A címbeli jelzőt Balázs Ferenc írta a Nobel-díjas indiai költőről, Rabindranath Tagore-ról (1861–1941), akinek a nevét magyarul helyesen Thákurnak kell ejteni. 1913-ban az Indiában már elismert, Európában viszont teljesen ismeretlen költő a díj hatására egy csapásra lett világhírűvé, divatossá, lázba hozva az európai és az amerikai világot.
Tagore 1926-ban újabb európai körútra vállalkozott, melyet többször módosítania kellett romló egészségi állapota miatt. Ezúttal végül eljutott Budapestre, de ezt is majdnem lemondta. Tiszay Andornak még júliusban Rómában sikerült vele találkoznia és beszélgetnie. Lelkes riportját Találkozásom Rabindranath Tagore-ral címmel a Pesti Hírlap adta közre. Tiszay a költőben nem csalódott, egyénisége híven tükrözte számára az írásai alapján róla kialakított képet. Tagore először arról beszélt, hogy sok magyar ismerőse van, Baktay Ervinnel, aki hamarosan felkeresi őt Sántinikétanban, már évek óta levelezésben áll. Ennek kapcsán azt is megemlítette, hogy minden évben meghív egyetemére európai vagy amerikai indológusokat. Majd Umráó Szingh Sérgilről kezdett beszélni, akit jó barátjának nevezett, s akinek magyar felesége pár évvel azelőtt Londonban mesélt neki Budapestről. Sérgil Petőfi fordításairól is tudott, habár a cikkben úgy emlékezett, hogy azok bengáli nyelven és kötetben jelentek meg, valójában az East and West magazin három száma közölte a verseket angol fordításban. A beszélgetésben kijelentette, hogy örömmel ellátogatna Magyarországra, ha szívesen látnák, vagyis finoman megjegyezte, hogy még nem kapott hivatalos meghívót. Tiszay biztosította őt, hogy az olvasók lelkesen fogadnák, hiszen sok könyvét lefordították már magyarra. Kérésére a költő néhány üdvözlő sort írt a Pesti Hírlap közönsége számára, amelynek kéziratát a lap az interjú végén adta közre. Ezt a néhány sort Tiszay később átengedte közlésre Kelen Ferencnek, aki 1941-ben adott ki újabb kötetet Tagore verseiből a saját fordításában és ott nemcsak a költő eredeti kézzel írt sorai, hanem azok magyar fordítása is megtalálható:
„Magyarországhoz
Szívemet hozzád küldöm Magyarország
amelyet a nyugati kontinens határán trónolva
először csókol homlokon a mi Keleti napunk.”
Rabindranath Tagore költeményei. Ford. Kelen Ferenc. Budapest, Országos Közművelődési Egyesület, 1941. – Törzsgyűjtemény
Tagore Magyarországhoz című üdvözlete. Rabindranath Tagore költeményei. Ford. Kelen Ferenc. Budapest, Országos Közművelődési Egyesület, 1941. – Törzsgyűjtemény
Tiszay Andor pár nappal Tagore budapesti látogatása előtt, október 17-én a rádió hallgatóival is megosztotta élményeit.
Ami a hivatalos meghívást illeti, az interjú megjelenését követően a feministák igyekeztek orvosolni ezt a hiányosságot, és július 6-án levelet küldtek Tagore-nak Villeneuve-be, amelyben meghívták őt Budapestre és kérték, hogy keresse fel egyesületüket. A levelet a Nők Nemzetközi Ligája a Békéért és a Szabadságért Magyar szekciója nevében Glücklich Vilma és Miskolczy-Meller Eugénia írták alá. Tervezett magyarországi útja előtt Bécsben Tagore súlyos influenzát kapott, és nehezményezte, hogy Budapestről még csak nem is érdeklődnek állapota felől. Valójában, ahogy a Pesti Naplóban olvasható, impresszáriója levelek és táviratok tucatjait küldte el neki, de kísérete nem továbbította azokat a költőnek. Kun Imre, a Koncert hangversenyvállalat igazgatója naplójában így számolt be az esetről:
„Röviddel a tervezett érkezés előtt sürgönyt kaptam Bécsből: a költő lemondja a pesti előadást. Persze ezt nem vehettem tudomásul. Szász Miklóst a Koncert titkárát megbíztam, hogy utazzon Bécsbe, Még aznap repülőgépbe ült és küldetése sikerrel járt: másnapra Tagore visszavonta lemondását, majd elindult Budapestre. A hírneves hindut a főváros saját vendégének tekintette, két kultúrtanácsos és újságírók utaztak elébe egészen a határig, valamint én.”
