Blogsorozatunkat a 200 évvel ezelőtt született tudós-költő, Madách Imre legismertebb műve, Az ember tragédiája című monumentális drámai költemény színpadi ősbemutatójának közelgő 140. évfordulója kapcsán indítjuk el. 1883. szeptember 21-én hangzottak föl első ízben a madáchi verssorok a Nemzeti Színház színpadán.

Az ember tragédiája, melyet Madách Imre 1860-ban fejezett be, s melynek első nyomtatott kiadása 1862 januárjában látott napvilágot, máig a romantikus magyar irodalom kánonba foglalt olvasmánya. A nógrádi szerző drámai költeménye 19. századi drámairodalmunk három legjelentősebb alkotásának egyike (Katona József Bánk bánja és Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéje mellett).
Mit jelent, mit mondhat számunkra, mai olvasók, nézők számára a 21. század első harmadában ez a több mint 160 esztendeje született szöveg? Szól-e, szólhat-e hozzánk az idő távolából, működik-e Madách műve ma is? Vagy éppen talán másképp, jobban (?) hat, jobban működik, mint korábban?
Az ember tragédiája nem a történelemről, nem az idő múlásával változó dolgokról, értékekről szól, hanem a legfontosabbakról, melyek nem vagy alig változnak, melyek nem vagy alig veszítenek fontosságukból: az emberről, az ember lehetőségeiről, szabadságáról a döntésben, választásban. Az önálló akarat korlátairól, az embernél nagyobb erőről, magasabb tudatról, s arról, vajon fölismerjük-e a helyünket a teremtett világban, vagy folyton csak keressük, soha nem találjuk.
Mai, s mindenkori létünk alapkérdései ezek, mondhatjuk, egzisztencialista problémák, s nem puszta történeti narráció, amint Madách keresi a válaszokat. Drámai helyzetek, drámai, időnként tragikus feleletek találhatók a műben, amit időről időre újraolvashatunk. Az olvasó korról korra saját válaszait is „beleolvassa” a szövegbe, s így volt ez már a kezdetektől – amúgy „posztmodern” módra.
Ma – már talán túl a posztmodernen is – kortársunkként találkozunk Madách legnagyobb művével. A Tragédiát színre állító vagy más médiumra adaptáló művészek mind hozzáteszik saját értelmezésüket, elhelyezik a műben saját hangsúlypontjaikat, s a néző-hallgató Madáchon kívül az ő gondolatmenetükkel is megismerkedhet, csatlakozhat hozzá vagy épp vitathatja, elvetheti az alkotók következtetéseit, mondandóját.
Milyen is hát a kortárs, a posztmodernen túli Tragédia?
A 21. század elején nyílt meg Budapesten az első, kimondottan a Nemzeti Színház intézménye, társulata számára épült ház. 2002. március 15-én ünnepi, színháznyitó előadásként mutatták be színpadán Az ember tragédiáját Szikora János rendezésében. Emlékezetes, jelentős előadás született, melyben a hagyományoktól eltérően az Úr hangja sem volt hallható, szavait (mint szöveges üzeneteket, SMS-eket) kivetítve olvashattuk. A Tragédia mindenki által ismert utolsó mondata: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”, nem is jelent meg – az Úr utolsó, biztató gesztusát egy, a színpad mélyéről föltörő vízsugár pótolta, mely lemosta a szennyet az első emberpárról, hogy zavaros álmuk után tisztán, megtisztultan indulhassanak küzdelmes emberútjukra. (A főszerepekben Szarvas József, Pap Vera és Alföldi Róbert volt látható.)

• 
• 
• 

Az elmúlt két évtizedben további különleges és fontos új produkciókat is megismerhetett a közönség. Közülük csak néhányat említünk, szemezgetve az élményekben, nem törekszünk teljességre.
Az új Nemzetiben 2011-ben Alföldi Róbert rendezte meg a Tragédiát, a 2002-es előadás emlékezetes Lucifere. Így fogalmaznak az alkotók a színház honlapján.

• 
• 
• 

Ugyanebben az esztendőben a Szegedi Szabadtéri Játékok Dóm téri színpadán is Az ember tragédiáját láthatta a közönség. Az előadás rendezője, Vidnyánszky Attila, aki akkor a Debreceni Csokonai (Nemzeti) Színház direktora volt, 2013-ban a hajdúsági nagyvárosban is bemutatta Tragédia-verzióját. S miután 2013-tól ő lett a budapesti Nemzeti vezérigazgatója, 2018-ban már ott állította színre az újabb Tragédiát. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A színházi bemutatók mellé 2011-ben egy sokáig húzódott vállalkozás, Jankovics Marcell animációs filmadaptációjának elkészülte is csatlakozott.

• 
• 

2023-ban szintén Vidnyánszky Attila nevéhez fűződik a legfrissebb változat, melyet a X. Színházi Olimpia keretében sorra került Madách-projektben részt vevő színiakadémisták, 200-nál több egyetemi hallgató (4 kontinens 11 országából) adott elő tíz nyelven egy körülbelül 8 órás előadásban. A produkció valószínűleg a valaha volt legmonumentálisabb előadása Madách művének, méreteit tekintve mindenképpen.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az ember tragédiájának 2019-ben született egy más szempontból egyedülálló előadása is: Sardar Tagirovsky tatár származású rendező, aki különösen érzékeny a 19. századi klasszikus/romantikus irodalmi szövegekre (amint azt a szatmári Harag György Társulattal 2021-ben bemutatott Csongor és Tünde is igazolja), társaival egy teljes szövegű Tragédiát adott elő Szentendrén. E formában tekinthetjük ősbemutatónak a „nagyravágy több részben” alcímű, (szintén) mintegy 8 órás produkciót.

• 
• 
• 

Hogy Az ember tragédiája szövegét nemcsak a Paulay Ede legelső húzásainak megfelelő terjedelemben és szerkezetben lehet fölhasználni, arra a Kolibri Színház 2021-ben színre került előadása a példa. A színház dramaturgja, a drámaíró Horváth Péter játssza Lucifer szerepét a madáchi színeket részben átrendező produkcióban, melyet Novák János rendezett. Az újítások mellett a Kolibri előadása ugyanakkor Madáchhoz hűséges abban, hogy visszatér a szerzői utasításokba foglalt koncepcióhoz, mi szerint Ádám a történeti színek során egyre öregszik, míg Éva megőrzi paradicsomi szépségét és ifjúságát. (Nyirkó Krisztina Évája mellett Ádámok: Nizsai Dániel, Fehér Dániel, Krausz Gábor, Bodnár Zoltán, Mészáros Tamás, Tóth József, Szanitter Dávid, Ruszina Szabolcs, Mult István, Gazdag László és Kormos Gyula.) (A 2018-as Nemzeti-beli előadásban sokkal kevésbé volt indokolt egyidejűleg 5 Lucifer szerepeltetése.)

• 
• 
• 
• 
• 

Visszakanyarodva a 21. századiak közt elsőként említett, 2002-es budapesti előadáshoz, illetve rendezőjéhez, Szikora Jánoshoz, mindenképpen említést érdemel két székesfehérvári produkció, Az ember tragédiája 1. (2018) és Az ember tragédiája 2.0. Mindkettőt négy rendező jegyzi, közülük az egyik a Vörösmarty Színház igazgatója, Szikora János. Társai Horváth Csaba, Hargitai Iván és Bagó Bertalan voltak, akik a négy részre tagolt Madách-művet négy különböző szereposztással állították színre. A projekt folytatása egy fölkérés volt – a kortárs drámaírók közül Darvasi László, Márton László, Tasnádi István és Závada Pál részére –, hogy írják tovább a Tragédiát. A kötetben is megjelent művek ősbemutatójára 2021 őszén került sor Székesfehérváron.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A négy új „színt” tartalmazó kötet elnyerte a Színházi Dramaturgok Céhétől az Évad Legjobb Drámája-díjat.
Az egyik legutóbbi, különlegesen izgalmas bemutatóra Temesváron került sor. Silviu Purcărete, a világhírű román rendező és Visky András dramaturg-drámaíró Tragédia-előadása 2020 őszén készült. A korábban említett maratoni, monumentális produkciók után egy részben, két órában, de hihetetlen intenzitással meríti el a nézőt Purcărete Madách remekének gondolati világában. Visky András írja az előadásról:

2023-ban Madách Imre születésének bicentáriuma tiszteletére Gyöngyösi Levente Visky Andrással egy, a Tragédiától inspirált operabemutatóra készül, a négyfelvonásosra tervezett mű címe Tragoedia temporis. Első felvonását 2023 áprilisában hallhattuk a Müpában.
Egy korábbi operaváltozat, Eötvös Péter Paradise Reloaded – Lilith című műve is a 21. században született és szólalt meg, előbb Bécsben (2013), majd itthon is (2014). Eötvöst már 2010-ben is foglalkoztatta a Tragédia-motívum. Az ördög tragédiája címmel Albert Ostermaier librettójára komponált operát, melyet Münchenben mutattak be. 2015-ben Dobos Attila 1990-ben készült Tragédia-operáját is bemutatták az Operaházban. Bozay Attila utolsó, 1999-ben elkészült opuszából (Az öt utolsó szín, bemutató: 2000) 2015-ben készült operafilm, majd két évvel később ismét látható volt az Operában.

