100 éves a Johnson-Reed Act

2024. november 11. 06:00 - nemzetikonyvtar

Szubjektív konferenciabeszámoló

A Debreceni Egyetem BTK Angol-Amerikai Intézete, az ugyancsak a Debreceni Egyetem kebelén belül működő interdiszciplináris Nemzetközi Migrációkutatási Központ, valamint az American Hungarian Educators Association együttműködésével háromnapos nemzetközi konferenciát szervezett 100 éves a Johnson-Reed Act: kritikai reflexiók az Egyesült Államok bevándorlási kvótáinak globális hatásairól 1924–2024 címmel. A konferencia előadásainak 2024. augusztus 22. és 23. között az Egyetem épülete adott otthont tíz ország felszólalóinak részvételével.

11_11_johnson-reed_act_100_meghivo.jpgA 100 éves a Johnson-Reed Act: kritikai reflexiók az Egyesült Államok bevándorlási kvótáinak globális hatásairól 1924–2024 című konferencia plakátja. A kép forrása: A Debreceni Egyetem honlapja

A „befogadó” országokat az USA és Kanada, a „kibocsátó” országokat kubai, valamint főleg közép-kelet-európai: magyar, lengyel, cseh, szlovák és szlovén előadók képviselték – részben személyesen, részben online. Augusztus 24-ére szakmai kirándulást szerveztek a házigazdák. Az angol munkanyelvű konferencia előadási napjain megfigyelőként vettem részt. Az MNMKK OSZK-t előadóként Nóvé Béla, a Kutatási és Különgyűjteményi Főosztály tudományos munkatársa képviselte.
Az apropót a Johnson-Reed Act bevezetésének centenáriumi évfordulója adta. Ma úgy gondolunk az USA-ra, mint „a népek olvasztótégelyére”, de a XIX-XX. század fordulóján az Egyesült Államok bevándorláspolitikáját még a fehér angolszász túlsúly megőrzésének szándéka jellemezte. Ez a törekvés az 1924-ben elfogadott Johnson-Reed törvénnyel érte el csúcspontját, mellyel az USA tulajdonképpen bezárta kapuit a bevándorlók előtt. Az új törvénnyel ugyanis egy igen szigorú kvótarendszert vezettek be. Alacsony szinten maximálták az egy évben kiadható bevándorlási vízumok számát, és ezt a számot annak alapján osztották el a kibocsátó országok állampolgárai között, hogy az USA 1890-es népszámlálási adatai szerint hányan vallották magukat az illető országból származónak. Ennek a számaránynak 2%-ánál nem kaphattak többen bevándorlási engedélyt egy évben az adott ország kérelmezői közül. A törvénnyel gyakorlatilag a nyugat-európaiak bevándorlását preferálták a dél- és kelet-európai, ill. a latin-amerikai országok állampolgáraival szemben. (Az ázsiaiakat már előbb nemkívánatosnak minősítették.) Az előadók a két nap során számos szempont szerint vizsgálták a bevándorlás jelenségét általában, jellemezték a különböző történelmi körülmények között megvalósuló bevándorlási hullámokat, azok hatásait a befogadó ill. a kibocsátó országokra. Kik voltak különösen szívesen látottak és kik voltak azok, akik akár tíz év múltán még mindig az átmeneti befogadó táborokban vártak bebocsáttatásra? Volt-e példa kivételes elbírálásra? Voltak-e, akik visszajöttek? Ilyen és ehhez hasonló történelmi részletekre is rávilágítottak az előadók. Számomra különösen érdekesek voltak azok az előadások, amelyek górcső alá vették a bevándorlás percepcióját az USA-ban a nyelvhasználatban megmutatkozó jelenségeken keresztül. Megtudtam, hogy a származási ország szerinti kvótákat csak 1965-ben törölték el az USA-ban, mára „amerikai” felmenőkkel csak a lakosság kb. 5%-a rendelkezik.
A szervezők külön kitértek a kibocsátó országok emlékezetpolitikájára a kivándorlással kapcsolatban: kerekasztal-beszélgetést szerveztek a Gdanski Emigrációs Múzeum (Muzeum Emigracji w Gdyni) (2015), az antwerpeni Red Star Line Museum képviselőjének, valamint az MNMKK OSZK képviseletében Nóvé Béla részvételével. (A szlovákiai Kasigarda Emigrációs Múzeum (Múzea vysťahovalectva z územia Slovenska do Severnej Ameriky, Tahýnska) technikai nehézségek miatt nem tudott online bekapcsolódni.) Ez a téma közelebbről érintett, mivel a Mikes Kelemen Program – amellyel csaknem tíz éven keresztül volt módom irányítóként és intézményközi koordinátorként foglalkozni – a kivándorlással kapcsolatos hazai hivatalos emlékezetpolitikának fajsúlyos része. A külföldi kollégák bemutatták intézményüket, amelyek jellemzően egy-egy kikötői raktárépület, mint az óhaza elhagyásának ikonikus helyszíne átalakításával jöttek létre. Változatos programokkal, interaktív kiállításokkal mutatják be a kivándorlási hullámok történelmi körülményeit, és emlékeztetnek azokra az európai honfitársainkra, akik különböző okokból nekivágtak a nagy útnak. Magyarországon a kifejezett szándék és a lezajlott előkészületek ellenére nincs még emigrációs múzeum.
Nóvé Béla emigrációtörténeti munkássága nagyban hozzájárulhatna a még hiányzó intézmény tudományos megalapozásához. Prezentációjában bemutatta a magyarok kivándorlásának hét történelmi hullámát. Sok képpel illusztrált előadása a jelenleg új kiadásra előkészített monográfiáján, a Magyar emigrációtörténeti kézikönyvön alapult. Beszámolt az MNMKK OSZK gyűjteményeiben végzett kutatómunkájáról, melynek alapján elkészítette egy magyar emigrációtörténeti forráskataszter tervét. Végül megemlítette az MNMKK OSZK szakmai közreműködésével lezajlott forrásmentő vállalkozást, a Mikes Kelemen Programot. A Program a tengerentúli magyar diaszpóra kifejezett kérésére jött létre és 2014 és 2023 között zajlott. A kivándorolt magyarok hagyatékának megmentését célozta azokban a családokban, ill. diaszpóraközösségekben, ahol a magyarul már nem olvasó leszármazottak felajánlották azokat a magyar államnak. Mintegy félmillió dokumentum érkezett haza. A nyomtatott kiadványokon kívül különösen értékes kutatási források: irategyüttesek, fotók, kép- és hanganyagok, oral history interjúk kerültek a nemzeti könyvtár, a Magyar Nemzeti Levéltár és még néhány szakgyűjtemény állományába, így hozzáférhetővé váltak a diaszpórakutatás számára.
A hispanológusok is bekapcsolódtak a téma kifejtésébe. Figyelemre méltó vonulata volt az előadásoknak annak vizsgálata, hogy az USA bevándorláspolitikája hogyan befolyásolta a dél-amerikai országok helyzetét. Például Mexikó a Johson-Reed Act bevezetése után lett valamivel népszerűbb bevándorlási célpont, mert sokan remélték, hogy ha nem is kaptak vízumot az USA-ba, a közös határon előbb-utóbb sikerül mégis átjutniuk. Nem alakult ki számosabb magyar közösség Mexikóban, és akik ott telepedtek is le, nem gondoltak vissza jószívvel az óhazára, mivel általában politikai vagy faji üldöztetés elől menekültek oda. A dél-amerikai országok is jellemzően megszorító bevándorlási intézkedéseket vezettek be a XX. század első felében – részben az USA politikájával összefüggésben, részben a globális gazdasági krízis miatt.

11_11_johnson-reed_act_100_varia.jpgBalázs Venkovits, ed.: Stalwart peasants, undesirables, refugees. Central and Eastern European immigration to Canada, [Warsaw] – [Debrecen], Sciendo – Debrecen University Press, 2023. – Törzsgyűjtemény

Az előadások szünetében bemutatkozott a Fulbright Hungary, amely több jelenlévő kutatónak biztosított ösztöndíjat és magát a rendezvényt is támogatta. Továbbá könyvbemutatón vehettünk részt, amely a Debreceni Egyetem BTK Angol-Amerikai Intézet által közreadott folyóiratnak, a Hungarian Journal of English and American Studies (HJEAS) könyvsorozatának két legfrissebb kiadványára – Negotiating age. Aging and ageism in contemporary literature and theatreStalwart peasants, undesirables, refugees. Central and Eastern European immigration to Canada – hívta fel az érdeklődők figyelmét.

