A Hungari Dzsebedzsi Kulturális Egyesület XII. Élet a török a hódoltságban (1526–1946) című, a BTM vármúzeumban 2024. november 9. és 10. között megrendezett konferenciáján Hamvai-Kovács Gábor munkatársunk is előadást tartott.

Hamvai-Kovács Gábor A Szablya, mint történelmi hidegfegyver a 16-17. században című előadás fotóiból készült montázs

Egy késő őszi léptékkel mérve derűs hétvégén visszatért a „török kor” hangulata a budai várba. Ugyanis november 9-én és 10-én ismét megtartotta a Hungari Dzsebedzsi Kulturális Egyesület Élet a török hódoltságban című konferenciáját. Az egyesület gyökerei a törökkori (16-17. századi) magyar történelmi és katonai hagyományőrzés táptalajához nyúlnak, saját bevallásuk szerint hiánypótló tevékenységet végeznek. A 2013-ban alakult egyesület elnevezésében a dzsebedzsi szó is a katonai hagyományőrzéssel való kapcsolatot jelöli, hiszen ennek a török szónak a jelentése: fegyvermester. Az egyesület alapításában számos, a 16–17. századi katonai kultúrát rekonstruáló hagyományőr is részt vett, alapításuk óta számos rendezvény szereplői, határainkon innen és túl. Több tradicionális katonai és történelmi hadijáték-rendezvény állandó résztvevői (Gyula; Fülek; Sirok; Nógrád; Drégelypalánk; Eger; Sárospatak; Budapest, Gül Baba Türbéje).
És természetesen az egyesület alakulása óta megrendezi az Élet a török hódoltságban (1526–1718) című konferenciát. Az első konferenciára 2013-ban Egerben került sor, melyet hirtelen ötlettől vezérelve figyelemfelhívásként szervezték meg egynapos tanácskozásként, hogy mindenki tudtára adják, Egerben új hagyományőrző egyesület alakult, melynek hatásköre a hódoltság korának bemutatása oszmán szemszögből. Az első konferencián még nem volt egyértelmű, hogy ebből sorozat lesz és senki sem gondolta, hogy idén megrendezésre kerül majd a XII. előadássorozat is.
Az Élet a török hódoltságban konferenciasorozat 2021-ig Egerben székelt, majd a 2022-ben megrendezett, jubileumi X. konferenciától napjainkig – szervezési okokból – a BTM Vármúzeumban gyűlnek össze a konferencia előadói és a hallgatóságuk. Bár, ahogy a cím is utal rá, a konferencia az ún. török hódoltság időszakával foglalkozik, idén rendhagyó módon kiterjesztették az időhatárokat a második világháború végéig, miután a Magyar Országgyűlés erre az évre kihirdette a magyar–török kulturális évadot.
2022-től munkatársunk, Hamvai-Kovács Gábor is tart előadásokat ezen a konferencián. Témája meglehetősen speciális, a – török korban dívó – történelmi szablyavívást és az ehhez használható könyvtári forrásokat igyekszik összehozni egymással.
E témáról az előadó egy korábbi blogbejegyzésében olvashatók az alábbiak:

Ehhez kapcsolódóan idei előadásának címe és témája: A Szablya, mint történelmi hidegfegyver a 16-17. században. A szablya, mint a közelharc eszköze, a magyar hadviselésben kiemelten fontos szerepet játszott történelmünk során. Már a honfoglalás kori sírok leletanyagában megtalálható és még az I. világháború katonai alakulatainál is rendszeresített ezen fegyver.

Hamvai-Kovács Gábor A Szablya, mint történelmi hidegfegyver a 16-17. században című előadásénak egy diája

Miután könyvtáros előadóról van szó, ahogy a vívásról szóló előadásainál, úgy természetesen a megfelelő könyvtári forrásokat most is bemutatta. Számtalan régebbi és kortárs szerző műve közül néhány alapműnek számító munkát ismertetett. A bemutatott könyvek kiválogatása szempontjából a szűkre szabott keretek adta lehetőség mellett fontos tényező volt, hogy a történelmi hagyományőrzők mint elsődleges célközönség számára könnyen hozzáférhető és több szempontból is használható művek kerüljenek ismertetésre.
Így a fegyvertörténeti könyvek szerzői sorában az alfának és omegának számító Kalmár János tolla által napvilágot látott Régi magyar fegyverek című kiadvány vagy a másik alapmű, a Temesváry Ferenc és Lugosi József szerzők által írt Kardok. Temesváry Ferenc önállóan is írt több művet, melyek közül az előadó a Vas, ezüst és arany, a Kelet és Nyugat között, a Fegyverkincsek a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Fegyverkincsek, díszfegyverek és A Sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum fegyvergyűjteménye című műveket ismertette. A könyvválogatásba belekerült még Csillag Ferenc Kardok történelmünkben és Hidán Csaba László Kalmár János könyvének címére utaló műve, a Régi magyar fegyverek nem csak hagyományőrzők számára is.

Hamvai-Kovács Gábor A Szablya, mint történelmi hidegfegyver a 16-17. században című előadásénak egy diája

Kalmár János szerint bolgár–török örökségként ránk maradt honfoglaláskori szablyák legszebb reprezentánsa az ún. „Attila-kard” (Lelőhelye: Bécs, Kunsthistorisches Museum, Schatzkammer). Ez a szablyatípus 750–850 mm hosszú, 30–35 mm széles pengéjű, kissé előrehajló markolattal, melynek végét gömbölyded kupak zárja. Rövid keresztvasának gombban végződő szárai szögben megtörve a penge felé hajlanak.
Kalmár János szerint:

Ennek ellenére művében az egész korszakot átívelően bemutat tárgyi és képi forrásokat (Tinódi-, erdőtelki szablyák, Képes Krónika; templomi freskók, Szentkirálypusztán talált szablya).
Az újkori magyar szablya kialakulásában, fejlődésében a török hatás érvénysült. 1377 egy vízválasztó dátum a magyar hadtörténelemben, ugyanis ekkor, I. Nagy Lajos uralkodása alatt, Bulgáriában a Magyar Királyság először csatázott az Oszmán Birodalommal. A 14. század végétől megindultak az álandó harcok a törökkel. A lovas szpáhik használtak szablyát. Több történész, pl. Kalmár János szerint ez volt az alapja a magyar huszárok legjellegzetesebb hidegfegyverének. A keleti jellegű magyar szablya a 16. század során önállóan, egyedi úton fejlődött tovább. A törökös markolatkupak helyett a 18. századig a ferde levágású, sasfej formájú lezárást kezdték alkalmazni. Ez eredetileg kiformált madárfej volt, amely később stilizálódott. De emellett megtalálhatók a perzsa típusú, sajátságos markolattal rendelkező szablyák is. A 16. század során megfigyelhető a keresztvas hosszának növekedése. A 17. század első felében vagy talán már a 16. század második felében megjelent a markolatkupakot a keresztvassal összekötő kézvédő lánc. (Ekkor nyugaton különféle hárítógyűrű-rendszert alkalmaznak a kardoknál). Sajátságos konstrukció az ún. Pállfy-szablya, ahol a keresztvasból ún. kézvédő pánt nyúlik hátra. A kézvédő pántos (félkengyeles) szablyák a 17. században terjedtek el, ezekből alakult ki a 18. századra a kengyeles szablya. Külön szablyatípus a karabella, mely a Temesváry–Lugosi szerzőpáros könyve szerint a keresztvas alakja miatt a karavella típusú vitroláshajóról kapta a nevét. Valójában az arab keresztvas és a török szablya hibridjéről van szó. Ennek általában csont- és faburkolatú markolatának végét madárfej formájúra faragták. Fénykorát a 17. században élte, főleg a lengyelek szerették nagyon. Ezért a korszakban lengyel szablyának is nevezték.
A 18. században terjedtek el a szélespengéjű kengyeles szablyák, ezeket FRINGIA névvel illették. Ennél a szablyatípusnál téves elképzelés, hogy a Habsburg-idők bújtatott kuruckodó szellemében ez a név egy mozaikszó, melynek feloldása: Franciscus Rákóczi In Nomine Gentis Insurgit Armis. Téves ez az elképzelés, ugyanis a 16. századból is vannak FRINGIA felirattal ellátott szablyák. Ez a szó, valószínűleg egy szablyatípus elnevezése, egyes elképzelések szerint a török „fringi” szóból származik, ami frankot, vagyis nem török eredetű szablyát jelölhetett. A 19. században a szablyák markolatánál a kengyelt felváltotta az egész kezet védő markolatkosár és nagyon divatosak voltak az erősen ívelt pengéjű jurátusszablyák. Ez utóbbi fegyverek viszont valóban „kuruckodó” kifejezőeszközként is funkcionáltak, hiszen a keleti, ún. samsír szablyák pengéjét idézték. 1839-ben Pesten megjelent az első ismert magyar vonatkozású katonai vívókönyv, Chappon Luis: Theoretisch-practische Anleitung zur Fecht-Kunst. A 19-20. század fordulóján a szablya szinte kizárólagos vívófegyver szerepére utalnak a kortárs vívómesterek (Chappon Károly; Chappon Samu; Arlow Gusztáv; Sebetic Rajmund, Murz F.), akik a szablyavívást magyarul kardvívásnak hívják, a németben viszont a szó szerinti Schwertfechten szó helyett a szablyára utaló Säbelfechten szót használták.
Ezt követően a Magyar Nemzeti Múzeum 14 darab török kori szablya reprezentánsát mutatta be az előadó, melyek átfogóan jellemzik eme fegyver 16-17. században végbement változását, vagy mondhatjuk úgy is, fejlődését.

Hamvai-Kovács Gábor A Szablya, mint történelmi hidegfegyver a 16-17. században című előadásénak egy diája

Hamvai-Kovács Gábor
(Olvasószolgálati- és Tájékoztató Osztály)

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat százhuszadik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Lenkey Istvánt és gyűjteményét mutatja be.

Lenkey István a Kisgrafika Barátok Köre országos találkozóján, Szegeden (2011). A fotót készítette: Marton József Ferenc

A teológus, könyvtáros, magyar–történelem szakos tanár Imolay dr. Lenkey István (1941–2019) nevét sokan könyv- és kiadványszerkesztői, művészeti szakírói, helytörténészi és műgyűjtői tevékenységéről ismerik. Életének három fő helyszíne Putnok, Debrecen és Mohács volt, e térségekben gazdag kapcsolati hálót épített ki. Munkássága széles körű művelődéstörténeti tudásról tesz tanúbizonyságot.
Miskolcon született 1941. október 31-én, a reformáció napján. Gyermek- és diákéveit Alsószuhán, Imolán, a borsodi Dubicsányban és Putnokon töltötte.

Bakacsi Lajos számítógépes grafikája (2011). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

A középiskolát az ózdi József Attila Gimnáziumban kezdte, majd Mezőkövesden fejezte be. 1960 szeptemberében iratkozott be a debreceni Református Teológiai Akadémiára, ahol 1965 októberében lelkészképesítő vizsgával zárta tanulmányait. 1965-ben vette feleségül Semsey Klárát, aki akkoriban a Teológiai Akadémián tanársegédként dolgozott.
Lenkey István előbb segédlelkészként, majd a Debreceni Református Kollégium főigazgatói irodájának vezetőjeként tevékenykedett, később ő lett a Nagykönyvtár folyóirattárosa, a Teológiai Akadémia Szakkönyvtárának vezetője, de volt tanár, nyomdai korrektor, tipográfus, szedőtermi művezető, könyvtervező és -szerkesztő, továbbá a Mécs László Lap- és Könyvkiadó főmunkatársa is. 1974 és 1977 között a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem könyvtár szakán folytatott tanulmányokat, a későbbiekben pedig a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar és történelem szakát is elvégezte, utóbbi helyen doktorált.
Rendszeresen publikált hajdú-bihari, Nógrád megyei lapokban, üzemi újságokban, az Alföldben, a Könyvtárosban, a Köznevelésben és a Kisgrafikában. Az 1988–89-es évek fordulóján Babarcra, majd 1992-ben Mohácsra (Mohács-Szőlőhegyre) költözött.

Csiby Mihály linómetszete (1999). Jelzet: Csiby/260 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Mohácsi Hírlap rovatvezetője, három évig a Mohácsi Művészeti Társaság elnöke volt, rendszeresen publikált a pécsi Kalligráfiában, 1998-tól a Hetedhéthatár munkatársaként dolgozott. Mohácsi séták (Mohács, Média Mohács Kft., 1997) címmel Tardos Máriával társszerzésben útikönyvet jelentetett meg.
2004-ben egyik alapítója lett a HegyiBeszédesek (!) Baráti Társaságának, melynek tagjai irodalmi és művészeti érdeklődésű emberek, köztük költők, festők, grafikusok és fafaragók. E társaság révén rendszeresen jelentetett meg a térség helytörténetével, irodalmával kapcsolatos kiadványokat. 2014-ben a Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesület és a Hanvai Tompa Mihály Baráti Kör tagjaiból jött létre a Tompa Mihály Emlékévet előkészítő bizottság, amelynek Lenkey István is aktív tagja volt. A Gömör vidékéről származó Lenkey ifjúkorában Tompa versein nevelkedett, ezért is volt szoros a kötődése a rimaszombati születésű költőhöz.

László Anna rézkarca (1986) Tompa Mihály Az én lakásom című verse nyomán. Jelzet: Exl.L/429 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

2015-ben Lenkey közreműködésével és szerkesztésében jelent meg Tompa Mihály Virágregék című kötete, Repity Aranka 38 akvarelljével. Lenkey 2017-re, a költő születésének bicentenáriumára összeállította Tompa Mihály bibliográfiáját („Ősszel születtem én: tavasz leend, mikor rám esteledik...”. Bibliográfia a 200 éve született Tompa Mihály életéről és munkásságáról), amely az 1846-tól 2016 nyaráig Tompa Mihálytól és Tompa Mihályról megjelent könyvek és egyéb publikációk jegyzékét 22 szempont szerinti csoportosításban, 3078 tételben adja közre. Az eddigi legátfogóbb Tompa-bibliográfia a Gömöri Múlt és Jelen című könyvsorozat VI. köteteként jelent meg, e blog szerzője írt róla recenziót a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 2017. júniusi számában.