• 
• 
• 
• 

Balettszínpadon is láthattuk a Tragédiát: a Kocsák Tibor zenéjére készült koreográfiát (Barbay Ferenc) 2001-ben, a Magyar Fesztiválbalett (Markó Iván) előadását Faltay Csaba zenéjére 2013-ban. Topolánszky Tamás rendezte és koreografálta a GG Tánc és az egri Gárdonyi Géza Színház Emberi tragédia című előadását (2018), mely Johann Sebastian Bach és Gergely Attila zenéjével a kortárs tánc és a színjáték elemeit egyesítve jelenítette meg a madáchi szellemet. A Nagyvárad Táncegyüttes és László Csaba rendező-koreográfus bemutatójára, a Tragédia című táncjátékra 2010-ben került sor, majd 2023-ban a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes és az Aradi Kamaraszínház produkciójában ifj. Zsuráfszky Zoltán koreografált Tragédiát Könczei Árpád zenéjére.

• 
• 
• 

Hogy milyenek is ezek a 21. századi Tragédiák? Ma már nincsenek korstílusok, irányzatok kavargó áramlatai között élünk, választunk (alkotók és befogadók egyaránt). Az a már sokat emlegetett „posztmodern” irány sem jelent stíluseszközöket, inkább trendet, mely új technikákat keres a művészet és a hétköznapok, az alkotók és az olvasók/nézők összekötésére, gondolatok és tapasztalatok összekapcsolására. Ahogy tanítani szoktuk: a posztmodern műveknek van néhány olyan jellegzetessége, amelyek nem az 1980-as években jelentek meg, korábban is alkalmazták azokat poétikai eszközként, de szignifikáns sűrűségben mégis a legutóbbi évtizedekben váltak jellemzővé. Ilyen például az idézetek (vendégszövegek, ahogy Esterházy Péter nevezte őket), az utalások, allúziók nagy száma, más műalkotások bevonása a műbe (irodalomban zene, képzőművészeti alkotás, film stb. „beidézése” és viszont). Vagy a művészi alkotás és attitűd közelítése a hétköznapi élethez, a befogadóhoz (kortárs vagy klasszikus műalkotások megjelenése „inadekvát” helyeken – buszmegállóban, étlapon, porcelánedényen, divatékszeren, pólón, „miniszobrok” stb.). A legfontosabb azonban talán a „posztmodern” alkotások működésének új módja, jelesül a „nyitott mű” fogalma. Korábban azt tanultuk esztétikából, hogy a műalkotás világosan elkülöníthető a „valóságtól”, zárt egység, vannak egyértelmű (szellemi és/vagy fizikai) határai. A nyitott mű – miközben természetesen megkülönböztethető a nem művészi valóság elemeitől – nem korlátozza a befogadását és értelmezését a művészi esztétikában otthonos befogadókra, hanem lehetőséget ad számos saját értelmezésre/műértésre, kinek-kinek saját élet- és művészeti tapasztalatainak a beépítésére az adott alkotás nyitott helyeire. Az irodalom és a színház is sok-sok eszközzel „nyithatja ki” a művet, s ezekre láttunk is számos példát a fentiekben.
A 21. századi kultúrát azonban művészeten kívüli hatások is befolyásolják (ahogyan ez mindig is tapasztalható volt). A 2020 tavaszán kitört pandémia meglehetősen nagy, hosszú ideig nem múló hatást tett a színházi, a művészeti életre, a közönségre, így minden új alkotás, minden új értelmezés magán viseli immár nem csak a 20. és a megkezdődött 21. század eseményeinek, társadalmi és egyéni traumáinak jegyeit, de annak következményeit is, hogy jó néhány hónapig voltunk kénytelenek elkülönítetten, karanténban létezni. Ahogy a kultúrtörténetben korábban is megtapasztalt krízisek és járványok nyomot hagytak a hétköznapokon és a műalkotásokon, várható, hogy erre a soha ilyen világméretekben meg nem tapasztalt járványhelyzetre és a körülötte kialakult kommunikációra, következményeire is különféle reakciók fognak születni. Csak emlékeztetünk, hogy Az ember tragédiájában Madách nemcsak a járvány témáját, de számos más társadalmi krízist is megjelenít, különféle megoldásokat mutat be olvasók, nézők számára. Variációkat ad a jövőnkre nézve.

Dr. Sirató Ildikó (Színháztörténeti és Zeneműtár)

A sorozat további részei: 1. rész; 3. rész; 4. rész;  5. rész; 6. rész; 7. rész

Nagyboldogasszony Szűz Máriának a katolikus magyarság által használt neve. A „nagy” szó Mária föltámadásának és megdicsőülésének hitét hordozza, ugyanakkor Bálint Sándor szerint utal a pogány Boldogasszony-tiszteletre, amelybe az archaikus Emese-hagyomány is közrejátszott. A hagyomány szerint Nagyboldogasszony napján ajánlotta Szent István király az országot Mária oltalmába. Nagyboldogasszony ünnepe 1948-ig munkaszüneti nap volt. Az ünnep hagyománya az ősegyházba nyúlik vissza – az V. században Jeruzsálemben megünnepelték már Mária elszenderülését (dormitio). Az ünnep tartalma szerint Jézus Krisztus nem engedte át a földi enyészetnek édesanyja, Mária holttestét, hanem magához emelte a mennyei dicsőségbe. Ez a hit évszázadokon keresztül öröklődött a néphagyományban is, s gazdag folklórhagyomány bontakozott ki körülötte. Amikor 1950-ben kiadott bullájában XII. Pius pápa katolikus dogmává tette Mária mennybevételét, voltaképpen a több évszázados folklórhagyományt és a vallási gyakorlatot ismerte el.

Csíki József: Szent István király felajánlja koronáját a Magyarok Nagyasszonyának. Festmény az oroszhegyi római katolikus templom déli hajófalán. A kép forrása: Kovács Árpád: Mária-tisztelet Oroszhegyen Mária-ábrázolások az oroszhegyi templomban. In: Örökségünk, 4., 4. sz. (2010), 23. – Elektronikus Periodika Archívum

A ma énekelt Kölcsey–Erkel-Himnusz előtt a katolikus magyarság egyik néphimnusza a Boldogasszony Anyánk… kezdetű – máig élő – népének volt.

Patrona Hungariae-násfa [Magyarok Nagyasszonya]  In: Magyar Nemzeti Múzeum, szerkesztette: Fodor István és Cs. Lengyel Beatrix, Budapest, Corvina, 1992. – Törzsgyűjtemény

2023. június 8. és 10. között rendezte meg A középkori Közép-Európa Kutatóhálózat (Medieval Central Europe Research Network – MECERN) a franciaországi Poitiers Középkori Civilizáció Kutatóintézetben (Centre d’études supérieures de civilisation médiévale) az Exotic Ecdotics and Semiotics. The Purpose and Usefulness of Textual Criticism for Hardly Editable Manuscripts (Egzotikus ekdotika és szemiotika. A nehezen szerkeszthető kéziratok szövegkritikájának célja és haszna) című nemzetközi konferenciáját. A szervezői munkát három kutatási projekt végezte: a francia Agence nationale de la recherche által támogatott Analysis and rationale of the first French and English metrical psalters – PSalteRATIO az Osztrák Tudományos Akadémia Orthodoxies and Politics (OrthPol) című ERC-projektje és a jászvásári Alexandru Ioan Cuza Tudományegyetem roPSALT- projektje, amelyet a román UEFISCDI támogat. A konferencián francia, olasz, angol, német, román, cseh, lengyel és magyar előadóktól 18 angol és francia nyelvű előadás hangzott el, amelyek nem szokványos középkori kéziratok kiadási problémáival, illetve középkori szövegek kritikai kiadásainak módszertani kérdéseivel foglalkoztak.

