1922. október 15-én a Vígszínházban volt Anton Pavlovics Csehov Három nővér című színművének magyarországi ősbemutatója.
Varsányi Irén mint Olga, Gombaszögi Frida mint Mása és Makay Margit mint Irina Anton Pavlovics Csehov Három nővér című darabjában. Bemutató: Budapest, Vígszínház, 1922. október 15. Jelzet: SZT KB VII.136. – Színháztörténeti és Zeneműtár
1822 szeptemberében Rakovszky Iván, az akkori belügyminiszter a rendkívüli szegénység és munkanélküliség kezelésére Horthy István nevében, rendeletben indította el az Országos Ínségenyhítő Mozgalom megszervezését (az ilyen jellegű mozgalmak történetében nem ez volt az első és nem is az utolsó). Rakovszky felszólította a törvényhatóságokat mint a társadalmat képviselő intézményeket és azok tisztviselőit, hogy tegyenek eleget „emberbaráti és hazafias kötelességüknek” és támogassák a mozgalmat adományokkal.
„A fővárosi színházak, mozgók és más, nagyobb szórakozóhelyek vezetőségéhez kérést intézett, hogy az országos inségenyhítő mozgalom támogatására havonta egy-egy előadás tiszta jövedelmét vagy a jövedelem egy részét adják a mozgalom céljaira, esetleg tartsanak fölemelt helyárakkal előadásokat s a különbözetet adják a mozgalom javára. Hasonlóképpen fölkérte a belügyminiszter a Magyar Labdarúgók Szövetségét, a Magyar Atlétikai Szövetséget, a Magyar Úszók Szövetségét, a Magyar Kerékpárosok Szövetségét és a Magyar Birkózók Országos Szövetségét, hogy az ínségenyhítő mozgalmat támogassák.”
Budapesti Hírlap, 42. évf. 203. sz. (1922. szeptember 6.), 4. – Törzsgyűjtemény
Rakovszky Iván levele a Vígszínház igazgatóságához, Budapest, 1922. szeptember 5. – Színháztörténeti és Zeneműtár SZT Vígszínház irattára 374/21.
A Vígszínház igazgatósága szeptember 18-án írt levelet az ügyben a Székesfővárosi Tanácshoz, amelyben engedélyt kérnek arra, hogy Rakovszky felhívására egy matiné keretében, október 8-án Anton Pavlovics Csehov Három nővér című drámáját rendkívüli előadásként bemutathassák, úgy, hogy mellette a szokásos délutáni előadást is megtarthassák. Mivel a Tűzoltóság ehhez nem járult hozzá (nem tudták volna a megfelelő létszámot biztosítani), a színház módosította a kérvényt. Az előadás időpontja október 15-e lett, a bemutató mellé pedig a délutáni helyett egy (a Vígszínház korábbi újításaként bevezetett) éjjeli előadást terveztek aznapra. A Székesfővárosi Tanács elé némi személyes közbenjárás hatására ez az új kérvény került, a főváros így már megadta az engedélyt.
Ezek után még további adminisztrációs, illetve gazdasági nehézségeket kellett leküzdeni: a Vígszínház kérvényezte a Fővárosi Tanácstól, hogy a nemes célra való tekintettel a Három nővér esetében a bemutatók után fizetendő magasabb vigalmi adó csak a rendes előadások után kivetett 10% legyen, valamint azt is, hogy október 14-én a Három nővér nyilvános sajtófőpróbája mellett a délutáni és esti előadásokat is megtarthassák.
A Vígszínház színlapja 1922. október 14–23. – Színháztörténeti és Zeneműtár Színlapgyűjtemény
A belügyminiszter rendelete szerint az előadásból befolyó összeget a központi magyar királyi állampénztárba kérték utalni, a cél megjelölésével. A teljes (bruttó) bevételt, 325 ezer 300 koronát, amelyet a „rendkívüli irodalmi és művészi siker” hozott, a Vígszínház be is fizette, ezt Rakovszky levélben köszönte meg. Később arról tájékoztatták a Vígszínházat, hogy Horthy Miklós, aki jelen volt az előadáson, a magánpénztárából háromezer koronát fizetett a páholyjegyért.
