Szent Lőrinc tüzes könnyei

2023. augusztus 10. 06:00 - nemzetikonyvtar

Szent Lőrinc a legendája szerint II. (Szent) Sixtus pápa diakónusa (szerpapja) volt. A vértanú pápa elfogatásakor őrá bízta az egyház kincseit azzal, hogy ossza föl a szegények között. A pápa egyben azt is megjósolta, hogy három nap múlva ő is mártíromságra jut. Lőrinc Sixtus végakarata szerint cselekedett. Amikor őt is letartóztatták, és az egyház értékeit rajta követelték, a szegényeket vezette a bíró elé, mondván: Íme, az egyház vagyona! Kegyetlen halált szenvedett (258. aug. 10.), rostélyon sütötték meg. Helyzetéhez mérten meghökkentő humorérzékről tett tanúságot. Amikor már sült a roston egy ideje, így szólt hóhérához: „Az egyik oldalam már megsült, fordíts a másik oldalamra!” A pápája szomszédságában ünnepelt Lőrinc a IV. század óta az egyik legnépszerűbb szentje a kereszténységnek. Fiatalemberként ábrázolják, diakónusi dalmatikában. Attribútuma a boronára emlékeztető rostély. Mártíriuma a pecsenyévé pirító augusztusi forróság jelképe. A fentiek okán a tűzoltók, a tűzzel foglalatoskodók (cukrászok, pékek) hívták segítségül, s elsősorban égési sebek gyógyulásáért fordultak hozzá. Ünnepe a földműves nép körében határnapnak számított, amit országszerte ismert szólás is jelez: „belepisilt Lőrinc a dinnyébe”, azaz a Lőrinc-nap után szedett dinnye már ízetlen. Hasonló szentenciák: Lőrinc-nap után a fa már nem fejlődik tovább. Lőrinc-naptól nem tanácsos már a folyókban fürödni. (E mondások inkább a másik, kevésbé ismert szeptember 5-i Lőrinc napra illenek, a tapasztalat is ezt igazolja.) Egy érdekesség: az angol néphagyomány az augusztusi meteorhullást „Szent Lőrinc könnyeinek” hívta.

Jankovics Marcell: Tüzes rostélyon (részlet). In: Uő: Jelkép-kalendárium, [Debrecen], Csokonai, 1997. Részlet – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szent Lőrinc vértanú. Színezett fametszet. In: Jacobus de Voragine: Legenda aurea sanctorum, Nürnberg], Anthonium Koberger, [1488] Inc. 163 – Régi Nyomtatványok Tára

Óangol egyházi naptárak az augusztusi tömeges csillaghullást „Szent Lőrinc tüzes könnyei”-nek nevezik. E bizonyára népies eredetű elnevezésben egyfelől évezredes megfigyelés tapasztalati tanulsága, másrészt pedig a nép fantáziájának hitregeképző ereje nyilvánul. A tapasztalati tanulság az, hogy az úgynevezett „hulló csillagok” száma az év bizonyos szakaiban jóval meghaladja az átlagot, amely egy-egy helyre nézve a mai, élesebb eszközökkel és éberebb figyelemmel dolgozó észlelés eredménye szerint, óránként nem igen emelkedik ötnél többre.
[...]
Lőrinc különben is egyike a népszerűbb szenteknek. A mi népies kalendáriumunk is számon tartja a napját. De tudtommal a csillaghullást nálunk nem kötik nevéhez. Ehelyett a napja körül érő sárgadinnyével van dolga, amelyről nálunk azt tartják némely helyütt, hogy Lőrinc napja után már nem jó, mert ez a szent nem a legilledelmesebben bánik e gyümölccsel. Ez a szókimondás azonban csak nagyon forró nyáron válik be, amikor a dinnye a rendes időnél korábban érik. A dinnyén kívül még a kígyóknak a veszedelme és a köleskásának a patrónusa Szent Lőrinc. S ebben az utóbbiban már rejtőzhetik valamelyes vonatkozás a hulló csillagok augusztusi raját szóró és az aranysárga kölesszemeket szaporító szentnek oly legendai szerepére, amely még nincs eléggé felderítve.

Katona Lajos: Szent Lőrinc tüzes könnyei. In: Uő: Folklór-kalendárium, Budapest, Gondolat, 1982. Részlet – Magyar Elektronikus Könyvtár

Köles. In: Gáspár Ferenc: A Föld körül. Útleírás hat kötetben, Budapest, Singer, Wolfner, 1906–1908. – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Lőrinc (Laurentius) annyi, mint ‚akinek babérja van’ (lauream tenens), azaz babérból való koszorúja, mert egykor ilyen ágakkal koszorúzták meg a győztest. Ez a fa ugyanis a győzelem jelképe: örökzöld a lombja, kellemes az illata és nagy az ereje. Szent Lőrinc neve tehát a babérból származik, mert vértanúságában győzelmet aratott. Ezért mondta Decius összezavarodva: „Azt gondolom, legyőzött bennünket.” Örökzöld volt szíve ártatlanságában és tisztaságában. Ezért mondta: „Az én éjszakámban nincs sötét.” Örök emlékezet által illatozott, erre vonatkozik: „Osztogatott, a szegényeknek adott: az ő igazsága megmarad örökkön örökké” (Zsolt 111,9). Szent Maximus erre mondta: „Hogy is ne maradna meg örökkön örökké az ilyen igazság, melyet szent fáradozással bevégzett és dicsőséges vértanúsággal szentelt meg?” Hathatós volt nagy erejű prédikálásában, ezzel térítette meg Lucillust, Hippolytust és Romanust. Ennek a fának abban van az ereje, hogy megtöri a követ, meggyógyítja a süketséget és állja a villámot. Így töri meg Lőrinc a kemény szívet, úgy adja vissza a lelki hallást, és így oltalmaz meg a gonoszok ítéletének villámától.

Jacobus de Voragine: Legenda Aurea, [Budapest], Helikon, 1990. Részlet – Magyar Elektronikus Könyvtár

Nemesbabér. Laurus nobilis. A kép forrása: Wikipedia

Lőrincet a középkorban részben legendája nyomán, részben nevének értelmezéséből támadt megfontolások alapján védőszentül tisztelték a szegények, a könyvtárosok (mert az Egyház könyveinek is ő volt a gondviselője), a tűzoltók és a tűzzel dolgozó pékek, cukrászok. Oltalmul hívták égési sebekről, lázról, zsábáról és szemfájásról. Ünnepe a parasztságnál, gazdasági és időjárási emlékeztető nap.
E kiterjedt képzetkörnek a mi néphagyományunkban már csak töredékei élnek. Templomtitulusaink, ikonográfiai maradványaink azonban Lőrinc hajdani hazai tiszteletének virágzásáról és nyilvánvalóan európai kultuszösszefüggésekről tanúskodnak.
Lőrinc napját Szent László törvénye a kötelező ünnepek közé sorozza, középkori misekönyveink számontartják. Feltűnő azonban, hogy egyik, XIV. századból származó pozsonyi misekönyvünk e napon Ezekiel prófétáról emlékezik meg, pedig a városnak ebben az időben már Lőrinc-temploma is volt.

Bálint Sándor: Augusztus 10. In. Uő: Ünnepi kalendárium II. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából (július 1. - november 30.), Budapest, Szent István Társulat, 1977. Részlet – Magyar Elektronikus Könyvtár

A Zirci Ciszterci Műemlékkönyvtár díszterme. Fotó: Németh Gábor. A kép forrása: Az OSZK honlapja

Akkoron nagy halát ada az Istennek
Â szent Lörincz martir, édes mesterének,
Hogy be veszi ötet fénlö dicsöségben,
Az örök élétnek szép nyugodalmaban.

Dicsiret, dicsösség az atya Istennek
Légyen nagy tiztesség az fiu Istennek,
Es az vigaztalo szent lélek Istennek,
A szent háromságnak, egy bizony Istennek.

De Sancto Lavrentio X avgvsti. Részlet. In: Katolikus egyházi énekek (Régi magyar költők tára XVII. század). Jegyzetek: Holl Béla, Budapest, Argumentum – Akadémiai Kiadó, 1992. Részlet – Magyar Elektronikus Könyvtár

Mann Jolán, szerk. (Főigazgatói Kabinet)

komment

A soproni vasútigazgató, műgyűjtő Holl Jenő – Ex libris gyűjtők, gyűjtemények. 37. rész

2023. augusztus 08. 06:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 103. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat százharmadik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Holl Jenőt és gyűjteményét mutatja be.

Puteáni Holl Jenő (1885–1938) Kecskeméten született, Budapesten piarista gimnáziumba járt, majd Kolozsváron végzett jogot. Ezt követően a Budapesti Kereskedelmi Akadémián tanult. 1908-ban lépett be a Magyar Államvasutak szolgálatába. Fokozatosan emelkedve a ranglétrán, 1924-től a GYSEV (Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút Zrt.) üzletigazgatója lett több mint egy évtizedig. Ekkor költözött Budapestről Sopronba. Vezetősége idején a vállalatnál korszakalkotó modernizálásokat hajtott végre a közlekedés javítás érdekében.

Dr. Holl Jenő könyve. Kónya Lajos grafikája. Jelzet: Exl.H/271 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

1934-ben kormányfőtanácsosi címet adományoztak neki. Aktívan részt vett a közéleti, kulturális életben. Sokat tett a város kultúrájáért, pártolta a sportot és a művészeteket. Több egyesület, köztük a Magyar Közgazdasági Társaság tagja volt. Megalapította a Hungária Evezős Egyletet, támogatta a Soproni Vasutas Sport Egyletet (SVSE). Közbenjárására 1926-ban felépült Nyugat-Magyarország legmodernebb sportpályája. Egy időben a soproni cserkészkerület és a Soproni Fotóklub elnöki tisztét is betöltötte.
Művészet iránti érdeklődését mutatja, hogy tagja, majd elnöke lett az 1897-ben megalakuló Soproni Képzőművészeti Körnek. Jelentős iparművészeti, elsősorban ezüstgyűjteménnyel és órákkal rendelkezett – benne számos soproni mesterjelzésű tárggyal. Nagy soproni látképgyűjteménye (az ún. veduták) mellett látképes tarokk-kártya is volt a birtokában, mely 1800 körül készült, a bécsi Koller Mátyás munkája.
Műgyűjtőként a grafika is érdeklődési körébe került.