Kép az Exotic Ecdotics and Semiotics. The Purpose and Usefulness of Textual Criticism for Hardly Editable Manuscripts című konferenciáról (2023. június 8–10., Poitiers)

Saját előadásomban, amely a Vernacular variants of a Latin text with no critical edition: Evasion or innovative approach? (Egy kritikai kiadás nélküli latin szöveg népnyelvi változatai: Problémakerülés vagy újszerű megközelítés?) címet viselte, azt jártam körül egy népszerű késő középkori passióelbeszélés kapcsán, hogy a latin forrásszöveg kritikai kiadása híján mennyire gyümölcsöző a különböző népnyelvű fordítások összevetése, illetve azok fordítástechnikai megoldásainak vizsgálata. A konferencia résztvevői az előadások mellett átbeszélték egy a középkori népnyelvű bibliafordítások kutatására irányuló közösen benyújtani tervezett ERC-pályázat anyagát is.
A konferencia során számos izgalmas előadást hallgathattam meg középkori szövegek kiadásain dolgozó kollégáktól. Ezek nagy része digitális szövegkiadás, így nemcsak klasszikus és újfilológiai módszerekkel, módszertani problémákkal, hanem a digitális bölcsészet nyújtotta számos kiadási lehetőséggel és digitális szövegkiadási projekttel is megismerkedhettem.
A konferencia résztvevőinek többségével már évek óta működünk együtt a Tower of Bibles-projekt keretében, amely középkori népnyelvű bibliafordításokkal foglalkozik. A csoport már több konferenciát (pl. ezt , ezt, ezt és ezt) tartott, egyes tagjai kisebb közös kutatási projektekbe kapcsolódtak be, s közös tanulmányokat (itt és itt) is publikáltak. A legalább évente sorra kerülő találkozóink során számos, mindnyájunk számára gyümölcsöző szakmai eszmecserére kerül sor. Az idei konferencián a csoport kiegészült az ún. Osztrák Bibliafordító munkásságának kiadásán dolgozó német kollégákkal, akik a továbbiakban bekapcsolódnak a projektünkbe. Az általam kutatott késő középkori magyar nyelvű szövegek nemzetközi kontextusának megértéséhez elengedhetetlen a hasonló szövegek európai kutatóival való kapcsolattartás. A kultúráink közötti szoros kapcsolatok miatt különösen fontos a cseh, lengyel és román kollégák kutatásainak megismerése.

Korondi Ágnes (ELKH–OSZK Fragmenta et Codices Kutatócsoport)

Blogsorozatunkat a 200 évvel ezelőtt született tudós-költő, Madách Imre legismertebb műve, Az ember tragédiája című monumentális drámai költemény színpadi ősbemutatójának közelgő 140. évfordulója kapcsán indítjuk el. 1883. szeptember 21-én hangzottak föl első ízben a madáchi verssorok a Nemzeti Színház színpadán.

• 
• 
• 

Első bejegyzésünk témája még nem a feltűnést keltett színházi előadás, hanem maga az irodalmi mű, a drámai költemény. A műfaj a romantikus irodalom csúcsát jelenti minden európai kultúrában, nálunk több megelőző próbálkozás (Vörösmarty, Arany tervei és művei) után a nógrádi költő, Madách Imre tollán született meg, s mindjárt virágjában, legteljesebb tökéletességében, akkor és azóta is világszerte figyelmet és elismerést szerezve a magyar irodalomnak és tiszteletet a szerzőnek.
Az ember tragédiája egyesíti a három irodalmi műnem, a líra, az epika és a dráma legjellegzetesebb eszközeit, a korban legmagasabbra értékelt irodalmi-poétikai megoldásokat és az 1850-es évek filozófiai újdonságait. A mű líraiságát főalakjai közül elsősorban Éva képviseli, a bibliai és történeti narratívákon alapuló keret- és történeti szín sorozata egy álombéli időutazás bemutatása, a mű gondolati tartalma, filozófiája szinte egyenlően elosztva jelenik meg a főszereplők, Ádám, Éva és Lucifer szövegrészeiben. A drámai jambus, melyet Madách e művében is alkalmaz, már a dráma műneme felé indít bennünket, olvasókat: a műben megjelenő karakterek azonban nem „valódi” drámai alakok, sokkal inkább szócsövei a szerző gondolatainak, érzelmeinek. A cselekmény szinte mérnöki pontossággal szerkesztett, meggondolt, s nem hasonlít a korszak valószerű figurákat, időnként spontán, érzelmektől irányított, esetlegesen cselekvő szereplőket egy jellemdramaturgia szervezte struktúrában megjelenítő színjátékainak szerkezetére, legyenek azok idealizáló romantikus cselekményűek vagy a kritikai realizmus felé mozduló polgári társalgási színművek. Madách emberiségkölteménye – a nagyromantika stílusába kötötten is – örök érvényre tör. „Az” emberről, a teremtett emberről, a szabad akaratról, a lehetséges választásokról, az emberi közösség működésének formáiról gondolkodik és beszél. Külső cselekményénél erősebb a különféle eszmei lehetőségek fölmutatása.

Misztériumjáték a középkorban. Színezett litográfia, 1900 körül. A kép forrása: AKG images

A nyitó színek és az utolsó jelenet (1–3. és 15. szín) a középkori műfaj örökösei, misztériumjáték-keretek között vetődnek föl a legnagyobb és végső kérdések, melyekre sem a 19. század közepének, sem mai korunknak a tudománya nem tud választ adni. A Lucifer vezette álomutazás pedig nemcsak a korláttalan történeti időben vezeti az első emberpárt színről színre, hanem az egyén és a társadalom viszonyrendszerének variációin keresztül keresi a megoldást, az ideálisat arra, hogyan működhetne az ember(ek) vezérelte világ magában, teremtő-vigyázó fölöttes erő és tudat nélkül.

• 
• 

A megoldás, vagyis a záró szín viták kereszttüzében állva ad választ: optimistát vagy pesszimistát-e, ki tudja… Az Úrral dacoló Ádám öngyilkos terve, ha megvalósulna, vajon mit jelentene az emberiségre, egész kultúránkra nézve? S az Éva vallomása nyújtotta vigasz valóban pozitív végkifejletet jelent-e Ádám, az emberiség vagy Lucifer számára? A gyermek a folytatás ígérete, tehát mintha Lucifernek volna igaza, vagy Ádám, a szabad akarat, az önálló személyiség győzelmét jelenti? Már-már földerülünk: „biztosítva áll már: a jövő”. S ki is az a gyermek? Nyomban pesszimistára fordulhat ítéletünk az emberiség kilátásait illetően… Hisz Káin az. Az eredendő bűn és a kiűzetés után ismét úgy tűnhet, hogy az ember hűtlenné lett istenéhez és méltatlanná a kegyre, amint azt Lucifer akarta. Az Úr jól ismert záró szavai azonban megerősítik az olvasót abban, amit Madách mindvégig hangsúlyozott:

Madách (és Ádám) számára a cél az emberi lét értékeinek képviselete, a küzdés arra irányul, hogy az egyéniség, a tehetség (a minden mitológiában földöntúli eredetű „tálentum”) érvényesülhessen a közösség javára, s hogy így a tökéletesedő Ember megközelítse istenét, a mindentudót, mindenhatót, s hogy bűneitől megszabadulva, megváltva visszatérhessen a mennyország földi képéül teremtett Paradicsomba. A Tragédia kísérlet az út megtalálására – kudarcos kísérlet, mivel a megmutatott változatok egyike sem juttatta el a hősöket a tökéletességhez.