„Ősszel születtem én: tavasz leend, mikor rám esteledik...”. Bibliográfia a 200 éve született Tompa Mihály életéről és munkásságáról, szerk. Imolay Lenkey István, Gömörszőlős – Putnok, Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesület, 2017. (A könyv borítója) – Törzsgyűjtemény

A művészeti érdeklődésű Lenkey István jelentős műgyűjteményt hozott létre. Kollekciójában olajfestmények, rézkarcok, fa- és linómetszetek, tűzzománc képek, üvegfestmények, kerámiák is helyet kaptak, emellett éremgyűjtéssel is foglalkozott. A képzőművészet területén kezdettől fogva élénk figyelemmel kísérte a grafika, ezen belül a kisgrafika világát.

Józsa János fametszete (1976). A kép forrása: magángyűjtemény

Putnokon már gyerekkorában megismerkedett a könyvjegyekkel Pásztor Pál evangélikus lelkész révén, aki több ex librist is ajándékozott a számára. Ez szolgált gyűjteménye alapjául. Újabb hatás egy évtized múlva, a debreceni Teológiai Akadémia hallgatójaként érte, itt találkozott Nagy Dezső lelkész-könyvtárossal – a tőle kapott duplum ex librisekkel kezdte el a komolyabb gyűjtést és cserét. Szentesi Flórián révén 1962-től tagja lett a pécsi kisgrafikakörnek, majd részt vett a Réthy István által Debrecenben tartott tagtoborzón, amelyen csatlakoztak a budapesti Kisgrafika Barátok Köréhez (KBK).
Alapító tagja, majd 1974-től több éven át titkára volt az 1973-ban megalakuló debreceni Ajtósi Dürer Ex libris-gyűjtő Körnek (ADEK). Több műben ismertette a debreceni és más grafikusok tevékenységét, többek között a Debreceni Pedagógus Művelődési Ház Ajtósi Dürer Ex libris-gyűjtő Köre kiadványaiban az 1970-es években. Utóbbiakban a korabeli grafikusok közül például Bordás Ferenc, Menyhárt József, Gy. Szabó Béla, Stettner Béla, Nagy Árpád Dániel, Szilágyi Imre és Várkonyi Károly szerepeltek 12-12 alkotással.

Menyhárt József fametszete (1974). Jelzet: Exl.L/114 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Több albumhoz Lenkey István írta a bevezetőt, a katalógusok összeállításában nagy segítségére volt Semsey Andor jogász, művészeti szakíró. Emellett a hajdúhadházi Földi János Nagyközségi Könyvtár (később hajdúhadháztéglási Földi János Városi Könyvtár) kisgrafikai füzetek sorozatában, a könyvtár kiadásában több műve jelent meg, köztük Józsa János, Menyhárt József, László Anna és Korda Béla alkotásjegyzéke, dr. Semsey Andor munkásságának bibliográfiája.
Lenkey István 1980 és 2015 között a Kisgrafika Barátok Köre intézőbizottsági tagjaként előadásokat tartott, kiállításokat rendezett, emellett számos cikket írt grafikusokról, ex libris gyűjtőkről és grafikai rendezvényekről a Kisgrafikában, valamint egyéb folyóiratokban, kiadványokban, múzeumi évkönyvekben. Elkészítette a Kisgrafika folyóirat repertóriumait, melyek 1972-től 2016-ig a KBK kiadásában jelentek meg.
A külföldi ex libris kongresszusok közül eljutott a luganói, linzi és a mönchengladbachi rendezvényekre. 1991-ben egyik szervezője volt a Duna menti országok Első Nemzetközi Ex libris Találkozójának. A külföldi ex librist készítő grafikusok közül személyes kapcsolatot épített ki a lengyel Wojciech Jakubowskival, az orosz A. Kalasnyikovval és a spanyol szerzetessel, Oriol M. Divível.

Oriol M. Diví fametszete (1976). Jelzet: Exl.L/115 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Lenkey ex libris gyűjteménye gyarapodásán nagyot lendített, hogy Kovács József (1915–1996) pécsi gyűjtő hagyatéka az örökösök révén őhozzá került. Lenkey közel száz ex librist rendelt a saját nevére, ezek alkotói közt szerepel például Andruskó Károly, Diskay Lenke, Fery Antal, Józsa János, Nagy Árpád Dániel, Kékesi László, Bálint Ferenc, Menyhárt József, König Róbert, Stettner Béla, Szilágyi Imre, Baász Imre, Varga Nándor Lajos, Várkonyi Károly, Vén Zoltán, Vertel József, Vecserka Zsolt, Vincze László, Sós Zsigmond és Oriol M. Diví.
Kisgrafikai gyűjteményében az ex librisek mellett fontos helyet töltöttek be az alkalmi grafikák, melyekből különösen a karácsonyi, újévi időszakban akár 5-600 lapot is postázott barátoknak, gyűjtőknek.
Ex libris kollekciója gömöri és irodalmi vonatkozású darabjaiból nyújt ízelítőt az Írók, költők, irodalmi illusztrációk az ex librisen, alkalmi grafikán és a kisgrafikán (1984) című kiállítási katalógus. Kedvelt költőjére, Tompa Mihályra emlékezve számos grafikussal készíttetett ex librist, köztük Vén Zoltán, László Anna, Ürmös Péter, Kőhegyi Gyula, Bakacsi Lajos, Baranyai Ferenc és Repity Aranka művészekkel. Drámaiságával kiemelkedik A madár, fiaihoz (1852) című Tompa-verset idéző Vén Zoltán-grafika a költő portréjával és lekötözött, szárnyaszegett madarakkal, emellett a keleméri református templom és a Tompa Mihály Emlékház épületével.

Vén Zoltán rézkarca (1980). A kép forrása: magángyűjtemény

A Lenkey nevére szóló ex libriseken szintén gyakoriak a történelmi vonatkozások, a magyarságra utaló és az egyházi motívumok. Csiby Mihály egy ex librise Ruyter Adorján (1607–1676) holland tengernagynak, a nápolyi gályákra küldött magyar protestáns lelkészek megszabadítójának állít emléket.

Csiby Mihály linómetszete (1975), Csiby/35 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Lenkey István sokoldalú szakírói-bibliográfiai munkásságáról 75. életéve betöltése alkalmából készült átfogó kiadvány Számadás (2016) címmel, dr. Lenkeyné dr. Semsey Klára, Siposné Lenkey Klára és Lenkey István szerkesztésében. Ebben az önálló és társszerzős írásoktól, tanulmányoktól kezdve a műalkotások ismertetésén át a kiállítási megnyitóbeszédekig követhetjük nyomon az életművet, sőt, a nevére szóló ex librisek, alkalmi grafikák regisztere is fellelhető a kötetben.
Lenkey nemzetközi kiterjedésű képzőművészeti gyűjteményéből többször is nagyobb mennyiséget adományozott közgyűjteményeknek, például 2008-ban, majd 2010-ben a putnoki Holló László Galériának, emellett a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárának, az Iparművészeti Múzeumnak, az Országos Széchényi Könyvtárnak és a szegedi Somogyi-könyvtárnak.
A kimagasló munkásságáért 2009-ben Tompa Mihály-emlékplakettel és Pro Gömör-díjjal, 2018-ban Mohács Város Tisztelete Jeléül kitüntető díjjal jutalmazott Lenkey István lelkész-könyvtáros bemutatását Tompa Mihály Emlékezet című verséből vett idézettel zárom, melyet egy nevére szóló, portréját ábrázoló grafika is megörökít:

Baranyai Ferenc rézkarca Lenkey István portréjával (2015). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Irodalom:

• Lenkey István: Találkozásom az ex librissel. Hogyan lettem gyűjtő?, Kisgrafika, 2008/1. sz., 6–8.
• Számadás. Bibliográfia Imolay Dr. Lenkey István munkásságáról, szerk. dr. Lenkeyné dr. Semsey Klára, Siposné Lenkey Klára, Lenkey István, Mohács, HegyiBeszédesek Baráti Társasága, 2016.
• Szarvas István: Gömörországtól Baranyáig, Hetedhéthatár, 2011. november 27.
• Vasné Tóth Kornélia: Egy lelkész-könyvtáros halálára. In memoriam dr. Lenkey István (1941–2019), Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2019/4. sz., 35–38. (nekrológ)
• Vasné Tóth Kornélia: Írj, s megmondom ki vagy! Egy tudós könyvtáros és egy költő bibliográfiája, Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2017/6. sz., 44–49.
• Vasné Tóth Kornélia: Nemzeti panteon. A nagy triász (Arany, Petőfi, Tompa) ex libriseken. In: „Volt a hazának egy-két énekem” Arany 200, Bibliotheca Scientiae et Artis 10., szerk. Boka László – Rózsafalvi Zsuzsanna, Budapest, Bibliotheca Nationalis Hungariae – Gondolat Kiadó, 2018, 151–169.
• Zsuponyó Ujváry Mária: Újabb exlibris-adományok a putnoki Holló László Galériának, Hetedhéthatár, 2011. január 19.

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész; 84. rész; 85. rész; 86. rész; 87. rész; 88. rész; 89. rész; 90. rész; 91. rész; 92. rész; 93. rész; 94. rész; 97. rész; 98. rész; 99. rész; 100. rész; 101. rész; 102. rész; 103. rész; 104. rész; 105. rész; 106. rész; 107. rész; 108. rész; 109. rész; 110. rész; 111. rész; 112. rész; 113. rész; 114. rész; 115. rész; 116. rész; 117. rész; 118. rész; 119. rész

Ekecs Géza – Cseke László – neve vitathatatlanul összeforrt a Szabad Európa Rádió és a magyar rádiózás történetével. Mielőtt a Szabad Európa Rádió egyik legnépszerűbb műsorának, a Teenager partynak szerkesztője lett, fiatal újságíróként közel 10 éven keresztül a Münchenből sugárzó rádió úgynevezett Monitoring, azaz Rádiófigyelő Osztályán dolgozott. Ezt az egységet bízták meg azzal, hogy a magyarországi adók híreit, műsorait figyelje, az ott dolgozó kollégák írták le és foglalták össze az elhangzottakat, majd továbbították a szerkesztő kollégákhoz.

Ekecs Géza – Cseke László a Szabad Európa Rádió stúdiójában  – Történeti Fénykép- és Interjútár

1956. október 30-án délután 15.05-kor hangzott el a Kossuth Rádióban a kommentár, az immár Szabad Kossuth Rádió indulását jelezve, melynek sorai a magyar forradalom legendás szállóigéjévé váltak: „A rádió hosszú évekig a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.”

Rádióműsor. Részlet. Elhangzott: Szabad Kossuth Rádió, 1956. október 30. 15 óra 5 perc – Történeti Fénykép- és Interjútár

Ekecs Géza egy 2005-ben készült interjúban Hanák Gábor történésznek mesélt arról, hogyan fogadták ezt a közleményt a Szabad Európa Rádió szerkesztőségében.

Interjúrészlet Ekecs Gézával, a Szabad Európa Rádió egykori szerkesztőjével. 2005. augusztus 15. Kérdező: Hanák Gábor. Operatőr: Kurucz Sándor – Történeti Fénykép- és Interjútár. Megtekinthető: Youtube videómegosztó

  Lukács Bea (Történeti Fénykép- és Interjútár)

Igazságról, hazugságról, életről és halálról. Határon túli magyarként nagyon fontos, hogy több lábon álljon az ember, és ha még marad a rengeteg munka mellett egy kis szabadidő, lehet írni verseket akár a halálról is. Zágorec-Csuka Judit szerint a vers: csábítás, beteljesülés, dráma, önámítás, szépség és vonzalom.

A Lendvai Könyvtár és Kulturális Központ igazgatójával, Zágorec-Csuka Judittal, Jókai-díjas szlovéniai, muravidéki magyar költővel, íróval, műfordítóval, könyvtárossal beszélgetett Tóth Péter, a nemzeti könyvtár webes tartalompakolója. Solymosi Ákos hangmérnök segítette a csevej elkészítését.

Tartalomjegyzék Judit gondolataival:

01:30 Könyvtáros diplomával újságíróként
03:56 Több lábon állni nem mindig sikerélmény
05:15 Mindig magyarul beszéltünk, a középiskolában kellett megtanulni a szlovén nyelvet
09:30 Serkent a többnyelvű környezet
12:10 Multikultis közegben élni
15:06 Mariborba is mehettem volna doktorálni, de Budapestet választottam
18:30 Közös magyar projekt a Kultsár-kultusz
24:02 Tovább bővítjük a digitális adatbázisunkat az OSZK segítségével
27:10 170 ezer könyvből 40 ezer magyar nyelvű könyv a lendvai könyvtárban
32:30 Évente 160 különböző programot szervezünk
34:18 Találkozásom Makovecz Imrével
36:35 Nem lehet az embert motiválni
41:20 Kreatív foglalkozás, igazi elmélyedés az írás
44:38 Ma is ugyanazokkal küzdünk, mint 30 évvel ezelőtt
46:50 Sokféle hazugság van a világban, nem kivétel a kisebbségi sors
52:10 Tanulmányt írni teljesen más, mint szépirodalmat írni
53:10 A Boráros téri csoda
56:20 A szív akkumulátora

Linkek: A szív akkumulátora: https://mek.oszk.hu/18800/18828/

Lendván az OSZK részvételével ünnepelték a 450 éve nyomtatott első magyar nyelvű könyvet http://www.oszk.hu/hirek/lendvan-az-oszk-reszvetelevel-unneplik-450-eve-nyomtatott-elso-magyar-nyelvu-konyvet

Lendvai Könyvtár és Kulturális Központ https://www.kkl.si/hu/

Nemzeti könyvtárunk alapításáról minden év november 25-én ünnepi műsorral, valamint munkatársaink kitüntetésével és elismerések odaítélésével emlékezünk meg. A Széchényi Ferenc-emlékérem 1989 óta az aktív munkatársainknak adható legmagasabb intézményi elismerésünk, amely a könyvtárban életpályajelleggel eltöltött hosszú szolgálati időért és a kimagasló munkateljesítményért vagy jelentős tudományos tevékenység alapján ítélhető oda annak emlékezetére, hogy 222 évvel ezelőtt, 1802. november 25-én kelt adománylevelével gróf Széchényi Ferenc a nemzetnek ajándékozta könyvekből, kéziratokból, metszetekből, térképekből és érmekből álló hungarikumgyűjteményét, s ezzel megalapítója lett a nemzeti könyvtárnak.
Idei díjazottunk Érdi Marianne könyv-, papír-, és bőrrestaurátor művész, az Állományvédelmi és restauráló osztály helyettes vezetője, aki 2024. november 25-én vette át könyvtárunk északi olvasótermében a Széchényi Ferenc-emlékérmet. Munkásságát Horváth Diána, az Állományvédelmi és Restauráló Osztály vezetője méltatta.