Kaposváriné Dányi Éva
(Állománygyarapítási és -nyilvántartási Osztály)

komment

A magyar jelnyelv napja

2024. november 08. 06:00 - nemzetikonyvtar

A 2009. évi CXXV törvény szól a magyar jelnyelvről és annak használatáról. A jelnyelvi törvény célja az esélyegyenlőség megteremtése siket, nagyothalló honfitársainknak az élet minden területén. A 2017-es esztendő óta ünnepeljük november 9-én a magyar jelnyelvet, amely összeköti a siket és nagyothalló közösséget és egyértelműen magyar kultúránk része. Az ünnep felhívja a figyelmet arra a tényre is, hogy a siket és nagyothalló közösségnek ez a nyelv az anyanyelve, amellyel nemcsak egymás közt, de a többségi társadalommal is kapcsolatot tudna teremteni. Természetesen elengedhetetlenül szükséges lenne a jelnyelv ismerete a többségi társadalom számára is. Idegennyelvként is lehet államilag elismert nyelvvizsgát tenni jelnyelvből. A protokolláris események gyakori segítője a jelnyelvi tolmács, a tervek szerint ezen események számát bővíteni szeretnék, ehhez pedig elengedhetetlenül szükséges megfelelő szakemberek képzése.

A magyar jelnyelv

A többségi társadalom gyakorta úgy gondolja, hogy egyetemes nyelvi rendszerről beszélünk. A félreértés onnan ered, hogy a jelnyelvet használók kézmozdulatokkal fejezik ki gondolataikat. A jelnyelv nem mutogatás, hiszen minden kézmozdulat egy magyar nyelvi jelentést tükröz, s ebből következőleg a jelnyelv is a magyar anyanyelvi kultúrához köthető.  Amikor a siketek egymás között beszélgetnek, akkor szájképeket csak nevek esetében használnak. A jelelt magyar a magyar nyelvtant használja jelnyelvi jelekkel.
A magyar jelnyelv a francia jelnyelvcsalád tagja, de az osztrák és német jelnyelvvel is kapcsolatban áll. Összesen hét nyelvjárása létezik. Jelenleg egységes irodalmi jelnyelv nem létezik, kialakítása folyamatban van.

Jelek formája

Az ikonikus jelek közvetlenül utalnak valamilyen formára, mozdulatra, amelyet a jelnyelvet nem ismerők is megérthetnek. A jelek másik csoportjánál nem betűzik le a teljes szót, csak az első betűt jelenítik meg fonomimikával. Egykezes, illetve kétkezes jelek is léteznek, illetve más jelnyelvben használatos jelek is előfordulnak a magyar jelnyelvben.
A jelnyelvi szövegek egyik jellegzetessége, hogy a háttérinformáció bő leírással való megvilágítása utána térnek ki a részletekre, továbbá tartalmaznak szövegösszetartó elemeket, amelyek segítségével korábbi beszélgetésekre lehet utalni.

Magyar siketek és nagyothallok oktatása

1802-ben Cházár András kezdeményezésére megalakult a Váci Magyar Siketnéma Intézet. Alapítványi fenntartással működött, a kezdeti időszakban mintegy 20 hallgatóval 3 oktató foglalkozott, a későbbiek során a tanulók száma növekedett. Az intézmény a két világháború alatt is működött. A jelentős károkat szenvedett épület felújításra szorul. Jelenleg az intézet az alapító Cházár András nevét viseli.

Számos intézmény, alapítvány képviseli siket és nagyothalló honfitársaink érdekeit, esélyegyenlőségét. Az 1907-ben alapított Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége célja a társadalmi beilleszkedés, esélyegyenlőség támogatása, a munkavállalás segítése. A Hallatlan Alapítvány a társadalmi integráció mellett a jelnyelv társadalmi többség körében való megismertetését és oktatását tűzte ki többek között célul.
A jelnyelv oktatásához számtalan tankönyv, ismeretterjesztő anyag áll rendelkezésre.

Szánthó-Rojas Mónika (Retrospektív Könyvfeldolgozó Osztály)

komment

Laborfalvi László Géza erdélyi gyógyszerész – Ex libris gyűjtők, gyűjtemények. 53. rész

2024. november 05. 06:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 119. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat 119. részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Laborfalvi László Gézát és gyűjteményét mutatja be.

Laborfalvi László Géza (1891–1967) erdélyi gyógyszerész Bánffyhunyadon született. Édesapját törvényszéki bíróként többször áthelyezték, ezért gyerekkorában különböző városokban éltek: Kolozsvárott, Kézdivásárhelyen és Csíkszeredán. Ezek közül hosszabb ideig Csíkszeredán telepedtek le, a szülők aztán itt laktak halálukig. László Géza Kolozsváron a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen végezte felsőfokú tanulmányait. Részt vett az első világháborúban mint vegyvédelmi tiszt. 1919-ben szerezte meg a gyógyszerész oklevelét. 1922-ben Marosvásárhelyen dolgozott a Fehér Kereszt gyógyszertárban, majd Brassóban helyezkedett el, itt élt 1967-ben bekövetkezett haláláig. Csíkszeredán nyugszik, a szülőkkel egy sírban.
Lelkes és jó fotográfusként már a világháború idején, az olasz fronton is számos felvételt készített. Kultúraszerető emberként a két világháború között működő erdélyi magyar könyvkiadó, az Erdélyi Szépmíves Céh tagja volt. Ezt igazolja egy nevére szóló könyvjegy is, Kós Károly alkotása. Az ex libris Laborfalvi László Géza, illetve G. László de Laborfalva feliratú változata is ismert, az ábra mindegyiken népviseletbe öltözött pár Erdély címerével.

1_kep-laszlo_geza_de_laborfalva_gr_kos_karoly_91x60_l_425_j2_opti.jpgKós Károly grafikája (1930). Jelzet: Exl.L/425 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

László Géza az 1932-ben megalakuló Magyar Exlibrisgyűjtők és Grafikabarátok Egyesülete (MEGE) tagságába is belépett. Neve olvasható a MEGE 1937. és 1939. évi cserejegyzékein; ezek szerint bélyegeket meg ex libriseket gyűjtött, bélyegekért is cserélt ex libriseket, és viszont. Nagy kisgrafikai gyűjteményt hozott létre, cserelapjai közt Radványi-Román Károly fametszetei, Petry Béla, Sassy Attila, Göllner Miklós, Nemes Irma és Otto Brossek alkotásai szerepeltek.
Saját névre szóló ex librisein részben a gyógyszerészetre utaló jelképek, élet-halál motívumok szerepelnek.
Petry Béla alkotásán mákszáron kehely köré tekeredő kígyó látható mint gyógyszerészeti jelkép.

2_kep-laszlo_geza_gr_petry_bela_l_56_105x39_j_opti_varia.jpgPetry Béla grafikája. Jelzet: Exl.L/56 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A szecessziós grafika mestere, Sassy Attila műve különös atmoszférát, fenyegetettséget sugall. A hatalmassá növesztett tárgyak közt könyvön ülő férfiakt egy koponya felé nyúl, mellette – az alkotásra, írásra utalóan – tintatartó szerepel lúdtollal. A századforduló dekadens életérzése, a mulandósággal való szembenézés fejeződik ki a lapon.

3_kep-laszlo_geza_gr_sassy_attila_l_53_72x100_j_opti.jpgSassy Attila grafikája (1911 körül). Jelzet: Exl.L/53 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Nemes Irma Marosvásárhelyen készült alkotásának üzenetét a fekete-fehér színek kontrasztja teszi hangsúlyosabbá: a kép előterében egy meztelen nőalak megment két fiatalt a Kaszás képében elvonuló haláltól. A fehér szín az életet, a tisztaságot; a fekete a halált, a sötétséget szimbolizálja. Az ábrán itt is megjelenik a gyógyszerészszimbólum.

4_kep-laszlo_geza_gr_nemes_irma_l_50_131x89_j_opti.jpgNemes Irma (1920) grafikája. Jelzet: Exl.L/50 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

László Géza felesége, László Gézáné Kiss Júlia részére is készült gyógyszerészeti könyvjegy „Drága kincs, kölcsön nincs” felirattal, mely Petry Géza alkotása. Ezen Hügieia – Aszklépiosz és Épióné leánya –, az egészség görög istennője áll előttünk előrenyújtott kezében kehellyel, karjára tekeredő kígyóval, lábainál amforákkal. A kígyó a megújuló életerő szimbóluma.

5_kep-laszlo_gezane_kiss_julia_gr_petry_bela_l_55_100x47_j_opti.jpgPetry Béla grafikája. Jelzet: Exl.L/55 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

László Géza gyűjteményét a brassói Emil I. Bologa (1916–2005) orvos vásárolta meg, aki a későbbiekben a Kisgrafika Barátok Körének is tagja lett, és a kollekció darabjait többször kiállította. Az anyagból kisebb mennyiség a család birtokában maradt, mely így rokonság révén Gál Csanád gyűjtő kezébe került.