Az elemzők gyakran boncolgatják a „történeti színek” hitelességének, vagy éppen tudományos-filozófiai, esetleg teológiai helytállóságának kérdését. Azt mondhatjuk, hogy Madách nem törekedett ilyesféle „igazságok” megfogalmazására, műve olyan értelemben filozofikus, hogy egy saját gondolatmeneten visz végig minket: a sajátján. A hegeli hármassághoz (tézis, antitézis, szintézis) hasonló szerkesztés sem teljesen következetes, amint természetesen nem beszélhetünk valódi történettudományos hitelességről sem az egyes színek esetében. Ami azonban máig izgalmassá, korról korra érdekfeszítővé teszi Az ember tragédiáját, hogy valójában nem is a történelemről beszél, nem a múltról, hanem a mindenkori emberről, az egyént és a tömeget vezérlő érdekekről, indulatokról. S ezek szinte változatlanok az emberi kultúrák történetében és jelenében. E szempontból az a gyakori vélemény, mely szerint London (11. szín) Madách jelene, s azt utópisztikus, ún. „jövő-színek” követik, nem tartható. Először is, Madách jelene Magyarországon nem is hasonlított a műben ábrázolt Londonhoz, másodszor pedig Madách nem „jósolt”, hanem elméletben levezetett néhány lehetséges további variációt – támaszkodva kora tudományosságának aktuális eredményeire is. Így vezeti hőseit a Falanszterbe (12. szín), majd az Űrbe (13. szín), s végül az Eszkimó-világba (14. szín). Hogy ma úgy látjuk, érezzük, hogy bizony, már az utolsó stációnál vagyunk a 10 helyszínt végigutazókkal együtt, az csak annyit bizonyít, hogy lényegében nem tudtuk sem megtörni, sem megújítani a már a 19. század közepén látható volt trendeket. Kultúrá(i)nk a már akkor körvonalazható utat járják. Az Eszkimó-világ nem csak a jelen klímavédelmi küzdelmeinek kudarcát, hanem a teljes értékvesztést is előlegezi – ez az a vég, amit Ádám nem tud feledni… Ez a logikai végpontja az emberiség útjának – de nem kell föltétlenül e ponton végeznünk. Álomból ébredő hőseink előtt áll a változtatás, az útvonalmódosítás, az „újratervezés” lehetősége. Pusztán csak egy annál jobb világot kell fölépíteniük, mint amelyre példákat a Lucifer által mutatott álomképekben látunk. Ki kell küzdenünk a magunk új világait, legyenek azok „szépek”, vagy inkább „csak” élhetők. Rajtunk múlik mindenesetre. Ezt köszönhetjük Ádámnak – és Madáchnak.

Madách 200

A nógrádi nemesi család sarja, Madách Imre 1823 januárjában látta meg a napvilágot Alsósztegován (ma Szlovákia, Dolná Strehová). Legjelentősebb művét is a családi kastélyban alkotta meg, Oroszlánbarlangnak nevezett dolgozószobájának magányában. Praznovszky Mihály, jeles Madách- és Mikszáth-kutató, muzeológus hívta föl a figyelmünket arra, hogy az alsósztregovai Madách kastély az egyetlen olyan irodalmi emlékhelyünk, amely egyaránt helyszíne volt a költő és műve születésének, valamit a szerző halálának, s a síremléke is itt található.

• 
• 
• 
• 

E tény egyúttal Madách jellemzésére is alkalmas: ő nem az az országjáró, gyalogos vándor garabonciás volt, mint (mindössze három héttel idősebb) kortársa, Petőfi, vagy a korábbiak közül, mondjuk Csokonai. Madách egy nemesi család műveltségének és kötelezettségeinek örököse volt, s ezeknek megfelelően építette föl életét és művészetét. Jeles gondolkodó és költő volt egyidejűleg. Ugyanakkor társadalmi feladataiban is helytállt mint jurátus, majd jogász, megyei elöljáró vagy országos politikus. A gazdálkodás feladatait anyjára és testvéröccsére, Károlyra hagyta, ám fiatalabb öccsével, Pállal és később gyermekeivel (Aladárral, Borbálával és Jolánnal) szeretetteljes kapcsolatot alakított ki. Nem volt nőgyűlölő sem – (főképp férfi) elemzők és kutatók állításai ellenére sem tartjuk annak, s bizonyságul épp a Tragédiát idézhetjük, ahol Éva változó alakja tartja a lelket a fáradó-öregedő álomutazóban, Ádámban. Éva az, aki mindvégig megőrzi a paradicsomi világ sugallatát, a szférák zenéjét és a legcsüggedettebb pillanatokban fölidézi azokat, hogy tovább indulhassanak, új energiákra találva a következő kísérletig, a boldogság föltalálására. Nőképét természetesen meghatározták kora társadalmi viszonyai, melyek közt a nő önállósága, egyénisége nehezen kaphatott teret. De – nyilván családi tapasztalata nyomán is – Madách az erős, önálló nőket tisztelte, szerette egész életében. Nem „tündérálmokat” kergetett, bár utolsó drámatöredéke épp ezt a címet viseli. Anyja, Majthényi Anna, húga, Madách Mária, majd felesége, Fráter Erzsébet mellett Madách életében fontos szerepet játszott például Veres Pálné (Beniczky Hermin, a magyar nőnevelés úttörője) is. Csupa erős karakter.

Az ember tragédiája irodalmi sorsa

Köztudott, hogy a mű egyetlen kéziratát – amelynek a „munkaanyagai” között található egyik cédulán, a színenkénti szereplőlistán kívül a mű össz-sorszáma (4080 + 24 zsoltársor), valamint a megírás kezdő és záró dátuma (1859. február 17., 1860. március 26.) is szerepel Madách akkurátus kézírásával – Madách, barátja, Szontágh Pál javaslatára elküldte Pestre, Aranynak. Ő előbb fiókjába süllyesztette, majd mikor végre újra kézbe vette és elolvasta, lelkes levéllel fordult a szerzőhöz, kérte annak hozzájárulását a kiadáshoz – apróbb módosításokkal.

• 
• 

Madách, aki már-már lemondott a művéről egészen, örömmel vette Arany dicséretét és természetesen megadta az engedélyt az egyetlen kézirat javításához és megszerkesztéséhez. Ez után jelenhetett meg a Tragédia első kiadása 1861-es dátummal a Kisfaludy Társaság ajándékkönyveként (valójában 1862 januárjában). Még Madách életében sor került a második edíció megjelenésére is, melyhez a szerző az első kiadás egy példányán végezte el a korrekciókat. Így ez a kiadás képviseli az ultima manus (’utolsó kéz’) fázist a szöveg históriájában. Az eredeti kézirat a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának kézirattárában található.

• 
• 

Kritikai szövegkiadásával is folyamatosan foglalkoztak az elmúlt 160 évben a filológusok. A legújabb, úgynevezett szinoptikus – összehasonlító – kritikai kiadása Kerényi Ferenc és Wohlrab József szerkesztésében 2005-ben jelent meg. Ma már elektronikus változatban is olvasható.
A Tragédia megjelenése, illetve Madách halála után megkezdődött a mű hazai és külföldi diadalútja. Napjainkig negyven nyelven 118 fordítása látott napvilágot. Ezzel Az ember tragédiája (Petőfi versei mellett) a legtöbbször fordított magyar irodalmi mű. Mivel azonban a Tragédia nem a magyarságról, nem nemzeti tárgyról szól, hatása nem elsősorban a magyar nemzeti irodalom (el)ismertségét növelte, hanem a zseniális szerző emberiségkölteményét juttatta el az azt megillető széles olvasóközönséghez, értelmiséghez. Az ember tragédiája (semmilyen nyelven) nem könnyű olvasmány, elismert nagysága ellenére ez is lehet az oka, hogy romantikus irodalmunk más szerzői és művei mellől kiszorult a közoktatás kötelező olvasmányai közül. Ugyanakkor időről időre, jelesül az első kiadások és 1883. szeptember 21., a nemzeti színházi ősbemutató óta rendre megszületnek a Tragédia adaptációi. A szövegkiadásokhoz illusztrációk készültek, más képzőművészeti alkotások, festmények, szobrok őrzik szellemét. Színházban, báb-, opera- és balettszínpadon, koncertpódiumon, filmvásznon és televízióban, animációs filmként, rádiójátékként egyaránt találkozhatunk a művel. Készült a Tragédia alapján diafilm, kalandkönyv, néptáncszínpadi táncjáték is.
Blogsorozatunkban a Tragédia színpadi bemutatóinak és más műfajú adaptációinak, más művészeti ágak alkotóira gyakorolt hatásának artisztikus lenyomatairól később is szólunk majd.
Madách Imre drámakölteménye mélyen és széles körben hatja át szellemi kultúránkat mindmáig. Inspirációt jelent az olvasóknak és a művet tovább gondoló művészeknek egyaránt.

Dr. Sirató Ildikó (Színháztörténeti és Zeneműtár)

A sorozat további részei: 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész

Szent Lőrinc vértanú. Színezett fametszet. In: Jacobus de Voragine: Legenda aurea sanctorum, Nürnberg], Anthonium Koberger, [1488] Inc. 163 – Régi Nyomtatványok Tára

Köles. In: Gáspár Ferenc: A Föld körül. Útleírás hat kötetben, Budapest, Singer, Wolfner, 1906–1908. – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Nemesbabér. Laurus nobilis. A kép forrása: Wikipedia

A Zirci Ciszterci Műemlékkönyvtár díszterme. Fotó: Németh Gábor. A kép forrása: Az OSZK honlapja

 Mann Jolán, szerk. (Főigazgatói Kabinet)

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat százharmadik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Holl Jenőt és gyűjteményét mutatja be.

