Apponyi Sándorban már jóval halála előtt tudatosodott az elképzelés, hogy az egy életen át, nagy anyagi áldozattal és szakértelemmel összegyűjtött könyvtára csak úgy maradhat együtt, ha védett közgyűjteménnyé válik. Ezért határozott úgy, hogy a mintegy tizenötezer darab könyvet és közel ezerdarabos metszetgyűjteményt, valamint az úgynevezett Rariora-gyűjteményt és a modern műveket tartalmazó kézikönyvtárát halála után a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárának adományozza. 1924. szeptember 15-én írta alá az ajándékozási okiratot, s ezt a nemes gesztust Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatási miniszter javaslatára a nemzetgyűlés az 1925. évi I. törvénycikkben rögzítette és fejezte ki egyszersmind a nemzet háláját az adományozónak.
Az Apponyi-gyűjtemény közgyűjteménnyé válásának folyamatában a korszak két kiemelkedő kultúrpolitikusa játszott főszerepet: Hóman Bálint és gróf Klebelsberg Kuno.
Hóman Bálint (1885–1951), politikus, történész, egyetemi tanár, az adományozáskor (1923-tól 1932-ig) a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója Gróf Apponyi Sándor Magyar Könyvtára címmel írta meg emlékező gondolatait 1926-ban az Apponyi-gyűjtemény létrehozójáról.
Hóman Bálint 1935 körül. A kép forrása: MNM Történeti Fényképtár
„Apponyi Sándor adományát a Nemzeti Múzeum ötnegyedszázados történetének egyik legkimagaslóbb mozzanatává avatja az adományozó egyénisége, a könyvtár értéke és nemzeti jelentősége s az időpont, melyben ez az adományozás történt. … Apponyi Sándor volt nálunk az első, aki a bibliophilia fogalmát és feladatát helyesen értelmezte s mint gyűjtő, bibliographus és maecenás a bibliophil hivatást legteljesebben betöltötte. Könyvtára az első és egyben legtökéletesebb magyar bibliophil gyűjtemény. …
A gyűjtés körének megválasztása a nemzeti tudomány szempontjából lehető legszerencsésebb volt, mert ez unikum jellegű könyvritkaságoknak, egy-kétlapos apró nyomtatványoknak és metszeteknek összegyűjtése a hazai könyvtárak és többi gyűjtőink erejét meghaladó feladat. Megoldására csak oly főúri gyűjtő vállalkozhatott, akinek életviszonyai megengedték Európa összes könyvesboltjának végigbuvárlását s akit anyagi korlátok nem akadályoztak szenvedélye kielégítésében. E szerencsés körülménynek és késő öregségéig megőrzött lelkesedésének, alapos tudásának és akaraterejének összetalálkozása tette lehetővé, hogy Apponyi Sándor a maga erejéből oldja meg nemzeti könyvtárunk egyik legfontosabb feladatát, a magyar nemzet mindenkori európai helyzetét illusztráló külföldi nyomtatványok összegyűjtését. A feladatot, amit az Országos Széchényi Könyvtár – anyagi eszközök és világotjáró szaktisztviselők hijján – soha megoldani nem tudott volna, Apponyi Sándor szinte a tökéletesség határáig elvégezte.”
Hóman Bálint: Gróf Apponyi Sándor Magyar Könyvtára. In: Gróf Apponyi Albert et al.: Gróf Apponyi Sándor emlékezete, Budapest, Magyar Bibliophil Társaság, 1926, 33–35. – Törzsgyűjtemény
A továbbiakban Hóman azt fejtegeti, milyen erős nemzet- és kultúramegtartó hatással is bír a közkinccsé lett Apponyi-gyűjtemény a Trianon utáni Magyarországon:
„Példaadását a nemzet jövőjére kiható nagy hazafias cselekedetté növeli az időpont, amelyben az adomány történt. A nagy összeomlás és a nyomában járó gazdasági válság nehéz napjaiban elcsüggedő magyar lélekbe új erőt vitt a tudat, hogy nagyjaink körében még él a Széchenyiek, Telekiek, Semsey Andorok és többi nagy maecenásaink áldozatkészsége és tiszta lelkesedése. A nyomasztó gondokkal küzdő s magukra hagyatva már-már hitüket vesztett tudósok munkakedvének új tápot adott az elhatározás, mellyel a magyar könyvgyűjtők tudós fejedelme páratlan gyűjteményét a magyar tudomány közkincsévé tette.”
Hóman Bálint: Gróf Apponyi Sándor Magyar Könyvtára. In: Gróf Apponyi Albert et al.: Gróf Apponyi Sándor emlékezete, Budapest, Magyar Bibliophil Társaság, 1926, 36. – Törzsgyűjtemény
Hóman Bálint szerint Apponyi Sándor nemzetnek adományozott Hungarica-gyűjteményének értéke kétévi nemzeti jövedelemmel ér föl, de valójában nem lehet pénzben kifejezni, hiszen ezeket a könyveket ma már lehetetlen lenne összegyűjteni. Nem véletlen, hogy a tudományos világ, a közvélemény és a magyar állam egyaránt a legnagyobb lelkesedéssel üdvözölte a nemeslelkű elhatározást.