Irodalom:


Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész; 84. rész; 85. rész; 86. rész; 87. rész; 88. rész; 89. rész; 90. rész; 91. rész; 92. rész; 93. rész; 94. rész; 97. rész; 98. rész; 99. rész; 100. rész; 101. rész; 102. rész; 103. rész; 104. rész; 105. rész; 106. rész; 107. rész; 108. rész; 109. rész; 110. rész; 111. rész; 112. rész; 113. rész; 114. rész; 115. rész; 116. rész; 117. rész; 118. rész

komment

Az egyéniség szerepe a történelemben

2024. november 04. 06:00 - nemzetikonyvtar

Tudományos konferencia Zircen

Zirc számára meghatározó tényező a ciszterci rend évszázados jelenléte. A gazdag történelmi és kulturális örökséggel rendelkező szerzetesközösségre nagy hatást gyakorolt a keresztény humanizmus szemlélete, a lélektani érzékenység, az egyén, a személyiség jelentőségének felismerése. „Isten megismeréséhez önmagad megismerése a lépcsőfok” – vallotta a rendalapító Szent Bernát. Ehhez a hagyományhoz kapcsolódva rendezte meg az MNMKK OSZK Zirci Ciszterci Műemlékkönyvtára és a Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport 2024. szeptember 26‒27-én tudományos konferenciáját, amely a 19. és 20. században élt személyek élettörténetét és személyiségét vizsgálva mutatta be, hogy az egyéni jellemvonások milyen hatással lehettek a történelem alakulására.

1_10_21_az_egyeniseg_szerepe_a_tortenelemben_opti.jpgAz egyéniség szerepe a történelemben című konferencia résztvevői a könyvtár dísztermében, fotó: Bárány Zsófia

A konferenciát házigazdaként Németh Gábor igazgató köszöntötte, majd Lewalt-Jezierski Zoltán, az MNMKK OSZK főigazgatói kabinetjének vezetője nyitotta meg a rendezvényt. A plenáris előadást az ELTE BTK nyugalmazott tanára, Fábri Anna tartotta, aki elsősorban a családi tradíciók jellemformáló erejét világította meg a Teleki grófok 18. és 19. századi történetén keresztül. A politikai és kulturális életben meghatározó szerepet játszó família megkülönböztetett figyelmet fordított az ifjabb generációk oktatására. Az előadás bemutatta, hogy a család tagjai hogyan viszonyultak a pedagógiai kérdésekhez, és megállapította, hogy e téren a leggondosabb Teleki a magyarországi ág megalapítója, III. László volt. Az előadás végül részletesen elemezte Teleki Józsefnek, a Magyar Tudományos Akadémia első elnökének életújtát, és bizonyította: a családi hagyomány fontos szerepet játszott abban, hogy az egyenlőségeszme és az arisztokráciaellenesség korában az aufklérista-konzervatív gróf kiemelkedő jelentőségű (bár napjainkban talán nem kellően méltányolt) életművet volt képes létrehozni.

Bárány Zsófia, az MNMKK OSZK Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport munkatársa Lonovics József csanádi püspök személyiségét vizsgálta, aki 1840–1841-ben diplomáciai tárgyalásokat folytatott Rómában XVI. Gergely pápával a vegyes házasságok intézményéről. Amellett érvelt, hogy az eleve egyenlőtlen felek közötti tárgyalássorozat sikerében komoly szerepet játszott a magyar püspök egyénisége, aki ‒ élve a pápától kapott felhatalmazással ‒ nyíltan feltárta a magyarországi problémákat. Az előadás a kiküldetésről fennmaradt napló, hivatalos és baráti levelezések, valamint egyéb, elsősorban fiatalkori dokumentumok alapján elemezte Lonovics személyiségét, bemutatva, hogy egy főpap is lehet dühös, elkeseredett, meghatódott vagy éppen humoros.
A szintén a sajtótörténeti kutatócsoportot képviselő Dede Franciska egy különleges 19. századi női személyiséget állított reflektorfénybe: Metternich-Sándor Paulina hercegné a nagyhatalmú Clemens von Metternich kancellár unokája és az extravangáns viselkedéséről ismert Sándor Móric gróf, az „ördöglovas” leánya volt. Miután férje (és nagybátya) nagykövet lett, majdnem egy évtizedig reprezentált III. Napóleon francia császár udvarában, később pedig Bécs társasági életének lett különleges alakja, aki számos művészi alkotást inspirált. Az előadás elsősorban személyes forrásokon keresztül világította meg a hercegné személyiségét, illetve a külvilág által róla alkotott ‒ sokszor szélsőségesen polarizált ‒ képeit.
A Veritas Intézet munkatársa, Schwarczwölder Ádám Széll Kálmán portréját rajzolta meg, akit a kortársak nagy többsége rendkívül hiú, viszont szilárd elvi meggyőződésű, konciliáns és kompromisszumkereső, a nyílt konfliktust lehetőleg kerülő, de a magasabb szempontokból soha nem engedő államférfinek ítélt. Az előadás szerint a politikust pontosan ezek a jellemvonásai tették alkalmassá a miniszterelnöki szerepre 1899 elején, amikor Ferenc Józsefnek lojális, de kompromisszumképes jelöltre volt szüksége. Lemondásának körülményei ‒ parlamenti obstrukció és exlex ‒ ugyan nagyon hasonlítottak elődje, a merev és alkudozásra képtelen Bánffy Dezső bukásához, ám az előadó meggyőzően érvelt amellett, hogy az egyes konkrét ügyek miatt kialakuló politikai válsághelyzetek feloldásához igenis más-más politikusi karakterek szükségesek.
Paál Vince, az NMHH Médiatudományi Intézetének munkatársa egy ma már kevésbé ismert, ugyanakkor a saját korában rendkívül befolyásos politikust mutatott be. A német származású evangélikus papfiú, Gratz Gusztáv a nemzetiségi lét, valamint a szerény anyagi körülmények dacára megtalálta a társadalmi felemelkedés útját, már egyetemistaként a Pester Lloyd parlamenti tudósítója lett. A szerény, de ambiciózus fiatal gyorsan közéleti pályára állt, 1906-tól (kisebb megszakításokkal) egészen 1944-ig országgyűlési képviselő volt. 1917-ben az Esterházy-kormányban pénzügyminiszterként, később Teleki Pál első kormányában külügyminiszterként szolgált. A klasszikus liberalizmus elveit vallotta. A létező viszonyok megreformálását sohasem forradalom útján, hanem szerves fejlődés révén képzelte el. Szilárd, de nem doktriner nézetek jellemezték, alapmeggyőződései feladása nélkül igyekezett alkalmazkodni a körülményekhez. Ugyanakkor az a képessége, hogy mások érvrendszerét is magáévá tudta tenni, alkalmassá tette a különböző vélemények közötti közvetítői szerepre.
Csibi Norbert, a Pécsi Tudományegyetem oktatója a pécsi püspöki, majd a kalocsai érseki tisztet betöltő Zichy Gyula gróf portréját rajzolta meg. A főpap emlékezete mára némileg már elhalványult, azonban kortársai nagyra tartották lelkipásztori attitűdje, a katolikus társadalmi megújulás érdekében végzett munkája miatt. Zichy sajnos nem hagyott hátra sem naplót, sem visszaemlékezést, hivatali iratait pedig nagyrészt irodaigazgatója, Mosonyi Dénes fogalmazta, így személyisége elsősorban szocializációs színtereinek feltárásával, valamint személyes levelezésén, részben beszédein keresztül, továbbá a sajtóban megjelent beszámolók, megemlékezések segítségével fejthető fel.

2_10_21_az_egyeniseg_szerepe_a_tortenelemben_opti.jpgAz egyéniség szerepe a történelemben című konferenciakonferencia résztvevői a könyvtár dísztermében. Fotó: Bárány Zsófia

Turbucz Dávid, a HUN–REN BTK Történettudományi Intézet kutatója Horthy Miklós személyiségét elemezte, akinek történelmi megítélése igencsak ellentmondásosan alakult. A kormányzó döntéseire számos tényező volt hatással, az objektív körülmények mellett természetesen saját személyisége is. Egyedi államfői szerepfelfogását jelentős mértékben befolyásolta a személye körül a kezdetektől gondosan épített vezérkultusz, ami idővel komoly személyiségtorzulást okozott. Az előadás szerint Horthy – a komoly túlzásokban bővelkedő – kultusz hatása alá került, és 1944-re maga is elhitte, hogy egyedül ő képes a nemzet megmentésére.
Klestenitz Tibor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és az MNMKK OSZK Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport munkatársa Bangha Béla jezsuita szerzetes pályáját követte nyomon, aki az egyházi tömegsajtó megteremtőjeként, médiaszemélyiségként a Horthy-korszak befolyásos tényezője volt. Megítélése élesen megosztotta a kortársakat: hívei a „sajtóapostolt”, az „új Pázmány Pétert”; ellenfelei viszont a „sötétség lovagját” látták alakjában. Az előadás a kortárs visszaemlékezések, illetve Bangha saját szövegei segítségével idézte meg a szerzetes alakját, akit a nyilvánosság előtt feltétlen magabiztosság jellemzett ugyan, a kulisszák mögött azonban gyakran adott hangot különféle kételyeinek.
Bartha Ákos, a HUN–REN BTK Történettudományi Intézet munkatársa egy rendkívül ellentmondásos személyiséget, Rátz Kálmánt állította reflektorfénybe. 1914 és 1944 közti karrierje során volt orosz hadifogságban Kun Béla barakkparancsnoka, ellenforradalmár különítményesvezér, a Hadilevéltár tudományos munkatársa, russzista geopolitikai szakértő és publicista, illetve kormánypárti, majd nyilas, végül cionistákkal együttműködő „független szocialista” országgyűlési képviselő, végül pedig a svájci emigráció tagja. Az előadás azt vizsgálta, hogy összeférhetetlenség, politikai opportunizmus vagy a körülmények sajátos alakulása tette-e Rátz számára lehetővé ezt a nem mindennapi pályaívet.

