„Arczának nem annyira a szabályos vonások, mint a szellem adott érdeket… Villogó szemei többször voltak haragosak, mint mosolygók.”

Breuer Csilla: Petőfi egy mai festőművész szemével. In: Magyar Nemzet online, 2021. 03. 11.

„De mit tűr a szolgaságnak népe?
Mért nem kél föl, hogy láncát letépje?
Arra vár, hogy isten kegyelméből
Azt a rozsda rágja le kezéről?
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
Villámlási haragos lelkemnek!” 

Petőfi Sándor: Dalaim (részlet). In: Petőfi Sándor összes költeményei, Budapest, Szépirodalmi, 1974. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Orlai legismertebb Petőfi-mellképe az a festmény, ami 48 nyarán készülhetett, mert háttere vázlatos maradt, s úgy tűnik, szürke alapozás nélküli. 1875-ben Marastoni József kőnyomatában sokszorosították. Akkor vásárolta meg a festőtől a Nemzeti Múzeum.”

Rózsa György: Petőfi Sándor életében készült képmásai. In: A márciusi ifjak nemzedéke, szerk. Körmöczi Katalin, Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, 2000, 114. – Törzsgyűjtemény

„Falu végén kurta kocsma,
Oda rúg ki a Szamosra,
Meg is látná magát benne,
Ha az éj nem közelegne.”

Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma… (részlet). In: Petőfi Sándor összes költeményei, Budapest, Szépirodalmi, 1974. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Szeretlek, kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Amint embernek csak
Szeretnie lehet.”

Petőfi Sándor: Szeretlek, kedvesem! (részlet). In: Petőfi Sándor összes költeményei, Budapest, Szépirodalmi, 1974. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„1848-ban rajzoltam azt, mely őt karddal, kokárdával ábrázolja.”

Barabás Miklós naplója (részlet). In: 200 Petőfi szabadon. A Petőfi Irodalmi Múzeum válogatása a Petőfi 200 emlékévhez kapcsolódóan

„Munkálkodol csendben s láthatlanúl,
Szolgálod a müveltség szent ügyét,
Terjesztve: ami szép, hasznos, nemes,
Mi szívet, elmét von, javít, emel;
Kezedből a mag nem sziklára hull,
De jó földben, gazdag termést mutat.
... Látunk sokat, ki zuhatag gyanánt
Zajongva és dagályosan rohan,
Elnyomja a szót, mely lágy s emberibb;
S szétloccsanván az ugró szirtein:
Por- és köddé oszlatja fel magát.
Te zajtalan futsz, mint a mély folyam,
Mely csendesen tágitja a medert,
S virágba, zöldbe vonja a mezőt;

Ösmeréd-é, szerény, jutalmadat!?
Az nem csinált s olcsó kitüntetés,
De, mellyel e széles Magyarhaza
Derék polgárinál találkozol:
A közbecsülés ... nagy szó! s díjad ez.
Haladj, haladj tovább is útadon!
Ez út igaz, nyilt; – férfinak való,
Ki cselfogást, mesterkedést kerűl,
S nem szórja el, mikép az itató
Jákób tevé, tarkázott vesszejét,
Hogy a juhok reá csudáljanak. –
– Mint volt, legyen jelszód: valódiság!”

Tompa Mihály: Újévi Üdvözlet. In: Tompa Mihály összes versei: Verstár, Arcanum, 1998. (Tompa Mihály összes művei, Budapest, Franklin Társulat, 1942. kiadás alapján) – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Valóban Pákh írói pályája nincs arányban kitűnő tehetségével; az ellenmondást a magánember szerencsétlensége fejti meg. Egy szenvedésben gazdag élet tárul föl előttünk. Húsz évig hordozni egy rosszul gyógyított betegség bal következményeit, s mégis teljesíteni, a mennyire lehetséges, minden kötelességet, melyet a hazafiság, fiúi, testvéri szeretet és barátság élőnkbe szab; remények és siker közt lépni az írói pályára, s egy pár év múlva eltemetve minden magasb becsvágyat, a betegágy szenvedései, s a szerkesztői asztal gépies foglalkozásai között tölteni el az ifjú- és férfikor legszebb éveit; lemondani az élet örömeiről, de nyugodtan hordani súlyát, s a közélet munkása, a szülői ház vigasza, a baráti körök dísze, felderítője lenni: íme Pákh Albert élete, a szenvedés és türelem, a lemondás és áldozatkészség pályája, melyre egy érző, de törhetetlen lélek humoros derűje árasztá fényét. Nem szemlélhetni e pályát megindulás, a fájdalom és tisztelet megindulása nélkül, s midőn emlékét megújítom, úgy hiszem, nemcsak a kegyelet, hanem egyszersmind az igazság sugalatát követem, ha az író munkássága mellé oda rajzolom az ember küzdelmét is, a ki egy eljátszott élet romjain még fölemelkedni képes, s ha nem lehet azzá, a mire hivatva volt, véglehelletéig nem szűnik meg híven és sikerrel szolgálni a nemzeti műveltség ügyét.”

Gyulai Pál: Emlékbeszédek. I. kötet, Budapest, Franklin Társulat, 1914., 34–35. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Élénk érzéke volt az emberi gyöngeségek, úgy a magáéi, mint másokéi iránt. Egyetlen éles pillantással észrevette az egyén vagy helyzet nevetséges, de egyszersmind jellemző oldalát. Jól tudta utánozni mások gondolkodás-, beszéd- és írásmódját, s egy-egy találó vonással, vagy csak puszta elnevezéssel, egész torzképet rajzolt. De a gúny ez erős ösztönét szint’oly erős emberszeretet mérsékelte. A kettő összeolvadt benne, mint álnevében a Kaján és Ábel név, mint arczán a kék szemek szelíd fénye s az ajkak gúnymosolya.”

Gyulai Pál: Emlékbeszédek. I. kötet, Budapest, Franklin Társulat, 1914, 36. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„1851 és 1854 között Székelyföldön az osztrák abszolutista, elnyomó uralom ellen szervezett felkelés, szabadságmozgalom robbant ki. A székelyföldi fegyveres felkelésnek a nemzeti függetlenség, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc folytatása és győzelemre vitele volt a célkitűzése. A mozgalmat az osztrák kormányzat elfojtotta és kivégzésekkel torolta meg. 1854. március 10-én a marosvásárhelyi Postaréten, valamint 1854. április 29-én a sepsiszentgyörgyi Őrkőnél az ellenállás szervezőit kivégezték. Az események és a kivégzett székely vértanúk emlékére a Székely Nemzeti Tanács 2012 januárjában döntött arról, hogy minden esztendő március 10-e legyen a székely szabadság napja, ami egyben a székelység összetartozásának szimbólumát is jelenti.”

Varga Ágnes: A székely szabadság napja. In: Az Országos Széchényi Könyvtár blogja, 2022. 03. 10.

„Monda Lajos a nagy király:
Eredj szolgám, Laczfi Endre,
Küldj parancsot, mint a villám,
Köss nehéz szablyát övedre:
A tatártól nagy veszélyben
Forog Moldva, ez a véghely:
A tatárra veled menjen
Tízezernyi lófő székely.

Kél Budáról Laczfi Endre,
Veszi útját Nagy-Váradnak;
Kölestermő Kunság földén
Jó csatlósi áthaladnak;
Várad kövecses utcáin
Lovuk acél körme csattog,
Messzefénylik a sok fegyver,
Messzedöng a föld alattok.
[…]
Három teljes álló napig
Vívott a pogánnyal Laczfi;
Nem hiányzott a székely szív,
De kevés a székely harcfi
Míg a tatár – több mint polyva,
Vagy mint a puszták fövénye –
Sivalkodik, nyilát szórja,
Besötétül a nap fénye.”

Arany János: Szent László. In: Arany János összes költeményei, Budapest, Arcanum, 1998. Az Arany János összes költeményei (sajtó alá rendezte: Keresztury Mária és Keresztury Dezső, Budapest, Szépirodalmi, 1962.) című kötet alapján. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Krónikáink szerint a székelyek Attila népe voltak. Az újabb történeti felfogás a Székely, a Varsány és a Tárkány törzseket az avar korból – ha ugyan nem még előbbről – származtatja. Anonymusnál, Ősbő és Velek hadjáratának leírásakor (50. fej.), azt olvassuk, hogy: »Ott a székelyek, akik előbb Attila király népe voltak, Ősbőnek hírét hallva, békés szándékkal elébe jöttek, s önként kezesül adták fiaikat különféle ajándékokkal. Sőt, Ősbő serege előtt első hadrendként indultak Mén-Marót ellen harcba. A székelyek fiaikat azonnal elküldték Árpád vezérnek...« Anonymus szövegét megerősíteni látszik a következő tény: a keleti, pusztai államszervezésben a csatlakozott vagy legyőzött népeket a határokra, a peremekre telepítik le, és ezek a hadban elöl járnak. Nos, a székelyek két határvidék őrzői voltak: az erdélyi részek végeit védték, és a nyugati határszélen is hallunk róluk és a besenyőkről. Mivel azonban határszélen éltek, s nem bent a honfoglalók szállásai közt, nyelvük eleve is magyar kellett, hogy legyen, mert hiszen hol magyarosodtak volna el? Feltevésem szerint a székelyek és az előbb említett törzsek az első honfoglalás népei voltak, akiket Árpád magyarjai már itt találtak, ők mentek a honfoglalók elé, szövetséget ajánlva nekik.”

László Gyula: 50 rajz a honfoglalókról, Budapest, Kairosz, 2019, 14. – Törzsgyűjtemény

„Attila halála után vezér nélkül maradt a hun birodalom. Nem tudták eldönteni a nemzetségek fejei, hogy melyik fia volt érdemes arra, hogy kezébe vegye Isten kardját. Voltak, akik Aladárt, az idősebbiket kívánták. Mások legfiatalabb fia, Csaba mellett kardoskodtak. Aladár máris bátor harcosnak, bölcs vezérnek bizonyult. Csaba születésekor viszont jóslatot olvasott ki a táltos a csillagokból s a jóslat szerint ő menti meg a hun nemzetet a végső pusztulástól. E jóslat értelmét azonban nehéz volt komolyan venni, egy hatalmas és verhetetlen hun birodalom közepén.
[…]
A hunok belviszálya két teljes esztendeig tartott. A második év végén Aladár elesett a csatában, ahol testvér harcolt testvér ellen. Halála után Csabának sikerült egyesíteni a maradék hunokat, negyvenezer harcost és mint egy sebzett párduc, csapott le velük az álnok gótokra. Ugyanakkor szekérre rendelt minden asszonyt és gyermeket, s indította őket keletnek, az erdélyi hegyek irányába. Miután végzett az ellenséggel, megmaradt harcosaival ő is követte a szekértábort, be a hegyek közé.
Az Oltárkő meredek sziklafalai alatt állította meg Csaba vezér maradék hunjait.
– Odafönt – mutatott föl a sziklacsúcsra – apám madara, a Turul építi a fészkét s neveli fiait. Ezt az erdőkkel, hegyekkel körülvett országot számotokra teremtette az Úr, hunok maradék népe. Az erdők tele vannak vaddal, a folyók, patakok hallal. Kis idő múlva úgy megkedvelitek ezt a földet, hogy élni sem tudtok majd máshol. Hunok, Attila népe, a ti országotok ez. Máshol nincs hely számotokra a föld kerekén. Itt kell megmaradjatok.”

