Canzi Ágoston és Heller József élete és munkássága. A fényképészet úttörői. 32. rész

2023. február 03. 06:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 96. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A kilencvenhatodik részben Szemerédi Ágnes „A fényképészet úttörői” című alsorozatában Canzi Ágoston és Heller József életének és munkásságának bemutatását folytatja.

Két érdekes újságcikk szerint Canzi halála után pár hónappal Heller az Úri és Korona utca sarkán társával nyitott egy új műtermet. A nyitás után rögtön megjelent róluk egy cikk a Magyarország és a Nagyvilág folyóiratban, miszerint a korábbi fényképészekhez képest rendkívül olcsón dolgoztak. (Heller társa ismeretlen.)

„Heller és társa ez ég alatt nyílt meg újonnan egy fényképirda az úri- és korona utcza szögleten lévő 2. dik számú ház első emeletén; fényképek csinosan és tisztán kiállítva jutányosan kaphatók.”

Sürgöny, 6. évf. 136. sz. (1866. június 16.) – Törzsgyűjtemény

„Hogy mily ereje van a concurrentiának és mennyire haladt újabb időkben a fényképészet, legjobban meggyőződhetünk róla, ha a néhány év előtti árakat a mostaniakkal összevetjük. Akkor egy tuczat vizitkártya alakú arczképért elfizettünk 12, 13 frtot, és most Heller és társa az úri- és koronautcza sarkán igen jó képeket készít tuczatját 2 fr. 50 krjával. – Ajánljuk a közönség figyelmébe.

Magyarország és a Nagyvilág, 2. évf. 24. sz. (1866. június 17.) Törzsgyűjtemény

1866. október és november folyamán pedig már több lap arról cikkezett, hogy ezt a műtermet (korábban Barabás Miklós műterme volt) Dr. Hermann Heid és Ferdinand Ronninger vette át Heller és társától. Tehát Canzi halála után nagyon rövid ideig együtt dolgozhatott még egy másik fényképésszel is, nemcsak önállóan.

„Fényképészet.
Van szerencsénk a magas nemesség sat. cz. közönséggel tisztelettel tudatni, hogy mi a Heller és társa (ezelőtt Barabás [Miklós]) fényképészeti műintézetét az úri- és korona-utcza szögletén 2-dik sz. alatt átvettük. – Szabad legyen e tekintetben Bécs városában szerzett jó hirnevünkre hivatkozni, s azon remény kecsegtet bennünk, miszerint itt is mint letelepedésünk uj hazájában a nagyérdemű közönséget beismert képességünk által minden tekintetben kielégiteni törekedni fogunk; s midőn a nagyérdemű közönség szives pártolásáért s ügyünk felkarolásáért esedeznénk, tisztelettel maradunk Dr. Heid H. és Ronninger F.”

Politikai Ujdonságok, 12. évf. 42. sz. (1866. október 17.) – Törzsgyűjtemény

Heller József Canzi halála után 1870-ig működtette a Kristóf téri műtermüket önállóan. Sajnos a kutatás során nem derült ki, ki volt a Canzi utáni társa. Valószínűleg Canzi halála után nem sokkal készülhetett az alábbi fénykép is, amelyet a Történeti Fénykép-és Interjútár őriz. A kép hátulján levő felirat még úgy van elrendezve, mint amikor még közösen üzemeltették Kristóf téri műtermüket, de már Canzi neve hiányzik a verzóról és a kép előlapjáról, viszont Heller keresztneve nincs kiírva és a cím és a név sincs ízlésesen elrendezve, mint amikor már önállóan működtette műtermét a Kristóf tér 4. szám alatt. (Erre utal a második, magángyűjteményben őrzött fénykép.)

Heller József különleges felvétele az 1867-es koronázásról készült nagy méretű fotográfiai sorozata. A koronázás eseményeit rajta kívül még Borsos és Doctor örökítette meg. Heller József a Coburg-palota tetejéről fényképezte az eseményeket. Panorámafelvételei több mint kétórás időtartamot ölelnek fel, képei segítségével felidézhető a teljes eseménysorozat. A sorozat egyik fényképét a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár őrzi.

ferenc_jozsef_koronazasa_opti.jpgFerenc József megkoronázása – Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest-gyűjtemény, Fotótár. Jelzet: 010876

A Heller József neve alatt Canzival közös és Canzi halála után még önállóan is működtetett Kristóf tér 4. szám alatti műtermén kívül még két fényírdáról van tudomásunk, de sajnálatosan bővebb információk egyiknek a nyitásáról sincsenek, folyóiratokban sem szerepelt. (Valószínűleg azért, mert ismert fényképész volt, közönsége körében gyorsan terjedt a hír a műtermeiről.) Az egyik műterem a terézvárosi egykori István tér (ma Klauzál) 39. szám alatt a (régi nevén Háromdob) a mai Dob utca sarkán volt. Ez utóbbi műterme még 1879-ben is fennállt, ezt bizonyítja egy magángyűjteményben őrzött datált kép is. Kétféle verzóval is adott ki fényképet ebből a műteremből.

A másik műterme Budán az (Erzherzog) Albrechtstrasse azaz a Főherceg Albert út a mai Hunyadi János úton volt. Egy Fortepanon szereplő fénykép szerint 1869-ben már működött műterme.

fortepan_90228_opti.jpgHeller József verzó – Fortepan / Mészöly Leonóra. Képszám 90228

A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára által online publikált, fényképészműtermeket sorakoztató lista szerint viszont budai műterme 1847 és 1882 között működött, azonban az Adress-Kalender von Pest, Ofen und Alt-Ofen címtárban 1867-ben sem szerepel még, csak 1874-ben. Ez viszont még nem bizonyító erejű, hiszen a címtárakba való bekerülésért fizettek. Lehet, hogy ő nem szánt erre költséget. Továbbá azt is látjuk, hogy hirdetései sincsenek a későbbiekben. Nyilvánvalóan nem is volt erre szüksége, hiszen ismert fényképész volt. Valószínűbb, hogy Canzi halála után nyitotta Budán a műtermet, hiszen, ha korábban működött volna műterme, feltehetőleg lennének források erről.
Magángyűjteményben és a nemzeti könyvtár gyűjteményében is találhatók fényképek, amelyek ebben a budai műtermében készültek. Az 1875-ös budapesti Czím és Lakjegyzék szerint a műterem a 112-es házszám alatt volt. Tehát Heller a terézvárosi műtermével párhuzamosan üzemeltette a budait.

Budai jelenlétét bizonyítják tehát akkor készült felvételek verzói (hátlapjai) és egy érdekes újságcikk A Hon című folyóiratban, 1870-ből. A cikk részletesen leírja, hogy Heller budai fényképészként tanúja volt egy, a Lánchídon történt öngyilkosságnak.

„Öngyilkosság szerencsétlen szerelem miatt. Tegnap este fél 9 óra tájban egy csinos arczu, nyúlánk termetű, mintegy 18–20 éves leányka, a Lánczhídról a Dunába vetette magát. Heller József budai fényképész és egy Huber Lajos nevű kereskedősegéd, kik a lánczhidon közvetlenül utána Buda felé mentek – s az öngyilkosságnak tanúi voltak, – segély után kiáltottak, de mire az beérkezhetett volna, a fiatal leány a Duna hullámai között menthetlenül eltűnt. A Lánczhidon az öngyilkos nő csupán szürke nagykendőjét hagyta hátra. Ma délelőtt Schönaug Adolf helybeli nagykereskedő azon jelentést tette a kapitányságnál, hogy tegnap este szobaleánya Jiha Ottilia hazulról eltávozott és vissza nem tért. Nevezett leány már tegnap öngyilkosságot emlegetett és kifejezte, hogy szerelmében csalódván, és azonfelül viszonyának a világ ítélete szerint megbecstelenítő következményeit magán hordozván, e szégyen elől csak egy menekvése van: a halál. Ezen jelentés folytán azonnal valószínűnek tűnt fel, hogy az öngyilkos nő Jiha Ottilia volt, mely sejtelem valónak bizonyult be, mert a nevezett kereskedő szolga személyzete a hátrahagyott nagykendőt Jiha Ottilia tulajdonának ismerte fel. A szerencsétlen nő csehországi születésű és szolgálat adói teljes megelégedését szelíd, csendes természeténél fogva bírta. A hátrahagyott levelekből a viszony minden fázisa s a csábító kiléte is napfényre jött.”