Puteáni Holl Jenő (1885–1938) Kecskeméten született, Budapesten piarista gimnáziumba járt, majd Kolozsváron végzett jogot. Ezt követően a Budapesti Kereskedelmi Akadémián tanult. 1908-ban lépett be a Magyar Államvasutak szolgálatába. Fokozatosan emelkedve a ranglétrán, 1924-től a GYSEV (Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút Zrt.) üzletigazgatója lett több mint egy évtizedig. Ekkor költözött Budapestről Sopronba. Vezetősége idején a vállalatnál korszakalkotó modernizálásokat hajtott végre a közlekedés javítás érdekében.

Dr. Holl Jenő könyve. Kónya Lajos grafikája. Jelzet: Exl.H/271 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

1934-ben kormányfőtanácsosi címet adományoztak neki. Aktívan részt vett a közéleti, kulturális életben. Sokat tett a város kultúrájáért, pártolta a sportot és a művészeteket. Több egyesület, köztük a Magyar Közgazdasági Társaság tagja volt. Megalapította a Hungária Evezős Egyletet, támogatta a Soproni Vasutas Sport Egyletet (SVSE). Közbenjárására 1926-ban felépült Nyugat-Magyarország legmodernebb sportpályája. Egy időben a soproni cserkészkerület és a Soproni Fotóklub elnöki tisztét is betöltötte.
Művészet iránti érdeklődését mutatja, hogy tagja, majd elnöke lett az 1897-ben megalakuló Soproni Képzőművészeti Körnek. Jelentős iparművészeti, elsősorban ezüstgyűjteménnyel és órákkal rendelkezett – benne számos soproni mesterjelzésű tárggyal. Nagy soproni látképgyűjteménye (az ún. veduták) mellett látképes tarokk-kártya is volt a birtokában, mely 1800 körül készült, a bécsi Koller Mátyás munkája.
Műgyűjtőként a grafika is érdeklődési körébe került.

Ex libris Dr. Holl. Witthalm János grafikája (1917). Jelzet: Exl.H/263 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Hazánkban az 1909-ben magalakuló Szent-György-Czéh Magyar Amatőrök és Gyűjtők Egyesülete (1909–1923) grafikai szakosztálya vállalta magára a korabeli ex libris egyesület funkcióját, az országban több helyütt indultak kezdeményezések az ex libris műfaj népszerűsítésére. Holl Jenő aktív volt e téren is, már 1911-ben szerepelt a soproni kiadású Kultura [sic!] című folyóirat ex libris gyűjtő- és cserelistáján, ekkor még budapesti lakcímmel és MÁV-fogalmazóként.

Ex libris Dr. Holl Jenő. Komjáti-Wanyerka Gyula rézkarca (1922). Jelzet: Exl.H/270 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Csatlakozott a Budapesten 1932-ben megalakuló Magyar Exlibrisgyűjtők és Grafikabarátok Egyesülete (MEGE) tagságához is. Holl Jenőé volt a legnagyobb soproni ex libris gyűjtemény, több ezer darabbal. Saját névre szóló ex librisszel rendelkezett Tichy Kálmántól, Bajor Ágosttól, Komjáti-Wanyerka Gyulától, Révész Kornéltól, Prihoda Istvántól, Witthalm Jánostól és Koncser (Kónya) Lajostól.
A legkorábbiak közül való a rozsnyói születésű Tichy Kálmán grafikus, író és néprajzkutató 1909-es ex librise, stilizált fenyők közt téli ruhás parasztemberek képével.

Ex libris Dr. Holl Jenő. Tichy Kálmán grafikája (1909). Jelzet: Exl.H/267/v1 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Egy másik Tichy-ex librisen dekoratív népi díszítőmotívum és kalligrafikus írás látható.

Ex libris Dr. Holl Jenő. Tichy Kálmán grafikája (1915). Jelzet: Exl.H/268 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Holl Jenő foglalkozására utalóan több ex librisén szerepel a vonat motívuma, és gyakori a könyv-, illetve a nőábrázolás. „Quad me fidelius?”, helyesen: Quid me fidelius? [Mi hűségesebb nálam?] – olvashatjuk Azary Prihoda István festőművész, grafikus egyik alkotásán, melyen nyitott könyvön angyalszerű nőalak ül, kétoldalt fenn baglyok, szintén könyveken.

Ex libris Dr. Holl. Prihoda István grafikája. Jelzet: Exl.H/265 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Holl Jenő gyűjteményének régi, főpapi ex libriseit kiállították egy 1930-as soproni egyházművészeti tárlaton, melynek rendezője Csipkés Kálmán képzőművész-tanár volt.
A soproni kulturális és közélet kiemelkedő alakja, Holl Jenő hosszú betegség után Budapesten hunyt el, Esztergomban temették el. 1938-as halálakor a család mellett a GYSEV, a Magyar Cserkészszövetség és a Soproni Fotóklub is saját halottjának tekintette, ahogyan ezt a többféle gyászjelentés is mutatja.

Puteáni Holl Jenő dr. családi gyászjelentése – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A MEGE Kisgrafika folyóirat hasábjain szintén hírt adtak a haláláról, Csatkai Endre soproni művészettörténész, helytörténeti szakíró pedig az ő emlékének ajánlotta A soproni ex libris története (1938) című munkáját („Holl Jenő dr., a Soproni Képzőművészeti Kör egykori elnöke emlékére”), és e szavakkal búcsúztatta a könyv lapjain, utalva gyűjteménye sorsára is:

Csatkai Endre – Missuray-Krúg Lajos – Thier László: A soproni exlibris története, Sopron, 1938. Címlap – Törzsgyűjtemény

Holl Jenő gyűjtői tevékenységét a későbbiekben fia, Holl Imre (1924–2016), a magyarországi és a nemzetközi középkori régészet meghatározó jelentőségű szakembere folytatta. Nemcsak egyben tartotta, de maga is gyarapította a gyűjteményt. Az általa készíttetett ex librisek közül kiemelkedik a Puteáni Holl család címerét ábrázoló alkotás cserépedény- és rákmotívumokkal, a soproni Sterbenz Károly alkotása. Az ex libris műfaj tisztelete és szeretete így öröklődött tovább a családban, hozzájárulva a Holl család hírnevének öregbítéséhez.

Ex libris Emerici Holl. Sterbenz Károly rézkarca (1942). Jelzet: Exl.H/272 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Irodalom:

• 1937. évi cserejegyzék, MEGE Kisgrafika, 1937/1. sz., 3.
• A „Kultura” ex libris cserejegyzéke, Kultura [sic!] (irodalmi, művészeti, kritikai képes havi folyóirat), 1911. március 25., 3. sz., 200. (az 1911. évi későbbi számok e rovataiban is)
• Csipkés Kálmán: Soproni órakiállítás, Soproni Szemle, 1937/2. sz., 30–31, 41.
• Csatkai Endre – Missuray-Krúg Lajos – Thier László: A soproni exlibris története, Sopron, 1938, 18, 28.
• Gyászjelentések dr. Holl Jenő nevére (a család, a GYSEV, a Magyar Cserkészszövetség, a Soproni Fotóklub gyászjelentései), OSZK Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
• Hárs József: Dr. Puteáni Holl Jenő (1885–1938). In: Sopron anno, 2017. szeptember 26.
• Holl Jenő. In: Takács Gábor: Műgyűjtők Magyarországon a 18. század végétől a 21. század elejéig. Bibliográfiai lexikon, Budapest, Kieselbach Galéria és Aukciósház, 2012, 212.
• Holl Jenő címere. Wikimedia
• Kolb Jenő: Régi játékkártyák és kártyafestők Sopronban, Soproni Szemle, 1938/1–2. sz., 48.
• Szemle, MEGE Kisgrafika, 1938/2–3. sz., 23. és 1939/2. sz., 12.
• Vasné dr. Tóth Kornélia: Bélley Pál (1925–1976). In: Uő.: Múltunk neves ex libris gyűjtői, lexikon, Budapest, Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2019, 28–29.

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

A blogbejegyzésben idézett szövegek korabeli helyesírással szerepelnek.

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész; 84. rész; 85. rész; 86. rész; 87. rész; 88. rész; 89. rész; 90. rész; 91. rész; 92. rész; 93. rész; 94. rész; 97. rész; 98. rész; 99. rész; 100. rész; 101. rész; 102. rész

Munkatársunk, Deák-Sárosi László A háromszólamú vers – Új magyar verstan (Budapest, Üveghegy Kiadó, 2023) című kötetének kísérőkiadványa, a hangzó Példatár hangfelvételei könyvtárunk támogatásával hangstúdiónkban, a versvideók pedig Interjútárunkban készültek. Az alábbiakban Deák-Sárosi László – a hangzó Példatár elkészítésében előadóként részt vett – Vajda Zoltán Richárddal, a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színművész szakos hallgatójával készített interjúját közöljük.
A kötet bemutatója 2023. május 18-án, csütörtökön 16:30 órai kezdettel volt könyvtárunk Ars Librorum terében.