A tervezett bemutatóról már szeptemberben elkezdtek cikkezni a lapok. Anton Pavlovics Csehov nem volt teljesen ismeretlen a Vígszínház közönsége számára, hiszen Jób Dániel rendezésében 1920. május 8-án bemutatták a Ványa bácsit, és a nézők a sajtóból azt is tudhatták, hogy A három nővért éppen nagy sikerrel játssza Berlinben Konsztantyin Szergejevics Sztanyiszlavszkij társulata. Bár a híradások megemlítették, hogy az előadás bevételét az Országos Ínségenyhítő Mozgalom javára fogják felajánlani, a színház vezetősége a közönséget a jótékonyság helyett inkább a magas művészi élmény lehetőségével igyekezett megnyerni, amelyhez minden feltételt biztosítottak. A magyar szöveg Kosztolányi Dezső munkája volt, aki Vladimir Czumikov 1902-ben megjelent német fordítását használta, a színvonalas előadásra pedig Jób Dániel mint rendező, Málnai Béla mint díszlettervező és a Vígszínház kiváló színészei voltak a garancia..
A szereposztás az előzőleg tervezetthez képest változott. Jób Dániel szerette volna Anfisza szerepére Rákosi Szidit felkérni, de a Nemzeti Színház nem járult ehhez hozzá, a következő választás Kész Rózsi volt, végül Kende Paula kapta meg a szerepet. Ezen kívül még Andrejt játszotta Dózsa István helyett Lukács Pál és Tuzenbachot Lukács Pál helyett Kertész Dezső.
A Három nővér a Vígszínház próbakönyvében. Jelzet: SZT Vígszínház irattára 374, Kötetes/105/4, Próbakönyvek 1922 – Színháztörténeti és Zeneműtár
A végső szereposztás így a következő lett:
Olga: Varsányi Irén
Mása: Gombaszögi Frida
Irina: Makay Margit
Andrej: Lukács Pál
Natasa: Lázár Mária
Kuligin: Tanay Frigyes
Versinyin: Hegedűs Gyula
Tuzenbach: Kertész Dezső
Szoljonij: Béla Miklós
Csebutikin: Fenyvesi Emil
Fedotyik: Dénes György
Rode: Szepessy Kálmán
Ferapont: Szerémy Zoltán
Anfisza: Kende Paula
A bemutató egyben az irodalmi matinék bevezetésének kísérlete is volt.
„Délelőtti premier a Vígszínházban. A Vígszínház, miután meghonosította az éjszakai előadások rendszerét, most érdekes, újfajta kísérletet valósít meg. Október 15-én, vasárnap délelőtt mutatja be Csehov Antal Három nővér című színdarabját. Roboz Imre, a Vígszínház igazgatója a délelőtti előadások bevezetéséről ezeket mondotta: – Október 15-én tartjuk az első délelőtti bemutatót, amikor a Három nővért adjuk elő Varsányi Irénnel, Gombaszögi Fridával, Makay Margittal, Hegedűssel, Tanayval, Fenyvessyvel, Lukáccsal és Szerémyvel a főszerepekben. Ha a kísérlet beválik, több más irodalmi színvonalú darabot is mutatunk be délelőtti előadásban, amelyek természetesen este is színre fognak kerülni. Talán kissé szokatlan a délelőtti előadás fogalma, bár Reinhardt már régebben megkedveltette a berlini publikummal. Természetesen, amikor délelőtti előadás lesz, a délutáni elmarad.”
Az Ujság, 20. évf. 226. sz. (1922. október 5.), 4. – Törzsgyűjtemény
A nyilvános sajtófőpróbát 1922. október 14-én tartották, amely nem sok jót jósolt a darabnak. Az inkább könnyed, szórakoztató előadásokhoz szokott közönség ugyanis nem volt felkészülve az irodalmilag jelentős, nehezen érthetőnek és értelmezhetőnek kikiáltott, a feltételezések szerint szomorúságot és mély filozófiát közvetítő darabra, illetve az ezt hangsúlyozó rendezői koncepcióra.