Ex libris Dr. Holl. Witthalm János grafikája (1917). Jelzet: Exl.H/263 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Hazánkban az 1909-ben magalakuló Szent-György-Czéh Magyar Amatőrök és Gyűjtők Egyesülete (1909–1923) grafikai szakosztálya vállalta magára a korabeli ex libris egyesület funkcióját, az országban több helyütt indultak kezdeményezések az ex libris műfaj népszerűsítésére. Holl Jenő aktív volt e téren is, már 1911-ben szerepelt a soproni kiadású Kultura [sic!] című folyóirat ex libris gyűjtő- és cserelistáján, ekkor még budapesti lakcímmel és MÁV-fogalmazóként.

Ex libris Dr. Holl Jenő. Komjáti-Wanyerka Gyula rézkarca (1922). Jelzet: Exl.H/270 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Csatlakozott a Budapesten 1932-ben megalakuló Magyar Exlibrisgyűjtők és Grafikabarátok Egyesülete (MEGE) tagságához is. Holl Jenőé volt a legnagyobb soproni ex libris gyűjtemény, több ezer darabbal. Saját névre szóló ex librisszel rendelkezett Tichy Kálmántól, Bajor Ágosttól, Komjáti-Wanyerka Gyulától, Révész Kornéltól, Prihoda Istvántól, Witthalm Jánostól és Koncser (Kónya) Lajostól.
A legkorábbiak közül való a rozsnyói születésű Tichy Kálmán grafikus, író és néprajzkutató 1909-es ex librise, stilizált fenyők közt téli ruhás parasztemberek képével.

Ex libris Dr. Holl Jenő. Tichy Kálmán grafikája (1909). Jelzet: Exl.H/267/v1 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Egy másik Tichy-ex librisen dekoratív népi díszítőmotívum és kalligrafikus írás látható.

Ex libris Dr. Holl Jenő. Tichy Kálmán grafikája (1915). Jelzet: Exl.H/268 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Holl Jenő foglalkozására utalóan több ex librisén szerepel a vonat motívuma, és gyakori a könyv-, illetve a nőábrázolás. „Quad me fidelius?”, helyesen: Quid me fidelius? [Mi hűségesebb nálam?] – olvashatjuk Azary Prihoda István festőművész, grafikus egyik alkotásán, melyen nyitott könyvön angyalszerű nőalak ül, kétoldalt fenn baglyok, szintén könyveken.

Ex libris Dr. Holl. Prihoda István grafikája. Jelzet: Exl.H/265 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Holl Jenő gyűjteményének régi, főpapi ex libriseit kiállították egy 1930-as soproni egyházművészeti tárlaton, melynek rendezője Csipkés Kálmán képzőművész-tanár volt.
A soproni kulturális és közélet kiemelkedő alakja, Holl Jenő hosszú betegség után Budapesten hunyt el, Esztergomban temették el. 1938-as halálakor a család mellett a GYSEV, a Magyar Cserkészszövetség és a Soproni Fotóklub is saját halottjának tekintette, ahogyan ezt a többféle gyászjelentés is mutatja.

Puteáni Holl Jenő dr. családi gyászjelentése – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A MEGE Kisgrafika folyóirat hasábjain szintén hírt adtak a haláláról, Csatkai Endre soproni művészettörténész, helytörténeti szakíró pedig az ő emlékének ajánlotta A soproni ex libris története (1938) című munkáját („Holl Jenő dr., a Soproni Képzőművészeti Kör egykori elnöke emlékére”), és e szavakkal búcsúztatta a könyv lapjain, utalva gyűjteménye sorsára is:

„A leghatalmasabb soproni exlibris-gyűjtemény, amely sokezer darabjával európai viszonylatban is kiválik, e könyv előkészületei közben elárvult. Holl Jenő dr. 1938. június 21-én elhúnyt. Családja kegyelettel összetartja a remek kollekciót, de – egyelőre legalább is – fejlesztésére csere útján nem hajlandó.”

Csatkai Endre – Missuray-Krúg Lajos – Thier László: A soproni exlibris története, Sopron, 1938, 28. – Törzsgyűjtemény

Csatkai Endre – Missuray-Krúg Lajos – Thier László: A soproni exlibris története, Sopron, 1938. Címlap – Törzsgyűjtemény

Holl Jenő gyűjtői tevékenységét a későbbiekben fia, Holl Imre (1924–2016), a magyarországi és a nemzetközi középkori régészet meghatározó jelentőségű szakembere folytatta. Nemcsak egyben tartotta, de maga is gyarapította a gyűjteményt. Az általa készíttetett ex librisek közül kiemelkedik a Puteáni Holl család címerét ábrázoló alkotás cserépedény- és rákmotívumokkal, a soproni Sterbenz Károly alkotása. Az ex libris műfaj tisztelete és szeretete így öröklődött tovább a családban, hozzájárulva a Holl család hírnevének öregbítéséhez.

Ex libris Emerici Holl. Sterbenz Károly rézkarca (1942). Jelzet: Exl.H/272 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Irodalom:

1937. évi cserejegyzék, MEGE Kisgrafika, 1937/1. sz., 3.
A „Kultura” ex libris cserejegyzéke, Kultura [sic!] (irodalmi, művészeti, kritikai képes havi folyóirat), 1911. március 25., 3. sz., 200. (az 1911. évi későbbi számok e rovataiban is)
Csipkés Kálmán: Soproni órakiállítás, Soproni Szemle, 1937/2. sz., 30–31, 41.
Csatkai Endre – Missuray-Krúg Lajos – Thier László: A soproni exlibris története, Sopron, 1938, 18, 28.
Gyászjelentések dr. Holl Jenő nevére (a család, a GYSEV, a Magyar Cserkészszövetség, a Soproni Fotóklub gyászjelentései), OSZK Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Hárs József: Dr. Puteáni Holl Jenő (1885–1938). In: Sopron anno, 2017. szeptember 26.
Holl Jenő. In: Takács Gábor: Műgyűjtők Magyarországon a 18. század végétől a 21. század elejéig. Bibliográfiai lexikon, Budapest, Kieselbach Galéria és Aukciósház, 2012, 212.
Holl Jenő címere. Wikimedia
Kolb Jenő: Régi játékkártyák és kártyafestők Sopronban, Soproni Szemle, 1938/1–2. sz., 48.
Szemle, MEGE Kisgrafika, 1938/2–3. sz., 23. és 1939/2. sz., 12.
Vasné dr. Tóth Kornélia: Bélley Pál (1925–1976). In: Uő.: Múltunk neves ex libris gyűjtői, lexikon, Budapest, Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2019, 28–29.

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

A blogbejegyzésben idézett szövegek korabeli helyesírással szerepelnek.

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész; 84. rész; 85. rész; 86. rész; 87. rész; 88. rész; 89. rész; 90. rész; 91. rész; 92. rész; 93. rész; 94. rész; 97. rész; 98. rész; 99. rész; 100. rész; 101. rész; 102. rész

komment

Vajda Zoltán Richárd: „Számomra a vers az önkifejezést jelenti.”

2023. augusztus 04. 06:00 - nemzetikonyvtar

Interjúk A háromszólamú vers hangzó Példatára kapcsán. Tizenkettedik rész

Munkatársunk, Deák-Sárosi László A háromszólamú vers – Új magyar verstan (Budapest, Üveghegy Kiadó, 2023) című kötetének kísérőkiadványa, a hangzó Példatár hangfelvételei könyvtárunk támogatásával hangstúdiónkban, a versvideók pedig Interjútárunkban készültek. Az alábbiakban Deák-Sárosi László – a hangzó Példatár elkészítésében előadóként részt vett – Vajda Zoltán Richárddal, a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színművész szakos hallgatójával készített interjúját közöljük.
A kötet bemutatója 2023. május 18-án, csütörtökön 16:30 órai kezdettel volt könyvtárunk Ars Librorum terében.

Vajda Zoltán Richárd színészhallgató (Színház- és Filmművészeti Egyetem) könyvtárunk hangstúdiójában. Fotó: Deák-Sárosi László

Vajda Zoltán Richárd, Komáromban született 1997. augusztus 13-án. Jelenleg Budapesten él, gyermekéveit pedig a Komárom megyei Mocsán töltötte. Gyermekkora óta tudatosan készül a művészi pályára. 2009-ben gyerekszereplőként játszott a tatabányai Jászai Mari Színház, Twist Olivér című darabjában, illetve néhány magyar és külföldi filmes produkcióban is részt vett, mellékszereplőként. 2017-ben felvételt nyert a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Bartók Béla Konzervatóriumba, klasszikus ének szakra. 2019-től két évig a Pesti Magyar Színiakadémia növendéke. Ezzel párhuzamosan a Pesti Magyar színházban gyakorlatozott, ahol kisebb mellékszerepekben lépett színpadra, például: a Sun City, az Időfutár, a Rumini Rómeó és Júlia című darabokban. 2021-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója, zenés színész szakon.

Mit jelent Önnek előadóművészként a vers? Milyen személyes vagy irodalmi hatások kedveltették meg a költészetet? Vett részt előadóként önálló vagy csoportos versműsorban?

Számomra a vers az önkifejezést jelenti. A gimnáziumban is, ahol grafikát tanultam a számomra egyik legkifejezőbb dolog, a festészet érdekelt a legjobban és főleg akkor, ha nem volt megkötve a kezem, mert olyankor tudtam igazán beleélni magam az alkotómunkába. Ugyanígy voltam a versekkel, amelyeket gyerekfejjel írtam; szerettem volna velük üzenni, olyan dolgokat, amelyek fontosak voltak számomra és szerettem volna, hogy másoknak is fontosak legyenek. Úgy gondolom, a költők is ezt szeretnék elérni, hogy adjanak valamit az olvasóknak saját magukból, a fontos és személyes dolgaikból. A költészetet gimnázium környékén kedveltem meg, amikor elkezdtem megérteni az előbb említetteket, hogy a költők üzenni akarnak nekünk. Akinek a művei ekkor foglalkoztattak engem, az nem más volt, mint Villon. Nagyon tetszett a humora és a szókimondó bátorsága, akkor ezekkel nagyon tudtam rezonálni. Természetesen sokszor vettem részt szavalóversenyeken, ahol Petőfitől József Attiláig sokféle verset elszavaltam. 2021-ben összeállítottam egy kis monodrámát Rilke-versekből, mert igen nagy hatással voltak rám ezek a költemények.

Hogyan fogadta a felkérést, hogy recitáljon el verseket a Deák-Sárosi László által szerkesztett verstani hangzó Példatárban?