Kun Imre: Harminc év művészek között. Egy hangversenyrendező naplója. Budapest, Zeneműkiadó, 1960, 32. – Törzsgyűjtemény
Kun Imre szerint tehát a főváros hívta meg hivatalosan Tagore-t. Tábori Kornél, aki akkoriban az Idegenforgalmi Szövetségnél tevékenykedett – 1929-től mint sajtófőnök –, egy 1936-ban megjelent cikkében másképp emlékezett, ott azt írta, hogy ő hívatta meg a költőt Budapestre, sőt a Délmagyarországban Csányi Piroska azt is neki tulajdonította, hogy ő kísérte le Balatonfüredre és sokat sétáltak együtt a Balaton parton. Tábori Tagore látogatásával kapcsolatban két cikket írt, amelyek a költő gyermekvédelem iránti elkötelezettségét mutatták, s amelyben elismeréssel nyilatkozott az Országos Gyermekvédő Liga működéséről, üdültető akciójáról, és azt is megemlítette, hogy a Ligáról, valamint a magyar gyermekvédelemről több füzetet is magával visz Indiába, hogy áttanulmányozza.
Az Újság a várva várt látogatás előtt szintén utalt rá, hogy Tagore már többször szeretett volna Magyarországra jönni, de az utolsó pillanatban mindig lefújták az útját, „elintrikázták” előtte az országot. A lap szerint ebben Bécs is hibás volt – „pedig már régen kibékültünk Béccsel idegenforgalmi szempontból” – mert ott azt „hirdették”, hogy a költő a városból egyenesen a szovjet birodalom felé veszi az útját. De szerencsére az akadály elhárult, és a látogatásra mégis sor került, amelynek célját a cikk címében is kifejezésre juttatták, „A magyar tánc és a magyar muzsika tanulmányozására jön Budapestre Rabindranath Tagore”. Az esemény iránti óriási érdeklődés miatt Kun Imre külön rendezőbizottságot állított fel a felolvasóest, a bankettek és a költő összes programjának megszervezésére. Ebből néhányat külön is kiemelt a lap, megemlítette felolvasóestjét a Zeneakadémián, a Színpadi Szerzők Egyesületének bankettjét, valamint azt, hogy a kiadók meglepik műveinek összes magyar nyelvű díszkiadásával. Kíséretével kapcsolatban pedig azt írták, hogy Tagore-t leánya is elkíséri, aki valójában a költő titkárának, Prasánta Csandra Mahalánobísnak a felesége volt.
A látogatás hírének bejelentése után majdnem két hetet kellett még várni arra, hogy a Keleti pályaudvarra befusson a költő vonata Bécsből. Az újságírókon kívül már Bánhidától együtt utaztak vele a főváros küldöttei, Kun Imre, Huszka Viktor és Zajti Ferenc. A pályaudvaron összegyűlt tömeg és az újságírók spontán éljenzésben törtek ki, amikor meglátták Tagore-t, fején különös formájú bársony sapkájával, bőujjú indiai köpenyben. Budapest hivatalos fogadóbizottsága élén Lobmayer Jenő tanácsos angolul köszöntötte, majd Harsányi Zsolt író a PEN-Club és a Színpadi Szerzők Egyesülete nevében üdvözölte. Mellettük megjelent még Zilahi Dezső, az Idegenforgalmi Hivatal igazgatója, Nézsi József, a Külügyi Társaság titkára és ott volt Zoltán Vilmos, Tagore műveinek egyik fordítója is. Az üdvözlők sorából természetesen nem hiányozhattak a feministák sem, akiket Szirmai Oszkárné képviselt, mellette a lapok Bartel Mimi nevét említették, a piruló szónokét, aki „a lányok nevében” francia nyelven, el-elakadó beszéddel és egy gyönyörű bukétával kedveskedett a költőnek. Tagore és kísérete ezt követően a Gellért-szállóba hajtatott, ahol, a program szerint a sajtó képviselőit kellett volna fogadnia, de nagyon fáradt volt, ahogyan ezt Zajti és Mahalánobís tudatták az újságírókkal.
