Egressy Béni zenei és színházi vonatkozású kéziratai

2021. július 17. 08:00 - nemzetikonyvtar

Egressy Béni zeneszerző, író, színész halálának 170. évfordulója alkalmából

01_2_egressy_szinezett_fiatalon_opti.jpg

Egressy Béni. Színezett litográfia – Színháztörténeti és Zeneműtár. Jelzet: KB 5059/1

Egressy Béni (1814–1851) hitelesnek tekinthető zenei, s tegyük hozzá színházi vonatkozású kéziratai az Országos Széchényi Könyvtárban találhatók, elsődlegesen a Színháztörténeti és Zeneműtárban. A nyomtatásban még a zeneszerző életében megjelenő kották egy jó részét maga Egressy adta be a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárába, azaz a Széchényi-könyvtárba, melynek akkoriban már 1846-tól az első őre, azaz igazgatója Mátray Gábor volt. Erről tanúskodnak az egyes kottacímlapok aljára írt ajánlások is: „A’ Széchényi-országos könyvtárnak szentelé a’ szerző”…

A református lelkészi családban, 1814. április 21-én Sajókazincon született Egressy Béni – eredeti nevén egresi Galambos Benjámin – rövid mezőcsáti tanítóskodás után végül bátyja, Egressy Gábor példáját követve felcsapott színésznek. Ezt eleinte bátyja is meggondolatlan, elhamarkodott elhatározásnak vélte, csak később igazolódott be, hogy habár sem színésznek, sem énekesnek nem volt igazán kimagasló tehetség, mégis, Egressy Béni igazi lételeme a színház volt. Jó érzéke volt mindenhez, amire a színház körül akkortájt különösen nagy szükség volt: színműveket fordított, librettókat írt, kísérőzenéket és dalbetéteket komponált.

07_egressy_zsebkonyv_ketoldalas_opti.jpg

Nemzeti Színházi Zsebkönyv 1845-ik évre. Kiadják Gilyen [Gillyén Sándor], Gönczy [Soma], Rety [Réthy Mihály]. [Vanderburch, Louis Émile] Vanderburk – [Laurencin, Paul Aimé, Chapelle] Laurenain: A párisi naplopó házassága. Vígjáték 2 felvonásban, fordította Egressy Benjámin. Landerer és Heckenast, Pest, 1844. – Színháztörténeti és Zeneműtár, Nemzeti színházi zsebkönyv, 271.

Fordításai közül több saját kézírásában is fönnmaradt. Egyike ezeknek a ma is kedvelt Verdi-opera, a Nabucco librettója még 1846-ból.

08_1_nabucodonosor_1_20210617_152437_2_opti.jpg

Verdi, [Giuseppe]: Nabucodonozor. [Nabucco]. Opera 4 felvonásban. [Szövegét] írta: [Temistocle] Solera. Fordította Egressy Béni. Autográf kézirat, 1846. Rendezőpéldány. Bemutató: Nemzeti Színház, 1847. január 2. A Nemzeti Színház és Magyar Királyi Operaház könyvtára. Címlap – Színháztörténeti és Zeneműtár. Jelzet: MM 13.835

A címlap mellett a teljesen eredeti állapotában megmaradt szövegkönyv borítólapját is bemutatjuk.

08_2_nabucodonosor_2_20210617_153125_opti.jpg
Verdi, [Giuseppe]: Nabucodonozor. [[Nabucco]. Opera 4 felvonásban. [Szövegét] írta: [Temistocle] Solera. Fordította Egressy Béni. Autográf kézirat, 1846. Rendezőpéldány. Bemutató: Nemzeti Színház, 1847. január 2. A Nemzeti Színház és Magyar Királyi Operaház könyvtára. Külső borítólap – Színháztörténeti és Zeneműtár. Jelzet: MM 13.835

S már egy másik korszakból, 1851-ből való fordítás, szintén Egressy Béni kézírásában: Auguse Anicet-Bourgeois (1806–1871), azaz a 150 éve elhunyt neves francia drámaíró műve, A néma.

S a szerzői jogok egy korai példájáról tanúskodik a szövegkönyv címlapjának alján Egressy Béni saját kezű megjegyzése:

„ nb. E dráma a fordito engedélye nelkül le
iratás végett senkinek sem adathatik.

Egr. Béni”.

Bourgeois-Anicet [Auguste], Mason, Michael [Benoî]: A néma. [Le muet]. Dráma 6 felvonásban. Fordította Egressy Béni. Rendezte Lendvay Márton. Rendezőpéldány. Bemutató: Nemzeti Színház, 1851. október 7. Cenzúrapéldány, Prottmann, 1851. szeptember 24. Egressy Béni saját kezű megjegyzése. Címlap – Színháztörténeti és Zeneműtár. Jelzet: N.Sz.N. 75

09_3_20210617_160810_opti.jpg

Bourgeois-Anicet [Auguste], Mason, Michael [Benoî]: A néma. [Le muet]. Dráma 6 felvonásban. Fordította Egressy Béni. Rendezte Lendvay Márton. Rendezőpéldány. Bemutató: Nemzeti Színház, 1851. október 7. Cenzúrapéldány, Prottmann, 1851. szeptember 24. Egressy Béni kézírásával. A címlap részlete – Színháztörténeti és Zeneműtár. Jelzet: N.Sz.N. 75

Egressy Béni először 1834-től Kassán és Kolozsváron lépett föl. Az Egressy testvérek a kolozsvári szereplés után 1835-ben a Várszínházhoz szerződtek, majd 1837-től az akkor megnyíló Pesti Magyar Színház, azaz a Nemzeti Színház tagjai lesznek. Az augusztus 22-i megnyitón a Vörösmarty által írt Árpád ébredésében a Költőt Egressy Gábor játszotta, a Kajánságot pedig „Egressy Benj.[ámin] úr.”
1840. augusztus 8-án színre kerül Erkel Ferenc kétfelvonásos operája, a Bátori Mária, melynek szövegét – Dugonics András darabját lényegesen átdolgozva s drámaivá téve – szintén Egressy Béni írta. Szepelik tanácsos szerepét eleinte a régi barát, szerzőtárs, a zeneszerzésben is segítőtársa, Szerdahelyi József játszotta, majd 1841. január 29-étől, megszakításokkal, több előadáson át maga a szövegíró. A címszerepet eleinte Felbér Mária alakította, majd mások után az 1843. december 15-i előadáson lépett föl ebben a szerepben Schodelné Klein Rozália, s 1846. december 12-én Egressy múzsája s titkos nagy szerelme, Hollósy Kornélia.

10_2_opti.jpg
Barabás Miklós: Schodelné Klein Rozália Erkel Ferenc Báthory Mária című operájának címszerepében. Nemzeti Színház, 1843. december 15. Színezett litográfia

Számos népszínmű, színmű kísérőzenéjét Egressy Béni szerezte, például Jósika Miklós Két Barcsaijáét 1844-ben, melyben Bornemisza Annát Laborfalvi Róza személyesítette meg. Önálló népszínművet is alkotott, a Két Sobrit, melynek betétdalai külön is számos kiadást értek meg s igen népszerűek voltak.
Dalai közül némelyiket sokszor énekelték, melyek így egészen „népdallá”, a nép által énekelt énekké váltak. Vahot Imre, Erdélyi János, Czuczor Gergely s mások versei mellett elsődlegesen Petőfi, Tompa és Vörösmarty verseinek megzenésítésével vívta ki magának kortársai elismerését, s a Szózaton túl is néhány művével, melyekről kevesen tudják, honnan is erednek. Ilyen az Ereszkedik le a felhő, Petőfi közismert versére, s a Tompa Mihályéra írt Télen nyáron puszta az én lakásom.
A Hunyadi László remek librettója Egressy egyik fő művének tekinthető. Az 1844. január 27-én bemutatott Erkel–Egressy opera Rozgonyiját maga a szövegíró énekelte.

11_2_hunyadimetszet_opti.jpg

Walzel Ágost Frigyes: A király esküje. Jelenet Erkel Ferenc Hunyadi László című operájából. Nemzeti Színház, 1844. január 27. Havi Mihály mint Hunyadi Mátyás, Udvarhelyi Miklós mint Gara nádor, Schodelné Klein Rozália mint Erzsébet, Molnár Leopoldina mint Gara Mária. Színezett litográfia

Másik kimagasló alkotásának, legjobb és máig legnépszerűbb szövegkönyvének megzenésítését és bemutatóját nem érhette meg – a Bánk bánt 1861. március 9-én mutatták be. Ki ne ismerné, s ne tudná énekelni is akár Bánkkal, ha nem is teljesen az eredeti szöveggel, hogy:

„Miként vándor, ki tévedez viharzó éjjelen,
Avagy hajós, a szélvésztől korbácsolt tengeren,
Úgy ingadoz felzaklatott lelkem határtalan,
S vezércsillag nincs kétségem vad pusztaságiban.”

Hazám, hazám. Erkel Ferenc Bánk bán című operájának áriája. Szöveg: Egressy Béni

Erkel Ferenc a Bánk bánban, melynek szövegkönyvét Katona József műve nyomán Egressy írta, egyértelmű utalást tesz a Szózat szövegére és zenéjére a főhős 2. felvonásbeli híres áriájában: „Hazám, hazám, te mindenem!”

12_szozatn_opti.jpg
Szózat. Költemény Vörösmartytól. Díjkoszorúzott zenéjét írta Egressy Béni. Wagner józsef tulajdona, Pesten. – Színháztörténeti és Zeneműtár. Jelzet: Mus. Pr. 5337

Ezzel az 1843-ban kiírt Szózat-pályázat díjnyertes, korábban sokat vitatott színvonalú zenéjét Erkel Egressy halála után is végleg elismerte, emléket állított kedves librettóírójának, ami egyúttal a Szózat azóta kivívott helyét is mutatja. Később Erkel Dózsa György című operájának (1867) 5. felvonásában a trombiták szólaltatják meg a Szózat kezdő motívumát, s ezt idézte a Nemzeti Színház félszázados jubileumán fölcsendülő Ünnepi nyitány is.
További érdekesség, hogy a Szózat dallamának befejezése az Egressynek tulajdonított „Ne menj rózsám a tarlóra” kezdetű nóta „Ki süt nekem lágy kenyeret?” szövegrész dallamának egyértelmű idézetének tekinthető.
A dallam és szöveg Szigligeti Ede A szökött katona című színművében is szerepel. Szövegvariánsai többször is felbukkannak a különböző gyűjteményekben. (Lásd: Népdalok és mondák. A Kisfaludy-Társaság megbízásából szerkeszti és kiadja Erdélyi János. Beimel Józsefnél, Pest, 1846.)

Egressy Béni műveinek továbbélésére a Szózat után a legjobb példa a mindenki által jól ismert, könnyen énekelhető Klapka-induló. Egressy Komáromban 1849-ben szerezte a dallamot, de a ma is jól ismert szöveg, amelynek költője Thaly Kálmán volt, csak 1861-ben keletkezett.
A fiatalon, mindössze 37 évesen elhunyt dalköltőtől Kecskeméti Józsi, a híres cigányzenész egy emlékének szentelt „csárdással” búcsúzott: Egressy halotti harangozása. Emlékét dalainak egyik legfőbb ihletője, a rajongva szeretett, gyönyörű hangú énekesnő, Hollósy Kornélia őrizte, kedvelt szerzeményeit számos fellépésén énekelte.

15_opti.jpg

Barabás Miklós: Hollósy Kornélia mint Valois Margit Giacomo Meyerbeer A hugenották című operájában. Nemzeti Színház, 1855. május 25. Litográfia

1852-ben Varsóban a cári pár előtt is elénekelte a Tompa Mihály versére írt egyik híres dalát:

„Télen nyáron puszta az én lakásom,
A babámat is csak vasárnap látom,
Lakásom van hortobágyi csárdában,
Nem juthatok én az isten házába.”

Tompa Mihály: [Télen nyáron puszta az én lakásom]

Rossini A sevillai borbély éneklecke-jelenetében Hollósy Kornélia gyakorta énekelte Egressy dalait. A Csalogány búcsúja is neki szól, melynek nemcsak a zenéjét, hanem szövegét is Egressy Béni írta 1851-ben, talán már a közeli halál előérzetével:

„Fáj szívem, fáj, majd megreped,
Maradnék én, de nem lehet,
Repülnöm kell egy időre
Más világba, messze földre.”

Egressy Béni: A csalogány búcsúja


Kis Domokos Dániel (
Színháztörténeti és Zeneműtár)
komment

„Műterme valóságos kis múzeum”: Erdélyi Mór élete – A fényképészet úttörői. 14. rész

2021. július 15. 07:30 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 59. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat ötvenkilencedik részében Szemerédi Ágnes „A fényképészet úttörői” című alsorozatában Erdélyi Mór munkásságát mutatja be.

Erdélyi Mór Grünwald Mór néven született Érsekújváron, 1866. december 3-án. Apja jómódú terménykereskedő volt, áruszállító uszályai gyakran jártak a Dunán, ám a bécsi tőzsdekrach idején, 1873-ban vállalkozása egyik napról a másikra tönkrement. Kilenc gyermeke közül Mór volt a második legidősebb, így neki a család anyagi helyzete miatt gimnázium helyett kenyérkereső foglalkozást kellett választania. Érdeklődési köréből adódóan Ellinger Ede fényképész mellett dolgozott Budapesten, 1884 és 1891 között. Mestere mellett sokat tanult, így első önálló műtermét már 1891-ben megnyitotta az Erzsébet tér 18. szám alatt. Rövid időn belül közkedvelt portréfotós lett.

kislany_haromnegyed_alakos_portreja_fta_564_opti.jpg

Fiatal lány háromnegyed-alakos portréja – Történeti Fénykép-és Videótár. Jelzet: FTA 564

Sikereihez méltón 1894-ben megkapta a császári és udvari fényképész címet. Ezt követően szinte állandó megbízásokat kapott az udvartól, számos jelentős társadalmi és politikai eseményen vett részt fotográfusként, mint például Kossuth Lajos vagy Munkácsy Mihály temetésén.

