Báró Eötvös Loránd 1848. július 27-én született a Svábhegyen. A krisztinavárosi Havas Boldogasszony-plébániatemplomban keresztelték 1848. augusztus 5-én. Teljes nevén Eötvös Loránd Ágoston Ignác Albert József. A szülők: Eötvös József és Rosty Ágnes. A keresztszülők: Trefort Ágoston, azaz Eötvös sógora, és Trefort sógornője, Rosty Anna kisasszony (1823–1897), később gróf Amadei Rudolfné lett. Eötvös József feleségének testvére volt Trefort neje, azaz Rosty Ilona.
A svábhegyi, Széchenyi-hegyi utak és a Normafára tett kirándulások után messzebb vágyott. Eötvös József maga is elvitte családját az Alpokba, Ausztriába és Svájcba is. Idehaza viszont főképp nevelőivel, először Keleti – korábban Klette – Gusztávval kirándult, majd másik nevelőjével, a későbbi neves mineralógussal egy „geologicus” utazást is tett a Felvidékre, hol a híres zlatnói üveghutát is meglátogatták. Nevelője, s ezek a tudományos érdekű túrái fordítják végül teljesen a természettudomány felé. Választásában részben szerepet játszott, hogy meghallotta a kor kihívását, és követte annak, mondhatni, divatját, részben pedig apja szárnyai alól és a híres ember árnyékától akart szabadulni, bár még hosszú ideig csak „az Eötvös Pepi fia” maradt. Kezdetben Than Károlynál, a legsikeresebb magyar vegyésznél, az iskolateremtő tanárnál segédkezett Lengyel Bélával. Than Károly a szénéleg-kénegről, azaz a karbonil-szulfidról (COS) írt tanulmányának végén mindkettőjüknek köszönetet mond. Kettejükkel Than kirándult is, többek között Siklós várát is felkeresték. Eötvös tehát jórészt Than Károly hatására indul – rövid jogi tanulmányok után – Heidelbergbe vegyésznek, fizikusnak, elsődlegesen édesapja és tanára barátjához, Robert Bunsen (1811–1899) német kémikushoz. Heidelbergben főképp Kirchhoff, Helmholtz óráit látogatta, majd egy évig Königsbergben Franz Ernst Neumann fizikust. Heidelbergben korábban édesapja is vendégeskedett, többek közt Carl Theodor Welcker házában. Eötvös Loránd érdeklődési körének kialakulásában még itthon Petzval Ottónak, a mérnök-matematikusnak és Kondor Gusztáv csillagász, geodéta, matematikusnak is szerepe volt, hogy végre az öreg Jedlik Ányos budapesti fizikaprofesszornak méltó kollégája lehessen.
1867-ben, a Thannal végzett közös kísérletek idején a vegytani épület még egy szűkös, nem túlságosan alkalmas helyen működött, a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utca és az Újvilág (Semmelweis) utca sarkán lévő bérház első emeletén. A vegytani intézet ma is álló épülete – a „B” épület – a Trefort kertben, Than tervei szerint, Eötvös József miniszter hathatós támogatásával, már halála után, csak 1871-ben készült el, a magyar Wágner János építész munkájaként, mégis jórészt a berlini Karl Albert Friedrich Zastrau német építész tervei szerint, aki korábban a hasonló berlini intézményt, a A Friedrich Wilhelm Egyetem és a Tudományos Akadémia Kémiai Intézetét (Chemisches Institut der Friedrich-Wilhelm-Universität und der Akademie der Wissenschaften) is tervezte.

A régi Vegytani Intézet épülete, a „B” épület a Trefort-kertben. Fotó: Kis Domokos Dániel, 2023

A korszerű épület nagy előadója ma is látható, s benne – többek között – Bunsen tondója, melyet E. March & Söhne kerámiagyárában készítettek.  

• 
• 

Eötvös itt, a vegytani intézet kis tantermében kezdett el tanítani. Az első előadását 1871. április 17-én tartotta meg, „fényelméleti” témában. Than Károly mint felkért bíráló, s egyik tanítványa, későbbi tanártársa, Fröhlich Izidor is részt vettek az előadáson. A hallgatóság egy része viszont csak azért volt jelen a nyilvános előadáson, hogy lássanak egy igazi bárót, aki tanárként ad elő.
S innen – bár időben egy nagyobb ugrás – fizikailag csak egy lépés a „D” épület, mely már jórészt Eötvös Loránd elképzelései és Weber Antal építész tervei szerint valósult meg. Webernek köszönhető az egyetemi rész impozáns „A” épülete is. Az építkezés 1883-tól 1885-ig tartott, 1886-ban pedig már a tanszékek is beköltözhettek.
Jóval később, az 1841-ben alapított Királyi Magyar Természettudományi Társulat fennállásának ötvenedik évfordulója alkalmából, 1892. január 17-én rendezett ünnepi közgyűlést sem véletlenül a Vegytani Intézet nagytermében rendezték, pedig a Társulat épülete épp a Fizikai Intézettel szemben, az Esterházy – ma Puskin – utcában áll.
Szinte megáll az idő a „D” épületben, a Nagyelőadó csaknem változatlan látványa ma is képes felidézni Eötvös Lorándot és korát.

• 
• 

A Magyar Természettudományi Társulat elnöke 1872-től 1880-ig Than Károly volt, majd Szily Kálmán, mellette Eötvös, mint a Társulat egyik alelnöke Hőgyes Endre mellett, Lengyel Béla pedig, mint első titkár (1910-tól 1913-ig elnök) vett részt, s jelen volt, az elnökséggel együtt a díszhelyen ült a közönséggel szemben Than Károly is, aki mindvégig támogatta a Társulatot, s a tagságban résztvevő hajdani tanítványai munkásságát érdeklődve figyelte, pályájukon egyengette őket. Eötvös 1871-ben történő rendkívüli tanári kinevezését is támogatta, sőt minden tőle telhetőt megmozgatott az érdekében. Eötvös tudományos kutatásaiban elsősorban a kapillárissal, a gravitációval és a geomágnesességgel foglalkozott.

• 
• 

A kor szokásai szerint Eötvösnek egy lakást is kialakítottak ebben az új egyetemi épületben. Az épülettömb egy oldalsó, földszintes melléképületet leszámítva, nagyjából ma is úgy néz ki, mint hajdanán, bár a belső terek egy részét átalakították.

• 
• 
• 

Ide, az Esterházy utca 5-be nyargalt be rendszeresen pestszentlőrinci villájából Kevély nevű arab telivér lován Eötvös, majd bekötötte a közeli, Ybl által tervezett, ma már nem létező Nemzeti Lovardába, és indult megtartani az óráit, ellenőrizni a mágneses vagy más fizikai méréseket.

• 
• 

Innen, a „D” épülettől indultak azután a hosszú expedíciókra, 1901 és 1903 telén a Balaton jegére, az úgynevezett balatoni ingával, vagy épp a Nagyalföldre geofizikai méréseket végezni.

• 
• 
• 

1909 és 1911 között az Alföld nehézségi erő gradienseit kutatta, azaz a Földben tapasztalható eltérő sűrűségeloszlásból adódó kis térbeli nehézségi erőváltozásokat. Ennek keretében egy alkalommal munkatársaival még a dél-tiroli Toblach melletti Gemärkben, a Cimabanche-fennsíkon is méréseket végzett az általa tervezett torziós ingával, és megállapította, hogy a völgy fő görbületi vonalaira és a görbületi anomáliák nagyságára vonatkozó elméleti számításai beigazolódtak. – Torziós ingája később a szénhidrogénkutatásban vált be. Egyébként a súlyos és tehetetlen tömeg ekvivalenciáját igazolta az érzékeny eszközével végzett nagyon pontos mérése. Az általa kifejlesztett torziós ingát – „csavarodási mérleget” – sok más precíziós mérőeszköz, és a szemléletes tanításhoz szükséges eszköz mellett Süss Nándor mechanikai műhelye, a későbbi Magyar Optikai Művek elődje készítette el.

Az „Ijász” szobor. Fotó: Kis Domokos Dániel, 2023.

Az eredeti szobor – Haich Erzsébet alkotása 1939-ből – a Magyar Optikai Művek „F” épülének tetején állt a II. világháború előtt. A háború után Kampfl József szobrász alkotta újra. A 2009-ben avatott emlékmű a MOM Park sétányán található. A Csörsz utcában lévő híres gyár épülete már az enyészeté, 1997-ben lebontották.
A Kiss Károly által vezetett – Eötvös jóvoltából az egyetemen létrehozott – üvegtechnikai laboratórium is fontos szerepet töltött be mind a kutatás támogatásában, mind pedig a taneszközök révén az akkori modern tanításban.

• 
• 

Rövid minisztersége idején – 1894. június 10. – 1895. január 15. – Eötvös Lorándnak sem kellett messzire mennie, hisz a régi képviselőház 1902-ig a Sándor, a mai Bródy Sándor utcában volt. Az Ybl Miklós tervei szerint és Diescher József kivitelezésében 1865-ben mindössze három hónap alatt elkészülő épület ma is áll, az Olasz Intézetnek ad helyet szemben a Nemzeti Múzeum épületével. Eötvös 1872-től mint főrendiházi tag, részt vett a Múzeum dísztermében ülésező főrendiház ülésein is.

• 
• 
• 

De még német építész, Stüler Frigyes által tervezett, Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal által kivitelezett és 1865-ben átadott Magyar Tudományos Akadémia épülete sincs az egyetemtől nagyon messze. Eötvös tizenhat évig, 1889-től 1905-ig volt az Akadémia elnöke.