3_10_21_az_egyeniseg_szerepe_a_tortenelemben_opti.jpgKerekasztal-beszélgetés Az egyéniség szerepe a történelemben című konferencián. Fotó: Bárány Zsófia

A konferencia előadói másnap kötetlen kerekasztal-beszélgetésen vettek részt, ahol reflektáltak a korábban elhangzott tudományos előadásokra, megvitatták a történeti életrajzírás kapcsán felmerülő kérdéseket, valamint megosztották egymással tapasztalataikat az elméleti megfontolásoktól és a forráskritikai problémáktól kezdve egészen a gyakorlati publikációs lehetőségek áttekintéséig.

Klestenitz Tibor (MNMKK OSZK
Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport)

komment

A hetvenöt éves Színháztörténeti Tár és Keresztury Dezső

2024. október 30. 06:00 - nemzetikonyvtar

Keresztury Dezső születésének 120. évfordulója alkalmából A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Országos Széchényi Könyvtár (MNMKK OSZK) és az Eötvös Collegium 2024. szeptember 5-én rendezte meg a Keresztury 120 konferenciát. Az alábbiakban a Keresztury Dezső, a poeta doctus az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárában című előadásom részletét adom közre.

10_30_keresztury_dezso_a_poeta_doctus_1_opti.jpgA Színháztörténeti Osztály és a Bibliográfiai Osztály Várba költözés előtti, Múzeum utcai helyiségeit jelző tábla. Eredetileg a Nemzeti Színház próbatáblája volt. Fotó: Kis Domokos Dániel – Színháztörténeti és Zeneműtár színháztörténeti gyűjtemény

Mivel Keresztury Dezső hosszabb ideig annak a gyűjteménynek volt a vezetője, mely az idén ünnepli létrejöttének 75. évfordulóját, így a Színháztörténeti Osztály első éveiről is röviden említést teszünk.

10_30_keresztury_dezso_a_poeta_doctus_2_opti.jpgKeresztury Dezső hivatali szobájában, a ma is meglévő íróasztalnál és könyvespolcok előtt, mely garnitúrát stílusosan magától Hóman Bálinttól „örökölte”. Fotó: Katkó István fotóriporter. Jelzet: KA 8144 – Színháztörténeti és Zeneműtár színháztörténeti gyűjtemény

A Színháztörténeti Osztályt – hosszú előkészítés után – csak 1949-ben hozzák létre. Ez az államosítások, így a színházak államosítása miatt is aktuálissá vált, ekkor érkeztek be a színházaktól nagy mennyiségben az anyagok.
A Színháztörténeti Osztály vezetője viszont 1949-ben – később pedig 1952-ben – nem épp az akkori politikai elitből került ki.
A Színháztörténeti Osztály osztályvezetőjének 1949 júniusában Dénes Tibort, a már akkor ismert színháztörténészt, írót, irodalmárt nevezte ki az akkori főigazgató, Varjas Béla, aki 1949 és 1956 között volt az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója.
Az Osztály megszervezése után azonban hamarosan, kényszerűen távoznia kellett, mint utóbb kiderült, elvitték, azaz 1951 második felében koholt vádak alapján letartóztatták és börtönbüntetésre ítélték.

10_30_keresztury_dezso_a_poeta_doctus_3_opti.jpgA Jászai Mari születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás megnyitóján. Balról jobbra: Dubois Sarolta[?], Dénes Tibor, Gobbi Hilda és Varjas Béla, 1950. Jelzet: KB XII. 308 – Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti és Zeneműtár színháztörténeti gyűjtemény

Ezt követően mégis egy szintén konzervatív irodalmár lett a vezető, Keresztury Dezső, a poeta doctus, aki hosszú éveken át vezette, költöztette, fejlesztette és védte meg az Osztályt.
Egy komor kor, az 1950-es évek sajátosságai rányomták bélyegét ennek az osztálynak a működésére is, mégis, ahogy maga az Országos Széchényi Könyvtár, azilumot nyújtott több kiváló kutatónak, s minden nehézség ellenére a gyűjtemény gyorsan fejlődött, és nem egy ma is haszonnal forgatható alapmű is keletkezett. Korábban már Dénes Tibor kezdeményezésére, majd Keresztury közreműködésével több régi, idősebb színházi szakember bevonása is megvalósulhatott. Ezek egyike volt később, Hajdu Algernon László és Jónás Alfréd után a Nemzeti Színház két világháború közti kiváló igazgatójának, Németh Antalnak az alkalmazása.
A Színházi Osztályt először, 1949-ben a Sándor utcáról átkeresztelt Bródy Sándor utcában, a volt Törley palotában helyezték el, majd a Pollack Mihály téren álló Festetics palotában. 1952-ben pedig egy tágasabb helyre, a belvárosban lévő Sas utcába költözött, az 1-es számú bérház II. emeletére, vagyis az akkori nevén a Guszev utcába, melyet 1951-ben egy nem létező, 1849-ben a magyar szabadságharccal szimpatizáló szerencsétlen orosz tisztről, akit valójában Illés Béla talált ki – Guszev kapitányról – neveztek el. Ezt még egy emléktábla is megörökítette.

10_30_keresztury_dezso_a_poeta_doctus_4_opti.jpgA Színháztörténeti Osztály a Guszev utcában. Jelzet: KB 1953/4806 – Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti és Zeneműtár színháztörténeti gyűjtemény

Később pedig a Színháztörténeti Osztály / Tár a Múzeum utca 3. számú házban működött. Innen költözött később a mai helyére, a Budavári Palotába.
Tehát 1952 januárjától Keresztury Dezső lett a Színháztörténeti Osztály vezetője. Az akkori állapotokat az Osztály szíve-lelke, egyik első munkatársa, később vezetője, Berczeliné Monori Erzsébet így foglalta össze:

„A Guszev utcai tágasabb helyen történt elrendeződés után következő feladat az osztály gyűjtőkörének, munkájának, feladatainak, a nemzeti könyvtár egészébe való szerves beilleszkedésének pontos megfogalmazása volt. Ekkor tisztázódott a könyvtár többi osztályaihoz való viszonya is.”

Pukánszkyné Kádár Jolán – Berczeliné Monori Erzsébet: Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, 1965–1966, Budapest, OSZK, 1967, 236. – Elektronikus Periodika Archívum

Az ehhez fűzött lábjegyzet szerint:

„Az osztályok közötti profilírozás kérdését az 1952. február 23-i osztályvezetői értekezlet döntötte el.”

Pukánszkyné Kádár Jolán – Berczeliné Monori Erzsébet: Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára. [83. lábjegyzet]. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, 1965–1966, Budapest, OSZK, 1967, 245. – Elektronikus Periodika Archívum

Egy jóval korábbi összegzés szerint pedig:

„A Színháztörténeti osztály, mely évekig tartó előkészületek után csak 1949-ben jött létre, ma már gazdag anyagával és dolgozóinak jó szakmai felkészültségével komoly segítséget jelent a színház-, film- és tánctörténeti kutatóknak; de nem kevésbé jelentős az a segítség sem, melyet a ma gyakorlati színházi embereinek: dramaturgoknak, rendezőknek nyújt; nem egy színházi rendezés és nem egy forgatókönyv születésénél ott bábáskod­tak, a tár gazdag anyagával segítséget adva, munkatársaink (Fáklyaláng, Erkel film stb.).”

V. Waldapfel Eszter: Az Országos Széchényi Könyvtár a felszabadulás óta. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, 1957, Budapest, OSZK, 1858, 37. – Elektronikus Periodika Archívum

Kereszturyra és munkatársaira hárult a Guszev utcába való átköltözés nehéz feladata is 1952 második felében.

10_30_keresztury_dezso_a_poeta_doctus_5_opti.jpgA Színháztörténeti Osztály a Guszev utcában. 1953. Jelzet: KA 2021/27/1 – Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti és Zeneműtár színháztörténeti gyűjtemény

Majd 1954 januárjában egy feljegyzésben is összegezi az Osztály nehézségeit: helyhiány, raktározási és szerzeményezési nehézségek.

„Az osztály nem folytathat tervszerű szerzeményezési politikát, mert erre nincs pénze. […] Ílymódon rendkívül fontos színháztörténeti emlékek mennek veszendőbe a kallódnak el öreg, sorban elhaló színészek s özvegyek kezén.”

1954. január 14. Keresztury Dezső: Feljegyzés az O. SZ. K. Színháztörténeti Osztálynak nehézségeiről. Irattár, 1954.

Majd ismét szóvá teszi a korábban már elutasított kérést, hogy:

„az illetékes főosztály rendelje el, hogy a Színháztörténeti Osztály minden színházi produkció megtekintésére kapjon jegyeket. A színházi eseményeket ugyanis, mint a filmélet eseményeit, szakmai értekezletken szoktuk megbeszélni.”

1954. január 14. Keresztury Dezső: Feljegyzés az O. SZ. K. Színháztörténeti Osztálynak nehézségeiről. Irattár, 1954.