Mesteréhez, Ellinger Edéhez hasonlóan hamar elnyerte az arisztokrácia és a királyi ház támogatását. 1895-ben I. Ferenc József és Erzsébet királyné rezidenciáját, a Gödöllői Királyi Kastélyt és a királyi család tagjait fényképezte. Képeit Ripka Ferenc (1925 és 1932 között Budapest főpolgármestere) Gödöllő a királyi család otthona című, 1896-ban megjelent könyvében használták fel illusztrációnak.

Az 1896-os millenniumi ünnepségek alatt is minden jelentős politikai és társadalmi eseményen jelen volt, képei megjelentek különböző lapokban is. Ugyanebben az évben kiadták Az ezeréves Magyarország és a milleniumi kiállítás című képes albumot, Magyarország legszebb tájainak, városainak és műkincseinek, valamint a kiállítás nevezetességeinek fényképgyűjteménye. Magyarország a Millenium idejében alcímmel, melyben Erdélyi fényképei is szerepelnek Divald Károly, Klösz György és Heyer Arthur képei mellett.

Az ünnepség keretein belül megrendezett tenyészállat-kiállításon az állatorvosok segítségével kiválasztott legpompásabb egyedeket fotografálta. Az elkészült képekből mindig küldött az állatok tulajdonosainak, akik többségében az arisztokrácia tagjai voltak. Ők a fotók sikerét látva gyakran meghívták kastélyaik és otthonaik dokumentálására is Erdélyit. Kedvelték a megrendezett fotókat, így az épületegyüttesek között és munkakörnyezetükben kisebb-nagyobb csoportokba rendezve tudta megörökíteni a mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozó embereket. Szerette, ha különleges tájakat, kastélyokat, állami birtokokat örökíthetett meg. Munkájának köszönhetően Magyarországon belül sok helyre eljutott, sok táj-és városképet is készített. A Magyar Királyi Államvasutak jóvoltából három segédjével együtt az egész országra érvényes szabadjegyet kapott. Ezekből a képekből jelent meg Darányi Ignác földművelésügyi miniszter támogatásával Képek Magyarország állattenyésztéséből: 1896-iki Ezredéves Állatkiállítások emléke című album. Az album a hazai állattenyésztés legszebb állatait tartalmazza, melyek feltűnést keltettek a kiállításon is. A célja az volt, hogy gazdagságunkat, versenyképességünket nyilvánvalóvá tegye, illetve, hogy a külföldi és belföldi érdeklődőkkel jobban megismertesse a legjobb beszerzési forrásokat. Az állatokról angolul, franciául és németül is olvasható leírás. Az album ára negyven forint volt 1899-ben.

A megrendelések sikerességének és az általános erkölcsi és anyagi elismerésnek köszönhetően alkalma nyílt bővítésre és fejlődésre is. 1896-ban tizenöt évre bérelte ki második műtermét a Kossuth Lajos utca és az Újvilág (ma Semmelweis) utca sarkán álló ötemeletes bérpalotában a Magyar Királyi Tudományegyetemi Alaptól, ahol haláláig dolgozott.

erdelyi_muterme_kossuth_utca_fortepan_81107_opti.jpg

Erdélyi műterme, Kossuth utca. Fortepan. Adományozó: Fortepan, 81107

A negyedik emeleten lévő, három szobából és mellékhelyiségből álló lakásért évi 800 Ft-ot, az ötödik emeleti műteremhelyiségek után pedig évi 1500 Ft-ot fizetett. Hétköznapi embereken kívül természetesen politikusok, tudósok, arisztokraták is gyakran felkeresték a neves portréfényképész új, modern műtermét. Könyvtárunk Történeti Fénykép- és Videótára és a Szabó Ervin Könyvtár is több itt készült portrét őriz.

Erről a műteremről, mint a város legmodernebb „fotografáló-intézetéről” közölt cikket a Magyar Salon folyóirat. A felvételi szobát egy előszobából és egy váróteremből lehetett megközelíteni, utóbbihoz három kisebb helyiség, valószínűleg szalonok tartoztak. A műterem mellett labor, másoló, retusáló és könyvkötő részleg is működött.

„Műterme valóságos kis múzeum, s mint egy levéltárban a fontos okmányokat, úgy őrzik meg ott az évek óta felhalmozott üveglemezeket, melyeken az irodalmi, művészeti és társadalmi előkelőségek arcképei vannak az utókor részére megörökítve. Ugyanitt őrzik azon felvételek lemezeit is, melyeket a fontosabb eseményekről vettek fel. Magyarország újabb történetét e lemezek örökítik meg képekben. Azokat a pompás akvarellokat és platinképeket, melyek az intézetben készülnek, akadémiai művészek festik külön, céljaiknak megfelelően berendezett műteremben. A nagyszabású helyiségekben külön műtermük van a retusírozóknak is. Külön terem jut a különféle laboratóriumoknak, az anyag és szertáraknak, a könyvkötészetnek, hol a képeket passepartoutkba és kartonokra vágják. Egy óriási üvegházban történik a kopírozás. Szóval az egyetemi alap Kossuth Lajos utcai palotájában a legmodernebb műintézetét rendezte be Erdélyi, a kinek a fotográfiáit az illusztrált lapok révén nemcsak itthon, hanem külföldön is ismerik, s nevét gyorsan ismertté tették.”

Erdélyi műterme. In. Magyar Szalon, 1900. 33. kötet, 39. szám, 594. – Törzsgyűjtemény

A Mezőgazdasági Múzeumtól 1899-től több megbízást kapott az első világháborúig főleg mezőgazdasági munkások házainak fotózására, a múzeum ma is őrzi fényképeit. Készített képeket Békéscsabán, Orosházán, Csongrádon, Szentesen, Csorváson, Hódmezővásárhelyen. Megörökítette a házakat, utcarészleteket, szobarészleteket és konyhabelsőket is, és a munkásembereket környezetükkel együtt.

Erdélyi fontosnak tartotta, hogy az egész művelt világ által látogatott helyszínen, az 1900-as Párizsi Világkiállításon Magyarország méltóképpen mutatkozzon be. Vállalta, hogy az ország különféle tájegységeiről felvételeket készít, a kiállítás helyszínén a magyar városokról, a jellegzetes és különleges hazai tájakról készült sztereoképeket bemutatja. A Vasárnapi Ujságban, több számon keresztül jelentek meg azok a képek, amelyeket Erdélyi Párizsban a magyar pavilonokról készített. Az 1900. június 17-i számban így olvasható:

„A magyar osztály egyes részeinek fényképekben való megörökítéséről is gondoskodott a kormánybiztos, s ezzel Erdélyi budapesti udvari fényképészt bízta meg. A fényképek könyvalakban, magyarázó szöveggel is megjelennek.”

A párisi világkiállításról. In. Vasárnapi Ujság, 47. évf., 24. sz., 1900. június 17. 401. – Elektronikus Periodika Archívum

A párizsi sikert kiállítási aranyérem koronázta. Az ünnepségről 1901-ben Magyarország a párisi világkiállításon címmel album jelent meg Hornyánszky Viktor császári és királyi udvari könyvnyomda és Erdélyi közreműködésével.  

Albumai sorát gyarapította az 1900 környékén a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló fényképalbumának megjelenése is, amelyben az intézményben készült képeket láthatjuk.


Szemerédi Ágnes (Kutatásszervezési Osztály)

Források:


Folytatjuk...

A fényképészet úttörői című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész

komment

Nemzedékek szolgálatában: 2020–2021: kihívás, kreativitás, könyvtár

2021. július 14. 18:00 - nemzetikonyvtar

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete 52. Vándorgyűlése

Több mint 850 könyvtáros vett részt a Magyar Könyvtárosok Egyesülete (MKE) 52. Vándorgyűlésén. A Nemzedékek szolgálatában: 2020–2021: kihívás, kreativitás, könyvtár címet viselő rendezvényt az MKE az online térben az OSZK és az MKE Pest Megyei Szervezete partnerségével, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával rendezte meg július 8–9-én.

vgy2.JPG
Nemzedékek szolgálatában: 2020–2021: kihívás, kreativitás, könyvtár. Az MKE 52. Vándorgyűlése  az online térben az OSZK munkatársaival

Barátné prof. dr. Hajdu Ágnes, a Magyar Könyvtárosok Egyesület elnöke a vándorgyűlés megnyitóján elmondta, hogy a témaválasztás kettős értelemben is jellemző a könyvtárakra: egyrészt jelzi, hogy a könyvtárak és a könyvtárosok jelentős értékeket őriznek, amelyeket a változó időkben különféle módon, a technikai lehetőségeket kihasználva igyekeznek megtartani és rendelkezésre bocsátani. Másrészt arra is rávilágít, hogy az egymást követő nemzedékek tudás- és ízlésvilága, érdeklődési köre, felkészültsége folyamatosan változik, amire a könyvtári szolgáltatásoknak rugalmasan kell reflektálniuk. Hangsúlyozta: a könyvtárak feladataihoz nemcsak a különböző nemzedékek sajátos igényeinek kielégítése, hanem – generációs együttléteket biztosító platformok teremtése révén – közös élményeinek biztosítása is hozzátartozik.
Fekete Péter, az EMMI kultúráért felelős államtitkára köszöntőjében kiemelte, hogy az elmúlt másfél év kihívásai jól megmutatkoznak az online térben, és a könyvtárosok nagyon kreatívan reagáltak a járványhelyzetre. Megjegyezte, hogy az aktív online munka eredményeképpen számos innovatív ötlet jelent meg a kultúrában, amelyek jelentős részét a járványhelyzet után is érdemes alkalmazni.
Kihívásokkal teli másfél éven vagyunk túl, amely időszak alatt a hazai könyvtárosok a lehető legkreatívabb módon oldották meg a feladataikat, és közel tudtak maradni az olvasókhoz – folytatta a vándorgyűlésen résztvevők köszöntését Rózsa Dávid, az OSZK főigazgatója. A nemzeti könyvtár vezetője is rámutatott, hogy számos olyan szolgáltatás indult az elmúlt hónapokban, amelyeket érdemes fenntartani, működtetni a jövőben is.
Glória Pérez-Salmerón, aki 2017 és 2019 között az IFLA elnöki tisztségét töltötte be, a nyitó plenáris ülésen Libraries on the move for sustainable development címmel tartott előadásában a könyvtári területek felmerülő problémáiról beszélt a koronavírus-járvány idején. Mint mondta, a legfőbb kihívás a megváltozott munkamódszerekhez való alkalmazkodás volt, valamint a Spanyolországban bevezetett új gyakorlatokra is kitért. 
Rózsa Dávid, a nemzeti könyvtár főigazgatója előadásában arról szólt, hogy az OSZK számára stratégiai terület a digitális tartalmak szolgáltatása, hiszen a bibliotéka kincseit minden magyar emberhez el kell juttatni határon innen és túl. Az OSZK feladatai közül kiemelte a külföldi és a hazai (kiemelten a kultúrstratégiai intézmények közötti) kapcsolatrendszer erősítését, az intézmény tudásközponttá válását, az országos könyvtári fejlesztéseket, az adatelemzést és -szolgáltatást, valamint a szolgáltatásközpontú szemléletet.
A nyitó plenáris ülés keretein belül hirdették ki a Fitz József-könyvdíj nyerteseit. A díjat 1989 óta a könyvtárosok szavazatai alapján ítélik oda az előző évben megjelent, a könyvtárosszakma által legértékesebbnek, legszebbnek tartott könyveknek. Az idén díjazott köteteket Szóllás Péter, az EMMI Könyvtári és Levéltári Főosztályának főosztályvezetője ismertette.
Az 52. vándorgyűlésen köszöntötték a 2021-es MKE-emlékérem, Az Év Fiatal Könyvtárosa díj, a Füzéki István-emlékérem és a Kertész Gyula-díj díjazottjait, valamint a 2020-ban kitüntetett szakembereket, akik a pandémia miatt meghiúsult előző évi rendezvényen nem részesülhettek az esemény által biztosított nyilvános elismerésben. A 2020. és 2021. évi díjak a digitális eszközök lehetőségeinek segítségével kerültek átadásra.
A vándorgyűlés második napján közel száz szakmai előadással, workshoppal várták a szervezők a résztvevőket a legaktuálisabb és legfontosabb könyvtárszakmai kérdéskörökben. A tizenhat szekcióban többek között szó esett a hazai, a határon túli és a külhoni könyvtárak helyzetéről a pandémia idején, valamint a gyermekkönyvtárak meghatározó szerepéről.

