Az újító portréfotós, Simonyi Antal – A fényképészet úttörői. 4. rész

2021. január 19. 07:55 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 43. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat negyvenharmadik részében Szemerédi Ágnes „A fényképészet úttörői” című alsorozatában Simonyi Antal munkásságát mutatja be.

A 19. században leginkább a festők, gyógyszerészek, ötvösmesterek érdeklődtek a fényképészet iránt és tanulták ki ezen szakma és művészeti ág fortélyait. Marastoni Jakab és Mezey Lajos dagerrotípiák készítésében járt az élen, de egymás után nyitotta meg műtermét Borsos József, Simonyi Antal, Strelisky Lipót és Sándor, valamint Koller Károly is. Pesti üzleteik látogatottak voltak, kirakatkiállításaik során mindig bemutatták újdonságaikat, mint például a kosztümös színészfotókat és híres emberekről készült fényképeiket. 1860 körül alig találunk megszűnő műtermet, a fejlődés folyamatos egészen az évtized végéig. Legfeljebb felbomló és újjáalakuló társulások, családi örökségképpen gazdát cserélő üzletek tarkítják az összképet.

ft434-ismeretlen_no_egesz_alakos_portreja.jpg

Ismeretlen nő egész alakos portréja. Fénykép: Simonyi Antal, 1856 és 1867 között – Történeti Fénykép- és Videótár. Jelzet: FT 434

Simonyi Antal festőművészből képezte át magát fényképésszé, a portréfényképezés úttörője volt. A fényképezéssel tudományos alapossággal foglalkozott, szakmai előadásokat is tartott, illetve technikai újítások bevezetésében is remekelt. Simonyi 1821. június 3-án Kecskeméten született. Iskoláit szülővárosában és a pesti Institutum Geometricumban végezte. 1841-ben a Bécsi Akadémia antik rajzosztályán folytatta tanulmányait. Az iskolai évek során alaposan elmélyedt a kiemelkedő idősebb mesterek munkáiban. Rajzaikról másolatokat készített, feltehetőleg ezek az alkotások hatással voltak Jókai későbbi művészeti tevékenységére is. Bécs után Velencében, Firenzében és Rómában tanult. Hároméves itáliai kalandjának végén Simonyi Genovában hajóra szállt és Franciaországba utazott. Párizsban arcképfestésből tartotta el magát, itt ismerkedett meg a fényképezés mesterségével.
Simonyi behatóan foglalkozott a szocializmus elméletével, tanulmányozta az erről szóló irodalmat, ilyen körökkel bizonyára már Párizsban is voltak szorosabb kapcsolatai. Nemcsak gazdag ismeretei, hanem széles körű műveltsége is alkalmassá tették arra, hogy a szűk körben terjedő mozgalomnak szellemi vezére legyen. A szabadságharcban való szerepe és a szocialista tanok terjesztése miatt 1851-ben letartóztatták, a pesti Újépületben raboskodott. Simonyi az önkényuralom egy egészen speciális arcképfajtájában, a börtönportréban alkotta a legmaradandóbb történeti és művészettörténeti értékű műveit. Megfestette egyik rabtársának, a Garibaldival az itáliai szabadságharcban harcoló, Dunyov Istvánnak az arcképét. A rabságból 1852-ben szabadult.
Csupán néhány föllelhető, fönnmaradt és azonosítható festményt hozhatunk kapcsolatba a nevével. Biztosra vehető, hogy külföldi tanulmányai, nyugat-európai vándorlásai során pénzkereseti forrásul is használta a portréfestést. Ezek az alkotások valószínűleg a megrendelőknél és azok leszármazottjainál maradhattak. Simonyi festői életműve, rajzolói és művészeti munkássága ezért, a Magyarországon kis számban regisztrálható műve miatt is nehezen kutatható és föltárható. 1855 márciusában szülővárosa, Kecskemét anyagi támogatásával tudott újra Párizsba utazni. Útjának célja ekkor már csak a fotográfia tanulmányozása és fejlesztése volt a külföldi szakirodalomra támaszkodva. Simonyi elsőként az 1855-ös Párizsi Világkiállításon bizonyította az új művészetben való jártasságát, alkotói képességeit, ugyanis pillanatfelvételi találmányával elsőrendű aranyérmet nyert. Ettől számíthatjuk szakfényképészi működését.
Gyakorlati munkásságának első szakaszában állandó figyelemmel kísérte a fényképészet fejlődését, ismerte az Európa-szerte folyó kísérletek eredményeit és ezekből igyekezett mind többet átvenni. Az elsők között honosította meg André Disdéri francia fotográfus által 1855-ben bevezetett és kedveltté vált kisméretű, ún. névjegy (visit) képeket. Ezek a vizitkártyák azáltal, hogy alacsony áron kerültek forgalomba, erősen megnövelték a fényképek népszerűségét. Simonyit különösen a „fényírászat” elméleti vonatkozásai és gyakorlati haszna, előre mozdítása érdekelte az ’50-es években. Az első műterme megnyitásáig párhuzamosan futott egymás mellett festői tevékenysége és a fényképészetben való elmélyedése. Fontos volt számára, hogy a legfontosabb gondolatait és gyakorlati következtetéseit, amelyeket a festészet, a gazdaság terén szerzett a Párizsi Világtárlaton, közzé tudja tenni. A 35 éves Simonyi úgy vált mesterséget, hogy eredendő vonzalmáról, a festészet műveléséről fokozatosan lemond, s ezzel párhuzamosan válik fotográfussá, elméleti kérdéseket boncolgató íróvá.
1856 tavaszán nyitotta meg első műtermét. Ebben is élen járt, mert a Váci utca 1. szám alatt megnyílt birodalma, Pest első e célra épített épülete volt, mivel általában a fényképészek magánházak vagy szállodák kibérelt szobáiban rendezték be munkaállomásaikat. Ez még szerény, kőalapokon nyugvó faépület volt a földszinten laboratóriummal, az emeleten felvételi teremmel, amelynek három oldalát mennyezetig érő üvegfal alkotta, ahol a kívánt megvilágítást függönyözéssel érte el. A mellette levő kisebb helyiségben a felvételhez szükséges előkészületeket végezték. Simonyi a munkához szükséges gépeit és vegyszereit Párizsból hozatta. 1859-ben előadást tartott az akadémián gyakorlati tevékenységeiről, mint például a laboratóriumi munka egyik fontos mozzanatáról, a képek kiáztatásáról, amely a tartósságnak egyik feltétele volt. Az akkori gyakorlat szerint ezt a több órás műveletet jórészt a fényképész maga végezte. Simonyi újításnak is beillő, csappal ellátott, víztartó edényrendszert tervezett, amely lényegét tekintve azonos a ma is használatos folyóvizes képmosással. Ezzel a megoldással ennek a mechanikus műveletnek az idejét rövidítette meg úgy, hogy a képek minősége sem romlott.
1861-ben fényképsorozatot készített a magyar országgyűlés tagjairól. A képekből készült ezüstveretes fedőlappal ellátott, díszes kivitelű albummal az alsó- és felsőház tagjai Deák Ferencet tisztelték meg. Az országgyűlés általi felkérésben, hogy ő készítse el a felvételeket, elsősorban műtermének jó híre, munkásságának elismerése játszott szerepet. Az albumhoz készített névjegyzék szerint 364 személyről készült fénykép. A mellképek nem egyhangúak, változatosak, a politikusok egyéniségét tükröző felvételek, melyek a szerző művészi hivatástudatáról tanúskodnak. Simonyi érdemének tartjuk azt is, hogy ezt az albumot még két példányban elkészítette, kissé egyszerűbb kivitelben.
Az album érdekessége, hogy Deák Ferenc 1842 óta nem hagyta magát fényképeztetni. A haza bölcse végül Rottenbiller Lipót akkori pesti polgármester kérésének engedve beleegyezett, hogy Simonyi 1861-ben portrét készítsen róla, és azokat kizárólag a pesti árvaház javára árusítsák. Eladásukból szeptember elejére már több mint ötezer, az év végére pedig hétezer forint folyt be a Josefinum és a leányárvaház javára. Az összeget gyarapította az is, hogy Velencében is több ezer példányban rendelték meg. E nemes célnak köszönhetően rendelkezünk a XIX. század e meghatározó politikusáról készült több hiteles portréval. Simonyi Antal első képeit követően Deák más fényképészekkel is levétette magát. 1865-ben Schrecker Ignác, 1866-ban Canzi és Heller, 1872-ben Ellinger Ede fényképezőgépe elé ült. 1869-re a leányárvaház, az Elisabethinum számára már tízezer forintot hozott a népszerű államférfi képmása.

arckep_0888-_deak_ferenc.jpg

Deák Ferenc arcképe – Kézirattár, Arckép 888

„(Deák Ferencz arcképe) a következő kiadásokban lesz kapható: 1) kőnyomatokban és pedig a) fejkép életnagyságban nagy regálpapiroson, ára 4 ft; b) térdkép szintén nagy regálpapiros, ára 3 ft; 2) fényképekben a kedvelt látogatójegy alakjában 1 ft-ért; 3) életnagyságú olajfestményben (külön megrendelésre)”

Vasárnapi Ujság, 1861. 8. évf. 33. szám, 394. – Elektronikus Periodika Archívum

Deák Ferenc jótékonysági célt szolgáló képmását a Hölgyfutár is hirdette:

„A műárusi kirakatok fődísze most Deák Ferencnek, általunk már többször említett arcképe, melyet az »á r v a-i n t é z e t« javára árulnak. Ez minden könyvkereskedésben kapható, még pedig többféle példányban. Kőnyomatú térdkép, (melyet Canzi rajzolt és Walzel nyomott kőre) 3 fton kapható; kőnyomaté, életnagyságban levő fejkép 4 fton; látogató jegy alakban fénykép 1 fton. – Megrendelésre olajfestmények is készíttetnek. Ezek mostanában a kép és könyvkereskedések legkelendőbb cikkei, melyek által sok szoba és terem érdekes diszt kap, s egyszersmind a szegény árvák sorsa is enyhül”

Hölgyfutár, 1861. 99. sz., 12. évf., 790. – Törzsgyűjtemény

Az albumok készítésének divatja hamar elérte a várost. A képek nézegetése a szórakozás és az ismeretterjesztés egyik formáját jelentette a társadalom polgári és felsőbb rétege számára. Simonyin kívül még Schrecker Ignác is megörökítette a korabeli elitet – az 1860-as években három albumot is kiadott a MTA tagjainak portréival, de készített hasonló kiadványt korának szépasszonyairól is.
Simonyi fényképészi tevékenysége mellett a ’60-as évektől kezdve intenzíven közreműködött szakmai társulatok munkájában és a képzőművészeti életben is. A Pesti Műegylet mozgatórugója volt, 1861-től a Magyar Képzőművészeti Társulat tagja, ahol többször tevékenykedett zsűrielnökként. Részt vett a Természettudományi Társulat munkájában, 1863-tól az igazgató választmány és több akcióbizottság tagja.

Szemerédi Ágnes

Források:

A fényképészet úttörői című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész
A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész


komment

Rákóczi-emlékek – Zombor

2021. január 14. 08:55 - nemzetikonyvtar

Alcím: Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében. 38. rész

A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről. Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.

A délvidéki város életét 1802-ben két fontos esemény befolyásolta jelentős mértékben: átadták a Dunát a Tiszával összekötő Ferenc-csatornát, amellyel ezen a szakaszon megkönnyítették a kereskedelmi célú vízi közlekedést, illetve Zombort jelölték ki az egyesített Bács-Bodrog megye székhelyének. A Duna menti település ezt követően erőteljes fejlődésnek indult.

1_zombor_latkepe_z_596.jpg

Zombor látképe. Képeslap – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Jelzet: Z 596.

A kereskedelem megélénkülése és a közigazgatás kibővítésével járó hivatalnokréteg megerősödése magával hozta a kulturális élet fellendülését is. A fejlődés a városkép alakításában is megmutatkozott: új épületek, parkok és terek születtek. A városgazdák nem titkolt vágya volt, hogy a terek felékesítésével a délvidéki városok közül Zombor büszkélkedjen majd a legtöbb köztéri szoborral. Közadakozásból az országban elsőként itt állítottak önálló emléket aradi vértanúnak. A város híres szülötte, Schweidel József tábornok szobrát 1905-ben leplezték le a vármegyeháza előtti téren. (L. a sorozat 13. részét.) Zombor polgársága ezzel is bizonyította, hogy a település városi jellegének kialakítása érdekében kész áldozatot hozni.

„Alig fél esztendeje országszerte ünnepeltük dicső emlékű nagyfejedelmünket, II. Rákóczi Ferencet abból az alkalomból, hogy porladó hamvait a magyarság örömujjongása közben végre haza hoznunk sikerült. A nemzet minden fia a nagy halott koporsója mellől felbuzduló hittel, hazafias reménységgel tekintett a jövőbe s megindult a mozgalom, hogy II. Rákóczi Ferenc emlékét szobrokban megörökítsék.”

II. Rákóczi Ferenc szobra Zomborban. In. Magyarország, 14. évf. 129. sz. (1907. máj. 31.), 5. – Törzsgyűjtemény

A délalföldi városok: Szeged, Nagykikinda és Zombor, egymással versengve fogtak bele a nagy feladatba. Az első két város ráadásul még azzal is büszkélkedhetett, hogy vasútállomásaikon néhány percre megállt a hamvakat szállító vonat. Zombor azonban most is első szeretett volna lenni.

2_zombor_madartavlatbol_z_577.jpg

Zombor madártávlatból. Képeslap – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Jelzet: Z 577.