Végül egy fontos, azóta is többször felmerülő kérdést vet föl Keresztury, vagyis a külső munkatársak bevonását:

„Van a színházi életnek néhány érdemes, megöregedett, de munkaképes és a színháztörténet iránt érdeklődő régi munkatársa. Ezek közül többet igen értékesen be tudnánk vonni munkánkba. Az O. Sz. K. költségvetése ezeknek a külön munkáknak díjazását nem teszi lehetővé. Igen nagy segítségünkre lenne, ha ilyen munkák – emlékek összegyűjtése, feljegyzése, színháztörténeti adatgyűjtés, színházi irattárak rendezése stb. – díjazására valamilyen fedezetet kaphatnánk.”

1954. január 14. Keresztury Dezső: Feljegyzés az O. SZ. K. Színháztörténeti Osztálynak nehézségeiről. Irattár, 1954.

A Keresztury részvételével készült nagyszabású rendezvények közül kimagaslik az Országos Széchényi Könyvtár fennállásának százötven éves jubileuma alkalmából megnyílt első általános jelentőségű és a maga nemében úttörő magyar könyv- és könyvtártörténeti kiállítás Mátyás király könyvtárától a 3000-ik népkönyvtárig címmel. Ezt követte a Jókai-kiállítás, az író halálának 50. évfordulója alkalmából, 1954-ben.
A Színháztörténeti Osztály 1955. június végén a Shakespeare Szentivánéji álom bemutatójának 360. évfordulója alkalmából is kamarakiállítást rendezett. Mivel Arany János legjobban dédelgetett fordítása volt ez, nem csoda, hogy az Arany-kutató Kereszturynak is kedves témája volt. Az egyik tárlóról készült fénykép is fennmaradt, hátoldalán Keresztury Dezső kézírásával.

Keresztury Dezső, sok más, irodalomszervezői, irodalomtörténeti és filológiai munkája mellett mint Madách darabjainak átdolgozója is jeleskedett. Nevéhez fűződik a Mózes, majd a Csák végnapjai átdolgozása, mai színpadra alkalmazása, s megszületett egy önálló drámája Zrínyiről, a költő és hadvezérről, ez volt a Nehéz méltóság

10_30_keresztury_dezso_a_poeta_doctus_8_opti.jpgKeresztury Dezső: Nehéz méltóság. Történelmi dráma. Ősbemutató: Gyulai Várszínház, 1976. július 2. – Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti és Zeneműtár színháztörténeti gyűjtemény, színlapgyűjtemény.

Az általa átélt nehéz időkre emlékezve hangzik el a poeta doctus hálafohásza is:

„Sokszor éreztem: vége van,
   megölnek, elvesztem magam,
      s mindig túléltem;
sokszor éreztem: eltűnök,
   s a nap mindújra kisütött,
      valaki lenyúlt értem;
mindig úr lett a vadakon
   valami nagyobb hatalom,
      s elfértem tenyerében.”

Keresztury Dezső: Valaki tenyerében. 4. versszak. In: Valaki tenyerén. Keresztury Dezső istenes versei, [vál. Monostory Klára], [Budapest], Magyar Bibliofil Társsaság, [1994]. – Törzsgyűjtemény

Kis Domokos Dániel
(Színháztörténeti és Zeneműtár,
színháztörténeti gyűjtemény)

Szakirodalom:

komment

Heritage Preservation for a Sustainable Future

2024. október 29. 06:00 - nemzetikonyvtar

Nemzetközi konferencia a kulturális örökség megőrzéséről az örmény nemzeti könyvtár szervezésében

1_olvasoterem_opti.jpgAz Örmény Nemzeti Könyvtár olvasóterme

Második alkalommal rendezte meg az Örmény Nemzeti Könyvtár a Heritage Preservation for a Sustainable Future című konferenciát az önálló államiságuk elnyerésének 105. évfordulója alkalmából. A konferencia kitűzött célja volt, hogy rávilágítson a kulturális örökség megőrzésének kulcsfontosságú szerepére a fenntartható fejlődés előmozdításában és Örményország jövőjének gazdagításában.
A konferenciát október 3. és 5. között rendezték az Örmény Nemzeti Könyvtár lenyűgöző épületegyüttesében, Jerevánban. A különleges épületben – melynek eredeti magépületét az elismert építész, Alexander Tamanyan tervezte 1939-ben – a világ húsz országának és hatvannégy kulturális szervezetének mintegy száz szakembere vett részt az eseményen. A konferencia összesen tizenkét szekcióban adott lehetőséget az előadások megtartására a kulturális örökség megőrzése és népszerűsítése, a digitális tartalmak menedzsmentje, a dokumentumok restaurálása, az olvasás népszerűsítése és a bibliográfia hívószavaihoz igazítva a prezentációkat. A konferencia hivatalos nyelve az örmény mellett az orosz és az angol volt, így minden elhangzó előadás megértését szinkrontolmács biztosította ezeken a nyelveken.

2_franges_krisztina_opti.jpgFranges Krisztina, az MNM KK OSZK előadója, a konferencia hivatalos plakátja előtt

Az Országos Széchényi Könyvtárat és az Örmény Nemzeti Könyvtárat hagyományosan erős kapcsolat jellemzi. Az OSZK 2015-ben az örmény szakemberek támogatásával rendezett kiállítást az örmény népet ért első világháború utáni tragikus események bemutatására. Ezt követően pedig kétoldalú együttműködési megállapodás született, melyben a két nemzeti könyvtár vállalta, hogy a digitalizáláshoz kapcsolódó szakértelmet megosztják, pályázati projektekben együttműködnek, kiadványokat cserélnek, és mindkét könyvtár kiemelt figyelmet fordít a releváns bibliográfiai adatbázisok közös karbantartására.
A jó kapcsolatokra való tekintettel nem meglepő, hogy az MNMKK OSZK részéről öt kolléga – név szerint Franges Krisztina, Kalcsó Gyula, Papp Viktor, Perger Péter és Rényi Mátyás – vett részt a konferencián előadóként, amivel az orosz delegáció után a második legnagyobb létszámmal volt jelen a konferencián.

3_kalcso_gyula_opti.jpgKalcsó Gyula, a Digitális Bölcsészeti Központ webarchiválási csoportjának vezetője a mesterséges intelligencia OSZK-beli hasznosításáról beszél

Az OSZK-s eladók közül elsőként Kalcsó Gyula előadását hallhatták a résztvevők, online formában a mesterséges intelligencia kihívásaival foglalkozó „Brave New World” című szekcióban. Kalcsó Gyula Integration of Artificial Intelligence into the Services of the National Széchényi Library című előadása nagy érdeklődés kíséretében mutatta be a konferencia résztvevőinek a nemzeti könyvtárnak a mesterséges intelligencia hasznosításban kialakult gyakorlatait és további hasznosítási lehetőségeit.

4_renyi_matyas_opti.jpgRényi Mátyás Attila, a Digitális Megőrzési Osztály vezetője a Mikes Kelemen program által hazakerült dokumentumok digitalizálás útján történő hasznosulásáról beszél

Ezt követően a délutáni „digital content managemenet” szekcióban Rényi Mátyás Attila a digitalizálási kapacitás adta új lehetőségek kiaknázásaként és a nemzeti hagyatékmentés részeként bemutatta a Mikes Kelemen Program tízéves kulturális örökségmentő programját és a több tízezer, diaszpórából hazaadományozott dokumentum digitalizálás útján történő hasznosítását.

5_franges_krisztina.jpgFranges Krisztina, az Állományvédelmi és Restauráló Osztály munkatársa a dobozkészítési technológiáról tart előadást

Franges Krisztina A The Role of Packaging Technology in Library Preservation. A Good Storage Practice in the National Library of Hungary című előadásában a csomagolástechnológia könyvtári állományvédelemben betöltött szerepéről beszélt. Az Országos Széchényi Könyvtár analóg dokumentumgyűjteményének rövid bemutatása után felhívta a figyelmet arra, hogy milyen különböző anyagú és eltérő raktározási igényű tárgyak tartoznak az intézmény állományába. Bemutatta, hogy az Állományvédelmi és Restauráló Osztályhoz tartozó csomagolástechnikai előkészítő és megvalósító állomásunkkal (a „dobozoló géppel”) milyen egyedi tárolókat tudunk készíteni a sajátos formai megjelenésű műtárgyainknak. Számos példával illusztrálta, hogy eddig miket terveztek és készítettek. Kifejtette, hogy a bemutatott lehetőséget miért tartják helyes megoldásnak mind műtárgyvédelmi, mind fenntarthatósági szempontból. Megvilágította, hogy az intézményben működő rendszerükkel szakszerű megoldást találhatnak a könyvtári állományvédelem egyik szegmensének korszerűsítésére.