Művészemberként nagyon szeretem, ha felkérnek valamire, hiszen az mindig egy új kihívást jelent, amit legjobb tudásom szerint meg kell oldanom; és persze mondanom sem kell, hogy számomra a munka az öröm. Ismerkedni új dolgokkal, az mindig csodálatos érzés.

Lát-e valamilyen ellentmondást a dallamhangsúlyos nyomatékképzés és korábbi beszédtechnikai, versmegszólaltatási gyakorlata között, vagy ezeket könnyen össze tudta egyeztetni?

Ellentmondást semmiképp nem látok. Abban biztos vagyok, hogy színész tanoncként az elődöket hallgatva és a tapasztalataimat végiggondolva, megszoktam már egyfajta prezentálási módot, de nem gondolnám, hogy nem lehet dolgokat másmilyen irányból is megközelíteni. Az új dolgok mindig fontosak. Azt nem mondanám, hogy egyszerű volt a versekkel foglalkozni, mert egy új rendszer határain belül kellett mozognom, amit először ki kellett tapasztalnom, de nagyon izgalmas feladat volt.

Ön szerint akadályozza-e a dallamhangsúly az egyéb művészi előadói eszközöket?

Nem akadályoz semmit, sőt szerintem tágítja majd az eszközeink tárházát. Ami eddig volt, ugyanúgy megmarad, a dallamhangsúly meg majd színesíti és pontosítja verseinket. Ha ezt a rendszert elsajátítjuk, meg fogjuk érteni a lényegét, ugyanúgy, mint bármi mást, ami anno újdonság volt számunkra.

Miben látja ennek az új módszernek a hasznát, alkalmazhatóságát? Kiknek ajánlja?

Mindenképp fontos lenne, hogy a közeljövőben, már az általános iskolákban megismerkedjenek a gyerekek ezzel a fajta rendszerrel, mert szép dolog lenne, ha minél többen értenénk ezen a nyelven, a ritmikus recitálás nyelvén, és ezáltal a versművészet is újabb szintekre emelkedhetne.

Milyen verses műsorban vagy önálló verses esten fog fellépni a közeljövőben?

Az osztályunkkal éppen egy zenés Petőfi-est összeállításán dolgozunk, amelyet a Nemzeti Színházban adtunk elő, idén márciusban.

Versvideó: Wass Albert Üzenet haza című verse Vajda Zoltán Richárd előadásában.

Deák-Sárosi László interjúja Vajda Zoltán Richárddal
a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színművész szakos hallgatójával

A sorozat további részei: Első rész (Jónás Gabriella); Második rész (Havas Judit); Harmadik rész (Lázár Csaba); Negyedik rész (Szemerédi Bernadett); Ötödik rész (Lázár Balázs); Hatodik rész (Simon Péter); Hetedik rész (Széplaky Géza); Nyolcadik rész (Dóczy Péter); Kilencedik rész (Jantyik Csaba); Tizedik rész (Dánielfy Gergely); Tizenegyedik rész (Lipics Franciska)

komment

A legkedveltebb magyar regény írója

2023. augusztus 03. 06:00 - nemzetikonyvtar

160 évvel ezelőtt született Gárdonyi Géza

1863. augusztus 3-án született a legismertebb és legkedveltebb magyar regény, az Egri csillagok szerzője.
Az Egri csillagok Gárdonyi negyedik és egyben első nagyobb szabású regénye volt, melynek terve 1897-es Egerbe költözése óta foglalkoztatta. Bár a regény folytatásos közlésére már ebben az évben szerződést kötött az Új Idők című hetilappal, művét csak 1899 karácsonyán kezdte közölni a Pesti Hírlapban. Ezt megelőzően a történelmi források tanulmányozásán kívül 1899 tavaszán Konstantinápolyban is tanulmányutat tett.
Az Egri csillagok Eger várának 1552-es ostromát, és a korábbi tizenkilenc év történetét dolgozza fel középpontban Bornemissza Gergely deák (1526–1555) életének történetével.

Gárdonyi Géza Ideiglenes Síremléke az [egri] Várban. Képeslap, 1922. Klap.45e Eger/10. – Térkép-, Plakát és Kisnyomtatványtár http://keptar.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=001340

„Az udvarra becsődült az egész falu: valami ötven ember és ugyanannyi asszony. Némelyik asszony csak éppen hogy szoknyát vetett magára; a férfiak is süveg nélkül, ahogy a kiáltozásra kifutottak.
Kapkodták a Gergő gyereket kézről kézre, meg Vicuskát; ahol érhették, ott csókolták.
– Gergő mától fogva az én fiam – mondotta Cecey, a kezét a fiú fejére téve.
A fiú anyja mezítláb, egy alsószoknyában, odaborult a Cecey lábához.
Dobó csodálkozó szemmel nézte a kis parasztfiút, aki lovat hozott a töröktől.
– Bátyám – szólt előlépve –, adja ide nekem ezt a gyereket. Hadd vigyem magammal a Felföldre. Vitézt nevelek belőle.
S fölemelte Gergőt.
– Szeretnél-e vitéz lenni, fiam?
– Szeretnék – felelte ragyogó szemmel a gyerek.
– Lovad már van – mondotta Dobó –, kardot is szerzünk a töröktől.
– Hát az enyim az a ló?
A kis török lovat ott futtatták, dicsérgették a Dobó vitézei az udvar tisztásán.
– Persze hogy a tiéd – felelte Dobó. – Hadban szerezted.”

Gárdonyi Géza: Egri csillagok. Első rész. Hol terem a magyar vitéz? (részlet) – Magyar Elektronikus Könyvtár

Eger város látképe az Egri csillagok keletkezésének idejéből. Képes levelezőlap, 1896. Jelzet: Klap.45e Eger/2 – Térkép-, Plakát és Kisnyomtatványtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum

„Hogy a török még oda volt, az utolsó rajzot sokáig tartotta a kezében. Eger várát ábrázolta az, egy minden lábán csonka béka alakjában. Azért ragadta meg a figyelmét, mert négy föld alatti utat látott rajta, s az utak között termeket és egy négyszögletes vízmedencét. Milyen különös építmény! Mintha, akik építették, arra is számítottak volna, hogy a föld alatt folytatják a harcot, s ha ott nem sikerül, négy úton négyfelé menekülnek a várból, míg az üldözők belepusztulnak a medencébe.
Felpillantott, hogy jön-e a török.
Jött. Magas, óriás árnyékként közeledett az ágyúk mellett.
Gergely gyorsan golyóvá morzsolta azt az egy rajzot, és a mellénye zsebébe dugta. A zseben lyukat szakított az ujjával, s oda bocsátotta le. Azután újra a térdére kiterjesztett rajzok fölé hajolt.”

Gárdonyi Géza: Egri csillagok. Második rész. Oda Buda! (részlet) – Magyar Elektronikus Könyvtár

A „csonka béka alakú” Eger várának rajza 1596-ban, 44 évvel az 1552-es ostrom után, amikor III. Mehmed szultánnak (ur. 1595–1603) végül sikerült elfoglalnia. In: Széchy Károly: Gróf Zrínyi Miklós 1620–1664, Budapest, Magyar Tört. Társ., 1896–1902. – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum

A 60–70 ezer főnyi török sereg Kara Ahmed fővezér irányításával szeptember 9. és 11. között érkezett a Felvidék kapujának tartott, az észak-magyarországi bányavárosokat egyedül őriző egri vár alá, amelyet Dobó István (1502 k.–1572) várkapitány és Mekcsey István (1500 k.–1553) másodkapitány vezetésével mintegy 1800 fegyveres védett. Az 1552. szeptember 16-án kezdődött és október 13-ig tartó ostrom a török visszavonulásával végződött. Mindeközben Ferdinánd király (ur. 1526–1564) és a magyar urak felmentő seregét hiába váró védők emberfeletti küzdelmet folytattak a vár megtartásáért, és hatalmas károkat okoztak az ostromló török seregnek.

„Csak az ostrom visszaverése után szemlélték meg, hogy a robbanás micsoda kárt okozott.
A templombástya jobb oldala a sekrestyével együtt fekete, tátongó üredék volt. A várfal az éjjeli építéssel együtt ledőlt azon a helyen, s a két szárazmalomnak, amelyik ott dolgozott, csak a düledéke volt meg. A sekrestye oldalában harminc vágni való marha állt. Azok vérükben döglötten hevertek.
A vártán volt nyolc legényt darabokra tépetten találták meg. Odaveszett egy hadnagy is, Nagy Pál, akit Báthory György küldött harminc drabanttal Erdőd várából.
S a közelben álló katonák közül is sokan megsebesültek. Egy Horváth Gergely nevű vitéznek vállban szakította le a karját a robbanás valami köve. Még aznap meghalt, s még aznap lebocsátották a temetőbe.
A várbeliek csak akkor tértek tulajdonképpen észhez, mikor látták, hogy a török nem bírt a várba felhatolni.
– Az Isten velünk van! – kiáltotta Dobó a haját hátrasimítva és az égre pillantva. – Bízzatok, vitézek, az Istenben!
Az ostromot voltaképpen a leves verte vissza. A török hozzá volt szokva tűzhöz, kardhoz, kopjához, de a forró leveshez nem.
Amint az első létrán végigömlött a forró, paprikás lé, az embereket mintha lesöpörték volna. A létrák alján tolongó had is szerteugrott. Ki a kezéhez kapott, ki a nyakához, ki az arcához. A fejüket pajzzsal takarva kotródtak el a falak alól.
A várbeliek könnyebben lélegzettek.”

Gárdonyi Géza: Egri csillagok. Ötödik rész. Holdfogyatkozás (részlet) – Magyar Elektronikus Könyvtár

Dobó István névaláírása. In: Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben, Budapest, A Magyar királyi államnyomda kiadása, 1887. –Törzsgyűjtemény. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Az egri várvédők helytállásának köszönhetően I. Szulejmán szultán (ur. 1520–1566) 1552. évi hadjárata kudarccal végződött, seregei pedig néhány évig nem bocsátkoztak nagyobb katonai akcióba. A magyar győzelem reményt és önbizalmat nyújtott a végeken harcoló vitézek számára, és Eger példája adhatott erőt négy évvel később Szigetvár hős védőinek is.