Wass Albert: Válogatott magyar mondák és népmesék, Pomáz, Kráter, 2002, 25. – Törzsgyűjtemény

„A székelyekről a legrégibb történeti adat 1118-ban fordul elő. A cseh egykori írók is megerősítik, amit a magyar krónika itt elmond, hogy mikor a fiatal II. István király Magyarország cseh-morva határánál az Orsova vagyis Olsva vizénél találkozni akart a cseh herceggel, akkor a székelyek és besenyők szokás szerint a magyar király katonai kíséretének előcsapataiként rábukkantak a csehekre, ezek hirtelenében megijedtek, árulást kiáltottak, páncélba öltözötten fegyverhez kaptak s megtámadták a könnyű lovakon könnyedén portyázó, támadni nem akaró székelyeket és besenyőket, ezek azonban gyorsan visszavonultak, mert hiszen nem az volt a parancsuk, hogy a csehekkel harcba szálljanak.
A második legrégibb adat, amelyet az egykorú osztrák iratok is igazolnak, a magyar krónika azon adata, hogy 1146-ban az osztrák határ közelében a Lajtánál megjelent a magyar királyi herceg II. Gyécsa királlyal s keményen megverte Henrik osztrák herceg lovaghadát. Ezen lovaghadat legelőször a székely és besenyő előhad rajzotta körül, de a nagy lovakon, csataméneken ülő vasas lovagok elől a kis könnyű lovakon repkedő székelyeknek és besenyőknek parancs szerint is vissza kellett vonulniok, mihelyt fölkutatták és megzavarták az ellenséget. Ezt a lovaghadat a magyar páncélos lovaghad verte el alaposan azért, mert az előző esztendőben Pozsonyt megtámadták.
A harmadik hiteles történeti adat a Váradi Regesztrum nevű nyomtatott könyvben van meg. Ebben a váradi kanonokok írását nyomtatták ki. A váradi kanonokok 1208–1235-ben, a tatárjárás előtti évtizedekben lajstromot vezettek a Szent László váradi sírjához küldött peresekről, s egyebek közt megírták, hogy Biharvár »Székölyszáz« nevű századosságához tartozó civisek vagyis várőrök azzal támadták meg Deöst (Deés = Dés), hogy közéjük való: az pedig úgy védekezett, hogy ő teljesen szabad ember vagyis szabadon telepedett közéjök, szabadon el is távozhatik, ő tehát nem tagja a széköly századnak Biharvár megyéjében. Ezt a váradi kanonokok lajstromába 1211-ben vezették be.
A negyedik adat szintén erre az időre vonatkozik, ámbár csak 33 évvel utóbb foglalták oklevélbe a királyi irodában. A király, IV. Béla adatja ki az oklevelet, mely elmondja, hogy a vasvármegyei Tyürlye nemzetség egyik tagja mint cibinvári (szebeni) királyi ispán II. András király parancsára segítséget vitt 1217 táján az akkori bolgár cárnak, hogy visszafoglalhassa várát, Viddint a Duna mellett a kúnoktól. Vissza is foglalta. A magyar ispán hadát szászok, oláhok, szikölyök és besenyők tették (mit latinul így írtak: »associatis sibi saxonibus, olacis, siculis et bissenis«).” 

Dr. Erdélyi László: A székelyek eredete, Kolozsvár, Szent Bonaventura, 1918, 6–7. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Micsoda Belzázár palotájának a pompája a székely ősök tanácsdombjához képest!
Egy kerek domb tetején száz hársfa körbe ültetve, ötszáz éves valamennyi, a távolból olyan, mint egy boltkupolás szentegyház. A száz élő oszlop oly terjedelmessé vastagodott az idővel, hogy a két fa közei csak ablakoknak látszanak már; a vastag gyökerek messze elnyúlva, egymásba fonódva a földszín felett, az egész belsejét a körnek beterítik, míg lombsátoraik fenn a magasban összeborulnak, s oly mennyezetet képeznek, amin napsugár át nem tör, zápor keresztül nem ver. A székely tuhudun vallás szent fája, a száldok, mikor virágjában van, arannyal húzza be az egész kupolát, s illatával az egész rónát betölti; alatta az ezernyi fülemüle, pacsirta zengi dalait az Úrhoz. Nem volt ennél szebb istenháza Salamon királynak!
Egy oldalán tág kapu van hagyva a száldokfás körnek, olyan nagy, mint egy diadalív. Azon keresztül a székely havasokra látni, a várakkal koronázott hegyormokra: – fölséges egy látvány; és körös-körül a hársfák között minden élő közle új meg új tájt mutogat a gyönyörű háromszéki rónán, kanyargó folyamokkal, kéklő bércfalakkal, kacagó mezőkkel. Talán ezért nevezték a gyűlés helyét Körültájnak.
E nyitott boltív bejáratánál van az áldozatkő; egy óriási koloncra egy még roppantabb kőlap fektetve. Benn az élő teremben pedig a boltívvel átellenes félkörben van elhelyezve huszonhárom fehér lapos kő. Ez a huszonhárom székely törzsnek az ülőhelye. Középen a legmagasabb kő a főrabonbán ülőszéke.
Ez volt az ősvallás korszakában az áldozatok helye. (A legrégibb hagyományokban Moya, majd Moxa: mai nap Maksa a neve.)
A tűzáldozatokat hitbuzgó királyaink törvény által megtiltották, hanem azért a tanácsdomb meg lett hagyva gyülekezési helynek, s azt is még hosszú időn át „áldozatnak” nevezték. – Pedig már nem gyújtották meg a gyulák (a tuhudun főpapok) a szent tüzet kerékforgatással az oltárkövön; nem ölték le a fehér lovat a táltosok; nem itták meg a vérét a daliák a szent forrás vizével keverve; (ámbár még voltak számosan, akik emlékeztek azokra az időkre, amikor így tisztelték az Istent; sőt némelyek még most is így végzik azt titokban). – Ez idő szerint az oltárkőre csupán a nemzeti ereklyék vannak elhelyezve, Bálványosvárból a kőpajzsok az alaptörvényekkel, Bondavárból az áldozatkehely, Torjáról a turulos zászló: mindezeket a legjobb vitézek őrzik, akik dárdahegyeikkel távoltartják a sokaságot. Két óriási dalia, keresztbe tett alabárdokkal tartja elzárva az oltárkőhöz vezető lépcsőket.
A sziklák tetején még ott látható az a három, egymásra tett pad alakú csompó, amit Kupa kövének neveznek; a magas völgyből még egyre szakad alá a zúgó patak, mely az »Úr kútjából« támad, ott, ahol az az óriási bükkfa látszik; de már sem a kövön, sem a forrásnál nem áldoznak; lenn a völgyben építik az új vallás templomát (ma is fennáll). Ám azért az emléke az őshitnek még a mai ivadékra is átszállt: az Úr kútja főfájást gyógyít, s aki iszik belőle, csomót köt a bükk ágára.
Amint az első hajnalsugár kilövell a havasok mögül, szerteszét az egész vidéken megszólalnak a kürtök, s minden oldalról érkeznek a székely törzsek fejei, erős kíséreteikkel.”