A Hon, 8. évf. 303. sz. (1870. december 18.) – Törzsgyűjtemény

A Történeti Fénykép- és Interjútár is őriz három, díszes verziójú fényképet Heller József budai műterméből.

Heller 1883–1884-ben és 1888-ban már csak az István tér 1. szám alatt szerepel fényképészként a Budapesti Czim- és Lakjegyzékben, budai műterme ezekben az években már nem található meg. Lehetséges, hogy 1882 után már csak az István téri műterme volt meg.
Első felesége Winter Erzsébet volt, aki a második házassági anyakönyve utólagos bejegyzése szerint 1865. október 30-án hunyt el Monoron. Eddigi kutatások szerint nem tudjuk mikor és hol házasodtak, de Erzsébet halálának időpontjából következik, hogy Canzival közös munkássága idején vehette feleségül őt.
Második felesége özv. Lamotte Józsefné (néhai kereskedő neje) Günther Alojzia Terézia (1824. november 6. – 1887. január 14. Budapest) volt, akivel 1881. május 23-án kötött házasságot. Ekkor még fényképészként tevékenykedett az István téren. 1887 januárjában a budapesti VII. kerületi Király utca 44. szám alatt laktak.
A Terézia halála utáni évben, 1888-ban vette el harmadik feleségét, a nála 30 évvel fiatalabb Lerche Mária Annát (1863. október 24. Tabán – 1936. márc. 14. Budapest) néhai Lerche István vésnök-köszörűs, magánzó (1821 – 1907. június 9. Budapest) és Bergmayer Anna leányát. 1888. szeptember 19-én a tabáni római katolikus templomban kötöttek házasságot. Társadalmi megbecsülését jelzi, hogy esküvői tanúi Dr. Arányi Lajos (1812–1887) orvos és nyéki Németh Imre (1839–1895) miniszteri tanácsos voltak. Ebből a házasságából született első leánygyermeke, Heller Matild Paulina Mária 1888. november 15-én Budapesten. Második leánygyermeke, Heller (1954-ben magyarosítva) Halmos Mária (művésznevén Halmos Mici az erdélyi magyar színészet kiemelkedő alakja) 1891. szeptember 30-án született Budapesten és 1972. augusztus 6-án ugyanott hunyt el. Érdekes, hogy gyermekei születésekor Heller igen idős volt már, túl volt a hatvanadik életévén. A születési anyakönyvi bejegyzés az apa foglalkozásaként gazdászt jelöl meg a Tabánban. Talán az idős Heller már felhagyott a fényképezéssel és már csak gazdálkodott. (Valószínűleg ezért se maradtak fent fényképek az 1870-es évek végétől és az 1880-as évekből.)
Számos újságcikk jelent meg Halmos Mici fellépéseiről, tagja volt több színháznak is. Mint primadonna Pozsony, Miskolc, Szatmár, Arad, Temesvár, Nagyszeben, Marosvásárhely, Brassó színházainál énekelt. A Székely Napló 1926. májusi számában részletesen leírta, hogy a csalogányhangú, bájos szőke primadonna akkor lépett fel utoljára a marosvásárhelyi színházban.
Halmos Mici kétszer házasodott. Először 1910-ben egy zsidó bútorkereskedőhöz Fried Emil Jehudához ment feleségül, de 1917-ben elváltak. Fried Emil, később Fenyő Emil (Magyarkanizsa, 1889. március 18. – Budapest, 1980. augusztus 15.) néven ismert színész és filmrendező lett. Majd ugyanabban az évben újraházasodott, és az ismert színész Jakabffy Dezső Zsigmond (1895–1965) felesége lett 1928-as válásukig.

„Aradra jön vendégszerepelni Jakabffy Dezsőné, Halmos Miczi, a brassói színtársulat primadonnája, a fess, csinos és korrekt urinö, aki a maga romlatlanságában nagyon rokonszenves jelenség az életben és színpadon egyaránt. A művésznő a meghívást nem annyira férjének, Jakabffy Dezsőnek, az aradi színház művezető-igazgatójának és főrendezőjének köszönheti, mint inkább tehetségének és disztingvált, nagyon megbecsült személyének.”

Vágóhíd, 13. évf., 23. sz. (1926. június 6.) – Törzsgyűjtemény

Három fénykép található róla a könyvtár Színháztörténeti és Zeneműtárában. Fiatalkorában Strelisky készített egy egész alakos fényképet, másik két képen idősebb korában szerepel, a képek Stefánia úti műteremben készültek, 1912-ben, a képek hátulján megjegyzés: Fenyő Emilné, Halmos Mici.

Heller József fényképész 1893. március 11-én hunyt el 68 évesen tüdővizenyőben, halotti anyakönyve szerint I. kerületi (tabáni) Alsóhegy utca 19-ben. Özvegye, illetve közös lakásuk 1894-ben már nem található meg a budapesti címjegyzékben, de családja továbbra is az első és második kerületben lakott. Heller József fényképész gyászhírét csak a Pesti Hírlap 1893. március 17-i száma közölte. A napilap nem emlékezett meg hosszan róla, számos más elhunyttal együtt sorolták fel nevét. Gyászjelentése nem található meg a könyvtár gyűjteményében.
Színésznő lánya, Halmos Mici 1972-ben hunyt el. Gyászjelentését könyvtárunk Gyászjelentésgyűjteménye őrzi.

halmos_mici_gyaszjelentese_opti.jpgHalmos Mici gyászjelentése – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Források:

Szemerédi Ágnes (Főigazgatói Kabinet)
Társszerző: Dr. Török Róbert (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatója és a Magyar Fotótörténeti Társaság főtitkára)

A fényképészet úttörői című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész; 84. rész; 85. rész; 86. rész; 87. rész; 88. rész; 89. rész; 90. rész; 91. rész; 92. rész; 93. rész; 94. rész; 95. rész

komment

Canzi Ágoston és Heller József élete és munkássága. A fényképészet úttörői. 31. rész

2023. február 02. 06:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 95. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A kilencvenötödik részben Szemerédi Ágnes „A fényképészet úttörői” című alsorozatában Canzi Ágoston és Heller József életét és munkásságát mutatja be.

A 19. századi fényképészet-történetben számos fényképészeti társulásra, műteremnyitásra, közös, hosszan tartó, sikeres karrierre láttunk példát. Jelenlegi blogbejegyzésemben egy, rövid négy évig tartó üzleti együttműködést, Canzi Ágoston és Heller József munkásságát, valamint Heller József önálló tevékenységét mutatom be.
Canzi Ágost (Ágoston) Elek (más néven August Canzi) az életrajzi lexikonok és több más forrás szerint 1808-ban született az ausztriai Baden bei Wienben. Eredeti, születési neve Martin Kanz volt. Születési éve, úgy tűnik, tévesen szerepel a szakirodalomban. 1866. április 13-i gyászjelentése és a halotti anyakönyvi kivonata (ötvenhárom évesen hunyt el) szerint is más évben született. Ezt megerősíti a pesti házasságkötési anyakönyv (negyvenévesen házasodott 1853-ban) is, amely szerint 1813-ban született. Canzi a korszak hazai fényképészeihez hasonlóan eredetileg festőnek tanult. A Magyar képzőművészek lexikonának szócikke szerint 1838-ig Párizsban élt, hol Jean-Auguste-Dominique Ingres francia klasszicista festő (1780–1867) festőműtermét látogatta, majd Stuttgartba költözött. 1840-ben Bécsbe helyezte át székhelyét, onnan került át Pestre 1846-ban. Az 1840-es években már a pesti művészeti élet állandó kiállítójának számított. Többségében életképekkel szerepelt, Pesten pedig mint arcképfestő és fényképész vált ismertté. 1838-ban Lajos Fülöp király kormánya a művészt nagy aranyéremmel tüntette ki. 1850-ben az Első Magyar Festészeti Akadémia festészeti versenyén a növendékek festményeit bírálta, tagja volt a magyarországi műegyletnek is Barabás Miklóssal, Trefort Ágostonnal, Kubinyi Ágostonnal együtt. Néhány korabeli festett alkotása fel-fel bukkan ma is árveréseken.