Gróf Klebelsberg Kuno vallás-és közoktatásügyi miniszter (1875–1932) 1920 körül. A kép Forrása: MNM Történeti Fényképtár
Gróf Klebelsberg Kuno vallás-és közoktatásügyi miniszter – a rendi országgyűléseknek a Nemzeti Múzeum alapításánál és későbbi adományozásainál követett gyakorlatát felelevenítve – törvényjavaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé, amely törvényerőre emelkedve, hivatva volt az egész nemzet hálájának kifejezésére.
Hóman emlékező írásában közli a nevezetes 1925. évi I. törvénycikk gróf Apponyi Sándor könyvtáráról teljes szövegét – Horthy Miklós és gróf Bethlen István kézjegyével ellátva – benne a legfontosabb passzussal:
„az adományozó halála után a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi Könyvtárában »Gróf Apponyi Sándor Magyar Könyvtára – Bibliotheca Hungarica Apponyiana« címen örök időkre minden más gyűjteménytől elkülönített külön gyűjteményként, értékéhez méltó keretben nyer elhelyezést oly módon, hogy elrendezésénél a tudomány szempontjai mellett az esztétikai szempont is érvényesüljön. A gyűjtemény anyagából semmi el nem idegeníthető.”
Hóman Bálint: Gróf Apponyi Sándor Magyar Könyvtára. In: Gróf Apponyi Albert et al.: Gróf Apponyi Sándor emlékezete, Budapest, Magyar Bibliophil Társaság, 1926, 39–40. – Törzsgyűjtemény
A törvény szövege után Hóman szó szerint közli Klebelsberg Kuno indoklását, amely történeti áttekintést ad a korábbi, magyarországi főúri adományozókról, s megállapítja:
„Apponyi adományozása a nagy Széchényiekhez méltó, a mai viszonyok közt többszörösen szükséges példaadásra buzdító hazafias és kulturális cselekedet, mely mindenképen méltó arra, hogy a XIX. század elején történt nagy adományokhoz hasonlóan, mindenek emlékezetére törvénybe iktattassék.”
Hóman Bálint: Gróf Apponyi Sándor Magyar Könyvtára. In: Gróf Apponyi Albert et al.: Gróf Apponyi Sándor emlékezete, Budapest, Magyar Bibliophil Társaság, 1926, 40–41. – Törzsgyűjtemény
Apponyi Sándornak az adományozással és a törvénybeiktatással kapcsolatos utolsó (köszönő)levelei Hóman Bálinthoz és Klebelsberg Kunóhoz szintén Kézirattárunkban maradtak fenn.
Apponyi 1924. január 30-i levelében Hóman Bálint és a Nemzeti Múzeum születésnapi üdvözletét köszöni meg január 19-i nyolcvanadik születésnapja alkalmából.
„Méltóságos Főigazgató Úr!
Nem mondhatom milyen örömmel vettem meleghangú kedves üdvözletét. Igazán jól esett, hogy a Nemzeti Múzeum amelyhez annyi drága emlék fűz, ez alkalommal megemlékezett rólam. Gyakran sajnálom hogy – pár évre legalább – nem kerestem alkalmazást a Muzeum kötelékében. Az öreg Pulszky Ferenc [1869–1894 között a MNM főigazgatója] mindig nagyon protegált, talán sikerülhetett volna a combinatio – mennyit tanulhattam volna – így egészen magamra voltam utalva, mindig kevés volt bennem az initiativa, az energia – az eredmény is elég szerény volt. Emlékszem jól, hogy Méltóságodat egyszer kétszer láttam az egyetemi könyvtárban. Talán fölösleges mondanom hogy boldog volnék ha addig míg van hozzá physikai erőm – kis könyvtáramat megmutathatnám – egyet mást talán megbeszélhetnénk ez alkalommal.
Midőn még arra kérném a Muzeum azon kevés tisztviselőinek akik még emlékeznek rám szíves üdvözletemet tolmácsolni, zárom e soraimat és kérem fogadja kiváló tiszteletem és ismételt hálám kifejezését.
Tisztelő híve
Apponyi Sándor”
Apponyi Sándor levele Hóman Bálinthoz, Lengyel, 1924. január 30. Jelzet: Fond XV. 204 – Kézirattár
„Ha van ideje és nem esik az eső, talán szombaton jöhetne a 7óra 30-as vonattal, az állomáson várja a kocsi. A vasárnapi napot egészen itt tessen tölteni ez a Minimum, talán hétfő délelőtt is itt maradhatna. Minél tovább marad, annál jobb.”
Apponyi Sándor levele Hóman Bálinthoz Lengyel, 1924. február 13. Jelzet: Fond XV. 204 – Kézirattár
Apponyi harmadik, 1924. december 9-i Hómannak írott levele feltehetően fogalmazvány, a végén ez áll: papírkosárba! Apponyi Sándor szeptember 15-én írta alá az ajándékozási okiratot, amelyben Hungarica-gyűjteményét az Országos Széchényi Könyvtárnak ajándékozta. Alábbi levelében az erről szóló, gyönyörűen kiállított okiratot köszöni meg Hóman Bálintnak, a Nemzeti Múzeum főigazgatójának.
A Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár köszönőoklevele Apponyi Sándornak – Régi Nyomtatványok Tára
„Ez egyszer nem frázis ha azt mondom, hogy nem találok szavakat, hogy őszinte mély hálámat kellőleg kifejezhessem. … Őszintén sajnálom, hogy az urakkal személyesen nem érintkezhettem – a könyvek elhelyezéséről fogalmat sem alkothatok magamnak de hiába egészségem vagy inkább erőm és idegeim nem engedik a fővárosba való tartózkodást. Nagyon fogok örülni, ha Újév után – amikor legjobban convenial, ismét lerándulna hozzánk, mert bizony sok sok megbeszélni valónk lesz még az bizonyos. A „Hungarica” – (a könyvek) azok még legkevesebb gondot adnak, de a térképek – a metszetek, a segédkönyvek, a Rariora et Curiosa, a kéziratok, levelek sat. ezek alapos megbeszélést igényelnek.
Most itt van Dézsi Lajos tanár, szorgalmasan dolgozunk a kis könyvtárban, s rosszul látok már – az nagy baj!
Viszontlátás reményében szívből üdvözli tisztelő híve
Apponyi Sándor”
Apponyi Sándor levele Hóman Bálinthoz Lengyel, 1924. december 9. Jelzet: Fond XV. 204 – Kézirattár
A vendégkönyv bejegyzése szerint Hóman Bálint az 1925. február 21–24-i napokat töltötte az Apponyi kastélyban…. És két hónap múlva ő mondta a gyászbeszédet Apponyi Sándor ravatalánál Lengyelen 1925. április 20-án.
Hóman Bálint aláírása a lengyeli vendégkönyvben Jelzet: Fol. Hung. 2458 – Kézirattár
Végül közzétesszük Apponyi Sándor Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatási miniszterhez írott azon levelét, amelyben az adományozás 1925-ös törvénybeiktatásáért mond köszönetet. Klebelsberg a Törvénycikk szövegét, az 1925. április 7-i ünnepélyes kihirdetés előtt néhány hónappal megküldte Apponyinak, aki 1925. január 9-i levelében meghatottan mondott érte köszönetet. A levél azonban már rezignált hangvételű, valószínűleg Apponyi Sándor utolsó fennmaradt nyilvános megszólalása. Január közepén betegeskedni kezdett és április 18-án lengyeli kastélyában elhunyt.
„Kegyelmes Uram, Igen tisztelt barátom!
Ezer bocsánatot kérek, hogy már előbb nem köszöntem meg az engem annyira megtisztelő Törvénycikk szövegének szíves megküldését. Hidd el, kérlek, hogy nem frázis, ha ma – 81ik születésnapom előestéjén – azt mondom, hogy nem találok szavakat annyi jóindulatot és elnézést megköszönni. Rosszul látok, nehezen írok, gyönge vagyok sur toute la ligne (minden tekintetben), szóval nagyon megöregedtem. Most catalogusom kefelevonatát korrigálom, ez is nagyon fáraszt. Kissé korábban kellett volna kezdeni – de ez nem függött tőlem. Sajnálom, hogy könyveimet a Muzeumban már nem fogom látni.
Még egyszer köszönöm szíves közvetítésedet ebben az ügyben.
Ha tavaszi idő beálltával esetleg dolgod volna Pécsett, és nem restellnél egy-két napot Lengyelen tölteni, a könyveket, rézmetszeteket, régi térképeket se megnézni, míg együtt vannak – nagyon nagyon örülnék.
Fogadd kérlek nagyrabecsülésem őszinte nyilvánítását a mellyel vagyok tisztelő híved
Apponyi Sándor”
Apponyi Sándor levele Klebelsberg Kunóhoz. Lengyel, 1925. január 9. Jelzet: Levelestár – Kézirattár
A leveleket betűhíven közöltük.
Felhasznált irodalom:
- W. Salgó Ágnes: Gróf Apponyi Sándor. In: Gyűjtők és gyűjtemények. A Nemzeti Könyvtár gyűjteményes kincsei és történetük, szerk.: Boka László és Ferenczyné Wendelin Lídia, Budapest, Kossuth Kiadó – Országos Széchényi Könyvtár 2009, 117–131.
- Magyarország és Európa az Apponyi-gyűjtemény tükrében. Emlékülés és kiállítás Apponyi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából, szerk.: W. Salgó Ágnes, Budapest, OSZK, 1995.
- Apponyi Albert et al.: Gróf Apponyi Sándor emlékezete, Budapest, Magyar Bibliophil Társaság, 1926.
- Töttős Gábor: Apponyi Sándor gróf: egy élet a nemzetért. In. Napút, 21. évf. 6. sz. (2019. július–augusztus), 88–97.
Deák Eszter
(Régi Nyomtatványok Tára)
A sorozat további részei: Bevezető; 1. rész; 2. rész; 3. rész (1., 2., 3.)