„Mikor az ostrom előtt Dobó segítséget kért a szikszai gyűléstől, ezt felelték neki, illetőleg Mekcseynek, aki Dobót képviselte:
– Ha elegen nem voltatok, minek maradtatok a tisztségben! Ha megettétek a koncát, igyátok meg a levét is!
A két kapitánynak az volt erre a válasza, hogy az ostrom után mind a kettő letette a tisztséget.
Egész Európa tapsolt és ujjongott a győzelem hallatára. Rómában a pápa Te Deum-ot misézett. A királyt mindenfelől üdvözlő levelek magasztalták. A töröktől elfogalt és Bécsbe küldött zászlóknak csodájára jártak a bécsiek. (Az Ali pasa bársonylobogója bizonyára ma is ott van a Habsburgok egyéb győzelmi jelvényei között.)
A király leküldötte Egerbe Sforzia Mátyás főkapitányt, hogy Dobót és Mekcseyt maradásra bírja. De biz ők hajthatatlanok maradtak.
– Kötelességünket teljesítettük – felelte Dobó. – Bár mindenki teljesítette volna! Adja át őfelségének tiszteletünk és hódolatunk kifejezését.
A király azután Bornemissza Gergelyt nevezte ki Dobó helyére Eger vár főkapitányának.”

Gárdonyi Géza: Egri csillagok. Befejezés (részlet) – Magyar Elektronikus Könyvtár

Egri csillagok. Hangoskönyvek a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

Gárdonyi Géza művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban.

Mann Jolán, szerk. (Főigazgatói Kabinet)

komment

Címkék: hangoskönyv képeslap gárdonyi géza dobó istván mann jolán bornemissza gergely habsburg ferdinánd térkép- plakát- és kisnyomtatványtár főigazgatói kabinet mekcsey istván iii. mehmed szultán i. szulejmán szultán

Lipics Franciska: „A vers nekem egy mentsvár, egy lehetőség, hogy egy szöveg mögé bújva megjeleníthetem a saját világomat.”

2023. július 31. 06:00 - nemzetikonyvtar

Interjúk A háromszólamú vers hangzó Példatára kapcsán. Tizenegyedik rész

Munkatársunk, Deák-Sárosi László A háromszólamú vers – Új magyar verstan (Budapest, Üveghegy Kiadó, 2023) című kötetének kísérőkiadványa, a hangzó Példatár hangfelvételei könyvtárunk támogatásával hangstúdiónkban, a versvideók pedig Interjútárunkban készültek. Az alábbiakban Deák-Sárosi László – a hangzó Példatár elkészítésében előadóként részt vett – Lipics Franciskával, a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színművész szakos hallgatójával készített interjúját közöljük.
A kötet bemutatója 2023. május 18-án, csütörtökön 16:30 órai kezdettel volt könyvtárunk Ars Librorum terében.

Lipics Franciska színészhallgató (Színház- és Filmművészeti Egyetem) könyvtárunk hangstúdiójában. Fotó: Deák-Sárosi László

Lipics Franciska, a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színművész szakos hallgatója 2003-ban született Pécsett. A nyelv, az irodalom mindig kitüntetett szerepet játszott az életében. Számos vers- és prózamondó versenyen vett részt. 2019-ben Kazinczy emlékérmet kapott a Szép Magyar Beszéd Versenyen, 2022-ben a Versünnep Fesztiválon első helyezett lett a kategóriájában. Jövendőbeli előadóművészként célja, hogy folyamatosan fejlődjön, új formákat ismerjen meg. A versekhez elemző látásmóddal próbál közelíteni, hiszen az egyértelmű, objektív szemszögön túl egy vers mindenkinek mást ad, mást jelent. Bármilyen anyaghoz nyúl, igyekszik belecsempészni a saját egyéniségét, elképzeléseit.

Mit jelent Önnek előadóművészként a vers? Mikor, hol, ki vagy mi által kedvelte meg a költészetet, hogy előadóművészként is műveli?

A vers nekem egy mentsvár, egy lehetőség, hogy egy szöveg mögé bújva megjeleníthetem a saját világomat. Ezáltal arra a kis időre a költemény is egy kicsit az enyémmé válik. A szüleim gyermekkoromtól kezdve rengeteg verset olvastak nekem, amelyek a mai napig élénken élnek az emlékezetemben. Továbbá remek irodalomtanáraim voltak mind az általános iskola, mind a gimnázium alatt, mindig az ő óráikat szerettem a legjobban, vártam, hogy beszélgessünk a szövegekről, a költőkről. Akkor körvonalazódott számomra, hogy szeretnék komolyan foglalkozni versekkel, amikor egy nappal egy verseny előtt kértek meg, hogy ugorjak be az egyik osztálytársam helyett. Ekkor éreztem először azt, hogy nemcsak olvasóként, de előadóként is szeretnék foglalkozni a versekkel.

Hogyan fogadta a felkérést, hogy recitáljon verseket a Deák-Sárosi László által szerkesztett verstani hangzó Példatárban?

Nagy meglepetéssel, izgatottan fogadtam, hogy egy új, számomra eddig nem ismert verselőadási módszerrel ismerkedhetek. Minden ehhez hasonló feladatra fejlődési lehetőségként tekintek.

Lát-e valamilyen ellentmondást a dallamhangsúlyos nyomatékképzés és korábbi beszédtechnikai, versmegszólaltatási gyakorlata között, vagy ezeket könnyen össze tudta egyeztetni?

Beszédtechnikailag nem, hiszen a szép, formált, plasztikus beszéd bármely szöveg elmondásában kell, hogy érvényesüljön, legyen szó bármilyen előadási technikáról. A verseket én korábbi tapasztalataimból adódóan inkább előadóibb, „prózaibb” oldalról közelítem meg, de ismerem a strófaszerkezeteket, sorfajtákat és ennek köszönhetően gyorsan megbarátkoztam ezzel a módszerrel.

Ön szerint akadályozza-e a dallamhangsúly az egyéb művészi előadói eszközöket?

Szerintem bizonyos szövegek a maguk egyszerűségében kell, hogy elhangozzanak, akár anélkül, hogy figyelnénk a dallamhangsúlyra. Ennek ellenére természetesen vannak olyan költemények, ahol annyira tudatos és szándékolt a verselés, hogy hiba lenne teljesen negligálni azt, sőt, egyes verseknél szinte lehetetlen, hiszen az igazán zseniális költők szövegeiben a mondathangsúly és a dallamhangsúly sokszor egy és ugyanaz. Azt gondolom, nem gátolja az előadót a dallamhangsúly, de versmondóként elsősorban a jelentést, az érzelmi, értelmi többletet tartom fontosnak, és ezeknek rendelném alá a verselést.

Miben látja ennek az új módszernek a hasznát, alkalmazhatóságát? Kiknek ajánlja?

Azt gondolom, az antik strófaszerkezetek, az időmértékes- és ütemhangsúlyos verselés sorfajtáinak tanulásakor nagyon hasznosak, hiszen így könnyebben érthetővé válik a költők szándéka is. Gimnazistáknak ajánlom elsősorban, illetve azoknak, akik szeretnének elmélyülni egy-egy szöveg verstani jellemzőiben is.

Tervez-e önálló verses estet, vagy részt vesz-e valamilyen közös verses műsorban?

Az osztályunkkal több verses műsor előadására is kaptunk már lehetőséget a tanulmányainak során, Szilágyi Enikő színművész, a művészi beszéd tanárnőnk rendezésében. Kifejezett vágyam, hogy a későbbiekben is tudjak foglalkozni a költészettel, akár saját est formájában, akár versmegzenésítések előadásával, de mindenképpen szeretném, hogy az életem része legyen a vers mind magánemberként, mind leendő színművészként.

Versvideó: Szabó Lőrinc Ima a gyermekekért című verse Lipics Franciska előadásában.

Deák-Sárosi László interjúja Lipics Franciskával,
a Színház- és Filmművészeti Egyetem
zenés színművész szakos hallgatójával

A sorozat további részei: Első rész (Jónás Gabriella); Második rész (Havas Judit); Harmadik rész (Lázár Csaba); Negyedik rész (Szemerédi Bernadett); Ötödik rész (Lázár Balázs); Hatodik rész (Simon Péter); Hetedik rész (Széplaky Géza); Nyolcadik rész (Dóczy Péter); Kilencedik rész (Jantyik Csaba); Tizedik rész (Dánielfy Gergely)

komment

Címkék: interjú szabó lőrinc dóczy péter lázár csaba jantyik csaba simon péter szemerédi bernadett dánielfy gergely deák-sárosi lászló jónás gabriella havas judit széplaky géza lázár balázs interjúk a háromszólamú vers hangzó példatára kapcsán lipics franciska szilágyi enikő

A Svábhegytől az Eötvös-csúcsig Eötvös Loránd nyomában. Második rész

2023. július 28. 06:00 - nemzetikonyvtar

175 éve, 1848. július 27-én született báró Eötvös Loránd

Báró Eötvös Loránd 1848. július 27-én született a Svábhegyen. A krisztinavárosi Havas Boldogasszony-plébániatemplomban keresztelték 1848. augusztus 5-én. Teljes nevén Eötvös Loránd Ágoston Ignác Albert József. A szülők: Eötvös József és Rosty Ágnes. A keresztszülők: Trefort Ágoston, azaz Eötvös sógora, és Trefort sógornője, Rosty Anna kisasszony (1823–1897), később gróf Amadei Rudolfné lett. Eötvös József feleségének testvére volt Trefort neje, azaz Rosty Ilona.
A svábhegyi, Széchenyi-hegyi utak és a Normafára tett kirándulások után messzebb vágyott. Eötvös József maga is elvitte családját az Alpokba, Ausztriába és Svájcba is. Idehaza viszont főképp nevelőivel, először Keleti – korábban Klette – Gusztávval kirándult, majd másik nevelőjével, a későbbi neves mineralógussal egy „geologicus” utazást is tett a Felvidékre, hol a híres zlatnói üveghutát is meglátogatták. Nevelője, s ezek a tudományos érdekű túrái fordítják végül teljesen a természettudomány felé. Választásában részben szerepet játszott, hogy meghallotta a kor kihívását, és követte annak, mondhatni, divatját, részben pedig apja szárnyai alól és a híres ember árnyékától akart szabadulni, bár még hosszú ideig csak „az Eötvös Pepi fia” maradt. Kezdetben Than Károlynál, a legsikeresebb magyar vegyésznél, az iskolateremtő tanárnál segédkezett Lengyel Bélával. Than Károly a szénéleg-kénegről, azaz a karbonil-szulfidról (COS) írt tanulmányának végén mindkettőjüknek köszönetet mond. Kettejükkel Than kirándult is, többek között Siklós várát is felkeresték. Eötvös tehát jórészt Than Károly hatására indul – rövid jogi tanulmányok után – Heidelbergbe vegyésznek, fizikusnak, elsődlegesen édesapja és tanára barátjához, Robert Bunsen (1811–1899) német kémikushoz. Heidelbergben főképp Kirchhoff, Helmholtz óráit látogatta, majd egy évig Königsbergben Franz Ernst Neumann fizikust. Heidelbergben korábban édesapja is vendégeskedett, többek közt Carl Theodor Welcker házában. Eötvös Loránd érdeklődési körének kialakulásában még itthon Petzval Ottónak, a mérnök-matematikusnak és Kondor Gusztáv csillagász, geodéta, matematikusnak is szerepe volt, hogy végre az öreg Jedlik Ányos budapesti fizikaprofesszornak méltó kollégája lehessen.
1867-ben, a Thannal végzett közös kísérletek idején a vegytani épület még egy szűkös, nem túlságosan alkalmas helyen működött, a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utca és az Újvilág (Semmelweis) utca sarkán lévő bérház első emeletén. A vegytani intézet ma is álló épülete – a „B” épület – a Trefort kertben, Than tervei szerint, Eötvös József miniszter hathatós támogatásával, már halála után, csak 1871-ben készült el, a magyar Wágner János építész munkájaként, mégis jórészt a berlini Karl Albert Friedrich Zastrau német építész tervei szerint, aki korábban a hasonló berlini intézményt, a A Friedrich Wilhelm Egyetem és a Tudományos Akadémia Kémiai Intézetét (Chemisches Institut der Friedrich-Wilhelm-Universität und der Akademie der Wissenschaften) is tervezte.