„Az első m. festészeti akadémiában f. évi sept. 15-kén d. e. 11 órakor történt meg a növendékek tanulmányművei kiállitásának megnyitása, s egyszersmind a díjkiosztás. […] A kiállított művek pártatlan műbirák t. i. Canzi Ágoston, Kiss Bálint és Leder Frigyes akadémiai festész urak által lőnek megbírálva, s ezen bírálat értelmében az illető oklevelek kiadva.”

Hölgyfutár, 1. évf., 71. sz. (1850. szeptember 25.) – Törzsgyűjtemény

1853 júniusában feleségül vette a 28 éves Maria Carolina Josephine Ruprechtet. Első gyermekük, Canzi Rudolf Edmund későbbi nevén Canzi Rezső Ödön 1854. február 21-én született. Bécsben végezte festészeti tanulmányait, az 1870-es és az 1880-as években többször állított ki a Műcsarnokban is, valamint részt vett az Ezredévi kiállításon is két festményével. A kiállításon édesapja festményeit is kiállították. Canzi Ágoston nevét Szüret Vác vidékén című 1859-ben keletkezett mozgalmas festménye tette ismertté, amely ma a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található. Kőrajzokat és akvarellarcképeket is készített ebben az időszakban. 1861-ben Szalay László díszes nagy arcképét hirdették kőnyomaton, amely Canzi rajza után készült, valamint a művészeti tárlaton ugyanebből az évből szerepelt Teleki László, Erkel Ferenc és Rottenbiller Lipót arcképe is. 1861-ben a műárus kirakatokban a Canzi által rajzolt és Walzel litográfus által kőre nyomott Deák Ferenc-arckép volt a legnépszerűbb.
Második gyermekük, Canzi August Franz, 1855. szeptember 27-én született. Első lányuk, Canzi Marie Ernestine 1857. július 12-én, második lányuk, Rosa Therese 1859. január 29-én született. Gyermekeik születési anyakönyveiben akadémiai festőként van Canzi feltüntetve.
Canzi tagja volt a pesti evangélikus árvaegyletnek, segítette az árvákat és 1862-ben a vízkárosultakat is támogatta 1 forinttal.
Későbbi fényképész társa, Heller József 1824. november 6-án született Csehországban akkori német nevén Ullrichsthal (ma Nový Oldřichov) településen Steinschönau (ma Kamenický Šenov) tartományban Heller József és Jankel Erzsébet gyermekeként. Eredeti foglalkozása szerint vésnök és festő is volt. Hevesy Iván A magyar fotóművészet története című könyv szerint Bécsben és Berlinben tanulhatta ki a fényképész mesterséget. Néhány adalék szerint karrierje kezdetén dagerrotípiákat készített, az ő kezei közül kerültek ki a legszebb, technikailag legkiválóbb dagerrotipfelvételek. A fennmaradt dagerrotipfelvételek közül nagyon kevés azonosítható be a tulajdonos szerint, de az 1840-es évek képei valószínűleg nagyrészt Strelisky Lipót és Heller József műterméből kerültek ki. A Fotóművészet 1979/4. számában jelent meg Peczek Fridolin császári és királyi honvédról 1855 körül készített dagerrotípiája.
1845-ben kezdhette fényképészeti működését a Kristóf téren, hiszen a Pesti Napló 1860-as cikke szerint tizenöt éve (alapítva 1845) fennálló műtermét újította fel és nagyobbította meg a belvárosban.

„Photographiai jelentés.

Alúlírt tisztelettel köztudomásul adja, hogy 15 év óta fönnálló fényképelő műhelyét Pesten, „nagy Kristóf” czimü házban a 3. em legcsinosabban és legczélszerűbben megújította és megnagyobbította, nem kimérve se költséget, se fáradságot, hogy a t. cz. közönség igényeinek megfelelhessen. Miután ő a nagy haladást fáradhatlanul folytatta, hogy a fényképelést a tökéletesség legmagasabb fokára emelje, épen most érkezett meg Angolországból egy általa újon föltalált gép, mely által a leggyöngédebb árnyalatok tökéletes élesen kitüntettetnek, és az egész kép az eddig el nem érhetett fokban világosan és tisztán előállíttathatik, úgy, hogy a Stereoskop és látogatójegy-képek a legnagyobb tisztaságban jelennek meg.
A t. cz. közönség kényelmére minden mintából egy tárt tartok, mely jelenleg 3000 darabot foglal magában és folyó számokkal láttatnak el, ugy hogy bármikor, évek múlva, csupán az illető szám közlése mellett, másolatokat készíthetek. Végre ajánlom alapos photographia oktatásomat: e tekintetben bizonyítványokat mutathatok elő olyanoktól, kik most már mint önálló fényképelő műhely tulajdonosai, intézetemben képeztettek ki. Folyvást iparkodni fogok, hogy művészetemben előforduló minden legújabb haladással legszebb természeti képmásokat, és pedig festő segítsége nélkül, nyújthassak.

Heller József fényképész. In: Pesti Napló, 11. évf. 3095. sz. (1860. június 5.) – Törzsgyűjtemény

Történeti Fénykép- és Interjútárunk őriz néhány Heller József által készített fényképet, amelyek verzóján még egy kezdetleges (nyomdailag nem legyártott verzón) kék pecsét szerepel. Ekkor még önállóan működtette műtermét a „Nagykristófnál” a 3. emeleten.

Canzi Ágoston és Heller József 1862-ben kezdték el közös működésüket. 1862. május 7-én a festő fényképészek fényírda építésének engedélyezésért folyamodtak Pest város tanácsához. Diescher József (1811–1874) magyar építészmérnök, építési vállalkozó Müller Terézia kétemeletes Kristóf téri házának tetőteréből alakította ki műtermüket. Az építész négy, tizenkét ablakszemes üvegfelülettel rendelkező műteremet tervezett, valamint huszonnégy táblából álló felülvilágítót is helyezett el a műtermükbe. A pillérek között és alatt reklámfelületek kaptak helyet: középen „Canzi és Heller”, alatta német és magyar nyelvű „Photographische Anstalt – Fényképíró Intézet” felirat hirdette a társulást. A későbbi folyóiratok beszámolnak arról, hogy az újonnan felszerelt műterem valóban megvalósult.

canzi_es_heller_muterme_opti.jpgDiescher József: Canzi Ágoston és Heller József épülete. Budapest Fővárosi Levéltára. HU BFL IV.1305 320/1862

A tervezett együttműködésről a nyitás előtt két hónappal már beszámoltak a Nefelejts című lapban.

„Ha már annyira belejöttünk a photographia-járványba keressük ki azokat, kik igényeinknek legjobban s legolcsóbban megfelelnek. Heller J. (a Kristóf téri Müllerházban) ki már eddigelé is köztetszést vivott ki, Canzi, jóhírű festő társaságában még nagyobbszerű photograph-műhelyt fog rövid időn fölszerelni. Gépet Párisból hoznak – ami pedig onnét jó – mindig ajánlatos.”

Nefelejts, 4. évf. 11. sz. (1862. június 15.) – Törzsgyűjtemény

1862 júliusában az alábbi hír jelent meg Canzi és Heller egyesüléséről. Ez a cikk is tükrözi, hogy Canzi festészet helyett kezdett el foglalkozni a fotográfiával:

„Maholnap azon mondás, hogy valaki a napnál ebédel, naplopó stb. egészen más értelmet kap. Mióta a photographia föltaláltatott s művészeink mellett a nap vállalt festéktörő szerepet, azóta a napnál igen jól lehet ebédelni, mert a nap photograph művészeinket igen jó keresetbe helyezi. Közelebb ismét egy festészünk lesz hűtlen az olajhoz, hogy a zsírosabb photographiához pártoljon: ez Canzi, ki Hellerrel egyesülve a jövő hó elején megnyitja fényképészeti műtermét.”