Jókai Mór: Bálványosvár, Budapest, Arcanum, 2001. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„A mezőn három hosszú sorban egymás mögött, nagy félkörben állották a mustrát a székelyek. A sorokat keresztben itt-ott szabadon hagyott közök választották el. Azokban állottak a hadnagyok. Biz ott nem ragyogott semmiféle szerszám, páncél, sisak, kopja; kicsi boglyas lovacskákon harisnyás, zekés, báránysapkás emberek ültek, s csak a háziszőtt ruhák fekete vagy szürke színe mutatta a hozzáértőknek, hogy hol melyik székből valók helyezkedtek el. A domb lábánál, szemben ezekkel a furcsa katonákkal, Béla király páncélos testőrsége komorlott szabályos, zárt négyszögben, vassal borított nehéz lovakon, zárt sisakokban, óriási pajzsokkal és kopjákkal, mindmegannyi érctorony. Az ellentét megdöbbentő, megsemmisítő és egyben, legalább az urakat, megnevettető is volt.
[…]
Mikor a helytelenkedés már zavarhatta a királyt, csak a fejével fordulva hátra, Tomaj Dénes nyugodt és finom hangon, amelyben azonban a köszörült penge is meghallatszott, szólalt meg:
– Mennyire megtartotta ez az elzárt törzs az ősi keleti lovasnépek, a világhódító Attila katonáinak formáját! Ilyenek lehettek őseink is, amikor hazánkba érkeztek.
– Lehet, az ő ősei! – kacsintott a vajda társaira.
De Tomaj Dénes nem zavartatta magát:
– Szerintem nagy tévedés volt ezt a formát elhanyagolni, s a nyugati otromba vaslovag nem nekivaló lárvájába bújtatni a magyart.
A király feléje fordította arcát, s szemében fény villant meg.
Az urak hallgattak.
Odalenn a mezőn állhatatos, néma komolysággal, valami egykedvű nyugalommal, hang nélkül állták a királyi mustrát a kicsi székelyek.
Most a király Bagomér ispánt intette magához:
– Fussanak! – mondotta.
Az ispán kihúzta kardját és megvillantotta a levegőben.
A hadnagyok az egész karéj közeiből egy szempillantás alatt a domb lábánál termettek. Boszorkányos volt ez a gyorsaság. Hang nélkül ment, a lovacskák a térdek titkos szorítására egyszerre iramodtak meg mindenfelől, s egy másik szorításra úgy álltak meg a domb alatt, mintha az istennyila vágott volna beléjük. Gazdáik nem fogták markukba a kantárt, bal kezük csípőjükön volt, s jobbjukban magasra emelték sörényes lándzsájukat.
Az ispán lova két lábra állt a meglepetéstől, az urak önkéntelenül visszarántották paripáikat. Csak a király maradt mozdulatlan. Magasra tartotta jobbját, üdvözletül.
Abban a pillanatban, ahogy ezt a kart föllendülni látta, az egész lovaskaréj torkaszakadtából hujjogatni kezdett. Nagy sapkáikat a levegőbe dobták, s lándzsáik hegyével kifogva, rázták a király felé. Mintha valami ellenséges varázslat tört volna meg, fölszabadultan, mámorosan ujjongtak.
Az ispán lekiáltott a hadnagyoknak:
– A király úr parancsolt: fussatok!
Azok tisztelegtek, egyszerre megfordultak, s már ott is voltak a sorok előtt.
Most rövid, éles, rikkantó vezényszavak hangzottak el. Az egész karéj egyszeriben hátat fordított, messzire elnyargalt, s egykettőre eltűnt a dombokon át.
Az urak nem tudták mire vélni a dolgot.
– Rosszul értették – kacagott a vajda. – Nem jól vezényeltél – hergelte az ispánt.
Annak már elment a nevethetnékje. Most már a méregtől öntötte el a láng:
– Fene beléjük – csikorgatta a fogát –, csúffá tesznek a király úr előtt.
Tomaj Dénes nem szólt semmit, csak feszülten nézett a dombok felé. A király sem árult el bosszankodást vagy izgalmat.
– Várjunk – mondta kurtán.
Nem kellett sokáig. A dombtetők körös-körül megelevenedtek. Az ördöngös fickók nemcsak szemből, hanem tisztára hihetetlenül, hátulról és mindkét oldalról bukkantak fel, s óriási körben, vad ordítozással, mint a fergeteg zúdultak lefelé a mezőre. A hadnagyok mindenütt előttük, magasra lökték lándzsáikat, mire az egész sereg egy ütemre megfordult nyergében, s süvöltő nyíllövést röpített a képzelt üldözők felé. A mezőn hirtelen jobbról-balról hosszú csatárláncokba szakadt a kör, s széles közöket hagyva szakaszokban vágtatott előre. Két szakasz egy vonalban, mögöttük közbül egy s a mögött kétoldalt megint kettő. Úgy látszott, hogy egymásnak rohannak. Sebességük; vadságuk, mindamellett tökéletes rendjük és ütemük egysége kápráztató látványt nyújtott.
Most már senki sem kacagott. A lélegzetüket is visszafojtották.
– Ezek összetapossák egymást a tiszteletünkre! – kiáltott Rátót Gyula, s belesápadt.
Úgy látszott, semmi sem akadályozhatja meg ezt. Már a lendület ereje is lehetetlennek mutatott minden megállást. A szemberohanó csapatok lándzsával érhették egymást.
Ekkor a hadnagyok rikkantására a két marokra fogott lándzsák egyszerre a nyelükkel fordultak előre, gyorsan döftek egyet s ugyanakkor, mintha láthatatlan óriáskezek perdítették volna meg, egy szökkenéssel megfordultak az ördögi lovasok s szélvészként vágtattak vissza egymástól. De a visszazúduló csapatok között, a mögöttük, közbül elhelyezettek törtek előre, s vitték végbe ugyanazt. Kétszer-háromszor ismétlődött a szédítő játék.
– A teremtésit! – tört ki a vajdából a csodálkozás. – Ezt igazán nem hittem volna!
– Csak elfelejtettük, vajda – mosolygott Tomaj Dénes. – Minden magyar tudta ezt valaha. Persze amióta faluk meg művelt földek fogják el a síkot odakint, meglassúdott a lovunk lába, s megváltozott a vérünk nyargalása is.
– Odanézzetek, urak! – szólalt meg hirtelen a király, kinyújtott karjával előremutatva, s mozdulatlan arcán az izgalom hulláma futott végig.
Az egymástól visszanyargalt sorok a mező mélyén hirtelen összekanyarodtak, mint a legyező, aztán ismét karéjba húzódtak szét, s most egy jeladásra szörnyű üvöltözéssel rohantak neki a domb lábánál álló testőrségnek.
A páncélos csapat az első pillanatban nem értette, hogy mi is történik, de nem is volt ideje reá. Az ördögök már a nyakukban voltak, s a vállukon átvetett hosszú szíjostorokat előkapva, pokoli kongatás között csapdosták a pajzsokat, sisakokat.
A vértesek káromkodva, dühösen kapkodták a fejüket, a vassal borított nehéz lovak rémülten faroltak egymásnak, esetlenül emelgetve mellső lábaikat, s egy pillanat alatt tökéletesen összegomolyodott a pompás négyszög. Suhogó, csattogó karikások, mint a jégeső paskolták a tehetetlenné zsúfolódott tömeget, mely sehogy se tudott pallost rántani vagy kopját szegezni.
– Üsd, nem apád! Csak a fejit, hogy ne sántuljon! – biztatták egymást hahotázva a székelyek, s olyan lárma és por kavargott körös-körül, mint egy igazi csatában.
Végre megelégelték a dolgot a kis gazemberek. Hirtelen egyetlen jelre hátat fordítottak, s tért adtak a páncélosoknak. Ezek a gyalázattól egészen kikelve magukból, állati ordítozással, eszeveszett dühvel azonnal utánuk rontottak. A székelyek szerteszét zilálódtak a mezőn, s óbégatva, jajgatva szaladtak előlük. A vértesek elszakadoztak egymástól, s egyenként vagy csak ketten-hárman, robogtak utánuk előrefeszített kopjáikkal. Tréfa ide vagy oda, de ez a gyalázat vért kíván, s fel fogják nyársalni, akit megszoríthatnak.
A dombtetőről most már a teljes zavar képe tárult elő, Az egész mező tele volt összevissza nyargaló, egymást taposni látszó menekülő székelyekkel, s mint a szigetek a tóban, itt is, ott is csillogott egy-egy élő acéltorony, esetlenül döfködve maga elé. Aztán éles füttyentések hasították át a levegőt, s tüstént megváltozott minden. Az összevissza futkosó lovasok, mint ahogy a mágnes patkó rántja magához a vasreszeléket, rávetették magukat az egymástól messze elszigetelt vértesekre, istenesen elpüfölték, leugorva lovaikról a földre rántották s összekötözték őket. Alig tartott az egész egy félórát, s a lovaskaréj megint ott állott szemben a királydombbal, úgy, mint először, mozdulatlanul, komolyan, hang nélkül, szinte közönyös nyugalomban.
A király lenyargalt a dombról az urakkal, s végigléptetett a karéj előtt. Komolyan, áthatóan szemlélte ezeket a csontos, kérges arcokat s kemény tekintetű szemeket, melyek semmit sem árultak már el az iménti játék izgalmából. Tetszett neki, hogy semmi csodálkozás, hízelgés vagy megalázkodás nem mutatkozik sehol, olyan természetes a magatartásuk, mintha mindennap királyokkal találkoznának. Mégis megérezte s jólesett neki, hogy megnyerte a szívüket, mert ilyen közel jött hozzájuk. A közöknél megállította lovát. Kezet fogott a hadnagyokkal.”

Makkai Sándor: Táltoskirály, Budapest, Szépirodalmi, 1980. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Grafikai szakosztályunk […] el akarja végezni mindazt a munkát, a mely egy ex-libris egyesületre hárul. E célból mindenekelőtt megbízható cserelistát fog kibocsátani. E cserelistába a Szent-György-Czéh minden tagjának nevét, címét s a cserére vonatkozó adatokat díjtalanul közli és díjtalanul bocsát tetszésszerinti példányt az illetők rendelkezésére.  A cserelistába való jelentkezésre blanketták szolgálnak, amelyek a Szent-György-Czéh igazgatóságánál, valamint kiállításunkon díjtalanul szerezhetők be. A csere komolysága érdekében azonban ki kell emelnünk, hogy minden jelentkező kifejezetten kötelezettséget vállal arra, hogy a csereküldeményt egy hét leforgása alatt vagy viszonozza, vagy visszaküldi. […]
»A Gyűjtő« […] a maga részéről mindenben teljesíteni fogja egy ex-libris-folyóirat hivatását. Minden számában bőséges ex-libris-rovat lesz, mely különösen az új magyarországi ex-librisek ismertetését tűzi ki feladatául. Az erre vonatkozó mindennemű küldemény »A Gyűjtő« szerkesztőségébe (VIII., Üllői-út 14.) küldendő.”

A Szent-György-Czéh mint ex-libris egyesület. In: A Gyűjtő, Le Collectionneur. Ex-libris különszám. Szerk. Siklóssy László, Budapest, Szent-György-Czéh Magyar Amatőrök és Gyűjtők Egyesülete, 1913., 142–143. – Törzsgyűjtemény

„Műveltsége rendkívüli volt a mi viszonyainkhoz képest, alig ketten-hárman vetekedhettek vele mai íróink közül. Ezt a műveltséget, amely a világirodalmon túl kiterjedt a művészet- és művelődéstörténetre, filozófiára, természettudományokra, kitünően értékesítette prózai írásaiban, tanulmányaiban és szinházi kritikáiban, költészetének azonban olyan fegyverzete volt ez, melyet teher viselni. A műveltség tudás-anyaga nem ömlött át olyan önkéntelenül poézisbe, ahogy ezt például Babits esetében látjuk. Költői tüze nem volt olyan hőfokra hevítve, hogy az ismeretet magába tudta volna olvasztani. […] Igaz ember volt, mindig hű önmagához. Ideáljaihoz, melyek azonosak voltak az emberiség örök ideáljainak romantikus fogalmazásával, váltig ragaszkodott. Soha nem alkudozott sem önmagával, sem a világgal és soha nem írt semmit meggyőződés nélkül. Véleményeinek levonta konzekvenciáit, egészen odáig, hogy mint meggyőződött nacionalista önként elment a háborúba s a lényének bizonyára ellentmondó katonai szolgálatban is becsülettel megállta helyét. Érzékenysége, melyet sok sértődés fokozott fel, lehetetlenné tette számára az emberekhez való közeledést, de aki őhozzá közeledett, azt nyilt szívvel és a naivitásig menő jóhiszeműséggel fogadta. Lelki kultúrája magasan kiemelkedett korunk magyar átlagából. Egyéniség volt, halála irodalmunkat egy színnel szegényebbé tette.”

Schöpflin Aladár: Harsányi Kálmán. In: Nyugat, 1929/12. sz. – Elektronikus Periodika Archívum 

„Andrássy soha nem volt nagy parlamentáris szónok, beszédeiben hiányzott a rendszer s a szabatosság, de meglepő, szellemes, rövid megjegyzései jobban hatottak mindig, mint a legfényesebb szónoklatok.”

Pulszky Ferenc: Gróf Andrássy Gyula. In: Pesti Hírlap, 1890. február 19. 17–18. – Törzsgyűjtemény

„Indiában a vad elefántot csak úgy lehet vezetni, ha két szelíd elefánt szorosan veszi két oldalról maga közé, s ily módon oda tereli, ahová kell”.

Pulszky Ferenc: Gróf Andrássy Gyula. In: Pesti Hírlap, 1890. február 19. 17–18. – Törzsgyűjtemény

„[…] le tudott mindenkit fegyverezni elbűvölő egyéniségével, mely bizalomra bírta a szkepszist, szeretetre kényszeríté az ellenszenvet is. […] Az udvart elbájolta szellemével s vonzotta Magyarországhoz. A királyt bölcs tanácsokkal kötelezte le s utat nyitott hozzá a nemzeti befolyásnak. Az arisztokráciában Széchenyi hagyományait ápolta s példát adott, kedvet, becsvágyakat ébresztett a közszolgálatra. Az értelmiségnek eszmékkel imponált s a nemzet színét a magyar államügy köré egyesítette. Felkarolt minden tehetséget, felhasznált minden jóravaló gondolatot, mozgásba hozott minden intézményt a nemzetállam erőinek kifejlesztésére. […] A diplomáciában szokatlan, eredeti és érdekes tulajdonságokkal lépett föl, tipikus magyar vonásokkal, melyek halomra döntötték az iskolás politikusok minden tudományát, tradícióit, meglepték az elméket s megnyerték a szíveket. Gorcsakov herceg nyíltan bevallotta: »Én Oroszországot vezetem, Andrássy pedig engem vezet.« Salisbury márki pedig így nyilatkozott: »Andrássynál egy diplomatát kerestem és államférfit találtam.«”

B. P.: Andrássy Gyula gróf. In: A Hét, 1890. február 23. 117–118. – Törzsgyűjtemény

„Mennyire ismerhette ő a magyar népet, midőn azzal kezdte szereplését, hogy visszaállította a honvédség intézményét, megalkotta az új magyar honvédséget, s hogy a nemzet által fölajánlott koronázási ajándékot a király által az 1848–49-iki honvédek özvegyeinek és árváinak ajánltatta vissza. Nemcsak a nemzet egy sajgó sebére öntött ez által balzsamot, nemcsak teljesíté Magyarország egy hő óhajtását, hanem a kiegyezés őszinteségének is bemutatta vele egy ékesen szóló dokumentumát.”

Andrássy Gyula gróf. In: Ország-Világ, 1890. február 22. 113. – Törzsgyűjtemény

„Az anyagi és erkölcsi bukás szélén állott a monarchia. Európában senki már sorsa iránt nem érdeklődött, senki a maga érdekét hozzá kötni nem kívánta, hitele nem volt, szövetségesnek nem kellett, potentátok olybá nézték, mint valamely kalandort, akit céljaikra eszközül használhatnak, de kinek sorsát komolyan nem veszi senki.”

