60 Első, három évig tartó indiai utazása során Baktay Ervin Keleti Levelek címmel rendszeresen küldött tudósításokat, útibeszámolókat a magyar napilapok számára, mert ott tartózkodását részben az ebből kapott honoráriumokra, részben festői kvalitásai kamatoztatására kívánta alapozni.
Baktay Ervin Indiában. Siváról készült festménye. In: Tolnai Világlapja, 26. évf., 40. sz. (1926. szeptember 29.), 9. – Törzsgyűjtemény
Először a Magyarságban, majd a Századunkban, a Pesti Hírlapban és az Újságban jelentek meg a cikkei és képes beszámolói.
Indiai képek, Delhi kövei. In: A Magyarság Képes Melléklete, 30. sz. (1927. december 1.), 11. – Törzsgyűjtemény
Egy-egy tudósítását erdélyi napilapok is közölték. A Simlában, India igazi fővárosában című cikkét, amely a Magyarságban jelent meg (1926. szeptember 19., 6.), a Brassói Lapok két részletben adta közre (1926. október 10. 11; október 24., 11–12.). 1927-ben a sepsiszentgyörgyi Székely Népben jelent meg A dhóbi, avagy az indiai háziasszonyok öröme című írása (1927. március 10., 1–2.). Gandhinál tett látogatásáról Baktay 1928-ban a Pesti Hírlapban írt részletesen (Látogatás Mahátma Gándhinál. In: Pesti Hírlap, 1928. július, 29., 48.), pár nappal később a cikk egy részlete az Aradi Közlönyben is napvilágot látott (Az első magyar tudós látogatása Gandhinál. In: Aradi Közlöny, 1928. augusztus 2., 8.). Nyugat-tibeti útjáról is megjelent egy rövid tudósítás, ahová minden támogatás nélkül, saját költségén felszerelt expedíciójával indult el.
„Az elmúlt évek alatt bejárta azt az útvonalat, amelyet egy évszázaddal ezelőtt a nagy székely utazó, Kőrösi Csoma Sándor tett meg az akkor még teljesen ismeretlen, misztikus tibeti fennsíkon. Ezt az utat azóta se járta be európai utazó s így Baktay Ervin valóban érdemleges munkát végzett, amikor pontról-pontra követte Kőrösi Csoma Sándor nyomdokait és a fontosabb állomáshelyeket kőtáblával jelölte meg.”
Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain. In: Brassói Lapok, 34. évf., 276. sz. (1928. december 2.), 3. – Törzsgyűjtemény
Ugyanezt a hírt átvette a kolozsvári Ellenzék is (Tudományos expedíció Kőrösi Csoma Sándor nyomában. 1928. december 2., 5.). 1929 februárjában pedig a kolozsvári Ellenőrben a Pesti Hírlap cikke alapján közölték Baktay Kőrösi Csoma nyomában című cikkét is (Keleti levél. Kőrösi Csoma Sándor nyomában, 1929. február 3., 21–23.). Justh Zsigmondról írt beszámolója 1928. december 30-án jelent meg a Pesti Hírlapban, de pár nap késéssel az Aradi Közlöny és a Temesvári Hírlap olvasóihoz is eljutott a hír. (Egy ismeretlen részlet Justh Zsigmond életéből. In: Aradi Közlöny, 1929. január 4., 5.; Keleti levelek. Magyar író Indiában. Egy angol tábornok följegyzései Justh Zsigmondról. In: Temesvári Hírlap, 1929. január 5., 6.)
Baktay 1929-ben tért vissza Indiából.
Baktay Ervin Indiából hozott műkincsei között. In: Képes Pesti Hírlap, 1929. október 5. [2.] – Törzsgyűjtemény
Hazaérkezése után két évvel, 1931-ben a Brassói Lapokban és a Bukaresti Lapokban kezdték el közölni Keleti levelek címmel sorozatát, de itt egy szóval sem utaltak a korábbi, Indiából küldött, Budapesten ugyanezzel a címmel megjelent tudósításaira. A Bukaresti Lapok legtöbb anyagát a Brassói Lapokból vette át, bár kezdetben külön szerkesztőséggel dolgoztak, később azonban Bukarestben már csak egy fiókszerkesztőség maradt, mert a lapot valójában Brassóban készítették. Ezért az önálló anyagok száma egyre csökkent, s végül már csak a fejlécet cserélték rajta.