Hölgyfutár, 13. évf. 83. sz. (1862. július 7.) – Törzsgyűjtemény

Közös műtermüket a Kristóf tér 4. szám alatt 1862. szeptember 11-én nyitották meg. A nyitásról számos újságcikk számolt be a rákövetkező napokban.

„Canzi és Heller-féle újon nyitott fényképészeti műterem Pesten, Kristóf-térest 4. sz. amely különösen e czélra épített helyiségekben legjelesb gépek- és készületekkel van felruházva, oly helyzetben van, hogy a t. cz. Közönség legszigorubb követelésének képes tökéletesen megfelelni.”

Pesti Napló, 13. évf. 3777. sz. (1862. szeptember 14.) – Törzsgyűjtemény

„Canzi és Heller urak már megnyitották új photograph műtermüket a Kristóf-téren. E czélra nevezett urak a Geibel-féle könyvbolt felett egy üveg csarnokot építtettek.” 

Sürgöny, 2. évf. 215. sz. (1862. szeptember 19.) – Törzsgyűjtemény

A Divatcsarnok 1862 szeptemberében az alábbi módon írt róluk:

„A fényképtermek száma eggyel ismét szaporodott. Canzi jeles festőnk, – a művészet e válságos napjaiban, jónak látta photograph-ateliert állitni föl s egyesülve a már ismert fényképiró Hellerrel – a »Fehérhajó«-val szemben Geibel könyvkereskedése mellett diszes műtermet építtetett, melyet mindenkinek, ki magát vagy ismerőseit (sőt rokonait is) jó képben akarja látni, a legjobb lelkiismerettel ajánlhatunk.”

Divatcsarnok, 10. évf. 37. sz. (1862. szeptember 16.), 590. – Törzsgyűjtemény

Gyümölcsöző együttműködésükből néhány fénykép magángyűjteményben is fennmaradt.

A Hon című folyóiratban 1863-ban jelent meg egy népszerűsítő hír róluk, amelyben leírják, hogy a Szentháromság-szobor fényképezésén dolgoztak. Ezt meg is valósították, tehát megörökítették, a Belvárosi plébániatemplom előtt, Johann Halbig német szobrászművész 1863-ban készült alkotását. A szobor korábbi verziója a Városház téren állt, azt az 1820-as években bontották el. A fényképészek tehát műtermen kívül is járták a várost és fényképeztek. A kép ma a Szabó Ervin Könyvtár fotógyűjteményében található.

„Újdonságok. (A nagyszámú fényképező-termek közöl) dicsérve említjük meg a Kristóf téren létező Heller és Canzi urak műtermét. Említett fényképészek tiszta és élethű képei általános elismerésben részesülnek, s méltán megérdemlik a közönség pártfogását. Úgy halljuk, most a Szentháromság szobra fényképezésével foglalkoznak.”

A Hon, 1. évf. 236. sz. (1863. október 16.) – Törzsgyűjtemény

szentharomsagszobor_opti.jpgCanzi és Heller: A Halbig-féle Szentháromság szobor, Eskü tér – Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest-gyűjtemény, Fotótár. Jelzet: 080116

1864-ben a Hölgyfutárban már árcsökkentésükről cikkeztek.

„Fényképészeti értesítés.

Tisztelettel alulírottak ezzel értesítik a t. cz. közönséget, hogy áraikat következőkép mérsékelték: 12 látogató, egy 6 frt. lágy fényképek darabja 5-töl 15 frtig.
Másolatok igen jutányosan számíttatnak. Canzi és Heller. Kristóf tér 4. sz.”

Hölgyfutár, 15. évf. 14. szám (1864. augusztus 14.) – Törzsgyűjtemény

A Történeti Fénykép- és Interjútár is őriz fényképész párosunktól néhány fényképet. Liszt Ferencről több képet is készítettek, az egyik képet a Színháztörténeti és Zeneműtár, a másikat pedig a Történeti Fénykép- és Interjútár őrzi.

1865 májusában és áprilisában adtak hírt két különböző album kiadásáról. Az első albumot a Nemzeti Színház tagjairól készítették, a második albumot pedig a Magyar Királyi Egyetem tanárainak arcképeiből állították össze. A bevételeikből támogatták az orvostanulókat is. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában található, az 1860 és 1870 közötti időszakra datált Prokopius családi albumban is szerepelnek Canzi és Heller, valamint Heller József önálló felvételei.

„Canzi és Heller helybéli fényképészek a magyar kir. egyetem összes rendes s magántanárai arcképeit autographjaikkal ellátottan nagy diszalbumban adják ki. Az album tiszta jövedelméből húsz százalék az orvosnövendékek segélyegyletének jut.”

Pesti Hírnök, 6. évf. 83. sz. (1865. április 11.) – Törzsgyűjtemény

„Canzi és Heller, a nemzeti színház tagjainak arczképeiből fénykép-albumot adnak ki. A tiszta jövedelem 20 százalékát a színház csekély fizetést hozó tagjainak adják.” 

Nefelejts, 7. évf. 21. szám (1865. május 21.) – Törzsgyűjtemény

Mint ahogy az eddig általam bemutatott fényképészek többsége, így Canzi és Heller is számtalan fényképet készített színészekről, még fényképalbumot is adtak ki képeikből. A nemzeti könyvtár Színháztörténeti és Zeneműtára több Canzi és Heller-portrét és egész alakos fényképet őriz különböző színészekről. Számos hasonló beállításban készült és hasonló kivitelezésű fénykép található a bécsi Színháztörténeti Múzeumban is. Arról nincs biztos információ, hogy ezek a képek az album részei voltak-e, de feltételezhetőleg igen. A képek hátulján több helyen szerepel a „Calderoni” felirat, miszerint náluk kaphatók voltak Canzi és Heller-fényképek is.

1865 decemberében különleges árleszállításukról adtak hírt a Pesti Naplóban, itt még az 1864-es árnál is olcsóbban kínálták fényképeiket.

„Árleszállítás Canzi és Heller fényképészi műtermében Kristóf-téren 4 szám. Alulírtak tisztelettel értesítik a t. cz. közönséget, hogy mostantól kezdve 12 látogatójegy [vizitkártya] 5 forintra és 12 másolat 4 forintra leszállittatott. Hasonló aránylagon mérsékelt áron készíttetnek a nagyobb fényképek 3 frttól 10 frtig.
Canzi és Heller”

Pesti Napló, 16. évf. 4694. sz. (1865. december 10.) – Törzsgyűjtemény

E két albumon felül a Budai Dalárda 1866-ban elnökként tevékenykedő Nagy Ágostonnak készített albumban szereplő képeket is Canzi és Heller műtermében készítették. Sajnos az albumról nincs bővebb információ, a Fővárosi Lapok számolt be róla.

„A »budai dalárda« újabb jelét adta azon testvéries, baráti viszonynak, mely annak kebelében az egylet legszebb gyarapodására létezik. Augusztus 27-én elnökének, Nagy Ágostonnak névnapja előestéjén szerenáddal tisztelegvén, egy díszes albumot adtak neki át, mely az összes működő tagok (105) fényképezett arcképét tartalmazó. Mind az albumképek, melyek Canzi és Heller jeles műterméből kerültek ki, mind az album kiállítása, melyet Boldini Rudolf budai könyvkötő készített, valódi példányai az e nembeli munkáknak. De az elnök is szépen viszonozta e megtiszteltetést, mert az egylet működő tagjait augusztus 29-én a budai polgári lövölde helyiségeiben barátságos estélyre vendégesül meghiván, az egylet pénztárának a közelgő zászlószentelési ünnepély alkalmából 250 frtot ajándékozott. Anyiszor volt már alkalmunk Nagy Ágoston úrnak ilyszerű lelkes adományait tudatni, hogy hamarjában meg se tudnék határozni azon százak számát, melyeket e derék férfi a vezetése alatt álló egyletnek egy év folytán ajándékozott. Az egyleti évkönyv majdan meglepő képét fogja feltüntetni ez áldozatkészségnek, mely csak az ügy iránti valódi lelkesedésből veheti forrását, s melynek példáit csak ott találhatjuk, hol – mint a »budai dalárda« kebelében – valódi ügyszeretet, szakavatott lelkes vezetés s a tagok közötti meleg, baráti viszony és összetartás egyesülten segítenek elérni a kitűzött célt.”