1906-ban megalakult a városban a Bács-Bodrog Megyei Irodalmi Társaság, amely december 16-án tartott első díszközgyűlését Rákóczi emlékének szentelte. Az itt fogant elhatározást gyorsan tett követte, egy rendkívüli közgyűlésen határozatba foglalva elfogadták az elnökük, Vértesi Károly indítványát, mely így szólt:

„A Schweidel emléktáblán kívül, a Schweidel-szobor városunkban az egyedüli történelmi emlék, melyet hazafias ünnepélyek alkalmával körülállunk, hogy ott hazaszeretetre buzdítsunk, a hazafias oltárról erőt merítsünk. A magyar hazafiságnak állítsunk még egy oltárt. Oltárból soha sincs sok. Emeljünk szobrot II. Rákóczi Ferenc, dicsően vezérlő és egy szívvel – egy lélekkel választott Fejedelemnek, aki hazánk szabadságáért és függetlenségéért fejedelmi vagyonát áldozta fel s meghalt számkivetésben, boldogtalanul […] Szeged és Nagykikinda megmozdult már, hogy tegyen, adjon, a millió hold földért néhány talpalatnyi tért. A példaadó jóban legyünk mi harmadik, esetleg elsők itt az alföldön, melyet szintén megdobogtattak a kuruc katonák lovainak patái. […] Indítványozom: Országos gyűjtéssel emeljen a Bács-Bodrog Megyei Irodalmi Társaság szobrot II. Rákóczi Ferencnek!”

Emléklapok II. Rákóczi Ferenc zombori szobrának leleplezésére. Szerk. Dömötör Győző, Zombor, Bittermann Ny., 1912. VI–VII. – Törzsgyűjtemény

1907. január 26-án már megalakult a szoborbizottság, melynek elnökéül természetesen Vértesi Károlyt választották. Az elnök első ténykedései közé tartozott, hogy megszerezte a Schweidel-szobor alapjában megmaradt 1322 koronát, és megkérte a belügyminisztérium engedélyét az országos gyűjtéshez. A pénz lassan gyűlt, 1910 őszén megközelítőleg 20 ezer korona állt rendelkezésre, ezért a bizottság úgy határozott, hogy lemond arról a tervéről, hogy Rákóczi emlékét lovasszoborban örökítse meg. (Csak így volt esély arra, hogy Szegedet megelőzzék.) Ugyanakkor az már biztosnak látszott, hogy az ország első egész alakos Rákóczi-szobra Zomborban fog állni. A bizottság pályázatot hirdetett, amelyre 12 művész küldte be ajánlatát. Ezek közül Jankovits Gyula pályatervét fogadták el. A szobrászművésszel már 1910 decemberében szerződést kötöttek, amelyben a mester vállalta, hogy 18 ezer koronáért elkészíti a műalkotást és a talapzatra tervezett három domborművet is.
A bizottságnak viszonylag hamar és egyetértésben sikerült kijelölni a szobor helyét. A Budapesti Hírlap 1909. október 12-i számában már ismertették is a helyszínt. A választás a régi városmag szélén elhelyezkedő Jókai térre esett.

3_jokai_ter_p_9_65.jpg

A Jókai tér Zomborban. Képeslap – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár Piarista. Jelzet: P 9/65.

„A zombori Rákóczi-szobor bíráló-bizottsága, Vértesi Károly elnöklésével megtekintette Jankovics(!) Gyula Zombor számára rendelt Rákóczi-szobrának mintáját. A bizottság egyhangú véleménnyel állapította meg, hogy az emlékmű sikerült alkotás, a mintát átvette s a bronzbaöntésre való engedelmet megadta. A szobrot Zombor főterén állítják fel a jövő év tavaszán, országos ünnepség keretében.”

Rákóczi-szobor Zomborban. In. Pécsi Közlöny, 18. évf. 186. sz. (1911. szept. 7.), 4. – Törzsgyűjtemény

4_emleklapok_1912.jpg

Jankovits Gyula: II. Rákóczi Ferenc szobra. In. Emléklapok II. Rákóczi Ferenc zombori szobrának leleplezésére. Szerk. Dömötör Győző, Zombor, Bittermann Ny., 1912. 1 t. – Törzsgyűjtemény

1912. június 9-én, vasárnap nagyszabású ünnepség keretében leplezték le Zomborban II. Rákóczi Ferenc szobrát.

„Az ünnep fényét emelte bácskai bérmaútján levő dr. Csernoch János kalocsai érsek, aki előző napon Szabadkáról Zomborba jővén, teljes főpapi díszben nagy és fényes segédlettel tartotta vasárnap délelőtt 9 órakor az ünnepi nagymisét. […] – 10 órakor – impozáns gyönyörű, festői látványt nyújtó menetben vonult föl a közönség, illetve a vidéki küldöttségek és helybeli notabilitások serege a Jókai-térre, a szoborhoz. Az elhelyezkedés után a kaszinói dalárda Erkel Himnuszát énekelte, utána Vértesi Károly, a szoborbizottság elnöke tartotta megnyitó beszédét, majd pedig Márki Sándor történetíró és kolozsvári egyetemi tanár tartotta klasszikus szépségű Rákóczi-beszédét. Beszéde végén lehullott a szoborról a lepel és nyomban fölhangzott az iparos dalárda éneke. Ezután következett az ünnep legkiemelkedőbb programpontja, amelyért magáért érdemes volt az ünnepségen részt venni. Jászai Mari, a Nemzeti Színház nagynevű tragikája elszavalta Dömötör Pál nyugalmazott zombori járásbíró, országos nevű költőnek ez alkalomra írt, lelkekbe kapó ünnepi ódáját. […] Az óda után Huber »Szabadság-dal«-át énekelte az iparos dalárda. Ezután a szoborbizottság elnöke átadta a szobrot Hauke Imre polgármesternek, mire a szobornak a díszes koszorúk egész sorozatával való fölékesítése következett.”

A zombori Rákóczi-szobor leleplezése. In. Mohács és Vidéke, 31. évf. 25. sz. (1912. jún. 16.), 4. – Törzsgyűjtemény

5_vu_59_25_1912_06_23_510.jpg

II. Rákóczi Ferenc szobra Zomborban. In. Vasárnapi Újság, 59. évf. 25. sz. (1912. jún. 23.), 510. – Elektronikus Periodika Archívum

A szoboravatás külön kuriózuma volt, hogy az eseményt mozgóképen is megörökítette Bosnyák Ernő helyi nyomdász és amatőr filmes. A felvételt jelenleg a belgrádi Filmarchívumban őrzik. Filmtörténeti jelentőségét Kalapis Zoltán méltatta a Bácsország folyóirat hasábjain (Rákóczi-szobor a zombori Jókai-téren. In. Bácsország, 2003. 7–9. sz., 80–85.). Az ünnepi eseményt 250 terítékes díszebéd zárta a Vadászkürt szálloda éttermében. A meghívott vendégeknek nem kellett messzire gyalogolniuk, mert a szálló épülete szintén a Jókai téren állt. A dualizmus korának bevett szokása szerint az első pohárral itt is a királyt éltették és kicsit sem tartották bizarrnak, hogy alig egy órával előtte Márki Sándor professzor még a Habsburg elnyomásról szónokolt.

6_vadaszkurt_szallo_p_9_72.jpg

A Vadászkürt szálloda a Jókai téren. Képeslap – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Piarista gyűjtemény. Jelzet: P 9/72.

Jankovits Gyula műalkotása Rákóczi Ferencet levett süveggel, fejedelmi pózban ábrázolta uralkodói jogarral a kezében. A szobor magassága 2,82, míg a talapzaté 3,6 méter volt. A művész a talapzatra helyezett domborművekre Rákóczi életéből vett jeleneteket mintázott. Az egyiken a kurucok hadát, a másikon az ónodi országgyűlést, míg a harmadikon Rákóczit Rodostóban jelenítette meg. A maradandó emléknek tervezett mű mindössze hét évig állhatott a Jókai téren. A szerb csapatok 1918 novemberében szállták meg Zombort. A trianoni döntést meg sem várva eltávolítottak minden magyar feliratot és emlékjelet, így a Schweidel-szoborral egy időben Jankovits Gyula alkotását, II. Rákóczi Ferenc szobrát is.

7_rakoczi_zombor_z_621.jpg

Rákóczi szobra a Jókai téren. Képeslap – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Jelzet: Z 621.

A szobrok több mint tíz évig raktárban porosodtak, nem tudni, hogy milyen állapotban. Megmentésükre mutatkozott némi esély, bár a korabeli információk elég hiányosak. 1930-ban a Szombori Újságban (az újságnak egy száma sincs meg a magyar nemzeti könyvtárban!) két rövid közlemény jelent meg:

„Hősök emlékműve. A szombori tartalékos tisztek egyesületének kérelmére a képviselőtestület jogügyi bizottsága elhatározta, hogy II. Rákóczi Ferenc és Schweidel József ércszobrainak darabjait átengedi a kérvényező egyesületnek, amely a Szomborban nyugvó hősi halottak temetői emlékművét önteti meg azokból. [1930. nov. 22.] Városi közgyűlés. II. Rákóczi Ferenc és Schweidel József szobrait a hősi halottak részére emelendő emlékmű céljaira kiadja. [1930. dec. 6.]”

Az idézet (másodközlés) forrása: Schweidel József. 1849. október 6 – 1999. október 6. az aradi golgota 150. évfordulója. Összeáll. Cirkl Rudolf, Zombor, 1999, 20. – Törzsgyűjtemény

Ugyanakkor a Kis Újságban ezt olvashattuk:

„A szerbek által megszállt Zombor városa ajánlatot tett Bajának az ottani Rákóczi- és Schweidel-szobor megvásárlására. Az ügyet most tárgyalja Baja város kisgyűlése és egyhangúan a szobrok Bajára hozatala és megvásárlása mellett döntött.”

Bajára kerül a zombori Rákóczi- és Schweidel-szobor. In. Kis Ujság, 43. évf. 291. sz. (1930. dec. 23.), 8. – Törzsgyűjtemény

Ez alapján úgy tűnt, a szobrok sorsa jó irányt vett.

„A Zomborból menekült és Baján letelepedett magyarok már évek óta mozgalmat indítottak, hogy Rákóczi és Schweidel József 48-as tábornok zombori szobrait, amelyeket a Délvidék megszállása után az új hatóságok leemeltettek talapzataikról és elraktároztak, kikérjék a jugoszláv hatóságoktól és Baján állítsák föl a város főterén. Lörincz György dr., Zombor utolsó magyar polgármestere, aki most bajai ügyvéd, beadványt intézett a város törvényhatóságához, hogy tegye meg ebben az irányban a szükséges lépéseket. A közgyűlés felhatalmazására Vojnics, most már Borbiró Ferenc dr. polgármester megbízta Nikolics József dr. zombori ügyvédet, az ottani városi képviselőtestület tagját, hogy folytassa le a tárgyalásokat a szobrok kiadására. Az év elején Nikolics dr. a siker reményében terjesztette elő indítványát a zombori közgyűlés elé és abban a bajaiak kérésének teljesítését kérte. Már úgy látszott, hogy az indítványt megszavazzák, mikor fölállott a tartalékos tisztek egyesületének megbízottja és bejelentette, hogy egyesülete igényt tart a szobrok bronzanyagára, mert abból akarja elkészíttetni néhai Petár király emlékművét. Szavazásra került a sor és a bennszülött képviselőtestületi tagok a szerb anyanyelvűekkel együtt Nikolics dr. javaslata mellett foglaltak állást, de kisebbségben maradtak. A közgyűlés után Nikolics dr. tárgyalásba bocsátkozott a tartalékos tisztekkel és azt az ajánlatot tette nekik, hogy a szobrokat a bronzanyag árának készpénzben való kiegyenlítése ellenében szolgáltassák ki. Az egyesület az ajánlatot elfogadta, mire Baja város törvényhatósága megszavazta a megváltáshoz szükséges összeget. Közben Zomborban egy csoport kísérletet tett a szobrok megcsonkítására, szerencsére azonban nagyobb, helyrehozhatatlan kárt azokon nem okoztak. Belgrádból történt beavatkozásra most megtörtént az intézkedés a szobrok elszállítására. Baja városának közönsége kegyelettel várja a nemzeti függetlenség bronzba öntött hőseinek megérkezését.”

Rákóczi- és Schweidel-szobrok útja Zomborból Bajára. In. Budapesti Hírlap, 51. évf. 190. sz. (1931. aug. 23.), 16. – Törzsgyűjtemény 

8_baja_fotere_p_8_10.jpg

Baja főtere. [Ide tervezték felállítani a zombori szobrokat.] Képeslap – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Piarista gyűjtemény. Jelzet: P 8/10.

Valami okból kifolyólag a látszólag sínen lévő ügy mégis vakvágányra futott. A szobrok nem indultak el Bajára. Azonban néhány év múlva még élt a remény.

„Négy-öt évvel ezelőtt mozgalom indult meg Baján, […] amelynek az volt a célja, hogy Zomborból Magyarországra hozzák II. Rákóczi Ferenc és Schweidel József aradi vértanú szobrát. A két szobrot a megszállás után a szerbek eltávolították helyükről és most ott hevernek a szerb hadviseltek egyesületében. A mozgalom azonban abbamaradt és nem történt semmi éveken át. Most, hogy a kormányzó felhívása folytán a magyar társadalom szobrot készül emelni II. Rákóczi Ferencnek, a zombori két magyar szobor ügye ismét napirendre került. Bácsbodrog vármegye kisgyűlésén Medveczky Károly érdeklődött a két szobor iránt, Fraknóy Mihály árvaszéki elnök pedig felvetette azt a gondolatot, hogy vissza kellene szerezni a két szobrot a megszállott Zomborból. Ezt a két szobrot, hír szerint a zombori szerb hadviseltek egyesülete hajlandó is volna ugyanannyi mennyiségű bronzanyag ellenében visszaadni, miután ott a Nagy Fejedelem és Schweidel szobrából összeolvasztás útján a szerb hősi halottak szobrát akarják megcsinálni. Fraknóy indítványozta, hogy ebben az ügyben keressék meg a kormányt és diplomáciai úton tegyék meg a lépéseket a két zombori szobor visszaadása érdekében.”

A zombori Rákóczi és Schweidel szobrokat haza akarja hozatni Bács megye. In. Magyarország, 41. évf. 206. sz. (1934. szept. 13.), 6. – Törzsgyűjtemény

A fent idézett két újságcikk alapján olybá tűnik, hogy a Rákóczi- és a Schweidel-szobor az 1930-as évek közepén még megvolt, de az is elképzelhető, hogy csak a magyar felet hitegették a tárgyalásokon. Mai szemmel nem igazán érthető, hogy a látszólag egyszerűnek tűnő ügy miért jutott kétszer is holtpontra. Sajnos ez időtől a szobrok sorsa ismeretlen, nagy valószínűséggel a magyar szempontból értékes műalkotásokat bronzanyaguk miatt, újrahasznosítás céljából beolvasztották.