A régi Vegytani Intézet épülete, a „B” épület a Trefort-kertben. Fotó: Kis Domokos Dániel, 2023

A korszerű épület nagy előadója ma is látható, s benne – többek között – Bunsen tondója, melyet E. March & Söhne kerámiagyárában készítettek.

Eötvös itt, a vegytani intézet kis tantermében kezdett el tanítani. Az első előadását 1871. április 17-én tartotta meg, „fényelméleti” témában. Than Károly mint felkért bíráló, s egyik tanítványa, későbbi tanártársa, Fröhlich Izidor is részt vettek az előadáson. A hallgatóság egy része viszont csak azért volt jelen a nyilvános előadáson, hogy lássanak egy igazi bárót, aki tanárként ad elő.
S innen – bár időben egy nagyobb ugrás – fizikailag csak egy lépés a „D” épület, mely már jórészt Eötvös Loránd elképzelései és Weber Antal építész tervei szerint valósult meg. Webernek köszönhető az egyetemi rész impozáns „A” épülete is. Az építkezés 1883-tól 1885-ig tartott, 1886-ban pedig már a tanszékek is beköltözhettek.
Jóval később, az 1841-ben alapított Királyi Magyar Természettudományi Társulat fennállásának ötvenedik évfordulója alkalmából, 1892. január 17-én rendezett ünnepi közgyűlést sem véletlenül a Vegytani Intézet nagytermében rendezték, pedig a Társulat épülete épp a Fizikai Intézettel szemben, az Esterházy – ma Puskin – utcában áll.
Szinte megáll az idő a „D” épületben, a Nagyelőadó csaknem változatlan látványa ma is képes felidézni Eötvös Lorándot és korát.

A Magyar Természettudományi Társulat elnöke 1872-től 1880-ig Than Károly volt, majd Szily Kálmán, mellette Eötvös, mint a Társulat egyik alelnöke Hőgyes Endre mellett, Lengyel Béla pedig, mint első titkár (1910-tól 1913-ig elnök) vett részt, s jelen volt, az elnökséggel együtt a díszhelyen ült a közönséggel szemben Than Károly is, aki mindvégig támogatta a Társulatot, s a tagságban résztvevő hajdani tanítványai munkásságát érdeklődve figyelte, pályájukon egyengette őket. Eötvös 1871-ben történő rendkívüli tanári kinevezését is támogatta, sőt minden tőle telhetőt megmozgatott az érdekében. Eötvös tudományos kutatásaiban elsősorban a kapillárissal, a gravitációval és a geomágnesességgel foglalkozott.

A kor szokásai szerint Eötvösnek egy lakást is kialakítottak ebben az új egyetemi épületben. Az épülettömb egy oldalsó, földszintes melléképületet leszámítva, nagyjából ma is úgy néz ki, mint hajdanán, bár a belső terek egy részét átalakították.

Ide, az Esterházy utca 5-be nyargalt be rendszeresen pestszentlőrinci villájából Kevély nevű arab telivér lován Eötvös, majd bekötötte a közeli, Ybl által tervezett, ma már nem létező Nemzeti Lovardába, és indult megtartani az óráit, ellenőrizni a mágneses vagy más fizikai méréseket.

Innen, a „D” épülettől indultak azután a hosszú expedíciókra, 1901 és 1903 telén a Balaton jegére, az úgynevezett balatoni ingával, vagy épp a Nagyalföldre geofizikai méréseket végezni.

1909 és 1911 között az Alföld nehézségi erő gradienseit kutatta, azaz a Földben tapasztalható eltérő sűrűségeloszlásból adódó kis térbeli nehézségi erőváltozásokat. Ennek keretében egy alkalommal munkatársaival még a dél-tiroli Toblach melletti Gemärkben, a Cimabanche-fennsíkon is méréseket végzett az általa tervezett torziós ingával, és megállapította, hogy a völgy fő görbületi vonalaira és a görbületi anomáliák nagyságára vonatkozó elméleti számításai beigazolódtak. – Torziós ingája később a szénhidrogénkutatásban vált be. Egyébként a súlyos és tehetetlen tömeg ekvivalenciáját igazolta az érzékeny eszközével végzett nagyon pontos mérése. Az általa kifejlesztett torziós ingát – „csavarodási mérleget” – sok más precíziós mérőeszköz, és a szemléletes tanításhoz szükséges eszköz mellett Süss Nándor mechanikai műhelye, a későbbi Magyar Optikai Művek elődje készítette el.

Az „Ijász” szobor. Fotó: Kis Domokos Dániel, 2023.

Az eredeti szobor – Haich Erzsébet alkotása 1939-ből – a Magyar Optikai Művek „F” épülének tetején állt a II. világháború előtt. A háború után Kampfl József szobrász alkotta újra. A 2009-ben avatott emlékmű a MOM Park sétányán található. A Csörsz utcában lévő híres gyár épülete már az enyészeté, 1997-ben lebontották.
A Kiss Károly által vezetett – Eötvös jóvoltából az egyetemen létrehozott – üvegtechnikai laboratórium is fontos szerepet töltött be mind a kutatás támogatásában, mind pedig a taneszközök révén az akkori modern tanításban.

Rövid minisztersége idején – 1894. június 10. – 1895. január 15. – Eötvös Lorándnak sem kellett messzire mennie, hisz a régi képviselőház 1902-ig a Sándor, a mai Bródy Sándor utcában volt. Az Ybl Miklós tervei szerint és Diescher József kivitelezésében 1865-ben mindössze három hónap alatt elkészülő épület ma is áll, az Olasz Intézetnek ad helyet szemben a Nemzeti Múzeum épületével. Eötvös 1872-től mint főrendiházi tag, részt vett a Múzeum dísztermében ülésező főrendiház ülésein is.

De még német építész, Stüler Frigyes által tervezett, Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal által kivitelezett és 1865-ben átadott Magyar Tudományos Akadémia épülete sincs az egyetemtől nagyon messze. Eötvös tizenhat évig, 1889-től 1905-ig volt az Akadémia elnöke.

Gyalog sem túl megerőltető a séta az egyetemtől az Akadémiáig, főleg nem annak a sportembernek, aki 1896-ban két lányával, Ilonával és Rolandával egész a Dolomitokban lévő Schluderbachig kerékpározott el, s aki választott nyaralási helyén, Plonerék hoteljében, a dél-tiroli Schluderbachban csaknem negyven nyarat töltött. De itt sem tétlenkedett, hisz kedves hegyivezetőjével főleg a közeli Cristallo, és Cadin sziklacsúcsokkal teli hegycsoportjait járta, újabb és újabb elérhetetlennek hitt sziklacsúcsokat hódítva meg. A Croda da Lago 1884-es megmászása után két lánya a Tofana di Rozes déli falára jutott fel elsőként. Nem véletlen tehát, hogy valódi érdemei is hozzájárultak ahhoz, hogy 1888-ban őt választották az 1873-ban alapított Magyarországi Kárpát Egyesület 1888-ban megalakuló Budapesti Osztálya, majd a Kárpát Egyesületből kiváló Magyar Turista Egyesület elnökévé is. S bár az MKE Budapesti Osztályának december 28-i alakuló ülése az Akadémia Kisfaludy-termében zajlott le, választmányi ülését 1889. január 5-én a „királyi magyar tudományegyetem fizikai intézetében” tartották, s ugyanitt alakult meg az MTE is 1891. szeptember 29-én. Mindkettőnek a magyar közélet és tudomány jeles képviselői voltak a tagjai.
Eötvös lett az 1898. november 5-én megalakuló Budapesti Egyetemi Athletikai Cub, vagyis a BEAC első elnöke is.

Mint már korábban írtunk róla, 1898-ban a dobogókői kis fa menedékházat is az ő nevét viseli, egyik tisztelője, a geológus hegymászó, Adolf Witzenmann pedig a Cadin-csoport egyik csúcsát róla nevezte el 1902-ben. Az elnevezés ma is hirdeti a budapesti professzor, a magyar báró nevét: ez a Cima Eötvös.
Eötvös Loránd sírja a Kerepesi temetőben, azaz a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben található. 1932. október 30-án avatták Strobl Alajos és Kallós Ede közreműködésével.

Báró Eötvös Loránd sírja a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben. (10/1-1-9. parcella). Fotó: Kis Domokos Dániel, 2023

Legújabb, egész alakos szobra Budapesten, a XII. kerületi Gesztenyés-kertben kapott helyet. Rieger Tibor Kossuth-díjas szobrászművész alkotásának ünnepélyes avatására, bár már 2020 novemberében felállították, csak 2021. október 5-én kerülhetett sor.

Báró Eötvös Loránd szobra. Rieger Tibor Kossuth-díjas szobrászművész alkotása a XII. kerületi Gesztenyés-kertben. Fotó: Kis Domokos Dániel, 2023

A dolomitsziklára, melyen Eötvös mint fiatal hegymászó ül, a következő közismert idézet van rávésve:

„[…] csak az igazi tudomány, amely világra szól; s azért ha igazi tudósok és – amint kell – jó magyarok akarunk lenni, úgy a tudomány zászlóját olyan magasra kell emelnünk, hogy azt hazánk határain túl is meglássák és megadhassák neki a kellő tiszteletet.”