Érdi Marianne, a Széchényi Ferenc-emlékérem 2024-es díjazottja az Állományvédelmi és Restauráló Osztály őt laudáló vezetője, Horváth Diána és Rózsa Dávid főigazgató társaságában. Fotó: Visky Ákos

Az alábbiakban Horváth Diána laudációját közöljük Érdi Marianne-ről.

Érdi Marianne, a Széchényi Ferenc-emlékérem 2024-es díjazottja. Fotó: Visky Ákos

Horváth Diána
(Állományvédelmi és Restauráló Osztály)

Vonatkozó blogbejegyzéseink:

• Érdi Marianne: „Jól elvagyok a régi könyvekkel”. In: OSZK PODCAST 2023 S01E06, 2023. május 28.
• Kastaly Beatrix: Magyar Örökség Díjas a pergamenkódex restauráló eljárásunk, 2017. április 3.

Kádár Erzsébet (1901–1946) neve ugyan időről időre felbukkan a szakirodalomban, személyéről mégis csupán kevesen tudnak, és kifejezetten kevéssé kutatott szerzőnek tekinthető. Pályafutása festőként indult, majd viszonylag későn kezdett írni: ennek ellenére kétszer is elnyerte a Baumgarten-jutalmat, írásait kortársai is nagyra tartották. Hagyatékának döntő részét Kézirattárunk őrzi a Fond 406-os jelzet alatt. 
Az írónő Aradon született 1901. március 3-án, itt töltötte gyermekkorát is. Apja, dr. Csernovics Diodor magas pozícióban álló politikus, míg édesanyja, kádári Duka Olga nemesi családból, a Délvidékről származó bárónő volt. Anyja nemesi előneve nyomán vette fel később a Kádárt művésznévként. 1920-ban feleségül ment a grúz királyi családból származó, íróként munkálkodó Dadányi Györgyhöz, akivel házassága hamar véget ért: Egyetlen kislányukat, Dadányi Évát a fiatal nő egyedül nevelte fel. 

Kádár Erzsébet Alkotás úti otthonában

A trianoni békediktátum eredményeképp a család anyagi helyzete erősen megromlott, így 1922-ben Aradról Budapestre költöztek. Festőnek készült, tehetsége már korán megmutatkozott: amikor lánya bentlakásos iskolába került, 1924-től a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán – ma Magyar Képzőművészeti Egyetemen – kezdett tanulni. A főiskolán a festészetben a posztimpresszionista irányt követő Szőnyi István tanítványa lett, később ösztöndíjas volt Olaszországban, de élt és alkotott a szentendrei művésztelepen is. Tanulmányait apja halála miatt mindössze néhány félév múlva kénytelen volt befejezni, az elkövetkezendő években rajzoktatásból igyekezett megélni. 

Kádár Erzsébet főiskolai igazolványa leckekönyvében

Kizárólag a művészetből viszont nem tudta magát fenntartani, így 1931-ben a Budapesti Hírlapnál vállalt állást illusztrátorként. Eleinte valóban kizárólag ezzel foglalkozott, de az évek alatt fokozatosan sodródott az írás felé, és ebben is kifejezetten tehetségesnek bizonyult. 1935-ben a Nyugat novellapályázatán a legjobb négy közé jutott Reggeltől estig című novellájával – 318 beérkezett pályamű közül –, míg egy évvel később, 1936-ban ez meg is jelent a lapban. Közben a festéssel végleg felhagyott, de kiváló kritikusnak és publicistának is bizonyult: írásait a Nyugaton kívül rendszeresen közölte a korszak másik két neves lapja, a Napkelet és a Vigilia egyaránt. 
Kádár „diadalmenete” folytatódott, hiszen 1940-ben és 1946-ban is Baumgarten-jutalommal értékelték munkásságát. 1944-ben, azaz éppen 80 éve pedig megjelent első és egyetlen novelláskötete, a Harminc szőlőskosár. Kádár a legfőképp önéletrajzi ihletésű novellákat tartalmazó kötetért megkapta a méltán járó szakmai elismerést, viszont szélesebb körben mégsem lehetett nagyobb visszhangja a háború miatt – nem sokkal Budapest bombázása előtt járunk. Ezen kötet kiadói korrektúrapéldányát is a Kézirattár őrzi: ebből bizonyosan tudható, hogy eredetileg egy másik novella, a Csók és festék lett volna a címadó mű, még a példányon is ez szerepel.

A szerző egyetlen kötetének korrektúrapéldánya autográf bejegyzéssel

Kádár prózáját rendre Kaffka Margitéhoz hasonlítják: szikár írásmódjában nincsenek felesleges szavak, mindezek ellenére írásaiban sem marad titok, hogy szerzőjük magas szinten foglalkozott a képzőművészettel. Szereplői egyrészt gyakorta művészek, másrészt az általa megjelenített képi világot is vérbeli festőként láttatja az olvasóval művészi szín- és hangulatábrázolásaival. Rendkívüli pszichológiai érzékenységgel ír különböző női sorsokról. Nincsenek hatalmas, látványos drámák: női karakterei csendben próbálnak alkalmazkodni környezetükhöz, igyekeznek belesimulni azon elvárások körébe, amelyeket a társadalom és a család támaszt feléjük, még akkor is, ha nem érzik magukat jól ezekben a szerepekben – és rendszerint az ezekből fakadó, belső ellentétek válnak a konfliktusok alapjává. 