Könyvtárszakmai elismerések az MKE 52. vándorgyűlésén

Fitz József-könyvdíj:

2020-as díjazottak:

  • Rozsondai Marianne: A magyar könyvkötés a gótikától a művészkönyvekig, Kossuth Kiadó
  • Víg Károly: A rovartani kutatások története Magyarországon: a kezdetektől a Magyar Entomológiai Társaság megalapításáig, Savaria Múzeum
  • Mátyás és az igazságszolgáltatás. Az Országos Bírósági Hivatal tudományos konferenciája szerk. Peres Zsuzsanna, Révész T. Mihály, Országos Bírósági Hivatal

2021-es díjazottak:

  • Kertész Edina: A lány, aki szavakkal varázsolt, Naphegy Könyvkiadó Kft.
  • Kocsis Noémi: Bakancslista Magyarország. 777 lenyűgöző hazai kaland és úti cél, Scolar Kiadó
  • Petercsák Tivadar: A magyar képeslap története. Látóképek, csókküldemények, ünnepi üdvözletek, Kossuth Kiadó Zrt.


Magyar Könyvtárosok Egyesülete-emlékérem:  

2020-as díjazottak:

  • Dr. Amberg Eszter jogi- és stratégiai főigazgató-helyettes (Országos Széchényi Könyvtár): Az MKE szervezetben betöltött példamutató szakmai tevékenységéért és több mint húsz évre visszanyúló szakmai pályafutásának elismeréseként részesült a díjban.
  • Haszonné Kiss Katalin régióigazgató (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár): A könyvtárak megújuló szolgáltatásaiban végzett szerepvállalásáért, számos olvasásnépszerűsítő programban való közreműködéséért, három évtizedes szakmai, oktatói tevékenységének elismeréseként részesült a díjban.
  • Dr. Kührner Éva főkönyvtáros (Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola): Közel négy évtizedes könyvtárszakmai tevékenysége és a szakmai közösségért végzett elkötelezett, fáradhatatlan tevékenységének elismeréseként részesült a díjban.
  • Nagy Gábor nyugalmazott könyvtáros (Miskolci Egyetem Könyvtár, Levéltár, Múzeum): Szakmai elhivatottságáért, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Szervezetében végzett több évtizedes tevékenységének elismeréseként részesült a díjban.
  • Német-Baksa Judit nyugalmazott igazgató (Lenti Városi Könyvtár): Negyvenéves könyvtári pályafutása alatt különböző területeken megmutatkozó felkészültségéért és a zalai közösségek tudatos fejlesztéséért részesült az elismerésben.

2021-es díjazottak:

  • Bárdosi Mónika társadalomstatisztikus (KSH): Az egyesület a Bibliográfiai Szekció és a Fitz-díj bizottság szakmai munkájában való közreműködésért, illetve a kulturális statisztika területén végzett kiváló munkája elismeréseként részesült az emlékéremben.
  • Dr. Bihari Albertné nyugalmazott igazgatóhelyettes (Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár): Négy évtizedes magas színvonalú elméleti és gyakorlati tevékenységével, a gyermekkönyvtári munka területén országosan is elismert szakmai módszerek kidolgozásáért részesült a díjban.
  • Buriánné Tarró Edit igazgató (Vörösmarty Mihály Könyvtár): A közösségért végzett odaadó munkájáért, civil szakmai szervezeti tevékenységéért, aktivitásáért, a szakmában bizonyított hivatástudatáért részesült az elismerésben.
  • Dr. Sándor Viktória könyvtárvezető (Győri Törvényszék Csizmadia Andor Jogi Szakkönyvtára): Könyvtárszakmai munkája során a jogi szakkönyvtári területen elért eredményeiért és az Országos Bírósági Könyvtári Rendszer kialakításában való részvételéért részesült a díjban.
  • Winkler Csaba Lászlóné gyűjteményszervezési osztályvezető (Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér): A közösségért végzett lelkiismeretes munkájának elismeréseként részesült a díjban.

 
Az Év Fiatal Könyvtárosa díj, 2020:

  • Jakab Zsolt munkatárs (Vachott Sándor Városi Könyvtár): Fiatalok a könyvtárban avagy hogyan szólítsuk meg őket című pályamunkájának elismeréseként részesült a díjban.

 
Az Év Fiatal Könyvtárosa díj különdíja, 2020:

  • Bessenyei Ágnes munkatárs (Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti és Zeneműtár): A színházi szövegkönyv mint egyedi dokumentum katalogizálása című munkájával nyerte el a díjat. 

 
Az Év Fiatal Könyvtárosa díj, 2021:

  • Békésiné Bognár Noémi Erika munkatárs (Országos Széchényi Könyvtár Könyvtári Intézet): Tanulás, találkozás, élmény a könyvtárban. Útmutató a könyvtári programok szervezéséhez című pályamunkájáért részesült az elismerésben.

 
Az Év Fiatal Könyvtárosa díj különdíja, 2021:

  • Farkas Renáta munkatárs (Széchenyi István Egyetem Egyetemi Könyvtár és Levéltár): A könyvtár útjai. Merre tovább könyvtárosként? című munkájával nyerte el a díjat.


Füzéki István-emlékérem:

2019-es díjazott:

  • Balogh Mihály főszerkesztő (Könyv és Nevelés szakfolyóirat): Könyvtári munkássága és a Könyv és Nevelés című szakfolyóirat főszerkesztőjeként végzett tevékenységének elismeréseként részesült az emlékéremben.

2020-as díjazott:

  • Dr. Gerő Gyula, akinek neve elválaszthatatlan a magyar könyvtárügy fejlődésétől, könyvtárosi munkásságának hetvenedik évfordulója alkalmából részesült az elismerésben.

 
Kertész Gyula-díj:

  • Borsos Attila nyugalmazott munkatárs (Országos Széchényi Könyvtár) a bibliográfia területén végzett kiemelkedő munkásságáért részesült a díjban.

(Főigazgatói Kabinet)

komment

Nyaralásra fel! Negyedik rész

2021. július 13. 07:30 - nemzetikonyvtar

A magyar idegenforgalom plakátokon az 1880-as évektől az 1940-es évek közepéig – Balaton

A plakátművészet kettősségét a megrendelői célszerűség és a művészi kifejezésmód adja. A képes plakát a kor lenyomata, művészi és társadalmi értelemben is. Az alkalmazott kifejezésmódban tetten érhetők az éppen uralkodó stílusok, divatok. Igaz ez sorozatunk főszereplőire, az idegenforgalmi plakátokra is.
Az idegenforgalom – tömegek különféle úti cél felé indított utazását jelenti, ahol a résztvevők csak átmenetileg tartózkodnak egy adott helyen, és ott fogyasztóként különböző szolgáltatásokat is igénybe vesznek. Figyelemre méltó lehet a téma gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális vetülete is, ám sorozatunk plakátválogatása segítségével leginkább arról kíván keresztmetszetet mutatni, hogy itthon az adott korszakban hogyan látták és láttatták Magyarország szépségeit, és hogyan próbálták konkrét célpontok felkeresésére rávenni a hazai és a külföldi utazóközönséget.

„Szép ez a Balaton, szép mindenkoron: szép, midőn csendes s foltonkint szinét változtatgatja; szép midőn medre mélyéből a vihar közelgetését haragos zöld szint öltve jelenti; de legszebb, mulhatatlanul szép, midőn a kelő nap az első sugárt, vagy a teli hold a bájos fénycsomót göndör vizszinén végiglövelli. Ki a mindenható mosolyát egy földi képben látni sóvárog, ezt nézze meg.”

Kossuth Lajos: Caleidoscop. Balaton-Füred juliusban. In. Pesti Hírlap, 167. sz. 1842. aug. 7., 557. – Törzsgyűjtemény

A Balaton már a reformkor idején divatba jött, „kedves volt a magyarnak”, de turizmusa csak a 19. század végén, a déli parton kezdett látványosan fejlődni. A térség népszerűvé válásához hozzájárult a jobb megközelíthetőség is: az 1847-es indulást, majd a szabadságharc alatti kényszerszünetet követően 1852-től újra rendszeres gőzhajójárat indult a Balatonon, 1861-ben pedig Buda és Nagykanizsa között megépült a déli vasútvonal. A századfordulós években – július és augusztus hónapban – a Déli Vaspálya Társaság különvonatokat is indított a fővárosból a Balaton felé, illetve a társaság „a fürdőévad tartama alatt” kedvezményes kombinált vasúti és hajózási körutazási szelvényfüzetek kiadásával is segítette az utazókat. Az első világháború után a magánvállalat a Duna-Száva-Adria Vasút (DSA) nevet vette fel, és fejlesztéseivel, utazási kedvezményeivel továbbra is hatékonyan szólította meg a balatoni utazóközönséget.

Az 1920-as trianoni békediktátum utáni kétharmados területvesztés gyökeresen megváltoztatta a magyarországi idegenforgalom helyzetét. Az elcsatolt turisztikai területek helyett új potenciális belföldi pihenőhelyekre volt szükség, illetve felértékelődött a megmaradt idegenforgalmi célpontok – így a Balaton – jelentősége is. 1929-ben létrejött a Balatoni Intéző Bizottság, amelynek kiemelt feladata volt a Balaton-parti településrendezési problémák regionális léptékű kezelése. A bizottság kezdeményezte, hogy a három megye (Somogy, Veszprém és Zala) egységes szabályrendeletet alkosson a fürdőtelepek létesítésével kapcsolatban, és ez 1934-ben el is készült. A Balatoni Intéző Bizottság által kiadott plakátok a természetközeliséget, a víz végtelennek tűnő, megnyugtató kékségét, a Balaton pihenésre invitáló harmóniáját hirdették, a korszak elismert grafikusművészeinek tolmácsolásában.

 Az 1904-ben létrejött Balatoni Szövetség mellett – amely alakulásakor céljául tűzte ki a balatoni fürdőélet fejlesztését, a fürdők közös érdekének megóvását és általában a Balaton-parti gyarapodás előmozdítását – az egyes települések fürdőegyletei is segítették a térség fürdőkultúrájának fellendülését. Az 1920-as években a fizetett szabadság bevezetése, az utazási kedvezmények, illetve a szolgáltatások szélesedése gyarapította a nyaralók számát és színesítette társadalmi összetételüket. A hívogató reklámok, plakátok üzeneteiben is tetten érhető a változás: a hagyományos célközönség mellett többek között már a pihenni vágyó kisgyerekes családokat is igyekeztek megszólítani.

A balatoni nyaralások természetesen nem merültek ki vízparti sétákban és fürdőzésekben. Szükség volt a kényelmi szempontokat kielégítő szolgáltatásokra, épületekre, ahol a vendégek olvashattak, zongorázhattak, táncolhattak. Az infrastrukturális fejlesztéseknek köszönhetően az 1920-as, 30-as évekre Balatonfüred és Hévíz nemzetközi hírű fürdőhely lett, és gomba módra szaporodtak a gyógyhelyként, nyaralóhelyként belföldön számon tartott Balaton-parti települések is

A századfordulón elterjedt az a tévhit, hogy a tó vize gyógyító hatású, és ez még a két világháború között is tartotta magát. A balatoni fürdőhelyek kiadványai táblázatokkal és statisztikákkal támasztották alá ezt az elképzelést. A választható egészségkúrák (tejkúra, szőlőkúra, masszázskúra) mellé így a Balatonban való fürdést is melegen ajánlották. A korabeli felfogás szerint a napfény jótékony hatással van az anyagcserére és vérkeringésre, továbbá csökkenti a zsírok lerakódását.
A tó vize mellett egyre népszerűbbé és ismertebbé váltak a Balaton környéki hévíz- és termálvízforrások is, például a balatonfüredi, csopaki szénsavas víz vagy a hévízi és a tapolcai melegforrások.

13_pkg_1929_0198_opti.jpg
Erbits Jenő: Balatonfüred (1920). Jelzet: PKG.1929/198 Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A fürdőzés mellett további programlehetőségeket kínáltak a tematikus balatoni napok és hetek rendezvényei, ahol a térség adottságai, értékei is megmutatkozhattak.

Szabadtéri sportversenyeket, bemutatókat is előszeretettel szerveztek a Balaton környékére. A nemzetközi megmérettetések plakátjain az adott sportág mellett mindig ott csillog a Balaton vize is, így a sportesemény révén indirekt módon a külföldiek fókuszába került a csodás, pihenésre alkalmas táj is.

A külföldi és belföldi idegenforgalom tudatos propagálását, így a balatoni utazást az IBUSZ és a MÁV is segítette a különféle utazási kedvezmények bevezetésével, a vasúti kocsikat díszítő vonzó úti célokról készült fotók kihelyezésével, gyakorlati utazási tanácsokat tartalmazó prospektusok, plakátok kiadásával.

A Balatont népszerűsítő fenti törekvések fejlesztések, programok, kiadványok, a személyes élménybeszámolók, a művészek szemével láttatott szépségek mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a tó és környéke a külföldi beutazásokat tekintve óriási jelentőségű úti céllá nőtte ki magát, és vált a mi szívünkhöz nőtt „Magyar tengerünkké”.

22_pkg_1932_0027_opti.jpg

Molnár-C. Pál: Balaton (1932). Jelzet: PKG.1932/27 Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Felhasznált irodalom:

 

E. Mester Magdolna (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

A sorozat további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész

komment

„...mert van olyan szerelem, amely nem múlik el.”

2021. július 10. 07:30 - nemzetikonyvtar

65 éves prof. dr. Monok István, az Országos Széchényi Könyvtár korábbi főigazgatója

„Gyerekként nem szerette a könyveket, csak kényszerből vett kézbe egyet-egyet. Kicsi faluból indult. Az értelmiségi pálya felé egy szerelem vezette. Aztán egész életében könyvekkel dolgozott, mert van olyan szerelem, amely nem múlik el.”

Nagyok – Történetek a teljesítmény mögött. Beszélgetés Monok Istvánnal. Műsorvezető: Süveges Gergő Kossuth Rádió, 2019. júl. 22.