Báró Eötvös Loránd elnök beszéde a kolozsvári Bolyai-emlékünnepen. [1903. január 17.] In: Akadémiai Értesítő, 14. köt. 1903. február 15. 2. füzet. 110. – REAL – az MTA Könyvtárának Repozitóriuma

S végül egy valóban útravaló idézet még a természetszerető Eötvös Lorándtól:

„Mit gáncsoljátok ezt a szép világot,
Hol az embernek annyi üdv terem,
Ne nézzetek csak folyvást magatokra,
És meglátjátok, mily bájos leszen…”

Eötvös Loránd: Mit gáncsoljátok… 1864. február 22. In: Ahol virág, madár megértenek. Báró Eötvös Loránd versei és fordításai. Összegyűjtötte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta, a mutatókat összeállította Kis Domokos Dániel. Szörényi László ajánlásával, Budapest, Unicus Műhely, 2020, 174. – REAL – az MTA Könyvtárának Repozitóriuma

A megemlékezések sorában – napra pontosan – egész napos budapesti emléksétával is ünnepeljük báró Eötvös Loránd 175. születésnapját: Eötvös 175 budapesti emlékhely-túra. 2023. július 27. 8:00–19:00

Felhasznált irodalom:

Kis Domokos Dániel (Színháztörténeti és Zeneműtár)

Az összeállítás első része itt olvasható.

komment

A Svábhegytől az Eötvös-csúcsig Eötvös Loránd nyomában. Első rész

2023. július 27. 06:00 - nemzetikonyvtar

175 éve, 1848. július 27-én született báró Eötvös Loránd

Báró Eötvös Loránd mellszobra. Strobl Alajos alkotása. Fotó: Kis Domokos Dániel

Az Eötvös Loránd által alapított, apjának emléket állító Eötvös József Collegiumban van az eredeti Strobl Alajos által faragott carrarai márvány mellszobor 1891-ből, mely ma a Ménesi út 11–13-ban, az Alpár Ignác tervei szerint 1911-ben elkészült épület lépcsőfordulójában áll.
A sírnál lévő szobor csaknem ugyanaz, mint az Eötvös Collegiumban álló, vagy mint az eredeti, 1890-ben készült gipszszobor, bár feltételezhető, hogy az eredetiről a másolatot már Kallós Ede készítette, hiszen ezt a szobrot csak Strobl halála (1926) után, 1932-ban helyezték el.
1890. július 6-án épp az édesapa, a korábbi vallás- és közoktatásügyi miniszter, a költő, regényíró és állambölcseleti munkák szerzője, báró Eötvös József mellszobrát avatják. A szobor az ekkorra már szép számú svábhegyi nyaralóközönség kezdeményezésére és adományaiból készült el, egy szép parkban:
„Emelte az istenhegyi nyaraló közönség” – „1890. július hó 6-ikán.” A bronz mellszobor Strobl Alajos munkája. Az avatóünnepségen több régi pályatárs megállapította, teljesen hasonlít „Eötvös Pepire”, ahogy régen, még hajdan Széchenyi István is hívta, nem úgy, mint az Eötvös téri szép szobor, Huszár Adolf alkotása, melynek avatása még 1879-ben volt…

Báró Eötvös József szobra a Svábhegyen. Eötvös József park. A bronz mellszobor Strobl Alajos műve. 1890. Fotó: Kis Domokos Dániel, 2023.

Természetesen Eötvös Loránd is részt vett az avatóünnepségen. A régi, akkor még álló Eötvös-villában, mely 1874 óta immár vendéglőként működött, elsőként, mint Eötvös József régi barátja, a Svábhegy híres nyaralója, Jókai emelkedett szólásra. Őt követte Eötvös Loránd, ki a tőle megszokott kedves modorában emlékezett vissza a felejthetetlen itt töltött ifjú éveiről, a híres édesapa szerető családi köréről:

„Megvallom, – […] – húsz éve körülbelül, hogy nem voltam itt; nem mertem idejönni, mert féltem a sokaság zajától és féltem a csendtől, melyet még a zajban is észreveszek, mert nem hallom annak a szavát, ki nekem ezt a hajlékot a legkedvesebbé tette.
Mikor átléptem ezt a küszöböt, örömmel láttam, hogy nem idegenek, hanem barátok közé jöttem, akik atyám tiszteletében velem együttéreznek. Sok emlékem fűződik bércekhez, völgyekhez, fákhoz s az emberekhez is, hol ezelőtt 42 évvel megláttam a napot. Itt látom örömmel Jókait, aki aligha tudja, milyen hű követője voltam én neki – nem lélekben, mert ott nem bírtam volna utolérni, hanem testben. A dolog így volt. Volt nekem egy szamaram, Hanzi volt a neve. Az a híre volt akkoriban, hogy a Svábhegyen a legjobb szamár. Jókainak pedig volt két lova. Azt mondták, a Svábhegyen a legjobb pár ló. S mivel az én szamaram, minden jósága dacára mégis csak szamár volt, mely futni csak hazafelé és mások után szeretett; sokszor lementem az akkor döcögős kocsiúton Jókai kocsija elé s azután utána vágtattam fel a hegyre. Azóta Jókai gőzkocsival jár vagy legalább gőzkocsin halad a Parnasszus felé, s az én szamaram nem bírja a lépéseit követni.
Még inkább, mint az emberekre, emlékezem a kies tájék egyes részleteire. Mindenekelőtt az a völgy, melyet a kegyelet karthausi völgynek nevezett el és amelyhez egész legendát fűzött. Minden legendában van valami igaz, ha nem is egyezik meg a történeti hűséggel. Elmondom hát ennek a völgynek a történetét. Ez a ház, amelyben ma lakomázunk, 1848-tól 50-ig épült s az első évben két családnak, atyám és Trefort családjának, szolgált lakhelyül. Hat kis gyerek lármázott akkor e helyen, s atyám nyugalmas dolgozó helyet akart magának teremteni, akkor és e célból épült az a kis »svájczi ház«. Abban a »Karthausit« atyám nem írta, mert az már akkor régen meg volt írva, de igenis dolgozott, több művén. Ez sem tarthatott soká, mert mi gyermekek megnőttünk, s abban a völgyben ütöttük fel mulatótanyánkat. Akkor tehát atyám nekünk hagyta azt, s visszatért dolgozni e háznak – mely most vendéglő – nyugati sarokszobájába. De nem akarok tovább emlékeimről fecsegni; nem vagyok még elég öreg arra, hogy azt nekem megengedhessék. Csak köszönetet akartam mondani és poharamat emelni a Svábhegy mai lakosainak egészségére, közöttük különösen Mérő Jánosra, aki nekem először hozta meg azt az örvendetes hírt, hogy e bércen atyámnak emléket emelnek, aki e szobor létesítésénél az oroszlánrészt vette magára, s aki e szobor leleplezésénél is oly ékes szavakban adott kifejezést a svábhegyiek lelkes kegyeletének.”

Báró Eötvös József szobra a Svábhegyen. In: Vasárnapi Ujság, 37. évf. 28. sz. (1890. július 13.), 453–454. – Elektronikus Periodika Archívum

Az ifjú Eötvös apjához, családjához fűződő szoros kapcsolatáról meghatóan szép levelezésük is tanúskodik, mely leveleknek egy jelentős része az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában található, ahogy arról már Eötvös Loránd halálának századik évfordulóján, 2019-ben egy blogbejegyzésünkben is megemlékeztünk: Eötvös Loránd az OSZK-ban.

Báró Eötvös József mellszobra az Eötvös József parkban. Fotó: Kis Domokos Dániel

S bár ma is sokan tudják, hogy neves fizikus és egyetemi tanár volt a budapesti egyetemen, hallottak a róla elnevezett egyik műszeréről, a híres Eötvös-ingáról is, de kevésbé ismeretes, hogy kiváló lovas, kerékpáros, hegymászó és fotográfus is volt, sőt piarista diákként a környéket bolyongva kutyájával, lepkehálóval, verseket is írogatott, melyek közül egyik-másik – néhány fordítása mellett – talán még egész jónak is mondható. – A régi svábhegyi gyermekkorhoz kívánkozik az alábbi, a nagyközönség előtt sokiáig ismeretlen verse, a lassan tizenötödik évét betöltő Loránd szinte „ars poeticája” 1863-ból:

06_strobl_alajos_eotvos_lorand_bronz_svabhegy_kozeli_2_opti.jpg Báró Eötvös József mellszobra az Eötvös parkban. Fotó: Kis Domokos Dániel

„Rám hajlék a lombos tölgyfának ága
S alatta zengém ifjú énekem,
Maghallgatott madár s tavasz virága,
S ez oly kedvet, erőt adott nekem.

De majd kifáradván elszenderültem,
S láttam közel s távol világokat,
Mindenki oly hideg volt énkörültem,
És nem hallék, csak büszke hangokat.

Ám végre egyszer lantom megragadtam,
De megvetettek a rossz emberek;
Ahol daloltam, gőggel elhagyattam,
„Hallgass – mondák – daloddal már, gyerek!”

Fölébredék, de fájva cseng fülemben
A szó, „daloddal hallgass már gyerek!”...
...Jobb nékem itt, ez elhagyott berekben,
Ahol virág, madár megértenek!”

Eötvös Loránd: Rám hajlék... (Széchenyi-hegy, június 4.). In: Ahol virág, madár megértenek. Báró Eötvös Loránd versei és fordításai. Összegyűjtötte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta, a mutatókat összeállította Kis Domokos Dániel. Szörényi László ajánlásával, Budapest, Unicus Műhely, 2020, 120. – REAL – az MTA Könyvtárának Repozitóriuma

S épp a szoboravató ünnepség évében, azaz 1890-ben hirdeti meg Eötvös Loránd nagy kutatási programját: vizsgálja, ahogy maga nevezi, a „csavarodási mérleg”-gel, vagyis a később továbbfejlesztett Eötvös-inga néven elhíresült eszközével a Föld vonzását különböző anyagokra:

„Bátran állíthatok annyit, hogy ha egyáltalában van különbség a különböző anyagú, de egyenlő tömegű testek nehézségei között, úgy ez a különbség sárgaréz, üveg, antimonit és parafára vonatkozólag egy húszmilliomodnál, sárgaréz és levegőre vonatkozólag pedig egy százezrednél bizonyára kisebb.”