Értesítés az 1946-os Baumgarten-jutalom folyósításáról

Annak ellenére, hogy szélesebb körben nem lehetett ismert a kötet az akkori társadalmi és politikai helyzetből kifolyólag, a szakmai sikereket tekintve Kádárnak minden oka meg lehetett volna az elégedettségre – csakhogy magánéletét két dolog is beárnyékolta. Egyrészt anyagilag nem tehette meg, hogy felhagyjon az újságírással, így kénytelen volt továbbra is megtartani állását a Milotay István által vezetett, fasiszta és háborúpárti szemléletet követő Új Magyarságnál. Mindemellett életében az egyik legfontosabb személy, Illés Endre is sok fájdalmat okozott neki: 1937-től szeretői viszonyban álltak. Illés egyengette Kádár karrierjét, viszont levelezésük tanúsága szerint számos esetben méltatlanul bánt vele, gyakran megalázta, kézirataiba rendre belejavított – az írónőt érthető módon elkezdte felemészteni ez a kapcsolat. Illés nem vált el feleségétől Kádárért, sőt a háború végeztével elhagyta őt másért. Kézirattárunk levelezésükből 92 darab, Kádártól Illésnek szóló levelet őriz, viszont a hagyaték ezen része azok érzékeny volta miatt zárt. 
Kádár Erzsébetnek az átalakuló világban egyedülálló nőként, magányos alkotóként kellett helytállnia, ami mentálisan is megviselte. 1946. április 25-én bekövetkezett halála is sok kérdést feltételez: halálát lakásában történt gázszivárgás okozta, azt viszont, hogy baleset vagy önkezűség történt, már homály fedi. 
Az irodalmi kutatások tekintetében is háttérbe szorult, ennek ellenére időnként vannak törekvések Kádár kanonizálására. Halála után, 1966-ban kiadták ismert elbeszéléseit összegyűjtve a Kegyetlenség című kötetet, melyben Vas István is méltatja: szerinte Kádár az a szerző, akit „sem folytatni, sem elfelejteni nem lehet”. 1993-ban a Ritka madár című kötetben jelentettek meg válogatást publicisztikájából. 2020-ban a Petőfi Irodalmi Múzeum állított össze festményeiből tárlatot Egy írónő modellt áll címmel – 2021-ben szintén a PIM kiadta az írónő novelláit a Csók és festék cím alá rendezve, míg ugyanebben az évben az Európa Kiadó adta ki novelláit Az utolsó őzbak című kötetben.
Egyelőre feldolgozatlan hagyatéka kifejezetten gazdag, számos lehetőséget tartogat a kutatás számára: találhatók benne különböző családtörténeti dokumentumok, számlák, levelezések, orvosi dokumentumok, továbbá novelláinak kéziratai, számos lektori jelentés, de akadnak elkezdett – és sajnos soha be nem fejezett – regényvázlatok is. Annak ellenére, hogy Kádár Erzsébet irodalmi munkássága csupán tíz évre korlátozódhatott, a hagyaték nem csupán mennyiségében figyelemreméltó, hanem tartalmában is egy roppant változatos, kutatásra alkalmas és érdemes anyag, amelynek részletesebb vizsgálata sokban gazdagíthatná a magyar irodalmat.

Baranyai Laura (Kézirattár)

Felhasznált irodalom:

• A Nyugat novellapályázata. A bírálóbizottság jelentése. In: Nyugat, 1935, 12. szám, 477–478.
• Kádár Erzsébet: Az utolsó őzbak, Budapest, Európa Kiadó, 2021.
• Kádár Erzsébet: Harminc szőlőskosár, Budapest, Franklin-Társulat, 1944.
• Kádár Erzsébet: Kegyetlenség, Budapest, Magvető Kiadó, 1966, 11.
• Kádár Erzsébet: Ritka madár, Budapest, Századvég, 1993.
• Kocsis Katica: Egy írónő modellt áll. In: A Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai blogja, 2020. 07. 01.

Ki ne hallott volna már a híres 6:3-as magyar győzelemről? Ez egy olyan sportsiker a magyar labdarúgás történetében, amely feltette Magyarországot a világ labdarúgó térképére. Az angolok szenvedtek vereséget ezen a napon, akik hazai pályán veretlenek voltak 90 éven keresztül, így méltón viseli az évszázad mérkőzése címet ez az esemény.

Az Aranycsapat 1953-ban. A kép forrása: Wikipédia

A sajtó az alábbi cikket közölte a mérkőzésről:

A nagy mérkőzés előtt az állami edző nyugalomra, higgadtságra intette a játékosokat. Ne érezzék kevesebbnek magukat, csak azért, mert nem hazai pályán játszanak, hanem Angliában, a labdarúgás egyik őshazájában. Az angol csapat talán arra számított, hogy az idegen földről érkező csapat meg lesz illetődve ezen a pályán. Azonban a magyarok már az első percben gólt szereztek, így ez megadta nekik a kellő önbizalmat a folytatáshoz. A következő gólt is a magyar válogatott szerezte, ám Puskás teljesen szabályos gólját nem adta meg a holland játékvezető. Talán ez az ítélet is közrejátszott, hogy legendás lett a mérkőzés. A meccs folytatásában az angolok kiegyenlítettek és lendületet kaptak, már-már veszni látszott a mérkőzés. Ezt követően több gól is esett mindkét fél részéről. A félidő után már látszott a magyar fölény mind a gólokból, mind a pályán mutatott játékból. A végeredmény 6:3 lett Magyarország javára. Újságírók szerint nagyobb arányú is lehetett volna az angolok veresége, ha a játékvezető megadja a szabályosan szerzett gólt vagy a számos kihagyott helyzetből gól születik, mert több veszélyes támadásból nem sikerült eredményesnek lenni, azonban így is történelmi lett a győzelem.
A mérkőzés után 15 perccel íródott egy vers:

Az Aranycsapat feltételezések szerint megnyerte volna az 1958-as világbajnokságot, ha nem tör ki a forradalom 1956-ban.

Nagy Béla (MNMKK OSZK
Országos Idegennyelvű Könyvtár, Szolgáltatási Osztály)

Felhasznált irodalom:

• Feleki László: Magyarország-Anglia 6:3. In: Népsport: Demokratikus sportlap, a Nemzeti Sport Bizottság hivatalos lapja, [Budapest], [Nemzeti Sport Biz.], 9. évf., 236. szám (1953. november 26.), 1–3.
• Raduly József – Szász Zoltán – Rózsaligeti László – Fenyvesi Máté: Az Aranycsapat örökösei: a Kádár-korszak válogatottja, a Vasas és a Ferencváros, [Nagykanizsa], Alma Mater Zala Bt., 2018. 
• David Bailey – Illés Róbert: Az Aranycsapat története, [Budapest], [Helikon], 2023.
• Dénes András: A magyar futball hőskora, [Budapest], [MLSZ], 2023.
• Matt Clough – Bartók Imre: 6:3. A meccs, amely örökre megváltoztatta a futballt, [Budapest], [Athenaeum], 2023.
• Dénes Tamás: A magyar futball profikorszaka. Az MLSZ Budapesti Igazgatóságának labdarúgás-történeti konferenciája, [Budapest], [MLSZ], 2024.
• Moncz Attila: A futballtörténelem 100 legendás pillanata, [Budapest], [Aréna 2000], 2011. 
• Őry László – Szeifried Zoltán: Emlékalbum, [Budapest], [Kárpátok Művelődési és Kulturális Egyesület], 2013.
• Pozsgai Győző: Foci-históriánk 100 éve, 1923–2023, [Abda], [II. Rákóczi Ferenc Kulturális Alapítvány], 2023.

Ady Endre és Léda, azaz Diósy Ödönné Brüll Adél szerelme tagadhatatlanul tekinthető a magyar irodalom egyik legdiszharmonikusabb kapcsolatának: erről nem csupán a költő versei tanúskodnak, hanem levelezésük is. Levélváltásuknak nagy hányada maradt fent, leveleik ma jellemzően közgyűjtemények tulajdonában állnak. Kettejük levelezésének egy jelentős részét Kézirattárunk őrzi.
Levelezésük itt található része három forrásból került a Kézirattár állományába: a legtöbb tétel Révész Bélától, Ady egykori barátjától és életrajzírójától érkezett, aki Lédától és testvérétől, Brüll Bertától vásárolt nagy mennyiségben Adyhoz köthető dokumentumokat. Továbbá Révésztől kerültek anyagok orvosához, Nádor Henrikhez is, aki maga is Ady-kedvelő volt: ezek a dokumentumok Ady egykori titkára özvegyétől, Steinfeld Nándorné jóvoltából érkeztek be.
Ezen kéziratos levelek felvétele vált digitálisan elérhetővé a Copia felületén: döntő többségüket Ady Lédának küldte, kisebb részük Léda által íródott a költőnek – de olyan tételekből is szép számmal találhatók az anyagban, melyeket Ady a Diósy házaspárnak, Lédának és Ödönnek címzett.

