készített grafikán a portréja mellett a róla elnevezett szegedi múzeum épülete, régészeti és könyvírói tevékenységére utaló motívumok láthatók. Ezen – Krier Rudolf nevére szóló – ex libris alkotója Torró Vilmos.

Torró Vilmos linómetszete (1988). Jelzet: Exl.K/929 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Szeged néprajzát kutató Bálint Sándort, „a legszögedibb szegedit” idézi Csiby Mihály linómetszete a portréjával és népviseletbe öltözött alakokkal.

Csiby Mihály linómetszete (1984). Jelzet: Exl.K/821 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Krier Rudolf kedvelt lapjai közé tartozott a Tisza 1879. március 12-i, Szeged várost romba döntő árvizének századik évfordulójára Kopasz Márta által metszett grafika, emellett a Nemzetközi Vöröskeresztre és alapítójára, Henry Dunant-ra emlékező lap, Nagy László Lázár alkotása. Utóbbin Dunant portréja, csatajelenetek és a nemzetközi segélyszervezet jelképe, a vörös kereszt látható a „Per humanitatem ad pacem” [Emberiességgel a békéért] jelmondattal.

Nagy László Lázár fametszete (1983). Jelzet: Exl.K/1013 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Krier Rudolf egy ex librise a 100 éves automobilt (1886–1986) és kifejlesztőjét, Carl Benz német mérnököt, a modern gépkocsitechnika úttörőjét ünnepli. A grafikán szereplő évszám arra utal, hogy Benz 1886. július 3-án tette meg első nyilvános útját benzinmotoros gépkocsijával Mannheim város utcáin. A képet Várkonyi Károly készítette.

Várkonyi Károly fametszete (1986). Jelzet: Exl.K/969 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A vallási tárgyú lapok közül a Barcelona melletti montserrati kolostor művésze, Oriol M. Diví grafikája a madaraknak prédikáló Assisi Szent Ferencet állítja elénk, a ferencesek „Pax et bonum” (Béke és jóság) jelmondatával.

Oriol M. Diví fametszete (1990). Jelzet: Exl.K/822 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az újévi, ún. PF-lapok egy része is hordozza a keresztény ikonográfia elemeit a Szentlelket jelképező galambbal, másutt az alfa és ómega görög betűkkel, illetve a Krisztus-monogrammal. Utóbbira példa a szegedi Bakacsi Lajos alkotása. Az alfa és az ómega, a kezdet és a vég szimbolizálja a teljességet, mely maga az Isten, aki öröktől fogva van és örökké él, ő az ősforrás és a végcél. A Krisztus-monogram Jézus Krisztus nevének görög kezdőbetűiből (khi, ró) áll, mely Krisztust és a keresztet is jelképezi.

9_kep-krier_rudolf-alfa-omega-gr_bakacsi_lajos_k_803_jav3_opti.jpg Bakacsi Lajos linómetszete (1991). Jelzet: Exl.K/803 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Krier Rudolf több lapja hazai és külföldi találkozókhoz, ex libris kiállításokhoz, kongresszusokhoz kapcsolódik, például a Kisgrafika Barátok Köre 1988-as szegedi országos összejöveteléhez. A hollandiai Utrechtben rendezett XXI. Nemzetközi Ex libris Kongresszusra (1986) készült fametszeten, Várkonyi Károly alkotásán díszes ornamentikus keretben, gótikus ablakban hulló ex libriseket láthatunk.

Várkonyi Károly fametszete (1986). Jelzet: Exl.K/817 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Krier Rudolf gyűjteményéből az 1980–1990-es években többször ajándékozott ex libriseket, alkalmi grafikákat az Országos Széchényi Könyvtár számára. A 2000-ben elhalálozó jogász gyűjtő többezres grafikai hagyatékát, sok esetben a lapok dúcait és a gyűjtőélet szervezésével kapcsolatos dokumentumokat a szegedi Somogyi-könyvtár őrzi, a kisebb rész a család tulajdonában van.

Irodalom:

130 éves lett a világ első autója, Origo hírportál, 2016. 01. 29.
Krier Rudolf, Dr.: Habent fata sua non solum libelli, sed etiam exlibrisque (Nemcsak a könyveknek van történetük, de a könyvtulajdonjegyeknek is), Kisgrafika különszám, 1994, 16–17.
Papp Éva: Szeged város első díszpolgára, Gróf Széchenyi István, Szeged folyóirat, 2019. 08. 11.
Plakát- és aprónyomtatványok naplója, 1975. X. – 1986. VI., OSZK (1981, 1983, 1985)
Plakát- és aprónyomtatványok naplója, 1986. IX. – napjainkig, OSZK (1993, 1994)
Rácz Mária: Krier Rudolf (1910–2000). In: A Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület jubileumi évkönyve, 1959–2009, Budapest, KBK Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 72–73.
Rácz Mária, Szepesváriné: Búcsú dr. Krier Rudolftól, Kisgrafika, 2000/3. sz., 5.
Széchenyi István és a hajózás története. Hajozas.hu portál 2017. március 15.
Vasné dr. Tóth Kornélia: Krier Rudolf (1910–2000). In: Uő.: Múltunk neves ex libris gyűjtői, lexikon, Budapest, Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2019, 104–105.

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész; 84. rész; 85. rész; 86. rész; 87. rész; 88. rész; 89. rész; 90. rész; 91. rész; 92. rész; 93. rész; 94. rész; 97. rész; 98. rész; 99. rész; 100. rész; 101. rész; 102. rész; 103. rész; 104. rész; 105. rész; 106. rész; 107. rész; 108. rész; 109. rész; 110. rész; 111. rész; 112. rész; 113. rész; 114. rész; 115. rész; 116. rész

komment