Andrássy Gyula gróf. In: Budapesti Hírlap, 1890. február 19. 1. – Törzsgyűjtemény

„A kiengesztelt Magyarország immár huszonkét évi békével és áldásaival ajándékozta meg Ausztriát, díszt, tiszteletet, tekintélyt és hatalmat adott neki újra és oly szövetségeseket szerzett neki, melyekkel Európa sorsa fölött rendelkezik, aki annak előtte önmagával szemben is tehetetlen vala. Ez Andrássy Gyula gróf műve, ez nagyságának, államférfiúi géniuszának igaz mértéke.”

Andrássy Gyula gróf. In: Budapesti Hírlap, 1890. február 19. 1. – Törzsgyűjtemény

„Helyet biztosított hazájának az európai diplomácia kerekasztalánál, kivívta, hogy a hatalmak Magyarországot tényezőnek nézzék s többé, hacsak maga nem játssza el tekintélyét, ne ignorálhassák. Többet nem tehetett, s ez is mesés dolognak látszik, ha meggondoljuk, mily végtelen messziségről kelle megindulnia, hogy ehhez a célhoz eljuthasson.”

Gróf Andrássy Gyula 1823–1890. In: Vasárnapi Ujság, 1890. február 23. 118. – Törzsgyűjtemény

„Amíg élt, nevének említésére nem dobbant meg egyetlen szív se, s most, hogy meghalt, a mély bánat forró könnycseppjei nem vegyülnek össze a hivatalos gyásszal. Mert az ő diplomataegyénisége a nemzeti aspirációk szent hangszerének egyetlen húrját sem pendítette meg soha. Ellenkezőleg, ő nem arra tanított, hogy miként kell a reményeket beváltani, hanem arra, hogy miként kell azokról lemondani. Tetteinek kulcsa és rugója nem a jogok megtartása és megszerzése volt, hanem a helyzet fölismerése s megalkuvás a viszonyokkal. Működésében nem ismerte el faktornak sem a Múlt követeléseit, sem a Jövő szükségeit. Szeme előtt mindig csak a Ma lebegett. Éppen ezért csak dolgozott, de nem alkotott.”

Zongor: Gr. Andrássy Gyula. In: Ellenzék, 1890. február 18. 1. – Törzsgyűjtemény

„Hitem szerint ez a véletlen döntötte el hazánk újabb alkotmányos életének sorsát. Mert ha ez a fogékony, harmincéves férfiú politikai leckéit akkor nem a fondorkodó, szédelgő és frivol francia udvartól veszi, hanem Londonban a hagyományosan komoly, alapos és puritán angol publicisták szelleméből merít nemes táplálékot, úgy akkor Magyarország nem egy meghamisított parlamentarizmus nyűgei alatt sínylődnék, hanem élvezné a valódi alkotmányosság tavaszi napjait.”

Zongor: Gr. Andrássy Gyula. In: Ellenzék, 1890. február 18. 1. – Törzsgyűjtemény 

„A mi gyűlöletes az Ausztria-Magyarországra nehezedő zsarnok-rendszerben volt, azt a népek ebben a névben foglaltál össze: Metternich. S ez az európai hírű államférfi, ki a világrész összes udvari és politikai cselszövényeit, nagy férfiak és egész népek sorsát kezében tartotta, megérte csúfos bukását. Metternich Lothár Venczel birodalmi főkancellárnak szöknie kellett Bécsből. Micsoda jelenet volt az, mikor márczius 13-án az első vérontások után a bécsi Burgban reszkető kamarilla előtt megjelent a polgárőrség küldöttsége, […] a mindenható Metternich lemondását követelték, különben nem lesz rend Bécsben. A főherczegek, kamarások, tábornokok […] sokáig tanácskoztak, de a harczoló városból vészhírek érkeztek, s cselekedni kellett. A gőgös Metternich nem akart lemondani, de végre maguk a főherczegek […] rávették. A nép bátor fiai ott vártak egy mellékteremben, s határozottan kijelentették, hogy csak Metternich bukása mentheti meg a dinasztiát. »Mi kifogásuk van személyem ellen?« kérdé halálsápadtan a belépő kanczellár. »Herczegséged személye ellen semmi, de rendszere ellen tömérdek«, felelt a polgárőrség vezetője szilárd hangon. »Ha így van, örömmel teszem le állásomat Ő Felsége lábaihoz«, szólt rekedten Metternich, fejével könnyedén bólintott és elhagyta a fogadó termet. Másnap a hivatalos lap közzé tette, hogy lemondott. Ezzel Metternich uralma véget ért.” 

Ezernyolcszáznegyvennyolcz. Az 1848/49-iki szabadságharcz története képekben: egykoru képek, okiratok, eredeti kézirások, ereklyék, nevezetes nyomtatványok, kiáltványok, művészi emlékek, szerk.: Jókai Mór, Bródy Sándor, Rákosi Viktor, Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, 1898, 31. – Ciszterci Műemlékkönyvtár, Zirc

„A nép Kossuth kezét, ruháját csókolta. Az emberáradat, mely a kikötőben fogadta, folytonos dörgő hock-okkal kísérte őket.”

Ezernyolcszáznegyvennyolcz. Az 1848/49-iki szabadságharcz története képekben: egykoru képek, okiratok, eredeti kézirások, ereklyék, nevezetes nyomtatványok, kiáltványok, művészi emlékek, szerk.: Jókai Mór, Bródy Sándor, Rákosi Viktor, Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, 1898, 27. – Ciszterci Műemlékkönyvtár, Zirc

„A Mehlmarkton akkora torlódás volt, hogy a küldöttség megállt, mire a nép Kossuthot akarta hallani. Itt történt, hogy Kossuth egy anyának kezéből kikapva kis gyermekét, így szólt: »Ime a szabad Ausztria jövendő polgára. Mi kiküzdjük, ők majd élvezik és fenntartják a szabadságot. Nézzétek e gyermeket! Ha felnő férfiuvá, akkor a szabadság már régen az összes emberiség közkincse lesz. E gyermeké, az ifjuságé a jövő, azért éljen a szebb jövő!« Óriási lelkesedés, valóságos tetszésvihar kisérte ezt a pár szót. A bécsiek nem győztek betelni Kossuth bűbájos, csengő hangjával, mely a vén székváros ósdi hagyományai közt a fiatal szabadság üdvözítő igéit hirdette. A császárok fővárosa egyszeriben átalakult – a szabadságra vágyók, a tüzes lelkesedők városává. Németek rajongták körül Kossuthékat és a magyarok alig tudtak tovább menni az őket körülözönlő nép áradatában.”

Ezernyolcszáznegyvennyolcz. Az 1848/49-iki szabadságharcz története képekben: egykoru képek, okiratok, eredeti kézirások, ereklyék, nevezetes nyomtatványok, kiáltványok, művészi emlékek, szerk.: Jókai Mór, Bródy Sándor, Rákosi Viktor, Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, 1898, 29. – Ciszterci Műemlékkönyvtár, Zirc

„Márczius 16-án déli egy órakor vonult a küldöttség a Burgba, a király elé. Mindenki azt hitte, hogy az út, melyen járnak, a történelem új fejezetéhez visz.”

Ezernyolcszáznegyvennyolcz. Az 1848/49-iki szabadságharcz története képekben: egykoru képek, okiratok, eredeti kézirások, ereklyék, nevezetes nyomtatványok, kiáltványok, művészi emlékek, szerk.: Jókai Mór, Bródy Sándor, Rákosi Viktor, Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, 1898, 29. – Ciszterci Műemlékkönyvtár, Zirc

„A Burgban István nádor lelkesen védte a magyarok igazát. »A magyar nemzet teljes bizalommal teszi le kivánságait a trón zsámolyához, – mondá, – meg lévén győződve, hogy Felséged bizalmat tanusitand a nemzet iránt, mely törvényes fejedelmei hatalmának és dicsőségének mindenkor legszilárdabb oszlopa volt.«”

Ezernyolcszáznegyvennyolcz. Az 1848/49-iki szabadságharcz története képekben: egykoru képek, okiratok, eredeti kézirások, ereklyék, nevezetes nyomtatványok, kiáltványok, művészi emlékek, szerk.: Jókai Mór, Bródy Sándor, Rákosi Viktor, Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, 1898, 30. – Ciszterci Műemlékkönyvtár, Zirc

„szemlét tartván 50,000 polgárkatona felett [...] mi történt volna, ha ezt a mindenre kész, lekes tömeget az udvar ellen vitte volna, melyet csak két század dragonyos védelmezett? »Mi történhetett volna velük egy negyed óra alatt – úgymond, – ha én a körültem tátongó puskaporos aknába az élő szószikráját vetem bele, ott, a hol az írott szó is lángot gyújtott, mely az abszolutizmus százados épületét elhamvasztotta. De engem, ki csak igazságot jöttem keresni hazámnak, nem vitt kisértetbe az alkalom.«”

Ezernyolcszáznegyvennyolcz. Az 1848/49-iki szabadságharcz története képekben: egykoru képek, okiratok, eredeti kézirások, ereklyék, nevezetes nyomtatványok, kiáltványok, művészi emlékek, szerk.: Jókai Mór, Bródy Sándor, Rákosi Viktor, Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, 1898, 30. – Ciszterci Műemlékkönyvtár, Zirc

„1848 április tizenegyedikén úgy tetszett, mintha a király és az uralkodóház közt a béke teljesen helyreállt volna. Államférfiainknak és a nádornak a kamarillával folytatott hosszas küzdelme után V Ferdinánd szentesítette a magyar törvényeket. [...] Az ország új miniszterelnöke, Batthyány Lajos gróf üdvözölte a királyt, ki erre a nemzeti szalaggal átkötött törvényeket István főherczeg-nádornak nyújtva, a következő beszédet mondta: »Hű magyar nemzetemnek szívemből óhajtom boldogságát, mert abban találom a magamét is. A mit tehát ennek elérése tőlem kívánt, nemcsak teljesítettem, hanem királyi szavammal erősítve, ezennel által is adom neked, kedves öcsém, s általad az egész nemzetnek [...]« Zajos éljenzés követte e szavakat. Azután István nádor felelt, s a király elhagyta a termet. Most a rendek az ülésterembe mentek, hol az összes törvényczikkeket felolvasták, a szentesítési záradékkal, melyben a király a törvények megtartását fogadja. Aztán a nádor berekesztette az utolsó rendi országgyűlést s Pozsony nem látott több ilyet a falai közt. Ki sejthette volna ezen a napon, hogy az ország nemsokára vérbe fog borulni, s a törvényeket a kamarilla ronggyá tépi?”

Ezernyolcszáznegyvennyolcz. Az 1848/49-iki szabadságharcz története képekben: egykoru képek, okiratok, eredeti kézirások, ereklyék, nevezetes nyomtatványok, kiáltványok, művészi emlékek, szerk.: Jókai Mór, Bródy Sándor, Rákosi Viktor, Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, 1898, 57. – Ciszterci Műemlékkönyvtár, Zirc

„A monarchiának háboruja volt Olaszországban Szardinia ellen. A pragmatica sanctio értelmében Magyarország köteles volt közösen vinni a védelmet, és a miniszterium ezt kilátásba is helyezte. Ha ez megtörténik, a király eljő Budapestre és egész más fordulatot vesz a dolog. De az országgyülés megnyitása után, a felszított közvélemény miatt e segélyt keresztülvinni lehetetlen volt. Csak nem harczol a saját területén megtámadott Magyarország a szabadságáért küzdő Olaszország ellen?”