Elbe István

A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei:

 

komment

Rákóczi-emlékek – Zólyom

2021. január 07. 07:55 - nemzetikonyvtar

Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében. 37. rész

A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.

A Habsburg-abszolutizmus korában tilos volt II. Rákóczi Ferenc nevét említeni, vagy megemlékezni róla. A magyar országgyűlés 1715. évi 49. törvénycikkében hazaárulónak, a haza ellenségének nyilvánította Rákóczit és a vele együtt száműzetésben élő társait. A XVIII. század végén, II. József elnémetesítő politikájának nyomása alól szabadulva, a nemzeti öntudat egyik megnyilvánulásaként bontakozott ki a Nagyságos Fejedelem kultusza. A reformkorban még csak izzó parázs a forradalom napjaiban fellángolt, a márciusi ifjak Rákóczit tekintették példaképüknek.

Az ügy, melynek katonája voltál,
Nemsokára diadalmat ül,
De te nem lész itt a diadalnál,
Nem jöhetsz el a sír mélyibül.

Hamvaidnak elhozása végett
Elzarándokolnánk szívesen
De hol tettek le a földbe téged,
Hol sírod? nem tudja senki sem!

Petőfi Sándor: Rákóczi (részlet). In. Petőfi Sándor összes költeményei, Budapest, Szépirodalmi, 1974. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Már 1848-ban megfogalmazódott tehát az a vágy, hogy Rákóczi maradványait hazai földbe helyezzék örök nyugalomra. Az ábrándos lelkesültség megvalósítására azonban még hosszú évtizedeket kellett várni. Elsőként a szultáni szerájból hazatérő Corvina-kutatók (Ipolyi Arnold, Kubinyi Ferenc és Henszlmann Imre) hoztak hírt Rákóczi hamvairól 1862-ben. Majd Thaly Kálmán és társai lelkes kutatóútjai vezettek oda, hogy II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, Thököly Imre, Rákóczi József, Bercsényi Miklós, Bercsényiné Csáky Krisztina, Eszterházy Antal és Sibrik Miklós földi maradványai hazatérhettek. 1906. október 23-án a magyar országgyűlés törölte az inkriminált törvénycikknek a bujdosókat megbélyegző részeit, és még ugyanaznap Isztambulban hajóra tették a hamvakat. Október 25-én a gőzös befutott Konstanca kikötőjébe, ahol a koporsókat és a sírköveket a MÁV által biztosított feldíszített különvonatra emelték át. A szerelvény október 27-én reggel 8 óra 20 perckor Orsovánál gördült magyar földre. A Duna-parti kisvárosban a magyar kormány tagjai, élükön Wekerle Sándor miniszterelnökkel ünnepélyes keretek között fogadták a hamvakat. A fellobogózott vonat másnap 8 óra 34 perckor érkezett a Keleti pályaudvarra. A koporsókat díszes hintókra rakták és a gyászmenet a Kerepesi (ez időtől Rákóczi) úton vonult a Szent István-bazilikába, illetve Thököly koporsójával külön a Deák téri evangélikus templomba, amely helyeken a hamvakat néhány órára felravatalozták, hogy a főváros polgárai is leróhassák kegyeletüket. A vonat este 8 órakor indult tovább Kassára, majd Thököly hamvaival Késmárkra. Zrínyi Ilona, Rákóczi és bujdosó társai földi maradványait október 29-én ünnepélyes keretek között helyezték örök nyugalomra a Szent Erzsébet-dómban. A hamvakat szállító vonat útját Orsovától Kassáig, állomástól állomásig megkülönböztetett figyelemmel kísérték a magyar vasutasok, mindenhol biztosítva a szerelvény szabad áthaladását.
Az országban ezt követően újabb emlékműállítási hullám sepert végig, és a Rákóczi-szabadságharc csatáit jelölő turulmadaras obeliszkek mellett több város kinyilvánította szándékát, hogy ércbe öntve örökíti meg a Nagyságos Fejedelem emlékét.

„Felső Magyarország hazafias megyéi már közel jövőben egymásután négy helyütt fogják megörökíteni a bujdosó fejedelem emlékét. Az első nagyszabású emlékműre, a fejedelem lovas-szobrára, már ősszel kihirdeti Kassa város közönsége a pályázatot; erre a szoborra – az Abaúj Torna vármegye által rendezett sorsjáték jövedelmét is beleértve – 300 ezer korona van együtt. A második lovas-szobrot szülőföldje, Zemplén vármegye közönsége állítja fel Sátoraljaújhelyen a leendő új vármegyeháza előtt; erre a szoborra a megyei közgyűlés tíz évi részletben nagyobb összeget szavazott meg. A harmadik álló életnagyságú Rákóczi szobrot Beregvármegye közönsége Beregszászban állítja fel, mely célra a megye területén mintegy harmincezer koronát gyűjtöttek össze. A negyedik álló szobrot Nógrád vármegye közönsége állítja fel az 1706. széchényi(!) országgyűlés emlékére Szécsény mezőváros főterén; erre mintegy tizenkilencezer korona van együtt, melyet a szécsényi takarékpénztár gyűjtött össze nagy lelkesedéssel. Itt említjük meg, hogy gyűjtés folyik még Érsekújvár városában és az Alföldön Kecskemét, Szeged és Zombor városokban is. Rákóczi emlékét eddig még csak egy mellszobor hirdeti Zólyomban.”

II. Rákóczi Ferenc szobrai a Felvidéken. In. Bereg, 34. évf. 33. sz. (1908. aug. 16.), 3. – Törzsgyűjtemény

1_zolyom_vara_mozdonnyal_z_503.jpg

Zólyom vára az előtte elhaladó gőzössel. Képeslap – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Jelzet: Z 503.

A sors különös fintora, hogy az elsőnek beharangozott négy egész alakos Rákóczi-szobrot egyik magyar városnak sem sikerült akkor felállítania. Beregszászban például 2019. december 17-én vált valóra a 126 éves álom, ekkor avatták fel ugyanis II. Rákóczi Ferenc lovasszobrát.
Hogy mely szobrok mikor valósultak meg, nyomon követhető, ha fellapozzuk Ilyés Gábornak a Rákóczi-emlékekről nemrég megjelent kiváló összeállítását. (Ilyés Gábor: „Hazánk szentje, szabadság vezére”. II. Rákóczi Ferenc és az általa vezetett szabadságharc emlékjelei Borsitól Rodostóig, Nyíregyháza, 2020.) Viszont ahogy a Bereg című hetilap fenti cikkéből is kiderült, Zólyom városa elsőként jeleskedett Rákóczi Ferenc emlékének megörökítésében. Ugyanakkor a szoborállítás érdeme nem a városé, hanem elsősorban a magyar mozdonyvezetőké volt.

„A Mozdonyvezetők Országos Szövetségének érdeme, hogy II. Rákóczi Ferencnek, a nemzet eszményi életű szabadsághősének, az első szobrot állították hazánkban.
Nem nagyméretű e szobor, hiszen a mozdonyvezetők a saját filléreikből gyűjtötték s a nemzet áldozatkészségét nem vették igénybe.”

Az első Rákóczi-szobor Zólyomban. In. Kecskeméti Nagy Képes Naptár, 18. évf. (1908), 251. – Törzsgyűjtemény

2_zolyom_varosa_z_499.jpg

Zólyom városa a várral. Képeslap – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Jelzet: Z 499.

A szoboravatás előtt öt nappal már kisebb ünnepség zajlott a műalkotásnak helyet adó Erzsébet parkban.

„Tegnap helyezték el a szobor talapzatába az okiratot, amely a szobor keletkezésének történetét, a jelenlegi pénznemek és a mozdonyvezetők legutóbbi lapjának egy példányát foglalja magába. Az okirat elhelyezésénél megjelent Zólyom város polgármestere és főjegyzője, Pethes(!) Tivadar, a mozdonyvezetők szövetségének elnöke és a zólyomi szoborbizottság összes tagja, valamint nagyszámú közönség.”

Rákóczi-szobor Zólyomban. In. Pesti Napló, 58. évf. 127. sz. (1907. máj. 29.), 10. – Törzsgyűjtemény

3_mozdonyvezetok_lapja_1907_6.jpg

A fémtokban elhelyezett Mozdonyvezetők Lapja 3. évf. 6. számának címoldala – Törzsgyűjtemény

A fémtokban elhelyezett újság sajnos az utókor számára kevésbé érdekfeszítő híreket közölt a címoldalán. Viszont a pergamenre írt okirat teljes szövegét, amely a szobor keletkezéstörténetét taglalta, a következő lapszámból ismerhetjük meg. Ebből kiderül, hogy a Rákóczi hamvait szállító vonat mozdonyvezetőiben akkor fogalmazódott meg a vágy, hogy maradandó formában róják le kegyeletüket a Nagyságos Fejedelem emléke előtt, amikor az országon áthaladva látták azt a lelkesültséget, amellyel a tömegek a feldíszített szerelvényt fogadták.

„Mihajlovits Sándor a Szegedi-Rókusi fűtőház főnökétől és Schemmel György mozdonyvezetőtől ered az eszme, hogy a magyar mozdonyvezetők összessége szobrot állítson a dicső fejedelemnek, iránta érzett kegyelete jeléül.
Az országos szövetség elnöke Petheő Tivadar tudomást szerzett a dologról és tiszttársaival együtt szűkebb körben tárgyaltak az eszme kivihetőségéről. […]
További kérdést képezett, hogy hol állíttassék fel a szobor. A Zólyomi fűtőház érdemes főnöke Havas Dávid főmérnök hatásos beszédben győzte meg a választmányt arról, hogy a szobor legméltóbb helye Felső-Magyarország egy oly városa lenne, melyhez a nagy Fejedelem emlékét történelmi tradíciók fűzik s melyben egyúttal számos magyar mozdonyvezető állomásozzék. A választmány végül alapos megfontolás után Zólyom sz. kir. városban állapodott meg.”

Rákóczi Ferenc első szobra áll. In. Mozdonyvezetők Lapja, 3. évf. 7. sz. (1907. júl. 1.), 228. – Törzsgyűjtemény

A mozdonyvezetők szövetségének tagjaiból megalakult bizottság Mayer Ede akadémiai szobrászművészt kérte fel a műalkotás elkészítésére. A mester 1907. február 12-én bemutatott szobormintáját a Zala György és Telcs Ede részvételével megalakult zsűri kiválónak és kivitelezésre alkalmasnak ítélte.
Az ünnepélyes szoboravatásra 1907. június 2-án 12 órakor került sor az Erzsébet parkban.

4_uj_idok_1907_06_09.jpg

Rákóczi Ferenc szobra Zólyomban. In. Új Idők, 13. évf. 24. sz. (1907. jún. 9.), 574. – Törzsgyűjtemény

Az eseményre a Mozdonyvezetők Országos Szövetségének mintegy ötszáz tagja már előző napon különvonaton érkezett meg. A vendégeket a fellobogózott pályaudvaron hatalmas tömeg fogadta élükön a város polgármesterével. Vasárnap délelőtt valamennyi templomban ünnepi istentisztelet volt, ezt követően a mozdonyvezetők szövetsége díszközgyűlést tartott a városháza nagytermében, ahol felolvasták annak az okmánynak a szövegét, amelyet a talapzatba helyeztek. A hazafias érzelmű mozdonyvezetőket Konkoly-Thege Miklós köszöntötte. Tizenegy órakor érkezett meg a képviselőház és a kormány küldöttségének vonata Budapestről. Az országgyűlés tagjait Rakovszky István, a Ház alelnöke vezette. A kereskedelemügyi minisztert, Kossuth Ferencet távollétében Szücs Andor miniszteri titkár képviselte. (Kossuth Ferenc néhány nappal korábban Rozsnyón vett részt apja szobrának a leleplezési ünnepén. L. e blogsorozat 25. részét.)

„Tizenkét órakor kezdődött meg a leleplező ünnepély. A díszsátorban a küldöttségek és a vendégek foglaltak helyet. A Zólyomi Műkedvelő Kör és az Unio-vasgyár dalárkörének Himnusza után Görgey László miskolci M.Á.V. üzletvezető mondott beszédet, miközben lehullott a lepel. A zólyomi állami polgári fiúiskola növendékeinek éneke után Petheő Tivadar szövetségi elnök átadta, Skrovina Mátyás polgármester pedig átvette a szobrot a város közönsége nevében megőrzés végett. Ezután a szobor megkoszorúzása következett.”

A zólyomi Rákóczi-szobor leleplezése. In. Pesti Napló, 58. évf. 132. sz. (1907. jún. 4.), 12. Törzsgyűjtemény

Amikor a szoborról lehullt a lepel, az evangélikus templom tornyából megszólalt a tárogató.

5_vu_54_23_1907_06_9_466.jpg

A zólyomi Rákóczi-szobor. In. Vasárnapi Újság, 54. évf. 23. sz. (1907. jún. 9.), 466. – Elektronikus Periodioka Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum. Jelzet: DKA-071049

„Egy órakor a városi nagyszálló termében ötszáz terítékű díszebéd volt a vendégek tiszteletére. A harmadik fogás után Rakovszky István a királyra ürítette poharát. […] A társaság délután négy óráig lelkes hangulatban maradt együtt. Délután a társaság különvonaton Szilácsfürdőre ment ki, ahol társasvacsora, majd táncmulatság volt. A társaság reggel három órakor különvonaton visszaindult a fővárosba.”

A zólyomi Rákóczi-szobor. In. Magyarország, 14. évf. 132. sz. (1907. jún. 4.), 6. – Törzsgyűjtemény

6_rakoczi_szobor_p_90_207.jpg

Rákóczi Ferenc szobra. Képeslap – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Piarista gyűjtemény. Jelzet: P 90/207.