A Keleti levelek sorozat beharangozóját A modern Kőrösi Csoma Sándor mesél Indiáról a B. L. olvasóinak címmel vezették be.
„Oroszország, Kína, India – ez a három sokszázmilliós ország rejti méhében a jövő legmisztikusabb, de nyilván legelhatározóbb erőit. Ha nem is tudja tudatosan, mindenki érzi, hogy az eddig rejtelmes Ázsia lelke kezdi magához ragadni az emberiség sorsformálását. S innen az a szomjas vágy, amellyel az európai szellem mostanában valósággal ráveti magát Ázsia, az emberiség e bölcsője országainak és népeinek a tüzetes tanulmányozására, megismerésére, megértésére.”
A modern Kőrösi Csoma Sándor mesél Indiáról a B. L. olvasóinak. In: Brassói Lapok, 37. évf., 121. sz. (1931. május 31.), 12. – Törzsgyűjtemény
A lap szerint Baktay nem szorult részletes bemutatásra, hiszen a világszerte ismert orientalista és India-kutató, „a modern, a rádió és repülőgép korabeli Körösi Csoma Sándor”, „a magyar Sven Hedin” rádióban tartott lebilincselően izgalmas előadásairól mindenki hallott. Ezt a meglehetősen túlzó, figyelemfelkeltésnek szánt leírást még meg is toldották a következő szavakkal: „A világ tetején Kőrösi Csoma Sándor nyomában cím alatt megjelent hatalmas útleíró műve olyan feltűnést keltett világszerte, hogy rögtön kiadták angolul és több más nyelven is.” A kötet csak magyarul jelent meg, igaz három kiadást is megért. Minden bizonnyal a lap közönsége e hangzatosra sikerült beköszöntőtől függetlenül is olvasta és követte volna a sorozatot, amelyet a rákövetkező vasárnaptól kezdve naponként közölt a lap.
A Brassói és a Bukaresti Lapokban megjelent Keleti Levelek sorozata nem követte a pesti lapok számára küldött indiai tudósítások sorrendjét, a cikkeket gyakran két részben, vagy nem teljesen azonos címmel adták közre. Az első közlemény 1931. június 7-én jelent meg Bombay címmel (Brassói Lapok, 1931. június 7., 8.), míg az utolsó, az Ahol Buddha megvilágosult s ahol meghalt címet viselő 77. számú levél szeptember 9-én (Brassói Lapok, 1931. szeptember 9., 8.). Találhatunk azonban olyan levelet is az erdélyi sorozatban, amelynek nincs előzménye a pesti lapokban. Ilyen a Brassói Lapok Keleti levelek sorozatának kétrészes beszámolója Jézus állítólagos, Indiában található sírjáról (Keleti levelek 29., 30. „Jézus sírja” Indiában. In: Brassói Lapok, 1931. július 12., 10.; Brassói Lapok, 1931. július 13., 6.). A pesti lapokban nyugat-tibeti útjáról Baktay a Keleti levelek sorozatán belül önálló sorozatban számolt be, Kőrösi Csoma Sándor nyomában / nyomain címmel. Az önálló sorozat számozása azonban következetlen, nem pontosan követte Baktay útját, de az is lehet, hogy az egyes levelek késve érkeztek a Pesti Hírlaphoz és ezért cserélődött fel a sorrend. Mindenesetre ebben a lapban nem jelent meg cikke „Jézus sírjáról”.
A Brassói Lapokban közreadott Keleti Levelek sorozatában Baktay azt írta, hogy Nyugat-Tibetben járva nem mulaszthatta el, hogy az úgynevezett „Ismeretlen Evangélium” felől tudakozódjon.