Ezernyolcszáznegyvennyolcz. Az 1848/49-iki szabadságharcz története képekben: egykoru képek, okiratok, eredeti kézirások, ereklyék, nevezetes nyomtatványok, kiáltványok, művészi emlékek, szerk.: Jókai Mór, Bródy Sándor, Rákosi Viktor, Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, 1898, 466. – Ciszterci Műemlékkönyvtár, Zirc

„Kossuth sápadtan, betegen, ingadozva jött az ülésre. A szószékre sem birt a maga erejéből fölmenni. Halk hangon kezdett beszélni, de a halotti csöndben minden szavát hallani lehetett. [...] A beszédnek ez a része így szól: [...] Azért minden balmagyarázat kikerülése végett egyenesen ünnepélyesen kérem, hogy midőn azt mondom: adja meg a képviselőház a 200,000 katonát, s az erre szükséges pénzerőnek előteremtését – Kossuth itt egy kis szünetet tartott, s a szónoklat varázsa alatt álló gyűlés elbűvölten hallgató tagjai közül feláll Nyáry Pál s esküre emelt kézzel kiáltja: – Megadjuk!
A képviselőkből egyszerre kitör a visszafojtott érzés. Villogó szemekkel, kipirult arczczal, egy emberként felugranak mindnyájan s szivükre tett kézzel harsogják: – Megadjuk, megadjuk!
Mikor a vihar lecsillapult, Kossuth reszkető hangon ez emlékezetes szavakat mondja: – Leborulok a nemzet nagysága előtt!”

Ezernyolcszáznegyvennyolcz. Az 1848/49-iki szabadságharcz története képekben: egykoru képek, okiratok, eredeti kézirások, ereklyék, nevezetes nyomtatványok, kiáltványok, művészi emlékek, szerk.: Jókai Mór, Bródy Sándor, Rákosi Viktor, Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, 1898, 87. – Ciszterci Műemlékkönyvtár, Zirc

„E beszédében Kossuth, még szinte tréfásan, reá mutat arra a lehetőségre, hogy az osztrák császár hadat izen a magyar királynak. De még neki is, kit a forradalom paizsára emelt, ki a nép embere, egészen royalista az érzelme. A nemzet egységében a királylyal s dynasztiával látja a haza üdvét. Ha Ferdinand nem jöhet, küldje el Ferencz Józsefet ifjabb királynak. Mert a magyar Budán akarja látni királyát.”

Ezernyolcszáznegyvennyolcz. Az 1848/49-iki szabadságharcz története képekben: egykoru képek, okiratok, eredeti kézirások, ereklyék, nevezetes nyomtatványok, kiáltványok, művészi emlékek, szerk.: Jókai Mór, Bródy Sándor, Rákosi Viktor, Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, 1898, 466. – Ciszterci Műemlékkönyvtár, Zirc

„Most, egy félszázadnyi távolságból már tisztán előtünnek ama politikának körvonalai, melyet Kossuth akkor követett. Bízva a forradalom és a népakarat ellenállhatatlan erejében, azt hitte, hogy küszöbön áll a német egység megteremtése a népfelség alapján. Bécset most úgy tekinti, mint a mely Frankfurttól, a német nemzetgyüléstől függ. A Németországhoz csatlakozó Ausztriát csak a leglazább personalis unio füzheti Magyarországhoz. A dynasztia csak magyar királyi trónján lesz s lehet valóban független.”

Ezernyolcszáznegyvennyolcz. Az 1848/49-iki szabadságharcz története képekben: egykoru képek, okiratok, eredeti kézirások, ereklyék, nevezetes nyomtatványok, kiáltványok, művészi emlékek, szerk.: Jókai Mór, Bródy Sándor, Rákosi Viktor, Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, 1898, 466. – Ciszterci Műemlékkönyvtár, Zirc

„Ha az osztrák kormány meg akarja sérteni Magyarország jogát, a törvényes király nem tehet országa ellen. Ebből következett aztán, hogy nemcsak ő, hanem az egész kormány teljes határozottsággal megtagadta a király által is kifejezett kivánságot, hogy hazánk vállalja el az osztrák államadósság egy részét. A míg a birodalom fővárosaiban: Prágában, Lembergben s magában Bécsben is egyre megujultak a felkelések; a míg Olaszországban diadalmasan hatolt előre a szardiniai sereg, az osztrák miniszterium nagyon engedékenynek mutatkozott. De mihelyt Windischgrätz elfoglalta Prágát s Radetzky Custozzánál legyőzte Károly Albertet, augusztus elején hivatalosan előállott követeléseivel.”

Ezernyolcszáznegyvennyolcz. Az 1848/49-iki szabadságharcz története képekben: egykoru képek, okiratok, eredeti kézirások, ereklyék, nevezetes nyomtatványok, kiáltványok, művészi emlékek, szerk.: Jókai Mór, Bródy Sándor, Rákosi Viktor, Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, 1898, 466. – Ciszterci Műemlékkönyvtár, Zirc

„Mikor Ferencz császár a római német császárok üres czime helyett megvonult az osztrák császárság szűkebb, de ténylegesebb körében: az új czim új politikának kifejezője lett. Mihelyt a Habsburgok elszakadnak Németországtól, nincs ok német politikára; a monarchia lakosságának többsége szláv és katholikus; Törökország fölbomlása közepett s az orthodox orosz pánszlávizmus terjedése ellen egy katholikus szláv császárság a legjobb bástya. A gyáva és henye osztrák németség nem jövén számba, e politikának csak két igazi akadálya volt: a magyar államiság s a magyar protestantizmus, a mely szerencsétlenségére ugyanakkor kezdett mozogni, lélekzeni és követelődzni, mikor a klerikális szláv politika lett a királyi ház házi politikája. Ebből magyarázhatni a magyar törekvések sikertelenségeit, a magyar szabadságharcz tragédiáját, a melynek végén különben ott vigyorog az az irónia, hogy Ausztria épp annak az országnak szorult a segítségére, a mely ellen a szláv katholicizmust akarta kijátszani. S ez magyarázza meg, hogy a mely Magyarországon a nemzeti eszmének s állami egységnek olyan ellenese volt, a bécsi kormány szította a szláv nemzeti önérzetet, és titokban segítette azt az őrült ábrándozást, a mely Krajnán és Stirián kezdve, Dél-Magyarországot beleszámítva, Bulgáriában végződve, az Adria s a Fekete-tenger közt Illyria néven egy nagy dél-szláv birodalomról álmodott. Igy lehetett a két legerősebb eszmével: a nemzetivel s a vallásossal a magyarság ellen bőszíteni a horvátokat, a kik évszázadokon át büszkén vallották magukat magyaroknak. Maga Gáj Lajos, az illyr próféta, nyilt összeköttetésben állott Kolowrat és Kulmer osztrák miniszterekkel, mikor a bécsi udvar elhatározta, hogy e czéljait keresztező mozgalom ellen a horvátokat fogja felhasználni. Ha már maga Ferencz császár is gyanúval nézett saját testvérére, József nádorra, az ő holta után a gyenge Ferdinánd helyében tényleg uralkodó Lajos főherczeg, János főherczeg és Zsófia herczegasszony meg éppen ellene esküdtek a fiatal István nádornak, a kit, ugylátszik, azzal gyanusítottak, hogy király akarna lenni. S míg a kamarilla nyiltan belement a magyar törvényességbe, titokban utasításokat adott Jellachichnak, s a magyar államférfiak abba a példátlanul nehéz helyzetbe jutottak, hogy mikor egy hajszállal sem tértek le a törvény utjáról, s egy lépésüknél sem hiányzott a királyi szentesítés, mégis mindezekkel pártot ütöttek a dinasztia ellen. Ugyanily szörnyű helyzetben volt a hadsereg is. A magyar ezredeknek törvény szerint a magyar hadügyminiszter parancsolt; a Magyarországon levő seregnek az ausztriai főherczeg nádor a vezére; a betörő Jellachich királyi megbizatást sem mutathatott föl a generálisok előtt, ugyanakkor, mikor az ő törvényes fölöttesei, a nádor s a miniszterium, letették őt báni és parancsnoki méltóságáról.”

Ezernyolcszáznegyvennyolcz. Az 1848/49-iki szabadságharcz története képekben: egykoru képek, okiratok, eredeti kézirások, ereklyék, nevezetes nyomtatványok, kiáltványok, művészi emlékek, szerk.: Jókai Mór, Bródy Sándor, Rákosi Viktor, Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, 1898, 72. – Ciszterci Műemlékkönyvtár, Zirc

„Ebből magyarázhatni a magyar törekvések sikertelenségeit, a magyar szabadságharcz tragédiáját, a melynek végén különben ott vigyorog az az irónia, hogy Ausztria épp annak az országnak szorult a segítségére, a mely ellen a szláv katholicizmust akarta kijátszani.”

Ezernyolcszáznegyvennyolcz. Az 1848/49-iki szabadságharcz története képekben: egykoru képek, okiratok, eredeti kézirások, ereklyék, nevezetes nyomtatványok, kiáltványok, művészi emlékek, szerk.: Jókai Mór, Bródy Sándor, Rákosi Viktor, Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, 1898, 346. – Ciszterci Műemlékkönyvtár, Zirc

„Ő volt a minisztérium jó lelke; Batthyánynak sugalmazója s bécsi útjain állandó kísérője; a kabinetet, míg lehetett, ő tartotta törvényes alapon, s mikor már nem lehetett, visszavonult a forradalom elől. Tudta, hogy az ő egyénisége másféle munkára való, s hagyta Kossuthot dolgozni a végzet nevében. De lelki nagyságát és államférfiúi bölcseségét mutatja, hogy ő, a béke embere, minden nagyobb elvi összeütközésnél a Kossuth pártjára állott. Mert a későbbi nagy egyeztető jól tudta, hogy a történelem nem jár az arany középúton, s tartós békét csak az ellentétek összeütközése és kitombolása tud teremteni.”

Ezernyolcszáznegyvennyolcz. Az 1848/49-iki szabadságharcz története képekben: egykoru képek, okiratok, eredeti kézirások, ereklyék, nevezetes nyomtatványok, kiáltványok, művészi emlékek, szerk.: Jókai Mór, Bródy Sándor, Rákosi Viktor, Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, 1898, 61. – Ciszterci Műemlékkönyvtár, Zirc

„Három vadász előre lép és két lépésnyi távolságról lő az elitéltre. Mind a három golyó talált és Batthyány Lajos nincs többé. Holtteste ott marad a vesztőhelyen, csak éjjel vitetik be a Rókusba, ahonnan Szántóffy plébános ellopja – soha ilyen magasztos lopás! – és beviszi a Ferenczrendiek klastromába. Ott alszik a hős huszonegy éven át, amíg a nemzet nem titkon, lopva többé, hanem az egész világ előtt diadalmas pompával viszi a kerepesi-uti temető nagyszerű mauzoleumába.”