Ahogyan az impériumváltás időszakában történelmi és művészeti emlékeink Felvidék-szerte nem kerülhették el sorsukat, ez történt a zólyomi Rákóczi-szoborral is. A műalkotás alig több mint egy évtizedig állhatott az Erzsébet parkban. Eltávolításának (ledöntésének?) körülményeiről nincs pontos adat. Balassa Géza régész professzor visszaemlékezését halála után fia, Balassa Zoltán közölte A Hét című felvidéki lapban. Ennek alapján a helyéről eltávolított szobrot egy zólyomi gazda rejtette el a városháza egyik gazdasági épületében. Balassa Géza 1943-ban szerzett tudomást a szoborról, amikor azt a megbízást kapta, hogy múzeumot rendezzen be Zólyom városában. Ő még úgy tudta, hogy Mayer Ede műalkotása az elrejtést követően teljesen feledésbe merült, de egy 1935-ös újságcikkből kiderül, hogy a közvéleményt a két világháború között is foglalkoztatta a szobor ügye.

„A magyar mozdonyvezetők országos szövetségének az 1904. évi nagy sztrájk után első legfontosabb intézkedése az volt, hogy közadakozásból felállítják Rákóczi szobrát. Nagy tárgyalások után úgy döntöttek, hogy a szobrot Rákóczi szabadságharcainak főhadszínterén, a Felvidéken, még pedig a mozdonyvezetők akkori legnagyobb telepállomásán, Zólyom főterén állítják fel. […] Ott állt a szobor 1918-ig, a lealázás és összeomlás gyászos évéig. Ekkor a szobrot a zólyomi hazafias vasutasság leszedte és elhelyezte a zólyomi városháza pincéjében, ahol ma is megtalálható. Most, amikor csonka-hazánk Rákóczi halálának kétszázéves fordulója alkalmából fővárosunkban szobrot akar emelni nagy vezére emlékére, nem lenne-e szép cselekedet, ha ezt a pincében heverő műemléket diplomáciai úton áthozhatnók és itt újra felállittatnók? Ha a MÁV igazgatósága ennek a hazafias ügynek élére áll, Budapesten két Rákóczi-szobor fogja hirdetni a magyar szabadsághős verhetetlen nagyságát.”

Hozzuk el Rákóczi szobrát Zólyomból! In. Magyarság, 16. évf. 78. sz. (1935. ápr. 5.), 10. – Törzsgyűjtemény

Nos a kezdeményezésnek – nem tudni miért – nem lett foganatja, ezért bukkanhatott rá és vehette pártfogásába Balassa Géza a zólyomi városháza félreeső zugában elrejtett szobrot a második világháború vérzivataros esztendeiben. A háború után a professzor irányította a zólyomi vár rekonstrukcióját, ezért a szobrot egészen 1967-ig a vár kápolnájában rejtegette. Egy rövid füleki intermezzo után – talán a dubčeki enyhülés légkörében – eljött a megfelelő pillanat.

„… Balassa Gézának tudomására jutott, hogy Borsiban ünnepséget rendeznek és megfelelő szobrot keresnek. Ekkor felajánlotta a megőrzött alkotást. Átszállították és leleplezték. Immár másodszor. Az avatóünnepségen apám nem tudott részt venni, mert a meghívót késve kapta kézhez. Ezt nagyon sajnálta.
1969. május 30-án, szombaton a borsi kultúrházban szimpóziumot rendeztek, melynek keretében dr. Czine Mihály budapesti irodalomtörténész előadást tartott a fejedelem életéről és munkásságáról. Ezután kuruc estet tartottak, melynek főszereplői Béres Ferenc népdalénekes és Burka Sándor volt.
Mayer Ede szobrát másnap, délután 14 órakor leplezte le Tolvaj Bertalan, a Szlovák Szocialista Köztársaság Nemzetiségi Titkárságának vezetője. A koszorúzás alatt a kastély egyik ablakából tárogató szólt. […]
Mayer Ede alkotása méltó helyre került. Remélhetőleg már nem fogják indulatos kezek eltávolítani.” 

Balassa Zoltán: Egy szobor utazásai. In. A Hét, 39. évf. 24. sz. (1994. jún. 10.), 15. – Törzsgyűjtemény

7_rakoczi_szobor_borsiban.jpg

Mayer Ede műalkotása Borsiban, Rákóczi szülőháza előtt. A kép forrása: Ellopták II. Rákóczi Ferenc borsi mellszobrát. In. Múlt-kor történelmi magazin, 2013. márc. 1.

Másfajta indulat vezette azoknak az embereknek a kezét, akik 2013. február 28-ról március 1-jére virradóra léptek a tettek mezejére.

„Három férfi péntekre virradóra ellopta II. Rákóczi Ferenc bronz mellszobrát borsi szülőháza elől. Az 1907-ben készült műalkotás 180 kilogrammos, eszmei értéke felbecsülhetetlen. A tetteseket tegnap elfogta a rendőrség. […] Az egyik elkövető borsi garázsában megtalálták a szobrot is.”

Kocur László: Megtalálták a Rákóczi-szobrot. In. Magyar Hírlap, 46. évf. 52. sz. (2013. március 2.), 5. – Törzsgyűjtemény

Sajnos a rend őrei nem lehettek elég gyorsak, a színesfémtolvajok, a könnyebb értékesíthetőség reményében, a műalkotást négyfelé vágták. Az a szobor, amely átvészelt két háborút és az azt követő vészterhes időket, amelyet féltő kezek óvtak évtizedekig, most az emberi mohóság és primitívség áldozatául esett.
Az emlékművet természetesen helyreállították és ma is megcsodálható Rákóczi borsi szülőháza előtt, a „Magyar Betlehem”-ben.

Elbe István

A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei:

komment

Béli István – Ex libris gyűjtők, gyűjtemények. 5. rész

2021. január 05. 07:55 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 42. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat negyvenkettedik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Béli Istvánt és gyűjteményét mutatja be.

A székesfehérvári születésű Béli Istvánt (1943–1994) művészetszeretete vezette el a kisgrafika műfajához. A vasesztergályos szakma kitanulása után letette a gépésztechnikusi vizsgát, majd Budafokon helyezkedett el, a Budafoki Élesztőgyár gépésztechnikusa lett. Bekapcsolódva az üzemi kulturális munkába, gyakran rendezett különféle programokat, előadásokat, kiállításokat. Itt ismerkedett meg és kötött barátságot Moskál Tibor (1930–2014) budafoki grafikusművésszel, aki szervezője és rendezője, sőt kiállító művésze volt az ottani tárlatoknak.
Moskál Tibor közvetítésével tagja lett a Kisgrafika Barátok Körének, ahol művészekre és cseretársakra talált. Ex libris gyűjteményét gyorsan gyarapította: sok művésszel került személyes kapcsolatba, kiterjedt levelezést folytatott magyar és külföldi gyűjtőkkel, számos saját lapot rendelt. A nevére készült grafikák Jeruzsálembe, sőt Grönlandra is eljutottak. Magyar cserepartnerei közül említhető több jogász: Illyés Sándor László, Katona Gábor, Semsey Andor, Réthy István, emellett Kertész Dénes állatorvos, Csányi István orvos, Poór Ferenc pedagógus, oktatásszervező és Arató Antal könyvtáros, könyvtárigazgató. A külföldiek közül ismeretségi körébe tartozott többek között Gianni Mantero, Charles Favet, Jorgen Vils Pedersen, Vagn Clemmensen, John Due Nielsen, Helmer Fogedgaard, Paul Pfister, Klaus Rödel, Lorenz May.
Kisgrafikai gyűjteményének pontos darabszáma nem ismeretes, de megközelítőleg 8–10 ezres nagyságrendű lehetett, melyet országonként, azon belül pedig a művészek neve szerinti rendben tárolt. Téma és alkotó tekintetében mindenféle grafikát gyűjtött, de főleg a hagyományos technikával (fa-, linómetszet és rézkarc) készült munkákat vette be gyűjteményébe.
A magyar művészektől 44 ex libris készült Béli István és családtagjai nevére, melyeknek több mint a fele Moskál Tibor grafikus nevéhez fűződik. Moskál az 1960-as évek második felétől szinte évente készített lapokat Béli Istvánéknak, leggyakrabban fametszet, rézkarc és aquatinta technikával. M. Kiss Pál művészettörténész így jellemezte Moskál művészetét:

„Moskál Tibor grafikáinak témaköre igen gazdag. A sokszor csak néhány centiméter nagyságú lapjain a városképek és a műemlék ábrázolások mellett a tájképek, a karakteres portrék, valamint a népművészeti motívumok és virág rajzai is lélekkel teli ábrázolások. Finoman elkülönülő körvonalat ad, de nem kevésbé érdekes a részletekben is. Egyetlen célja van: a megkapó jellemzés, hogy az élet megfigyeléseiből keletkezett víziót minél hívebben adja vissza.”

Gyucháné Veres Krisztina: Moskál Tibor színes rézkarc virágai. Forrás: Museum.hu. A magyar múzeumok honlapja. Időszaki kiállítás a békéscsabai Meseházban: 2005.03.21–2005.04.18.

Ez figyelhető meg a Béli István és családja nevére szóló Moskál-grafikákon is. A városábrázolások közül a szentendrei Bükkös-patak és a Török-ház szerepel egy-egy korai, 1967-es ex librisen. A későbbiekben Székesfehérvár múltja, történelme, nevezetes épületei fordulnak elő a leggyakrabban: a díszkút, az ottani templomok, Szent István kőszarkofágja, egyéb műemlékek, a székesfehérvári országgyűlésen kiadott Aranybulla (1222).

1_kep_moskal_tibor_grafikaja_1973.jpgMoskál Tibor fametszete, Székesfehérvár (1973). Jelzet: Exl.B/831 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Gorsium (a mai Tác) római kori romjait ókori agyaglámpás idézi.

 

2_kep_moskal_tibor_grafikaja_1977.jpgMoskál Tibor fametszete, Gorsium (1977). Jelzet: Exl.B/392 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Pécsről Jakováli Hasszán dzsámija, Magyarország egyik legjobb állapotban fennmaradt török építészeti emléke került megörökítésre. Az egyéb motívumok közül faragott juhászkampó, görög vázakép, busómaszk, szőlő, akvárium, koronás címerpajzs szerepel. A „BUÉK PF 1981 Béli család” feliratú újévi lapon galamb és miskakancsó látható.

 

3_kep_moskal_tibor_grafikaja_1970.jpgMoskál Tibor rézkarca, görög vázakép (1970), Forrás: Frederikshavn Kunstmuseum & Exlibrissamling (Dánia) ex libris gyűjteménye

Moskál után a legtöbb ex librist készítő Fery Antal és Perei Zoltán mellett Varga Nándor Lajos, Tempinszky István, Csimma Jenő, Nechánszky József grafikusok alkottak egy-két ex librist Béli István és családtagjai számára.

4_kep_perei_zoltan_grafikaja.jpg

Perei Zoltán fametszete. Forrás: Kisgrafika különszám, 1997, 3. p. – Törzsgyűjtemény

Fery Antal szerencsi fametsző lapjain székesfehérvári vonatkozású műemlékek és szoborábrázolások jellemzők: Kálmáncsehi Domonkos szobra a Szent Anna-kápolnával, Szent István király lovas szobra a város címerével. Utóbbi látható az alábbi, 1976-ban készült fametszeten.

 

5_kep_fery_antal_grafikaja_1976.jpg

Fery Antal fametszete (1976), Jelzet: Exl.B/832 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Fery portrégrafikái közt Varkocs György székesfehérvári várkapitány, Wathay Ferenc végvári vitéz, énekszerző arcképe szerepel, de megelevenedik Arany János portréja is a nagyszalontai toronnyal.
Béli Istvánt művészetszeretete arra vezette, hogy maga is elsajátította a magas- és mélynyomás technológiáját, több saját kivitelezésű alkalmi lappal, ex librisszel bővítve cserelapjai számát.
A műpártoló halála évében, 1994-ben Moskál Tibor in memoriam grafikával búcsúzott budafoki barátjától, szimbolikusan ábrázolva azokat a motívumokat, amelyek utalnak Béli István életére: az esztergaszív, a tolómérő, egy székesfehérvári kis templom épülete és egy szál virág, amit Béli megpróbált linóleumba metszeni. Egy élet üzenete – egyetlen kisgrafikába sűrítve.

Irodalom:

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)
 

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész

 

komment

Karácsonyi olvasnivalók. 2. rész

2020. december 23. 10:00 - nemzetikonyvtar

A Magyar Elektronikus Könyvtár ajánlója

Karácsonyhoz közeledvén az ünnep és az időjárás is sokszor a négy fal közé szorítja az embereket. A rendkívüli járványhelyzet ezt még jobban megerősíti. A korlátozó intézkedések miatt az olvasók személyesen nem tudnak bejutni a könyvtárakba, de azért szolgáltatásaink nem szünetelnek. A világhálón keresztül még inkább igyekszünk kielégíteni az olvasó gyerekek és felnőttek igényeit. Ezért egy rövid összeállítást ajánlunk a Magyar Elektronikus Könyvtárból, ahonnan teljes könyveket tölthetnek le az érdeklődők különböző formátumokban. Ezeket nemcsak a számítógép képernyőjén, de akár egy tableten vagy okos telefonon is olvashatják kicsik és nagyok egyaránt, bár hosszabb elektronikus szövegek olvasására igazából az e-könyv olvasók a legalkalmasabbak. Az olvasnivalók mellett néhány hangoskönyvet is ajánlunk, amely bármely mobileszközbe betölthető és akár vezetés vagy séta közben is hallgatható. Folytatjuk ajánlónkat.

Nagyobbaknak ajánljuk

egy_naplopo_tunodesei.jpg

Jerome K. Jerome: Egy naplopó tűnődései, ford. Karinthy Frigyes, Karinthy Emma, Budapest, Világirodalom, 1920. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Az angol író és publicista 1886-ban megjelent humoros írásai Karinthy Frigyes és nővére fordításában 1920-ban láttak napvilágot magyarul.

„A dolgozószobám ablaka Hyde-Parkra nyílik. Oktat, mulattat, ha így a tornyocskámból tekintek le. Hogy áramlik ide-oda, lábaim alatt az emberi élet! Ahogy a kert kapuit kinyitják, elsőnek az utca lánya kúszik be. Sajnálatraméltó munkáját befejezte. Didereg a zúzmarás reggelben; siet rövid pihenője felé. Szegény rabszolga!”