Az Ady által Léda számára Párizsba küldött levelek esetén mindenképpen érdemes kiemelni a kettős címzést, amely remekül illusztrálja kapcsolatuk dinamikáját. A francia fővárosban Léda levelei két címre szóltak: Ady a Diósy Ödönnel – általa is használt becenevén Dodóval – közös címére, közös lakásukra küldte azokat a leveleket, amelyeket kettejüknek szánt, vagy legalábbis azokat, amelyeket a nő férje is láthatott. Ezzel szemben postán maradóként érkeztek a kifejezetten bizalmas tartalmú levelek, amelyekről ő maga is úgy gondolta, csak kettejükre tartoznak: tehát a Párizsba küldött levelek címzés alapján tartalmilag is elkülönülnek egymástól.

Ady Endre levele Diósy Ödönhöz és Diósy Ödönnéhez. Bécs, 1908. június 23. Autográf. Raktári jelzet: Fond 74/4a/4. – Kézirattár. A kép forrása: Copia

Ady és Léda – illetve esetenként Diósy Ödön, akivel Ady a levelekből is érezhetően jó kapcsolatot ápolt – levelezése alapján folyamatosan nyomon követhetők kapcsolatuk hullámvölgyei. Két impulzív, egymást hol rajongással imádó, hol pedig egymást már-már gyűlölő ember viszonya volt ez, tele folyamatos közeledésekkel és távolodásokkal, egyszóval: valódi héja-nász – és ez a kapcsolat nem csupán Ady magánéletét és költészetét határozta meg alapjaiban, hanem a magyar irodalomban is örök nyomot hagyott.

Ady és Diósyné 1903-ban találkoztak először, amikor Adél Párizsból hazalátogatott Nagyváradra. Kettejük megismerkedésének története több visszaemlékezésből is ismert, ám mindegyik máshogy, mást hangsúlyozva meséli el az eseményeket. Ami biztosnak tűnik, hogy a fiatal költőt azonnal elbűvölte a nála hat évvel idősebb asszony. Levelezésük rögtön megkezdődött, és a kilenc éven át tartó kapcsolat alatt folyamatos volt.
Léda igazi múzsa volt Ady számára, ihlető közeg, még ha ez az ihletettség nem is az addig megszokott pátosz hangján festette le a szerelmet. Megismerkedésük után pár héten belül, már 1903. szeptember 13-án megjelenik az első Léda-vers, A könnyek asszonya a Nagyváradi Napló hasábjain. A vers később a Még egyszer című kötetében jelent meg 1903-ban, majd később a költői hírnevet meghozó Új versek című kötetbe is átemelte a Lédához szóló versek ciklusába. A kapcsolat bonyolult, amellett, hogy boldogságot ad, fel is őrli a lelket. Szerelmi bánatról, elvesztésről, fájdalomról korábban is írtak verset, ám ahogy Ady egyre inkább rátalál saját költői hangjára, úgy teremti meg ennek a kettős, egymástól elszakadni képtelen, mégis egymást folyton maró ember vívódásának lírai beszédmódját.

Az 1906-ben megjelent Új versektől kezdve amíg a kapcsolat tartott, minden kötetében saját ciklust kapnak a Lédához szóló költemények. Közülük az egyik legismertebb költemény, a Héja-nász az avaron, melyben nem a hímzett falvédők boldog galambjaiként, hanem két ragadozó madárként jelenik meg a szerelmes pár, akik szerelmükben sem tudják nem bántani egymást.

Kilenc éven át tartó kapcsolatuk nemcsak a levelezésükben, de Ady költeményein keresztül is követhető, így a végét is megörökítik versei. Az első a Valaki útravált belőlünk című költeménye, mely a Nyugat lapjain jelent meg 1912-ben. Ezt még követte a végleges, és mindenki számára ismert szakítóvers, az Elbocsátó, szép üzenet, melynek szintén a Nyugatban megjelent közlése után Ady és Léda már nem találkoztak többet.

Feke Eszter – Baranyai Laura (Kézirattár)

2024. október 2−4-én Korondi Ágnes kolléganőnk részt vett a jászvásári Alexandru Ioan Cuza Tudományegyetemen (Universitatea „Alexandru Ioan Cuza” din Iași) a Multilingualism and the Sacred Page in Medieval and Early Modern Contexts címmel megrendezett nemzetközi konferencián. A tudományos tanácskozás társszervezői a házigazda intézmény Bölcsészettudományi Kara és Interdiszciplináris Kutatások Intézete (Institutul de Cercetări Interdisciplinare), valamint a Poitiers-i Egyetem középkorász intézetének (Centre d’études supérieures de civilisation médiévale) PSalteRATIO projektje voltak. Az esemény létrejöttét a Moldvai és Bukovinai Érsekség is támogatta.

Korondi Ágnes kolléganőnk a jászvásári Alexandru Ioan Cuza Tudományegyetem előtt

A rendezvény kiemelt célja volt megismertetni a jászvásári egyetem bölcsészhallgatóit a közép- és kora újkori Európában jelenlévő többnyelvű irodalmi szövegeinek fordítástörténeti és -elméleti problémáival, illetve ezeket a kérdéseket kutató külföldi szakértőkkel. A szervezők, dr. Ana-Maria Gînsac, dr. Claudia Tărnăuceanu és dr. Ion-Mihai Felea két kifejezetten a diákokat megcélzó workshopot is beiktattak a programba. Az egyiket a Tours-i Egyetem két kutatója, dr. Ileana Sasu és Élisa Marcadet tartotta a középkori francia és angol verses zsoltárfordítások online kiadásának kihívásairól. A másik műhely során dr. Elizabeth Solopova, az Oxfordi Egyetem kutatója és oktatója, a Wycliffe-féle bibliafordítás szakértője beszélt ezeknek a fordításszövegeknek az online kritikai kiadásáról, amely az ő irányításával készül.
Dr. Solopova tartotta a háromnapos rendezvény plenáris előadását is, amely a középangol bibliakéziratokról szólt. A további előadásokban romániai, franciaországi, angliai, lengyelországi, csehországi, írországi és magyarországi kutatók beszéltek a középkori és kora újkori Európa két- és többnyelvű biblikus szövegeiről, azok létrejöttéről, terjedéséről, kiadásukkal és értelmezésükkel kapcsolatos problémákról. Korondi Ágnes kolléganőnk Translating the Passion: Hungarian Glosses to Biblical Pericopes and Sermons for the Paschal Season in a 15^th Century Latin Sermon Collection címmel a Sermones dominicales néven ismert, két másolatban is fennmaradt 15. századi magyarországi prédikációgyűjtemény magyar glosszáiról tartott előadást.
A konferencia résztvevőinek jelentős része már évek óta rendszeresen vesz részt a középkori és kora újkori népnyelvű bibliafordításokról szóló közös konferenciákon, kutatási projektekben. A csoport több közös publikációt is jelentetett már meg: kiállításkatalógussal összekapcsolódó konferenciakötetet a korai román zsoltárfordításról és európai kontextusáról népnyelvű zsoltárfordításokról szóló közös tanulmánysorozatot a Museikon című folyóirat hasábjain (3, 2019; 4, 2020; 5, 2021; 6, 2022), legutóbb pedig új sorozatot indító, a népnyelvű fordítás kérdéskörét új szempontok alapján tárgyaló, külső közreműködőket is bevonó vaskos tanulmánykötetet a Brepols kiadónál (rövid ismertetés és tartalomjegyzék). A mostani jászvásári konferencia során dr. Vladimir Agrigoroaei a Poitiers-i Egyetemről, dr. Ana Dumitran a gyulafehérvári Nemzeti Múzeumból és a konferencia főszervezője, dr. Ana-Maria Gînsac kerekasztal-beszélgetésen egy készülő kötetről számoltak be. Ezek a tanulmányok egy, a román állam Felsőoktatási, Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Finanszírozási Alapja (UEFISCDI) által támogatott, Re-evaluating the Sixteenth-Century Romanian Psalters című projekt eredményeit összegzik. E kutatásba bekapcsolódott a jelen konferencia több résztvevője, köztük kollégánk, Korondi Ágnes is, aki a projektben a román zsoltárfordítások esetleges magyar forrásának kérdését vizsgálta meg. A kerekasztal-beszélgetésre a konferencia kihelyezett helyszínén, a festői környezetben fekvő Sihastria Putnei kolostorban került sor, ugyanis a házigazdák élménydús kirándulást is szerveztek a tanácskozás résztvevői számára az UNESCO világörökség programjának részét képező észak-moldvai kolostorokhoz (Putna, Sucevița, Voroneți), amelyek 15−16. századi gyönyörű falfestményei, régi könyvei és kegytárgyai egyaránt vonzzák a történelem és a művészetek kedvelőit, valamint a lelki feltöltődésre vágyó zarándokokat.