Ezernyolcszáznegyvennyolcz. Az 1848/49-iki szabadságharcz története képekben: egykoru képek, okiratok, eredeti kézirások, ereklyék, nevezetes nyomtatványok, kiáltványok, művészi emlékek, szerk.: Jókai Mór, Bródy Sándor, Rákosi Viktor, Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, 1898, 369. – Ciszterci Műemlékkönyvtár, Zirc

„Mindenségnek Ura! Hozzád bocsátom esdeklésemet. A nőmtől elválás
rettentő órájában Te erősítettél engemet; adj erőt továbbra is, oh atyám!
hogy a kemény próbát, a becstelen gyalázatos halált, mint férfiú, erőtelten
állhassam ki.
Hallgasd meg, oh fő Jóság, forró kérésemet! A viadalokban és csaták-
ban te vezéreltél, oh jó Atyám, Te engedted azokat kiállani, s mentő karod
némely kétes harczokban sértetlenül védett meg. – Legyen neved örökkön-
örökké áldott. Oltalmazd Mindenható az én különben is szerencsétlen
hazámat a további vésztől; lágyítsd szivét az uralkodónak a hátramaradt
társak iránti kegyességre, s vezéreld annak akaratát bölcsességeddel a népek
javára!
Adj erőt, oh Atyám, az én szegény Emiliámnak, hogy ő ama nekem adott
szavát: »Sorsát hitének erejével elviselhetni« beválthassa.
Áldd meg Aradot, – áldd meg a veszedelembe sodrott szegény magyar
hazát!
Te ismered, oh Uram, az én szívemet, s lépteimnek mindegyike tudva
van Nálad.
Azok szerint itélj meg kegyelmesen, s engedj a túlvilágban kegyes
elfogadást találhatnom! – Amen!”

Damjanich János utolsó imája. In: Ezernyolcszáznegyvennyolcz. Az 1848/49-iki szabadságharcz története képekben: egykoru képek, okiratok, eredeti kézirások, ereklyék, nevezetes nyomtatványok, kiáltványok, művészi emlékek, szerk.: Jókai Mór, Bródy Sándor, Rákosi Viktor, Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, 1898, 379. – Ciszterci Műemlékkönyvtár, Zirc

„Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.”

Máté evangéliuma 6, 16–18 – Szent István Társulati Biblia – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét,
Sok hitetlenségét, undok fertelmességét,
Töröld el rútságát, minden álnokságát,
könnyebbíts lelkem terhét!

[…]

Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni,
De bűnei miatt nem mér elődben menni,
Tőled oly igen fél, reád nézni sem mér,
színed igen rettegi.”

Balassi Bálint: Harmincharmadik [Bocsásd meg Úr Isten…], részlet. In: Balassi Bálint összes költeményei – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Hamvazószerda jele, szürke hamuja arra figyelmeztet, ami sorsunkban törékeny, emberségünkben esendő. Arra, hogy halandók vagyunk. Mivel csak így, ennek teljes tudomásulvételével érthetjük meg azt a másik »gyengeséget«, »isteni gyengeséget«, amire hamvazószerdán fölkészülünk: Krisztus halálát.
A nagyböjt első napja nem véletlenül a halandó emberé, ahogy az utolsó se véletlenül a sírba fektetett Istené. Krisztus halandóságunkban adhatott nekünk egyedül halhatatlan találkozót, ahogy ezt a József Attila-sorok szándékuk ellenére is megfogalmazzák: »Aki halandó, csak halandót / szerethet halhatatlanul«. Ez az isteni szeretet legmélyebb titka, mely épp veszendőségünket választotta örök találkozóhelyül.”

Pilinszky János: Kölcsönös szeretet – kölcsönös szenvedés, részlet, In: Uő.: Publicisztikai írások, Budapest, Osiris, 1999. – Digitális Irodalmi Akadémia

„Egy alkalommal azonban nagy tömeget, szokatlan ünnepséget találtunk a kis [pálos] kápolnában [ma: Sziklatemplom]. Mindenütt virágdísz, középen egy dobogó, leterítve szőnyeggel, és körben a dobogó szélén térdelt egy csomó gyerek. A kis pesztra, aki húgomat és engemet sétáltatni vitt, megörült, minket is gyorsan odatérdeltetett, ő maga mögénk térdelt, és meleg szemmel nézte, hogy lám, milyen szerencsés pillanatban sikerült a gyerekeket idehozni. Alighogy összetettük a kezünket, már jött is a pap bácsi, pompás ruhában, mellette egy ministráns fiú vitte a hamus tálat, abba belenyúlt a pap bácsi, és minden egyes térdelő gyerek homlokára hamuval keresztet rajzolt. Hamvazkodás volt. Csodaszép volt ez, pap, virág, hamu, barlang, annyira tetszett nekem, hogy sajna, tetszésemnek otthon is hangot adtam. Rögtön ellocsogtam a hamvazkodást, aminek némi következményei lettek. Apám komor szomorúsággal mondta Uluskának, az aranyos kis pesztrának, nézze, édes fiam, mi protestánsok vagyunk, reformátusok, ne vigye a gyerekeket katolikus szertartásra. Uluska nem vette szívére a dolgot, inkább olyasmi látszott az oldalpillantásában: szegény, pogány kölykök, legalább kaptak egy kis áldást. Mindenesetre a hamvazkodás gyönyörű volt, a kis pesztra édes, és a barlangkápolna mesebarlang.”

Nemes Nagy Ágnes: Barna, világoskék, részlet, In: Uő.: A magasság vágya. Összegyűjtött esszék II., Budapest, Magvető, 1992. – Digitális Irodalmi Akadémia

„Meghajtom bűnbánón fejem
S mit rég’ tevék, imádkozom.
Általnyilallik lelkemen
Egy rég’ nem érzett fájdalom.
Egy rég’ nem érzett fájdalom
Imára szólit engemet,
Hisz’ örömtől imádkoznom
Oly régen-régen nem lehet.”

Ady Endre: Hamvazószerdán, részlet. In: Ady Endre összes költeményei – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Az arc porban hever s a köny ömöl,
A hű vezeklő bűnét látja csak...
S hogy Istenhez fordúl bocsánatért:
Szétválni kezd lelkében szín, salak.
S ha a sziv meglágyult, mint a viasz,
Uj ember lenni a bűnös ha kész.
Felé hajlik az égi irgalom:
Bizzál fiam, bűnöd bocsátva lész!”

Tompa Mihály: Bűnbocsánat, részlet. In: Tompa Mihály összes költeménye – Magyar Elektronikus Könyvtár

„…Éppen száz és ötven esztendeje annak, hogy a kuruc-labonc világ legszebb divatjában vala; ma a kuruc, holnap a labonc osztott törvényeket Enyednek; mikor az egyik kiment az egyik városvégén, a másik bejött a másikon.
A jó enyediek váltig jobb szerették volna, ha e derék emberek, ahelyett hogy őket látogatják, inkább egymást keresnék fel; de ezek bölcs urak voltak és hallottak valamit azon stratégiai fogásokról, miszerint az ellenséget azáltal is meg lehet verni, ha a környéket élelmi szereiből kipusztítják.
Ők ezt vevék gyakorlatba.
Mert míg a fejedelem rendes hadai, a fényes, hatalmas nemesi bandériumok, a szép daliás, farkasbőr-kacagányos huszárok, a válogatott hajdúk, a veres és kék darabontok rendes csatákat harcoltak künn Magyarországon a birodalmi derékhadakkal, mik fényes, páncélos, tarajos lovasokból, hímzett bivalybőröket viselő dragonyosokból s célbalövő muskétásokból állottak; addig szanaszét az országban őgyelgő kalandornép csavargott alá s föl, szemre-főre egymáshoz annyira hasonlatos, hogy maig is fenmaradt róla az adoma, miszerint a jámbor felvidéki tót nem tudott köztük különbséget tenni: melyik a kuruc, melyik a labonc?”

Jókai Mór: A nagyenyedi két fűzfa. In: Elbeszélések, Budapest, Arcanum, 2001. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„A kíváncsi nő nagyon szerette volna tudni, mi van az ajtón belül, melyen őneki sohasem szabad belépni, hová Ali mindig egyes-egyedül jár, s mikor belép, gondosan magára zárja ismét az ajtót, s a kulcsot keblén zsinórra akasztva viseli.
Nehányszor meg is kérdezé már Alitól, hogy mi lakik a toronyban, hogy őneki ezt nem szabad látni, s mit mível ő odabenn egész éjszakákon keresztül egyes-egyedül. – Ilyenkor Ali azt szokta felelni, hogy szellemekkel jön ottan össze, kik őt megtanítják a bölcsek kövét keresni, örökké ifjúnak maradni, jövendőt látni, aranyat csinálni, s más egyéb csodadolgokat, miket könnyű volt egy nővel elhitetni, aki még azt sem tudja, hogy a férfiak nem viselnek mind ősz fehér szakállt.
…
És Ali bebizonyítá mindig Eminah előtt, hogy mondása nem üres rege, mert mikor másnap azután visszatért, egész kosarakkal hozták utána a néma eunuchok a készített aranyat és drágaköveket. Ali tehát csakugyan tudott aranyat csinálni, mégpedig ami aranyat ő készített, az egyszerre vert pénz és filigrános ékszer alakban állt elő; és Eminah azt igen jeles dolognak találta, hogy ha már egyszer ama különös szellemek a semmiből aranyat képesek alkotni, egy füst alatt karpereceket és nyakláncokat is készíthetnek abból, s nem kerül nekik több fáradságukba.
…
Többször könyörge már Alinak, hogy vigye őt is magával, midőn a vörös toronyba megy, de a basa mindig úgy elijesztgeté, hogy azon szellemek milyen kegyetlenek az idegenhez, és az asszonyokat rögtön széttépik, miszerint Eminahnak mindig le kelle tenni kívánatáról.
De amit egy asszony feltesz magában, hogy meg kell lenni, ültethetsz arra hétfejű sárkányt, mégis megmozdítja, s ha a félelem hatalma nagy, sokkal nagyobb a tudnivágyásé.
Egy este egész a rézajtóig kísérte Alit Eminah, s midőn az belépett rajta, észrevétlenül egy kövecset ejtett az ajtó és küszöb közé. Ilyenformán nem csukódván be egészen az ajtó, a zár nyelve mind a két kulcsfordulásra visszapattant, s míg Ali azt hitte, hogy bezárta maga után az ajtót, valóban nyitva maradt az.
Eminah csak azt várta, hogy férje léptei elhangozzanak, azután csendesen felnyitá az ajtót, elébb csak annyira, hogy beláthasson rajta, azután, hogy fejét bedughassa, s miután nem látott semmit, ami visszaijesztené, belépett, és minden lépésnél óvatosan tekintgete széjjel, ha nem jelen-e meg előtte véletlenül valamelyike a haragos szellemeknek?
Elébb egy hosszú folyosón ment végig, ott egy csigalépcső következett, mely oly sötét volt, hogy csak tapogatózva haladhatott rajta.
Valami veszedelmes kíváncsiság nem engedte e sötétségtől visszarettenni, felment a lépcsőn, s nemsokára egy nagy gömbölyű teremben találta magát, melyben egy homályosan égő függőlámpa terjeszte világot.
E terem falai körül márványpadok, vízcsebrek, tölcsérek és csodálatos alakú mindenféle műszerek, vasból, bőrből és fából voltak helyezve, miknek a félhomályban mind oly megfoghatatlan különös alakja volt.
Ezek bizonyára azon eszközök, mikkel Ali aranyat szokott csinálni, gondolá magában Eminah, s éppen egy alkalmas fülkét találva a lépcsők kezdeténél, oda behúzta magát úgy, hogy ő láthatott mindent, de őt nem láthatta senki.
Néhány perc múlva nyíltak az átellenben levő ajtók, s belépett Ali és tizenkét néma eunuch fáklyákkal. A terem egyszerre kivilágosult, az eunuchok letűzték fáklyáikat nagy vasfogókba, egy közülük tüzet szított, s abba különféle műszereket rakott, üstben forralt valami nedvet. Ali ezalatt egy tábori székre ült le, és csendes hangon parancsolgatott.
Most mindjárt meglátjuk, hogy csinálja Ali az aranyat? Most Alinak egy intésére két eunuch kiment egy csapóajtón, s néhány perc múlva lánccsörgés hallatszott, újra felnyíltak a csapóajtók, s belépett rajtuk két öreg, sajátságos alak, hosszú ősz hajakkal, borotvált szakállal és különös öltözetekben, aminőket Eminah sohasem látott.
»Ah, bizonyára ezek lesznek azon szellemek, akik Alinak az aranyat csinálják« – gondolá magában. – »Hanem ugyan meg vannak láncolva. Legalább nem lehet tőlük félni.«
S mint valami félelmes nézőjátékot, bámulá rejtekéből a következő eseményeket.
A két agg idegent Alihoz vezették, ki mosolyogva, kezeit dörzsölve állt eléjük, és sokáig nem szólt hozzájuk, csak mosolygott. Végre az idősebbnek nyájasan megveregeté orcáját.
– Nápolyi kalmár, tehát igazán nem tudod, hová vannak aranyaid elrejtve? – szólt hozzá szelíden.
– Uram – szólt ez kétségbeesett alázattal –, mindenemet átadám, amim volt. Bizony koldus vagyok.
– Nápolyi kalmár, hogy mondhatsz ilyet? Emlékezzél csak rá. Hiszen te hindu árukkal rakottan mentél Toulonba, ott mindent eladtál; visszajövet, hogy találkozánk, nekem ezer aranyat akartál átadni, el is vettem. De hol a többi? Hiszen kereskedőkönyveidből tizenkétezer arany derül ki.
– Hamisak azon könyvek, uram – szólt siránk hangon a kalmár –, egyedül hitelem fenntartása végett írtam azokat teli valótlan lajstromokkal.
– Kalmár, kalmár. Te önmagadat rágalmazod. Te el akarod velem hitetni, hogy nem vagy becsületes ember. Azt én nem engedem, kalmár. Megbocsátasz, ha emlékezeted egy kissé felelevenítem.
Azzal inte az eunuchoknak, s azok levetkeztetve a kalmárt, a kínpadra vonták, és kínozták két álló óra hosszant.
Irtózat volna elmondani, miket tettek vele. …
Alinak ez kitanult tudománya lehetett. Ő maga rendezé, miket kell fokozatosan alkalmazni; a hüvelykszorítókat, a spanyolcsizmát, a forró olajat, a víztöltést, végre az utolsó kínszert vették elő. A kalmárt nyers bivalybőrbe tekerték, s odafektették az égő tűz mellé.
Amint a tűz által kezdett összezsugorodni a nyers bőr, s lassankint szorítá össze a kínzott tagjait, a gyötrelem tetőpontján kivallá az ember, hogy kincsei hajója alatt egy láncra kötött vasládában vannak rejtve.
Ekkor megszabadíták a kínzó bőrtől; összetörve, tajtékzó ajakkal, vérző testtel, kificamodott tagokkal omlott le a hideg márványra.
– Látod, édesem – szólt hozzá Ali nyájasan –, ettől a fáradságtól megkímélhettél volna engemet is, magadat is.
Azzal inte az eunuchoknak, hogy vigyék félre a kalmárt.
Így készít Ali aranyat.”