1956. július 10-én született Zalamerenyén a Széchenyi-díjas, Bolyai-díjas irodalom- és művelődéstörténész, könyvtáros, bibliográfus és egyetemi tanár Monok István. 

monok3_opti.jpg

Prof. Dr. Monok István, az MTA doktora. A kép forrása: Monok István honlapja

Pályafutása 1982-ben kezdődött, amikor a szegedi József Attila Tudományegyetemen megszerezte első diplomáját magyar-történelem szakon. Egy évvel később ugyanitt doktori fokozatot szerzett, majd további 3 évet az ELTE könyvtár szakon tanult, miközben ‘82-től már a szegedi egyetem központi könyvtárában dolgozott.

„… találkoztam egy bölcsész lánnyal, ez eldöntötte azt, hogy nekem mindenáron Budapestre kell jönni. Egyik napról a másikra leadtam a szerelést, és beiratkoztam a könyvtárba, és mint egy gép elkezdtem tanulni, mert ez volt az egyetlen esély, hogy Budapestre kerülhessek valamelyik egyetemre. Nem volt más út, csak a Műegyetem. Tudtam, hogy nem tudok már annyit olvasni, hogy a bölcsészkarra kerülhessek. Tényleg annyira szerelmes voltam, hogy bekerültem a Műegyetem Építőmérnöki Karára, aztán hát persze elvittek katonának, aztán sajnos akkor már ez a szerelem véget ért. (...) A hadsereg alatt azonban úgy éreztem, hogy engem vonz a bölcsészet.”

Nagyok – Történetek a teljesítmény mögött. Beszélgetés Monok Istvánnal. Műsorvezető: Süveges Gergő Kossuth Rádió, 2019. júl. 22.

Szakmai életútja párját ritkítóan gazdag. Egyéni tudományos teljesítménye mellett különösen jelentős tudományszervezői tevékenysége: a Kárpát-medencei régikönyves-kutatások menedzselése és a kutatás folyamatosságát lehetővé tevő új kutatónemzedékek kinevelése.
Számos helyen dolgozott, részt vett, illetve mindmáig részt vesz különböző kutatási programokban, szerkesztő- és szakmai bizottságokban. 1990-től a Magyar Könyvszemle szerkesztőbizottsági tagja, 2000-től társszerkesztője, 2008-tól pedig a folyóirat főszerkesztőjeként tevékenykedik.

A József Attila Tudományegyetem berkeiben végigjárta a ranglétrát – a könyvtárostól a tanszékvezetőn át egészen az egyetemi könyvtár szak megalapításáig. Nemzeti könyvtárunkban 1999 és 2009 között főigazgatóként munkálkodott, majd 2013-ban a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központban szintén főigazgatóként kezdte el ellátni feladatait. A felsőoktatásban is meghatározó szerepet tölt be, az Eszterházy Károly Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem keretein belül, továbbá az MTA Könyvtártörténeti és Bibliográfiai Munkabizottságának, a Gróf Mikó Imre Alapítvány az Erdélyi Múzeum Egyesület támogatására és a Magyar Elektronikus Könyvtár Egyesületének is elnöke.

Jelentős fordulópont pályafutásában az Egyetemközi Kulturális Örökség Tanulmányok Központ megalapítása, valamint a Kulturális örökség tanulmányok szak meghonosítása.

Könyvészeti tevékenysége is meghatározó, számos katalógust és könyvtörténeti monográfiát adott ki (pl. Könyvkatalógusok és könyvjegyzékek Magyarországon, 1526–1720: Forrástipológia, forráskritika, forráskiadás; Könyvtári ? problémák; A könyvkultúra Magyarországon a kezdetektől 1730-ig; A könyvtárak és a hatalom: Tanulmányok és dokumentumok stb.).

monok_manda_opti.jpg

A kép forrása: XX. századunk. 44. rész. Részlet (Századunk 1941–1949). Magyar Nemzeti Filmarchívum. In. Magyar Nemzeti Digitális Archívum

A Magyar Tudományos Művek Tárában fellelhető műveinek száma eléri az ezres nagyságrendet – egészen 1977-től napjainkig jelennek meg könyvei és folyóiratcikkei. Fő kutatási területei a könyv- és könyvtártörténet, magyarságtudomány, illetve magyar és európai művelődéstörténet.. Jelenleg is részt vesz például A kincstártól a könyvtárig: tanulmányok Esterházy Pálról, udvari kultúrájáról és mecenatúrájáról elnevezésű kutatási programban.
MONOKgraphia címmel egykori tanítványai és kutatótársai tanulmánykötettel tisztelegtek előtte hatvanadik születésnapján.

monok2_tanulmanykotet_opti.jpg
MONOKgraphia. Tanulmányok Monok István 60. születésnapjára, szerk.: Nyerges Judit, Verók Attila, Zvara Edina [Budapest], Kossuth, 2016. Borító – Magyar Elektronikus Könyvtár

Felhasznált források:

Biró Bettina (Könyvtártudományi Szakkönyvtár)

komment

Rózsakereszt Zircen

2021. július 08. 07:30 - nemzetikonyvtar

A zirci Ciszterci Műemlékkönyvtár kincsei közé tartozik egy kolligátum, azaz több művet tartalmazó kötet. Ez sok szempontból érdekes, mert eredeti kötésben maradt fent, amit superexlibris díszít, de található benne két possessor-bejegyzés is, sőt 17. századi margináliák is.
A könyv két orvost, két, az alkímiához köthető férfit idéz. Az egyikük Michael Maier, akinek a nevéhez a kötetben található négy műből három fűződik. A másikuk Matěj Burda, a tulajdonos, akinek a címere díszíti a könyv borítóját.

1_kep_opti_1.jpg
Matthias Borbonius superexlibrise, amely szerint a könyvet 1618-ban kötötték be

Maier 1568-ban született, Burda 1566-ban, kortársak voltak. Egyikük német, másikuk cseh. Foglalkozásukon kívül két város is közös az életükben, Bázel és Prága.
Maier, aki felekezete szerint lutheránus volt, 1592-ben az Odera parti Frankfurt egyetemén tette le magiszteri vizsgáját, itt nyelveket, retorikát, filozófiát és orvoslást tanult. Orvosi tanulmányait Padovában szerette volna befejezni, de innét menekülnie kellett, mert egy párbajba keveredett. Így jutott el a bázeli egyetemre, ahol 1596-ban kapott diplomát. Innét Rostockba utazott, ahol a filozófia doktora lett.
Burda alapos alsófokú oktatást kapott Csehország több kisvárosában, majd Jihlavában jutott tanári álláshoz, ahol a humanista szokásoknak megfelelően latinosította nevét Matthias Borboniusra. 1595-ben adta ki a Caesares Monarchiae Romanae című versgyűjteményét, amit II. Rudolfnak ajánlott, ő ezért nemességgel jutalmazta. Az orvostudománnyal először Csehországban foglalkozott, de 1596-ban Bázelbe utazott, hogy az egyetemen tanuljon. Bázelt vallása miatt választotta, mert a cseh testvérek felekezetéhez tartozott. Orvosi diplomáját 1597-ben kapta meg.
Maier 1597-ben a Baltikumban volt, ahol egy érmegyűjtő vegyésznél lakott, akin keresztül megismerte az ottani alkimista kört. Itt kezdte meg első kísérleteit, amit később Kielben folytatott, ahol egyben orvosi praxist is nyitott. A kísérletekhez szükséges ásványokat elsősorban német bányákból szerezte be, de gyűjtésük során eljutott a Magyar Királyság északi részére is. Kieli szomszédai gyanúval nézték a kísérleteit, ezért székhelyét áttette Rostockba. 1608-ban utazott Prágába, II. Rudolf udvarába, aki a művészetek mellett a tudományok, köztük az alkímia nagy mecénása volt. 1609-ben megírta a De Medicina Regia című munkáját, ezt kinyomtattatta, példányaiból csak pár kiválasztott barátnak és magának a császárnak küldött. A terve bevált, Rudolf meghívta udvarába, udvari orvosának és személyi titkárának nevezte ki, nemesi címmel jutalmazta.
Borbonius tanulmányai után visszatért Csehországba, és a napajedlai (kisváros Kelet-Csehországban) Žerotín arisztokrata családnál vállalt orvosi állást. 1598-ban megnősült. Bár hívták Prága egyetemére (Karolina), mivel azonban cölibátust és katolikus hitet követeltek a katedráért, nem fogadta el a meghívást. Ám az egyetemmel szoros kapcsolatot alakított ki és segítette megreformálni annak oktatását. 1609-ben cseh tartományi orvosnak nevezték ki Prága Nové Město városrészébe, ezért a fővárosba költözött. Páciensei között tudhatta a kor arisztokráciáját is: Lobkovic Polixeniát, Marie Magdalena Trčkovát, de II. Rudolf szeretője, Anna Maria Strada kezelésénél is adott tanácsot. Borbonius nemcsak tudós teoretikusként, hanem gyakorlóként doktorként is híressé vált. Ismerte a kémiát, az alkímiát, de mindenekelőtt az orvostudományt. A Vencel téren gyógyszertárat is nyitott.
Maier prágai karrierje II. Rudolf bukásával véget ért. 1611-ben Londonba utazott, ahol szeretett volna bejutni I. Jakab udvarába. Angliában több alkimistával lépett kapcsolatba, saját bevallása szerint itt hallott először a rózsakeresztségről. 1616-ban Frankfurtban a könyvvásáron ismerkedett meg az addig megjelent két rózsakeresztes kiáltvánnyal. Később ezeket kommentárokkal látta el egy művében, de további munkáiban is védelmébe vette a mozgalmat. 1620-ban Magdeburgban működött Móric hessen-kasseli tartománygróf orvosaként. 1622-ben hunyt el ismeretlen körülmények között. Utolsó műve a Rómában, majd később Rostockban megjelent Cantilenae Intellectuales et Phoenice redivivo című munka volt, ami latin és francia verseket tartalmazott.
Borbonius 1612-ben szerezte meg a prágai polgárjogot, részt vett a város közéletében, 1619-től a lakhelye, Nové Město egyik képviselője lett. Csatlakozott a Habsburg-ellenes felkeléshez, amiért a fehérhegyi csata után kemény büntetést kapott, fej- és jószágvesztésre ítélték. A vérpadtól magas pártfogói mentették meg. Az ítéletét életfogytig tartó szabadságvesztésre enyhítették, amelyet saját házában kellett letöltenie. Azonban ingatlanjait, könyvtárát elkobozták, ezeket csak 1623-ban kapta vissza. A praktizálást folytathatta, de nem volt hajlandó katolizálni, ezért sok hittársával (cseh testvérek) együtt Lengyelországba, Toruńba menekült. Itt a leendő lengyel király, IV. Ulászló ((Władysław IV Waza) orvosa lett. 1629-ben hunyt el.
A kötetben a következő négy mű szerepel ebben a sorrendben:

  1. Tripus Aureus, Hoc est, Tres Tractatus Chymici Selectissimi… opera et studio Michaelis Maieri. Francofurti [Frankfurt am Main], ex chalcographia Pauli Jacobi, impensis Lugae Jensis, 1618.
  2. Chronologia Universalis Ab origine Mundi Per Quatuor Summa Imperia… Christophoro Helvico. Giessae [Gissen], excudebat Casparus Chemlinus, 1618.
  3. Atalanta Fuigens, hoc est, Emblemata nova De Secretis Naturae Chymica, Authore Michaele Majero. Oppenheimi, ex typographia Hieronymi Galleri, sumptibus Joh. Theodori de Bry, 1618.
  4. Arcana Arcanissima, Hoc Est Hieroglyphica Aegypto-Graeca, Authore Michaele Maiero. [S.l., S.a.]

A Tripus Aureus, ahogy azt alcíme is mutatja, három írást, három alkímiai írást tartalmaz. Az első két munkát Michael Maier fordította németről, illetve angolról latinra. A 12 kulcs című írás szerzőjének Basilius Valentinust tartották, bár ez valószínűleg álnév volt. A szöveg tizenkét fejezetben, azaz tizenkét lépésben mutatja be, hogyan kell elkészíteni a bölcsek kövét. A munkához Matthäus Merian, a kor egyik leghíresebb rézmetszője készített ábrázolásokat. A második szöveg, Thomas Norton költeménye, először 1477-ben jelent meg Az alkímia rendje címmel. Norton ugyancsak a bölcsek kövének előállítását mutatja be, de csak hét lépésben. A harmadik munka John Cremer Testamentuma. A szerző, aki a Westminster apátjának nevezi magát, saját történetét írta meg, miszerint egy itáliai utazása során 1330-ban felkereste Raimundus Lullust, a neves filozófust, akivel visszatért Angliába, hogy III. Eduard részére aranyat készítsenek a franciák elleni háborúra. A verseket hét rövid fejezetben alkímiai receptek követik.

2_kep_opti_2.jpg

Matthäus Merian metszete Basilius Valentinus művéhez. A XI. kulcs, a többszörözés művelete, azaz az újonnan elkészített bölcsek köve megtöbbszörözi erejét azzal, hogy magába szívja Merkúrt. A folyamat során a kő feloldódik, hogy többszörösen megerősödve újra megszilárduljon. Ezt a stációt nevezik a vörös oroszlán táplálásának a zöld oroszlán vérével. A táplálást szó szerint szemlélteti a kép, mert a vörös oroszlán felfalja a zöld oroszlánt.