Eötvös Loránd: A Föld vonzása különböző anyagokra. (A január 20-iki ülésen előadta br. Eötvös Loránd r. t.). In: Akadémiai Értesítő, 1. köt. 2. füzet, (1890. február 15.), 108–110. – REAL – az MTA Könyvtárának Repozitóriuma

A svábhegyi Eötvös-villát Eötvös József halála után a fogaskerekűt építő társaságnak eladták.

Eötvös József nyaralója. Metszet Zombory G. rajza után. In: Vasárnapi Ujság, 11. évf. 25. sz. (1864. június 19.), 241. – Elektronikus Periodika Archívum

De a fő hangsúly nem is a villán, hanem a nyaraló és a Karthausi-lak között húzódó hatalmas telken volt, melyet végül a fogaskerekű nyomvonala a Széchenyi-hegyig 1890. május 17-én átadott meghosszabbításával végleg kettészelt. Maga a Karthausi-lak ekkoriban kávézó lett, majd Schunda Vencel József hangszergyáros vette meg. A gőzvontatású fogaskerekű vasút, az akkori svábhegyi végállomásáig 1874. június 24-ére készülte el, mindössze egy év alatt, Cathry Szaléz Ferenc svájci származású mérnök közreműködésével.

A régi indóház az eredeti, 1874-es svábhegyi végállomáson. Fotó: Kis Domokos Dániel

A június 25-i bankettet is már az Eötvös-villában tartották, hisz a svábhegyi nyaraló sokáig vendéglő volt, ekkortájt, az 1880-as években biztosan már Balanek Antal vendéglős üzemeltette „Eötvös villa vendéglő” néven. Majd a ház a Vaskovits-féle vízgyógyintézethez tartozott, 1909-től pedig a Svábhegyi Szanatórium része volt, mígnem végül a II. világháború végén – állítólag – annyira megsérült, hogy lebontották, vagy széthordták, épp 1948-ban.

Az Eötvös-villa és környéke a Svábhegyen. Budapest főváros budai része egész területének térképe. Birtoktérkép, (1876). Színes kőnyomat. Részlet. Jelzet: TA 8.209 – Térkép- Plakát- és Kisnyomtatványtár

A környék hirtelen átalakulásáról vall, és a fogaskerekű vasút létesítésével szorosan összefügg a villa vendéglővé válása.

Az Eötvös-villa és környéke a Svábhegyen. Budapest főváros budai része egész területének térképe. Birtoktérkép, (1876). Színes kőnyomat. Részlet. Jelzet: TA 8.209 – Térkép- Plakát- és Kisnyomtatványtár

„A pálya, miután nemcsak a fölépítmény volt drága, hanem a legjobb helyt fekvő szőlők kisajátítása is sokba került, igen nagy tőkét igényelt…
[…]
A társulat a Sváb-hegy legszebb részén több mint 200,000 négyszögöl területet vásárolt meg, melyen nyári lakok, vendéglők, tánctermek építése, parkok rendezése által a legszebb nyári mulatóhelyet szándékszik teremteni. Egyelőre a gyönyörű helyen fekvő Eötvös-villa újjáalakítását vették foganatba, hol a közönség részére pompás vendéglőt fognak berendezni.”

Szmik Miklós: A svábhegyi vaspálya. In: Vasárnapi Ujság, 21. évf. 25. sz. (1874. június 21.), 390. – Elektronikus Periodika Archívum

Eötvös-villa vendéglő. Svábhegy. Korabeli képeslap. Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum – Magyar Nemzeti Digitális Archívum

Ma már az Eötvös József parkon, és az ott lévő mellszobrán kívül csak a Karthausi-lak őrzi Eötvös József emlékét. (Karthauzi utca 14.).

A fiatalon elhunyt barátra, az Eötvös által vezetett „önmívelődési kör” titkárára, piarista gimnáziumi diáktársára, Nádaskay Gyulára emlékezve írta Eötvös Loránd a következő sorokat 1863 novemberében, mely vonatkoztatható, a két Eötvösre, apára és fiára is:

„S mi szép, ha küzdve száz vész száz viharral,
A messze célhoz végre eljutunk,
És a szerzett, megérdemlett babérral
Egész nemzet díszíti homlokunk.”

Eötvös Loránd: Gyászszózat. In: Ahol virág, madár megértenek. Báró Eötvös Loránd versei és fordításai. Összegyűjtötte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta, a mutatókat összeállította Kis Domokos Dániel. Szörényi László ajánlásával, Budapest, Unicus Műhely, 2020, 161. – REAL – az MTA Könyvtárának Repozitóriuma

A megemlékezések sorában – napra pontosan – egész napos budapesti emléksétával is ünnepeljük báró Eötvös Loránd 175. születésnapját: Eötvös 175 budapesti emlékhely-túra. 2023. július 27. 8:00–19:00

Felhasznált irodalom:

Kis Domokos Dániel (Színháztörténeti és Zeneműtár)

Az összeállítás második része itt olvasható.

komment

Címkék: széchenyi istván jókai mór eötvös józsef eötvös loránd eötvös collegium alpár ignác kallós ede huszár adolf kis domokos dániel térkép- plakát- és kisnyomtatványtár strobl alajos színháztörténeti és zeneműtár dörre tivadar balanek antal szmik miklós nádaskay gyula

Dánielfy Gergely: „A vers az életem különböző pillanatainak a megélése. Mindig verset olvasok, ha valamit igazán meg szeretnék élni.”

2023. július 26. 06:00 - nemzetikonyvtar

Interjúk A háromszólamú vers hangzó Példatára kapcsán. Tizedik rész

Munkatársunk, Deák-Sárosi László A háromszólamú vers – Új magyar verstan (Budapest, Üveghegy Kiadó, 2023) című kötetének kísérőkiadványa, a hangzó Példatár hangfelvételei könyvtárunk támogatásával hangstúdiónkban, a versvideók pedig Interjútárunkban készültek. Az alábbiakban Deák-Sárosi László – a hangzó Példatár elkészítésében előadóként részt vett – Dánielfy Gergely színésszel, énekessel, előadóval készített interjúját közöljük.
A kötet bemutatója 2023. május 18-án, csütörtökön 16:30 órai kezdettel volt könyvtárunk Ars Librorum terében.

Dánielfy Gergely színész, énekes, előadó könyvtárunk hangstúdiójában. Fotó: Deák-Sárosi László

Dánielfy Gergely színész, énekes, előadó Debrecenben született 1997-ben. 2017 óta a Kaposvári Egyetem színművész szakának hallgatója. Egyetemi gyakorlatát a Déryné Program társulatánál töltötte, melynek 2022-től tagja. 2021 óta az M2 Petőfi Friss című műsorának egyik házigazdája. 2016-ban az X-Faktor kilencedik helyezettje volt, 2018-ban pedig az Eurovíziós Dalfesztivál magyarországi előválogatójában elnyerte Az Év Felfedezettje díjat. Nagylemezének címe: Azt mondtad (2018).

Mit jelent Önnek előadóművészként a vers? Volt valami vagy valaki, aki miatt megszerette a költészetet? Adott elő önállóan vagy csoportosan versműsort?

Az Ady Endre Gimnáziumba jártam dráma tagozatra. Ott szerettem meg a verseket és tulajdonképpen a versek miatt lettem színész. Ötödikes voltam a gimnáziumban és volt egy rosszabb időszakom. Akkor elmondtam egy József Attila-verset a Nagyerdőn Debrecenben, csak magamnak és ott született meg a döntés. A vers az életem különböző pillanatainak a megélése. Mindig verset olvasok, ha valamit úgy igazán meg szeretnék élni.

Hogyan fogadta a felkérést, hogy recitáljon el verseket a Deák-Sárosi László által szerkesztett verstani hangzó Példatárban?

Örültem a megkeresésnek. Máshogy kellett mondanom a verseket, mint ahogy én valóban mondtam volna. Más tagolással és hangsúlyozással, éppen ezért nagy kihívás volt.

Lát-e valamilyen ellentmondást a dallamhangsúlyos nyomatékképzés és korábbi beszédtechnikai, versmegszólaltatási gyakorlata között, vagy ezeket könnyen össze tudta egyeztetni?

Mivel zenész is vagyok, viszonylag egyszerűbben meg tudtam érteni a dallamhangsúlyokat, de ugyanakkor nagyon nehéz is volt, mert az általános beszéd vagy versmondás különbözik attól, ahogy itt hallani lehet a verseket.

Ön szerint akadályozza-e a dallamhangsúly az egyéb művészi előadói eszközöket?

Szerintem nem akadályozza, inkább segít a koncentráltságban. Kicsit megkever és összezavar, de mégis sokkal nagyobb a figyelem a szavakon és a gondolat átadásán.

Miben látja ennek az új módszernek a hasznát, alkalmazhatóságát? Kiknek ajánlja?

Haszna egyértelműen abban van, hogy megtanuljuk a dallamhangsúly vezetéseit. Azért is fontos néha elmondani így egy verset, mert lehet, hogy épp a két véglet közötti lesz az, ami valójában mi vagyunk.

Milyen verses műsorban vagy önálló verses esten fog fellépni a közeljövőben?

A közeljövőben nem tervezek fellépni verses műsorban. A költészetnek viszont rokonai a dalszövegek, és a nyáron lesz több akusztikus koncertem, ahol saját szövegeim is megszólalnak.

Versvideó: Csokonai Vitéz Mihály Egy bécsi magyar gavallér című verse Dánielfy Gergely előadásában.

Deák-Sárosi László interjúja Dánielfy Gergely színésszel, énekessel, előadóval

A sorozat további részei: Első rész (Jónás Gabriella); Második rész (Havas Judit); Harmadik rész (Lázár Csaba); Negyedik rész (Szemerédi Bernadett); Ötödik rész (Lázár Balázs); Hatodik rész (Simon Péter); Hetedik rész (Széplaky Géza); Nyolcadik rész (Dóczy Péter); Kilencedik rész (Jantyik Csaba)

komment

Címkék: interjú józsef attila csokonai vitéz mihály dóczy péter lázár csaba jantyik csaba simon péter szemerédi bernadett dánielfy gergely deák-sárosi lászló jónás gabriella havas judit interjúk a háromszólamú vers című könyv hangzó példatára kapcsán széplaky géza lázár balázs

Városalapítás és etnogenezis; az ókeresztény kultúra és a pogány hagyományok

2023. július 25. 06:00 - nemzetikonyvtar

Beszámoló két tudományos konferenciáról

Dr. Tóth Anna Judit, a Régi Nyomtatványok Tára munkatársa 2023. június végén két tudományos konferencián is részt vett – egy Olaszországban rendezett nemzetközi klasszika-filológiai konferencián, továbbá a Magyar Patrisztikai Társaság a nagykanizsai piarista rendházban megrendezett országos konferenciáján. Az alábbiakban az ott elhangzott előadásainak rövid ismertetőit közöljük.