6_papp_viktor_opti.jpgPapp Viktor, a Történeti Fénykép- és Interjútár kutatója a történeti értékű fotók publikálásának és megőrzésének kihívásairól tart előadást

Papp Viktor előadásában, amely a Challenges of Online Publishing. Digital Preservation of Historical Photographs címet viselte, az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútárának azon gyakorlatait mutatta be, amelyek a fényképek digitális, online tartalomszolgáltatásához kapcsolódnak. Az előadás kiemelte, hogy milyen jellegű fényképeket őriz a Történeti Fénykép- és Interjútár, majd egy konkrét fénykép bemutatásával felhívta a figyelmet arra az összetett munkafolyamatra, amely egy fénykép feldolgozása, digitalizálása, metaadatolása és online szolgáltatása mögött rejtőzik. A Fotótér nevű online tartalomszolgáltatási platform rövid bemutatását követően kiemelte, hogy milyen nagy jelentősége van az Összetett tartalmi kapcsolat nevű funkciónak a feldolgozás során, amely funkció a fényképalbumokban található fényképeket köti össze egymással a digitális térben egy tárgyszó segítségével. A prezentáció hangsúlyozta, hogy minden esetben a felhasználói elvárások mentén kell kialakítani a Fotótér szolgáltatási felületét, és hogy a fényképgyűjtemények sajátosságai miatt nemcsak a magyar, de a nemzetközi érdeklődők kívánalmainak is meg kell felelni a digitális tartalmak szolgáltatása során.

7_perger_peter_opti.jpgPerger Péter, a Régi Nyomtatványok Tárának csoportvezetője Misztótfalusi Kis Miklós örmény betűtípusairól és sorsukról tart előadást

Perger Péter The Armenian Types of Miklós M. Tótfalusi Kis című előadásában a neves betűmetsző és nyomdász 1685-ben Amszterdamban készített örmény betűtípusait és sorsukat mutatta be. Tótfalusi két szövegbetűt (bolorgir), két kurzívot (notrgir) és ezekhez kapcsolódó majuszkulákat metszett, amelyeket Amszterdamban Mattheosz Vanandeci és utódai használtak. A kutatás a korai örmény nyomdászat mind tartalmilag, mind tipográfiailag kiemelkedő időszakának tekinti e műhely működését, amelyben így – a magyar és örmény kultúra különleges találkozásaként – egy hazai mesternek is jelentős szerep jutott. A típusok a 18. század első felében Velencébe kerültek, ahol a San Lazzaro szigeten működő mechitarista kongregáció által kiadott kiadványokban tűnnek fel egészen a 19. század elejéig. Későbbi sorsuk azonban egyelőre homályba vész.
A konferencián elhangzott előadások és az azokat követő eszmecserék összességében rávilágítottak, hogy a digitális átalakulás, a nyílt adatbázisok, a mesterséges intelligencia, a virtuális valóság teremtette új környezetben a kulturális örökség megőrzése és hozzáférhetővé tétele kiemelt feladata jelenkorunk minden kulturális intézményének.

8_csoportkep_opti.jpgAZ MNM KK OSZK delegációja a konferencia záróvacsoráján az örmény nemzeti könyvtár főigazgató asszonyával. Balról: Papp Viktor, Franges Krisztina, Anna Chulyan, Rényi Mátyás Attila, Perger Péter

Franges Krisztina (Állományvédelmi és Restauráló Osztály)
Kalcsó Gyula (Digitális Filológiai és Webarchiválási Osztály)
Papp Viktor (Történeti Fénykép- és Interjútár)
Perger Péter (Régi Nyomtatványok Tára)
Rényi Mátyás Attila (Digitális Megőrzési Osztály)

komment

Az animáció világnapja

2024. október 28. 06:00 - nemzetikonyvtar

„1892-ben október 28-án volt Émile Reynaud Optikai Színházának első nyilvános vetítése Párizsban, a Grévin Múzeumban. Az animáció világnapja megünneplését az ASIFA (International Animated Film Association) kezdeményezte 2002-ben. Ugyanebben az évben Magyarországon a szegedi Grand Café ünnepelte meg először az animációt: Tóth Pál animációs rendező vetítéseket szervezett és tartott. Az ASIFA Hungary 2005-ben alakult, és azóta minden évben számos vetítést szervez az ország különböző városaiban.”

Az animáció világnapja. Ünnepleírás – Jeles napok tartalomszolgáltatás

10_28_az_animacio_vilagnapja_1_opti.jpgPhenakistikop. In: Vasárnapi Ujság, 29. évf. 2. sz. (1882. január 8.), 23. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

„Egy vas- vagy farámára két korong van erősítve. Az egyik fekete és néhány nyílás van rajta, melyeken keresztül lehet nézni. Ez a korong mozdulatlanul van a rámához erősítve. A másik korongra, mint az ábrából látni, több alak van rajzolva. A legfelső alak egy ember, aki egy lábai alatt átcsapott zsinóron ugrik keresztül. A többi alak ugyanezen embert tünteti elő, azon különféle helyzetekben, melyeket az egymás után fölvesz, midőn egy ily zsinór fölött többször átugrál, mint a hogy ezt a gyerekek játékból szokták cselekedni. Ez a második korong, melyen az alakok vannak, a ráma tengelye körül könnyen forog. Csak meg kell ütnünk ujjunkkal a korong szélét egyszer kétszer, s azonnal sebes forgásba jön. S ha azalatt, mialatt ez a korong forog, szemünket a másik fekete korongnak valamelyik nyilása elé helyezzük; úgy, hogy ezen alakok közül egyszerre csak az egyik legyen látható, azt fogjuk észrevenni, hogy az alak nem áll, hanem folytonosan ugrálni látszik a kezében levő zsinór fölött.”

Phenakistikop. In: Vasárnapi Ujság, 29. évf. 2. sz. (1882. január 8.), 23. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

10_28_az_animacio_vilagnapja_2_opti.jpgKarbán József: A trükkfilm őse. In: Magyar Film, 2. évf. 32. sz. (1940. augusztus 10.), 6. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

„A mozgófénykép abban az időben olyan hihetetlenül fantasztikus és csodálatos valami volt, hogy sokan valóban varázslatnak tartották. A filmvetítőgép őse, a »bűvös lámpa« a »laterna magika« is már bámulatba tudta ejteni az embereket, pedig ezek csak mozdulatlan figurákat varázsoltak a fehér lepedőre. Amikor azonban Méliès színházában a mozdulatlan figurák megelevenedtek, az már a csodák csodája, valóságos varázslat volt. És Méliès, aki hivatásos bűvész volt, kétségkívül ámulatba ejtette az embereket ezzel az új csodával.”

Karbán József: A trükkfilm őse. In: Magyar Film, 2. évf. 32. sz. (1940. augusztus 10.), 6. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

10_28_az_animacio_vilagnapja_3_opti_varia.jpgFehérlófia. Magyar népmese Arany László feldolgozása alapján, Jankovics Marcell rajzaival, [Budapest], General Press, [2003]. Címlap – Törzsgyűjtemény

„A művelődésszervező, a szociológus, az andragógus és az informatikus szakma szókincsében egyaránt megjelenik ez a kifejezés, bár a turizmusétól valamelyest eltérően.
Az animációval négy területen találkozunk: 1) filmes animáció, 2) számítástechnikai animáció, illetve személyközi értelemben. 3) szociokulturális animáció és 4) turisztikai animáció.

[...]

A nagy magyar alkotók közé sorolt Nepp József (1934–2017) alkotása a sorozatok közül például az 1968-tól sugárzott Mézga család, a Kérem a következőt! 1974-től, illetve egész estés munkájaként kiemelendő a Macskafogó (1986) és a Macskafogó 2. (2007). Dargay Attila (1927-2009) nevéhez fűződik a Lúdas Matyi (1976), a Vuk (1981), a Szaffi (1984) és az Erdő kapitánya (1987) mint egész estés rajzfilmek, valamint a sorozatok közül a csak két hajszállal dicsekedni tudó Gusztáv (1964–1966), a Pom Pom meséi (1978-tól) és A nagy ho-ho-horgász (1983) is. Jankovics Marcell (1941–2021) fontosabb filmjei között említhető a Gusztáv-sorozat (1965–1975), a János vitéz (1973), a Magyar népmesék (1978–1985), a Fehérlófia (1982).”

Magyar Márton: Animáció a turizmusban. Elmélet és módszertan, [Budapest], [ELTE Eötvös Könyvkiadó – ELTE PPK], 2023, 24, 29. – Törzsgyűjtemény

10_28_az_animacio_vilagnapja_4_opti_varia.jpgPetőfi Sándor: János vitéz. Jankovics Marcell rajzfilmje. Magyar mesék sorozat. Borító, DVD, IPH Kft. é. n.

„Az animáció nyelvét mindenütt megértik, és nekünk, magyaroknak különösen kedves, hiszen szeretik a világban, ha mi szólunk, odafigyelnek ránk és megbecsülnek – immár több mint száz éve.”