Jerome K. Jerome: Egy naplopó tűnődései, ford. Karinthy Frigyes, Karinthy Emma, Budapest, Világirodalom, 1920. – Magyar Elektronikus Könyvtár

tanar_ur_kerem.jpg

Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem. Képek a középiskolából, Budapest, Dick, [1916] – Magyar Elektronikus Könyvtár

A Tanár úr kérem Karinthy egyik legjelentősebb műve, korai írói korszakából származik. Részletekben készült karcolatfüzér, mint az Így írtok ti. Első megjelenése óta változatlan gyönyörűséget szerez felnőtt és fiatal új meg új nemzedékének. Ez a digitális változat az 1916-os kiadásból készült, az eredeti szöveggel, amelyet az I. világháború után politikai okokból módosítottak.

„Na, kezdje előlről, Bauer, maga szerencsétlen. Kérem, tanár úr, én készültem. Tudtam, de elfelejtettem. Ne feleseljen, Bauer, mert magának felelnie kell, mert maga Szerbiából négyesre áll és az intőkonferencia már össze is ült. Fogd be a szád, Bauer. Igenis, az intő-konferencia ott ül már Szerbia határán és tanácskoznak.”

Karinthy Frigyes: Reggel hétkor. In. Uő.: Tanár úr kérem. Képek a középiskolából, Budapest, Dick, [1916] – Magyar Elektronikus Könyvtár

a_szkarabeusz_titka.jpg

Anthony Milestone [Mihályi Antal]: A szkarabeusz titka, Üllő, Regun-Press, [2009] – Magyar Elektronikus Könyvtár

A kalandregény kezdete az egyiptomi Ó-Birodalomba nyúlik vissza, majd Egyiptom történelmének néhány szakaszán keresztül (amelyek az egyiptológia alapján hiteles történelmi hátteret mutatnak be) a jelenkorban folytatódik. A történet meghallgatható hangoskönyvként is.

Menuth nem tudta, mit tegyen. Ura kívánságának már nem tudott eleget tenni. Az ékszert odaadhatta volna a főpapok valamelyikének, de attól félt, hogy az jobb estben valamilyen szertartásnál fogja azt felhasználni, rosszabb esetben megtartja és besorolja azok közé kincsek közé, amelyeket a túlvilágra kíván magával vinni.”

Anthony Milestone [Mihályi Antal]: A szkarabeusz titka, Üllő, Regun-Press, [2009], 11. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Remete Farkas László Régi, szentestei vacsorák böjtös főétkei, süteményei című online szakácskönyvében a szentestei főfogások, sütemények és kiegészítő étkek „kerülnek terítékre. Ezek között is csak az „olyan böjtösök”, amelyeket az egyszerű köznép is könnyen elkészíthetett. Ezért, a bemutatott ételek – a bors kivételével – csak olyan fűszereket és egyéb alapanyagokat tartalmaznak, amelyek a Kárpát-medencében megtermelhettek, begyűjthettek.

halaszle.jpg

Szegedi halászlé. Országalbum – Digitális Képarchívum. Jelzet: DKA-074691

Szász Imre kottagrafikus Karácsonyi énekek című online gyűjteményében népszerű karácsonyi énekeink szövegei és kottái is segítik a közös éneklést.

betlehem_betlehem.jpg

Betlehem, Betlehem. In. Szász Imre (szerk.): Karácsonyi énekek, MEK-kiadás, 1997. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Gárdonyi Géza életművének tetemes részét képezik gyermekirodalmi művei és ifjúsági írásai. Pályáját népiskolai tanítóként kezdte és csak néhány évvel később lett főfoglalkozású író és újságíró. Nagyapó tréfái című népszerű könyvében rövid, tanulságos történetek és játékok leírásait olvashatjuk.

nagyapo_trefai.jpg

Gárdonyi Géza: Nagyapó tréfái, Budapest, Singer és Wolfner, 1913. [Második kiadás] Címlap – Magyar Elektronikus Könyvtár

Nagyapó kedves játékra tanította meg a gyerekeket. Apró cédulákat vettek elő és ráírták a cédula egyik oldalára a gyerekek nevét, meg a háziállatok nevét. Minden nevet külön cédulára. Azután megfordították a cédulákat és összekeverték. Nagyapó maga elé tette a cédulákat...”

Gárdonyi Géza: Élet – írás. In. Uő.: Nagyapó tréfái, Budapest, Singer és Wolfner, 1913. – Magyar Elektronikus Könyvtár

regosok.jpg

Regösök (Garabonc, Zala m., 1899). A kép forrása: Regölés-szócikk. In. Magyar néprajzi lexikon, főszerk.: Ortutay Gyula, Budapest, Akadémiai, 1977–1982. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Bálint Sándor néprajztudós Karácsony, húsvét, pünkösd című munkája „az egyházi év legnagyobb ünnepeihez, lényegében tehát a Jézus evangéliumi életétől ihletett ünneplő hagyománynak, családi devociónak és közösségi, társadalmi kultusznak, továbbá a mindennapi élet liturgikus eredetű (paraliturgikus) képzetkörének áttekintése.”

„Karácsony estétől újév napjáig három közönséges regös, egy bika és egy bikás szokott regölni. A közönséges, regösök láncos bottal járnak, s vele éneklés közben az ütemet erősen kiverik. A bika hosszúszőrű kifordított bundát ölt magára, a nyakán pedig hosszú láncot visel. Amint bealkonyodik, a házról házra való járást azonnal megkezdik. Mielőtt énekelni kezdenének, egyik regös az ablakon át mindig megkérdi: szabad-e regőnyi? Ha azt mondják: szabad!, éneküket kint az ajtó mögött mindnyájan elkezdik.

Bálint Sándor: Karácsony másnapja. In. Uő: Karácsony, húsvét, pünkösd. A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából, Budapest, [Szent István Társulat], 1989. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Magyar Elektronikus Könyvtár

Ajánlónk első része itt olvasható.

 

komment

Karácsonyi olvasnivalók. 1. rész

2020. december 22. 07:55 - nemzetikonyvtar

A Magyar Elektronikus Könyvtár ajánlója

Karácsonyhoz közeledvén az ünnep és az időjárás is sokszor a négy fal közé szorítja az embereket. A rendkívüli járványhelyzet ezt még jobban megerősíti. A korlátozó intézkedések miatt az olvasók személyesen nem tudnak bejutni a könyvtárakba, de azért szolgáltatásaink nem szünetelnek. A világhálón keresztül még inkább igyekszünk kielégíteni az olvasó gyerekek és felnőttek igényeit. Ezért egy rövid összeállítást ajánlunk a Magyar Elektronikus Könyvtárból, ahonnan teljes könyveket tölthetnek le az érdeklődők különböző formátumokban. Ezeket nemcsak a számítógép képernyőjén, de akár egy tableten vagy okos telefonon is olvashatják kicsik és nagyok egyaránt, bár hosszabb elektronikus szövegek olvasására igazából az e-könyv olvasók a legalkalmasabbak. Az olvasnivalók mellett néhány hangoskönyvet is ajánlunk, amely bármely mobileszközbe betölthető és akár vezetés vagy séta közben is hallgatható. Lássuk az ajánlatainkat.

Kisebbeknek ajánljuk

nagyanyo_mesei.jpg

Nagyanyó meséi, ford.: Győry Ilona, Budapest, Tolnai Ny., [1935] – Magyar Elektronikus Könyvtár

A Nagyanyó meséi című nagyobb gyerekeknek szóló mesekönyv a két világháború között jelent meg több mint tíz nyelven, másfél millió kötetben. E-könyv formátumokban is letölthető, így bármely mobil eszközön, bárhol olvasható.

„A kis falu, mely egy szép kristálytiszta patak mellett terült el, még nem bontakozott ki a hajnali szürkületből, de a molnár kakasa már fenn volt s a kút kávájára állva borzolgatta aranybarna tollait, majd nyakát kinyújtva készült harsány hangon a nap keltét hirdetni. Nemsokára az éneklő madarak is felébredtek, sőt még a nyírfák is rákezdtek a suttogásra, amint a hajnali szellő lehelletét érezték s a támadó zaj egészen elnyomta a patak moraját, mely az előbb az egyedüli zaj volt a faluban.”

Juliska és Bodri. In. Nagyanyó meséi, ford.: Győry Ilona, Budapest, Tolnai Ny., [1935] – Magyar Elektronikus Könyvtár

sanyi_mano_konyve.jpg

Sanyi Manó könyve és számos más kacagtató történet, összegyűjtötte Mikes Lajos, Budapest, Tolnai, [1928] – Magyar Elektronikus Könyvtár

A békés természetű, vidám Sanyi manót kíváncsisága, szeleburdisága, ártalmatlan tréfái olykor rémes kalandokba sodorják. Egyik alkalommal darázsnénit haragítja magára, mert seprűjével fölbolygatja a békésen szundikáló darazsak nyugalmát (A darázsnéni), másik alkalommal a vasorrú bába áll bosszút rajta, amiért elemeli drágakőként ragyogó hamuját (A vasorrú bába drágakövei). Huhu varázslóval két ízben is összetűzésbe kerül és különc szomszédja alaposan megleckézteti.
A II. világháború előtt alkotott író, újságíró vidám meséi többféle formátumban letölthetők, olvashatók, de akár meg is hallgathatók hangoskönyvként MP3 formátumban.

Egy szép napon Sanyi manó, mikor kezében söprűjével vígan repült keresztül a réten, látta, hogy a vasorrú bába házának ajtaja tárva-nyitva van. Megállt hát és bekukucskált az ajtón. Látta, hogy a vasorrú bába tüzet rakott konyhája sarkában, a kemencében. A tűz zúgott-búgott és amint zúgott-búgott, szikrát és hamut okádott...”

A vasorrú bába drágakövei. In. Sanyi Manó könyve és számos más kacagtató történet, összegyűjtötte Mikes Lajos, Budapest, Tolnai, [1928] – Magyar Elektronikus Könyvtár

karacsonyi_emlek.jpg

Karácsonyi emlékek. Hangoskönyv-antológia, szerkesztő, felolvasó: Ambrus Attila József, [Pécs], [Magánkiad.], [2017] – Magyar Elektronikus Könyvtár

Hangoskönyvként Ambrus Attila József pécsi könyvtáros előadásában hallgathatjuk meg klasszikus magyar és külföldi szerzők karácsonyi témájú írásait:

A mennyek országának vannak olyan titkai, miket csak a kisgyerekek ismernek, akik még közel vannak az éghez, és a költők, akik közel vannak a kisgyerekekhez. Például tudják-e azt a felnőtt okos emberek, hogy a mennyországban minden karácsonykor csinálnak a Kisjézusnak egy betlehemet?”

Móra Ferenc: Karácsonyi misztérium 1928-ban. In. Karácsonyi emlékek. Hangoskönyv-antológia, szerkesztő, felolvasó: Ambrus Attila József, [Pécs], [Magánkiad.], [2017]. – Magyar Elektronikus Könyvtár

berg_judit_mesek_a_tejuton_tulrol.jpg

Berg Judit: Mesék a Tejúton túlról, Budapest, Pagony, 2007. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Kalandos, izgalmas utazás nagy óvodásoknak és kisiskolásoknak az IBBY-díjas Berg Judittól és az Aranyvackor-díjas Gévai Csillától! Egy kisfiú, Bojti, és egy kislány, Tücsök, csúnyán összevesznek a játszótéren. Addig-addig ráncigálják Bojti új biciklijét, amíg az elragadja őket, és elrepíti a két gyereket a Tejúton túlra, egy egészen különös, ismeretlen világba.

„A motoros gázt adott és elszáguldott, de a bicikli folytatta őrült száguldását a Tejúton. Amikor azonban aranyszínű útjelző tábla tűnt fel előttük, a bicikli magától jobbra fordult, és meredek ívben letért a Tejútról. Egyáltalán nem lassított, sőt, egyre gyorsabb iramban vágtázott. A csillagok már vékony ezüstcsíkká mosódtak a gyerekek szeme előtt. Pedig ez az út meredek volt és döcögős.”

Berg Judit: Bojti és Tücsök. In. Uő: Mesék a Tejúton túlról, Budapest, Pagony, 2007. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Magyar Elektronikus Könyvtár

Ajánlónk folytatása itt olvasható.

 

komment

Erzsébet királyné-szobrok – Pöstyén

2020. december 17. 07:55 - nemzetikonyvtar

Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében. 36. rész

A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.

A Felvidék másik híres fürdője, a Nyitra megyei Pöstyén Bártfafürdővel több szempontból is felvette a versenyt, sőt bizonyos adottságai (például előnyösebb földrajzi fekvése) miatt le is körözte azt. A fürdőt a Vág folyó kanyarulatai által kialakított szigeten építette ki a terület tulajdonosa, Erdődy Ferenc gróf. A főúr ugyanis megfigyelte, hogy a környékbeli halászok és földművesek a 67–70 °C-on feltörő gyógyvizekben és azok iszapjában hatásosan gyógyítják sebeiket és ízületi bántalmaikat.

„Ezek a hírek hamar elterjedtek s méghozzá a nagyon jó helyen lévő fürdőhely, Bécs és Pozsony közelsége miatt, nagyon gyorsan nemzetközileg is híres hellyé vált. Sorra épültek a szállodák, később szállodasorok, színházak, külön hangversenytermek. A mindig zöldellő természet alapján kiépültek a csodálatos angol- és franciaparkok, nyári zenepavilonok sorával együtt. Mondani lehet, hogy az 1900-as évek elejére, a legismertebb karlsbadi, bádeni fürdőhelyek méltó versenytársa lett.”

Nagy Zoltán: A Felvidék fürdőinek lexikona. Révkomárom, KT Kv.- és Lapk., 2004, 24–25. – Törzsgyűjtemény

1_postyen_latkep.jpg

Pöstyénfürdő látképe madártávlatból. In: Pöstyén-fürdő, Csehszlovákia. [Prága], [Schulz], 1931. – Törzsgyűjtemény

A genfi tragédia után Pöstyén úri közönsége is szervezkedni kezdett, hogy a szeretett királynénak méltó emléket állítson. Az emlékpark kialakításának helyszíne egy lebontásra ítélt régi kápolna helyére és környezetére esett.