2023. június 23. és 25. között került sor a Symposium Classicum Peregrinum vándorkonferenciára, amelyet idén is közösen rendezett meg az Università di Messina, a Brandeis University, az Università di Verona és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Az idén „Origines gentium” azaz a „Népek eredete” címmel megtartott rendezvény helyszíne az olaszországi Soriano nel Cimino városa volt, amely egy hegytetőn épült kisváros Lazio északi részén, Viterbo közelében. A magas színvonalú, nemzetközi klasszika-filológiai konferenciasorozat témái az ókori népek mitológiájának egy-egy olyan témáját emelik ki, amelyek nagy hatással voltak a művészetre és az irodalomra, illetve amelyek politikai jelentőséggel is bírtak. Ebben az évben az előadások a városalapítás és az etnogenezis kérdéskörét járták körül, amely az ókori mediterrán kultúrákban nemcsak az identitás szempontjából volt fontos, hanem erős vallási vonatkozásokkal is bírt.

Előadásom címe The bald, the lame and the stuttering. Foundation and marginality (A kopasz, a sánta és a dadogós. Alapítás és marginalitás) volt, amelyben a görög városalapítási mítoszok struktúráját vizsgáltam. A vallástörténetben az utolsó évszázadban domináltak azok az irányzatok, amelyek a mítoszokat úgy értelmezték, mint az adott kultúra rítusaihoz tartozó, azokra reflektáló, azokat magyarázó szakrális narratívákat. Eközben a görög mítoszok mögött gyakran olyan szertartásokat feltételeztek, amelyek létére a görög kultúrából nincs adatunk. Előadásomban azt vizsgáltam, hogy mennyiben tekinthető a görög héroszmítosz a városalapítás rítusát magyarázó szakrális narratívának. Részletesebben azt a jelenséget vizsgáltam, hogy a görög városalapítók a mítoszokban és a félig-meddig történeti legendákban gyakran szenvednek különféle testi fogyatékosságoktól, úgy mint sántaság, dadogás vagy kopaszság, ill. ebben az összefüggésben a törvénytelen származás is egyfajta fogyatékosságnak tekinthető. Előadásomban bemutattam, hogy a hősöknek a fogyatékosságaikban megmutatkozó reprezentált marginalizáltsága miképpen kapcsolódott össze a görög gondolkodásban az új városok megalapításának, a gyarmatosításnak az ambivalenciájával.

Dr. Tóth Anna Judit, a Régi Nyomtatványok Tára munkatársának előadása az „Origines gentium”. A Symposium Classicum Peregrinum vándorkonferencián 2023. június 25-én.

A Magyar Patrisztikai Társaság 2023. június 29. és július 1. között Nagykanizsán, a piarista rendházban rendezte meg XXII. országos konferenciáját. A társaság azzal a céllal alakult, hogy előmozdítsa az ókori keresztény egyházatyák kutatását, munkásságuk megismertetését a szélesebb közösséggel. Az évenkénti rendszerességgel megtartott konferenciák egy-egy központi téma köré épülnek, amely idén az ókeresztény kultúra és a pogány hagyományok kapcsolata volt.

Előadásomban, melynek címe Superstitio pagana (Pogány babona) volt, rövid áttekintést adtam arról, hogy a patrisztikus kor szerzői milyen módon használhatók a korszak népi vallásosságának megismerésére. A klasszikus görög és római politeizmusban is sokkal szigorúbb társadalmi és állami kontrollnak volt alávetve az egyén vallási élete, hiedelmei, mint azzal általában számolunk, azonban a keresztény egyházi gyakorlatban egy olyan terepen is megjelent az erős külső kontroll, ahol korábban egyáltalán nem volt: a megélt mindennapi vallásosság hétköznapi hiedelmeiben és gyakorlataiban. Ez azt is jelenti, hogy a vallás ezen vetületéről sokkal több forrásunk van a keresztény korból, mint azelőttről. Előadásomban áttekintettem a fontosabb forrásokat, a tipikus műfajokat, amelyekben gyakori téma a nép vallásgyakorlata. Megvizsgáltam, hogy a népies szokásokat elítélő szentbeszédek álláspontja mennyiben tekinthető jellemzőnek a korabeli egyház egészére. Röviden bemutattam, hogy miben tért el a világi állam és az egyház szabályozása a népi vallás megítélésben? Néhány példán keresztül hosszabban vizsgáltam, hogy mennyiben helyt álló az az a modern elképzelés, hogy az egyház törekedett a pogány kultuszmaradványok krisztianizálására vagy keresztény megfelelőkkel való helyettesítésére, és bemutattam, hogy ilyen törekvéseknek az ókori forrásokban szinte semmi jelét nem találjuk. Konklúzióként vontam le, hogy a népi vallásosság pogánynak tűnő elemei sem tekinthetők a régi kultuszok érintetlenül és változatlan formában tovább létező maradványainak, hanem azok is egy szervesen fejlődő rendszert alkotnak.

Dr. Tóth Anna Judit (Régi Nyomtatványok Tára)

komment

Címkék: nagykanizsa ókor városalapítás régi nyomtatványok tára konferenciabeszámoló patrisztika dr. tóth anna judit magyar patrisztikai társaság symposium classicum peregrinum vándorkonferencia pázmány péter katolikus egyetem. università di messina brandeis university università di verona soriano nel cimino etnogenezis ókeresztény kultúra pogány hagyományok ókori kereszténység

Jantyik Csaba: „A pontos szövegmondás, a kötött forma katonás fegyelemre készteti az előadót”

2023. július 24. 06:00 - nemzetikonyvtar

Interjúk A háromszólamú vers hangzó Példatára kapcsán. Kilencedik rész

Munkatársunk, Deák-Sárosi László A háromszólamú vers – Új magyar verstan (Budapest, Üveghegy Kiadó, 2023) című kötetének kísérőkiadványa, a hangzó Példatár hangfelvételei könyvtárunk támogatásával hangstúdiónkban, a versvideók pedig Interjútárunkban készültek. Az alábbiakban Deák-Sárosi László – a hangzó Példatár elkészítésében előadóként részt vett – Jantyik Csaba színművésszel, rendezővel készített interjúját közöljük.
A kötet bemutatója 2023. május 18-án, csütörtökön 16:30 órai kezdettel volt könyvtárunk Ars Librorum terében.

Jantyik Csaba színművész könyvtárunk hangstúdiójában. Fotó: Deák-Sárosi László

Jantyik Csaba színművész, rendező 1964-ben született Békésen. A színjátszással először a szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán ismerkedett meg közelebbről, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, ahol 1987-ben sikeresen lediplomázott. Tizennégy évig a debreceni Csokonai Színház tagjaként számos nagy drámai főszerepet, valamint operett- és musicalhősöket játszott. 2001-ben a Budapesti Operettszínház tagja lett, de dolgozik a Madách Színháznak, és több prózai színházban is fellép, így például a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínházban vagy az Art-Színtér produkcióiban, ahol rendezőként foglalkoztatják.

Mit jelent Önnek előadóművészként a vers? Milyen önálló vagy közös versműsorokban vett részt?

A pontos szövegmondás, a kötött forma katonás fegyelemre készteti az előadót, de éppen ez a kihívás érdekel, mert így is meg kell találni az egyéni előadásmódot. Éveken át játszottuk a Máraira hangolva című versszínházi összeállítást, amelyben Márai- és Faludy-költeményeket adtam elő. Ezzel a produkcióval még a kaliforniai magyarokhoz is sikerül eljutnunk. Állami ünnepségeken is többször volt szerencsém fellépni Petőfi-, Vörösmarty- és Wass Albert-versekkel.

Hogyan fogadta a felkérést, hogy recitáljon el verseket a Deák-Sárosi László által szerkesztett verstani hangzó Példatárban?

Minden újdonság érdekel, mindenből tanulok valamit, így nagyon nyitottan álltam a feladathoz.

Lát-e valamilyen ellentmondást a dallamhangsúlyos nyomatékképzés és korábbi beszédtechnikai, versmegszólaltatási gyakorlata között, vagy ezeket könnyen össze tudta egyeztetni?

Egy-egy apró ponton talán másképp hangsúlyoztam, de alapvetően semmi problémát nem okozott ez a fajta megközelítés.

Ön szerint akadályozza-e a dallamhangsúly az egyéb művészi előadói eszközöket?

A magam részéről, nem éreztem, hogy gátolna az értelmi és érzelmi kifejezésben.

Miben látja ennek az új módszernek a hasznát, alkalmazhatóságát? Kiknek ajánlja?

Mindenképpen ajánlom mindenkinek, akinek a versekkel dolga akad, mert sokat segít a stílus elsajátításában, és a szöveg értelmezésében.

Milyen verses műsorban vagy önálló verses esten fog fellépni a közeljövőben?

Készítettem egy összeállítást, amely Trianon 100 címmel került volna bemutatásra itthon és Los Angelesben egyaránt, de sajnos a pandémia okán erre nem került sor, ezért bizakodom, hogy a közeli jövőben meg tudjuk valósítani.

Versvideó: Balassi Bálint Az Szentháromságnak első személye című verse Jantyik Csaba előadásában.

Deák-Sárosi László interjúja Jantyik Csaba színművésszel, rendezővel

A sorozat további részei: Első rész (Jónás Gabriella); Második rész (Havas Judit); Harmadik rész (Lázár Csaba); Negyedik rész (Szemerédi Bernadett); Ötödik rész (Lázár Balázs); Hatodik rész (Simon Péter); Hetedik rész (Széplaky Géza); Nyolcadik rész (Dóczy Péter);Tizedik rész (Dánielfy Gergely); Tizenegyedik rész

komment

Címkék: interjú wass albert vörösmarty mihály faludy györgy petőfi sándor balassi bálint márai sándor lázár csaba jantyik csaba simon péter szemerédi bernadett deák-sárosi lászló jónás gabriella havas judit lázár balázs interjúk a háromszólamú vers hangzó példatára kapcsán