A kolligátum második darabja Christoph Helwig történész, teológus világkronológiáját tartalmazza. A kronológia a történetírásnak egy újra felfejlődő részterülete volt a 16. században, mivel táblázatokba rendezték az évszámokat, ami nagyban segítette az oktatást is. Helwig, aki az egyetemi oktatás megreformálását szerette volna elérni a maga területén, didaktikai célokat szolgálva mutatja be négy birodalom (káld, perzsa, görög és római) uralkodóit időrendben. Helwig munkája kirí a kolligátumból, inkább Borboniusnak a prágai egyetemi tananyag megreformálásában végzett tevékenységéhez kapcsolódik.

3_kep_opti_2.jpg

Jól látszik, Helwig azzal próbálja segíteni a tanulást, hogy az uralkodók mellé rendezte a táblázatban a kor híres tudósait. Bár itt pont téved, hiszen I. (Oroszlánszívű) Richárd uralkodását száz évvel későbbre teszi.

A kötet harmadik darabja Michael Maier Atalanta Fugiens című emblémáskönyve. Maier a művét Atalanta (Atalanté) hercegnő történetére építette, aki, egy jóslat szerint, a családja végzetét okozza, ha férjhez megy. Hogy ez ne következzen be, feltételt állított a kérők elé: csak annak lesz a párja, aki legyőzi őt futásban. Mivel a görög világban ő volt a leggyorsabb, ez megfelelő feltételnek tűnt. Azonban Hippomenész Aphrodité istennőhöz fordult segítségért, aki adott neki három aranyalmát azzal a tanáccsal, ha Atalanta megelőzi őt, gurítson el egy almát, amit a kíváncsi hercegnő felvesz, ezzel elég előnyre tesz szert. Így is történt, Hippomenész megnyerte a versenyt, egybekeltek, gyermekük is született. Mivel egyszer szerelmi vágyukat Zeusz templomában csillapították, a főisten büntetésből oroszlánokká változtatta őket. Maier alkímiai szimbolikát látott a történet minden részében, és metaforaként alkalmazta az arany előállítására. Ezt ötven jelenetben dolgozta fel. Minden jelenetet egy allegorikus képen ábrázoltatott, amihez rövid zenedarabot, ahogy ő nevezte, fúgát írt, valamint egy-egy epigrammát csatolt német és latin nyelven. Minden jelenetet magyarázó rövid szöveg zárt. Ezzel a felépítéssel a fülre, a szemre és az értelemre hatott egyszerre, a szakirodalomban találóan nevezik az első multimédiás kiadványnak. A munka művészi minőségét mutatja, hogy a metszeteket Matthäus Merian készítette.

4_kep_opti_2.jpg

 XXX. Embléma. A napnak szüksége van a holdra, ahogy a kakasnak a tyúkra. A kép alkímiai értelmezése: a nap a forró és száraz ként, a hold a hideg és nedves higanyt képviseli, szükségük van egymásra, ahogy a kakasnak a tyúkra. A fúgákba bele lehet hallgatni ezen az oldalon.

A kötet utolsó darabja szintén Maier munkája. Magyar nyelvre talán a Legtitkosabb titkok vagy a Titkok titka címen fordítható. A kolligátumban ez az utolsó darab, pedig ez volt Maier munkái közül időrendben az első, ami híressé tette. Kiadási hely és idő nélkül jelent meg, de a szakirodalom a kiadást helyét Angliába vagy Oppenheimbe, idejét pedig 1613-ra vagy 1614-re teszi. Művében Maier az ókori görög és egyiptomi istenségek történeteit tárgyalja. Szerinte a mítoszokat, az egyiptomi és a görög mitológiát nem mesés történetekként kell felfogni, hanem allegóriaként, hieroglifaként, mert egy mélyebb filozófiai titkot rejtenek magukban, amit így fedtek el az egyiptomi papok a tudatlanoktól és a szerencselovagoktól. A titkok titka pedig az, hogy a mitológia az alkímiáról szól. Hithű evangélikusként kerüli a katolikus exegézis említését a mítoszok megértéséhez, helyette a hieroglifikus, politikai, költői és nyelvtani szempontokat javasolja. A könyv hat nagyobb részre oszlik: 1. Egyiptom isteneinek bemutatása; 2. a görög mítoszok elemzése, elsősorban azoké, amelyekben az arany is szerepet kap (aranygyapjú, aranyalma); 3. istenek és istennők genealógiája alkímiai szempontból; 4. ünnepek, játékok, melyeket az alkímia tiszteletére tartottak; 5. Herkules története és szerepe az alkímiában; 6. Az Iliász és az Odüsszeia alkímiai értelmezése. Maier fontosabb megállapításai közé tartozik, hogy az aranyat tartja a legfontosabb fémnek, amely gyógyírként hat a szívre; analógiát állít az arany, a szív és a nap közé.

5_kep_opti_2.jpg
Arcana Arcanissima, Hoc Est Hieroglyphica Aegypto-Graeca, Authore Michaele Maiero. [S.l., S.a.]. Címlap

A kolligátum történetét két további tulajdonos bejegyzés mutatja. Az első szerint a kapucinusok Szent Józsefnek felszentelt kolostorába került Prágába, amit a város Nové Město részében alapítottak 1630-ban. A kolostort I. Ferenc záratta be 1795-ben. A kolostor felszámoláskor, talán a magyar gyakorlat szerint, annak könyvtárában a királyi udvar könyvtárosai után az egyetemek is válogathattak. Így kerülhetett ez a könyv Budára, az egyetemre. Ugyanis második tulajdonosa Fejér György prépost-kanonok, teológiai doktor, történettudós volt, aki 1824 és 1843 között a pesti egyetem könyvtárnak igazgatójaként működött. Fő műve egy oklevéltár, a negyvenkét-kötetes latin nyelvű Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. Az ehhez végzett gyűjtőmunka során ismerkedett meg Villax Ferdinánd ciszterci apáttal, akivel jó kapcsolatba került. Ennek köszönhető, hogy megállapodás született közöttük, miszerint Fejér halálakor az zirci apátságra hagyja könyv-, térkép- és érmegyűjteményét, amelynek fejében a ciszterciek a keszthelyi gimnáziumban (Fejér születési helye) évente két diákot ösztöndíjban részesítenek. Fejér György könyvtára ma is megvan Zircen, darabjait beolvasztották az állományba, mint a jelen tárgyalt gyöngyszemet is.

6_kep_opti_1.jpg
Fejér György tulajdonbejegyzése

Maier és Borbonius talán személyesen is találkoztak, erre megvolt a lehetőségük, de e könyv által szellemiségük mindenképpen kapcsolódik egymáshoz. Borboniust több irodalmi műben szerepeltetik. Feltűnik Zikmund Winter Kampanus magiszter (1988, Európa – Madách) vagy Günter Grass Vesztfál csevely (1987, Helikon) című regényében is.

Felhasznált irodalom:

Németh Gábor (Ciszterci Műemlékkönyvtár, Zirc)

komment

Az irodalmár Boros Edit, avagy haikuk a grafika nyelvén – Ex libris gyűjtők, gyűjtemények. 11. rész

2021. július 06. 07:30 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 58 rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat ötvennyolcadik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Boros Editet és gyűjteményét mutatja be.

Tavaly hunyt el az ex libris műfajához sok szállal kötődő Boros Edit (1949–2020) celldömölki születésű magyartanár, költő, műfordító, újságíró. Középiskolai tanulmányokat Ajkán a Bródy Imre Gimnáziumban folytatott, majd a szegedi tanárképző főiskolán magyar–orosz, az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar–orosz–esztétika szakot végzett. 1994-ben doktorált.

1_kep_boros_edit-gr_fery_a_b_634_opti.jpgFery Antal fametszete (1981). Jelzet: Exl.B/634 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

1971–1972-ben Somlóvásárhelyen volt tanár, 1973-ban az ajkai Nagy László Városi Művelődési Központban népművelőként dolgozott. 1974-től 1982-ig az ajkai Bródy Imre Gimnáziumban, 1982-től 1989-ig Veszprémben, a Közlekedésgépészeti Szakközépiskolában, 1989 és 1994 között a budapesti Városmajori Gimnáziumban tanított. 1995-től szellemi szabadfoglalkozású tanár, újságíró; helytörténeti, irodalmi, filmművészeti társaságok, fórumok résztvevője, tagja volt.
Nyelvészeti, helytörténeti tárgyú művei jelentek meg, például a Helytörténeti füzetek sorozatban Beszélő nevek a Káli-medencében (Veszprém, 1986), A Káli-medence helynevei Pesty Frigyes gyűjteményében (Veszprém, 1987) címmel. A Magyar Névtani Dolgozatok keretében került kiadásra az Ajka utcanevei (Budapest, 1987) című munkája. 
Költeményeit 1994 óta közölték különféle lapokban. Első verseskötete a Próbarepülés a tűzmadárral (Nyíregyháza, 1996) címmel jelent meg, majd ezt követte az Ex libris B. (Veszprém, 1997), a Borongoló (Veszprém, 1998), a Más képmás (Veszprém, 1999). Antológiát szerkesztett Boros-tükör címmel 1997-ben (Nyíregyháza), Kis borostükör címmel 1999-ben (Veszprém).

2_kep_boros_edit-inm_juhasz_gy-gr_nagy_lo_lazar_1982_x2_b_630_opti.jpg

Nagy László Lázár fametszete (1982), Juhász Gyula. Jelzet: Exl.B/630 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Művészeti érdeklődése vezette el a kisgrafika, az ex libris szeretetéig. 1980-ban lépett be a Kisgrafika Barátok Köre ajkai csoportjába. Egy kiállítás margójára címmel 1983-ban így mutatta be az Írók, költők – irodalmi hősök című veszprémi kiállítást, és e kapcsán saját gyűjtői attitűdjét:

„A gyönyörködésen túl a gyönyörködtetés vágya is a felszínre tör, amikor »borítékoljuk«, mappákba, dobozokba rendezzük mi gyűjtők az ex libriseket, kisgrafikákat. Talán szinte az alkotás öröméhez hasonlatos az az érzés, amellyel a szépség szerény megszállottjai felmutatni igyekeznek azt a művészi gazdagságot, emberformáló erőt, amely a kisgrafikákból sugárzik.
Az ünnepi könyvhét igazán jó alkalmat adott arra, hogy a mindössze két éve gyűjtött, féltve őrzött, gyarapított ex libris gyűjteményem egy részét csodálkozó – elismerő diákszemek elé tárjam.
[…] A kölcsönzött vándorkiállítás a könyv fejlődését reprezentálta és szinte kronológiai sorrendben mutatta be a könyvnyomtatás fejlődéstörténetét, a nagy nemzeti és külföldi, városi és megyei könyvtárak ex libriseit. […] Az ugyancsak 12 tablóból álló önálló kiállítás anyagában az ex librisek jelképtárából azokat a könyvjegyeket emeltük ki, amelyek tematikusan is kapcsolódnak a középiskolai irodalmi-művészeti tananyaghoz. […] A kiállítás e része jelentős teret biztosított az utóbbi évek egyre gazdagodó kisgrafikai ágának, a portrénak. […] A hagyományteremtő céllal megrendezett kiállítás jól szolgálta az ismeretterjesztés és művészi élményszerzés kettős szerepét: intellektuális és esztétikai szempontból is kivételes hatást gyakorolt tanítványaimra.”

Dr. Boros Edit: Egy kiállítás margójára, Kisgrafika, 1983/1–2. sz., 43–44. – Törzsgyűjtemény

Boros Edit az évek során kiterjedt, a magyaron túl nemzetközi gyűjteményt hozott létre. Az ajkai mellett debreceni, ceglédi, budapesti, szombathelyi, erdélyi művészekkel is készíttetett a nevére szólóan ex libriseket, köztük Andruskó Károly, Árkossy István, Bagarus Zoltán, Bálint Ferenc, Cseh Gusztáv, Csiby Mihály, Fery Antal, Karancsi Sándor, Kékesi László, Kamper Lajos, Makkai Piroska, Nagy László Lázár, Petry Béla, Stettner Béla, Plugor Sándor és Várkonyi Károly grafikusokkal.

3_kep_-boros_edit_-gr_varkonyik_1981_b_626_103_x61_opti.jpg

Várkonyi Károly fametszete (1981). Jelzet: Exl.B/626 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Szerteágazó külföldi kapcsolatait mutatja, hogy a cseh Pavel Hlavatý, a lett Peteris Upitis, a bolgár Pencso Kulekov, a japán Peter Hosokawa is alkotott a számára ex librist. Utóbbi színes fametszeten jellegzetes japán viseletbe, kimonóba öltözött nő látható.

4_kep_peter_hosokawa_boros_edit_60_62_exl_b_624_opti.jpg
Peter Hosokawa fametszete. Jelzet: Exl.B/624 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Boros Edit nevére szóló lapokon a realisztikus, időnként népies stílus és a groteszk, szürrealisztikus ábrázolás egyaránt szerepet kap. Láthatunk mindenekelőtt irodalmi vonatkozású grafikákat (Babits Mihály, Juhász Gyula portréja, Arany János alakja), a Kőmíves Kelemen népballada, az Europé elrablása mitológiai történet is képi megjelenítésre kerül. Az „Ex libris Boros Edit. In memoriam Fekete István 1900–1970” feliratú lap az író műveinek (Kele, Vuk, Hú) fő motívumaival Kékesi László alkotása. A grafikus 1982-es ajkai kiállítása alkalmával ez az ex libris a meghívón is szerepelt.