Fővárosi Lapok, 3. évf. 199. sz. (1866. szeptember 1.) – Törzsgyűjtemény

Több fényképész is készített portrét Deák Ferencről, köztük a Canzi és Heller páros is, 1865-ben. A kép elkészültéről a Pesti Napló 1865 júliusában számolt be.

„Deák újabb arczképei, természet után felvéve a napokban készültek el, s a pestvárosi fi- és leányárvaházi bizottmányoknál, illetőleg a pestvárosi letéthivatalban (városház 2-dik emelet 66. szám alatt) az alább következő árakért kaphatók:

  1. A Canzi és Heller fényképészek műtermében készült
  2. a) nagy negyedrét alakú fénykép 2 ft 50 kr,
  3. b) kettős fénykép steoroskopba 1 ft 60 kr,
  4. c) látogató jegy alakú fénykép 80 kr.
  5. Barabás Miklós festész által köré rajzolt
  6. a) nagy kőnyomatú kép 4 ft,
  7. b) kisebb 3 ft.

Mint tudva van, ünnepelt hazánkfia arczképeztetését csak oly feltétel alatt engedte meg, hogy a képek elárusításából befolyó tiszta jövedelem, egyeni mértékben a városi fi- és leány árvaház alaptőkéjéhez csatoltassék, e jótékony czél iránti tekintetből állapíttattak meg a képek árai a szokottnál magasabb összegben és lehető visszaélések mellőzése czéljából az árvaház bélyegével ellátva. Helybeli és vidéki könyv és műkereskedők s más vállalkozók is nagyobb megrendeléseknél (legalább 10 példány) az előre lefizetendő és illetőleg díjmentesen beküldendő fentebbi árakból 20% engedményben részesülnek. E képek utánzása tilos lévén, mindazok, kik ezt megkísértenék, sajtóvétséget követnek el és büntető kereset alá vonatnak. Figyelmeztetjük az árvaházi bizottmányt ez alkalommal a Schrecker féle igen jó fényképekre, melyeknek árulására Deák Schreckert szintén felhatalmazta, s mint már említik, a fényképész e képek jövedelmét szintén felajánlotta az árvaház javára.” 

Pesti Napló, 16. évf., 4563. sz. (1865. július 5.) – Törzsgyűjtemény

Deák Ferencről két fényképet őriz még a Történeti Fénykép- és Interjútár, Schrecker Ignác, valamint Borsos József és Doctor Albert munkáit.

A Vasárnapi Ujság híre szerint 1866-ban újra lefényképezték Deákot, a bevételt az árvaleány intézetnek ajánlották fel. Deák Ferenc nem kedvelte, ha fényképezik, viszont, ha portrét ült, a fényképei bevételeit jótékonysági célra fordította.

„(Deák Ferencz új arczképe.) Canzi és Heller fényképészek Deák Ferenczet újra lefényképezték. Az e képekből befolyó tiszta jövedelem a városi árvaleány-intézeté lesz.”

Vasárnapi Ujság, 13. évf. 11. sz. (1866. március 18.), 129. – Elektronikus Periodika Archívum

Canzi és Heller verzóin gyakorta szerepel az Utánzás tilos! szövegű pecsét, amely azt jelenti, hogy az általuk készített (zömmel ismert, híres emberekről felvett felvételeiket) név megjelenítése nélkül hamisították, lereprózták és azokat olcsóbban árusították.
A kettejük rövid, sikeres karrierjének Canzi Ágoston 1866. április 13-án bekövetkezett halála vetett véget, a fényképész tüdőgyulladásban hunyt el. Gyászjelentése szerint két kiskorú gyermeke Canzi Rudolf (Rezső) és Canzi Mária gyászolta, tehát másik kettő gyermeke, Canzi August Franz és Canzi Rosa Therese hamarabb, gyerekkorukban hunyhattak el.
Három újságcikk jelent meg halálhíréről, egy bővebb, melyet társa Heller közölt a Pesti Naplóban, valamint kettő rövidebb.

„Canzi Ágoston, akadémiai festész, rövid szenvedés után, élete 53-ik évében, Pesten.”

Nefelejts, 8. évf. 16. sz. (1866. április 22.) – Törzsgyűjtemény

 

„Canzi Ágoston, festész és fényképíró meghalt. Érdemeinek egyike az, hogy az utóbbi években közzétett sok ízléstelen és rosz arczképpel szemben, Deák Ferencz és Szalay László jobb ízlésű és hivebben talált kőrajzi arczképeit ő készítette.”

Politikai Hetilap, 2. évf. 17. sz. (1866. április 23.) – Törzsgyűjtemény

 

„Vettük a következő gyászjelentést: A veszteség leggyászosb érzetével értesíti alulírott saját és Canzi Rudolf s Mária kiskorú gyermekek és rokonaik nevében barátaikat és ismerőseiket, miszerint ügytársa, s illetőleg a nevezett árvák édesatyja Canzi Ágoston akadémiai festő és fényképész 1. évi april 13-kán esti 7 órakor 53 éves korában rövid szenvedés után, tüdőhüdés következtében, az urban csendesen jobb életre szenderült át. Az elhunytnak hült tetemei vasárnap ápril 15-kén délutáni 5 órakor a gyászlakban (belváros Kristóf tér 4. sz.) az ágosti evang. egyház szertartása szerint csendben is szenteltetvén, a kerepesi vonal melletti temetőig fognak örök nyugalomra vitetni. Béke hamvain Heller József fényképész.”

Pesti Napló, 17. évf. 4798. sz. (1866. április 18.) – Törzsgyűjtemény

canzi_gyaszjelentes_opti.jpgCanzi Ágoston gyászjelentése. Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Források:

Szemerédi Ágnes (Főigazgatói Kabinet)
Társszerző: Dr. Török Róbert (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatója és a Magyar Fotótörténeti Társaság főtitkára) 

A fényképészet úttörői című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész; 84. rész; 85. rész; 86. rész; 87. rész; 88. rész; 89. rész; 90. rész; 91. rész; 92. rész; 93. rész; 94. rész

komment

Bibliothecae Abba[tis] Zirczensi. Első rész

2023. február 01. 06:00 - nemzetikonyvtar

Varázslatos karakterek

A cím a zirci apátsági könyvtár ex librisére utal, amit 1795-ben alkottak meg. A gyűjtemény 1953 óta működik az Országos Széchényi Könyvtár kezelésében. Tehát idén 70 éve. Az évforduló tiszteletére indítjuk útra azt a sorozatot, amelyben minden hónapban bemutatunk egy-egy értékes dokumentumot az intézmény állományából. De nemcsak bemutatjuk, hanem ki is állítjuk ezeket Zircen. Így, ha a bejegyzés alapján kedvet kapnak rá, eredetiben is megtekinthetik e dokumentumokat.