„Tudnivaló ugyanis, hogy ezelőtt vagy harminc-harmincöt évvel egy orosz utazó, név szerint Notovics, azzal lepte meg a világot, hogy – állítása szerint – Himisz Gompában, egy nyugattibeti lámakolostorban felfedezte Jézus ,,hiteles” élettörténetének szanszkrit és tibeti nyelvű kéziratát. Le is fordította ezt az „Ismeretlen Evangélium”-ot, amely annak idején meglehetős port vert fel.”
Keleti levelek 29. „Jézus sírja” Indiában. In: Brassói Lapok, 37. évf., 156. sz. (1931. július 12.), 10. – Törzsgyűjtemény
Notovics szenzációs felfedezéséről, de leginkább annak cáfolatáról, a korabeli magyar lapok is hírt adtak. Műve eredetileg franciául jelent meg, de hamarosan németre is lefordították Die Lücke im Leben Jesu („Hézag Jézus életében”) címmel. Notovics állítása szerint azokra a hiányzó évekre talált magyarázatot a himiszi kolostorban általa felfedezett kéziratok alapján, amelyről az evangéliumok nem írtak, vagyis Jézus tizenkét és harminc éves kora közötti életéről, és kijelentette, hogy akkoriban minden kétséget kizárva Indiában élt. Miklós Géza szerint:
„De, mint a tudományos kutatás kimutatta, nem Jézus életében, hanem Notovics úr előadásában van hézag, hiányozván abból az igazság, mert hisz abban a Buddhista zárdában meg sem fordult, ahol amaz (ötödik) evangéliumot, mely Jézusnak indiai tartózkodásáról szól, állítólag fölfedezte volna.”
Miklós Géza: Asita és Simeon. In: Székely Nép, 15. évf., 191. sz. (1897. december 22.), 2. – Törzsgyűjtemény
Notovics könyvéről Giesswein Sándor közölt kritikát a Budapesti Hírlapban melyet a következő szavakkal fejezett be:
„mi elhisszük Notovics úrnak, hogy Indiában járt és Tibetbe betekintett, elhisszük azt is, hogy tolmácsa felültette, de ez esetben nem találunk mentséget az ő könnyelműsége számára, mellyel minden tudományos előkészület nélkül ily nagyfontosságú tárgyról munkát mert világgá bocsátani.”
Giesswein Sándor: A legújabb irodalmi falzifikátum. In: Budapesti Hírlap, 14. évf., 242. sz. (1894. szeptember 2.), 4. – Törzsgyűjtemény
Pekár Gyula azonban az Athenaeumban megjelent háromrészes (1897. 2. sz., 329–336.; 3. sz., 518–528.; 4. sz. 720–732.) írásában elismerően szólt Notovicsról, akit szerinte dicsőség illet csodálatos és érdekes fölfedezéséért.
„És ha egy írás ilyen tökéletesen egészíti ki egy ideálnak az ismeretlen oldalait, nem helyesebb-e, hogy átugorjuk a filológusok száraz scrupulusait…”
Pekár Gyula: Indus evangélium. In: Athenaeum, 1897. 6. kötet, 4. sz. 732. – Törzsgyűjtemény
Balogh Elemér – vele ellentétben – inkább a filológusok „száraz”, de jogos érveire támaszkodott a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap hasábjain, amikor Notovics kijelentéseivel szemben Max Müller, Theodor Nöldeke, Julius Wellhausen és Edouard Schüré állításait sorakoztatta fel (1898. 11. sz., 166–168.; 12. sz., 182–184).
Nem sokkal a felfedezés után, 1895-ben L. A. Douglas, az ágrai Government College professzora is elutazott Tibetbe, hogy utána járjon a dolognak, de kérdésére a lámakolostor apátja cáfolta, hogy Notovics bármiféle Jézusra vonatkozó kéziratot talált volna a kolostorban. A cáfolat ellenére a szenzációs felfedezés híre nem akart lankadni, időről időre újra szárnyra kapott. 1913-ban egy olasz tudós, F. de Filippi is foglalkozott a kérdéssel, és megállapította, hogy a mű nem egyéb irodalmi szélhámosságnál. Baktay így írt erről a Brassói Lapokban megjelent cikkében.