• 
• 

Gyalog sem túl megerőltető a séta az egyetemtől az Akadémiáig, főleg nem annak a sportembernek, aki 1896-ban két lányával, Ilonával és Rolandával egész a Dolomitokban lévő Schluderbachig kerékpározott el, s aki választott nyaralási helyén, Plonerék hoteljében, a dél-tiroli Schluderbachban csaknem negyven nyarat töltött. De itt sem tétlenkedett, hisz kedves hegyivezetőjével főleg a közeli Cristallo, és Cadin sziklacsúcsokkal teli hegycsoportjait járta, újabb és újabb elérhetetlennek hitt sziklacsúcsokat hódítva meg. A Croda da Lago 1884-es megmászása után két lánya a Tofana di Rozes déli falára jutott fel elsőként. Nem véletlen tehát, hogy valódi érdemei is hozzájárultak ahhoz, hogy 1888-ban őt választották az 1873-ban alapított Magyarországi Kárpát Egyesület 1888-ban megalakuló Budapesti Osztálya, majd a Kárpát Egyesületből kiváló Magyar Turista Egyesület elnökévé is. S bár az MKE Budapesti Osztályának december 28-i alakuló ülése az Akadémia Kisfaludy-termében zajlott le, választmányi ülését 1889. január 5-én a „királyi magyar tudományegyetem fizikai intézetében” tartották, s ugyanitt alakult meg az MTE is 1891. szeptember 29-én. Mindkettőnek a magyar közélet és tudomány jeles képviselői voltak a tagjai.
Eötvös lett az 1898. november 5-én megalakuló Budapesti Egyetemi Athletikai Cub, vagyis a BEAC első elnöke is.

• 
• 
• 

Mint már korábban írtunk róla, 1898-ban a dobogókői kis fa menedékházat is az ő nevét viseli, egyik tisztelője, a geológus hegymászó, Adolf Witzenmann pedig a Cadin-csoport egyik csúcsát róla nevezte el 1902-ben. Az elnevezés ma is hirdeti a budapesti professzor, a magyar báró nevét: ez a Cima Eötvös.
Eötvös Loránd sírja a Kerepesi temetőben, azaz a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben található. 1932. október 30-án avatták Strobl Alajos és Kallós Ede közreműködésével.

Báró Eötvös Loránd sírja a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben. (10/1-1-9. parcella). Fotó: Kis Domokos Dániel, 2023

Legújabb, egész alakos szobra Budapesten, a XII. kerületi Gesztenyés-kertben kapott helyet. Rieger Tibor Kossuth-díjas szobrászművész alkotásának ünnepélyes avatására, bár már 2020 novemberében felállították, csak 2021. október 5-én kerülhetett sor.

Báró Eötvös Loránd szobra. Rieger Tibor Kossuth-díjas szobrászművész alkotása a XII. kerületi Gesztenyés-kertben. Fotó: Kis Domokos Dániel, 2023

A dolomitsziklára, melyen Eötvös mint fiatal hegymászó ül, a következő közismert idézet van rávésve:

S végül egy valóban útravaló idézet még a természetszerető Eötvös Lorándtól:

A megemlékezések sorában – napra pontosan – egész napos budapesti emléksétával is ünnepeljük báró Eötvös Loránd 175. születésnapját: Eötvös 175 budapesti emlékhely-túra. 2023. július 27. 8:00–19:00

Felhasznált irodalom:

• Plósz Katalin: Hol született Eötvös Loránd? In: Fizikai Szemle, 53. évf. 9. sz. (2003. szeptember), 346.
• Devescovi Balázs: Eötvös József svábhegyi nyaralóhelye: Az Eötvös-villa és a Karthausi-lak. In: Századok, 151. évf. 2. sz. (2017), 387–406.
• Kis Domokos Dániel: A csúcson. A hegyek szerelmese – báró Eötvös Loránd, Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 1998.
• Kis Domokos Dániel: Báró Eötvös Loránd, a tudós fotográfus, Magyar Tudománytörténeti Intézet – Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet, Budapest – Piliscsaba Mati – M. Áll. Eötvös Loránd Geofizikai Intézet, (Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára, 21.)
• Kis Domokos Dániel: A természetszerető Eötvös Loránd. Levéltári és kézirattári kutatások, Budapest, Magyar Tudománytörténeti és Egészségtudományi Intézet, 2017. (Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára, 116.)
• Ahol virág, madár megértenek. Báró Eötvös Loránd versei és fordításai. Összegyűjtötte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta, a mutatókat összeállította Kis Domokos Dániel. Szörényi László ajánlásával, Budapest, Unicus Műhely, 2020.
• Kis Domokos Dániel: Eötvös József nevelési elveinek tükröződése Eötvös Loránd neveltetésében. In: Könyv és Nevelés, 23. évf. 2–3. sz. (2021), 206–229.
• Kis Domokos Dániel: Eötvös Loránd, a sportember. In: Eötvös Loránd emlékalbum. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából szerkesztette Dobszay Tamás, Estók János, Gyáni Gábor, Patkós András, Budapest, Kossuth Kiadó, 2019. 143–152.
• Kis Domokos Dániel: A csúcson. Báró Eötvös Loránd, a tudós hegymászó. In: Honismeret, 47. évf. 5. sz. (2019), 30–35.
• Báró Eötvös Loránd emlékkönyv. Szerkesztette Fröhlich Izidor, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1930.
• Than Károly: A szénéleg-kénekről. Értekezések a Természettudományi Osztály köréből. 7. sz. Pest, Magyar Tudományos Akadémia, http://real-eod.mtak.hu/1873/1/ErtekTermtudKorebol_01_07.pdf
• Than Károly: A m. kir. egyetem vegytani intézetének leírása. Előadatott az 1871. év junius 19-én tartott osztályülésen. A Magyar Tudományos Akadémia Évkönyvei, 1871. 13. kötet, 3. darab. Pest, 1872, 17.
• Than Károly r. t. „a m. k. Egyetem vegytani intézetének leírása”. 1871. június 19-én. A III. osztály hatodik ülése. In: A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője, 12. sz., 215–220.
• A Királyi Magyar Természettudományi Társulat ötven éve. In: Vasárnapi Ujság, 39. évf. 8. sz. (1892. febr. 21.), 130–138.
• Marótzy Katalin: Wéber Antal építészete. PhD-értekezés. 2007. BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszék Témavezető: Dr. Krähling János. Tudományegyetem – Természettani Intézet – Budapest című rész, 185–187.
• Eötvös Loránd: A Föld vonzása különböző anyagokra. (A január 20-iki ülésen előadta br. Eötvös Loránd r. t.) In: Akadémiai Értesítő, 1890. február 15. 1. köt. 2. füzet, 108–110.
• Báró Eötvös Loránd elnök beszéde a kolozsvári Bolyai-emlékünnepen. [1903. január 17.] In: Akadémiai Értesítő, 14. köt. 1903. február 15. 2. füzet. 110.

Kis Domokos Dániel (Színháztörténeti és Zeneműtár)

Az összeállítás első része itt olvasható.

Báró Eötvös Loránd mellszobra. Strobl Alajos alkotása. Fotó: Kis Domokos Dániel

Az Eötvös Loránd által alapított, apjának emléket állító Eötvös József Collegiumban van az eredeti Strobl Alajos által faragott carrarai márvány mellszobor 1891-ből, mely ma a Ménesi út 11–13-ban, az Alpár Ignác tervei szerint 1911-ben elkészült épület lépcsőfordulójában áll.
A sírnál lévő szobor csaknem ugyanaz, mint az Eötvös Collegiumban álló, vagy mint az eredeti, 1890-ben készült gipszszobor, bár feltételezhető, hogy az eredetiről a másolatot már Kallós Ede készítette, hiszen ezt a szobrot csak Strobl halála (1926) után, 1932-ban helyezték el.
1890. július 6-án épp az édesapa, a korábbi vallás- és közoktatásügyi miniszter, a költő, regényíró és állambölcseleti munkák szerzője, báró Eötvös József mellszobrát avatják. A szobor az ekkorra már szép számú svábhegyi nyaralóközönség kezdeményezésére és adományaiból készült el, egy szép parkban:
„Emelte az istenhegyi nyaraló közönség” – „1890. július hó 6-ikán.” A bronz mellszobor Strobl Alajos munkája. Az avatóünnepségen több régi pályatárs megállapította, teljesen hasonlít „Eötvös Pepire”, ahogy régen, még hajdan Széchenyi István is hívta, nem úgy, mint az Eötvös téri szép szobor, Huszár Adolf alkotása, melynek avatása még 1879-ben volt…

Báró Eötvös József szobra a Svábhegyen. Eötvös József park. A bronz mellszobor Strobl Alajos műve. 1890. Fotó: Kis Domokos Dániel, 2023.

Természetesen Eötvös Loránd is részt vett az avatóünnepségen. A régi, akkor még álló Eötvös-villában, mely 1874 óta immár vendéglőként működött, elsőként, mint Eötvös József régi barátja, a Svábhegy híres nyaralója, Jókai emelkedett szólásra. Őt követte Eötvös Loránd, ki a tőle megszokott kedves modorában emlékezett vissza a felejthetetlen itt töltött ifjú éveiről, a híres édesapa szerető családi köréről:

• 
• 

Az ifjú Eötvös apjához, családjához fűződő szoros kapcsolatáról meghatóan szép levelezésük is tanúskodik, mely leveleknek egy jelentős része az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában található, ahogy arról már Eötvös Loránd halálának századik évfordulóján, 2019-ben egy blogbejegyzésünkben is megemlékeztünk: Eötvös Loránd az OSZK-ban.