„Pöstyénben, a fürdőparkban száz év óta állt már egy kápolna, melyet még a mostani tulajdonos, Erdődy Ferenc grófnak a nagyatyja emeltetett. Az idő vasfoga meglehetősen pusztította már az ódon épületet, a miért is egy új istenházának az építését határozták el. A mozgalmat dr. Fodor Kálmánné született Berchtold Jozefin grófnő vette kezébe és nemes buzgalma folytán öt év alatt össze is gyűlt az összeg, a mely a szándék kivitelét lehetővé teszi. A régi kápolnát nemsokára elbontják s helyére néhai Erzsébet királyné ércszobrát emelik. Az új templom pedig a fürdő-park egy téresebb helyén fog épülni. A szobor leleplezése, még előbb mintsem az új kápolna fölépülne, nagy ünnepséggel menend végbe.”

Magyarország, 6. évf. 263. sz. (1899. szept. 23.), 8. – Törzsgyűjtemény

2_postyen_kapolna_46_145.jpg

Az új kápolna Pöstyénfürdőn. Képeslap – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Piarista gyűjtemény. Jelzet: 46/145.

Az események gyorsan haladtak előre, mert egy bő fél év múlva az újságolvasó közönség már pontosabb információkat kaphatott a pöstyéni Erzsébet-emlékpark kialakításának állásáról. Egyrészt kiderült az is, hogy a pöstyéniek sem kívántak élni a Magyar Iparművészeti Társulat által kínált lehetőséggel, hanem Jankovits Gyula szobrászt kérték fel Erzsébet királyné emlékművének megalkotására. Az alábbi újságcikkből az is kiderül, hogy a korábbi hírekkel ellentétben a szobor nem ércből, hanem márványból készült.

„Lebontották a pöstyéni régi kápolnát, mert az új idők szelleme fényesebb Istenházat kívánt meg. A régi kápolna helyére Erzsébet fákat ültettek. Erzsébet teret létesítettek és közepére szándékoznak elhelyezni az ottani mérvadó körök boldogult királynénk márvány mellszobrát. A mozgalom élén Erdődy Imréné grófnő és dr. Fodor Kálmánné Derchtbold (sic!) grófnő állanak. Jankovich(!) Gyula fővárosi szobrász mintázatát már el is fogadták és a művész legközelebb megbízatást nyer a mű kivitelére.”

Erzsébet királyné szobra Pöstyénben. In: Magyar Polgár, 23. évf. 100. sz. (1900. máj. 2.), 6. – Törzsgyűjtemény

Fodor Kálmán főorvos neje, Berchtold Jozefin grófnő az új kápolna építési alapjának gyarapításához hasonlóan ismét lelkes adománygyűjtésbe kezdett. A fürdővendégek szórakoztatására 1900. július 22-én parkünnepélyt és ezen belül művészestélyt szervezett. A teljes bevétel, mintegy 2500 korona, a szoboralapot gazdagította.

„Újabban pedig nagyszabású gyűjtés indult meg egy létesítendő Erzsébet-szobor javára, melynek mintázata, Jankovich Gyula jeles szobrászunk műve, a fürdő gyógytermében állandóan látható.”

Erzsébet királyné szobra Pöstyénben. In: Magyar Nemzet, 19. évf. 202. sz. (1900. júl. 25.), 5 – Törzsgyűjtemény

Egy évre rá, az újabb fürdőidényben, az „akciót” megismételték. Most már a szobormintát a véglegesnek szánt helyen is bemutatták.

„A szép eszmét egy évvel ezelőtt az ottani fürdőorvosnak, dr Fodor Kálmánnak a neje, szül. Berchtold grófnő pendítette meg s annak megvalósítása körül is első sorban ő buzgólkodott. Most már a szobor gipsz-modellje elkészült s bemutatása közelebb, ünnepéllyel egybekötve ment végbe, melyen szép számú lelkes közönség vett részt, közte Erdődy Imréné grófnő, – a kinek fölvétele után képünk is készült…”

Erzsébet-szobor Pöstyén fürdőn. In: Vasárnapi Újság, 48. évf. 29. sz. (1901. júl. 21.), 470. – Elektronikus Periodika Archívum

3_vu_1901_07_21_471.jpg

Jankovits Gyula alkotásának gipsz-modellje Pöstyénben, az Erzsébet-parkban. Erdődy Imréné felvétele. In: Vasárnapi Újság, 48. évf. 29. sz. (1901. júl. 21.), 471. – Elektronikus Periodika Archívum; A kép forrása: Digitális Képarchívum. Jelzet: DKA-064901

A szobor ünnepélyes leleplezését a következő fürdőidényre tervezték.

„A bizottság buzgólkodása folytán a szobor elkészült és ünnepélyes leleplezését e hónap 10 én fogják megtartani. A leleplezési ünnepélyre a meghívókat már kibocsátották. Augusztus 10-én délelőtt 11 órakor istentisztelet lesz a különböző vallásfelekezetek templomaiban és déli 12 órakor tartják meg az ünnepélyes leleplezést.”

Erzsébet királyné szobra Pöstyénben. In: Magyar Polgár, 25. évf. 179. sz. (1902. aug. 6.), 4. Törzsgyűjtemény

4_postyen_erzsebet_szobor_p_46_161.jpg

Erzsébet királyné szobra Pöstyénben. Képeslap – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Piarista gyűjtemény. Jelzet: 46/161.

Az ünnepre Budapestről, Bécsből, Pozsonyból és a környék városaiból is sokan érkeztek. A vendégeket Winter Sándor és Lajos fürdőigazgatók fogadták. Az ünnepi istentiszteletek után a több száz főnyi közönség a parkba vonult.

„A szózat eléneklése után Praznovszky József plébános hazafias szellemű emlékbeszédet mondott, miközben lehullott a lepel a szoborról, a mely Jankovits Gyula fővárosi szobrász alkotása. Öt méter magas talapzaton áll a királyné mellszobra. Arca és nemzeti öltözetet viselő alakja karrarai márványból van kifaragva. Az egész szobor pompásan emelkedik ki a park sűrű fái közül.”

Erzsébet királyné szobra Pöstyénben. In: Budapesti Hirlap, 22. évf. 219. sz. (1902. aug. 11.) 4. Törzsgyűjtemény

„A közönség kalaplevéve éljenzett. Ezután Erdődy Ferenc gróf nevében Terstyánszky Lajos jószágigazgató gondozásra átvette a szobrot, melyre Könyves Tóth Kálmán debreceni lelkész a magyar fürdővendégek, Alexander Bernát dr., a Magyar Tudományos Akadémia, Rauh dr. königsbergi ügyvéd a németországi fürdővendégek, Fodorné Berchtold grófné a szoborbizottság és Semsey Mariska, a magyar királyi Operaház tagja, a magyar nők koszorúját tette a szobor talapzatára. Délben lakoma volt, este pedig diszelőadás a nyári színházban.”

Erzsébet királyné szobra Pöstyénben. In: Budapesti Hirlap, 22. évf. 219. sz. (1902. aug. 11.) 4. – Törzsgyűjtemény

6_p_2346.jpg

Az Erzsébet királyné park a szoborral. Képeslap – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Jelzet: P 2346.

A korábbi részekben bemutatott szoboravatókhoz képest a leleplezési ünnep Pöstyénben bizonyos szempontból másképp zajlott. A monarchia időszakában a fürdőhelyek a szolid polgári kikapcsolódás helyszínei voltak. Ezért nemcsak a gyógyulni vágyok keresték fel ezeket a településeket, hanem a polgári középosztály és az arisztokrácia egy része is, akik kifejezetten pihenni és szórakozni akartak. Ha végigolvassuk az 1902. augusztus 10-i esti rendezvény szervezőinek a Nyitramegyei Közlönybe eljuttatott felhívását, meglepő kontrasztot találunk az Erzsébet királyné szobrának délelőtti leleplezése és a délutántól kezdődő programok között.

„A vigalmi bizottság a pöstyéni fürdőparkban f. évi augusztus hó 10 én, vasárnap káprázatos sorozatú, velencei estével, coriandoli szerpentin és virágcsatával összekötött éjjeli parkünnepet rendez. Ezt megelőzi délután a díszelőadás a nyári színkörben a vigalmi bizottság védnöksége és Monory Sándor színigazgató és társulata közreműködése mellett. A díszelőadás kezdete 6 óra, vége 8 órakor. Műsora: 1) Prológ Ábrányi Emiltől, szavalja Szende Bella k. a. 2) Szoborleleplezés. Élőkép, rendezi és összeállítja a színtársulat tagjaiból Monory Sándor színigazgató. 3) Petőfi, alkalmi színmű 1 felvonásban írta Petőfi Sándor halálának 50 éves évfordulója alkalmából Rudnyánszky Gyula. Előadja a színtársulat. 4) „Lehullott a rezgő nyárfa ezüstszínű levele”, néhai Erzsébet királynő kedvenc népdala, énekli cigány kiséret mellett semsei Semsey Mariska úrhölgy, a m. kir. operaház tagja. 5) Petőfi dalok cimbalom kísérettel, énekli M. Herczeg Eugénia úrnő. 6) Ária és próféta operából (sic!) Meyerbeer-től énekli Fiala A. zenekarának kísérete mellett Semsey Mariska, a m. kir. operaház tagja. 7) Cimbalom solo, előadja: Fátyol Klári k. a. 8) Apotheosis élőkép, a pöstyéni nyári színkör személyzetének részvétele mellett rendezi Monory Sándor színigazgató. Hymnus. A parkünnep kezdete pont 9 órakor. Műsora: Mátyás király visszatérte a vadászatról, fényes vadászmenet korhű kiállításban, a helybeli intelligencia több tagjának, és az egész színtársulat közreműködése mellett, lóháton, fényes jelmezekben. A menet a villanyfény, fáklya és több száz lampionnal kivilágított régi fürdőparkon át vonul. A menetet tervezte és rendezi Péchy Kálmán úr, a budapesti vígszínház tagja és rendezője. ½ 10-től – ½ 11-ig megszakítás nélkül tarka színpad mulattató magánszámok, couplék, táncok és jelenetek a régi parkban felállított nyílt szinpadon. Pont ½ 11 órakor Velence Pöstyénben olasz énekesek, gondolások, fényesen díszített bárkákon a parkban e célra vízzel megtöltött csatornán. Ugyanakkor fényes tűzijáték, ugyanakkor confetti, szerpentin s virág csata az egész parkban.” 

Nyitramegyei Közlöny, 22. évf. 33. sz. (1902. aug. 10.) 3. – Törzsgyűjtemény

A díszmenetre befizető szájtátó közönségnek kétnyelvű sillabuszt is osztogattak, hogy könnyebben felismerjék Mátyás király vadászatának résztvevőit.

7_kny_c_15693.jpg

Mátyás király visszatérte a vadászatról. A díszmenet résztvevőinek felsorolása. Kisnyomtatvány – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Jelzet: Kny. C 15.693.

A szobor impériumváltást követő sorsáról nem sokat tudunk. Közvetett forrásokban is csak annyi áll, hogy eltávolították. A rendszerváltásig nagy valószínűséggel egy múzeum raktárában porosodott. Jankovits Gyula alkotását az 1990-es években restaurálták és újra köztéren állították fel, de nem az eredeti helyén. Napjainkban a Pöstyénbe látogatók, az Irma-fürdő oldalában egy esetlen, kisméretű talapzaton csodálhatják meg Erzsébet királyné márvány mellszobrát.

8_irma_furdo.jpg

Az Irma-fürdő Pöstyénben. A kép bal oldalán, az épület sarkában látható Erzsébet királyné szobra. A kép forrása: Díjat nyert a pöstyéni Irma Gyógyfürdő, 2017. május 3. In: turizmus.com 

Elbe István

A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei:

 

 

komment

A Mátyás-templom harangjainak rekonstrukciója

2020. december 16. 08:40 - nemzetikonyvtar

Történet, asszociációk, analógiák

Tíz évvel ezelőtt, 2010. december 16-án szép számú érdeklődő várta a Szentháromság-téren és a Halászbástyán, hogy a nagyszabású harangrekonstrukciós program keretében, a passaui Perner műhelyből visszaérkezzen a Mátyás-templom négy új és két felújított harangja.

foto_01.JPG

Kivilágított kamionon érkeznek a megújult harangok a templom elé. A szállítást a DHL Magyarország jelképes 1 forintért vállalta

2009 és 2011 között a Magyar Mozgóképkincs Megismertetéséért Alapítvány és az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tára két éven keresztül dokumentálta a budavári Nagyboldogasszony-templom harangjainak újjászületését. A két történelmi harang elszállítását Passauba, ahol megtisztították és áthangolták őket, az új harangok öntési munkálatait a passaui Perner műhelyben, az új és megújult harangok ünnepi visszaérkezését, a 2011. január 23-i harangszentelési ünnepséget, melyet Erdő Péter bíboros végzett, majd a beemelésüket és beépítésüket az új tölgyfa harangszékbe.

foto_02.JPG

A négy új és két felújított harangot egy hónapig az érdeklődők közelről tekinthették meg a Mátyás-templom előtt

A harangok hivatalos első megszólalása 2011. április 23-án, nagyszombaton éjjel, a feltámadási szertartáson történt.

foto_03.JPG

A megújult, egyedülálló technikával készült elleningás fa harangszék

A 4500 kg-os Krisztus harang (Nagyharang) a II. világháborúban rekvirált 5900 kg-os harang helyett készült. A 3230 kg-os felújított Szent Károly harangot Walser Ferenc mester öntötte 1891-ben. A 2000 kg-os XII. Piusz pápa harang különleges hangzású, új harang. Az 1500 kg-os II. János Pál pápa harang, új harang. A templom legrégebbi harangja a 900 kg-os felújított Szentháromság harang, amelyet Zechenter Antal öntött. az 1723-as nagy budavári tűzvész után. Az 110 kg-os új Szent Margit lélekharang a pasaui Perner műhely ajándéka.

foto_04.JPG

A megsemmisült történelmi harangok rekonstrukciója és lengéscsillapító szerkezet elhelyezése a Mátyás-templomban. Plakátrészlet

A képi dokumentáció mellett az egyórás filmösszeállításban, melynek megvalósítását a Budavári Önkormányzat támogatta, részleteket láthatunk a Mátéffy Balázzsal készült interjúból, aki a templom akkori igazgatója és a harangrekonstrukció koordinátora volt, a tervezéstől a „plenum”-ig, azaz a hat harang együttes megszólalásáig.