Jókai Mór: Janicsárok végnapjai, Budapest, Arcanum, 2001. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„A kutya hatalmas állat a világon. Különösen Magyarországon.
Kivált mikor már a bőre le van fejtve. Ez a kutyabőr még holta után is eleven. Mit mondok: eleven? Halhatatlan!
Ilyen elenyészhetetlen kutyabőr birtokában volt nemes Pugonyi Están uram – Kecskeméten.
Az ilyen kutyabőr másutt is a magyar hazában a különösségek közé tartozik. Először is: a tulajdonosának választói jogot ád (a 48-iki törvények értelmében), másodszor pedig – másodszor? Majd az ördög töri rajta a fejét, hogy mit ád neki még másodszor is!
…
A karácsonyi szent ünnep közeledett. Liba Kis Jánosné asszonyom udvarán rettenetes lármát csaptak a ludak, akik Albion kedvéért feláldoztattak.
Ekkor történt meg Pugonyi Están uramon, hogy ő saját becses személyében átlátogatott Liba Kis Jánosné asszonyom házához.
A polgártársnő épen nagy dologban volt.
Az ambitust végigülték a koppasztáshoz értő asszonyságok; ő maga osztályozta a tollakat, külön a begyepelyhét, meg a goromba tollat. A toll is nagy rubrikát képezett a gazdaságban. Csupa pehely volt minden ruhája tőle. Nem is eresztette be a nemes urat még a folyosóra sem, csak ott az utcaajtóban állt meg vele diskurálni. Divat az Kecskeméten: az utcaajtóban fogadás.
– Jaj, kedves édes szomszéd uram, de rossz időben kegyeskedett becses látogatásával megtisztelni. Csupa toll az egész házam. Ezt egy nap alatt el kell végezni. Hajnalban indulok Londonba a ludakkal.
– Nem is azért jöttem én át, – mondá Están úr – hogy a szomszédasszonyt dicső műveletében feltartóztassam, hanem éppen azért, mert tudom, hogy holnap útra fog kelni. Hát csak arra akartam barátságosan figyelmeztetni, hogy ha elutazik Londonba, ezúttal vigye magával a Katica leányát is; az is hadd lássa meg Albion fővárosát.
– Jajh, nem lehet annak itt hagyni a házat, édes szomszéduram. Most kelnek javában a kis libák. Ha nincs, aki rájuk ügyeljen, fele a tojáshéjba fullad. Ezt nem lehet cselédre hagyni; ezt csak a Katica érti. Aztán folyvást vigyázni rá, hogy a macska el ne kapja a kis libát.
Erre a szóra méregbe jött Pugonyi Están uram.
– De most nem arról van szó, hogy az én macskám kapja el a szomszédasszony libáját, hanem, hogy a szomszédasszony libája ragadja el az én macskámat.
– Nem értem, nem értem. Ez nekem görögül van.
– Hát hogy a karácsonyi ünnepek következvén, az én fiam áperte deklarálta, hogy ő nem megy légációba. Pedig Szlavoniába mehetne; mert az olyan messze van, hogy egy diák se eligálja magának.
– Hát papnak neveli a fiát, szomszéduram?
– Neveli ám az ördög papnak a fiát! Az enyim juriszperitusz lesz.
– Hát akkor minek menne legációba prédikálni?
– Azért, hogy ott a dáciából összekereshet annyit, amennyiből itthon kifizetheti a didaktrumot.
– Hát én nem tudom, mi az a diktrum-daktrum, hanem mondok én egy igaz magyar szót a nemzetes úrnak, ha meg nem haragítanám vele.
– Hallgatom.
– Hát azt mondom én, hogy »nem eszünk annak a kutyának a fogtából, akit bottal kell hajtania nyúl után«. Mit kínozza a nemzetes úr azt a szegény Palkó diákot azzal a sok veszekedett Hübnerrel, ha neki magának nincs kedve a prókátorsághoz? Miért nem adja be a vincellér-képezdébe, amihez esze is van, kedve is van, jó keze is van. Hiszen prókátor annyi van már a világon, hogy minden perre kettő is jut; de a jó vincellért úgy keresik, mint ahogyan a három királyok a Messiást. Aztán magának a nemzetes uramnak is van a Falfáján egy nagy darab homokbuckása; ha azt a Pál úrfi megregáloztatná, beültetné jófajta szőlővel, négy esztendő múlva, mikor a vincellér-iskolát elvégezte s az önkéntes esztendőt leszolgálta, egy olyan kapitális birtokot venne át benne, hogy nem cserélne jövedelmet senki fiskálisával.
Están úr csak a fejét bólogatta folyvást ez ékesszólás alatt.
– Tökéletesen az én fiamnak a programja, amit most szomszédasszony elukubrált. Ő is éppen ezt a kurrikulum vitaet proponálta nekem, míg jól el nem tángáltam. Látszik, hogy innen ered a szuggesztió.
– Én ugyan soha egy szót nem váltottam az úrfival.
– Maga nem, hanem a leánya.
– A’ bizony meglehet.
– De hát az a hiba, hogy az ilyesmi meglehet.
– Nem értem, hogy mi hiba volna benne? Hogy a fiatalok egymással beszélgetnek, nyájaskodnak? Mink is úgy tettünk, mikor ifjak voltunk. Nekem is volt egy diákom leánykoromban, aki nekem könyveket hordott olvasni; én meg pogácsával, túrós lepénnyel, gomolyával traktáltam; de biz abból semmi hiba nem lett. Engem sem strázsált az anyám, mégis becsületes maradtam. Jaj már annak a leánynak, akit az anyjának kell őrizni! A kecskeméti leánynak hétköznap is annyi esze van, mint vasárnap, sátoros ünnepen meg még egy kukoricával több. Én bizony szintén nem hajdúskodom a leányom mögött.
– Úgy volt az régen, szomszédasszony, de most más világ van. Bolond idők járnak. Nem nyithatok fel egy vasárnapi újságot, hogy azt ne olvassam belőle, hogy egy diákgyerek, egy gimnazista összegabalyodott egy gyerekleánnyal s minthogy céljukat el nem érhették, vettek egy revolvert, piff-paff, agyonlőtték magukat.
– No, már én csak nem hagynám, hogy a leányom ilyen gyerekség miatt agyonlője magát.
– Hát mit csinálna a szomszédasszony?
– Azt mondanám neki: azért bizony meg ne gyilkoljátok egymást. Ha te is ilyen korán be akarod kötni a fejedet, a legény is alig várja, hogy a torkán akadjon az Ádám csutája, hát Isten neki: menjetek a paphoz, aztán húzzátok az igát!
Están úr felfújta a pofáját s nagyot sodort a bajuszán.
– De kettőn áll ám a vásár. Nem adják azt olyan szimpliciter, mint a hízott libát. Az én fiam nemes ember.
– Már, édes Pugonyi Están uram, én nem tudom, hogy mi a különbség a nemes ember meg a pógár ember között: mert mind a kettőnek keresztbe áll a szája az orra alatt; hanem azt tudom, hogy mi különbség van a kenyér és kenyér között.
A szolgálók éppen akkor hozták haza a péktől a kisült kenyereket. A Liba Kis Jánosné asszonyom kenyere majd kiugrott a szakajtó-kosárból, csak úgy ragyogott a barnapiros háta; a szép sárga gyürkéje kétfelé dudorodva, valósággal nevetett az emberre; a Pugonyi Están uramé meg fekete volt mint az utcasár, lapos, keletlen; s ahol egy oldalán kicsorbult a záklyás tészta, annak a szederjes színe elárulta, hogy csupa csermelyés lisztből van sütve ez a pikhercs.
– No hát tessék, nemzetes uram, mondja meg, hogy a kettőnké közül melyik a nemes kenyér, melyik a pugris kenyér.” 

Jókai Mór: A háromszínű kandúr. In: Uő: Elbeszélések, Budapest, Arcanum, 2001. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Szolnok és Cibakháza között van egy rév. Egy kötél átkötve a Tiszán, melynél fogva annak egyik partjától a másikig egyszerű mesterséggel húzzák-vonják az idomtalan kompot. E komp éppen a túlsó parton volt, valaki a császáriak engedelmével ment át rajta, kiknek egy őrszeme tartá ez átjárást felvigyázat alatt.
A várt napot megelőző estén egy vén huszár érkezett e révhez a Tiszántúlról egy másik fiatalabb huszárközlegénnyel, kivel szünet-szüntelen zsörtölődött.
– Látja kend azt a kompot? – rivallt a legényre, midőn a parthoz érve megsejté az átjárást.
– Látom, káplár uram.
– Akár látja kend, akár nem, azon át kell menni.
– Jól van, káplár uram.
– Ne rezonírozzon kend! kend még járatlan a hadi regulákban, ha egyszer az az ordé, hogy át kell menni, akkor át kell menni, ha ezer tüzes ördög volna is odaát.
S azzal bezörgetett a révész fabódéja ajtaján.
– Gyere ki, hej!
Odabenn valami morgó, dörmögő hang szólalt meg rá:
– »Gyere-é?« Majd még »hallja kend« is lesz.
– Ne rezonérozz, öcsém, hanem bújj ki, mert úgy felrúgom a deszkarezidenciádat, hogy az ég alatt maradsz.
A révész előjött. Vén, szürke ember volt.
– Régen híttak engemet »öcsémnek«, katona uram.
– Hány esztendős vagy?
– Biz ötvenkilenc én.
– Tacskó! Én hatvanöt vagyok. Indulj! Előre!
Sajátságos, hogy a vén huszár, még az ősz parasztot egész lenézőleg per te s tu szólongatta, a fiatal rekrutát megbecsülé és halljakendezte.”