„Magyarul is megjelent ez a mű kb. 8-10 évvel ezelőtt, az azóta elhunyt dr. György János fordításában és kiadásában. Néhai tudósunkat sokan ismerték Budapesten: furcsa különc ember volt, aki télen-nyáron mezítláb és kalap nélkül rótta az utcákat. Külföldi egyetemeken tanult, tökéletesen bírta az angol nyelvet, és ha szegényt nem hajtja bizarr végletekbe különc természete, ismereteinél és tehetségénél fogva sok értékeset produkálhatott volna. De szegény György János ama lelkes rajongók közé tartozott, akik nagy hittel vetik magukat vallásos vonatkozású tanulmányokba, de ezt kellő kritika nélkül teszik. Így tette magáévá Notovics »felfedezésének« következtetéseit és több más naiv emberrel együtt szentül hitte, hogy az »Ismeretlen Evangélium« valóban Jézus igazi élettörténetét tartalmazza. Nem vett tudomást a mű tudományos kritikájáról, amely bebizonyította, hogy az »Ismeretlen Evangélium« nem egyéb Notovics mester ügyes koholmányánál.”
Baktay Ervin: „Jézus sírja” Indiában. Keleti levelek 28. In: Brassói Lapok, 37. évf., 156. sz., 1931. július 12., 10. – Törzsgyűjtemény
György János 1914-ben fordította le Notovics könyvét a francia kiadás alapján, a kötet Aradon jelent meg, címlapján a következő szöveggel:
„Szerző nem tart fenn szerzői jogot, mert közérdekű igazságok magánérdekű korlátozását elvetendőnek ítéli.”
[György János]: Ismeretlen evangélium: a keresztyénség kitagadott Krisztusának hamisítatlan életéről és haláláról, Arad, Zlinszky Ny., 1914, 119. – Törzsgyűjtemény
Csak a kötet végén található hirdetésben olvasható a neve, mert a művet 2,50 koronáért tőle lehetett megvásárolni. A szerény szerzőt számos jelzővel tisztelték meg a lapok. A Világ a könyvéről A zsákhordó evangélista címmel közölt kritikát (1914. május 26., 16.). A Székely Népben az Ismeretlen evangéliumról szóló kritika címében a székely Tolsztojként említették György Jánost, aki:
„… vármegyénk szülöttje, iklandi származású és református papból lett unitárius pap, majd elhagyva a lelkészi palástot, zsákhordó munkás, lett Az exaltált igazságkeresőnek Marosvásárhelyen nagy kiterjedésű, előkelő rokonsága van.”
„Ismeretlen evangélium” A székely Tolsztoj legújabb könyve. In: Székely Nép, 44. évf., 78. sz. (1914. május 23.), 2. – Törzsgyűjtemény
1922-ben a „kolozsvári tolsztojánus” az Ellenzéknek nyilatkozva kifejtette, hogy „az eszmék tisztaságát nem akarja elhomályosítani nevének kiírásával (György János prófétizál. In: Ellenzék, 1922. február 4., 4.). György Jánost egy fényképen is megörökítették, amely Rabindranath Tagore 1926-os budapesti látogatása során készült, a képen másokkal együtt látható, amint a Költőt várja mezítláb ácsorogva az utcán.
György János mezítlábas apostol. In. Pesti Napló, 77. évf., 245. sz. (1926. október 28.), 9. – Törzsgyűjtemény
1926-ban újból írtak a lapok a Notovics-féle kézirat létezéséről. Ekkor Nicholas Roerich expedíciójával kapcsolatban merült fel a hír, aki 1924-ben Ladakhban is járt és állítólag látta a himiszi kolostorban a kéziratot.
„Az archeológusnak kedvező körülmények folytán sikerült a buddhista papság néhány vezető tagjának bizalmát megnyerni. Engedelmet kapott a vallásos iratokat rejtő könyvtárak látogatására. Roerich több rendkívül értékes fölfedezés közt egy tibeti zárdában bukkant rá az említett kéziratra.”