„A főpróba közönsége azonban túlnyomórészben nem volt méltó a darabhoz, sem az előadáshoz.”
(H – y) In: Szózat, 4. évf. 237. sz. (1922. október 15.), 8. – Törzsgyűjtemény
„akadtak egyesek, akik önmagukhoz méltatlannak érezve Csehov gondolatait, láthatóan igyekeztek megzavarni az előadást. A méla szépségű szavak a köhögések, orrfúvások, itt-ott felhangzó lábsorolások zökkenőin bukdácsoltak, de se Csehov, se a színészek iránt való tisztelet nem akadályozta meg a »felelőtlenek« munkáját.”
Olvasói levél. In: Magyarság, 3. évf. 236. sz. (1922. október 17.), 5. – Törzsgyűjtemény
A tudósítások szerint a bemutatóra néhány óra alatt elkeltek a jegyek, és a főpróba utáni várakozásokkal ellentétben a bemutató közönsége sikerre vitte a darabot, ekkor azonban még főleg az arisztokrácia képviseltette magát.
„A szokatlan kísérlet, amelyet az újításoknak rendszerint kijáró szkepszis előzött meg, fényes sikerrel végződött: vasárnap délelőtt megtelt a Vígszínház tágas tere a legelőkelőbb, legválasztékosabb közönséggel, amelynek soraiban Magyarország kormányzója néhány miniszter, ismert államférfiak s egyéb notabilitások voltak láthatók; és ez a közönség fokozódó figyelemmel, érezhető feszültséggel és jórészében teljes megértéssel követte a színpadon történő dolgokat. Pedig odafenn erre a délelőttre elhallgatott a kellemetes mulattatás, a pajzán tréfa, a fülbemászó dal és a párizsi elmésség. A tiszta irodalom szólalt meg a tiszta művészet ajakán (…)”
Három nővér. (Vasárnap délelőtti bemutató a Vígszínházban). In: Az Est, 13. évf. 236. sz. (1922. október 17.), 6. – Törzsgyűjtemény
„A Vígszínháztól szép és nagy gesztus, hogy ezt a darabot ennyi hittel és áhítattal vitte színpadára, Jób Dániel rendezése és az előadás nagyszerű stílustartásával, hangulatával, komoly, becsületes koncepciójával, négy felvonáson végig fegyelmezett tempójával ünnepi eseménye a mai magyar színpadi kultúrának és életerőnek. A szereplők: Varsányi, Gombaszegi, Makay Margit, Lázár Mária, Hegedűs, Fenyvesy, Tanay, Lukács Pál, Szerémy, Kertész, Dénes György és a fiatal új karakterszínész, Béla Miklós egy-egy tanulmányt igénylő alakítással népesítették be Csehov világát és a színpadot, mely ma a nagy külső siker megható lemondásával hódolt az irodalomnak s a kevesek legértékesebb elismeréséért.”
(r. p.). In: Világ, 13. évf. 235. sz. (1922. október 15.), 7. – Törzsgyűjtemény
Mivel a bemutató közönségének összetétele merőben eltért a szokásostól, a Vígszínház törzsközönségét – és az azt (is) kiszolgálni vágyó repertoárt ismerő kritikusok nem vártak sokat a későbbiekre nézve.
„A Vígszínház új darabja valószínűen nem lesz úgynevezett színházi sláger. A legjobb esetben mulatni vágyó, de legtöbbször érzékeket csiklandozó színpadi mutatványokra szomjas színházi látogatók aligha kapják majd föl ezt a minden külső szenzációkat nélkülöző, nyomasztó szomorúsággal telített színművet.”