Vajda Zoltán Richárd színészhallgató (Színház- és Filmművészeti Egyetem) könyvtárunk hangstúdiójában. Fotó: Deák-Sárosi László

Vajda Zoltán Richárd, Komáromban született 1997. augusztus 13-án. Jelenleg Budapesten él, gyermekéveit pedig a Komárom megyei Mocsán töltötte. Gyermekkora óta tudatosan készül a művészi pályára. 2009-ben gyerekszereplőként játszott a tatabányai Jászai Mari Színház, Twist Olivér című darabjában, illetve néhány magyar és külföldi filmes produkcióban is részt vett, mellékszereplőként. 2017-ben felvételt nyert a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Bartók Béla Konzervatóriumba, klasszikus ének szakra. 2019-től két évig a Pesti Magyar Színiakadémia növendéke. Ezzel párhuzamosan a Pesti Magyar színházban gyakorlatozott, ahol kisebb mellékszerepekben lépett színpadra, például: a Sun City, az Időfutár, a Rumini Rómeó és Júlia című darabokban. 2021-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója, zenés színész szakon.

Mit jelent Önnek előadóművészként a vers? Milyen személyes vagy irodalmi hatások kedveltették meg a költészetet? Vett részt előadóként önálló vagy csoportos versműsorban?

Hogyan fogadta a felkérést, hogy recitáljon el verseket a Deák-Sárosi László által szerkesztett verstani hangzó Példatárban?

Lát-e valamilyen ellentmondást a dallamhangsúlyos nyomatékképzés és korábbi beszédtechnikai, versmegszólaltatási gyakorlata között, vagy ezeket könnyen össze tudta egyeztetni?

Ön szerint akadályozza-e a dallamhangsúly az egyéb művészi előadói eszközöket?

Miben látja ennek az új módszernek a hasznát, alkalmazhatóságát? Kiknek ajánlja?

Milyen verses műsorban vagy önálló verses esten fog fellépni a közeljövőben?

Versvideó: Wass Albert Üzenet haza című verse Vajda Zoltán Richárd előadásában.

Deák-Sárosi László interjúja Vajda Zoltán Richárddal
a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színművész szakos hallgatójával

A sorozat további részei: Első rész (Jónás Gabriella); Második rész (Havas Judit); Harmadik rész (Lázár Csaba); Negyedik rész (Szemerédi Bernadett); Ötödik rész (Lázár Balázs); Hatodik rész (Simon Péter); Hetedik rész (Széplaky Géza); Nyolcadik rész (Dóczy Péter); Kilencedik rész (Jantyik Csaba); Tizedik rész (Dánielfy Gergely); Tizenegyedik rész (Lipics Franciska)

1863. augusztus 3-án született a legismertebb és legkedveltebb magyar regény, az Egri csillagok szerzője.
Az Egri csillagok Gárdonyi negyedik és egyben első nagyobb szabású regénye volt, melynek terve 1897-es Egerbe költözése óta foglalkoztatta. Bár a regény folytatásos közlésére már ebben az évben szerződést kötött az Új Idők című hetilappal, művét csak 1899 karácsonyán kezdte közölni a Pesti Hírlapban. Ezt megelőzően a történelmi források tanulmányozásán kívül 1899 tavaszán Konstantinápolyban is tanulmányutat tett.
Az Egri csillagok Eger várának 1552-es ostromát, és a korábbi tizenkilenc év történetét dolgozza fel középpontban Bornemissza Gergely deák (1526–1555) életének történetével.

Gárdonyi Géza Ideiglenes Síremléke az [egri] Várban. Képeslap, 1922. Klap.45e Eger/10. – Térkép-, Plakát és Kisnyomtatványtár http://keptar.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=001340

Eger város látképe az Egri csillagok keletkezésének idejéből. Képes levelezőlap, 1896. Jelzet: Klap.45e Eger/2 – Térkép-, Plakát és Kisnyomtatványtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum 

A „csonka béka alakú” Eger várának rajza 1596-ban, 44 évvel az 1552-es ostrom után, amikor III. Mehmed szultánnak (ur. 1595–1603) végül sikerült elfoglalnia. In: Széchy Károly: Gróf Zrínyi Miklós 1620–1664, Budapest, Magyar Tört. Társ., 1896–1902. – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum

A 60–70 ezer főnyi török sereg Kara Ahmed fővezér irányításával szeptember 9. és 11. között érkezett a Felvidék kapujának tartott, az észak-magyarországi bányavárosokat egyedül őriző egri vár alá, amelyet Dobó István (1502 k.–1572) várkapitány és Mekcsey István (1500 k.–1553) másodkapitány vezetésével mintegy 1800 fegyveres védett. Az 1552. szeptember 16-án kezdődött és október 13-ig tartó ostrom a török visszavonulásával végződött. Mindeközben Ferdinánd király (ur. 1526–1564) és a magyar urak felmentő seregét hiába váró védők emberfeletti küzdelmet folytattak a vár megtartásáért, és hatalmas károkat okoztak az ostromló török seregnek.

Dobó István névaláírása. In: Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben, Budapest, A Magyar királyi államnyomda kiadása, 1887. –Törzsgyűjtemény. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Az egri várvédők helytállásának köszönhetően I. Szulejmán szultán (ur. 1520–1566) 1552. évi hadjárata kudarccal végződött, seregei pedig néhány évig nem bocsátkoztak nagyobb katonai akcióba. A magyar győzelem reményt és önbizalmat nyújtott a végeken harcoló vitézek számára, és Eger példája adhatott erőt négy évvel később Szigetvár hős védőinek is.

Egri csillagok. Hangoskönyvek a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

• Felolvasó: Majlinger Diána
• Felolvasó Homonai István

Gárdonyi Géza művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban. 

Mann Jolán, szerk. (Főigazgatói Kabinet)

Munkatársunk, Deák-Sárosi László A háromszólamú vers – Új magyar verstan (Budapest, Üveghegy Kiadó, 2023) című kötetének kísérőkiadványa, a hangzó Példatár hangfelvételei könyvtárunk támogatásával hangstúdiónkban, a versvideók pedig Interjútárunkban készültek. Az alábbiakban Deák-Sárosi László – a hangzó Példatár elkészítésében előadóként részt vett – Lipics Franciskával, a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színművész szakos hallgatójával készített interjúját közöljük.
A kötet bemutatója 2023. május 18-án, csütörtökön 16:30 órai kezdettel volt könyvtárunk Ars Librorum terében.

Lipics Franciska színészhallgató (Színház- és Filmművészeti Egyetem) könyvtárunk hangstúdiójában. Fotó: Deák-Sárosi László

Lipics Franciska, a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színművész szakos hallgatója 2003-ban született Pécsett. A nyelv, az irodalom mindig kitüntetett szerepet játszott az életében. Számos vers- és prózamondó versenyen vett részt. 2019-ben Kazinczy emlékérmet kapott a Szép Magyar Beszéd Versenyen, 2022-ben a Versünnep Fesztiválon első helyezett lett a kategóriájában. Jövendőbeli előadóművészként célja, hogy folyamatosan fejlődjön, új formákat ismerjen meg. A versekhez elemző látásmóddal próbál közelíteni, hiszen az egyértelmű, objektív szemszögön túl egy vers mindenkinek mást ad, mást jelent. Bármilyen anyaghoz nyúl, igyekszik belecsempészni a saját egyéniségét, elképzeléseit.

Mit jelent Önnek előadóművészként a vers? Mikor, hol, ki vagy mi által kedvelte meg a költészetet, hogy előadóművészként is műveli?

Hogyan fogadta a felkérést, hogy recitáljon verseket a Deák-Sárosi László által szerkesztett verstani hangzó Példatárban?

Lát-e valamilyen ellentmondást a dallamhangsúlyos nyomatékképzés és korábbi beszédtechnikai, versmegszólaltatási gyakorlata között, vagy ezeket könnyen össze tudta egyeztetni?

Ön szerint akadályozza-e a dallamhangsúly az egyéb művészi előadói eszközöket?

Miben látja ennek az új módszernek a hasznát, alkalmazhatóságát? Kiknek ajánlja?

Tervez-e önálló verses estet, vagy részt vesz-e valamilyen közös verses műsorban?

Versvideó: Szabó Lőrinc Ima a gyermekekért című verse Lipics Franciska előadásában.