Báró Eötvös József mellszobra az Eötvös József parkban. Fotó: Kis Domokos Dániel

S bár ma is sokan tudják, hogy neves fizikus és egyetemi tanár volt a budapesti egyetemen, hallottak a róla elnevezett egyik műszeréről, a híres Eötvös-ingáról is, de kevésbé ismeretes, hogy kiváló lovas, kerékpáros, hegymászó és fotográfus is volt, sőt piarista diákként a környéket bolyongva kutyájával, lepkehálóval, verseket is írogatott, melyek közül egyik-másik – néhány fordítása mellett – talán még egész jónak is mondható. – A régi svábhegyi gyermekkorhoz kívánkozik az alábbi, a nagyközönség előtt sokiáig ismeretlen verse, a lassan tizenötödik évét betöltő Loránd szinte „ars poeticája” 1863-ból:

Báró Eötvös József mellszobra az Eötvös parkban. Fotó: Kis Domokos Dániel

S épp a szoboravató ünnepség évében, azaz 1890-ben hirdeti meg Eötvös Loránd nagy kutatási programját: vizsgálja, ahogy maga nevezi, a „csavarodási mérleg”-gel, vagyis a később továbbfejlesztett Eötvös-inga néven elhíresült eszközével a Föld vonzását különböző anyagokra:

A svábhegyi Eötvös-villát Eötvös József halála után a fogaskerekűt építő társaságnak eladták.

Eötvös József nyaralója. Metszet Zombory G. rajza után. In: Vasárnapi Ujság, 11. évf. 25. sz. (1864. június 19.), 241. – Elektronikus Periodika Archívum

De a fő hangsúly nem is a villán, hanem a nyaraló és a Karthausi-lak között húzódó hatalmas telken volt, melyet végül a fogaskerekű nyomvonala a Széchenyi-hegyig 1890. május 17-én átadott meghosszabbításával végleg kettészelt. Maga a Karthausi-lak ekkoriban kávézó lett, majd Schunda Vencel József hangszergyáros vette meg. A gőzvontatású fogaskerekű vasút, az akkori svábhegyi végállomásáig 1874. június 24-ére készülte el, mindössze egy év alatt, Cathry Szaléz Ferenc svájci származású mérnök közreműködésével.

A régi indóház az eredeti, 1874-es svábhegyi végállomáson. Fotó: Kis Domokos Dániel

A június 25-i bankettet is már az Eötvös-villában tartották, hisz a svábhegyi nyaraló sokáig vendéglő volt, ekkortájt, az 1880-as években biztosan már Balanek Antal vendéglős üzemeltette „Eötvös villa vendéglő” néven. Majd a ház a Vaskovits-féle vízgyógyintézethez tartozott, 1909-től pedig a Svábhegyi Szanatórium része volt, mígnem végül a II. világháború végén – állítólag – annyira megsérült, hogy lebontották, vagy széthordták, épp 1948-ban.

Az Eötvös-villa és környéke a Svábhegyen. Budapest főváros budai része egész területének térképe. Birtoktérkép, (1876). Színes kőnyomat. Részlet. Jelzet: TA 8.209 – Térkép- Plakát- és Kisnyomtatványtár

A környék hirtelen átalakulásáról vall, és a fogaskerekű vasút létesítésével szorosan összefügg a villa vendéglővé válása.

Az Eötvös-villa és környéke a Svábhegyen. Budapest főváros budai része egész területének térképe. Birtoktérkép, (1876). Színes kőnyomat. Részlet. Jelzet: TA 8.209 – Térkép- Plakát- és Kisnyomtatványtár

Eötvös-villa vendéglő. Svábhegy. Korabeli képeslap. Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum – Magyar Nemzeti Digitális Archívum

Ma már az Eötvös József parkon, és az ott lévő mellszobrán kívül csak a Karthausi-lak őrzi Eötvös József emlékét. (Karthauzi utca 14.).

 

• 
• 
• 
• 

A fiatalon elhunyt barátra, az Eötvös által vezetett „önmívelődési kör” titkárára, piarista gimnáziumi diáktársára, Nádaskay Gyulára emlékezve írta Eötvös Loránd a következő sorokat 1863 novemberében, mely vonatkoztatható, a két Eötvösre, apára és fiára is:

A megemlékezések sorában – napra pontosan – egész napos budapesti emléksétával is ünnepeljük báró Eötvös Loránd 175. születésnapját: Eötvös 175 budapesti emlékhely-túra. 2023. július 27. 8:00–19:00

Felhasznált irodalom:

• Szmik Miklós: A svábhegyi vaspálya. In: Vasárnapi Ujság, 21. évf. 25. sz. (1874. június 21.), 387–390.
• Eötvös Loránd: A Föld vonzása különböző anyagokra. (A január 20-iki ülésen előadta br. Eötvös Loránd r. t.). In: Akadémiai Értesítő, 1. köt. 2. füzet, (1890. február 15.), 108–110.
• Ahol virág, madár megértenek. Báró Eötvös Loránd versei és fordításai. Összegyűjtötte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta, a mutatókat összeállította Kis Domokos Dániel. Szörényi László ajánlásával, Budapest, Unicus Műhely, 2020.

Kis Domokos Dániel (Színháztörténeti és Zeneműtár)

Az összeállítás második része itt olvasható.

Munkatársunk, Deák-Sárosi László A háromszólamú vers – Új magyar verstan (Budapest, Üveghegy Kiadó, 2023) című kötetének kísérőkiadványa, a hangzó Példatár hangfelvételei könyvtárunk támogatásával hangstúdiónkban, a versvideók pedig Interjútárunkban készültek. Az alábbiakban Deák-Sárosi László – a hangzó Példatár elkészítésében előadóként részt vett – Dánielfy Gergely színésszel, énekessel, előadóval készített interjúját közöljük.
A kötet bemutatója 2023. május 18-án, csütörtökön 16:30 órai kezdettel volt könyvtárunk Ars Librorum terében.

Dánielfy Gergely színész, énekes, előadó könyvtárunk hangstúdiójában. Fotó: Deák-Sárosi László

Dánielfy Gergely színész, énekes, előadó Debrecenben született 1997-ben. 2017 óta a Kaposvári Egyetem színművész szakának hallgatója. Egyetemi gyakorlatát a Déryné Program társulatánál töltötte, melynek 2022-től tagja. 2021 óta az M2 Petőfi Friss című műsorának egyik házigazdája. 2016-ban az X-Faktor kilencedik helyezettje volt, 2018-ban pedig az Eurovíziós Dalfesztivál magyarországi előválogatójában elnyerte Az Év Felfedezettje díjat. Nagylemezének címe: Azt mondtad (2018).

Mit jelent Önnek előadóművészként a vers? Volt valami vagy valaki, aki miatt megszerette a költészetet? Adott elő önállóan vagy csoportosan versműsort?

Hogyan fogadta a felkérést, hogy recitáljon el verseket a Deák-Sárosi László által szerkesztett verstani hangzó Példatárban?

Lát-e valamilyen ellentmondást a dallamhangsúlyos nyomatékképzés és korábbi beszédtechnikai, versmegszólaltatási gyakorlata között, vagy ezeket könnyen össze tudta egyeztetni?

Ön szerint akadályozza-e a dallamhangsúly az egyéb művészi előadói eszközöket?

Miben látja ennek az új módszernek a hasznát, alkalmazhatóságát? Kiknek ajánlja?

Milyen verses műsorban vagy önálló verses esten fog fellépni a közeljövőben?

Versvideó: Csokonai Vitéz Mihály Egy bécsi magyar gavallér című verse Dánielfy Gergely előadásában.

Deák-Sárosi László interjúja Dánielfy Gergely színésszel, énekessel, előadóval

A sorozat további részei: Első rész (Jónás Gabriella); Második rész (Havas Judit); Harmadik rész (Lázár Csaba); Negyedik rész (Szemerédi Bernadett); Ötödik rész (Lázár Balázs); Hatodik rész (Simon Péter); Hetedik rész (Széplaky Géza); Nyolcadik rész (Dóczy Péter); Kilencedik rész (Jantyik Csaba)

Dr. Tóth Anna Judit, a Régi Nyomtatványok Tára munkatársa 2023. június végén két tudományos konferencián is részt vett – egy Olaszországban rendezett nemzetközi klasszika-filológiai konferencián, továbbá a Magyar Patrisztikai Társaság a nagykanizsai piarista rendházban megrendezett országos konferenciáján. Az alábbiakban az ott elhangzott előadásainak rövid ismertetőit közöljük.

2023. június 23. és 25. között került sor a Symposium Classicum Peregrinum vándorkonferenciára, amelyet idén is közösen rendezett meg az Università di Messina, a Brandeis University, az Università di Verona és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Az idén „Origines gentium” azaz a „Népek eredete” címmel megtartott rendezvény helyszíne az olaszországi Soriano nel Cimino városa volt, amely egy hegytetőn épült kisváros Lazio északi részén, Viterbo közelében. A magas színvonalú, nemzetközi klasszika-filológiai konferenciasorozat témái az ókori népek mitológiájának egy-egy olyan témáját emelik ki, amelyek nagy hatással voltak a művészetre és az irodalomra, illetve amelyek politikai jelentőséggel is bírtak. Ebben az évben az előadások a városalapítás és az etnogenezis kérdéskörét járták körül, amely az ókori mediterrán kultúrákban nemcsak az identitás szempontjából volt fontos, hanem erős vallási vonatkozásokkal is bírt.

• 
• 

Előadásom címe The bald, the lame and the stuttering. Foundation and marginality (A kopasz, a sánta és a dadogós. Alapítás és marginalitás) volt, amelyben a görög városalapítási mítoszok struktúráját vizsgáltam. A vallástörténetben az utolsó évszázadban domináltak azok az irányzatok, amelyek a mítoszokat úgy értelmezték, mint az adott kultúra rítusaihoz tartozó, azokra reflektáló, azokat magyarázó szakrális narratívákat. Eközben a görög mítoszok mögött gyakran olyan szertartásokat feltételeztek, amelyek létére a görög kultúrából nincs adatunk. Előadásomban azt vizsgáltam, hogy mennyiben tekinthető a görög héroszmítosz a városalapítás rítusát magyarázó szakrális narratívának. Részletesebben azt a jelenséget vizsgáltam, hogy a görög városalapítók a mítoszokban és a félig-meddig történeti legendákban gyakran szenvednek különféle testi fogyatékosságoktól, úgy mint sántaság, dadogás vagy kopaszság, ill. ebben az összefüggésben a törvénytelen származás is egyfajta fogyatékosságnak tekinthető. Előadásomban bemutattam, hogy a hősöknek a fogyatékosságaikban megmutatkozó reprezentált marginalizáltsága miképpen kapcsolódott össze a görög gondolkodásban az új városok megalapításának, a gyarmatosításnak az ambivalenciájával.