Ggy.: Három nővér (A Vígszínház új darabja). In: Népszava, 50. évf. 235. sz. (1922. október 15.), 5. – Törzsgyűjtemény
Makay Margit mint Irina, Gombaszögi Frida mint Masa és Varsányi Irén mint Olga, Csehov: Három nővér című darabjában. In: Színházi Élet, 11. évf., 43. sz. (1922. október 22.), 13. – Elektronikus Periodika Archívum
A darab azonban műsoron maradt, összesen hatvanötször játszották, eleinte többször is teltházzal. Vagyis az egyébként könnyed szórakozást igénylő közönséget mégis sikerült megnyerni. Ebben egyrészt a bemutató arisztokrata közönségének reklámértéke játszhatott komoly szerepet, másrészt pedig a sajtó: a Jób Dániel művészi törekvéseit és az azt megvalósító színészek munkáját értő és értékelő kritikusok egyöntetű dicsérete.
„A Vígszínháznak sikerült, ami ilyenkor a lényeg: belső sejtelmünkkel megéreztetni az idegen szépséget és igazságot, mint az örök emberinek művészi speciesét. Az előadás realisztikus, színes és meleg, a valóság ritmusával pereg le, az alakok élesen megrajzoltak, anélkül, hogy kemények lennének. Más szóval: a kép összehangolt.”
Gergely István: Csehov: Három nővér. A Vígszínház mai főpróbája. In: 8 Órai Ujság, 8. évf. 236. sz. (1922. október 15.), 7. – Törzsgyűjtemény
„Cselekmény kevesebb van ebben a drámában, mint Jeremiás siralmaiban. Életigazság, érzés, költészet több van benne, mint egy csomó klasszikus és modern tragédiában. Három szívet látunk vérzeni és aztán csöndben elvérzeni, oly megilletődve hagyjuk el a színházat, mintha isten házában ájtatoskodtunk volna. A Vígszínház is a maga módján, a maga formanyelvén igyekezett kifejezésre juttatni ezt a hódolást Csehov géniusza iránt: a három beteg szív titkainak feltárását rábízta Varsányi Irénre, Gombaszögi Fridára és Makay Margitra. Varsányi Irénben megtestesül a legfenségesebb női erény, az önfeláldozás zengő szavában, mély tekintetében, jóságtól sugárzó lényében felmagasztosul az igazságtalan sorstól vénlányságra ítélt Asszony meddő szenvedése. Gombaszögi Frida a szív mélyéből felszakadó, sóhajtásával, elcsukló zokogásával, árnyékszerű elsuhanásával, fájdalmasan ékesszavú hallgatásával olyan benyomást tesz, mint egy görög istennőszobor, aki súlyos teherként könnyekkel teli amforát hord vállán. Makay Margit dacos fiatalsága, diadalt követelő szépsége s végül kifosztott sivár magárahagyottsága teljessé teszi a tragikus triászt. S e három nő lélekbeli nemessége mégis szelidebb és biztatóbb perspektívákat nyit arra a boldogabb, békésebb, emberségesebb jövőre, amely után nemcsak Oroszországban sóvárognak. A férfitípusok kitűnő megszemélyesítőkre találtak Hegedűs, Fenyvesi, Tanay, Lukács, Kertész és Béla művészetében. Jób Dániel, a rendező és Kosztolányi Dezső, a fordító, érdemesek minden elismerésre.”