1_kep_opti_19.jpgAlphabeta et characteres…, Frankfurt am Main, [Johannes Theodor de Bry et Johannes Israel de Bry], 1596. A fektetett negyedrét formátum nem gyakori a régi könyvek világában – A Zirci Apátság Műemlékkönyvtára

A műemlékkönyvtári pletyka szerint egy sarokba dobva találták meg ezt a jelentéktelennek tűnő, fektetett negyedrét könyvecskét. Az enyhén koszolódott pergamenkötésen két régi jelzet, pár sor elhalványult írás (Alphabeta …) van. Ahol átlátszik a pergamen, megállapítható, hogy a kötéstáblához korabeli kéziratot használtak. Belelapozva azonban megszűnik a világ körülöttünk, elkezdődik egy utazás a pompásan kivitelezett rézmetszetek, ábécék, kezdőbetűk, rébuszok világába. 
A rézmetszetes címlapon a címmezőt két alak övezi, balról Kadmosz, aki a legenda szerint megtanította Théra szigetének lakóit az írásra, és jobbról Ábrahám, akit a káld írás megalkotójának tartott a hagyomány. Felül a Szentírásra utaló kőtábla, alul pedig Bábel tornya látható. A címmezőben pedig:

„Alphabeta et characteres, iam inde a creato mundo ad nostra vsq. tempora; apud omnes omnino nationes usurpati; ex variis autoribus accurate deprompti. Artificiose et eleganter in aere efficti, et recens foras dati, per Jo. Theodorum et Jo. Israelem De Bry, fratres germanos, cives Francfordien. Francfordii, Anno M D XCVI., [Johannes Theodor de Bry et Johannes Israel de Bry], in 4° [20x15,5 cm]”

„Ábécék és karakterek, a világ teremtésétől folyvást a mi időnkig, amiket az összes nemzetnél használnak, gondosan merítve különféle tekintélyes személyektől. Gyakorlottan és elegánsan ércbe metszve, és nemrég a nyilvánosság elé tárva Jo. Theodor és Jo. Israel de Bry, német testvérek, frankfurti polgárok által. Frankfurtban, 1596. évben.”

A de Bry család a 16-17. század jelentős rézmetszői és kiadói voltak. Theodor de Bry (1528–1598) a németalföldi Liège városában született, gazdag protestáns családban. Az ötvös és rézmetsző hívatást édesapjától tanulta. Biztosabbnak látta a jövőt a protestantizmus felé forduló Strasbourgban, mint a katolikus Liège-ben, így 1570-ben áttette oda a székhelyét. Itt együtt dolgozott Ètienne Delaune francia metszővel, aki döntő hatással volt művészi látásmódjára, a groteszkről alkotott elképzelésére. 1588-ban költözött a Majna parti Frankfurtba, ahol fiaival, Johann Theodorral (1561–1623) és Johann Israellel (1565–1609) rézmetsző műhelyt és kereskedést, valamint kiadót alapított. Kezdetben részben szöveg nélküli rézmetszetgyűjteményeket adott ki, például Jean Jacques Boissard emblémás (Emblematum liber, 1593.) és a tudósok portréit bemutató (Icones virorum illustrium, 1597.) könyvét. Fő művéhez 1586 és 1588 között londoni kutatómunkáján gyűjtött anyagot, Amerikát érintő expedíciókról jelentéseket és illusztrációkat. Ezt 1590-ben kezdte megjelentetni, Thomas Hairot tudósításaira, valamint a helyszínen rajzolt vázlatokról készült metszett képekre alapozva (Wunderbarliche, doch warhafftige Erklärung von der Gelegenheit und Sitten der Wilden in Virginia…). Ebből aztán egy 25 részes sorozat kerekedett, amit fiai fejeztek be, akik apjuk halála előtt saját vállalkozást alapítottak. Johann Theodor 1609-ben – vallási okok miatt – a céget Oppenheimbe telepítette át, ahol olyan fontos rózsakeresztes szerzők – mint például Robert Fludd vagy Michael Maier – műveit adta ki. Érdekesség, hogy mindkét szerző munkái megtalálhatók Zircen de Bry kiadásában. Johann Theodor csak 1619-ben tért vissza Frankfurtba, ahol haláláig dolgozott. Meg kell említeni, hogy Oppenheimben kapcsolatba került Szenczi Molnár Alberttel is, aki kétszer töltött hosszabb időt a városban. És Oppenheimben csatlakozott a családhoz az akkor már neves rézmetsző, Matthäus Merian, aki de Bry lányát, Maria Magdalenát vette feleségül, majd apósa halála után ő vitte tovább a vállalkozást. De ez már egy másik történet…

2_kep_opti_20.jpg

Alphabeta et characteres…, Frankfurt am Main, [Johannes Theodor de Bry et Johannes Israel de Bry], 1596. A mű kötéstáblájának verzója és címlapja – A Zirci Apátság Műemlékkönyvtára

Ahogy a címből látszik, a könyvet még együtt adta ki a két testvér Frankfurtban. A címlap mellett, a kötéstábla belső verzóját egy ex libris ékesíti. Benne két címer, „Cornum [Cor Unum] Et Anima Una” (Egy szív, egy lélek, ApCsel 4, 32) jelmondattal. Bár nincs név rajta, de a címerek alapján azonosíthatók voltak a tulajdonosok: Michael Rötenbeck (1568–1623) nürnbergi orvos, botanikus és fizikus, és felesége, Anna Ammon. Rötenbeck két kéziratával vonja magára a figyelmet, ugyanis összegyűjtötte a nürnbergi templomokban található sírfeliratokat. Ez magyarázhatja a könyv megvásárlását, talán hasznosítani tudta a munkája folyamán az ábrázolt karaktereket. De igazi hírnevet nagybátyjával, Lazarus Rötinggel, az autodidakta festővel közösen jelzett munka hozott számára. 1615-ből egy Theatrum Naturae című kéziratos műről van szó. Ebben állat- és növényfestmények és természeti témájú tanulmányok vannak. A képeket Röting, a tanulmányokat Rötenbeck készítette. A könyv nagy érdeklődésre tart számot a zoológusok körében, mert a festmények elsősorban Nürnberg és a környéke faunáját ábrázolják, számos állatillusztrációt, különösen madarakat mutat be részletesen, valamint fantáziadús mitikus lények és egzotikus állatok keverednek a német területről származó kacsákkal, pintyekkel és baglyokkal. Az ex libris felett pedig egy kézírásos bejegyzés olvasható: Andreae Nagy. 1765. Gyakori név, de valószínűleg arról a győri mérnökről és rézmetszőről lehet szó, aki Tomka Szászky János Magyarország térképét újra metszette és magyar helynevekkel Bécsben kinyomtatta. A térképből pedig két példányt a Ráday családnak adott. A feltevésemet egyrészt erősíti, hogy egy rézmetszőről van szó, akit nagyon is érdekelhet a de Bry testvérek kiadványa. Másrészt még egy könyv van a bibliotékánkban Nagy András bejegyzésével, egy német nyelvű bányászati monográfia, Anleitung zur Markscheidekust nach ihren Anfangsgründen und Ausübungen kürtzlich entworfen címmel (Dresden, 1749, Georg Conrad Walther). Ez utal Nagy András mérnöki érdeklődésére.
A címlap után következő ajánlás II. Fülöp Lajos hanau-münzenbergi grófnak szól, ennek első oldalán a gróf köralakba foglalt monogramját az Iustitia és Veritas (Igazságosság és Igazság) között ábrázolták, a másodikon egy verset olvashatunk a grófhoz.
A következő hét oldalon a de Bry testvérek bevezetőjét olvashatjuk az írás történetéről. Ebben értekeznek arról, hogy az írást, a betűket a legnagyobb ajándéknak tartják, a tudományok és a művészetek alapvető fontosságú eszközének. Mítoszokat és legendákat idéznek fel, miszerint az első írás a káld (kháld, kháldeus) vagy az asszír volt. Az ókorból pedig hét írásfajtát különböztetnek meg: a hébert, a görögöt, a latint, a szírt, a káldot, az egyiptomit és a gétát. Az írásokat aztán sok más nép is átvette, sokszor rontottak rajtuk, ahogy a gótok és a longobárdok „megbecstelenítették” a latint. Megállapítják, hogy a nyelvek is eltűnnek, mint például az etruszk, amely megtalálható ókori feliratokon, de megérteni már nem tudják. Kiderül, a testvérek követik a legújabb eseményeket, mert tudnak arról, hogy a mexikói őslakók ismerik az írást, könyveik elkészítéséhez pedig fák leveleit préselték, majd varrták össze. Ilyen könyveket küldött Hernán Cortés, a hírhedt konkvisztádor Spanyolországba.
A bevezető írás után 34 rézmetszetes ábécétáblán káld, szír, héber, kopt, arab, szamaritánus, görög, illír, valamint horvát, örmény és római betűk (karakterek), továbbá más nemzeti betűtípusok – német, flamand, francia és egyéb – változatai láthatók, ezek több különböző variációkban, a nagy- és kisbetűket is felvonultatva mutatják be az írásstílusokat.