Deák-Sárosi László interjúja Lipics Franciskával,
a Színház- és Filmművészeti Egyetem
zenés színművész szakos hallgatójával

A sorozat további részei: Első rész (Jónás Gabriella); Második rész (Havas Judit); Harmadik rész (Lázár Csaba); Negyedik rész (Szemerédi Bernadett); Ötödik rész (Lázár Balázs); Hatodik rész (Simon Péter); Hetedik rész (Széplaky Géza); Nyolcadik rész (Dóczy Péter); Kilencedik rész (Jantyik Csaba); Tizedik rész (Dánielfy Gergely)

Báró Eötvös Loránd 1848. július 27-én született a Svábhegyen. A krisztinavárosi Havas Boldogasszony-plébániatemplomban keresztelték 1848. augusztus 5-én. Teljes nevén Eötvös Loránd Ágoston Ignác Albert József. A szülők: Eötvös József és Rosty Ágnes. A keresztszülők: Trefort Ágoston, azaz Eötvös sógora, és Trefort sógornője, Rosty Anna kisasszony (1823–1897), később gróf Amadei Rudolfné lett. Eötvös József feleségének testvére volt Trefort neje, azaz Rosty Ilona.
A svábhegyi, Széchenyi-hegyi utak és a Normafára tett kirándulások után messzebb vágyott. Eötvös József maga is elvitte családját az Alpokba, Ausztriába és Svájcba is. Idehaza viszont főképp nevelőivel, először Keleti – korábban Klette – Gusztávval kirándult, majd másik nevelőjével, a későbbi neves mineralógussal egy „geologicus” utazást is tett a Felvidékre, hol a híres zlatnói üveghutát is meglátogatták. Nevelője, s ezek a tudományos érdekű túrái fordítják végül teljesen a természettudomány felé. Választásában részben szerepet játszott, hogy meghallotta a kor kihívását, és követte annak, mondhatni, divatját, részben pedig apja szárnyai alól és a híres ember árnyékától akart szabadulni, bár még hosszú ideig csak „az Eötvös Pepi fia” maradt. Kezdetben Than Károlynál, a legsikeresebb magyar vegyésznél, az iskolateremtő tanárnál segédkezett Lengyel Bélával. Than Károly a szénéleg-kénegről, azaz a karbonil-szulfidról (COS) írt tanulmányának végén mindkettőjüknek köszönetet mond. Kettejükkel Than kirándult is, többek között Siklós várát is felkeresték. Eötvös tehát jórészt Than Károly hatására indul – rövid jogi tanulmányok után – Heidelbergbe vegyésznek, fizikusnak, elsődlegesen édesapja és tanára barátjához, Robert Bunsen (1811–1899) német kémikushoz. Heidelbergben főképp Kirchhoff, Helmholtz óráit látogatta, majd egy évig Königsbergben Franz Ernst Neumann fizikust. Heidelbergben korábban édesapja is vendégeskedett, többek közt Carl Theodor Welcker házában. Eötvös Loránd érdeklődési körének kialakulásában még itthon Petzval Ottónak, a mérnök-matematikusnak és Kondor Gusztáv csillagász, geodéta, matematikusnak is szerepe volt, hogy végre az öreg Jedlik Ányos budapesti fizikaprofesszornak méltó kollégája lehessen.
1867-ben, a Thannal végzett közös kísérletek idején a vegytani épület még egy szűkös, nem túlságosan alkalmas helyen működött, a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utca és az Újvilág (Semmelweis) utca sarkán lévő bérház első emeletén. A vegytani intézet ma is álló épülete – a „B” épület – a Trefort kertben, Than tervei szerint, Eötvös József miniszter hathatós támogatásával, már halála után, csak 1871-ben készült el, a magyar Wágner János építész munkájaként, mégis jórészt a berlini Karl Albert Friedrich Zastrau német építész tervei szerint, aki korábban a hasonló berlini intézményt, a A Friedrich Wilhelm Egyetem és a Tudományos Akadémia Kémiai Intézetét (Chemisches Institut der Friedrich-Wilhelm-Universität und der Akademie der Wissenschaften) is tervezte.

A régi Vegytani Intézet épülete, a „B” épület a Trefort-kertben. Fotó: Kis Domokos Dániel, 2023

A korszerű épület nagy előadója ma is látható, s benne – többek között – Bunsen tondója, melyet E. March & Söhne kerámiagyárában készítettek.  

• 
• 

Eötvös itt, a vegytani intézet kis tantermében kezdett el tanítani. Az első előadását 1871. április 17-én tartotta meg, „fényelméleti” témában. Than Károly mint felkért bíráló, s egyik tanítványa, későbbi tanártársa, Fröhlich Izidor is részt vettek az előadáson. A hallgatóság egy része viszont csak azért volt jelen a nyilvános előadáson, hogy lássanak egy igazi bárót, aki tanárként ad elő.
S innen – bár időben egy nagyobb ugrás – fizikailag csak egy lépés a „D” épület, mely már jórészt Eötvös Loránd elképzelései és Weber Antal építész tervei szerint valósult meg. Webernek köszönhető az egyetemi rész impozáns „A” épülete is. Az építkezés 1883-tól 1885-ig tartott, 1886-ban pedig már a tanszékek is beköltözhettek.
Jóval később, az 1841-ben alapított Királyi Magyar Természettudományi Társulat fennállásának ötvenedik évfordulója alkalmából, 1892. január 17-én rendezett ünnepi közgyűlést sem véletlenül a Vegytani Intézet nagytermében rendezték, pedig a Társulat épülete épp a Fizikai Intézettel szemben, az Esterházy – ma Puskin – utcában áll.
Szinte megáll az idő a „D” épületben, a Nagyelőadó csaknem változatlan látványa ma is képes felidézni Eötvös Lorándot és korát.

• 
• 

A Magyar Természettudományi Társulat elnöke 1872-től 1880-ig Than Károly volt, majd Szily Kálmán, mellette Eötvös, mint a Társulat egyik alelnöke Hőgyes Endre mellett, Lengyel Béla pedig, mint első titkár (1910-tól 1913-ig elnök) vett részt, s jelen volt, az elnökséggel együtt a díszhelyen ült a közönséggel szemben Than Károly is, aki mindvégig támogatta a Társulatot, s a tagságban résztvevő hajdani tanítványai munkásságát érdeklődve figyelte, pályájukon egyengette őket. Eötvös 1871-ben történő rendkívüli tanári kinevezését is támogatta, sőt minden tőle telhetőt megmozgatott az érdekében. Eötvös tudományos kutatásaiban elsősorban a kapillárissal, a gravitációval és a geomágnesességgel foglalkozott.

• 
• 

A kor szokásai szerint Eötvösnek egy lakást is kialakítottak ebben az új egyetemi épületben. Az épülettömb egy oldalsó, földszintes melléképületet leszámítva, nagyjából ma is úgy néz ki, mint hajdanán, bár a belső terek egy részét átalakították.

• 
• 
• 

Ide, az Esterházy utca 5-be nyargalt be rendszeresen pestszentlőrinci villájából Kevély nevű arab telivér lován Eötvös, majd bekötötte a közeli, Ybl által tervezett, ma már nem létező Nemzeti Lovardába, és indult megtartani az óráit, ellenőrizni a mágneses vagy más fizikai méréseket.

• 
• 

Innen, a „D” épülettől indultak azután a hosszú expedíciókra, 1901 és 1903 telén a Balaton jegére, az úgynevezett balatoni ingával, vagy épp a Nagyalföldre geofizikai méréseket végezni.

• 
• 
• 

1909 és 1911 között az Alföld nehézségi erő gradienseit kutatta, azaz a Földben tapasztalható eltérő sűrűségeloszlásból adódó kis térbeli nehézségi erőváltozásokat. Ennek keretében egy alkalommal munkatársaival még a dél-tiroli Toblach melletti Gemärkben, a Cimabanche-fennsíkon is méréseket végzett az általa tervezett torziós ingával, és megállapította, hogy a völgy fő görbületi vonalaira és a görbületi anomáliák nagyságára vonatkozó elméleti számításai beigazolódtak. – Torziós ingája később a szénhidrogénkutatásban vált be. Egyébként a súlyos és tehetetlen tömeg ekvivalenciáját igazolta az érzékeny eszközével végzett nagyon pontos mérése. Az általa kifejlesztett torziós ingát – „csavarodási mérleget” – sok más precíziós mérőeszköz, és a szemléletes tanításhoz szükséges eszköz mellett Süss Nándor mechanikai műhelye, a későbbi Magyar Optikai Művek elődje készítette el.