5_kep_boros_edit_-gr_kekesi_l_1982_x3_b_623_opti.jpg

Kékesi László linómetszete (1982). Jelzet: Exl.B/623 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

M. Kiss József festő, grafikus Csehov-arcképe a portrés ex librisek szép példája. Perei Zoltán – Homérosz Odüsszeiájára utalóan – Penelopét, az asszonyi hűség megtestesítőjét ábrázolta könyvjegyen.

6_kep_boros_edit_gr_perei_zoltan_x1_kisgraf_1983_1-2_opti.jpg

Perei Zoltán fametszete. Forrás: Kisgrafika, 1983/1–2. sz., 42. – Törzsgyűjtemény

A magyar nemzeti értékek, önazonosság hirdetője az erdélyi származású, az Amerikai Egyesült Államokba kivándorolt, de magyarságát ott is megőrző Petry Béla ex librise erdélyi négy fiatornyos templommal, díszesen faragott kopjafával és magyaros viseletbe öltözött nőalakkal.

7_kep-boros_edit_gr_petry_b_137x80_opti.jpg

Petry Béla grafikája. Forrás: magángyűjtemény

Boros Edit ex librisei közül külön figyelmet érdemel Deák Ferenc – a romániai magyar folyóirat- és könyvgrafika egyik legtöbbet foglalkoztatott és legsokoldalúbb alakja – Évszakok-ciklusa (Tavasz, Nyár, Ősz, Tél), és a kolozsvári Cseh Gusztáv különleges vonalvezetésű rézkarc kompozíciója apácával, várral.

8_kep_boros_edit_cseh_gusztav_gr_b_621_opti.jpg

Cseh Gusztáv rézkarca. Jelzet: Exl.B/621 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Boros Edit kisgrafikai gyűjteményéből kiállítások sorát rendezte. Az ajkai kisgrafikakör több közös tárlatának részese volt, például a 2016-os költészet napinak a pápai Jókai Mór Városi Könyvtárban, ahol többek között az általa írt haikukhoz (japán versforma) készült ex librisek is szerepeltek – köztük stílusosan a japán Motoi Yanagida grafikája a Pillangókisasszony című háromsoros költeményhez: „Tengermessze jársz / Nem virágzik énnékem / cseresznyevirág.”

9_kep-motoi_yanagida_jap_boros_edit_fam-ajand_ez_a_sz_opti.jpgMotoi Yanagida (japán) fametszete. Forrás: „Ajándék ez a szó”, szerk. Krajcsi Tiborné, Pápa, 2016., [12.] (katalógus)

A sokoldalú, érzékeny lelkű pedagógus, gyűjtő 2020-ban hunyt el. Emlékét írásai és a nevére készített grafikák őrzik. 

Irodalom:

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész

komment

A „rebellis” grófnő

2021. július 03. 08:00 - nemzetikonyvtar

215 éve született gróf széki Teleki Blanka, a magyar nőnevelés egyik úttörője, a nők művelődési egyenjogúságának híve

Önök egymást közt beszélve hibául számíták be Dorotheának, hogy magyarul nem tud. Ennek az oka egészen a viszonyokban van. Miért tanulta volna ezt a nyelvet? Hogy megértse, amit a parasztok egymás közt beszélnek. Erre semmi szüksége, mert velük nem érintkezik. Tanácstermeinkben csak a latin nyelvet hallja. Társaságban, közéletben, az udvarnál németül beszélnek. A külföldön francia a társalgás. Énekelni olaszul tanult. Ha olvasni akar, német, angol, francia könyvtár áll előtte. Mire használja a magyar nyelvet? Nincs semmi, amit megtudjon általa. Csokonai eroticumait nem adhatom a leányom kezébe. Amit eddig magyar költők írtak, az mind férfiaknak való. Leányokra nem számítottak.”

Jókai Mór: Eppur si muove. És mégis mozog a föld, Pest, Athenaeum, 1872–1873. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A fenti kritikát Jókai Mór fogalmazta meg 1872-ben, a század elejének társadalmi és kulturális viszonyait tükröző És mégis mozog a föld című regényében. A mű főszereplőjének, Jenőy Kálmánnak rosszulesik, hogy a szép Decséry Dorothea grófkisasszony nem tud magyarul. A kérdés a mű születésének az időpontjában is komoly problémát jelentett hazánkban. Az erősödő nőemancipációs törekvések, a polgári forradalom azonban utat engedett, ha időlegesen is, olyan nőnevelési kezdeményezéseknek, ahol már nemcsak a lányok oktatásának létjogosultsága kapott helyet, hanem azok magyar nyelvű nevelése is.

0_teleki_blanka_portreja_marastoni_jakab_muve_opti.jpg

Teleki Blanka portréja Marastoni Jakab műve. A kép forrása: Wikimedia Commons

Úttörő, – kései bírálói szerint rebellis – volt ebben az erdélyi arisztokrata gróf széki Teleki családban, Nagybánya közelében 1806-ban született Teleki Blanka. Büszke volt származására és magyarságára, egész életében a nemzeti kultúra fejlesztését tartotta szem előtt, különös tekintettel az anyanyelv ápolására és a nemzeti hagyomány megőrzésére. Édesapja Teleki Imre (1782–1848), édesanyja pedig korompai gróf Brunszvik Karolina (1782–1843), gróf Brunszvik Teréz húga volt. Brunszvik Teréz és Jozefin már a gyermekágyas időszak alatt meglátogatta az újszülöttet, ahol Teréz egy-két dolgot fel is jegyzett unokahúgáról, „szellemi gyermekéről.” Hiszen kevésbé közismert, hogy Brunszvik Teréz nevéhez nem csupán az első magyar kisdedóvó intézet megalapítása kötődik, hanem a grófnőt aktívan foglalkoztatta a hazai nőnevelés fejlesztése, egy felállítandó tanítóképző intézet tervezése is.

1_brunszvik_terez_portreja_rusz_karoly_muve_vasarnapi_ujsag_1869_16_evf_30_sz_opti.jpg

Brunszvik Teréz portréja Rusz Károly műve. In. Vasárnapi Ujság, 16. évf., 1869. 30. sz., 1. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

A fiatal Teleki Blanka a korabeli arisztokrácia életét élte, nevelőnő foglalkozott vele, ahogyan két ifjabb testvérével, Emmával és Miksával is. Blanka rajongott a görög szabadságharcért, különös érzéke volt a matematikához és a képzőművészethez. Münchenben és Párizsban festészetet, Budán, Ferenczy Istvánnál pedig szobrászatot tanult. Mint minden felső osztályból származó lány, természetesen zenélt, több nyelveken beszélt, és szabad idejében lovagolni járt.
Ám édesapja nem elégedett meg gyermeke otthoni, majd kolozsvári neveltetésével, és sógornőjéhez fordult segítségért. Brunszvik Teréz így emlékezett erre az időszakra:

„csak annyi nevelést adhatott nekik, amennyi a nevelőnők hiányos képességétől tellett. Egyszer ünnepies hangú írást kaptam tőle: igen kért, látogassam meg, s vigyem el leányát, Blankát, tartsam magamnál, hogy megismerkedjék azzal, amit világnak nevezünk, sajátítsa el a társaság szokásait, és találjon oktatást tanítómestereknél.” 

Brunszvik Teréz arról, hogy vált unokahúga nevelőjévé. In. Sáfrán Györgyi (szerk.): Teleki Blanka és köre. Karacs Teréz, Teleki Blanka, Lővei Klára, Budapest, Szépirodalmi, 1963, 18. Törzsgyűjtemény

A legnagyobb hatással későbbi pályájára nagynénje, Brunszvik Teréz volt, aki mindenhova magával vitte unkahúgát; a pest-budai Brunszvik-házakba, a martonvásári kastélyba. De a fiatal lány követte nagynénjét a jótékonysági nőegyesületekbe, cselédiskolákat szervező megbeszélésekre. Gyakran hallotta a nagy példakép, Johann Heinrich Pestalozzi (1746–1827) nevét, aki Brunszvik Terézre nagyon motiválóan hatott, miután 1808-ban hat hetet töltött a svájci pedagógus yverdoni nevelőintézetében:

Yverdonban tanultam meg azt, amiért a lelkem szomjazott. Hatni kell a népre!... Mint a nép nevelője, a hazának akartam szentelni életemet. A tömegeké lesz erőm és időm, s a jövő nemzedéké szeretetem.”

Brunszvik Teréz hivatásáról. In. Sáfrán Györgyi (szerk.): Teleki Blanka és köre. Karacs Teréz, Teleki Blanka, Lővei Klára, Budapest, Szépirodalmi, 1963, 19. Törzsgyűjtemény

Blanka anyai nagyapja, Brunszvik Antal a jozefinista felvilágosodás lelkes híve volt, részt vett a kolostorokat feloszlató rendelet végrehajtásában. Miközben maga is foglalkozott nőnevelési kérdésekkel, még egy erre vonatkozó foglalkozó reformtervezetet is előterjesztett az 1790-i országgyűlésen. Később Teréz is meglátogatta unokahúgaival a pozsonyi országgyűlést, amelyről így számolt be:

„fél ötkor bementünk a követek termébe, ahol a legragyogóbb beszédet hallottuk. Mindkét honleányom ragyogott az elragadtatástól, és nem akartak sem aludni, sem enni. Kedden este egy órát beszéltünk minden magyarok legnagyobbikával (Széchenyi Istvánnal) – Micsoda elragadtatás! Mámoros voltam! Páratlan szép volt!”

Sáfrán Györgyi (szerk.): Teleki Blanka és köre. Karacs Teréz, Teleki Blanka, Lővei Klára, Budapest, Szépirodalmi, 1963, 21. Törzsgyűjtemény

A nőnevelési törekvések sorában mindenképpen előrelépésnek számított Fáy András 1841-ben megjelent, a Nőnevelés és nőnevelő intézetek hazánkban című műve, noha ő még:

„ellenezte a női egyenjogúság gondolatát és a lányok nevelését a nemzeti érzelmű polgári és háziasszonyi erények, képességük kibontakozása alá rendelte.”

PukánszkyBéla: A nőnevelés évezredei: fejezetek a lányok nevelésének történetéből, Budapest, Gondolat, 2006. 122.Törzsgyűjtemény

2_fay_andras_ernst_lajos_gyujtemenyebol_magyar_torteneti_eletrajzok_elso_kotet_viii_p123_mek_opti.jpg
Fáy András portréja Ernst Lajos gyűjteményéből. In. Zichy Antal: Gróf Széchenyi István életrajza, Budapest, Magyar Történeti Társulat, 1896–1897. (Magyar Történeti Életrajzok. Első kötet, VIII., 123.) – Magyar Elektronikus Könyvtár

A Teleki Blanka életében történő komoly változások is (húga 1840-ben férjhez ment De Gerando Ágost francia íróhoz, 1843-ban meghalt édesanyjuk) arra sarkallták a fiatal nőt, hogy ha már nem teljesítette a kor kívánalmait, és nem ment korán férjhez, legalább valami maradandót alkosson, így nagynénjéhez hasonlóan Blanka is a nőnevelést választotta hivatásául. 1846-ban magyar tanítási nyelvű leánynevelő intézetet nyitott a magyar főúri körökből származó lányoknak Pesten, a mai Szabadság téren lévő Majthényi-házban. Az intézet megnyitásakor megfogalmazott nyilatkozatát közre akarta adni a Pesti Hírlapban, az Életképekben, a [Pesti] Divatlapban stb., azonban annak kinyomtatását „ismételt folyamodás ellenére sem engedélyezték” sehol sem. A grófnő írja ezt egyik levelében, hozzátéve:

„A nyomorultak attól félnek, hogy néhány év múlva egy tucat hazafiasan gondolkozó nővel több lesz Magyarországon!”

Teleki Blanka levele Wassné Gyulay Franciskához, 1846. aug. 15. In. Sáfrán Györgyi (szerk.): Teleki Blanka és köre. Karacs Teréz, Teleki Blanka, Lővei Klára, Budapest, Szépirodalmi, 1963, 31. Törzsgyűjtemény

Végül a császári cenzúra miatt csak a nem szakmai sajtóorgánumban, a Honderűben jelenhetett meg a nyilatkozat, amelyben a magyar nyelvű oktatás fontosságát hangsúlyozta.

„Nálunk a nőnevelés eddig csaknem kizárólag külföldi egyénekre volt bízva, s ez okból minden szorgalom mellett, mely leányaink kiképzésére fordítattott, bennök, midőn kiléptek a cselekvőség terére, midőn a család általok alakult, oly hiány mutatkozott, mely teljes nemzeti létünkre homályt vont. Nőink nem neveltettek magyarokká, nem ápoltatott bennök azon szent tűz, melynek lángja a hon egyes polgárait egy nagy és hatalmas egésszé olvasztja. Idegenként álltak nőink a hazában.”