Fülöp József: Bevezetés. In: Fülöp József – Kollarik Tamás: Animációs körkép. A magyar animáció oktatási, intézményi, forgalmazási és pályázati lehetőségei, rövid történeti kitekintéssel, [Budapest], [MMA MMKI], 2016, 15. – Törzsgyűjtemény

Nagy Béla (MNKK OSZK
Országos Idegennyelvű Könyvtár, Szolgáltatási Osztály)

Felhasznált irodalom:

komment

Füzéki István Emlékérem 2024

2024. október 25. 06:00 - nemzetikonyvtar

A díjazott: Dr. Mader Béla

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete együttműködő partnereivel, az MNMKK Országos Széchényi Könyvtárral, az MNMKK OSZK Könyvtári Intézettel és a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárával 2024. október 24-én csütörtök délután 14.00 órától ünnepi megemlékezést tartott az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek tiszteletére, melynek keretében koszorúzással emlékeztünk Füzéki István kollégánk emléktáblájánál. Az egybegyűlteket Gerencsér Judit köszöntötte az MKE Elnöksége nevében. A megemlékezés folytatásaként kerül sor a 2024. évi Füzéki István Emlékérem ünnepélyes átadására.

fuzeki-emlekerem_opti_2.jpg

A Füzéki István Emlékérem

„2002-ben alapított emlékérem mindazon könyvtárosok tiszteletére, akik részt vettek az 1956-os forradalomban és szabadságharcban, valamint Füzéki István (1934–1956), a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat könyvtárosa emlékére, aki hősi halált halt az egyetemi nemzetőrség harcosaként.”

A Füzéki István Emlékérem alapító okirat. Részlet – A Magyar Könyvtárosok Egyesületének honlapja

mader_bela_fuzeki_istvan_emlekerem_2024_opti.jpegDr. Mader Béla, Füzéki István Emlékérem 2024-es díjazottja. Fotó: Ujhelyy Attila

A Füzéki István Emlékérem idei díjazottja dr. Mader Béla, akit az MKE Elnöksége méltatott. Az alábbiakban közöljük a laudációt:

„Dr. Mader Béla 1941-ben született Szegeden. Középiskolai tanulmányait a Kecskeméti Piarista Gimnáziumban végezte, ahol kitűnő eredménnyel tette le érettségi vizsgáit. Származása miatt – kitelepített gyermekként nőtt fel Szatymazon – egyetemi tanulmányait csak késve kezdhette el, 1964-ben, és 1970-ben fejezhette csak be könyvtár–magyar szakon, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1978-ban ugyanitt szerezte meg doktori címét, majd 1998-ban a PhD-fokozatot is. Könyvtárosként 1962-től kezdett dolgozni Szegeden az egyetemi könyvtárban.1970-től 1974-ig tájékoztatási csoportvezetőként, 1978-ig osztályvezetőként, 1978-tól 1990-ig pedig igazgatóhelyettesként. Ezt követően 1990-től 1995-ig igazgatóként, 1995-től 2013-ig, nyugdíjba vonulásáig főigazgatóként vezette a szegedi egyetemi könyvtárat (előbb József Attila Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár, majd Szegedi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár). 2011-ben az egyetem rektora bejelentette, hogy Mader Béla előterjesztésére, a szenátus egyhangú határozata értelmében az intézmény neve Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtára.
Dr. Mader Béla nevéhez elválaszthatatlanul kapcsolódik az önálló szegedi egyetemi könyvtár minden igényt kielégítő terveinek kidolgozása és a projekt megvalósításának szervezése, ezzel együtt pedig a hetvennél több kari, intézeti és tanszéki könyvtár egyetlen gyűjteménybe történő integrálása, valamint az egységes feldolgozási és szolgáltatási környezet kialakítása. Az intézmény 2004-es átadásával, a modern kihívásoknak megfelelő könyvtárépülettel és konferencia-központtal nemcsak a több évtizede megvalósítani kívánt új könyvtárépület jött létre, hanem az egyetem egyik legfontosabb tanulmányi és közösségi színtere is, ahogy ezt láthattuk legutóbb az 55. szegedi könyvtáros vándorgyűlésen. A szegedi egyetemi könyvtár mind a hagyományos könyvtári szolgáltatások, mind az elektronikus tartalom- és információszolgáltatások tekintetében az ország egyik legjelentősebb könyvtárává lépett elő. Ez a folyamat nem volt előzmények nélküli, hisz az egyetemi könyvtár az 1970-es évektől a gépi feldolgozás, az 1990-es évek eleje óta a könyvtári automatizálás hazai élenjárója, ami nem valósulhatott volna meg, ha Mader Béla a könyvtárak jövőjét nem a gépesítésben, a hálózatos tudásmegosztásban és kutatástámogatásban látja.
Könyvtárosi és vezetői feladatai mellett Mader Béla aktívan részt vett a könyvtáros generációk képzésében is, amit a Szegedi Tudományegyetem 2008-ban címzetes egyetemi tanári cím adományozásával ismert el. Kutatási területe igen szerteágazó: könyvtár- és irodalomtörténet, magyar sajtótörténet, könyvtári tájékoztató munka, könyvtárszervezés és -menedzsment, könyvtári struktúrák, könyvtári informatika, könyvtárépítés. Egyetemi oktatóként a felvilágosodás és a magyar reformkor irodalmáról, a könyvtártörténet, a sajtótörténet és a könyvtári menedzsment tárgyköreiből tartott kurzusokat. Magyar és angol nyelvű művei, illetve publikációs jegyzéke (könyvek, könyvrészletek, tanulmányok, cikkek, konferencia-előadások, recenziók stb.) a SZTE honlapján olvashatókAz egyetemi feladatok mellett Mader Béla számos országos könyvtártudományi és felsőoktatási szervezetben, intézményben, projektekben töltött be jelentős, kezdeményező szerepet. A Magyar Országos Közös Katalógus (MOKKA) Egyesület elnöke (1997–1998); a Misztótfalusi Kis Miklós Kuratórium elnöke (1997-től); a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) Egyesület elnöke (1999–2009); a Bursa Hungarica Közalapítvány kuratóriumának elnöke (2001–2005); a Magyar Könyvtárosok Egyesületének (MKE) elnökségi tagja 1998 és 2007, alelnöke 2003 és 2007 között. Mader Béla egyike volt az Elektronikus Információszolgáltatás Nemzeti Program létrehívójának; 2002-től 2011-ig tagja volt az Elektronikus Információszolgáltatás (EISZ) Bizottságának, 2003 és 2007 között a Magyar Tudományos Akadémia Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) Könyvtárbizottságának, 2010-től kezdődően pedig a Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT) Programtanácsának.
Pályafutását jelentős szakmai díjak kísérték: kiemelkedik közülük is a Szabó Ervin-emlékérem (1989), a Széchényi Ferenc-díj (2003), a Pro Universitate Emlékérem (2004), Szeged Város Pro Urbe-díja (2005), a Klebelsberg Kuno-díj és a Hungarnet Díj (2007), a Magyar Könyvtárosok Egyesületéért Emlékérem (2010), a Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2023), valamint a Kosáry Domokos-díj (2024).
Mader Béla munkássága, kezdeményező szerepe a magyar könyvtáros szakma egyik kiemelkedő teljesítménye, nélküle a jelenlegi magyar könyvtárügy sokkal szegényebb lenne. Ma is példaképe lehet az őt követő könyvtáros generációknak. Személyisége, elköteleződése a magyar könyvtárügy, a magyar kultúra iránt mindannyiunknak például szolgál.”

Az MKE Elnöksége

 

komment

„A történésznek is elsőrangú feladata az utódnevelés”

2024. október 24. 06:00 - nemzetikonyvtar

Tudományos konferencia a 100 éve született történész és egyetemi oktató Szabad György tiszteletére

szabad_gyorgy_opti.jpgSzabad György. A kép forrása: Az ELTE BTK honlapja

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszéke 2024. szeptember 19-én konferenciával emlékezett meg a 100 éve született tudósról, tanárról, politikusról, Szabad Györgyről. A tudományos tanácskozást Borhy László, az egyetem rektora nyitotta meg, valamint köszöntőt mondott Varga Zsuzsanna, a tanszék vezetője és Szabadné Suján Andrea. A plenáris előadást Dénes Iván Zoltán eszmetörténész (Academia Europaea-tag) tartotta az egykori tanár névválasztásáról, szerepvállalásáról és -felfogásáról.

Szabad György a történész felelősségéről így vallott:

„Minden mesterséggel bíró embernek, így a tudomány minden munkásának, a történésznek is elsőrangú feladata az utódnevelés.”

Szabad György: A történész felelősségéről. Tiszatáj, 28. évf. 6. sz. (1974), 6.

Mindeközben felhívta a következő generációk figyelmét arra, hogy ők is felelősségteljesen éljenek lehetőségeikkel:

„A fiatal kutatónemzedék jól teszi, ha elhárítja az epigonizmust, de felelőtlenül jár el, ha nem vállalja a kínálkozó örökség valós elemeit.”

Szabad György: A történész felelősségéről. Tiszatáj, 28. évf. 6. sz. (1974), 7.

b_20151027_03_lr_2_opti.jpgAz ELTE történész diákkörének kirándulása Debrecenbe, 1974. Fotó: Szabadné Suján Andrea és Szabad Júlia tulajdona

A fiatal nemzedékek felkészítését kiemelt feladatnak tartó professzor tiszteletére rendezett tudományos tanácskozáson éppen ezért a Szabad-tanítványok ‒ úgymint Csorba László, Dobszay Tamás, Erdődy Gábor, Gergely András, Hermann Róbert, Pajkossy Gábor, Veliky János ‒ tanítványai tartottak előadást. Közreműködésükkel egyrészt Szabad György munkásságról, másrészt a szabadi életmű egy-egy részterületéhez (pl. gazdaságtörténet, alkotmánytörténet, politikatörténet) kapcsolódó tárgykörről hallhattak az érdeklődők.