Tagore a Gellért-szálló előtt, Huszka Viktor, Mr. és Mrs. Mahálánobis és Zajti Ferenc társaságában. Tolnai Világlapja, 1926. november 3.. 25. – Törzsgyűjtemény
Rabindranath Tagore a világhírű hindu költő Budapesten. Magyar híradó 141. 1926. november. Nemzeti Filmintézet. Filmarchívum. Filmhíradók online
Mint a Budapesti Hírlap tudósítója írta, „zúgó méhkashoz hasonlított a folyosó Rabindranath ajtaja előtt”, aki belátta, hogy engednie kell „a budapesti közvéleményt képviselő lelkesedő újságíróhadnak”, és néhány szóval üdvözölte őket. A tudósítók egyöntetűen azt emelték ki mondandójából, hogy rokonnak érzi magát a magyar néppel, s azt kérte, fogadják őt testvérükként, aki hidat épít két rokon nép között és szeretné megismerni a magyar kultúrát és annak képviselőit. Amíg az újságírók jegyzeteltek, néhányan sebtében felskiccelték Tagore portréját, és aláíratták a költővel az elkészült rajzokat. Másnap így jelent meg a Nemzeti Újság tudósítása is, ahol az egyik cikk szerzőjét, Dietl Fedort annyira elragadták az események, hogy szerinte:
„[a költő] látogatásáról novellát kellene írni, mert ez a napkeleti bölcs úgy jött ide, mint egy mesebeli zarándok, aki idegen csillagokról tévedt a világra.”
Rabindranath Tagore Budapesten. Nemzeti Újság, 1926. október 27., 5. – Törzsgyűjtemény
A másik szerzőnek, ifj. Jambrekovich Lászlónak még Bécsben sikerült találkoznia Tagore-ral, a titokzatos szobrásznő, L. P. báróné segítségével, aki önként csatlakozott a költőhöz titkárnőként és utazott vele Sántinikétanba, ahol a szobrász tanszék vezetésével bízták meg. Lisa (Luise) Pott becsempészte a levelét Tagore-hoz, aki hajlandó volt fogadni őt. Jambrekovich számolt be először arról, hogy milyen módszerrel dolgozott a költő, s miért nem papírra vetette a gondolatait.
„Nem, ő jobban megbecsüli saját verseit, ívnyi nagyságú ezüst lemezekre rajzol keleti betűket valami maró folyadékkal. Az ezüst lemezeknek is csak az egyik felére. Előkelő dolog megszületésük pillanatában ércbe vésni gondolatait.”
Rabindranath Tagore Budapesten. Nemzeti Újság, 1926. október 27., 5. – Törzsgyűjtemény
A Magyar Hírlap tudósítójának még a vonaton, útban Budapest felé sikerült beszélgetnie a költővel. A lapból tudhatták meg az olvasók, hogy Wenkebach professzor tanácsára változtatta meg álláspontját, aki azt javasolta a beteg Tagore-nak, hogy látogasson Budapestre, mert a magyar környezet jó hatással lesz egészségére. A vonaton szó esett az orosz és az angol irodalomról is, majd a beszélgetés a magyar zenére terelődött, amelyről már sok kedvező benyomást szerzett. Érdekes, hogy nem említette meg Schwartz László hegedűművész nevét, akit még 1926 elején ő hívott meg Sántinikétanba és aki előadást is tartott egyetemén a magyar népzenéről. Helyette Arányi Jelli hegedűművésznő játékát dicsérte hosszasan, akit még öt évvel azelőtt Londonban volt alkalma hallani. A magyar irodalmi emlékeiből egy csodálatosan zöld szemű nőről szóló regény tett rá nagy hatást, s bár az író nevére nem emlékezett, de azt tudta, hogy az irodalomtörténetben rangos helyet foglal el. Később Balatonfüreden már felidézte emlékeit Jókairól, amikor megkoszorúzta emlékművét. Molnár Ferencet szintén sokra becsülte, ezért őszintén sajnálta, hogy amikor Bécsben egy szállodában laktak, nem ismerkedtek meg.
A megérkezését követő napról szóló tudósítások mellett újabb rajzokat közöltek róla az újságokban, jóval idősebbnek ábrázolva a költőt, aki azonban ezeket is készségesen ellátta kézjegyével. Az Esti Kurír tudósítója igen élénk fantáziával számolt be a reggel öt órakor a szálló ablakához odalopózkodó Tagore-ról, aki a friss élmények hatására azonnal tollat ragadott és verset írt. „Rabindranath Tagore ma reggel verset írt Budapestről, a Dunáról és egy kis zöldséges hajóról” – írta a lap, majd a költő reggelijéről is pontosan beszámolt, ami Márai korábbi megállapítását juttatja eszünkbe a költő körül kibontakozó túlzó felhajtásról. Délelőtt a szállóban fogadta barátait, a mezítlábas teológust, György Jánost, aki zsákban hozta magával Tagore neki írt leveleit, ahogy a Pesti Napló fényképes beszámolóján is látható. Majd megérkezett Zajti és Huszka Viktor, hogy városnézésre invitálják a költőt, aki vonakodva bár, de végül eleget tett a kérésnek és megnézte a Várat, a Halászbástyát, a Margitszigetet, az Andrássy utat, a Hősök terét, és fotót készíttetett a híres Strelisky fényképész dinasztia műtermében.