Az észak-moldvai putnai kolostor

A konferencia a III. (Nagy) István (Ștefan cel Mare) moldvai fejedelem által alapított és családja temetkezési helyéül szolgáló putnai kolostort, annak 15−18. századi kéziratos és nyomtatott könyvritkaságokat, valamint gyönyörű 15−16. századi, a kolostorban készült hímzett kézimunkákat őrző múzeumát, a bizánci és gótikus elemeket ötvöző 16. század végén épült sucevițai kolostort és a szintén III. István által alapított voroneți kolostor lélegzetelállító 15. és 16. századi freskóit tekintette meg.

A gazdag konferenciaprogram lehetőséget teremtett a különböző országokból érkezett kutatók közötti tapasztalatcserére és további nemzetközi együttműködések tervezésére is.

(Korondi Ágnes (HUN-REN-OSZK
Fragmenta et Codices Kutatócsoport)

A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán szervezett diplomáciatörténeti konferencia főcíme, Békék és szerződések, súlyos kérdéseket vet fel napjainkban, bár a szakmai objektivitás jegyében az előadók kerülték a kérdés aktualizálását. Papp Sándor, a HUN-REN–SZTE Oszmán Kori Kutatócsoport vezetője, megnyitó előadásában kiemelte, hogy a konferencia vizsgált korszakában a háborús kérdések ideológiai jellegűekkel is súlyosbítva voltak, konkrétan a keresztény-muszlim viszonnyal. Ez napjainkban is jelentőségteljes kérdés, így nem csak a történeti kutatások szempontjából fontos, hogy a 14–18. századi békeszerződések, fegyverszünetek és szövetségek példáján megismerjük, hogyan húzzuk meg a határainkat és milyen érdekeinkből, milyen feltételekkel engedhetünk.

Részlet a Békék és szerződések című diplomáciatörténeti konferencia grafikus anyagaiból

A konferencia 2024. október 16–17-én zajlott párhuzamos, késő középkor–kora újkori és újkori témájú szekciókban. Az ország számos tudományos műhelyéből összegyűlt előadók sokoldalú módszertani és tematikai megközelítéssel nyúltak a témához. Ennek ellenére a második nap végére kirajzolódott az a fejlődési ív, ahogy a döntően dinasztikus szempontok alapján szerveződő 14. századi diplomáciától a professzionális, mai nemzetközi szerződéseknek mintát adó tárgyalási, szerződési praktikákig átalakult ez a terület. A fejlődés érzete ugyanakkor nem akadályozhatja meg, hogy a régiségben felfedezzük a korukat megelőző elemeket, sem azt, hogy a modernitásban rácsodálkozzunk a hagyományokra.

Báthory Zsigmond nyakában az Aranygyapjas rend láncával. Metszet. Jelzet: App. M. 38 – Régi Nyomtatványok Tára. A kép forrása: Régi Ritka tartalomszolgáltatás

Kruppa Tamás (SZTE) például rámutatott Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem reprezentációjában a középkori magyarságkép fontos elemeinek tovább élésére a 17. század elején: grazi esküvőjén átadott gazdag ajándékával Erdély – pars pro toto a magyar föld, Pannónia – bőségét, az Aranygyapjas rend magának kieszközlése révén pedig saját – és általában a magyarok – vitézségét mutatta fel. (A magyarságképről bővebben Európa ege alatt című kiállításunkon is tájékozódhat.)

A karlócai békekötés eseményei. Rézkarc. Jelzet: App. M. 99 – Régi Nyomtatványok Tára. A kép forrása: Régi Ritka tartalomszolgáltatás

Könyves szempontból különösen figyelemre méltó volt a Diplomáciai nyelvezet és nyomtatott reprezentáció című szekció, amelyben a Régi Nyomtatványok Tárának több visszatérő kutatója is előadott. Horváth Réka (ELTE) az európai híráramlás angol nyelvű végpontjait és az ezekhez vezető utakat vizsgálta angol, ír, skót és amerikai hírlapokban a szatmári béke példáján. Emellett a hírekben megjelenő személyek, események ábrázolását is összehasonlította és az eltérések okait elemezte. G. Etényi Nóra (ELTE) pedig a karlócai békekötéshez kapcsolódó, gyakran illusztrált röplapokon mutatta be, hogy a megbékélés témája szerényebb visszhangot váltott ki a képes sajtótermékekben, amelyet tovább gyengítettek az egy időben induló pfalzi örökösödési háborúról érkező hírek.

Sebastiano Giustinian velencei követ II. Ulászló magyar királyhoz intézett beszédének Lipcsében és Velencében nyomtatott változatai. A lipcsei kiadvány másolata: RNYT Inc. 1368 (cop.)

Az Országos Széchényi Könyvtárat e sorok írója, egyben a Debreceni Egyetem „Magyarország helye és képe a középkori Európában” Kutatócsoport tagja képviselte, aki a 16. század elején a Magyar Királyságba érkező velencei követek életpályáját vizsgálta.

Az előadó, a közönség és József Attila. Fotó: Novák Ádám

Az összehasonlító elemzésből kiderült, magasan képzett, humanista műveltségű diplomaták látogatták a magyar udvart, akik az itt szerzett tapasztalatokat későbbi pályájuk során is kamatoztathatták. Az ország déli határán előrenyomuló oszmánokról gyűjtött információk több követ és titkár későbbi konstantinápolyi kiküldetéséhez jelentettek szellemi tőkét.

Szovák Márton (Régi Nyomtatványok Tára)