Melkovics Tamás (ELTE) Szabad György politikatörténeti „modelljét”, míg Velkey Ferenc (Debreceni Egyetem) a történészi biográfiát és az autobiográfiát vizsgálta az egykori egyetemi tanár munkásságában. Völgyesi Orsolya (HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont) Eötvös József működését mutatta be az utolsó rendi országgyűlési időszakában, Miru György (Debreceni Egyetem) pedig az 1848‒49. évi alkotmányosság értelmezésébe engedett bepillantást.

Szilágyi Adrienn (HUN-REN BTK) a Károlyi család nagybirtokairól és birtokkormányzatairól, Manhercz Orsolya (ELTE) az uralkodó és a magyarországi politikai élet 1860–61. évi kapcsolatáról, míg Tóth-Barbalics Veronika (Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár) ugyancsak 1861 vonatkozásában a felsőházról, a főrendekről, a feliratról tartott előadást. Farkas Katalin (ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium) Kossuth Lajos és a honvédegyleti mozgalom összeköttetéseit, Solymosi József (Hadtörténelmi Levéltár) az emigráció katonai terveit ismertette.

10_barany_zsofia_opti.jpgBárány Zsófia, a Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport tudományos munkatársa (MNMKK OSZK) előadása a 100 éve született történész és egyetemi oktató Dr. Szabad György című konferencián. Fotó: Gyuris István Viktor

Bárány Zsófia, a Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport tudományos munkatársa (OSZK) előadásában Szabad György 2004. évi, Székely György tiszteletére készített, A reformert erősítő élmény című tanulmányára kívánt reflektálni, amelyben a professzor a Zemplén megyében a „kolerabiztosok” sorába választott, pályakezdő Kossuth Lajos működését vizsgálta. A „tanítvány tanítványának” előadásában, ha nem is a járvány során megéltekhez hasonló, de egy szintén nehéz körülmények között megtapasztalt, negatív politikusi élményről, illetve annak hatásairól számolt be egy jóval délebbi területet, az 1830-as évek Csanádi egyházmegyéjét illetőleg. A számos nehézséggel terhelt egyházmegyei viszonyok mellett ugyanis a közéleti és az egyházi szférából érkező támadásokkal is szembe találta magát az újonnan kinevezett püspök, politikus, későbbi diplomata, Lonovics József.

Bárány Zsófia (MNMKK OSZK
Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport)

A konferencia megnyitó- és köszöntőbeszédei, valamint a plenáris előadás itt olvashatók.

Szabad György örökségéről bővebben itt.

Felhasznált irodalom:

komment

A magyar fürdőkultúra napja

2024. október 22. 06:00 - nemzetikonyvtar

A magyar fürdőkultúra napját minden év október második szombatján rendezik meg, hogy ráirányítsák a figyelmet a magyarországi fürdők történetére és egészségügyi szerepére. Magyarország híres termál- és gyógyvizeiről, amelyeket már az ókor óta használnak különböző kultúrák. A rómaiak és a törökök is hozzájárultak a magyar fürdőkultúra kialakításához, amely ma is fontos része az ország turizmusának és egészségmegőrző hagyományainak.

10_22_a_magyar_furdokultura_napja_1_opti.jpgTörökfürdő a Rudasfürdőben. In: Gelléri Mór (szerk.): Budapest a kiállítás alatt. Fővárosi kalauz és tájékoztató ... az Országos kiállításról szóló függelékkel, Budapest, Dobrowsky – Franke, 1885. – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum

A rendezvény célja, hogy népszerűsítse a fürdők által nyújtott egészségügyi szolgáltatásokat, a természetes gyógyvizek jótékony hatásait, valamint a relaxáció és a wellness fontosságát. Ilyenkor sok fürdő speciális programokkal, hosszabbított nyitvatartással és kedvezményekkel várja a vendégeket. Ezen kívül különféle rendezvények és előadások is zajlanak a fürdők kultúrtörténetéről. 

10_22_a_magyar_furdokultura_napja_2_opti.jpgUszodában. In: Borsszem Jankó, 26. évf. 1330. (28.) sz. (1893. július 9.), 6. Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Az esemény segít abban is, hogy a fiatalabb generáció is megismerje a fürdők pihentető és gyógyító erejét, valamint támogatja a belföldi turizmus fellendítését. A termálfürdők különösen kedveltek, mivel természetes gyógyvizeikkel enyhítik az izom- és ízületi fájdalmakat, javítják a vérkeringést, és stresszoldó hatásuk is közismert.

Történelem

„A magyar fürdőkultúra alapját mindenekelőtt az országnak hévizekben való gazdagsága képezi, de ezenkívül a fejlődést a római és a török fürdőhagyományok erősen befolyásolták. Fürdőkultúránk kialakításában Magyarország földrajzi helyzete és politikai történései elsősorban a latin, török és a nyugateurópai befolyásoknak kedveztek, de erősen érvényesültek ezenkívül a távolabb eső balti (finn-orosz) fürdőszokások is. Ezen különböző hatások alatt született meg a XX. század elején a modern magyar fürdő típusa, ahol a kádfürdőkön kívül thermál medencefürdők, gőzkamrák, száraz légszobák, massage, fedett és nyitott úszómedence állnak a fürdőzők rendelkezésére.
Amikor az orvostudomány legújabb korszaka ránk virradt és felismertük a természetes gyógytényezők jelentőségét, akkor fürdőszokásaink már nagyrészt rendelkezésre állottak ugyan, csak azokat szintetizálva céltudatosan be kellett állítani a gyógyítás és a megelőzés szolgálatába.”

Benárd Miklós: Magyar fürdőkultúra, [Budapest], [Franklin Ny.], 1943, 69–72. – Törzsgyűjtemény

10_22_a_magyar_furdokultura_napja_3_opti.jpgFeszti Árpád: Műtárlat. In: Borsszem Jankó, 29. évf. 1493. (29.) sz. (1896. július 19.), 10. Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

„A fürdőkultúra vizsgálatakor általában kivetítődnek a politikai, művészeti és orvostörténeti viszonyok, erkölcs, földrajzi helyzet stb., miáltal az egyetemes művelődés és a civilizáció fejlettségének keresztmetszetét kapjuk. A fürdőkultúra tehát komplex kultúrtényezők eredője.

Fürdőkultúráról mégis csak ott beszélhetünk, ahol a fürdőzést észszerűen, helyes módon és mértékben, a célnak megfelelően végzik, ahol a rendelkezésre álló természetes hőforrásokat vagy ásványvizeket a tudomány vagy a tapasztalat által előírt módon használják abból a célból, hogy az egészséget fenntartsák vagy helyreállítsák. Ebben az értelemben a fürdőzés tekintetében öt fürdőkultúrát különböztetünk meg: 1. régi római, 2. balti (finn-orosz), 3. török-arab, 4. japán, 5. modern európai.”

Benárd Miklós: Magyar fürdőkultúra a korszerű balneologia szempontjából, Budapest, [Franklin Ny.], 1943, 114–118. – Törzsgyűjtemény

10_22_a_magyar_furdokultura_napja_4_opti.jpgKözfürdőterem a Rudasfürdőben Budán. In: Vasárnapi Ujság, 2. évf. 11. sz. (1855. március 18.), 85. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

A szabad uszodák, strandfürdők között átmenetet képeznek a fedett uszodák.

10_22_a_magyar_furdokultura_napja_5_opti.jpgA városligeti új Széchenyi-fürdő. Balogh Rudolf fölvétele. A nagymedence a férfi-uszodában. In: Vasárnapi Ujság, 60. évf. 23. sz. (1913. június 8.), 448. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

A mai magyar fürdőkultúra a római, török és balti fürdőhagyományokon kialakult modern európai fürdőzés. A római fürdőkultusz a fényűzés és nem az egészségvédelem és gyógyítás szolgálatában állt. Eredménye ezért edzettség és gyógyulás helyett elpuhulás lett. A török fürdőkultúrát vallási motiváltság jellemzi. A finnek gőzfürdője a szauna, mivel gyógyvizek hiányában ebbe az irányba tudtak fejlődni.
A modern európai fürdőkultúrát a céltudatosság illeti. A tisztálkodás és a gyógyhatás mellett a testi erőt fenntartó és a szellemi frissességet megújító általános regenerálódást veszik igénybe.
Kultúrtörténeti szempontból a hatástorlódás az, ami fürdőkultúránkat jellemzi, éppen úgy gyógyászati szempontból az összetett ingerhatásokra való törekvés a magyar fürdőkultúra legjellegzetesebb tulajdonsága.

Nagy Béla (MNKK OSZK
Országos Idegennyelvű Könyvtár, Szolgáltatási Osztály)

Felhasznált irodalom:

komment
süti beállítások módosítása