Tagore Strelisky műtermében készült fényképe. Pesti Napló Képes Műmelléklete, 1926. nov. 7., 59.
Este pedig a Zeneakadémián megtartotta előadását Civilizáció és fejlődés címmel, amelyről szinte minden napilap tudósított. A meghívó hátlapján a költő műveinek a Pantheon Kiadónál megjelent köteteit hirdették, amelyeket a Pesti Napló helyszíni beszámolója szerint előnyös feltételek mellett a Zeneakadémián is megrendelhettek a jelenlévők, ahogyan a Gellért-szálló könyvesboltja is jól felszerelkezett a költő műveiből, amelyeket Lisa Pott bárónő segítségével írattak alá a szálló folyosóin várakozó tömegek.
A Pantheon Irodalmi Intézet a lapokban úgy hirdette a köteteket, hogy „Rabindranath munkái nélkül csonka marad minden könyvtár.” De nemcsak a művek iránt mutatkozott nagy érdeklődés, mert a Zeneakadémián megjelenő „Etonfrizurás lányok” a könyveken kívül Tagore autogramjára is vadásztak.
Tagore aláírása, melyet Mészáros József részére küldött Érsekújvárra – Kézirattár
Az előadáson megjelent előkelő közönség soraiból többek között József főherceget és feleségét, Petry Pál kultusz államtitkárt, Ravasz László püspököt, Magyary Zoltán miniszteri tanácsost említették a lapok. Az előadást Zajti Ferenc vezette be, aki nemcsak a költőről beszélt, hanem a hindú-turáni rokonságról is. Ezt követően lépett a pódiumra Tagore, aki a zúgó taps miatt egy ideig nem is tudott megszólalni, majd, amikor a közönség elcsöndesült angol nyelven tartotta meg előadását, szavait az előadás végén Kemény György író fordította magyarra. Az est a költő bengáli nyelven előadott verseinek, valamint a nemzeti himnusznak az elszavalásával zárult, amellyel hatalmas sikert aratott.
„A különös kántáló szavalás mély hatást tett a közönségre és a teljesen idegen nyelven keresztül is megsejtette a versek különös szépségét.”
„India fog világítani a gyűlölet civilizációjába süllyedt Európa felé”. Pesti Napló, 1926. október 28., 9. – Törzsgyűjtemény
Ez a „mutatvány” még Kosztolányi Dezsőt is magával ragadta, Tagore előadása azonban nem tetszett neki.
„Én, bevallom, sohasem éreztem magam inkább európainak, mint mikor atyáskodó szózatát hallgattam és szemléltem ezt a szakállas-bajuszos aggastyánt, aki mintegy beletemetkezett keleti vénségébe. Vajon annyira gyermek s azt hiszi, hogy intelmeivel megváltja a világot, vagy minket képzel annyira gyermekeknek, hogy minderre még nem jöttünk rá s beszédének hallatára azonnal abbahagyjuk véres csínyjeinket, és többé nem vagdosunk ágyúgolyókat egymás fejéhez? Ezt nincs módomban eldönteni.”
Kosztolányi Dezső: R. Tagore: Érzések és gondolatok egy estélyen. Nyugat, 19. évf., 22. sz., 1926. november 16., 782–783. – Elektronikus Periodika Archívum
A Pesti Hírlapban Ravasz László, aki szintén ott volt az esten, a vele készült beszélgetésben kijelentette, hogy végtelenül szereti a költő munkáit, szerinte:
„Tagore a nyugat-európai civilizáció felett mérhetetlenül magasan áll – ami a belső ember eszményi tapasztalásainak megérzését és kifejezését illeti”. [Egyúttal tökéletesen naiv is, aki] „mert keleti ember, a mi fogalmaink szerint való tudományos megépítésre, tudományos dedukciókra, indukciókra egyszerűen képtelen.”
Ravasz László: Tagore-ról. Pesti Hírlap, 1926. október 29., 4. – Törzsgyűjtemény
Vásárhelyi Gyula tudósításában megemlítette, hogy az előadás végén Tagore A rabmadár, vándormadár című költeményét Zoltán Vilmos fordításából magyarul is meghallgathatta a közönség, de azt nem tette hozzá, hogy kinek az előadásában. A magyar műfordító és a világhírű indiai költő megbecsülése közötti különbség Endrődi Bélát is elgondolkoztatta, bár kissé eltúlozta megjegyzését, ami a költő „lányának” nyakékét illeti.