Három nővér. (Csehov drámájának bemutatása a Vígszínházban.) In: Az Est, 13. évf. 235. sz. (1922. október 15.), 6. – Törzsgyűjtemény
„Nagyon szép axiomákat hallottunk életről, halálról, boldogságról, lemondásról, örömről, bánatról, de a dráma végén ott vagyunk, ahol az elején voltunk. Legfeljebb a szegény leányok most már tudják, hogy soha sem fognak eljutni Moszkvába. Ez az utolsó, végső letörés tipikusan orosz, mint ahogy orosz ebben a darabban minden. Egy egész könyvtárból nem lehet úgy megismerni a szláv lelket, mint ebből a munkából. „Ezt a dramatizált regényt, – a mai főpróba után is mondhatjuk – elsőrendű előadás interpretálja. Varsányi Irén, Gombaszögi Frida, Makay Margit játszotta a három nővért. Finomságában, lelki előkelőségében, bánatában és lemondásában mind a három kiváló volt. Hegedűs, Tanay, Lukács, Kertész, Béla Miklós, Fenyvesi, Lázár Mária, Kende Paula, Dénes mind tipikus szláv alakok, a milyennek mi az oroszokat halhatatlan íróik munkáiból ismerjük. Ezek az emberek nem a maguk élétét élik, hanem egy-egy szegény alakét, Puskinnal szeretnek, Lermontoffal párbajoznak, Tolsztojjal gondolkoznak, Dosztojevszkivel hisznek. Ezek teljesen át vannak itatva könyvérzéssel és talán soha soha szembe nem néznek saját magukkal. Mind ott láttuk őket magunk előtt a Vígszínház színpadán és bámultuk a Vígszínház színészét, akik ennek az idegen léleknek formát és hangot tudtak adni. Még Kosztolányi kitűnő fordítását és Jób Dániel művészi rendezését kell dicsérettel megemlítenünk.”
D. L. L. [Dániel Miklósné Lengyel Laura]. In: Budapesti Hírlap, 42. évf. 236. sz. (1922. október 15.), 7. – Törzsgyűjtemény
A Három nővérnek az az interpretációja, amelyet a vígszínházbeli előadás alapján alakítottak ki, meghatározta a későbbi magyarországi színpadi feldolgozások értelmezési kereteit, ezekhez képest kellett a későbbi előadásoknak megfogalmazniuk saját koncepcióikat. Innentől öröklődött az a megközelítés, amely a Három nővér cselekményében elsősorban a specifikusan orosz érzékenységet bemutató, az elmúlásra és az elvágyódásra reflektáló lelki történéseket látott. A korabeli kritikák szerint ezt az egyedi, és ezért nehezen átadható világlátást sikerült a Vígszínház művészeinek megjeleníteniük a színpadon. Az elismerő kritikák így egyszerre szóltak a szerzőnek, a darabnak, a színészeknek, a fordítónak és a rendezőnek, de még a díszlettervezőnek is.
Kosztolányi Dezső. In: Az Érdekes Ujság dekameronja. Száz magyar író száz legjobb novellája, szerk. Kabos Ede, Budapest, Légrády, [1913–1916]. – Törzsgyűjtemény. A kép forrása: Digitális Képarchívum
„És őszinte elismerés illeti Kosztolányi Dezsőt, aki az orosz nyelv érzés-szó kincsét a nyelvtudós lelkiismeretességével és a költő zsenialitásával ültette magyarra.”
Színházi Élet, 11. évf. 43. sz. (1922. október 22–28.), 10., 15. – Elektronikus Periodika Archívum
Jób Dániel, a Vígszínház művészeti igazgatója, a Három nővér rendezője. Jelzet: Fotógyűjtemény, SZT KA IX. 372. – Színháztörténeti és Zeneműtár
„Jób Dániel hittel, odaadó művészi átéléssel rendezte ezt a nagyszerű előadást, amelyben a legkisebb epizódot is első klasszis játszik.”
Lakatos László: Három nővér – A Vígszínház vasárnap délelőtti bemutatója. In: Magyarország, 29. évf. 235. sz. (1922. október 15.), 10–11. – Törzsgyűjtemény
Gömöri Imre: Málnai Béla, a Vígszínház ezermestere. In: Borsszem Jankó 59. évf. 3029. (15.) sz. (1926. május 16.), 11. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum
„Jób Dániel minden árnyalatot megérzékeltető rendezése és Málnai Béla szép díszletei tökéletes keretet adtak a Csehov-darabnak.”