Teleki Blanka: Nyilatkozat. In. Honderü, 1846. jún. 16., I. félév, 24. sz., 461–462. – Törzsgyűjtemény

Az intézetnek, ahol kiváló tanárok okítottak, az első tíz hónapban mégis csupán egy hallgatója volt, Deák Ferenc keresztlánya, Puteáni Róza. Szerencsére azonban a 1847/1848-as tanévben már akkora túljelentkezés volt, hogy sokakat el kellett utasítani. Ez az iskola számít az első olyan magyarországi leányiskolának, ahol szakszerű oktatás folyt, és – ami ma már magától értetődő, de akkor korántsem volt általános – nem alkalmazott sem fizikai büntetést, sem megszégyenítést. Az intézet működéséről, irányvonaláról, belső életéről és Teleki Blanka puritán attitűdjéről is értékes dokumentum a 11 éves Puteáni Róza Tíz év múlva című dolgozata:

Tiz év múlva Pesten egy intézetet állitok, és én leányokat fogok magamhoz venni, s őket magyar és honszertő nőkké fogom nevelni. A tanuló szobák nagyon kevés bútorral [lesznek berendezve], csak székek és asztal lesz sok, az irószobák ismét külön lesznek. Különben semmi sem lesz cifra, hanem minden egyszerü. Sokszor nagy sétákat fogunk tenni, a nagyobb leányokkal nagyot, a kisebbekkel pedig kisebbet. S főképpen az lesz a célom, hogy a kisleányokból igazi magyarok váljanak, társaságom mindig okos emberekkel lesz. Az én öltözetem egyszerű lesz, és nem leszek soha felpiperkézve. Minekelőtte az intézetet elkezdeném, utazni megyek, beutazom hazámat, azután a külföldöt, és ha lehet, Amerikába is elmegyek. Azután a kis testvéremet 10-ik évéig tanitani fogom, és ha 21 éves leszek, Pesten intézetet állitok, miben nekem a Grófnő [Teleki Blanka] a legszebb s nemesebb példát mutatja, és én őt követni akarom, mivel szebb s nagyszerübb élet nincs itt, mint az övé. Azért, hogy kivánataim teljesedésbe mehessenek, az első éveket arra fogom fordidatni, hogy sokat és hasznosat tanuljak, hogy képes legyek azt másokkal is tudatni, azután utazni is akarok.”

Puteáni Rózsa: Tíz év múlva, In. Sáfrán Györgyi (szerk.): Teleki Blanka és köre. Karacs Teréz, Teleki Blanka, Lővei Klára, Budapest, Szépirodalmi, 1963, 23. Törzsgyűjtemény

3_vasvari_pal_portreja_barabas_miklos_muve_vasarnapi_ujsag_1899_30_sz_501_opti.jpg
Barabás Miklós: Vasvári Pál portréja. In. Vasárnapi Ujság,
46. évf. 30. sz., 1899. július 23., 501. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Az oktatók között volt Hanák János természetrajztanár, Leövey Klára nevelőnő, és a későbbi forradalmár, a történelemtanítással megbízott Vasvári Pál is. A magyar nyelv és történelem tanítására eredetileg a hazafias lelkületű Horvát István történészt, az Országos Széchényi Könyvtár korábbi helyettes igazgatóját, Szendrey Júlia későbbi apósát kérte fel Teleki Blanka, aki azonban betegsége miatt maga helyett legkiválóbb tanítványát, Vasvárit ajánlotta. Amikor a politikai események más posztokra szólították a férfit, tanítványai megrajzoltatták tanáruk képét Barabás Miklóssal, és olyan kiáltványt fogalmaztak meg, amely szintén rokon az intézet és annak vezetőjének lelkületével:

„Hazafiak!

Szabadság, testvériség, egyenlőség jelszavatok; a magyar mit mond, meg is tartja, azért legyenek a nők is egyenlőek. Vasvári, ki előbb tanítónk volt, most az egész hazáé, ezt mi örömmel nézzük, de kívánjuk:

  1. Hogy az egyetemen nők is tanulhassanak!
  2. Hogy ne legyenek olyan mondatok: mindenki bír szavazattal, kivévén a nőket.
  3. Hogy egész Magyarhonban, a legkisebb falukat sem véve ki, legyenek tanodák, és a szülők gyermekiket itt taníttassák.
  4. A falusi tanítók jobb díjat kapjanak, hogy képesek legyenek a tanítást jól vinni.

Ez mit kívánunk, és elvárjuk, hogy bele fognak egyezni honunk lelkes férfiai.”

Növendékek kiáltványa. In. Sáfrán Györgyi (szerk.): Teleki Blanka és köre. Karacs Teréz, Teleki Blanka, Lővei Klára, Budapest, Szépirodalmi, 1963, 24–25. Törzsgyűjtemény

4_teleki_blanka_onarckepe_dolgozo_no_csaladi_tukor_1974_30_evfolyam_1_p22_opti.jpg
Teleki Blanka önarcképe. In. Dolgozó nő – Családi Tükör, (Bukarest), 1974. 30. évf., 1. sz., 22. – Törzsgyűjtemény

A diákokra hatott Teleki Blanka magyarságtudata, aki 1848. március 15-én nyilvánosan felolvasta a Nemzeti dalt tanítványai előtt. Növendékei a 12 pont mintájára készítették el saját követeléseiket. Ő pedig megírta röpiratát a női emancipációról, amely vélhetően a nemek közti egyenjogúság követelésének első magyar okmánya, fókuszban az anyaság létfontosságú szerepével:

„Szabadítsuk fel a szellemet közöttünk – erre nem kell törvény, nem kegyelem – reformáljuk önmagunkat. [… ] Legyünk érdemesek arra, hogy társaiknak nevezzenek a forradalom fiai. Minden nő, kinek testvére, kedvese, férje van, tegyen úgy, mint Petőfiné, nyújtsa oda elszántsággal kedveltjének a kardot, s ébressze benne azon erős hitet, hogy nem gyámolatlan hölgyet hagy honn, hanem erőslelkű nőt, kit a vész órája készen talál. Hatalmas téren áll a nő, ha felfogja helyzete egész fontosságát. Kezében a jövő nemzedék.”

Teleki Blanka: Elébb reform, azután nőemancipatio. In. Életképek, 1848. 1. félév, 587. sz. 377. – Törzsgyűjtemény

A szabadságharc alatt, 1848 végén kénytelen volt az intézetet bezárni; Leövey Klárával előbb Debrecenbe, Nagyváradra, végül Szegedre menekült. Mindeközben kastélyában menekülteket bújtatott, magyar emigránsokkal levelezett, tiltott iratokat rejtegetett.
Miután a bécsi rendőrség megszerezte Teleki Blanka levelezését, 1851-ben Bécsben elfogták, és Pestre, az Újépületbe szállították. Tájékoztatták arról, hogy amennyiben kegyelmet kér, szabadon engedik. Teleki Blanka megtagadta az ajánlatot, és nem vallott ismerősei ellen sem. A vád szerint az ő nevelőintézetéből indult ki a forradalom, könyvei, fordításai rebellis eszméket hirdettek.


5_kufstein_es_videke_grof_teleki_blanka_rajza_vasarnapi_ujsag_kepes_folyoirat_1887_2_235_opti.jpg
Gróf Teleki Blanka: Kufstein és vidéke. Rajz. In. Képes Folyóirat. A Vasárnapi Ujság füzetekben, 1. évf. 1. sz., 2. kötet, 1887, Budapest, Franklin, 219. Törzsgyűjtemény

1853-ban a haditörvényszék tízévi  várfogságra ítélte. Teleki Blanka  Brünnben, Olmützben és végül Kufsteinben is raboskodott. Miután idő előtt, 1857. május 11-én amnesztiával szabadult a kufsteini börtönből, többé nem tért haza. Ausztriában, majd Franciaországban élt, a húgánál, de raboskodása alatt megromlott egészsége haláláig kísérte. 1862-ben, 56 évesen Párizsban érte a halál. Hamvai – végakarata ellenére – ma is a Montparnasse temetőben nyugszanak.

Szűts-Novák Rita (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Osztály)

Irodalom:

komment

Az ausztráliai magyar közösségek eseményei videókon

2021. június 29. 07:30 - nemzetikonyvtar

A Mikes Kelemen Program margójára – 15. rész

A Nemzetpolitikai Államtitkárság, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Levéltár szervezésében a Diaszpóra Tanács III. ülésének Zárónyilatkozatában megfogalmazott gondolatok jegyében indult el a Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén. A hetedik évében járó, nagyszabású program keretében hazai és határon túli közgyűjtemények, iskolai könyvtárak gyarapodhatnak könyvekkel, folyóiratszámokkal és számos más érdekességgel – sokat látott imakönyvektől kezdve egészen a bakelitlemezekig. A diaszpórából hazaérkező több százezer dokumentumot a nemzeti könyvtár munkatársai gondozzák, s juttatják el rendeltetési helyükre. Örömteli tapasztalat, hogy az OSZK gyűjteményei is kiegészülhettek a hazaérkező dobozokban rejlő kincsekből. Erről a messze a várakozásunkat meghaladó eredményről számolnak be munkatársaink új blogsorozatunkban. A tizenötödik részben munkatársunk, Deák-Sárosi László írását olvashatják azokról a videófelvételekről, amelyek az ausztráliai magyar közösségek eseményeit rögzítették.

Európa és Észak-Amerika után a legtöbb magyar Ausztráliában él. A magyar bevándorlók számát az 1848-at követő évektől mintegy 170 000-re becsülik, és még ma is több mint 40 000-en ragaszkodnak felmenőik nyelvéhez, kultúrájához. A legtöbben az ország keleti-délkeleti partvidékén élnek, az ottani nagyvárosokban és környékén: Sydney-ben, Canberrában és Melbourne-ben, illetve nyugaton, Perth-ben. A távoli földrészre a legnagyobb hullámban a második világháború és 1956 után érkeztek, közülük a többség menekültként, tehát nem gazdasági bevándorlóként. Ezzel magyarázható a közösségeik intenzív kulturális élete.

A helyi, egyesületi rendezvényeken túl a legfontosabb események a néhány évente szervezett Ausztráliai és Új-zélandi Magyar Találkozók. A Találkozók egyes eseményeiről a VHS és más videótechnikák elterjedését követően készültek felvételek, amelyek a Mikes Kelemen Program keretén belül eljutottak az OSZK gyűjteményébe. Ezek a régi, technikailag nem kiemelkedő minőségű amatőr felvételek mégis értékesek, mert eleven képet adnak a magyar közösségek életéről és tevékenységéről.

canberra_kulturalis_talalkozo_2009-2010_opti.jpg

A XIV. Ausztráliai Magyar Kulturális Találkozó logója

A Találkozót napjainkban is megszervezik, legutóbb 2017-ben kerítettek sort a XVI. kiadásra, és a 2020 végére tervezett XVII. is csak a világjárvány miatt maradt el. A legutóbbi évek eseményeiről számos információ megtalálható az interneten. A szervezők programokat, évkönyveket, képeket, videókat töltenek fel a saját egyesületi honlapjaikra és a közösségi oldalakra. Az internet széles körű térnyerése előtti időszakból, 2010 előttről még kevés anyag érhető el, ezért értékes a nemzeti könyvtárba érkezett, a Történeti Fénykép- és Videótárban őrzött és archivált gyűjtemény.

sydney_kulturalis_talalkozo_2006-2007_opti.jpg

A XIII. Ausztráliai Magyar Kulturális Találkozó logója

Az 1990-es évek VHS-felvételei többnyire még csak egy-egy műsort vagy annak részleteit örökítették meg, de ezeket is megőrzésre érdemesnek találták, mert közülük többet átírtak maguknak DVD-re. A 2000-es évektől már az események tudatos, széles körű vagy teljes rögzítését tűzték ki célul, a felvett anyagot pedig megszerkesztve, a szükséges helyeken feliratozva írták ki a digitális adathordozóra. A XIV., 2009-es Canberrai Találkozóról három DVD-t állítottak össze, az eggyel korábbiról, a 2006-os sydney-iről tizenhármat.
A XIII. Találkozó során rögzítették a nyitó- és zárókoncertet, a tematikus műsorokat és egyesületi programokat, az ökumenikus istentiszteleteket, a közösségi eseményeket, mint pl. a hajókirándulást. 2006. december 30. és 2007. január 7. között tartottak operagálát, költészeti és ifjúsági műsort, humoros, veteránoknak és az elszakított területekről származóknak összeállított dalestet, Wass Albert-műsort, illetve történelmi előadások estjét. A Találkozónak, ahogyan a többinek is, megadták a módját és a rangját. Mindig meghívtak az anyaországból és az elszakított területekről vendégművészeket, tudós előadókat, közéleti személyiségeket, politikusokat. Ugyanakkor a helyi, ausztráliai és új-zélandi előadók is többségében igényes műsorral, előadással rukkoltak elő.