Jókai Mór: A két menyasszony. In: Uő: Forradalmi és csataképek, Budapest, Arcanum, 2001. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Edvard könnyű vérű fiú volt, a ki szemközt tudott menni az örömnek s ki tudott térni a bánat útjából. Testvéreinek sorsa intő példa volt előtte, hogy az asszonyszív veszélyes árucikk, nem lehet eléggé vigyázni a megválasztásában. Edvardnak volt egy kis vadászlaka, annak az eresze alatt lakott egy vándor fecskepár. Minden tavasszal elhagyták a fészket, s minden ősszel visszatértek belé  olyan szelidek voltak: reggelenkint, esténkint órahosszat elcsevegtek Edvard ablaka alatt , nem is féltek tőle semmit, berepkedtek nyitva hagyott ablakán, s ha aludt odaültek kerevetére, s nesztelen röpködésükkel minden alkalmatlan legyet és szúnyogot elriasztottak onnan; mikor pedig fiaikat kiköltötték, mielőtt szabad szárnyra bocsátották volna, odavitték bemutatni Edvard elé, sorba ültetve őket az ablak pálcáin, úgy búcsúztak el tőle, úgy keltek a távol európai útra. Edvard akárhányszor megfogta egyiket közülök, az mindig a nőstény volt; a hím soha nem engedte magát elfogni, hanem az anyamadárka olyan nyugodtan elült Edvard tenyerén, hogy szinte mondani kellett neki: repülj már innen. Tudta jól, hogy a kis fecskék anyját nem bánthatja senki. Mikor ismét tavaszi útra készültek a fecskék, Edvard megfogta az anyafecskét s talizmán gyűrűjébe belül késhegyével e szókat karcolva: »Kalkutta, Nehring Edvard«, a kis madárka nyakára fűzé azt; nem akadályozta ez azt a repülésben.
A kis gyászmadárkák eltűntek a messzeségben, elvitték Edvard gyűrűjét, ki tudná, hogy hová? Őszre visszajöttek ismét. A kis anyafecske alig várta, hogy Edvard kinyissa ablakát, úgy sietett eléje repülni, leszállni asztalán álló gyertyatartójára, átadni az izenetet messze idegen világból.
Edvard meglepve látta, hogy a madár nyakán ki van cserélve a gyűrű, vékonyabb karikagyűrű van ráfűzve; a kis engedelmes posta leengedte azt onnan venni, s azzal Edvard karszékébe rebbent, mintha ő is akarná látni, mi van abba írva. »Szeged, Váry Emma«.
A kis fecske elkezdett fütyülni, fecsegni, alig szakadt vége beszédének; bizonyosan arról beszélt Edvardnak, hogy az milyen szép ország, a honnan ő ezt a gyűrűt hozta, milyen leány, milyen szép, szelid és jó az, a ki e gyűrűt rábizta, hogy védte pajkos gyerekektől a kis fecskék sárkastélyát; milyen szépen tud rájuk nézni. Óh a madárkák olyan jól ismerik az emberek szeméből, kinek van jó szíve? ki szelid? ki tud szeretni?
Edvard hallgatta a fecskét, a míg csak annak kedve volt beszélni.
… Egy reggel ötlovas hintó áll meg Váry Tamás uram háza előtt, olajszínű kocsis elől, szerecsen inas hátul; belőle bársony öltözetű, selyemcsipkés úr száll ki, háromszögletű kalap a kezében, egyenes kard az oldalán s benyit egyenesen a pitvarba. Még a kutya sem merte megugatni. Ott a bámuló család előtt csókolni való rossz magyarsággal, vegyítve közé németet, diákot és angolt, elmondá, hogy ő Nehring Edvard; gazdag kereskedő fia Kalkuttából, ki ez előtt több hóval jegygyűrűjét elküldé hazájából csodálatos úton-módon. Jegygyűrűje helyére talált, mert ugyanazon úton másikat kapott helyette. A gyűrűváltás tehát valósággal végbement már s ő most csak azért jött, hogy »jegyesét« hazavigye.
Haza is vitte, a min senki sem kételkedik.
És Edvard olyan boldog ember lett, a milyen csak lehet halandó itt a felhők alatt.”

Jókai Mór: Három gyűrű. In: Jókai Mór Decameronja. Száz novella, Pest, Heckenast, 1858–1860. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Mindnyájan látták Kárpáthy Jánost hanyatt dűlni karszékében, azt megütötte a guta; ha rögtön meg nem halt is, de bizonyosan elvész bele, s voltak többen, kik a barátságos részvét önkényt támadó ösztönével unszolák a nagyra becsült ifjút, hogy rögtön, még azon éjjel siessen átutazni Kárpátfalvára, lefoglalni, lepecsételni a holmikat, nehogy valaki félretakaríthasson belőlök; azonban Béla úrfi már egyszer járt úgy, hogy elsietett tudósítások miatt útja végéről kellett visszafordulnia, s jónak találta ezúttal biztosabb híreket várni be, s csak a temetés hírére jelenni meg. Másnap reggel csakugyan meg is érkezék az esperes úr – ki azért maradt legutoljára Kárpátfalván, hogy megtudja, vajon aláírta-e Jancsi úr a kollégiumot érdeklő kodicillust –, s ez azon szomorú hírt hozá, hogy biz az öregúr, ámbátor még ki nem adá lelkét, de az utolsó halálküzdelmek között van, úgyhogy már egy okos szót sem lehet vele szólni. Értette alatta azt, hogy nem lehet vele aláíratni a kodicillust.
Követték még aznap az esperes urat több főtisztviselői a Kárpáthy-család uradalmainak, kik siettek magukat megismertetni őexcellenciájával, az örökös úrral, leendő patrónusukkal.
Ezek még bővebb részleteket is tudtak a haldokló testi állapota felől. Egy falusi borbély eret vágott rajta, minek következtében kissé magához tért; azután orvosért akartak küldeni, de azzal fenyegetődzött, hogy azt agyonlövi, csak hagyják nála a borbélyt, ahhoz több bizalma van, mert az nem meri megölni. Semmi gyógyszert sem akar használni, és senkit sem akar látni, csupán Kiss Miskának van hozzá bejárása. Azonban aligha fogja már holnap reggelnél tovább vihetni.
Abellino jó előjelenségnek vevé a tiszttartók megjelenését, ez arra mutatott, hogy benne már leendő urokat tisztelik meg hódolataikkal. Másnap ismét egész seregszámra jöttek Kutyfalvi udvarára az ispánok, kasznárok, írnokok, birkások, árendások s más efféle apróbb emberek, magukat Abellino úri kegyeibe felkoldulni. Valójában a régi gazdának meg voltak számlálva pillanatai. Senki sem merte neki ígérni a holnapi napot.
Harmadnap még a hajdúk és kulcsárok is átvándoroltak Abellinóhoz; már ekkor boszontani kezdé a sok hálálkodás; ezekkel nagy kurtán beszélt, s megértve tőlök, hogy ezentúl ő fogja a földi gondviselés dolgait végezni közöttük, mert már nagybátyja az utolsó lélegzetet nyögi; egyszerre kiadá parancsban, hogy ő a Kárpáthy-uradalmak tiszti személyzete közt gyökeres reformokat kíván létrehozni, melyek közül legelső is az, hogy minden férfirenden levő hivatalnok tartozik a bajuszát mint dísztelen kinövést, menten kiirtani!
…
Negyednap nem maradt a halál révén álló Kárpáthy János mellett annyi jó barát, hivatalnok, cseléd és bohócbul más, mint Kiss Miska, az egykori pünkösdi király, Varga uram, a jószágigazgató, Palkó, a vén hajdú és Vidra, a cigány.
…
Mindazon vendégek, jó barátok, alattvalók, kik János fővétele napján együtt imádkoztak a templomban, együtt ittak az asztalnál Jancsi úrral, most együtt mulattak Abellinóval, s ha három nap összeragadt volna is, mégsem fogytak volna ki azon bohó és nevetséges kalandok meséiből, miket a jámbor öregre tudtak, kinél ez órában nevetségesebb, esztelenebb és balgatagabb ember nem lehetett. Szólta, szidta, rágalmazta a jámbort, aki csak beszélhetett, a teremben az urak, a konyhában a kukták, a tornácon a hajdúk, s aligha volt valaki annyi nép között, kinek eszébe jutott volna, hogy már ha elkövetkezik szomorú halála, lelkéért egy imát bocsásson az égbe.
Ötödnap már nem volt, aki hírt hozzon Kárpáthyról. Talán azóta el is temették a boldogtalant.
Hatodnap aztán egy lovas legény vágtatott be az udvarra, kiben Marcit fogjuk megismerni.
Amint lováról leugrott, meglátta a pukkancsi tiszttartó a tornácból, s nevetve rákiálta:
– No, te is eljöttél, Marci fiam? Te ugyan jól jártál, hogy nem esett egy héttel később a lakodalmad, új földesurad úzusba hozhatná a jus primae noctist. Hát mi újság Kárpátfalván?
Bizonyos temetésre hívja az urakat. Ez volt a legtermészetesebb vélemény.
– Egy levelet hoztam a tiszttartó úrnak! – szólt hidegvérrel Marci; a tiszttartó nagy megbotránykozására meg sem billentve kalapját az erkélyen álló Abellino előtt.
– Hát a kalapod, pimasz? Ki küldi azt a levelet?
Az első kérdésre vállat vonított Marci, a másodikra azt felelte, hogy neki a jószágigazgató adta.
A tiszttartó felszakítá a levelet, s zöld karikát hánytak a szemei, ahogy beletekintett.
Az öreg Kárpáthy János saját kézírása volt az, melyben tudatja a Kutyfalvi-kastélyba gyülekezett tisztviselőivel, hajdúival és cselédjeivel, hogy méltóztatott annyira magához térni, miszerint ágyából felkelhet, és nekik levelet írhat értésökre adván, miszerint nagyon örül, hogy nálánál jobb urat találtak, mármost annál csak maradjanak meg, és őhozzá többet képpel se forduljanak.
A tiszttartó olyan képet csinált, mint akit jól tartottak vadkörtével, s hogy ne csak magát érje ez örvendetes hír, kézről kézre adá a levelet a többi tisztitársaknak is, az ispánoknak, kasznároknak, birkásoknak és írnokoknak, utoljára a hajdúk és cselédek közt is megtevé a veszélyes irat a leverő körutat. Az embereknek hasonló esetekben vajmi nagy vigasztalás egyet sodoríthatni a bajuszán, s ahol van ni! most már se hivatal, se bajusz.”

Jókai Mór: Egy magyar nábob, Budapest, Arcanum, 2001. – Magyar Elektronikus Könyvtár