Az „Ijász” szobor. Fotó: Kis Domokos Dániel, 2023.

Az eredeti szobor – Haich Erzsébet alkotása 1939-ből – a Magyar Optikai Művek „F” épülének tetején állt a II. világháború előtt. A háború után Kampfl József szobrász alkotta újra. A 2009-ben avatott emlékmű a MOM Park sétányán található. A Csörsz utcában lévő híres gyár épülete már az enyészeté, 1997-ben lebontották.
A Kiss Károly által vezetett – Eötvös jóvoltából az egyetemen létrehozott – üvegtechnikai laboratórium is fontos szerepet töltött be mind a kutatás támogatásában, mind pedig a taneszközök révén az akkori modern tanításban.

• 
• 

Rövid minisztersége idején – 1894. június 10. – 1895. január 15. – Eötvös Lorándnak sem kellett messzire mennie, hisz a régi képviselőház 1902-ig a Sándor, a mai Bródy Sándor utcában volt. Az Ybl Miklós tervei szerint és Diescher József kivitelezésében 1865-ben mindössze három hónap alatt elkészülő épület ma is áll, az Olasz Intézetnek ad helyet szemben a Nemzeti Múzeum épületével. Eötvös 1872-től mint főrendiházi tag, részt vett a Múzeum dísztermében ülésező főrendiház ülésein is.

• 
• 
• 

De még német építész, Stüler Frigyes által tervezett, Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal által kivitelezett és 1865-ben átadott Magyar Tudományos Akadémia épülete sincs az egyetemtől nagyon messze. Eötvös tizenhat évig, 1889-től 1905-ig volt az Akadémia elnöke.

• 
• 

Gyalog sem túl megerőltető a séta az egyetemtől az Akadémiáig, főleg nem annak a sportembernek, aki 1896-ban két lányával, Ilonával és Rolandával egész a Dolomitokban lévő Schluderbachig kerékpározott el, s aki választott nyaralási helyén, Plonerék hoteljében, a dél-tiroli Schluderbachban csaknem negyven nyarat töltött. De itt sem tétlenkedett, hisz kedves hegyivezetőjével főleg a közeli Cristallo, és Cadin sziklacsúcsokkal teli hegycsoportjait járta, újabb és újabb elérhetetlennek hitt sziklacsúcsokat hódítva meg. A Croda da Lago 1884-es megmászása után két lánya a Tofana di Rozes déli falára jutott fel elsőként. Nem véletlen tehát, hogy valódi érdemei is hozzájárultak ahhoz, hogy 1888-ban őt választották az 1873-ban alapított Magyarországi Kárpát Egyesület 1888-ban megalakuló Budapesti Osztálya, majd a Kárpát Egyesületből kiváló Magyar Turista Egyesület elnökévé is. S bár az MKE Budapesti Osztályának december 28-i alakuló ülése az Akadémia Kisfaludy-termében zajlott le, választmányi ülését 1889. január 5-én a „királyi magyar tudományegyetem fizikai intézetében” tartották, s ugyanitt alakult meg az MTE is 1891. szeptember 29-én. Mindkettőnek a magyar közélet és tudomány jeles képviselői voltak a tagjai.
Eötvös lett az 1898. november 5-én megalakuló Budapesti Egyetemi Athletikai Cub, vagyis a BEAC első elnöke is.

• 
• 
• 

Mint már korábban írtunk róla, 1898-ban a dobogókői kis fa menedékházat is az ő nevét viseli, egyik tisztelője, a geológus hegymászó, Adolf Witzenmann pedig a Cadin-csoport egyik csúcsát róla nevezte el 1902-ben. Az elnevezés ma is hirdeti a budapesti professzor, a magyar báró nevét: ez a Cima Eötvös.
Eötvös Loránd sírja a Kerepesi temetőben, azaz a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben található. 1932. október 30-án avatták Strobl Alajos és Kallós Ede közreműködésével.

Báró Eötvös Loránd sírja a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben. (10/1-1-9. parcella). Fotó: Kis Domokos Dániel, 2023

Legújabb, egész alakos szobra Budapesten, a XII. kerületi Gesztenyés-kertben kapott helyet. Rieger Tibor Kossuth-díjas szobrászművész alkotásának ünnepélyes avatására, bár már 2020 novemberében felállították, csak 2021. október 5-én kerülhetett sor.

Báró Eötvös Loránd szobra. Rieger Tibor Kossuth-díjas szobrászművész alkotása a XII. kerületi Gesztenyés-kertben. Fotó: Kis Domokos Dániel, 2023

A dolomitsziklára, melyen Eötvös mint fiatal hegymászó ül, a következő közismert idézet van rávésve:

S végül egy valóban útravaló idézet még a természetszerető Eötvös Lorándtól:

A megemlékezések sorában – napra pontosan – egész napos budapesti emléksétával is ünnepeljük báró Eötvös Loránd 175. születésnapját: Eötvös 175 budapesti emlékhely-túra. 2023. július 27. 8:00–19:00

Felhasznált irodalom:

• Plósz Katalin: Hol született Eötvös Loránd? In: Fizikai Szemle, 53. évf. 9. sz. (2003. szeptember), 346.
• Devescovi Balázs: Eötvös József svábhegyi nyaralóhelye: Az Eötvös-villa és a Karthausi-lak. In: Századok, 151. évf. 2. sz. (2017), 387–406.
• Kis Domokos Dániel: A csúcson. A hegyek szerelmese – báró Eötvös Loránd, Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 1998.
• Kis Domokos Dániel: Báró Eötvös Loránd, a tudós fotográfus, Magyar Tudománytörténeti Intézet – Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet, Budapest – Piliscsaba Mati – M. Áll. Eötvös Loránd Geofizikai Intézet, (Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára, 21.)
• Kis Domokos Dániel: A természetszerető Eötvös Loránd. Levéltári és kézirattári kutatások, Budapest, Magyar Tudománytörténeti és Egészségtudományi Intézet, 2017. (Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára, 116.)
• Ahol virág, madár megértenek. Báró Eötvös Loránd versei és fordításai. Összegyűjtötte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta, a mutatókat összeállította Kis Domokos Dániel. Szörényi László ajánlásával, Budapest, Unicus Műhely, 2020.
• Kis Domokos Dániel: Eötvös József nevelési elveinek tükröződése Eötvös Loránd neveltetésében. In: Könyv és Nevelés, 23. évf. 2–3. sz. (2021), 206–229.
• Kis Domokos Dániel: Eötvös Loránd, a sportember. In: Eötvös Loránd emlékalbum. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából szerkesztette Dobszay Tamás, Estók János, Gyáni Gábor, Patkós András, Budapest, Kossuth Kiadó, 2019. 143–152.
• Kis Domokos Dániel: A csúcson. Báró Eötvös Loránd, a tudós hegymászó. In: Honismeret, 47. évf. 5. sz. (2019), 30–35.
• Báró Eötvös Loránd emlékkönyv. Szerkesztette Fröhlich Izidor, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1930.
• Than Károly: A szénéleg-kénekről. Értekezések a Természettudományi Osztály köréből. 7. sz. Pest, Magyar Tudományos Akadémia, http://real-eod.mtak.hu/1873/1/ErtekTermtudKorebol_01_07.pdf
• Than Károly: A m. kir. egyetem vegytani intézetének leírása. Előadatott az 1871. év junius 19-én tartott osztályülésen. A Magyar Tudományos Akadémia Évkönyvei, 1871. 13. kötet, 3. darab. Pest, 1872, 17.
• Than Károly r. t. „a m. k. Egyetem vegytani intézetének leírása”. 1871. június 19-én. A III. osztály hatodik ülése. In: A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője, 12. sz., 215–220.
• A Királyi Magyar Természettudományi Társulat ötven éve. In: Vasárnapi Ujság, 39. évf. 8. sz. (1892. febr. 21.), 130–138.
• Marótzy Katalin: Wéber Antal építészete. PhD-értekezés. 2007. BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszék Témavezető: Dr. Krähling János. Tudományegyetem – Természettani Intézet – Budapest című rész, 185–187.
• Eötvös Loránd: A Föld vonzása különböző anyagokra. (A január 20-iki ülésen előadta br. Eötvös Loránd r. t.) In: Akadémiai Értesítő, 1890. február 15. 1. köt. 2. füzet, 108–110.
• Báró Eötvös Loránd elnök beszéde a kolozsvári Bolyai-emlékünnepen. [1903. január 17.] In: Akadémiai Értesítő, 14. köt. 1903. február 15. 2. füzet. 110.

Kis Domokos Dániel (Színháztörténeti és Zeneműtár)

Az összeállítás első része itt olvasható.