Bizonyítékot találtak Jézus indiai útjáról. In: Budapesti Hírlap, 46. évf., 131. sz. (1926. június 13.), 9. – Törzsgyűjtemény
Nicolas Roerich. In: Amerikai Magyar Népszava, 37. évf., 39. sz. (1936. február 8.), 1. – Törzsgyűjtemény
A szenzációs felfedezésről szóló hír az erdélyi lapokban is megjelent. Az Aradi Közlönyben Megtalálták Jézus Krisztus vándornaplóját címmel jelent meg tudósítás a három esztendeje Indiában tartózkodó angol Roerich professzor kutatásáról és az általa fellelt szövegek folyamatban lévő fordításáról, amelyek korát a Krisztus születése utáni első századra datálták (Aradi Közlöny, 1926. június 12., 2.). A Temesvári Hírlap Egy új Megváltó-legenda. Jézus Krisztus Indiában járt címmel adta közre, hogy „Roerich Miklós” archaeológus egy tibeti kolostorban páli nyelvű kéziratokra bukkant, amelyek megfejtésén fáradozik (Temesvári Hírlap, 1916. június 13., 4.). Nicholas Roerich, azaz Nyikolaj Konsztatinovics Rerih (1874–1947) nem angol tudós volt, ahogy a cikkekben említették, hanem orosz festőművész, aki 1923-ban indult Ázsiába több évig tartó expedíciójára, beutazta Kasmírt, Tibetet, utazása befejeztével pedig a himálajai Kullu völgyben telepedett le. Indiában behatóan kezdett foglalkozni az indiai és kínai filozófiai-vallási tanításokkal és csodálatos, színgazdag tájképeket festett. A Magyar Minervában magyarul is megjelent egy cikke Képek a lámák birodalmából címmel (Magyar Minerva, 1931, 313–315.) Korábban Párizsban jelmezterveket, szüzséket is készített, pl. a Gyagilev-társulat részére Igor Sztravinszkij Le Sacre du Printemps című művéhez, vagy Borogyin Igor herceg című operájához.
Baktay az „Ismeretlen Evangélium”-mal és Jézus állítólagos indiai sírjával a Brassói Lapokban megjelent cikkén kívül két kötetében is foglalkozott. A világ tetején: Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain a nyugati Tibetbe című művének XVII. fejezetében ejtett szót erről (A világ tetején: Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain a nyugati Tibetbe, Budapest, Lampel, [1930] (A Magyar Földrajzi Társaság könyvtára). A boldog völgy országa: barangolások Kasmírban címmel megjelent kötetében pedig nemcsak írt róla, hanem egy fényképet is közölt a sírról:
Jézus sírja Indiában. In: Baktay Ervin: A boldog völgy országa: barangolások Kasmírban, Budapest, Franklin (A Magyar Földrajzi Társaság könyvtára), [1934], 131. – Törzsgyűjtemény
Ahogy A világ tetején című művében említette, nyugat-tibeti utazása során betegsége és az idő hiánya miatt nem sikerült eljutnia a himiszi kolostorba. De Lehben utánajárt az „Ismeretlen Evangélium”-ra vonatkozó adatoknak. Sikerült megismerkednie egy leh-i főtisztviselővel, Gulám Mohameddel, aki egy elég hihetetlen történetet adott elő neki. A Brassói Lapokban erről a következőket írta:
„Az öreg mohamedán meghívott teára és elbeszélte, hogy az »Ismeretlen Evangélium« valóban létezik és egy barátja birtokába került. Elhallgattam véleményemet, hogy a kolostor főlámája aligha adta volna ki kezéből a nagy port felvert, sokat vitatott kéziratot, ha ez csakugyan létezett volna. Gulám Mohamed fantasztikus magyarázatot adott a könyv eltűnéséről. Szerinte Nizám-ud-Din, aki azelőtt postamester volt Leh-ben, vette át a könyvet a lámakolostor akkori főapátjától, 1910 körül. Gulám Mohamed levelet is kapott a volt postamestertől, aki időközben Indiába költözött. Nizám-ud-Din azt írta levelében, hogy a kérdéses könyv valóban birtokában van. Később átadta a könyvet egy Aziz-ud-Din Khán nevű barátjának, aki 1924-ben meghalt az indiai Dehra Dun-ban. A hagyatékában talált könyvet, egyéb ingóságokkal együtt eladták ismeretlen személyeknek, így veszett nyoma az „Ismeretlen Evangélium”-nak Gulám Mohamed szerint.”