Dr. Tóth Anna Judit, a Régi Nyomtatványok Tára munkatársának előadása az „Origines gentium”. A Symposium Classicum Peregrinum vándorkonferencián 2023. június 25-én.

A Magyar Patrisztikai Társaság 2023. június 29. és július 1. között Nagykanizsán, a piarista rendházban rendezte meg XXII. országos konferenciáját. A társaság azzal a céllal alakult, hogy előmozdítsa az ókori keresztény egyházatyák kutatását, munkásságuk megismertetését a szélesebb közösséggel. Az évenkénti rendszerességgel megtartott konferenciák egy-egy központi téma köré épülnek, amely idén az ókeresztény kultúra és a pogány hagyományok kapcsolata volt.

• 
• 
• 

Előadásomban, melynek címe Superstitio pagana (Pogány babona) volt, rövid áttekintést adtam arról, hogy a patrisztikus kor szerzői milyen módon használhatók a korszak népi vallásosságának megismerésére. A klasszikus görög és római politeizmusban is sokkal szigorúbb társadalmi és állami kontrollnak volt alávetve az egyén vallási élete, hiedelmei, mint azzal általában számolunk, azonban a keresztény egyházi gyakorlatban egy olyan terepen is megjelent az erős külső kontroll, ahol korábban egyáltalán nem volt: a megélt mindennapi vallásosság hétköznapi hiedelmeiben és gyakorlataiban. Ez azt is jelenti, hogy a vallás ezen vetületéről sokkal több forrásunk van a keresztény korból, mint azelőttről. Előadásomban áttekintettem a fontosabb forrásokat, a tipikus műfajokat, amelyekben gyakori téma a nép vallásgyakorlata. Megvizsgáltam, hogy a népies szokásokat elítélő szentbeszédek álláspontja mennyiben tekinthető jellemzőnek a korabeli egyház egészére. Röviden bemutattam, hogy miben tért el a világi állam és az egyház szabályozása a népi vallás megítélésben? Néhány példán keresztül hosszabban vizsgáltam, hogy mennyiben helyt álló az az a modern elképzelés, hogy az egyház törekedett a pogány kultuszmaradványok krisztianizálására vagy keresztény megfelelőkkel való helyettesítésére, és bemutattam, hogy ilyen törekvéseknek az ókori forrásokban szinte semmi jelét nem találjuk. Konklúzióként vontam le, hogy a népi vallásosság pogánynak tűnő elemei sem tekinthetők a régi kultuszok érintetlenül és változatlan formában tovább létező maradványainak, hanem azok is egy szervesen fejlődő rendszert alkotnak.

• 
• 

Dr. Tóth Anna Judit (Régi Nyomtatványok Tára)

Munkatársunk, Deák-Sárosi László A háromszólamú vers – Új magyar verstan (Budapest, Üveghegy Kiadó, 2023) című kötetének kísérőkiadványa, a hangzó Példatár hangfelvételei könyvtárunk támogatásával hangstúdiónkban, a versvideók pedig Interjútárunkban készültek. Az alábbiakban Deák-Sárosi László – a hangzó Példatár elkészítésében előadóként részt vett – Jantyik Csaba színművésszel, rendezővel készített interjúját közöljük.
A kötet bemutatója 2023. május 18-án, csütörtökön 16:30 órai kezdettel volt könyvtárunk Ars Librorum terében.

Jantyik Csaba színművész könyvtárunk hangstúdiójában. Fotó: Deák-Sárosi László

Jantyik Csaba színművész, rendező 1964-ben született Békésen. A színjátszással először a szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán ismerkedett meg közelebbről, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, ahol 1987-ben sikeresen lediplomázott. Tizennégy évig a debreceni Csokonai Színház tagjaként számos nagy drámai főszerepet, valamint operett- és musicalhősöket játszott. 2001-ben a Budapesti Operettszínház tagja lett, de dolgozik a Madách Színháznak, és több prózai színházban is fellép, így például a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínházban vagy az Art-Színtér produkcióiban, ahol rendezőként foglalkoztatják.

Mit jelent Önnek előadóművészként a vers? Milyen önálló vagy közös versműsorokban vett részt?

Hogyan fogadta a felkérést, hogy recitáljon el verseket a Deák-Sárosi László által szerkesztett verstani hangzó Példatárban?

Lát-e valamilyen ellentmondást a dallamhangsúlyos nyomatékképzés és korábbi beszédtechnikai, versmegszólaltatási gyakorlata között, vagy ezeket könnyen össze tudta egyeztetni?

Ön szerint akadályozza-e a dallamhangsúly az egyéb művészi előadói eszközöket?

Miben látja ennek az új módszernek a hasznát, alkalmazhatóságát? Kiknek ajánlja?

Milyen verses műsorban vagy önálló verses esten fog fellépni a közeljövőben?

Versvideó: Balassi Bálint Az Szentháromságnak első személye című verse Jantyik Csaba előadásában.

Deák-Sárosi László interjúja Jantyik Csaba színművésszel, rendezővel

A sorozat további részei: Első rész (Jónás Gabriella); Második rész (Havas Judit); Harmadik rész (Lázár Csaba); Negyedik rész (Szemerédi Bernadett); Ötödik rész (Lázár Balázs); Hatodik rész (Simon Péter); Hetedik rész (Széplaky Géza); Nyolcadik rész (Dóczy Péter);Tizedik rész (Dánielfy Gergely); Tizenegyedik rész

Munkatársunk, Deák-Sárosi László A háromszólamú vers – Új magyar verstan (Budapest, Üveghegy Kiadó, 2023) című kötetének kísérőkiadványa, a hangzó Példatár hangfelvételei könyvtárunk támogatásával hangstúdiónkban, a versvideók pedig Interjútárunkban készültek. Az alábbiakban Deák-Sárosi László – a hangzó Példatár elkészítésében előadóként részt vett – Dóczy Péter színművésszel, rendezővel készített interjúját közöljük.
A kötet bemutatója 2023. május 18-án, csütörtökön 16:30 órai kezdettel volt könyvtárunk Ars Librorum terében.

Dóczy Péter színművész, rendező könyvtárunk hangstúdiójában. Fotó: Deák-Sárosi László

Dóczy Péter színművész, rendező 1957-ben született Budapesten. A színészmesterséget a Nemzeti Színház Stúdiójában kezdte tanulni 1975–1976-ban, és 1980-ban szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, színész szakon. Hosszú éveket töltött el a Veszprémi Petőfi Színházban, a miskolci, a budapesti és a Győri Nemzeti Színházban, később szabadúszóként dolgozott, illetve tevékenykedik mind a mai napig. Számos magyar film, tévéfilmsorozat és színházi előadás karakter-, illetve főszereplője. Versszínházi műsorait 1986 óta a Kárpát-medence, Nyugat-Európa és Észak-Amerika számos helyszínén mutatta és mutatja be. Már pályája kezdete óta jár magánemberként és előadóművészként Erdélybe és a Székelyföldre. Olyan költőket szólaltatott meg és idézett meg összeállításaiban, mint Arany János, Gyóni Géza, Hervay Gizella, József Attila, Nagy László, Pilinszky János, Sík Sándor, Szilágyi Domokos, Zrínyi Miklós és mások. Számos önálló vagy általa rendezett estje műsorából tíz hangoskönyvként is megjelent.

Mit jelent Önnek előadóművészként a vers, mikor és milyen hatásra kedvelte meg a verseket?

Hogyan fogadta a felkérést, hogy recitáljon el verseket a Deák-Sárosi László által szerkesztett verstani hangzó Példatárban?

Lát-e valamilyen ellentmondást a dallamhangsúlyos nyomatékképzés és korábbi beszédtechnikai, versmegszólaltatási gyakorlata között, vagy ezeket könnyen össze tudta egyeztetni?

Ön szerint akadályozza-e a dallamhangsúly az egyéb művészi előadói eszközöket?

Miben látja ennek az új módszernek a hasznát, alkalmazhatóságát? Kiknek ajánlja?

Milyen verses műsorban szerepelt legutóbb vagy mutatott be önálló verses estet, és mivel fog fellépni a közeljövőben?

Versvideó: Ady Endre Őrizem a szemed című verse Dóczy Péter előadásában.

Deák-Sárosi László interjúja Dóczy Péter színművésszel, rendezővel

A sorozat további részei: Első rész (Jónás Gabriella); Második rész (Havas Judit); Harmadik rész (Lázár Csaba); Negyedik rész (Szemerédi Bernadett); Ötödik rész (Lázár Balázs); Hatodik rész (Simon Péter), Hetedik rész (Széplaky Géza); Nyolcadik rész (Dóczy Péter); Kilencedik rész (Jantyik Csaba); Tizedik rész (Dánielfy Gergely); Tizenegyedik rész

2023. június 5–9-én munkatársaink felkeresték több erdélyi város – Nagyvárad, Kolozsvár, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Székelykeresztúr, Marosvásárhely, Déva, Arad – hungarikum-gyűjtőpontjait és könyvtárunk cserepartnereit.