Ezt követi 12 tábla 24 gyönyörűen kidolgozott manierista kezdőbetűvel a de Bry testvérektől, pompásan díszítve oroszlánokkal, lovakkal, egyszarvúakkal, kutyákkal, majmokkal, macskákkal, pávákkal, pulykákkal, pelikánokkal, baglyokkal stb. A betűk körül ábrázolt élőlények latin elnevezése az adott betűvel kezdődik.

5_kep_opti_12.jpgGyönyörűen kivitelezett manierista kezdőbetűk. Alphabeta et characteres…, Frankfurt am Main, [Johannes Theodor de Bry et Johannes Israel de Bry], 1596. – A Zirci Apátság Műemlékkönyvtára

A következő oldalon Tommaso Fazello (1498–1570), palermói dominikánus szerzetes által a Baych-torony (a ma is látható Porta dei Patitelli fölé magasodott egykor) falán talált régi feliratot bemutató illusztráció van. Ezt korábban káld nyelvűnek tartották (a metszet felirata is ezt jelzi), amely szerint a helyet Ézsau népesítette be káldokkal, damaszkusziakkal és föníciaiakkal. A tornyot azóta lebontották, de a felirat megmaradt, és a későbbi kutatók a szöveget a Hidzsra utáni negyedik századból származó Korán versként (38. szutra) azonosították.
A befejező rész a mű talán leghíresebb ábrázolásával kezdődik, amely egy vagy két tornász különböző pozícióiból kialakított ábécé. Némelyik elég pikáns ábrázolás lett. Utána a de Bry család különböző tagjainak monogramjait felvonultató oldal, majd két képrejtvényekkel (rébuszokkal) nehezített négysoros verset tartalmazó oldal következik.

6_kep_opti_12.jpgA híres humán ábécé. Alphabeta et characteres…, Frankfurt am Main, [Johannes Theodor de Bry et Johannes Israel de Bry], 1596. – A Zirci Apátság Műemlékkönyvtára

A kötet érdekessége, hogy a C1 oldal verzójára beragasztották Jacques Granthomme metszetét, ami egy arab ábécét mutat be, annyival több, mint a de Bry testvérek ábécéi, hogy itt a latin átírásukat is megadták. A nyomatot Jean-Baptiste Du Val francia orientalista (1570–1632) adatta ki, professzora, Etienne Hubert emlékére 1601-ben. Hubert (1567–1614) orvos, orientalista és diplomata volt, 1600 és 1613 között tanította az arab nyelvet a párizsi Collège de France-n. Az kötetünkben szereplő metszetet sajnos kivágták az eredeti keretéből, amelynek szépen kidolgozott ornamentikáját madarak, rovarok, növények és vázák alkották. Az F1 verzóján pedig egy tatár ábécé szerepel Marco Polo utazásának első német nyelvű kiadásából. A mű fordítója Hieronymus Megiser (1554 k.–1619) német történész és nyelvész, Johannes Kepler barátja. Az ábécé a kis könyv 354a oldalán található.

7_kep_opti_11.jpgBal oldalon az utólag beragasztott tatár ábécé. Alphabeta et characteres…, Frankfurt am Main, [Johannes Theodor de Bry et Johannes Israel de Bry], 1596. – A Zirci Apátság Műemlékkönyvtára

A könyvben találhatók kézírásos bejegyzések is. Az I2 oldal verzóján egy „Alphabetum Anglo-Saxoninicum” kerül bemutatásra a betűk latin feloldásával. Az N4 oldal utáni befűzött, üres oldalon pedig német szöveg alatt kínai karaktereket lehet látni. A két kézírás megegyezik, talán az első tulajdonos, Michael Rötenbeck jegyzetelte meg a könyvét.
A bemutatott könyv – ahogy az aukciós oldalak is írják – rendkívül ritka. Példányunk értékét növeli, hogy teljesen hiánytalan, valamint egyediségek találhatók benne, az ex libris és a jegyzetek. Magyarországi közgyűjtemények közül egyedül a zirci bibliotékában van meg, ahol féltőn vigyázunk rá.
Hogy is búcsúzhatnék máshogy, mint a de Bry testvérek szavait idézve: „Ezt a munkát nem más szándékkal vállaltuk magunkra, kedves olvasó, minthogy a kedvedre tegyünk neked, hálásak lennénk, ha elfogadnád. Ha jó néven veszed, akkor kegyelmeddel kísérsz minket. De ha kegyesebbnek tapasztaltunk volna, nemcsak a legmagasabb tisztelet kötne hozzád, hanem nagyobb és szellemdús érdeklődésedtől ösztönözve mindig arra törekednénk, hogy jót érdemeljünk tőled. Isten veled!”

8_kep_opti_7.jpgKézírás a könyvben, egy tartalomjegyzék, ami befejezetlenül maradt. Alphabeta et characteres…, Frankfurt am Main, [Johannes Theodor de Bry et Johannes Israel de Bry], 1596. – A Zirci Apátság Műemlékkönyvtára

Felhasznált irodalom:

Németh Gábor (OSZK Ciszterci Műemlékkönyvtár, Zirc)

komment

Hidak tervezője

2023. január 30. 06:00 - nemzetikonyvtar

130 évvel ezelőtt született Sávoly Pál mérnök

Sávoly Pál Budapesten született 1893. január 30-án. Idén emlékezünk meg halálának 55. évfordulójáról is († Budapest, 1968. december 29.). A neves és külföldön is sikeres hídtervező gyakorlatilag minden jelentősebb magyar híd tervezésében részt vett, egyik leghíresebb munkája Budapesten az V. kerületet az I. kerülettel összekötő új Erzsébet híd volt.

erzsebet_hid_opti.jpgKilátás a Gellérthegyről az Erzsébet hídra. A kép forrása: Digitális Képarchívum

A budapesti Műegyetemen végzett tanulmányait követően tervezőmérnöki pályáját 1920-ban Hollandiában kezdte, majd Belgiumban és Luxemburgban folytatta. Több európai, egy kínai és egy mexikói híd társtervezője volt. 1925-ben Budapesten nyitott önálló mérnöki irodát. Számos vasbetonvázas épületet, zsilipet és egyéb műtárgyat tervezett magánvállalkozóként.
Nevéhez fűződik a Lánchíd és a Margit híd, valamint a Boráros tér aluljáró rendszerének kialakítása. Tervezője volt a Boráros téri Petőfi híd hídfőinek és az angyalföldi szennyvízátemelőnek, továbbá részt vett az Árpád híd tervezésében.
A Nyugati pályaudvar mögött található, Terézvárost és Újlipótvárost összekötő Ferdinánd felüljáróhidat 1940 és 1942 között az ő tervei alapján újították fel.