„Fontos az, hogy megírják: a költő leánya többszázmilliós gyöngysort hord a hajában és a költő hártyavékonyságú ezüstlapokra rójja gyönyörű költeményeit. Hallja ezt kérem, Zoltán Vilmos bácsi, többszázmilliós gyöngysor és ezüstlapok, mint kéziratpapír! Ezalatt pedig maga, aki éppoly jól tud Tagore-verseket fordítani, mint írni, ötvenezer koronás honoráriumokat hajszol és néha hajlandó talán még ennél is kisebb összegeket elfogadni előlegül. Hát hol van itt a földi igazság?”
Endrődi Béla: Aranytrombita. Tagore. Nemzeti Újság, 1926. október 30., 3. – Törzsgyűjtemény
Emellett tárcájában Endrődi még felvetette azt a korábban mások által hangoztatott nézetet, hogy volt-e az angoloknak bármilyen befolyása a Nobel-díj odaítélésére, amelyre szerinte egyértelmű a válasz. Ami pedig Tagore honoráriumát illeti, arról Kun Imre is azt írta, hogy az akkoriban igen nagynak számított, 500 dollárt kért egy előadásáért.
Juhász Gyula szintén nem rejtette véka alá, hogy mit gondol a híres indiai költőről, pontosabban inkább a körülötte kialakult „balkáni parádéról és hűhóról”, amit a Színház és Társaság Halló című rovatában fogalmazott meg.
„Hogy mi a véleményem Rabindranath Tagoreról, Nagyságos asszonyom? Köszönöm kérdését, jó. Már tudniillik jól megy a dolga ennek a Tag úrnak Magyarországon, amit a magyar irodalom legjobbjai nem igen mondhatnak el magukról. Ez a Tag úr egyszerűen eljött hozzánk, hogy a maga világhírét kissé kamatoztassa. Őszintén szólva, nem valami ízléses és stílusos ez a reklám, amellyel az impresszáriója dolgozik. Az öregnek minden sóhajtásáról és ásításáról, minden köhögéséről és tüsszentéséről beszámoltak. Megtudtuk, hogy az ősz költőnek mik a kedvenc eledelei és italai, a kedvenc nótái és költői. Az indiai apostolt minden negyedórában lefényképezték, minden félórában meginterjúvolták és minden órában bulletint adtak ki egészségi állapotáról. Átlag minden percben írt hatvan autogramot és naponként egy verset. Ez időben Tersánszky Józsi Jenő magyar író és őserő hiába pályázott egy községi írnoki állásért Kispesten és csekélységem hiába várta, hogy egy kis regénye és néhány nagy költeménye megjelenjék. Rabindranath Tagore néhány napra egészen elvette a napot a hazai litteratúra elől.”
Színház és Társaság, 1926. november 8. Idézi: Jenő István: Balatonfüred, Juhász Gyula, Tagore. Délmagyarország, 1971. május 4., 4. – Törzsgyűjtemény
A főváros Tagore tiszteletére rendezett művészestjére október 28-án a Gellért-szállóban került sor, amelyen teljesítették a költő vágyát, hogy megismerje a magyar zenét és táncot.
A Tagore tiszteletére rendezett ünnepség programja a Gellért-szállóban – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Az est a Rákóczi-indulóval kezdődött, amit Ságodi Ottmár zongorán adott elő. Azután Hollós Ilona szavalta el Tagore néhány versét. Majd magyar tánckettősök következtek a kolozsvári Opera szólótáncosainak, Bódy Bellának és Csegezi Tatár Miklósnak a fellépésével, valamint szólótáncok Piliczár Stefi és Magyar Ági előadásában. A táncok között Nagy Izabella és Palló Imre magyar dalokat adtak elő, olyan nagy sikerrel, hogy a költő kívánságára Nagy Izabellának meg kellett ismételnie az egyik népdalt. Szíj Dénes tárogatójátéka után Radics Béla adott elő magyar dalokat, a Kidőlt a fa mandulástól című dalt közvetlen közelről játszotta el Tagore-nak, s ezzel Az Újság tudósítója szerint könnyeket csalt a költő szemébe.
Radics Béla prímás játszik Tagore-nak a Gellért-szállóban rendezett ünnepségen. Tolnai Világlapja, 1926. november 3., 25. – Törzsgyűjtemény
„Tagore úgy figyelte, hogy egészen előrehajolt. A prímás megbűvölte. Jobbra-balra rázogatta hófehér fejét. Minden idegszálával belekapcsolódott a muzsikába, mely utat keresett és utat talált a lelkébe.”