Előzmények

2016-ban jelentősen megemelkedtek a romániai posta kézbesítési díjai. Ennek következtében erőteljesen visszaesett a cserepartnerek által küldött dokumentumok mennyisége. Ezt követően született döntés az erdélyi gyűjtőpontok létrehozásáról. Tüske László, akkori főigazgatónk ezzel a feladattal a Gyarapítási Osztály akkori erdélyi referensét, Juhász Andrást bízta meg. Juhász András személyes tárgyalások és egyeztetések nyomán gyűjtőpontokat alakított ki Nagyváradon, Kolozsvárt, Csíkszeredában, Marosvásárhelyt és Aradon, arra bíztatva az erdélyi cserepartnereket, hogy a megjelent kiadványaikat ezen gyűjtőpontok egyikére juttassák el. Könyvtárunk tehergépkocsija évente egy-két alkalommal végiglátogatta ezeket a gyűjtőpontokat. 2020-ban a kezdődő Covid-járvány miatt a kiadványok begyűjtését évekre fel kellett függeszteni.
Három év kihagyás után 2023. június 5-én végre ismét elindulhatott könyvtárunk tehergépkocsija Erdélybe, fedélzetén Matolay Katalin gyűjteményszervezési főosztályvezetővel és a nyugdíjba vonult Juhász András feladatait időközben átvevő Elbe Istvánnal, az Állománygyarapítási és - nyilvántartási Osztály munkatársával, továbbá Csernák Imre gépkocsivezetővel.
A Covid-járvány megmutatta, hogy ennek a látszólag jól kialakított rendszernek is vannak buktatói. Ezért a mostani körút célja a cserepartnerekkel való ismételt kapcsolatfelvétel mellett az időközben megmutatkozó akadályok kiküszöbölése volt.
A járvány alatt bebizonyosodott, hogy csak a magyar külképviseletekhez köthető gyűjtőpontok tudtak zavartalanul működni. Ugyanakkor nyilvánvalóvá vált az is, hogy meg kell erősíteni a határ menti régiók könyvtáraival való együttműködését is. Így Debrecen–Nagyvárad- és Szeged–Arad–Temesvár-viszonylatban kell kialakítani régiós együttműködéséket, amelyek magukba foglalják a kiadványcsere-kapcsolatokat is.

Nagyvárad

A fenti gondolatokkal felvértezve indultunk neki június 5-én erdélyi utunknak. A határ átlépése után első gyűjtőpontunkat kerestük fel Nagyváradon. Rövid megbeszélés keretében megköszöntük az eddigi együttműködést, és vázoltuk terveinket. Kiderült az is, hogy a Bihari Napló című napilap 2019 óta megjelent lapszámai nem a gyűjtőponton, hanem még a szerkesztőség székházában vannak, viszont ünnepnap lévén (ortodox pünkösd hétfője volt) az zárva van, így az összegyűjtött lapokat nem tudtuk elhozni. Ezt követően a Partiumi Keresztény Egyetem könyvtárát kerestük fel. Nagy Emőke könyvtárosnak átadtuk az általunk hozott kiadványokat, és egyeztettünk a további lehetőségekről. Az egyetem jó kapcsolatot ápol a Debreceni Egyetemmel. Megállapodtunk abban, hogy a közeljövőben a kiadványcserét is erre az útra kell terelni, erősítve a régiós együttműködéseket egyetemi és egyházi területen egyaránt.

Kolozsvár

A tervezettnél három órával később érkeztünk meg első szálláshelyünkre, Kolozsvárra. A Királyhágó után félpályás útlezárás miatt 30 km-es sor alakult ki, így a tervezett délutáni városnézés elmaradt, helyette a szállodai szobánk erkélyéről csodálhattuk meg a város panorámáját, készülve a másnapi látogatásokra.
Kedd reggel első utunk Magyarország kolozsvári főkonzulátusára vezetett. Demeter Katalin konzul asszonynak megköszöntük, hogy a Covid-járvány alatt is működhetett ez a gyűjtőpontunk, és cserepartnereink a konzulátus közvetítésével akár személyesen, akár a belföldi postát igénybe véve el tudták juttatni kiadványaikat hozzánk. Szó esett kulturális kapcsolataink kibővítésének lehetőségéről is. Ígéretet tettünk, hogy konzul asszony felvetését tolmácsoljuk a könyvtár vezetősége felé. Ezt követően felkerestük a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtárat. Itt Győrfi Dénes gyarapítási osztályvezető és a nemzetközi cseréért felelős munkatársa, Lönhárt Tünde fogadott minket. Megható volt a több mint száz éves patinás épületben járni, ahol az olvasóterem bútorzata és a raktárak berendezése is a régi időket idézte. Különösen felemelő érzés volt, hogy a Szabó Károlyról elnevezett teremben ülhettünk le tárgyalni. Jól működő kapcsolatainkat a személyes találkozással csak megerősítettük. Szakmai eszmecserét folytattunk a gyarapítás és a feldolgozás jógyakorlatáról, kölcsönösen megosztva tapasztalatainkat. Kolozsvári kapcsolatfelvételünk harmadik állomása a Communitas Alapítványhoz vezetett. Itt Takács Csaba elnök úr fogadott minket. Abban gyorsan megállapodtunk, hogy a jelenleg is élő együttműködési megállapodásunkon nem szükséges változtatni. Az itt kapott kiadványokért cserébe mi is vittük a saját kiadású könyveinket, illetve az általunk gyűjtött gyerekkönyveket az erdélyi szórványmagyarság számára. Ezt követően a Sapientia Egyetem Kolozsvári Karának Tonk Sándor Könyvtárát kerestük fel. Rövid megbeszélésünk témája főként a jogi kar által kiadott kiadványokra fókuszált. Ugyanis a magyar Igazságügyi Minisztérium által támogatott szakirodalom kereskedelmi forgalomba nem kerül, és így a magyar nemzeti könyvtárba sem jut el. Rövid ebédszünet után a Protestáns Teológiai Intézet Könyvtárát és a Misztótfalusi Kis Miklós Református Kiadót és Nyomdát látogattuk meg. Kurta József igazgatóval és Dávid Zoltán kiadóvezetővel egy csésze kávé mellett beszélgethettünk a teológia épületében hamarosan megnyíló kávézó első „nem hivatalos” vendégeiként. Az igazgató úr megmutatta a teológiai könyvtár régi ritkaságait, és több doboznyi kiadványt is átadott számunkra. A napot este hét órakor a főtéri Rhédey kávéházban elköltött vacsorával zártuk erőt gyűjtve a holnap ránk váró hosszú útra.
Szerda reggel a Kolozsváron jól felpakolt teherautóval vettük az irányt Csíkszereda felé. Éppen a Főtérre érkeztünk, amikor sofőrünk jelentette: a bal hátsó kerék megadta magát. Mivel megállásunkkal az igencsak erőteljes forgalmat akadályoztunk, rendőri intézkedéssel felhajthattunk a Főtér kellős közepére, a Mátyás-szobor elé. Intenzív telefonálás nyomán sikerült szakembereket szerezni a kerékcseréhez. Sajnos ez az intermezzo két és fél óra időkiesést eredményezett, amely a végén bosszulta meg magát.

Csernák Imre gépkocsivezető, Elbe István, az Állománygyarapítási és - nyilvántartási Osztály munkatársa és Matolay Katalin gyűjteményszervezési főosztályvezető Kolozsvár főterén, a Mátyás-szobor előtt 

Csíkszereda

Csíkszeredába csak késő délután érkeztünk meg, és partnereink lemondták az arra a napra tervezett két megbeszélésünket. Az így keletkezett kis szabadidőnkben Csíksomlyóra látogattunk el, és a hegytetőről a lemenő nap fényében csodálhattunk meg a Csíki-medencét.
Csütörtök reggel nagyon fitten és energikusan ébredtünk. Feladatunk is bőven volt, be kellett pótolnunk a tegnap kiesett tárgyalásokat és az utazás szempontjából is tetemes távolság állt még előttünk. Magyarország csíkszeredai főkonzulátusán kezdtük a napot, Soós Zoltán és Both Hajnal konzulok fogadtak minket. Rövid, de igen gyümölcsöző megbeszélést folytattunk. A konzulátus munkatársai teljes nyitottságot mutattak abban a tekintetben, hogy székelyföldi cserepartnereink – a kolozsvári konzulátushoz hasonlóan – hozzájuk irányítsák a könyvtárunknak szánt kiadványaikat. Elmondták, hogy kulturális szempontból a főkonzulátus Gyergyószentmiklóstól Brassóig és Marosvásárhelytől a Csángóföldig jelentős területét fedi le Erdélynek. Ahogy utunk során mindenhol, itt is felhívtuk partnereink figyelmét arra, hogy a könyvek és időszaki kiadványok mellett az OSZK gyűjti a magyar nyelvű kis- és aprónyomtatványokat is, a szórólapoktól a plakátokig. A konzulátusról a szomszéd utcában található Hargita Népe szerkesztőségébe siettünk. Itt Lőrincz Csaba Levente kiadóvezető fogadott minket. Megköszöntük az eddigi partneri tevékenységet és azt, hogy eddig vállalták a begyűjtés feladatát és megoldották a dokumentumok tárolását. A csíkszeredai főkonzulátustól kapott biztatással élve már itt felhívtuk a figyelmüket arra a lehetőségre, hogy ezt követően a konzulátuson keresztül is küldhetik számunkra kiadványaikat. A szerkesztőségtől átvettük a számunkra összekészített napilapokat és egyéb kiadványokat. A kiadóvezető úr külön felhívta a figyelmet a Hargita Népe lapcsalád három, néhány éve indult időszaki kiadványára. Ezt követően viszonylag korán el tudtunk indulni Sepsiszentgyörgy felé. Utunk a Csíki-medencén át vezetett, amelynek utolsó – legszebb része – a Nagy-Csomád tövében fekvő Tusnádfürdő volt.