Zilahy Lajos: Csehov a Vígszínházban. In: Pesti Napló, 73. évf. 235. sz. (1922. október 15.), 6. – Törzsgyűjtemény
Varsányi Irén. Jelzet: Fotógyűjtemény, nsz: 1950/1713 – Színháztörténeti és Zeneműtár
„Varsányi Irén a szeretet, a jóság, az önfeláldozás. Angyalian az. A darabot végző kis exklamációjában minden szava glóriát hord.”
Lakatos László: Három nővér – A Vígszínház vasárnap délelőtti bemutatója. In: Magyarország, 29. évf. 235. sz. (1922. október 15.), 10–11. – Törzsgyűjtemény
Gombaszögi Frida. Fotó: Angelo. Jelzet: Fotógyűjtemény, SZT KA XIV.41– Színháztörténeti és Zeneműtár
„Gombaszögi Fridáé az egyetlen szerelmes szerep, csupa fojtott szenvedély, izzó élet, forró igazság. Ami asszonyiság ebben a puritán elgondolású, mégis líraian fölhevült darabban van, azt a végsőkig elhitető erővel hozza, kábító és megreszkettető hűséggel. Alakításában külön életet, gazdag világot hint ki, egyéniséget, amellett végig nobilisan belealázkodik ebbe az előadásba, amelynek harmóniája sehol egy színészi extratourt nem tűr.”
Lakatos László: Három nővér – A Vígszínház vasárnap délelőtti bemutatója. In: Magyarország, 29. évf. 235. sz. (1922. október 15.), 10–11. – Törzsgyűjtemény
Makay Margit. Fotó: Áldor. Jelzet: Fotógyűjtemény, nsz: 1053/42/1992 – Színháztörténeti és Zeneműtár
„Makay Margit dacos fásultság, akaratos és mégis összeomló küzdés. Ő az orosz kisváros, az orosz ifjúság és leány. Szerepében igazán nagyot nő, tökéletesen és különbség nélkül társul két hatalmas művészpartneréhez. Amit ez a három nő a negyedik felvonás együttes jelenetében csinál, a művészi összejátéknak egy fedőtlen szenzációja.”
Lakatos László: Három nővér – A Vígszínház vasárnap délelőtti bemutatója. In: Magyarország, 29. évf. 235. sz. (1922. október 15.), 10–11. – Törzsgyűjtemény
Lukács Pál. Fotó: Angelo. Jelzet: Fotógyűjtemény, SZT KA VII.234 – Színháztörténeti és Zeneműtár
„Lukács Pálban a züllött vér kitűnő ábrázolójában, akit külső megjelenéssel az ámorozó szerepkörére utalnak, nem közönséges tehetségű jellemszínészt sejtet már a Taifun részeges írója óta. Meghasonlott és komplikált lelkivilágok (Ibsen, Strindberg stb.) alighanem hivatott tolmácsolóra találnának ebben a fiatal színészben.”
(Gergely István). In: 8 Órai Ujság, 8. évf. 237. sz. (1922. október 17.), 6. – Törzsgyűjtemény
Lázár Mária. Jelzet: Fotógyűjtemény, SZT 4224/23 – Színháztörténeti és Zeneműtár
„A durva és nyegle sógornőt, a három nővér lelki kontrasztját Lázár Mária adja élesen és erővel.”
Lakatos László: Három nővér – A Vígszínház vasárnap délelőtti bemutatója. In: Magyarország, 29. évf. 235. sz. (1922. október 15.), 10–11. – Törzsgyűjtemény
Tanay Frigyes mint Kuligin Anton Pavlovics Csehov Három nővér című darabjában. Bemutató: Budapest, Vígszínház, 1922. október 15. Jelzet: Fotógyűjtemény, SZT KA 4.847/18 – Színháztörténeti és Zeneműtár
„Tanai a bárgyú, de nemeslelkű férj ábrázolója, Csehov intencióinak megfelelőleg megnevettetett és megríkatott, harmóniában oldván fel a korlátoltságot a szív nemességével; az ő félszeg tanára egyik fénypontja az előadásnak.”