Könnyes szemmel hallgatta Tagore a „Kidőlt a fa mandulástól”-t. Az Újság, 1926. október 29., 5. – Törzsgyűjtemény
Az est hindú táncbemutatóval záródott, a napilapok szerint Egerváry Gartner Bea állítólag meztelenül táncolt, amit nem kis csodálkozással és derültséggel fogadott a költő és kísérete. A műsor után viszonzásul Tagore egyik bengáli versének felolvasásával köszönte meg az előadást. S bár az Esti Kurír előzőleg úgy értesült, hogy az esten a költő „leánya”, azaz Mrs. Mahalánobís kalotaszegi ruhában jelenik meg, végül mégis hagyományos indiai szárit viselt, ahogy a fényképeken is látszik. A művészest után vacsorával zárult az esemény. Itt találkozott és beszélgetett a költővel Pekár Gyula, aki az Új Időkben Radics Béla játékával, a muzsikus cigányokkal kapcsolatban jegyezte fel a költő szavait.
„És ekként tán az ő létük, az ő hegedűjük tartja fenn a kapcsolatot a magyarok s az önök fehér hún őseinek az indus hazája közt… És tán ez teszi azt, hogy hazám után én itt magyar földön érzem a legotthonosabban magamat.”
Pekár Gyula: Rabindranath Tagore. Új Idők, 1926. november 14., 564. – Törzsgyűjtemény
Radics Béla egy évvel később egy interjúban arról beszélt, hogy nem a Gellért-szállóban játszott először Tagore-nak, mert a költő emlékezett rá, hogy korábban Párizsban már hallotta őt játszani.
Tagore további budapesti programjait betegsége miatt lemondta, de október 30-án délelőtt még fogadta a Feministák Egyesületének küldöttségét, s ha betegsége nem akadályozta volna meg benne, akkor külön előadást is tartott volna körükben. Este pedig ellátogatott a Fészek Klubba, ahová a Színpadi Szerzők Egyesülete és a magyar PEN Club hívta meg. Az Egyesület nevében Lengyel Menyhért, míg a PEN részéről Radó Antal fogadták őt.
Másnap a beteg Tagore Korányi Sándor világhírű kardiológus tanácsára és kíséretében Balatonfüredre utazott, hogy kimerültségét a Szívkórházban Schmidt Ferenc professzor meggyógyítsa.
Tagore egyedül ül egy padon Balatonfüreden. Balatoni Szemle, 1943. május, 325. – Törzsgyűjtemény
Hamarosan annyira javult az állapota, hogy pár nap múlva ellátogatott és koszorút helyezett el a Jókai és Kisfaludy emlékműveken, majd egy emlékfát is elültetett a sétányon, amelyet a korabeli filmhíradó is megörökített.
Rabindranath Tagore Balatonfüreden. Magyar híradó 142. 1926. november. Nemzeti Filmintézet. Filmarchívum. Filmhíradók online
Balatonfüredről november 6-án Tagore Keszthelyre látogatott Berkes Ottó, a keszthelyi premontrei gimnázium igazgatójának meghívására. A gimnázium diákjai magyar nótákkal és csárdással köszöntötték a költőt.
Tagore a Keszthelyi premontrei rendház ebédlőjében Mrs. Mahálánobis társaságában – Kézirattár
A Budapesti Hírlap Tagore balatonfüredi tartózkodásáról írt összefoglalójában beszámolt arról is, hogy a költő Magyarországról is szeretne egy tudóst meghívni egyetemére, akinek a kiléte a lap szerint már eldőlt, de „az illető egyelőre titokban kívánja a nevét tartani.” Minden bizonnyal Zajti Ferenc remélte leginkább, hogy rá esik Tagore választása, hiszen szinte éjjel-nappal a költő mellett tevékenykedett. Ahogy Az Újság írta, „magyar tudományos körök” viszont kísérletet tettek arra, hogy Pröhle Vilmost hívja meg vendégprofesszornak, akinek a neve a lap szerint nem is annyira tudományos munkássága, mint inkább az Ébredő Magyarok Egyesületében való szereplése révén volt ismert.
„[Tagore] azonban kitért a kérés elől, azt a magyarázatot adva állásfoglalásának, hogy bár ő alapította az intézetet és műveinek minden jövedelmét az egyetemnek engedi át, még sincs olyan hatalma, hogy döntsön a meghívandó tudósok személyét illetően.”
Pröhle Vilmost akarják meghívatni Tagore indiai egyetemére. Az Újság, 1926. november 11., 5. – Törzsgyűjtemény
A választás végül Germanus Gyulára esett, aki 1929-ben érkezett Sántinikétanba három évre, hogy az egyetem iszlám tanszékét felállítsa.
Tagore két hetet töltött el Balatonfüreden, s mielőtt még elutazott volna Magyarországról, fogadta őt Horthy Miklós, így végül az államfői találkozó Magyarországon is a program része lett.