Baktay Ervin: Keleti levelek 29. „Jézus sírja” Indiában. In: Brassói Lapok, 37. évf., 156. sz. (1931. július 12.), 10. – Törzsgyűjtemény
De ha a könyv valóban elveszett 1910-ben, akkor Nicholas Roerich sem láthatta ott azt 1924-ben. Baktaynak végül sikerült megoldania a rejtélyt, hogy mi lehetett az ismeretlen evangélium körüli hit alapja. Gulám Mohameden keresztül megismerkedett azzal a szektával, amelynek ő is a tagja volt.
„Ez a különös szekta Jézust imádja, akit ellentétben a többi muzulmánnal, Isten legnagyobb prófétájának és Messiásának tart. Hitük alapja egy régi írás, amelyet az afghanisztáni Kemál-ud-Din írt. »Ekmál-ud-Din« (A vallás beteljesedése) a mű címe. Az áll benne, hogy Jézus nem halt meg a kereszten, hanem tanítványai mint tetszhalottat vették le és egy csodatevő balzsammal életre dörzsölték. Jézus ezután – az »Ekmál-ud-Din« szerint – elmenekült Júdeából és Perzsián át Kabulba, Afghanisztánba ment, majd onnan Kásgarba (Keleti Turkesztán) vándorolt, édesanyjával, Máriával együtt, aki Jange Hisszár-ban meghalt. Sírját mai napig is tisztelik ott Makbara-i-Marjam (Mária sírja) néven. Jézus aztán Ladákhba (Nyugati Tibet) ment, majd végül Kasmírba tért, amelynek fővárosában, Szrinagar-ban el is hunyt. Sírja, melyet Nabi-o-Makbarának (A Próféta sírja), vagy Makbara-i-Iszá-nak (Jézus sírja) neveznek, ott látható mai napig is.”
Baktay Ervin: Keleti levelek 29. „Jézus sírja” Indiában. In: Brassói Lapok, 37. évf., 156. sz. (1931. július 12.), 10. – Törzsgyűjtemény
A cikk folytatásában, a második részben a szekta alapításáról és elterjedéséről írt bővebben Baktay. A szektát 1891-ban alapította Kadianban egy Mirza Gulám-i-Ahmed nevű muzulmán, aki magát, mint Jézus földi helytartója proklamálta:
„[…] és hogy minél több hívet szerezzen vallásának, kijelentette, hogy az ő személyében öltött testet a Maszik (Messiás,) aki azonos a muzulmánok várva várt megváltójával, a Mádhival, a buddhisták eljövendő Buddhájával, azaz Maitréjával és a hinduk hite szerint bekövetkezendő újabb Visnu-megtestesüléssel, a Kalki avatárral. Vagyis minden nagy vallás megkapta a magáét Mirza Gulám-i-Ahmed személyében.”
Baktay Ervin: Keleti levelek 30. „Jézus sírja” Indiában. Brassói Lapok, 37. évf., 157. szám (1931. július 13.), 6. – Törzsgyűjtemény
A himiszi kolostorba nem jutott el Baktay, de Srínagarban járva nem mulasztotta el felkeresni Jézus állítólagos sírját, amelyet a kadiani szekta hívei nagy tiszteletben tartottak, erről nemcsak a friss virágok, hanem az ablakrácsokra kötözött színes szalagok, fogadalmi emlékek is tanúskodtak.
„Kritikus szemmel méregettem a hosszú és széles cenotáfiumot és arra gondoltam, hogy a méretei alapján inkább valami úgynevezett naugaza pir („kilencrőfös szent”) földi maradványai pihennek benne, semmint a Megváltóé!”