Matolay Katalin gyűjteményszervezési főosztályvezető Magyarország csíkszeredai főkonzulátusán

Sepsiszentgyörgy, Székelykeresztúr, Marosvásárhely

Sepsiszentgyörgyön a Háromszék Kiadó szerkesztőségét kerestük fel. Nem időztünk sokat, egy állva megivott kávé és gyors kiadványcsere után már futottunk is tovább, hiszen innen még hosszú volt az út Marosvásárhelyig. Kis kitérőt téve menet közben betértünk Székelykeresztúrra. Ezért Héjasfalvánál – Petőfi elestének emlékműve előtt – balra kanyarodtunk, és tíz kilométer után megérkeztünk a székelykeresztúri városi könyvtárba. Itt leglelkesebb gyarapítónk, mondhatni az OSZK Budapesttől legtávolabbra „kihelyezett” önkéntes munkatársa, a könyvtár vezetője, Lőrinczi Edit fogadott. Edittől a Covid-időszak alatt is számos kiadványt kaptunk, volt úgy, hogy a lánya autóját tömte tele és küldte fel a fővárosba a könyvtárunknak szánt kiadványokkal. Ezeket előtte gondosan behasonlította online katalógusunkba, tehát csak olyan kiadványok érkeztek Budapestre, amelyek hiányoztak a nemzeti könyvtár állományából. A legérdekesebb az, hogy ezek között akadt néhány magyarországi megjelenésű könyv is! Többnyire olyan önkormányzatok által kiadott helytörténeti munkákról van szó, amelyek elkerülték a kötelespéldány-beszolgáltatást, és így végül 650 kilométer távolságból érkeztek meg. Aznapi úti célunk Marosvásárhely volt, de mivel elég szűkében voltunk az időnek, ezért úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk a Segesváron elkölteni tervezett ebédet. (Ezt később megbántuk.) Így sikerült délután fél ötre megérkeznünk Marosvásárhelyre a Református Levéltárba, ahol Berekméri Róbert fogadott minket. Bár előző évben már hoztunk el kiadványokat erről a gyűjtőpontunkról – kihasználva, hogy régikönyves kollégáink itt jártak egy konferencián – most mégis várt még néhány nagyméretű doboz. Ez már meghaladta gépkocsivezetőnk és ezzel együtt a teherautónk tűréshatárát, pedig az erdélyi körutunkból még egy szelet előttünk állt. A Teleki Tékába már szinte futottunk, hogy zárás előtt odaérjünk. Szűk tizenöt percünk maradt, hogy szakszerű vezetéssel megtekinthessük a Széchényi-könyvtárral egy évben alapított híres könyvtár kincseit és a Bolyai Múzeumot.

Elbe István, az Állománygyarapítási és - nyilvántartási Osztály munkatársa és Matolay Katalin gyűjteményszervezési főosztályvezető a marosvásárhelyi Teleki Téka előtt

Déva, Arad

Utolsó napunk reggelén több mint 600 kilométer és az aradi gyűjtőpont állt előttünk. Ugyanakkor az autópálya megkönnyítette a távolság leküzdését. Marosvásárhelyről egy lábon bekapott reggeli után sietve indultunk útnak Arad felé. Két rövid szakasz kivételével végig autópályán tudtunk haladni, így tíz óra körül már Déván voltunk. A Szent Ferenc Alapítványnak vittünk gyerekkönyveket és diafilmeket. Volt egy rejtett gondolatunk, hogy lift segítségével gyorsan „megmásszuk” magas Déva várát, de hamar kiderült, hogy a lift nem működik, így csak lentről csodáltuk meg a várromot és már indultunk is tovább. Aradon a Nyugati Jelen kiadóvállalathoz vitt az utunk, egyúttal ez volt erdélyi gyűjtőkörutunk utolsó állomása is. Kozma Erzsébet igazgató fogadott minket. A szemerkélő esőben pakoltuk be az itt kapott kiadványokat, az Irodalmi Jelen folyóirat számait és a könyveket. Rövid megbeszélésünk tárgya a szegedi régiós kapcsolatok kialakításának lehetősége volt. Ez ügyben még további egyeztetések szükségesek a szegedi egyetemi könyvtárral is. Ezután sietve megtekintettük a szomszéd téren található tizenhárom aradi vértanú emlékművét, majd egy kis piacozás következett. Finom ebédre hívtak meg minket házigazdáink a Nyugati Jelen székházában található vendéglőbe. Az ebéd után indultunk is Budapestre. A határon eltöltött egyórás várakozást leszámítva utunk zökkenőmentesen vezetett hazáig.

Elbe István, az Állománygyarapítási és - nyilvántartási Osztály munkatársa az aradi Szabadság-emlékmű előtt

A visszaérkezéstől eltelt több mint egy hónapban elindult a kurrens (2015-től napjainkig megjelent) könyvek és folyóiratok állományba vétele. Ezek nagy részét a Communitas Alapítványtól kaptuk. A kurrens aprónyomtatványokat (főleg plakátokat) a Térkép- Plakát- és Kisnyomtatványtár vette át, a kurrens hírlapok a Periodika Osztályra fognak kerülni.
Gyűjtőkörutunk során számos 2015 előtt megjelent kiadványt is elhoztunk. Ezek egy része a székelykeresztúri Városi Könyvtár lelkes igazgatónője által már előzetesen behasonlított 1945 és 2000 között megjelent könyv. Másik része a kolozsvári Protestáns Teológia Könyvtárától kapott 1945 előtti könyv illetve kisnyomtatvány
Behasonlításukra és az állományba vétel folyamatának elindítására hamarosan sor kerül. Ezért jelenleg csak becsült mennyiségi adatokat és értékeket lehet megállapítani. Az Erdélyből hozott kiadványok összsúlya hozzávetőlegesen 1,5 tonna.

Dokumentumtípusonként és a megjelenési időszak szerinti véglegesnek nem tekinthető statisztikai adatok a 2023-as erdélyi hungarikum-gyűjtőkörútról

Elbe István (Állománygyarapítási és - nyilvántartási Osztály)

Első nap – április 12.

2023. április 12. és 14. között a veszprémi Pannon Egyetem adott otthont a 32. Networkshop konferenciának. A HUNGARNET Egyesület, a Neumann Technológiai Platform és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat szervezésében megvalósult rendezvény ismét a tudomány, az informatikai ipar és a kultúra közötti párbeszédnek adott teret.
A konferencia kiemelt témája az oktatást, tudományos és közgyűjteményi szférát érintő digitális transzformáció kérdésköre volt. A rendezvény megnyitóján dr. Tick József, a HUNGARNET Egyesület elnöke emlékeztetett arra, hogy a konferencia – ahogyan a neve is tükrözi – először a hálózatról szólt, mára széles palettát ölel fel, számos területről érkeztek előadók. Három nap alatt 116 előadás hangzott el és több mint 300 résztvevő követte a rendezvénysorozatot az online és offline térben. Könyvtárunk munkatársai közül többen beszámoltak az elmúlt év fejleményeiről az előadások valamint a poszter-szekció keretében.

A Digitális Bölcsészeti Központ munkatársai (Makkai T. Csilla, Tamásné Kovács Adrienn, Kalcsó Gyula, Szűcs Kata Ágnes, Varga Emese, Mihály Eszter)

A hivatalos megnyitó és a köszöntő beszédek után plenáris előadásokat hallgatunk. A nyitó plenáris előadást dr. Abonyi János, a Pannon Egyetem általános és tudományos rektorhelyettese tartotta. Előadásában kifejtette, hogy hogyan készülhet az adatokból hálózat, a hálózatból pedig tudás. Szó volt a relációs adatbázis, illetve gráfadatbázis közötti különbségről, a Dbpedia-adatbázis és az RDF-adatstrukturák felhasználhatóságáról, valamint arról is, hogy hogyan lehet előrejelzéseket, javaslatokat tenni a gráfok értelmezése alapján.
Dr. Lovas Róbert, az ELKH Cloud projektigazgatója, beszámolt a 2016-ban indult projektről, melynek elsődleges célja, hogy a magyar tudományos közeget támogassa a kutatáshoz szükséges e-infrastruktúrával. 2020-ban kezdett bővülni, megduplázódott a befogadott projektek száma. Elsősorban az ELKH kutatói, kutatócsoportjai, valamint hazai egyetemek és ipari cégek fejlesztői használják a tárterületet és infrastruktúrát. Az ELKH Cloud egyszerre tárhelyet és számítási kapacitást is biztosít, de a legújabb szolgáltatás, a nemzetközileg is ritkaságnak számító kvantumszámítási erőforrások elérése az ELKH Cloud felhasználói számára.
Ritter Dávid Hol tartunk ma? című előadása a jelenkor kihívásairól szólt. Azzal indított, hogy kissé szkeptikus hangulatú lesz az előadása, bár 15. alkalommal ad elő a Networkshopon, a szektorban végbemenő változások gyorsasága és mélysége aggodalommal tölti el, hiszen felmerül a kérdés, hogy az érintettek mennyire lesznek képesek tartani a lépést a változásokkal? Szakmai véleménye, hogy a legfontosabb teendő az oktatás digitalizálása, erre alakítanak ki stratégiákat az ELTE Digitális Oktatási Kompetencia Központban. Véleménye szerint a kutatás helyzete ad legkevésbé okot az aggodalomra, viszont az adatvagyon felhasználása/hasznosíthatósága tekintetében le van maradva Magyarország. Az már látható, hogy a közgyűjtemények felhő- és mesterségesintelligencia-használata, nyomja a teljes szektort a digitális transzformáció irányába.
Ezt követte a Hungarnet-díj átadása, melyet az Egyesület adományoz Magyarországon tevékenykedő szakembereknek, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtottak a hálózati műszaki fejlesztés, tartalomszolgáltatás, vagy a két terület menedzsmentje területén. 2023-ban Hungarnet-díjban részesült könyvtárunk volt munkatársa, Bánki Zsolt, valamint Hungarnet-különdíjat kapott Ungváry Rudolf, a nemzeti könyvtár Széchényi-emlékéremmel kitüntetett nyugalmazott munkatársa.
A konferencia kiemelkedő beszélgetése volt, a Mesterséges intelligencia a közgyűjteményekben című kerekasztal-beszélgetés, melynek koordinátora Bánki Zsolt, a Magyar Nemzeti Levéltár Digitális Szolgáltatásfejlesztési Osztályának vezetője volt. A vitaindító előadást Szatucsek Zoltán, a Magyar Nemzeti Levéltár Információs és Innovációs igazgatóságának vezetője tartotta, aki arról beszélt, hogy milyen kihívások elé állítja a mesterséges intelligencia a közgyűjteményeket. Ezt követően Kómár Éva, a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Muzeológiai Módszertani és Információs Központ főosztályvezetője, Répászky Lipót, az MTVA Archívum osztályvezetője, Holl András, az MTA KIK főigazgató-helyettese, valamint Molnár Sándor, az SZTE Klebelsberg Könyvtárának osztályvezetője osztotta meg a résztvevőkkel a képviselt intézmény gyakorlatait, megoldásait, a mesterséges intelligencia felhasználási területeit. Ezek nyomán élénk beszélgetés alakult ki a résztvevők kérdéseivel és javaslataival kiegészülve.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői

Második nap – április 13.