Tagore haláláig, 1941-ig több magyar látogatója is volt Sántinikétannak, 1928 márciusában kereste fel Tagore-t Balázs Ferenc, unitárius lelkész, aki a Bejárom a kerek világot című könyvében, illetve a feleségéhez írt levelekben számolt be a költővel való találkozásáról, akiről ezt írta:
„…Aki egy személyben költő, filozófus, zeneszerző, nevelő, társadalomújító, családapa, szent, barát, tudós és hívő, az túlnőtt a részemberek körén, az a Havelock Ellisek fajtájából való egészségesen egész ember, életművész.”
Balázs Ferenc: Bejárom a kerek világot. Részlet. Keleti Újság, 1929. szeptember 27., 3. – Törzsgyűjtemény
Majd egy évvel később, 1929 januárjában Baktay is meglátogatta Tagore-t, de számára csalódás volt a találkozás, mert szerinte „hűvösen pózosnak” tűnt a költő. Hajnóczy Rózsa magánleveleiben primadonnaként, ünnepelt költőként írta le Tagore-t, de a Bengáli tűzben „Böskék”-ként emlegetett festőművészek, vagyis Sass Brunner Erzsébet és leánya, Brunner Erzsébet teljes elragadtatással viseltettek a költő iránt, Brunner Erzsébet több képen is megfestette Tagore-t, és szerepelt Natir Puja című darabjában is. 1933-ban Fábri Károly Lajos, vagy ahogyan Indiában művészetkritikusként ismertté vált, Charles Louis Fabri is járt Sántinikétanban és előadást tartott Tagore egyetemén. Ugyanebben az évben Geszty Júlia író Kalkuttában találkozott a költővel, élményeit a Pesti Hírlap Vasárnapja hasábjain, valamint könyvében, a Rejtelmes keletben osztotta meg az olvasókkal, az utóbbiban a költő aláírását is mellékelte. Zsigovits Béla, lelkész, iskolaigazgató 1936-ban kereste fel Tagore-t, melyről Utazzál velem a föld körül című könyvében és a Nemzeti Újságban Kinizsi Andorral készült beszélgetésében számolt be. 1937-ben járt Tagore-nál Bendiner Heddy operaénekesnő, aki a Színházi Életben beszélt találkozásukról és mellékelte Tagore levelét is a cikkhez. Eta Ghós, azaz Boglár Etelka 1937-ben lett Kánti Csandra Ghós költő felesége, amelyről a magyar lapok is hírt adtak. A Magyarság értesülése szerint Sántinikétanban, „Tagore személyesen taníttatta a hindu vallás és hindu bölcselet elemeire” és később ő lett az egyetem könyvtárosa.
Felhasznált irodalom:
- Tiszay Andor: Találkozásom Rabindranath Tagore-ral. Pesti Hírlap, 1926. július 4., 5–6.
- Bangha Imre: Jöttem a Gangesz partjairól. Bengáli kultúra és magyar irodalom. Budapest, L’Harmattan, 2011.
- Hogyan akarta megakadályozni Rabindranath Tagore környezete, hogy a nagy hindu költő Budapestre utazzon? Pesti Napló, 1926. október 23., 13.
- Kun Imre: Harminc év művészek között. Egy hangversenyrendező naplója. Budapest, Zeneműkiadó, 1960.
- Tábori Kornél: Rabindranath Tagore, mint a fiatal lányok és gyermekek költője. Magyar Lányok, 1926. 36. sz. 572–574.
- Tábori Kornél: Rabindranath Tagore – a gyermekvédelemről. Gyermekvédelmi Lap, 1926. 9. sz., 9–11.
- A magyar tánc és a magyar muzsika tanulmányozására jön Budapestre Rabindranath Tagore. Az Újság, 1926. október 13., 8.
- Rabindranath Tagore Budapesten. Budapesti Hírlap, 1926. október 27., 4.
- Rabindranath Tagore kedden este Budapestre érkezett. Pesti Hírlap, 1926. október 27., 7.
- Kedden érkezett Rabindranath Tagore Budapestre. Szegedi Új Nemzedék, 1926. október 27., 4.
- Rabindranath Tagore Budapesten. Nemzeti Újság, 1926. október 27., 5.
- A magyar zenét, a magyar táncot és a magyar családi életet akarja tanulmányozni Rabindranath Tagore. Magyar Hírlap, 1926. október 27., 3.
- „Rabindranath Tagore ma reggel verset írt Budapestről, a Dunáról és egy kis zöldséges hajóról”. Esti Kurír, 1926. október 28., 4.