Baktay Ervin: A boldog völgy országa: barangolások Kasmírban, Budapest, Franklin (A Magyar Földrajzi Társaság könyvtára), [1934], 129. – Törzsgyűjtemény
Baktay könyveiről az erdélyi folyóiratok is közöltek kritikát. 1930-ban A világ tetején című kötetéről Tulogdy János számolt be a Pásztortűz hasábjain:
„Nekünk erdélyieknek sokszorosan értékes e könyv, mert Erdély nagy szülöttje emlékének van szentelve e könyv minden sora”
Tulogdy János. In: Pásztortűz, 16. évf., 25–26. sz. (1930. december 21.), 610. – Törzsgyűjtemény
Baktay Kőrösi Csoma nyomában tett expedíciójáról pedig azt írta, hogy „tette a legszebb emlék, amit magyar ember állíthatott e férfiú haló porai fölé.” Erdélyben Baktay nevét szorosan összekapcsolták Kőrösi Csoma Sándoréval, hiszen, ahogy a Keleti Levelekben is írta, ő volt az első magyar, aki először járt Csoma nyomdokain.
Baktay Ervin: Kőrösi Csoma Sándor a tibeti lámák közt. In: Pásztortűz, 16. évf., 21. sz. (1930. január 19.), 479. – Törzsgyűjtemény
Így érthető, hogy Baktayt kérték fel Csoma születésének 150. évfordulóján a Keleti Ujság ünnepi cikkének megírására. (Százötven évvel ezelőtt született Kőrösi Csoma Sándor. Baktay Ervin, aki néhány évvel ezelőtt megismételte a Kőrösi Csoma útját Ázsiában, írta a Keleti Újság ünnepi cikkét. In: Keleti Ujság, 1934. április 4., 5–6.). 1938-ban is büszkén említette ezt a tényt a Keleti Ujságban Szefeddin Sefket Beynek:
„száz év után én lehettem az első magyar ember, aki látta azt a silány, düledező kőodút, melyben Kőrösi Csoma csontig ható hidegben, nélkülözések közepette megvetette áttörő munkásságának alapját. Az embernek valóban ott kell járnia ahhoz, hogy teljesen átérezhesse és értékelhesse Csoma életművének nagyságát.”
Baktay Ervin, a világhírű India-kutató húszéves munkásságának emlékeiről beszél a „Keleti Ujság”-nak. In: Keleti Ujság, 21. évf., 17. sz. (1938. január 23.), 6. – Törzsgyűjtemény
1942-ben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Kőrösi Csoma Sándor-emlékkiállítást rendezett, amelynek kurátora a kolozsvári egyetem professzora, Felvinczi Takáts Zoltán volt. A kiállításhoz kapcsolódóan Baktay vetítettképes előadást tartott nyugat-tibeti expedíciójáról, melyet a következő szavakkal ajánlották a Keleti Ujság olvasói figyelmébe:
„Baktay Ervin dr. előadása élményszámba fog menni, miután ő személyesen megfordult mindazokon a helyeken, ahol Körösi Csoma Sándor viszontagságos, de példamutató életét leélte”
Baktay Ervin dr. előadása Kolozsváron. In: Keleti Ujság, 25. évf., 244. sz. (1942. október 28.), 3. – Törzsgyűjtemény
A lelkes közönség a helyszíni beszámoló szerint az előadást tapsorkánnal köszönte meg.