A Mátyás-templom harangjainak rekonstrukciója. Filmösszeállítás 

Rendező: Hanák Gábor
Operatőr: Ballagó Gergely, Petrik András
Vágó: Hanák Luca
Szakértő: Mátéffy Balázs
Munkatársak: Ács László, Baumgartner Bernadette, Bánfalvi Adrienne, Csentei Réka, Hajdu Lászlóné, Lukács Bea, Nyíri Béla, Nagy Gábor Tamás, Stráner Zoltán, Szepesi Csilla, Szécsényi Anikó, Váczi Márta

Lukács Bea, Hanák Luca (Történeti Fénykép- és Videótár)

komment

Széchényi Ferenc emlékezete

2020. december 13. 08:00 - nemzetikonyvtar

Halálának kétszázadik évfordulójára

szechenyi-czetter.jpg

Széchényi Ferenc, a mecénás. Czetter Sámuel rézmetszete, 1799. In. Vályi András: Magyar Országnak leírása. 3. köt. Budán 1799. – Törzsgyűjtemény

Amikor Széchényi a nemzeti könyvtár megalapítása előtt könyvgyűjteménye nyomtatott katalógusát kiadta, s azokat saját költségén megküldte magyarországi és európai íróknak, tudósoknak, főuraknak, egyházi és közéleti embereknek, városoknak, vármegyéknek, a katalógushoz mellékelt rövid latin nyelvű kísérőlevelében azt kérte a címzettektől, hogy „egy ívrét papíron, saját kezű, tetszés szerinti nyelven írt rövid levélben” értesítsék őt „a mutató kézhezvételéről”. A válaszlevelek, melyeket Széchényi gondosan egybegyűjtve megőrzött, a nemzeti könyvtár megalapítását üdvözlik és Széchényi nagylelkű, hazafias gesztusát méltatják. Ezek az írások hitelesen tükrözik Széchényi korszakos tettének korabeli társadalmi fogadtatását és Széchényi személyének megítélését kortársai körében. Önzetlen, nemes hazafiságát, nagylelkűségét hangsúlyozzák, amellyel a magyar kultúrának, tudományoknak, sőt a magyar nyelv és az egész magyar nemzet fejlődésének rendkívüli ösztönzést adott. Idézzünk belőlük néhány gondolatot. Baróti Szabó Dávid így írt Széchényi Ferencnek:

„Igen sokan, ’s felette sokkal tartoznak Néked, ’s fognak mindenkor tartozni. Ha édes Hazánkra tekintek, nagy-költségű Könyv-házadban olly ajándékot nyújtottál annak, melly előttem Királyi Kintsnél is többet nyom. Ugyan-is mi lehet szebb, hasznosabb, szükségesebb a’ Tudományoknál?”

Baróti Szabó Dávid levele Széchényi Ferencnek, Virt, 1803. május 3. In. Deák Eszter–Zvara Edina: Levélben értesítsen engem! Kortársak Széchényi Ferenc könyvtáralapításáról. Budapest, Kossuth–OSZK, 2012. 66. – Törzsgyűjtemény

Decsy Sámuel levelében az alábbi sorokat olvashatjuk:

„Ennél kedves Magyar Hazánknak hasznosabb kintset ajándékozni lehetetlen lett volna, a’ mellynek tudniillik gyümöltsében nem tsak a’ most élők, hanem a’ leg későbbi tudományokra vágyódó maradékok is részesülhetnek, és valamennyiszer azt használlyák, mindannyiszor határ nélkül való szíves háladatossággal fognak Excellentziád nagy lelkűségéről emlékezni.”

Decsy Sámuel levele Széchényi Ferencnek, Bécs, 1802. december 15. Kézirat – Kézirattár, Levelestár

decsy.jpg

Decsy Sámuel – Széchényi Ferencnek, Bécs 1802. december 15. Kézirat – Kézirattár, Levelestár

Az erdélyi Aranka György is levélben üdvözölte Széchényi Ferencet:

Csak egy ollyan Nagy Léleknek juthatott eszébe Nemzete és Hazája köz hasznára egy tökélletes Magyar Könyves Házat szerkeztetni öszve, és azt ingyenn és közélésre kinyitni, mint az Excellentiádé: és azt a’ nemes gondolatot csak egy ollyan, Magát Hazájáért Nemzetiért nagy áldozatokra fel ajánlott ’s meg határozott Hazafi vihette tökélletességre, mint Excellentiád. Ezenn való öröm nálunk mindazok között, kik hazafiúi érzékenységgel bírnak, közönséges.”

Aranka György levele Széchényi Ferencnek, Marosvásárhely 1803. március 12. Kézirat – Kézirattár, Levelestár

aranka.jpg

Aranka György levele Széchényi Ferencnek, Marosvásárhely 1803. március 12. Kézirat – Kézirattár, Levelestár

Debrecen városa így fogalmazott ünnepélyes köszöntő levelében:

„Mely meg betsülhetetlen áldozatot tett Excellentiád Édes Nemzetünknek, tudják azok és jól értik, valakik gondolatjaikat a’ jövendő időkre ki terjesztik. Látják, hogy nagy lelkű Eleinek nyomdokát követvén, Excellentiád nyitott utat, sőt szárnyakat készített kedves Hazánkfiainak, hogy a’ Tudományok egén más Nemzetekkel vetélkedve repülhessenek. – A’ leg erőssebb alkotmányokat, a’ leg roppantabb Pyramisokat maga az idő meg emészti és le ontja; de az Excellentiád híre, neve, emlékezete, ditsőssége fenn marad örökké. Olly erős oszlopot emelt Excellentiád a’ Nemzet szívében, melynek betűi soha le nem kopnak.

Debrecen város levele Széchényi Ferenchez, 1807. november 9. Kézirat – Kézirattár, Levelestár

debrecen.jpg

Debrecen város levele Széchényi Ferenchez, 1807. november 9. Kézirat – Kézirattár, Levelestár

Széchényi tettét a kortársak úgy ítélik meg, hogy könyvtára megalapításával Magyarország művelődésében Mátyás uralkodásához hasonló virágkor fog beköszönteni, Mátyás dicsőséges Corvina könyvtárának újjáéledését látják a most létrejött nemzeti intézményben, Széchényi Ferenc személyét pedig jelképesen Hunyadi Mátyással azonosítják, illetve az ő folytatását látják benne. Bereg vármegye köszöntőlevelében éppúgy ezt a hasonlatot olvashatjuk – „a Nagy Méltóságod Személyében öltözött Második Hunyady Mátyás”–, mint a szlovák evangélikus lelkész és könyvgyűjtő, Juraj Ribay soraiban:

„Újra megelevenedik a magyarok számára Corvin Mátyás uralkodásának termékeny ideje. Valójában az ő szelleme folytatódik a mi Széchényinkben.”

Juraj Ribay levele Széchényi Ferencnek, Torzsa, 1805. augusztus 10. Kézirat – Kézirattár, Fol. Boh. Slav. 9.

ribay.jpg

Juraj Ribay levele Széchényi Ferencnek, Torzsa, 1805. augusztus 10. Kézirat – Kézirattár, Fol. Boh. Slav. 9.

A katalógus köteteit Széchényi Ferenc mindhárom fiának, Lajosnak, Pálnak, Istvánnak is megküldte, akiket ezzel későbbi életük során a hazafias példa követésére és további gyarapításra kívánt ösztönözni. A legkisebb fiú, az ekkor nyolcéves István nevelője, Liebenberg János segítségével szép iskolás írással írt udvarias levélben köszöni meg a küldeményt és ígéri, iparkodni fog, hogy atyja példáját majdan kövesse, s ő is a Haza boldogságát, amennyire tőle telik, előmozdítsa. És valóban ő, a legnagyobb magyar lesz az apai örökség tovább folytatója, a magyar kultúrának és művelődésnek csak Széchényi Ferenchez mérhető mecénása és adományozója.

szechenyi_istvan.JPG

Széchenyi István levele édesapjának, Széchényi Ferencnek Pest, 1803. december 26. Kézirat – Kézirattár, Levelestár

Széchényi Ferenc, a korabeli magyarországi kulturális élet egyik legnagyobb mecénásként sohasem „gyakorolt kegyet” leereszkedő módon, hogy saját hírnevét növelje, hanem hozzáértően nagyon jól tudta, mit és miért támogat, és mindezt a legnagyobb önzetlenséggel és szerénységgel tette. Általában azt kérte a műveiket neki ajánló hálás szerzőktől, hogy nevét ne említsék, személyét ne dicsőítsék. A neves történésznek, Kovachich Márton Györgynek, aki szintén neki kívánta ajánlani egy munkáját, ezt írta 1798-ban:

„Kikötöm, hogy az elő-szóban engem ne dicsőítsen; mert a dicséreteket, amelyek a gazdagságnak szólnak, ha az jó célra fordíttatik is, nem szenvedhetem. Nincs érdemem abban, hogy őseimtől vagyont örököltem, és azt kötelességem szerint gyermekeim számára megőrzöm.”

Széchényi Ferenc levele Kovachich Márton Györgyhöz, 1798. In. Fraknói Vilmos: Gróf Széchényi Ferenc, Budapest, Osiris, 2002, 198. – Törzsgyűjtemény

Széchényi Ferenc ezt a szellemiséget örökítette tovább fiai számára is. Három évvel halála előtt Széchenyi Istvánhoz intézett híres levelében szinte végrendelet-szerűen foglalja össze intelmeit legkedvesebb gyermeke számára:

„Egy önérzetes ember megvet minden cégért. […] Úgy fukarkodjál te is inkább Istentől nyert talentumaiddal, hogy azokat méltatlan és esztelen emberek vagy gonoszak idő előtt kipellengérezve, be ne szennyezhessék, nehogy Isten tőled visszavegye és másoknak adja oda, akik majd takarékosabban tudnak velük bánni. Nincs nevetségesebb, mint mikor egy ember az ő születésével vagy testalkatával páváskodik, mert ezekhez ő maga éppen semmivel sem járult hozzá; de igenis elronthatja s megbecstelenítheti mind a kettőt, ha az egyiket más talán alatta állóembertársával érezteti… […] A pénzt úgy tekintsd, hogy az nálad csak letétben van és semmiképp sem a te tulajdonod; s egykor nem azt fogod az ő ítélőszéke elé vinni, hanem az arról való számadást.”

Széchényi Ferenc levele fiának, Széchenyi Istvánnak, 1817. május 17. In. Fraknói Vilmos: Gróf Széchényi Ferenc, Budapest, Osiris, 2002, 347, 349. – Törzsgyűjtemény

Ugyanebben a szellemben fogalmaz később a fiú, Széchenyi István, amikor unokahúgának, Széchényi Júliának összefoglalja életelveit egy 1829-ben írott levelében.

„Minél magasabb születésű valaki, minél gazdagabb, eszesebb, függetlenebb, annál nagyobb kötelezettségei vannak embertársaival, hazájával szemben. […] Szégyenletes, ha valaki magát jobbnak és előkelőbbnek tartja, mert a sors vele kedvezően bánt, és szánalmas, ha társadalmi rangunk, címünk, vagyonunk és születésünk sánca mögé rejtőzünk.”

Széchenyi István levele Széchényi Júliának, 1928. In. „Ezt köztünk! Isten áldja!” Széchenyi István válogatott levelei. Szerk. és ford. Kovács Henriett, Körmendy Kinga, Mázi Béla, Oplatka András, Budapest 2014, 100–101. – Törzsgyűjtemény

Apa és fia – a magyar nemzeti művelődés és polgári fejlődés két, csak egymáshoz mérhető előmozdítója és mecénása. Életművük nem választható el egymástól, hanem szerves folytatása egymásnak.

szechenyi_1.jpg

Gróf Széchenyi István. Doby Jenő metszete Friedrich Amerling festménye nyomán – Térkép, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A közhiedelem úgy tartja, Széchényi Ferenc halála valamilyen módon összekapcsolódik a Lánchíd tervének felmerülésével. E szerint Széchenyi István 1820 decemberében az erős jégzajlás miatt nem tudott átkelni a Dunán, és részt venni atyja temetésén, s ezt követően tette első kijelentését a Lánchídról barátjának, Brudern József bárónak 1821. január 4-én:

„Ma azt mondtam Brudernnak, hogy egyévi jövedelmemet fordítom rá, ha Buda és Pest közt híd épül, s hogy ezért, jóllehet Pesten lakni alkalmasint sohasem fogok, egyetlen krajcár kamatot vagy akár visszafizetést sem fogok követelni. Az a gondolat, hogy hazámnak fontos szolgálatot tettem, majd bőségesen kárpótol.”

Széchenyi István: Napló 1821. január 4. In. Széchenyi István Napló, válogatta, szerkesztette Oltványi Ambrus, Budapest, Gondolat, 1978, 191. – Törzsgyűjtemény

Valójában Széchenyi István édesatyja halálakor vidéken tartózkodott Bihar megyében. Diószegen írja be naplójába 1820. december 20-án, „szeretett édesatyám 1820. december 13-án reggel negyed tízkor halt meg.” A halálhír tehát egy héttel később jutott csak el hozzá. Ekkor Széchényi Ferencet már két napja eltemették. December 15-én vitték Bécsből Cenkre és 18-án helyezték végső nyugovóra végakarata szerint a családi sírboltban. Széchenyi István december 29-én érkezett vissza Pestre és január 1-i naplóbejegyzéséből megtudjuk, hogy Bécsbe indulna, de napok óta itt vesztegel, mert nem tud Budára átjutni a jégzajlás miatt. Azonban talán mégis azt mondhatjuk, nem véletlen, hogy a 29 évesen még javában útját és hivatását kereső Széchenyi éppen édesapja halála után tette ezt a fontos kijelentést öt évvel az akadémiai felajánlása előtt. Január 7-én érkezik meg Bécsbe, atyja házába, ahol:

Felbontották atyám testamentumát. – Isten adja, hogy az emberek egyszer engem is úgy sirathassanak, mint őt. Ügyei a legteljesebb rendben voltak: örökösei és összes emberei egyaránt mélyen megrendülve idézték fel emlékezetét.

Széchenyi István: Napló 1821. január 10. In. Széchenyi István Napló, válogatta, szerkesztette Oltványi Ambrus, Budapest, Gondolat, 1978, 192. – Törzsgyűjtemény

Deák Eszter

komment

Erzsébet királyné-szobrok – Bártfafürdő

2020. december 10. 07:55 - nemzetikonyvtar

Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében. 35. rész

A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.