- Tagore a múló értékű pénzről és a halhatatlan vallásról beszélt budapesti előadásán. Magyar Hírlap, 1926. október 28., 5.
- „India fog világítani a gyűlölet civilizációjába süllyedt Európa felé”. Pesti Napló, 1926. október 28., 9
- Kosztolányi Dezső: R. Tagore: Érzések és gondolatok egy estélyen. Nyugat, 19. évf., 22. sz., 1926. november 16., 782–783.
- Ravasz László: Tagore-ról. Pesti Hírlap, 1926. október 29., 4.
- Vásárhelyi Gyula: Nagy társadalmi és művészeti esemény volt Rabindranath Tagore ma esti előadása. Az Újság, 1926. október 28., 3.
- Endrődi Béla: Aranytrombita. Tagore. Nemzeti Újság, 1926. október 30., 3.
- Jenő István: Balatonfüred, Juhász Gyula, Tagore. Délmagyarország, 1971. május 4., 4.
- [Juhász Gyula]: A próféta hazánkban. Délmagyarország, 1926. október 29., 1.
- Rabindranath Tagore leánya kalotaszegi ruhában jelenik meg a költő mai 120 személyes estélyén. Esti Kurír, 1926. október 29., 13.
- Könnyes szemmel hallgatta Tagore a „Kidőlt a fa mandulástól”…-t. Az Újság, 1926. október 29., 5.
- Pekár Gyula: Rabindranath Tagore. Új Idők, 1926. november 14., 564–565.
- Rabindranath Tagore Balatonfüreden. Budapesti Hírlap, 1926. november 7., 9.
- Pröhle Vilmost akarják meghívatni Tagore indiai egyetemére. Az Újság. 1926. november 11., 5.
- Balázs Ferenc: Bejárom a kerek világot: 1923–1928, Cluj-Kolozsvár, Lapkiadó Ny., 1929.
- Balázs Ferenc: Bejárom a kerek világot. Keleti Újság, 1929. szeptember 27., 2–3.
- „Csillaghoz kötöttük szekerünk”. Balázs Ferenc levelei Christine Frederiksenhez, gond. és az előszót írta Vallasek Júlia,[ford. Vallasek Júlia és Vallasek Márta, Kolozsvár, Kriterion, 2002.
- Hajnóczy Rózsa indiai levelei. I–III. Közzéteszi és bevezette: Pap Ágnes. Irodalmi Szemle, 2012. 07. 05.; 2012. 09. 16.; 2012. 10. 05.
- Geszty Julia: Rabindranath Tagore a magyarokról. Látogatás a nagy hindu költőnél. Pesti Hírlap Vasárnapja, 1933. augusztus 20., 22–23.
- Geszty Júlia: Rejtelmes kelet. Egy magyar leány utazása Indiában, Sziámban, Jáva szigetén, Kínában, Japánban, Koreában, Mancsukóban, [Budapest], Singer és Wolfner, [1937].
- Kinizsi Andor: A kedves költő üzenete. Nemzeti Újság, 1936. május 17., 12.
- Zsigovits Béla: Utazzál velem a Föld körül, Budapest, Szerző, 1940.
- Magyar operaénekesnő látogatása Tagorenál. Színházi Élet, 1937/47. sz., 18–19. [Bendiner Heddy]
- Magyar tanítónőt vett feleségül egy előkelő származású hindú költő. Magyarság, 1937. június 10., 10.
- Izsáky Margit: Hindú államtitkár és magyar tanítónő házassága. Magyarság, 1937. június 29., 9–10.
Dr. Pap Ágnes (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Osztály)
A kép forrása: 
A kép forrása: 
Nyílt hozzáférés
![Rabindranath Tagore háza Sántinikétanban. In. Baktay Ervin: India, [a fotókat a szerző kész.], [Szeged], Szukits, 2000. – Törzsgyűjtemény http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/798175](https://m.blog.hu/ne/nemzetikonyvtar/image/xerox_scan_20210708084327-0001_a_opti.jpg)
![Rabindranath Tagore dolgozószobája Sántinikétanban. In. Baktay Ervin: India, [a fotókat a szerző kész.], [Szeged], Szukits, 2000. – Törzsgyűjtemény http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/798175](https://m.blog.hu/ne/nemzetikonyvtar/image/xerox_scan_20210708084327-0001_b_opti.jpg)
A kép forrása: 
A kép forrása: 
A készülő útmutató borítóterve. A kép forrása: 
![A Szent Erzsébet legendája című oratórium partitúrája. Leipzig, Kahnt, [1869]. – Zeneműtár, Mus. pr. 7280](https://m.blog.hu/ne/nemzetikonyvtar/image/mus_pr_7280_opti.jpg)