A csütörtöki nap előadásai könyvtárunk képviseletében kezdődtek. Kardos András az új MEK fejlesztéseihez kapcsolódóan az új szűrők, a különböző médiatípusok és a térképes megjelenítés lehetséges funkcióiról beszélt. A LibMate könyvtári rendszer elindulásáról és bevezetéséről az OSZK Digitális Bölcsészeti Központjának igazgatója, Tamásné Kovács Adrienn és a KSH Könyvtár főigazgatója, Kálmán Rita tartottak beszámolót. A felhő alapú szoftver egy olyan integrált könyvtári rendszert tesz lehetővé, amelyet több könyvtár, illetve könyvtári struktúra használhat. Elsőként a KSH Könyvtárban adaptálták az új rendszert, így az átállás folyamatáról és az olvasók kezdeti tapasztalatairól is kaptunk beszámolót.
Ezt követően Rózsa Dávid főigazgató tartott előadást az elmúlt év fejlesztéseiről, eredményeiről a digitalizálás és hosszú távú megőrzés, illetve tartalomszolgáltatás kapcsán, kiemelve a COPIA tartalombővítését, illetve a Bibliotheca Corvina Virtualis honlap gyarapodását. Emellett szó esett olyan kiemelkedő könyvtári szolgáltatások fejlesztéseiről és elindulásáról, mint a Magyar Nemzeti Névtér, a LibMate, a Kultstat és a MOKKA-R.
A főigazgató úr által említett projektekről a nap további felében bővebben is hallhattunk. Tamásné Kovács Adrienn és a Nemzeti Örökség Intézetének munkatársai a Nemzeti Névtér felületét, funkcióit mutatták be. Mészáros Tamás és Kukár Barnabás Manó az elmúlt év digitalizálási eredményeiről és terveiről számoltak be. Az OSZK-ban kialakított digitalizálási stratégia nemcsak intézményen belül működő rendszer, hanem más intézményeknek is szakszerű ajánlásként szolgál. Így például a Pannon Egyetemmel kötött együttműködési megállapodásban a könyvtár az egyetem muzeális különgyűjteményének digitalizációs, hosszú távú megőrzési és tartalomszolgáltatási munkafolyamataihoz járul hozzá.

Tamásné Kovács Adrienn bemutatja a Nemzeti Névtér felületét

Az elmúlt években egyre nagyobb teret kapnak a konferencián a digitális bölcsészeti témájú előadások. A délutáni szekcióban Szekrényes István tartott előadást a DH-LAB új, automatikus kézírás-felismertető modelljéről. Ismert, hogy könyvtárunk Digitális Bölcsészeti Központjában tavaly jelent meg az első magyar kézírás-felismerő modell a Transkribus nevű szoftver komponenseként. A Nemzeti Laboratórium nyílt forráskódú keretrendszerek beépítésével (többek között a Microsoft által fejlesztett TrOCR eszközt, illetve a P2Pala és Kraken szövegszegmentáló szoftverek forráskódját felhasználva) dolgozik saját modell építésén.
Mihály Eszter, az OSZK DBK osztályvezető helyettese és Micsik András, a SZTAKI munkatársa a TEI alapú digitális szövegkiadások szerkesztői környezetét, az ún. framework-öt mutatták be, amely jelenleg is fejlesztés alatt áll. Ez egy olyan letisztult felhasználói felület, amely lehetővé teszi a kutatók számára a digitális szövegkiadások szerkesztését. A framework eszköztárába többek között olyan automatizált MI-alapú műveletek is be vannak építve, mint az automatikus névelem-felismerés, külső névterekkel való összekötés, stb. A digitális szövegkiadások adatai pedig interaktív vizualizációkon is megjeleníthetők. Ehhez kapcsolódik a DBK munkatársának, Szűcs Kata Ágnesnek az előadása, aki két adatvizualizációt: a magyar hírportálok orosz–ukrán háborús tartalmainak vizualizációját és Kiss József költő kapcsolati hálóját, illetve az ilyen típusú tartalomkészítés munkafolyamatát mutatta be.

Szűcs Kata Ágnes előadása

A konferencia külföldi példák és hazai projektek által széles körű betekintést nyújtott a különböző gyűjteményfeldolgozási stratégiákba, melyben egyre dominánsabban jelennek meg automatizálási folyamatok MI-alapú eszközökkel. Holl András az MTA KIK nyelvfeldolgozó projektjét mutatta be, melynek célja, hogy egy repozitóriumi gyűjteményt mint szövegkorpuszt nyelvtechnológiai és MI-alapú eszközökkel vizsgáljon. A jelenleg előkészítő fázisban lévő projekt célja a korpusz adatainak gazdagítása, javítása, szövegbányászat, Named entity extraction, MTMT-gazdagítás, nyelvmodellépítés. Könyvtárunk munkatársa, Bódog András egy külföldi jó gyakorlat bemutatásával szemléltette az Annif gépi tárgyszavazó rendszer magyarországi adaptációjának lehetőségeit. A finn fejlesztésű Annif gépi tárgyszavazó eszköz közgyűjtemények tartalmi feltárását teszi lehetővé. A rendszer alapja egy szabványos webantológia, melyből az algoritmusok tárgyszavakat ajánlanak, s ezeket a feldolgozó könyvtáros hagyja jóvá. Hubay Miklós Péter a BIBFRAME-szótár új fejlesztéseiről számolt be, melyet főként bibliográfiai forrásleírások készítésére és szolgáltatására használnak. Szintén felmerült a BIBFRAME implementációjának kérdése a PIM-ben, melynek elsődleges feltétele az entitásalapú katalogizálás lenne, illetve egy olyan könyvtári együttműködési kultúra kialakulása, amely egy nagyobb közös katalógust hoz létre.
A levéltári gyűjteményfeldolgozásról és adatgazdagításról Hegedűs István, a Nemzeti Levéltár Digitális Tartalomfejlesztési Osztályának vezetője és Bánki Zsolt, a Magyar Nemzeti Levéltár Digitális Szolgáltatásfejlesztési Osztályának vezetője számolt be. Hegedűs István külföldi jó gyakorlatokon keresztül mutatta be a levéltári gyűjtemények feldolgozásának lehetőségeit. A gyűjteményfeldolgozás célja a történeti forrásokban, összeírásokban, népszámlálásokban, anyakönyvekben található adatok entitásokkal való összekapcsolása. Hegedűs István kiemelte, hogy a külföldi módszertanok jó példákkal szolgálhatnak a saját korpuszok feldolgozásában, viszont hátrányt jelenthet, hogy nincsenek standard módszerek, így nehéz implementálni jó gyakorlatokat. Bánki Zsolt a földrajzi entitások azonosításáról és az adatgazdagítás munkafolyamatairól számolt be.
Az idei évi konferencia újítása volt a poszterszekció bevezetése, ahol kisebb projektek, esettanulmányok bemutatására került sor. Ebben a szekcióban is képviselve volt könyvtárunk a LibMate könyvtári rendszer bemutatásával, ahol Kálmán Rita és Tamásné Kovács Adrienn válaszoltak az érdeklődők kérdéseire. A többórás szekciók lehetővé tették egy-egy projekt részletesebb megismerését, és hosszabb párbeszédek kialakulását.

Harmadik nap – április 13.