Bártfafürdő az egykori Sáros vármegyében, a történelmi múltú várostól, Bártfától néhány kilométerre északra, a lengyel határ közelében fekszik.

„Hajdanta, a mikor még Bártfa város magisztrátusa hatalmának fénykorát érte s a pallosjog birtokában is, saját – külön politikát csinált: a bártfai fürdő volt, hol a kuruc, hol a labanc, hol meg a lengyel urak találkozó és nem ritkán vigadozó helye. Sőt a város leveles ládájában Grünwald alpolgármester régi írást őriz, a melyben már Mátyás király megemlékezik Bártfa fenyveseiről és söréről. A fürdő a Topolyvölgy felső hajlásában terül el remek fenyves közt s gyógyító forrásairól régóta ismeretes. Nem kevesebb, mint 15 ásványforrása van. A fürdőtelep egész kis városka már s rendesen 2000–2500 vendége van. A múlt évben elektromos világítást rendeztek be a fürdőn, a melyet különösen az Annabál idején az egész Felsőmagyarország úri közönsége valósággal ellep. Pár órára fekszik a fürdőtől Zboróvár, a Rákóczi-család régi híres fészke, a melyből II. Rákóczi Homonnán keresztül hódító útjára megindult.”

Erzsébet királyné magyar fürdőn. In: Budapesti Hírlap, 15. évf. 130. sz. (1895. máj. 14.), 7. – Törzsgyűjtemény

Blogsorozatunkban még nem volt arra példa, hogy a képeslapra írt szövegre felhívtuk volna a figyelmet. Most azonban kivételt teszünk, mert a levelezőlap érdekes információt tartalmaz. A Hamza Ella úrhölgynek írt szövegből kiderül ugyanis, hogy nénje alig néhány hónappal az orosz betörést követően, 1915 augusztusában Bártfafürdőn nyaralt. (A cári orosz katonaság az Uzsoki-hágón betörve 1914 őszétől 1915 tavaszáig megszállva tartott több északkelet-magyarországi települést, többek között Bártfafürdőt és környékét is.) Az első világháború kezdetén még izgalmas, ugyanakkor megrázó élményt jelentett egy valóságos csata helyszínének meglátogatása, egy romba dőlt falu, egy drótsövényakadály vagy éppen egy friss katonatemető látványa. (A levél a képeslap hátoldalán kezdődik.)

Erzsébet királyné 1895 júliusában három hetet töltött Bártfafürdőn, de a magyar sajtó a hírt már hetekkel előtte beharangozta. Magyarország polgárai örömmel vették tudomásul, hogy Sissi hazai fürdőhelyen kívánja gyógykezeltetni magát. A városkában valóságos diadalmenettel fogadták és lesték minden mozdulatát. Később azokat a helyeket, ahol lakott, vagy ahol sétált és ivott az ásványvízforrásból, táblával jelölték meg, vagy róla nevezték el. A Deák-szálloda falára emléktábla került, és a kegytárgyként megőrzött ivópoharának valóságos kis emléket emeltek.

2_erzsebet_korut_b_1921.jpg

Az Erzsébet királyné-körút Bártfafürdőn. Képeslap – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Jelzet: B 1921.

Ezért sem meglepő, hogy tragikus halála után néhány évre a fővárosi sajtó már bártfafürdői emlékszobra felállításának tervéről tudósított.

„Sárosvármegye főispánja kezdeményezésére Bártfán mozgalom indult meg, hogy Erzsébet királyné emlékét szoborral örökítsék meg. E célból a fürdő-közönség és Bártfa város lakossága körében a gyűjtés meg is indult. Erzsébet királyné tudvalevőleg 1899-ben (sic!) a bártfai fürdőben 23 napot töltött. A szobrot 1902-ben akarják felállítani.” 

A bártfai Erzsébet-szobor. In: Pesti Hírlap, 23. évf. 231. sz. (1901. aug. 22.), 9. – Törzsgyűjtemény

Az alig néhány hónapja kinevezett főispán, Dr. Bárdossy Jenő indítványát az 1901. augusztus 11-i vármegyei közgyűlésen tette. A fellelkesült sárosiak nem elégedtek meg a Magyar Iparművészeti Társulatnál kapható, öntésre kész szoborral, hanem a hagyományos utat követték: szoborbizottságot alakítottak – melynek elnökéül a főispánt kérték fel – és adakozást hirdettek. A szoboralap meglehetősen gyorsan gyarapodott, növekedéséhez leginkább – különösen a nyári szezon idején – a fürdővendégek járultak hozzá.

„A szobrot Donáth [Gyula] szobrász fogja mintázni, s a fürdői Deák-szálló előtt lévő téren fogják felállítani. Ebben a szállóban lakott a boldogult királyné, s innen ment naponként a közel levő Erzsébet-forráshoz rendes ivókúráját folytatni.”

Erzsébet-szobor Bártfa fürdőn. In: Budapest, 26. évf. 178. sz. (1902. júl. 1.), 4. – Törzsgyűjtemény

1903 nyarán az üdülőbe érkezett vendégek, a helyi szezonális újságban, a Bártfa-fürdői Hiradóban követhették lapszámról lapszámra az emlékmű felállításának előkészületeit. Bárdossy Jenő főispán családjával július 3-án érkezett Bártfafürdőre, hogy a szoborbizottság tagjaival együtt a leleplezési ünnepélyt előkészítse. A július 10-én tartott ülésükön összeállították a meghívandók névsorát, és az elhelyezésükről intézkedtek. Július 23-án a szobortalapzat sértetlen állapotban megérkezett, a szobor érkezését augusztus hetedikére várták. Augusztus 16-án, vasárnap Bártfafürdő teljes pompában és zászlódíszben várta a szeretett királyné szobrának leleplezését. Erre az alkalomra a hétköznapokon amúgy szerény megjelenésű helyi újság is „ünnepi ruhát” öltött.

4_bartfa_furdoi_hirado_cimlap.jpg

A Bártfa-fürdői Hiradó címlapja, 3 évf. 10. sz. (1903. aug. 16.) – Törzsgyűjtemény

Az „idénylap” ünnepség után megjelenő száma részletesen beszámolt a szobor leleplezési ünnepéről.

„Augusztus 15. és 16-án érkeztek az előkelő vendégek. Zsilinszky államtitkár, a kormány képviseletében, dr. Berzeviczky Albert, az ünnepi szónok, dr. Vályi János püspök, Péchy Zsigmond főispán, Tahy József alispán, Fraknói püspök, Kassa, Eperjes, Kis-Szeben városok, Sáros, Abauj, Zemplén vármegyék küldöttségei, az egyesületek, testületek, bíróságok, ügyvédi kamarák küldöttei stb. Délelőtt 10 órakor kezdődött az ünnepély fényes istentisztelettel, melyet prépostunk, Korányi Antal nagy segédlettel celebrált. Azután következett a felvonulás. Impozáns látványt nyújtott a fényes díszmagyar, a ragyogó egyenruhák és a fekete ünneplőbe öltözött sokaság.
A szobor elé érve, elhelyezkedés után felhangzott a „Hymnus” s kezdetét vette a leleplezés ünnepe, mely szorosan az előírt program szerint folyt le. Rendkívüli lelkesedést keltettek dr. Bárdossy főispán és dr. Berzeviczky v. b. t. tanácsos beszédei. S mikor a lepel lehullott az ércalakról, a megindultság lett úrrá a szíveken, könny szökött a szemekbe és… feledhetetlenné lett a magasztos pillanat.”

A fürdőnk örömnapja. In: Bártfa-fürdői Hiradó, 3. évf. 11. sz. (1903. aug. 23.). Címlap. – Törzsgyűjtemény

5_erzsebet_szobor_leleplezese_bartfafurdon_vu_1903_08_23_556.jpg

Erzsébet királyné szobrának leleplezése Bártfafürdőn. In: Vasárnapi Újság, 50. évf. 34. sz. (1903. aug. 23.), 556. – Elektronikus Periodika Archívum; A kép forrása: Digitális Képarchívum

A leleplezési ünnepélyt követően jó szokás szerint…

„Délben háromszáz terítékű lakoma volt a nagy-szállóban. A főhelyen Berzeviczky Albert és Zsilinszky Mihály foglaltak helyet Bárdossy Jenő és Kisfaludy Lipthay miniszteri tanácsos között. Az első felköszöntőt ő felségére a királyra Bárdossy Jenő főispán mondotta. A felköszöntőt állva hallgatták végig és zajosan megéljenezték.”

A bártfai Erzsébet-szobor leleplezése. In: Magyar Nemzet, 22. évf. 197. sz. (1903. aug. 18.), 3. Törzsgyűjtemény

Ebből a szemszögből még inkább érthető, hogy Aradon miért zajlott oly csendben az Erzsébet-szobor leleplezése. Az egész napos ünnepélyt este díszelőadás és táncmulatság zárta.

A leleplezés alkalmából a szoborbizottság díszalbumot jelentetett meg, amelyben megörökítették az emlékmű állításának történetét, és fotóik közlése mellett méltatták az ebben résztvevők érdemeit.

7_emleklapok.jpg

Emléklapok dicsőült Erzsébet királyné szobrának … leleplezése alkalmából. Szerk. Arányi Dezső, Bártfa, Salgó, 1903. – Törzsgyűjtemény

1910-ben maga Ferenc József is megszemlélte Donáth Gyula alkotását.

„A sárosvármegyei hadgyakorlatokra való utaztában ő felsége Eperjesen és Bártfán át utazik, Bártfáról pedig automobilon fog Felsővizközre a főhadiszállásra vonulni. Ő felsége Bártfáról Bártfa-fürdőre is kirándul s itt megtekinti a Donáth által készített Erzsébet-szobrot is.”

A hadgyakorlatok. In: Az Újság, 8. évf. 151. sz. (1910. jún. 26.), 11. Törzsgyűjtemény

8_deak_szallo_b_1944.jpg

A Deák-szálló, előterében Erzsébet királyné szobrával. Képeslap – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Jelzet: B 1944.

Erzsébet királyné bronzba öntött alakja egészen 1920-ig békésen üldögélt a bártfafürdői parkban. Ekkor azonban ezt a szobrot is elérte az újonnan berendezkedő hatalom magyar emlékjelekkel szemben tanúsított ellenszenve. Sissinek egyetlen „bűne” volt, hogy szerette a magyarokat, ezért megszületett a verdikt az emlékjel száműzetéséről.

„Bártfa polgármestere felhívást kapott, hogy a fürdőből távolítsa el Erzsébet volt királyné szobrát és helyezzék el a múzeumban. A felhívás hivatkozik a lakosság körében mutatkozó ellenséges hangulatra. Minthogy ilyesmiről Bártfán senkinek sincs tudomása, a polgármester a pozsonyi kormányhoz fordult.”

Erzsébet királyné szobrát el akarják távolítani Bártfáról. In: Pesti Napló, 71. évf. 176. sz. (1920. júl. 25.), 4. – Törzsgyűjtemény

Végül köztes megoldás született, a szobor maradt a helyén, de „deszkakoporsóba helyezték”. A fürdővendégek néhány éven keresztül ebben a látványban „gyönyörködhettek”. A Kis Újság 1928-ban szomorkás hangvételű cikket közölt Bártfafürdő állapotáról, egy érdekes történettel zárva a beszámolót. Állítólag a helyi ruszinok Erzsébet királynét szent asszonyként tisztelték, ezért nehezen viselték el a bedeszkázott szobor látványát. Amikor elkeseredésük tetőfokára hágott, felkeresték a helyi elöljáróságot és előadták panaszukat.

„Panye, három éve áll bedeszkázva a mi jóságos királyasszonyunk szobra és három éve sújt bennünket Isten haragja. Jégeső, vihar, fagy elpusztítja krumplicskánkat. Panye, ha nem bontatod le a deszkafalakat, Istenemre szétverjük mi, de fölgyújtjuk a városházát is!
A zsupán úr – mit tehetett egyebet, a jámbor ruszinok szemében olyan fenyegető tűz lobogott – megengedte a deszkaköpeny lebontását.
Aztán egy csöndes téli éjszakán eltűnt a szent Királyasszony szobra a bártfai parkból. Pedig hogy szeretett ott lenni!
Ma a városi múzeum előcsarnokában szomorkodik s csipkés legyezőjét fáradtan ejti ölébe.”

A szent királyasszony szobra. In: Kis Újság, 41. évf. 284. sz. (1928. dec. 14.), 4. – Törzsgyűjtemény

Közben teltek az évek, évtizedek, és a második világégést követően az új ideológiák új államformát hoztak. Erzsébet királyné szobra talán már nem jelentett akkora veszélyt, ezért csendben – egyelőre felirat nélkül – visszahelyezték eredeti helyére. A rehabilitáció pontos dátuma egyelőre nem ismert, de az biztos, hogy jóval 1968 előtt történt. Móricz Virág 1966 tavaszán Bártfán járt, és az élményeit megírta a Magyar Nemzetben.

„A fürdőtelep olyan, mint az Osztrák–Magyar Monarchia területén a századfordulón épült akármelyik. De természetesen szanatórium és villák épültek azóta folyton. A szép parkban ott ül Erzsébet királyné – mindenesetre felirat nélkül. Negyven évet töltött a bártfai múzeumban, mért ne csinosíthatná a kertet egy ilyen szép asszony? A szobrot Donáth mester faragta 1905-ben (sic!), miután a királyné itt töltött egy fürdőszezont a gyógyító vízben.” 

Móricz Virág: Bártfa, a múzeumváros. In: Magyar Nemzet, 22. évf. 84. sz. (1966. ápr. 9.), 5. – Törzsgyűjtemény

9_erzsebet_szobor_ma.jpg

Erzsébet királyné szobra Bártfafürdőn napjainkban. A kép forrása: Puntigán József: Erzsébet királyné és Bártfa – Minden, amit Sisiről tudni érdemes. In. Körkép.sk, 2017. szeptember 20.

Végül felirat is került a szobortalapzatra, és a királyné bronzalakja talán most már végleg békességre lelt a parkban, szemérmesen megbújva a hatalmasra nőtt fák árnyékában.  

Elbe István

A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei:

komment
süti beállítások módosítása