Pap Ágnes (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Főosztály)
Mindszent, római katolikus templom. Képeslap – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Csiby Mihály linómetszete (1982). Jelzet: Exl.H/153 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Csiby Mihály linómetszete (1980). Jelzet: Csiby/94 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Csiby Mihály linómetszete (1980). Jelzet: Csiby/297 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Csiby Mihály linómetszete (1981). Jelzet: Exl.H/149 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Csiby Mihály linómetszete (1981). Jelzet: Csiby/111 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Nagy László Lázár fametszete (1982). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye
Nagy László Lázár fametszete (1982). Jelzet: Exl.H/151 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Havas Judit előadóművész, irodalomtörténész ![Baktay Ervin bárkaháza Srínagarban. In: Baktay Ervin: A boldog völgy országa: barangolások Kasmírban, Budapest, Franklin (A Magyar Földrajzi Társaság könyvtára), [1934], 52. – Törzsgyűjtemény https://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/2866655](https://m.blog.hu/ne/nemzetikonyvtar/image/mta_konyvek_102226_pages133-133_42_opti.jpg)
![Baktay Ervin bárkaházának belseje Srínagarban. In: Baktay Ervin: A boldog völgy országa: barangolások Kasmírban, Budapest, Franklin (A Magyar Földrajzi Társaság könyvtára), [1934]. – Törzsgyűjtemény https://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/2866655](https://m.blog.hu/ne/nemzetikonyvtar/image/mta_konyvek_102226_pages52-52_18_opti.jpg)
![A bárkaház nappali szobája. In: Baktay Ervin: A boldog völgy országa: barangolások Kasmírban, Budapest, Franklin (A Magyar Földrajzi Társaság könyvtára), [1934], 133. – Törzsgyűjtemény https://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/2866655](https://m.blog.hu/ne/nemzetikonyvtar/image/mta_konyvek_102226_pages133-133_43.jpg)
Gizella királyné a magyar koronázási palást Kapisztrán téri bronzmásolatán. A kép forrása: 
A bajor származású Vencellin lefejezi Koppányt a Képes Krónika miniatúráján. A kép forrása: 
Gizella a koronázási paláston, kezében a székesfehérvári bazilika kicsinyített másával. Forrás: 
Gizella-kereszt, Residenzmuseum, Schatzkammer (München). A kép forrása: 
Magyarországi Boldog Gizella sírja a passaui Niedernburg bencés kolostorban. A kép forrása: 
Szent István és Gizella királyné szobra Veszprémben. Ispánki József alkotása (1938). A kép forrása: 
Szent István és Gizella a Képes Krónikában az óbudai templom alapításakor. A kép forrása: 
Telekes Béla: Fekete gályán. Versek és Rákóczi. Drámai költemény, Budapest, A szerző kiadása, Kellner Albert könyvnyomdája, 1936.
Edward Gordon Craig 
Hevesi Sándor az 1930-as években. In: Színházi Élet, 1935/43. sz., 85. – 
Forgács Rózsi mint Klára Friedrich Hebbel Mária Magdolna című drámájában. Thália Társaság, 1905. ápr. 12. Pejtsik Károly felvétele – Színháztörténeti és Zeneműtár, ltsz. 1955/4486
Váradi Aranka mint Flaminia és Mészáros Alajos mint Mario A bizalmatlan című commedia dell’artéban. Nemzeti Színház, 1912. máj. 1., Goszleth felvétele – Színháztörténeti és Zeneműtár, Jelzet: KA 4052/5
Heltai Jenő vígjátéka 100. előadásának színlapja – Színháztörténeti és Zeneműtár, SZT SZL MagyarSz 1936.06.27
Szamuely Tibor: A május elsejei ünnepélyt rendező bizottságok figyelmébe! Aprónyomtatvány. Jelzet: Kny.D1918-20/523 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Bíró Mihály: 1919. május 1. Grafikai plakát. Jelzet: PKG.1919/TK/17/a – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Pásztor Gábor: 1919, az első szabad május 1. Metszet. Jelzet: Metszet1967/491 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Muskovszky László: A harmincadik. Grafikai plakát – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár, PKG.1942/122
Estélyi ruha kötelező. Grafikai plakát – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár, PKG.1942/30 
Kiss Pál: Emberek a havason. Grafikai plakát – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár, PKG.1942/78
Wilhelm von Harnier: A bari-négerek hadi tánca. In: Az ember testi és lelki élete, egyéni és faji sajátságai, szerk.: Alexander Bernát, Lenhossék Mihály Budapest, Athenaeum, [1905]. – ![Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára – A fából faragott királyfi, [Budapest], Magyar Királyi Operaház, 1918. Színlap – Színháztörténeti és Zeneműtár. A kép forrása. Magyar Digitális Képkönyvtár http://www.kepkonyvtar.hu/?docId=27805](https://m.blog.hu/ne/nemzetikonyvtar/image/fabol_faragott_kiralyfi_szinlap_opti.jpg)