(Gergely István). In: 8 Órai Ujság, 8. évf. 237. sz. (1922. október 17.), 6. – Törzsgyűjtemény
Hegedűs Gyula. Fotó: Gárdonyi Testvérek 1914. Jelzet: Fotógyűjtemény SZT KA VII.69 – Színháztörténeti és Zeneműtár
„Hiszen talán csak maga Csehov tudná megrajzolni és megírni, hogy Hegedűs Gyula művészete mit adott Versinin alakjának, mennyi álmodozó hangot, oroszos méla zenét, emberi filozófiát, az élet valóságos kegyetlenségének, fájdalmainak és igazságtalanságainak szimbólumát.”
Színházi Élet, 11. évf. 43. sz. (1922. október 22–28.) 10., 15. – Elektronikus Periodika Archívum
Kertész Dezső. Fotó: Angelo. Jelzet: Fotógyűjtemény SZT KA 4171/12 – Színháztörténeti és Zeneműtár
„Meglepetést hozott a férfiasság mélységes és egyszerű tónusaival Kertész Dezső”
(Gergely István). In: 8 Órai Ujság, 8. évf. 237. sz. (1922. október 17.), 6. – Törzsgyűjtemény
Fenyvesi Emil mint Csebutikin Anton Pavlovics Csehov Három nővér című darabjában. Bemutató: Budapest, Vígszínház, 1922. október 15. In: Színházi Élet, 11. évf. 43. sz. (1922. október 22–28.), 11. – Elektronikus Periodika Archívum
„Fenyvesi Emil részeg orvosa a művész feledhetetlen kabinet-alakításai, Svengáli, a tao-táj stb. mellé sorakozik.”
(Gergely István). In: 8 Órai Ujság, 8. évf. 237. sz. (1922. október 17.), 6. – Törzsgyűjtemény
Dénes György. In: Fotógyűjtemény, KB XII.261 – Színháztörténeti és Zeneműtár
„a kedves és tehetséges Dénes György”
8 Órai Ujság, 8. évf. 237. sz. (1922. október 179), 6. – Törzsgyűjtemény
Szerémy Zoltán. Jelzet: Fotógyűjtemény, SZT KB IX.11– Színháztörténeti és Zeneműtár
„(…) Mellettük egy kis szerepben Szerémy Zoltán, azután a többiek: Kende Paula, Lázár Mária, Lukács, Kertész, Béla, Bárdi és Dénes, valamennyien kitűnőek voltak.”
Zilahy Lajos kritikája. In: Pesti Napló, 73. évf. 235. sz. (1922. október 15.), 6. – Törzsgyűjtemény
Kende Paula. Képeslap 1905. Jelzet: Fotógyűjtemény, SZT KA 4170/2 – Színháztörténeti és Zeneműtár
„Kende Paula öreg cselédje, Szerémy Zoltán vén muzsikja feledhetetlen.”
Nemzeti Ujság, 4. évf. 236. sz. (1922. október 17.), 4. – Törzsgyűjtemény
A Három nővér sikere nem kizárólag a jótékonysági célnak volt köszönhető, hanem annak, hogy Jób Dániel az Ínségenyhítő Mozgalom politikai kezdeményezésében jó érzékkel látta meg a lehetőséget arra, hogy megmutassa, a Vígszínház a könnyed (egyesek szerint akár alantas) szórakoztatásnál jóval többre is képes. A nézőket nem csak a jótékonykodás, a hazafias cselekedet szándéka vitte be az előadásra, hanem a művészi élmény igénye is. Utóbbi a továbbiakban is megmaradt.
„(A Három nővér ragyogó sikere) a keddi előadás folyamán is imponálóan nyilvánult meg. Az utolsó helyig megtelt nézőtéren áhítatosan ünnepi hangulat, majd pedig nyílt színen is kitörő lelkes tapsok jelezték a közönség elragadtatását. Különösen a harmadik felvonás után zúgott a taps és éljenzés. Párját ritkítóan hatalmas művészi élmény hatása alatt hagyta el a hallgatóság a Vígszínházat, amelynek művészei a Három nővér előadásával valósággal önmagukat múlták felül. A Három nővért legközelebb szombaton – kivételesen fél hét órai kezdettel – adják. Erre az előadásra már nincsen jegy. Most már a jövő heti előadásokra árusítják a jegyeket.”