2021_01_22_113438_opti.jpg

Wass Albert műveiből és az életéről szerkesztett műsor videófelvétele DVD-n

Ami a legértékesebb számunkra, idehaza, a Kárpát-medencében élőknek ezeknek a Találkozóknak a tanulságaként az ausztráliai magyarok népzenéhez és a néptánchoz való ragaszkodásuk, aktív hozzáállásuk. A műsorok többségének jelentős hányadát a népzene és néptánc teszi ki. Minden településen, kerületben, ahol legalább egy maroknyi magyar él, működik egy tánccsoport vagy énekkar. Az archivált videókon szereplő együttesek: Délvidéki Magyar Szövetség tánccsoportja és énekkara (Sydney), Kodály Magyar Népi Táncegyüttes, korábban Palotás Tánccsoport (Sydney), Rácz András és zenekara (Sydney), Transylvaniacs zenekar (Sydney), Keszkenő tánccsoport (Perth), Gyöngyösbokréta Tánccsoport (Canberra), Gyöngyösbokréta Táncegyüttes (Melbourne), Melbourne-i Magyar Központ Táncegyüttese, Dél-Ausztrál Kaláris Magyar Tánccsoport (Adelaide).
Ezek a tánccsoportok nem néhány unatkozó nyugdíjasból állnak, hanem huszonévesek ropják úgy a sorban, mint idehaza, Erdélyben, az Alföldön vagy a Felvidéken. A nagyobb egyesületek szakképzett koreográfust szerződtetnek, így a színvonal garantált. Ezek a műhelyek gyerekcsoportokat is szerveznek, tehát az utánpótlásról is gondoskodnak. A népi tánc, a népi kultúra a földgolyó másik felén is fontos eszköze a magyar önazonosság megélésének, megtartásának.
Természetesen a kulturális tevékenység nem korlátozódik a Találkozókra, az egyesületek szervezésében számos magyar műsort, megemlékezést tartanak. A Trianon Társaság, amelynek több tagozata is létezik Sydney-től Brisbane-ig és Melbourne-ig, a nemzeti ünnepek és kiemelten a kerek évfordulók alkalmával színvonalas ünnepi eseményeket szervez. Ezek a műsorok annyiban vegyes képet nyújtanak, hogy fellépnek bennük a kisgyerekek és a gyakorlott helyi vagy az anyaországból meghívott művészek, tudósok is. A gyerekek esetében az az érzelmi többlet, hogy szépen meg tudnak nyilvánulni magyar nyelven, akár azért, mert a családban a második vagy harmadik generáció is őrzi az anyanyelvét és az óhaza iránti szeretetét, akár azért, mert a családon kívül is tanulhatnak valami szívet melengetőt, például a wellingtoni magyar óvodában. A felnőttek gyakran nagyon igényes műsorral jelentkeznek. Népdalokat, hazafias dalokat énekelnek, verseket szavalnak vagy énekelnek, irodalmi összeállításokat és színdarabokat adnak elő. Egyes történelmi előadásokat, mint a Canberra mellett élő Cser Ferenc kémikusét, idehaza is érdemes meghallgatni.
A Találkozók és helyi rendezvények felvételeit helyi, amatőr, de kellő mértékben hozzáértők készítik, szerkesztik meg. A felvételek baráti és egyesületi körben terjednek, de vannak olyan audiovizuális anyagok, amelyeket kiadványként forgalmaznak a köreikben. Ilyenek az audio CD-k, a CD- és DVD-adathordozók, köztük multimédiás lemezek. A gyűjteménnyel érkezett Magyar múlt – magyar jövő (2011) című CD is, amelyen Gáspár András nagy költőink hazafias verseit mondja el. Az egyik DVD-adathordozó ugyan nem kiadvány, de összegyűjtve megtalálhatók rajta Cser Ferenc közérdekű dokumentumai, köztük a Gyökerek (2000) című könyvének PDF-változata, amelyben a magyarok származásának lehetséges változatait mutatja be. Kiadványként pedig érkezett olyan CD-ROM, ami a Trianoni békeszerződés eredeti, francia és magyar szövegét tartalmazza reprint formában; illetve a Visszaemlékezések a magyar XX. századról (sic!) című, a második világháború és a 1956-os forradalom és szabadságharc idejéből származó számos szöveges és hangzó interjút tartalmazó 2014-es keltezésű összeállítást.

2021_01_22_113553_opti.jpg
Magyar múlt – magyar jövő. Gáspár András hangzó CD-je hazafias versekkel

Végül még egy nagyon fontos kategóriát kell röviden bemutatnom. Ausztráliába előszeretettel hívnak meg hazai, tehát anyaországi és az elszakított területekről vendégművészeket, tudományos előadókat és nem csupán a Magyar Találkozókra. Az ő előadásaik közül is többet megőriztek videófelvételeken. A teljes Mikes-anyagot egészében még nem dolgoztuk fel, és a rögzített anyag is csak kis hányada az összes megtartott műsornak, de az eddig archivált anyag pontosan jelzi az ausztráliai magyarok érdeklődési körét, értékrendjét. Ilyen előadásokkal és felvételekkel Magyarországon és az interneten elérhető felvételek között se mindig találkozunk.
Például Csabai János színész és rendező 2009. április 4-én és 5-én kettős előadóestet tartott Sydney-ben, az egyiket a Magyar Házban, másikat a Délvidéki Magyar Szövetség Klubjában. Csabai Wass Albert és a hozzá hasonló szellemiségű alkotók műveit szólaltatta meg. A DVD-hez a készítők borítóként felhasználták az események meghívóit. A gyűjteményben található a Kormorán együttes Megfeszített (2000) című rockoperájának ausztráliai bemutatójáról készült felvétel is.

csabai_janos_eloadasai_sydney_2009_04-05_opti.jpgCsabai János színész, rendező önálló ausztráliai estjeinek plakátja, szórólapja és CD-borítója

2009-ben meghívták Sydney-be Szántai Lajos történészt is, aki számos alternatív választ adott a magyar történelem homályos vagy vitás kérdéseire. Értékes felvétel Tóth Zoltán József 2009. március 7-én és 8-án tartott előadása is. A neves jogász, jogtörténész és politológus, egyetemi oktató a Szent Korona-tan legavatottabb kutatója 2018-ban hunyt el egy mások számára ártalmatlan vírustól. Könyvei és előadásainak felvételei őrzik kiemelkedő jelentőségű kutatásának eredményeit.

2021_01_22_115253_opti.jpg
Dr. Tóth Zoltán József, a Szent Korona-tan kutatója sidney-i előadásairól készült videó DVD-n

Az ausztráliai magyarok videói, könyvei, hangfelvételei és egyéb dokumentumai a nemzeti önismeret szempontjából értékes üzeneteket juttattak el és vissza a Mikes Kelemen Program keretén belül – mintegy palackpostán – a magyar nemzeti könyvtárba.

Deák-Sárosi László (Kutatási és Különgyűjteményi Főosztály, audiovizuális csoport)

A Mikes Kelemen Program margójára című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11/1. rész; 11/2. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész

komment

NINCS MÁÁÁSIK…!

2021. június 28. 07:30 - nemzetikonyvtar

100 évvel ezelőtt született Eötvös Gábor cirkuszművész (1921–2002)

01_opti_1.jpg

Eötvös Gábor 1985-ben, 50 éves jubileumi előadásakor, a Fővárosi Nagycirkusz porondján. Van mááásik....! Korabeli aprónyomtatvány címlapja. Magyar Cirkusz és Varieté Igazgatósága, Barlaghy István, MAHIR, Budapest, 1985. – Színháztörténeti és Zeneműtár

Heitz György, az 50 éves jubileumi előadás rendezője az alábbi sorokat írta Eötvös Gábor cirkuszművészről:

„Van másik! […] ez a két szó ma már […] fogalom a cirkusz világában, nemcsak magyarul, de németül, angolul, oroszul, franciául, s a világ sok más nyelvén. Igen! Fogalommá vált ez a két szó, mert azzá tette a magyar cirkuszművészet egyik legnagyobb egyénisége: Eötvös Gábor, Jászai-díjas, Érdemes Művész, világhírű zenebohóc, akinek ez a mostani fellépése az 50 éves jubileuma a porondon. Amikor ő a porondra lép és feneketlen zsebeiből tucatnyi hangszert varázsol elő, ezzel a jellegzetes felkiáltással: »Van másik!«, kirobban a nézőtéren a kacagás, felcsillannak a mosolygó szemek, s a produkció után – de még közben is – bizony pirosra tapsoljuk a tenyerünket. Immár ötven éve! Mert Eötvös Gábor fél évszázadon keresztül öt világrész cirkuszrajongóinak millióit kápráztatta el utolérhetetlen humorával, zseniális hangszerkezelésével, magával ragadó egyéniségével.”

Heitz György: Fővárosi Nagycirkusz, 1985. december. In. Van mááásik...! Fővárosi Nagycirkusz. [Műsorfüzet], Magyar Cirkusz és Varieté Igazgatósága, Barlaghy István, Budapest, MAHIR, 1985, 3. – Színháztörténeti és Zeneműtár

02_opti_1.jpg

Korabeli színlap, Fővárosi Nagycirkusz, 1985. december. – Színháztörténeti és Zeneműtár

A híres fizikusról, báró Eötvös Lorándról, mint hegymászóról és fotográfusról írva egy kedves színháztörténész barátom mondta egyszer, azt tudod, hogy két lányának mozija volt? – s igaza volt, majd félig tréfásan hozzátette, miért nem foglalkozol kicsit az Eötvös Cirkusszal is?… S majdnem igaza lett. S ha nem is a bárói család sarja a cirkuszalapító édesapa, Eötvös Nándor, de igenis egy valódi Eötvös. Ahogy maga Eötvös Gábor vallotta:

„Apám édesapja, tehát a nagyapám, Eötvös Ferenc, ha talán nem is báró, de mindenképpen rangos szülők gyermekeként látta meg a napvilágot.”

Van má-ásik! Eötvös Gábor élete. Lejegyezte Harangozó Márta. Studio-1 Kft, Budapest, 1990. 11–12. – Törzsgyűjtemény

1892-ben egy Pakson állomásozó vándorcirkusz fellépése alkalmával egy környékbeli földbirtokos fia, Eötvös Ferenc kadét megismerkedett Vinyicky [Winiczky] Johanna kötéltáncossal és végül annyira beleszeretett a gyönyörű és bájos Johannába, hogy a vándorcirkusz nyomába szegődött, majd mit sem törődve nemesi rangjával és előnevével, ő is beállt a cirkuszba, s végül feleségül vette az imádott leányt. [Dunaszentgyörgy közelsége alapján is Ferenc talán egy ottani földbirtokos Eötvös egyik sarja lehetett.] Eötvös Ferenc tehetséges fia, Eötvös Nándor Aladár fejlesztette tovább a cirkuszt. A ma is ismert és kedvelt Eötvös Cirkuszt is ő alapította meg 1920-ban. Az ő gyermeke Eötvös Gábor, a híres zenebohóc, aki később tehetséges vezetője lett a társulatnak. A vándorcirkuszi életet jól jellemzi, hogy Eötvös Gábor egy lakókocsiban született Balatonmogyoródon. De hogyan is képzeljük el „szülőhelyét”? A helyszínt legrészletesebben a cirkusz egyik jeles kutatója, könyvtárunk Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtára, később Színháztörténeti Tára – ma: Színháztörténeti és Zeneműtár – értékes cirkuszi színlapgyűjteményének szorgos kutatója, Húsné Orlóci Edit foglalta össze:

„A pakk-kocsik általában 5–6 m, a lakókocsik 6–8 m hosszúak voltak. A kocsi lehetett simán »lakó«-kocsi, »elegáns lakókocsi« vagy »szalonkocsi«. Egy szalonkocsi leírása a következő volt: 6 1/4 m hosszú, 2 m 20 cm széles, 3 részből, úgymint konyha, fogadó- és hálószobából állt.”

Húsné Orlóci Edit: A cirkusz Magyarországon 1890–1914. IV. Az utazócirkuszok. In. Cirkuszi Akrobatika, 5. évfolyam, 2. szám. 2012. nyár. – Elektronikus Periodika Archívum

Eötvös Gábor édesanyja egy másik ismert vándorcirkusz, a Csapó Cirkusz tagja volt, Csapó Júlianna műlovarnő. És ne feledjük, szintén századik születésnapja van feleségének, a 2014-ben elhunyt Picard Mária artistának (1921–2014), a francia eredetű családból származó és nagy múltú Picard Cirkusz tagjának, aki 1971-től 1981-ig igazgatója volt a már az új épületben újra megnyíló Fővárosi Nagycirkusznak. Ő is neves artistadinasztia és vándorcirkusz vezetőjének leszármazottja volt.

03_picard_csalad_jos_drotleff_hermannstadt_opti.jpg

Picard család. Levelezőlap. Jos Drotleff, Hermannstadt. 1920? – Színháztörténeti és Zeneműtár, KA 561/1995.

Eötvös Gábor, sokak kedves „Gabi bácsija” zenebohócként is meghódította a fél világot, egyszer még gyermekkora nagy példaképe, maga a már idős Chaplin is megdicsérte „Eötvös papát”, még 1964-ben Lausanne-ban, amikor a híres Knie Cirkuszban lépett föl. Szalmacsokrot kapott tőle, tetszett neki, hogy nem használt nagy, felálló vörös parókát, hatalmas orrot, ormótlan cipőt és egyéb segédeszközöket, hanem önmagát nyújtotta.
Korábban és a későbbi külföldi sikerei mellett is cirkuszával beutazta egész Magyarországot. Ezt az Eötvös Cirkusz könyvtárunk Színháztörténeti és Zeneműtárának színlapgyűjteményben, ebben a többek között a híres Beketow, Czája, Wulff és Picard Cirkusz színlapjait is tartalmazó cirkusztörténeti „kincsesbányában” található néhány korabeli dokumentumával is alátámaszthatjuk: Karcag, Békéscsaba, Nagykanizsa, Gyöngyös, Kecskemét, Szeged… „Az Eötvös-cirkusz nemcsak hirdet, hanem produkál is!” – olvashatjuk a hirdetéseken, továbbá: „Szünetben bohócok, a nevettetés nagymesterei szórakoztatják a közönséget.”

 A bölcs ember, a kedves „zenebohóc” példamutató családszeretete, szerénysége visszaemlékezésének záró mondatából is kicseng:

„Meggyőződésem, hogy én is csak azért tudtam eljutni addig, ameddig eljutottam, mert a feleségem, a gyermekeim mindig és mindenben mellettem voltak.”

Van má-ásik! Eötvös Gábor élete. Lejegyezte Harangozó Márta, Budapest, Studio-1 Kft, 1990. 98–99. – Törzsgyűjtemény

Kis Domokos Dániel (Színháztörténeti és Zeneműtár)

komment
süti beállítások módosítása