A konferencia záró napjának egyik központi témája a digitalizált tartalmak és a digitálisan született (born digital) anyagok archiválása és hosszú távú megőrzése volt. Rényi Mátyás Attila könyvtárunk digitális megőrzési gyakorlatának kialakításáról, és eddigi eredményeiről számolt be. A PREMIS-modell alapelvei szerint haladva, és hazai ajánlásokkal kiegészítve, egy olyan rendszer kialakítása van folyamatban, amely egységes sémában kezeli a megőrzési metaadatokat.
A born digital anyagok archiválása egy egészen másfajta archiválási folyamat kialakítását igényli. Ennek kapcsán különböző intézményekben folyó projektek kerültek előtérbe. Az DBK Webarchiválási Osztálya egy nagyméretű levelezőlista, a Katalist e-mailjeinek archiválását kezdte el. A DBK Webarchiválási csoportjának vezetője, Kalcsó Gyula előadásában kiemelte az e-mailek strukturális összetettségét, amely megnehezíti az adatkinyerést, a különböző archiválási módokat, illetve a kinyert adatok felhasználásra, kutatásra alkalmassá tételének lehetőségeit. Az e-mail archiváláshoz kapcsolódóan a kutatói hagyaték feldolgozása is előtérbe került a Nemzeti Laborban zajló kísérleti projekt kapcsán, melyről Szemigán Dorottya Henrietta és Alföldi István számoltak be. A Kántor Lajos-hagyaték feldolgozásának célja a hosszú távú e-mail megőrzés gyakorlatának kialakítása és a metaadatok kinyerése volt.
A webarchiválás kapcsán Németh Márton a CEU OSA Archívumának projektjét mutatta be, kiemelve azokat a szempontokat, melyek egy weblevéltár archiválásánál fontosak. Két fő szempont került előtérbe: a kutatói igényeknek megfelelő webes tartalmak archiválása és az optimális szolgáltatás kialakítása. Emellett Németh Márton egy másik előadásában a WARCNET-projekt második évéről is beszámolt, melynek célja a webarchívumok kutatási célú felhasználásának segítése, a kutatók összekötése, közös projektek tervezése, a webarchiválás nemzeti közgyűjteményi gyakorlatainak összehasonlító tanulmányozása. Németh Márton a 2021–2022-es év főbb rendezvényiről és publikációs tevékenységekről beszélt, itt többek között említésre került a könyvtárunk Digitális Bölcsészeti Központja által elmentett orosz–ukrán sajtóhírgyűjtemény adatainak interaktív vizualizációs megjelenítése is.
A második szekcióban a digitális bölcsészeti projektek entitásainak adatbázisokkal való összekötése került fókuszba. Dobás Kata, Sidó Zsuzsa és Szabó-Reznek Eszter a DHLab-ban zajló többintézményes együttműködés keretében a Kolozsvári Állami Magyar Színház jelmezterveinek digitalizációját végzik. A projekt egyik fő célja, hogy a digitális másolatok és a leíró adatok több rendszeren keresztül elérhetővé váljanak és kereshetők legyenek. A digitalizált anyagok a Magyar Nemzeti Digitális Archívumon már elérhetők és tervben van az adatok Europeanaba való integrálása is. Egyfajta szemantikus hálózatba való rendezéssel a projekt azt is megcélozza, hogy a leíró adatokhoz kapcsolódó szövegkönyvet, színházi előadásokat, fotókat is hozzákapcsolja. Emellett Dobás Kata egy másik előadásában az ITIdata fejlesztéséről is beszámolt, amely jelenleg több irodalomtudományi projekt entitásait foglalja magába, ilyen például a BTK ITI-ben zajló sajtóadatbázis, melynek metaadatait szintén az ITIdataban rögzítették.
A háromnapos, tartalmas konferencia záró plenárisán Bánki Zsolt, a Magyar Nemzeti Levéltár Digitális Szolgáltatásfejlesztési Osztályának vezetője és Dr. Vonderviszt Lajos, a Pannon Egyetem munkatársa foglalták össze észrevételeiket. Bánki Zsolt kiemelte, hogy érzékelhetően egy paradigmaváltás közelében járunk: az új technológiák és a mesterséges intelligencia alkalmazása több különböző szakmai területen, már megvalósult alkalmazásokkal reprezentálódott a konferencián. Megfigyelhető ugyanakkor az is, hogy a korábbi könyvtáros dominancia évről évre sokszínűbbé válik és a közgyűjteményi intézmények most már egyre szélesebb körben reprezentálják magukat. Szakmailag az elmúlt években a digitális bölcsészet új területként jelent meg, amely mára már integrálódott tudományterület lett. 
Dr. Vonderviszt Lajos, a Pannon Egyetem Tudás- és Technológiatranszfer Központjának vezetője elsősorban a konferencia műszaki témájú előadásait értékelte. Szerinte idén a nagyobb fejlesztői projektek voltak előtérben, illetve a biztonsági kérdések, az energiahatékonyság problémája is előtérbe került. Jelentős szerepet kapott a mesterséges intelligencia integrálása is, ami nagy változásokat hozott szakmai és nem szakmai téren is.

2023. április 12. és 14. között a veszprémi Pannon Egyetem adott otthont a 32. Networkshop konferenciának.

Összességében elmondható, hogy a konferencia idén is színvonalas és sokszínű előadásokat sorakoztatott fel. Mi elsősorban a digitális bölcsészetet érintő témákból próbáltunk minél nagyobb merítést venni, de a párhuzamos szekciókban zajló előadások miatt még így is sok előadás kimaradt. Mindenképp elmondható, hogy a konferencia szakmailag inspiráló élmény volt, jó lehetőség új ismeretségek kötésére, erősítésére és új projektek körvonalazódására. Sok előadás kapcsán elhangzott az intézményközi együttműködések kiépítésére, erősítésére való igény, amely elengedhetetlen lenne bizonyos könyvtári rendszerek, egységes névterek és különböző innovációs eszközök fejlesztéséhez, kialakításához. A kommunikáció elindítására a konferencia jó kiindulópont lehet.

Makkai T. Csilla, Varga Emese
(Digitális Bölcsészeti Központ, Digitális Filológiai és Webarchiválási Osztály)

Munkatársunk, Deák-Sárosi László A háromszólamú vers – Új magyar verstan (Budapest, Üveghegy Kiadó, 2023) című kötetének kísérőkiadványa, a hangzó Példatár hangfelvételei könyvtárunk támogatásával hangstúdiónkban, a versvideók pedig Interjútárunkban készültek. Az alábbiakban Deák-Sárosi László – a hangzó Példatár elkészítésében előadóként részt vett – Széplaky Géza színművésszel készített interjúját közöljük.
A kötet bemutatója 2023. május 18-án, csütörtökön 16.30 órai kezdettel volt könyvtárunk Ars Librorum terében.

Széplaky Géza színművész könyvtárunk hangstúdiójában. Fotó: Deák-Sárosi László

Széplaky Géza 1979-ben született Törökszentmiklóson. A Kecskeméti Katona József Színház deszkáin szerezte meg színészi oklevelét, s ennek a társulatnak 10 évig volt meghatározó tagja. 2011-től szabadúszó színészként többek között a szarvasi Cervinus Teátrum és az Udvari Kamaraszínház előadásaiban játszott – határon innen és túl. Az esztergomi Babits Mihály Színház alapító tagja. A színészet mellett egy szamuráj alapokon nyugvó harcművészet mestere is. 2018 óta a Szent György Lovagrend tagja, 2020 júniusától pedig a Déryné Társulatot erősíti.

Mit jelent Önnek előadóművészként a vers, miért ad elő közreműködőként vagy önálló esteken verseket?

Hogyan érintette a felkérés, hogy recitáljon el verseket a Deák-Sárosi László által szerkesztett verstani hangzó Példatárban?

Lát-e valamilyen ellentmondást a dallamhangsúlyos nyomatékképzés és korábbi beszédtechnikai, versmegszólaltatási gyakorlata között, vagy ezeket könnyen össze tudta egyeztetni?

Ön szerint akadályozza-e a dallamhangsúly az egyéb művészi előadói eszközöket?

Miben látja ennek az új módszernek a hasznát, alkalmazhatóságát? Kiknek ajánlja?

Milyen verses műsorban vagy önálló verses esten fog fellépni a közeljövőben?

Versvideó: Vörösmarty Mihály Zalán futása Első énekének részlete Széplaky Géza színművész előadásában.

Deák-Sárosi László interjúja Széplaky Géza színművésszel

A sorozat további részei: Első rész (Jónás Gabriella); Második rész (Havas Judit); Harmadik rész (Lázár Csaba); Negyedik rész (Szemerédi Bernadett); Ötödik rész (Lázár Balázs); Hatodik rész (Simon Péter); Nyolcadik rész (Dóczy Péter); Kilencedik rész (Jantyik Csaba); Tizedik rész (Dánielfy Gergely); Tizenegyedik rész

Munkatársunk, Deák-Sárosi László A háromszólamú vers – Új magyar verstan (Budapest, Üveghegy Kiadó, 2023) című kötetének kísérőkiadványa, a hangzó Példatár hangfelvételei könyvtárunk támogatásával hangstúdiónkban, a versvideók pedig Interjútárunkban készültek. Az alábbiakban Deák-Sárosi László – a hangzó Példatár elkészítésében előadóként részt vett – Simon Péter színművésszel, pszichodramatikus szakemberrel készített interjúját közöljük.
A kötet bemutatója 2023. május 18-án, csütörtökön 16:30 órai kezdettel volt könyvtárunk Ars Librorum terében.

Simon Péter színművész könyvtárunk hangstúdiójában. Fotó: Deák-Sárosi László

Simon Péter 1949-ben született Budapesten, és 1972-ban végzett a Színművészeti Főiskola színész szakán. Évekig tagja volt a Szegedi Nemzeti Színháznak, a Szolnoki Szigligeti Színháznak, majd a budapesti Radnóti Színpadnak. 1986-ban megvált a színészettől, és előbb szociális munkásként, majd mentálhigiénés szakemberként tevékenykedett. Pszichodramatikus szakembernek tartja magát, jelenleg is pszichiátriai betegekkel dolgozik. Legfontosabb önálló versműsora a József Attila töredékeiből saját maga által összeállított versfolyam, amelyet évtizedeken keresztül számos alkalommal előadott. Több CD- és DVD-felvételen szólaltatott meg verseket, elősorban József Attila és Babits Mihály költeményeit.

Mit jelent Önnek előadóművészként a vers, miért ad elő közreműködőként vagy önálló esteken verseket?

Hogyan fogadta a felkérést, hogy recitáljon el verseket a Deák-Sárosi László által szerkesztett verstani hangzó Példatárban?

Lát-e valamilyen ellentmondást a dallamhangsúlyos nyomatékképzés és korábbi beszédtechnikai, versmegszólaltatási gyakorlata között, vagy ezeket könnyen össze tudta egyeztetni?

Ön szerint akadályozza-e a dallamhangsúly az egyéb művészi előadói eszközöket?

Miben látja ennek az új módszernek a hasznát, alkalmazhatóságát? Kiknek ajánlja?

Milyen verses műsorban vagy önálló verses esten fog fellépni a közeljövőben?

Versvideó: Babits Mihály Turáni induló című verse Simon Péter előadásában.

Deák-Sárosi László interjúja Simon Péter színművésszel

A sorozat további részei: Első rész (Jónás Gabriella); Második rész (Havas Judit); Harmadik rész (Lázár Csaba); Negyedik rész (Szemerédi Bernadett); Ötödik rész (Lázár Balázs); Hetedik rész (Széplaky Géza); Nyolcadik rész (Dóczy Péter); Kilencedik rész (Jantyik Csaba); Tizedik rész (Dánielfy Gergely); Tizenegyedik rész