Pesti Hírlap, 44. évf. 237. sz. (1922. október 18.), 6. – Törzsgyűjtemény
Ez volt az a bemutató, amellyel Jób Dániel a maga huszonötéves igazgatói pályafutásáról beszélve igazi sikernek értékelt, amely visszaigazolta művészi törekvéseit.
„Huszonöt év alatt talán legnagyobb örömöm az volt, amikor Csehov Három nővére, amelyet először csak délelőtt mertem játszatni, sikert aratott. Ez a siker főleg azért volt nagyon kellemes, mert felbuzdított és nagy lökést adott arra, hogy szabad jobb és szebb darabokat is játszani.”
Ezüstlakodalom. Egy jubiláló színházigazgató vallomásai. In: Pesti Napló, 86. évf. 102. sz. (1935. május 5.), 12. – Törzsgyűjtemény
A Három nővér magyarországi bemutatója több szempontból is fontos és érdekes. Egy olyan gazdasági-politikai döntéstől kapta a lehetőséget, amely nem közvetlenül kapcsolódik a kultúrához. A rendezői koncepció, amelyet a kritikusok és a nézők egyaránt elismeréssel fogadtak, megalapozta a dráma magyarországi értelmezési kereteit. Megmutatja azt a fajta lavírozást, amelyre a korszakot megelőzően és utána is több színház rákényszerült azért, hogy a magasabb kultúra közvetítésének feladatát is ellássa, ugyanakkor biztos bevételhez is jusson (amiből finanszírozni tudja az előbbit). Láthatóvá tette a közönség irányíthatóságát, fogékonyságát, a kritika erejét, és nem utolsó sorban a Vígszínház művészeinek és alkotóinak sokrétű tehetségét.
Patonai Anikó Ágnes (Színháztörténeti és Zeneműtár)
Felhasznált irodalom:
- Csehov Antal: Három nővér, fordította: Kosztolányi Dezső. In: Színházi Élet, 18. évf. 35. sz. (1928. augusztus 26 – szeptember 1.), 137–164.
- Berczeli A. Károlyné: A Vígszínház műsora: 1896–1949. Adattár, Budapest, Színháztudományi Intézet – Országos Színháztörténeti Múzeum, 1960, 479.
- Bognár László: A Három nővér játszmája. Kísérlet a Csehov-dráma cselekményének föltárására, Budapest, Lestár, 2005.
- Cs. Jónás Erzsébet – Székely Gábor: Hogyan fordította Kosztolányi Dezső a Három nővér-t? In: Filológiai Tanulmányok A. P. Csehov drámai műveiből II., Bessenyei György Tanárképző Főiskola, Nyíregyháza, 1987, 131–138.
- Hegedüs Gyula: Emlékezések a Vígszínház első huszonöt évére, [ill. Balázsffy Rezső], Budapest, Légrády, 1921.
- Hunyady Sándor: A Vígszínház negyven éve 1896–1936, [Budapest], [Athenaeum Ny.], [1936].
- Minden eltörölve? Csehov Három nővére magyar színpadon [... szerk. Sándor L. István], Budapest, Ellenfényért Bt., 2013.
- Nagy Balázs Vince: Veszprém város ínségakciói az 1930-as években. In: Veszprémi Szemle, 22. évf. 3. sz. (2020. szeptember), 9–26.
- Turbucz Dávid: A Horthy-kultusz 1919–1944, Budapest, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, 2015.
- Umbrai Laura: A budapesti közkonyhák története az 1920-as években, avagy hogyan lesz fogékonysága „az államnak bizonyos szociális közszükségletek ellátására”. In: Múltunk. Politikatörténeti folyóirat, 65. évf. 1. sz. (2020), 115–144.