Az új Ferdinánd híd. Magyar Világhíradó 924., 1941. november. In: Nemzeti Filmintézet Filmarchívuma. Filmhíradók online

A második világháború után számos híd újjáépítésében közreműködött. Az Ipoly felett Magyarország és Szlovákia határán Szob és Helemba között vasúti híd, a Sávoly híd, szlovákul Most Šávoľ (1946–1949), majd a Széchenyi lánchíd helyreállítási munkáinak is ő volt a tervezője.

savoly-hid_opti.jpgSávoly híd (SK.) (GCSPH). In: A Magyar Geocaching Közhasznú Egyesület hivatalos lapja

Az 1896-ban – a Lánchíd, a Margit híd és az Összekötő vasúti híd után – Budapest harmadik közúti átkelőjeként átadott Ferenc József hidat (Fővám téri híd) 1945. január 16-án a visszavonuló német hadsereg – a többi budapesti Duna-híddal együtt – felrobbantotta. A XI. kerületi Szent Gellért tér és az V–IX. kerületi Fővám tér közötti híd helyreállítása 1946 tavaszán kezdődött el Sávoly Pál tervei szerint. Új neve Szabadság híd lett.
Az 1933–37 között épült, Pest IX. kerületét budai XI. kerülettel összekötő, akkor Horthy Miklós nevét viselő Petőfi híd újjáépítése Sávoly Pál kiviteli terve alapján 1950 és 1952 között zajlott. A forgalomnak 1952. november 22-én adták át.
1948-tól a Mélyépítési Tervező Vállalatnál (Mélyépterv) dolgozott, majd ennek jogutódja, az Uvaterv hídtervező részlegét vezette. Kiemelkedő munkái közé sorolható az újpesti, a bajai és a dunaföldvári vasúti Duna-híd, a tokaji és a szolnoki Tisza-híd. Az ő irányításával készültek hazánkban az első modern hegesztett hídszerkezetek.

fortepan_91800_opti.jpgA szolnoki közúti Tisza-híd építése, mellette az ideiglenes pillérekre tolt előző híd. 1962. A kép forrása: Fortepan / UVATERV (Képszám: 91800)

A tervezővállalatnál külföldi megrendelésre is dolgoztak. A vezetésével épült hidak közül a legfontosabbak a Naft-folyó kábelhídja, az India részére tervezett híd, 52 sziámi híd és a tiencsini Hao-Ho folyamot áthidaló nyitható híd.
Jelentős feladat volt a helwani (Egyiptom) közúti és vasúti Nílus-híd megalkotása (1956–1959), amely tekintélyes méretekkel rendelkezett 9 nyílású, 812 méter hosszú építményként. A híd acélszerkezetének anyagát az ózdi és a diósgyőri acélművek készítette, a hídszerkezetet a győri Rába Művek gyártotta, a szerelést a Ganz–MÁVAG Mozdony- Vagon- és Gépgyár gárdája végezte.

Sávoly Pál főműve és legismertebb alkotása az új budapesti Erzsébet híd megtervezése és építése volt. Ez a munkája gazdaságos és korszerű megoldásáért 1965-ben A Magyar Népköztársaság Állami Díja I. fokozatának elismerésben részesült. Az első hazai dunai kábelhíd komoly nemzetközi elismerést is aratott és a főváros egyik legtöbbet fényképezett ékessége lett.

savoly_pal_opti.jpgSávoly Pál átveszi A Magyar Népköztársaság Állami Díja I. fokozatának elismerését az Országházban az Erzsébet híd megtervezésének és megépítésének gazdaságos és korszerű megoldásáért. A kép forrása: Ünnepségek az országban. Magyar Filmhíradó 1965. április 14. In: Nemzeti Filmintézet Filmarchívuma. Filmhíradók online

A visszavonuló német haderő által 1945. január 18-án a reggeli órákban felrobbantott, 1898 és 1903 között épült szecessziós díszítésű láncszerkezetű híd utódjául Sávoly Pál modern külsejű, de az eredeti pilléreket hasznosító új hidat tervezett. A Sávoly vezette munkacsoport tagjai Szánthó Pál, Sigrai Tibor, Petur Alajos, Kékedy Pál, Loykó Miklós, Knébel Jenő, Kemény Ádám és Kozma Károly voltak. A híd építése az 1959. október 15-i kormányszintű döntést követően 1960 tavaszán indult meg és 1964. november 21-i adták át a forgalomnak. Az Erzsébet híd az utolsó volt a II. világháború végén felrobbantott, majd a háború után újjáépült budapesti Duna-hidak sorában. Egyik mintája az 1951-ben újjáépült kölni Mülheim híd lehetett, amelyet Sávoly Pál és munkatársai a helyszínen tanulmányoztak, konzultálva az építőkkel annak méretezési elveiről.

fortepan_26989_opti.jpgAz épülő Erzsébet híd a Gellérthegyről nézve. 1963. A kép forrása: Fortepan / UVATERV (Képszám 26989) 

Mann Jolán, szerk. (Főigazgatói Kabinet)

komment

„Rendezd el, Istenem, életemet”

2023. január 28. 06:00 - nemzetikonyvtar

Aquinói Szent Tamás szentté avatásának 700. évfordulója

Az egyetemes kultúra egyik legnagyobb tudósát, keresztény gondolkodóját fiatalkorában szótlan, szórakozott, lusta, nehézkes embernek tartották kortársai, akihez nem lehet igazán közel kerülni. Később ez megváltozott, hiszen már életében felismerték képességeit, és mindazt, amit tudott és tett. A hagyomány szerint egyszer a kereszt előtt állva az Úr hangját hallotta: „Helyesen írtál rólam, Tamás. Milyen jutalmat szeretnél érte?” Ő így felelt: „Egyedül csak téged, Uram! Minden, amit írtam, előttem csak pelyva.”

Fiatalkora, tanulmányai

A nápolyi grófi családból származó Tamás apja második házasságából ötödik gyermekként született 1224-ban, vagy 1225-ben. Ötéves korában a bencés rendnek ajánlotta családja, majd a rend központjába, Monte Cassinóba került, ahol alapiskoláit végezte, a bencés szerzetesek nevelték. 1239-ben tért vissza a családi kastélyba, Roccaseccába, és nem sokkal később Nápolyba utazott, ahol megkezdte egyetemi tanulmányait.

aszt_1_opti.jpgA diákok a bencés szerzetesi iskolába érnek (14. század) UB Leipzig, Rep. II 9b (CCXLIII), fol. 200v. A kép forrása: Wikipédia

II. Frigyes német-római császár uralkodása legnagyobb részét a Nápoly-Szicíliai Királyság területén töltötte, palermói udvara a tudományosság egyik fellegvára volt. Az uralkodó nem csupán pártfogó volt, nem is csak presztízse növelése érdekében vette körül magát a korszak legnagyobb tudósaival, hanem ő maga is jól képzett, érdeklődő, tudós volt, aki legalább hat nyelven olvasott és beszélt, köztük görögül és arabul is. Kortársai világ csodájának (stupor mundi) tartották. Az 1224-ban alapított nápolyi egyetem nagyon különlegesnek számított, hiszen a korszakban a hét fő tárgy mellett – trivium (grammatica, rhetorica, dialectica) és quadrivium (musica, arithmetica, geometria és astronomia) – Tamás és társai a tananyag részeként egyedül itt találkozhattak Arisztotelész természetfilozófiájával és metafizikájával. Párizsban és más európai karokon ekkor ezek a művek be voltak tiltva. Szintén itt ismerte meg az arab filozófus, Averroës (1126–1198) Arisztotelész-kommentárjait, amelyeket az uralkodó felkérésére Michael Scotus (1175–1232) fordított latinra.

aszt_2_opti.jpgII. Frigyes német-római császár (1212–1250) Biblioteca Vaticana, Pal. lat 1071, fol. 1v. A kép forrása: Wikipédia

Nápolyi évei alatt csatlakozott az 1216-ban a pápa által hivatalosan elismert (approbált) domonkos rendhez, ez a döntés pedig nem nyerte el anyja és testvérei tetszését. Olyannyira nem, hogy a hagyomány szerint 1244 májusában, amikor a domonkos generális kíséretében észak felé tartott, két testvére egy kisebb had élén elrabolta és Roccaseccába hurcolta. Egyszer még egy prostituáltat is felbéreltek, hogy Tamást elcsábítsa és eltántorítsa elhatározásától, de a legenda szerint Isten angyalokat küldött, akik övet adtak rá, a három szerzetesi fogadalom egyike, a tisztaság jelképeként.

aszt_3_opti.jpgDiego Velázquez: Szent Tamás megkísértése (1632). A kép forrása: Wikipédia

A fogságban töltött több mint egy év alatt kitartott döntése mellett, és családja végül a domonkos rend közbenjárására szabadon engedte. Johannes Teutonicus általános rendfőnök s kísérte Párizsba 1245-ben, ahol először találkozott Albertus Magnusszal, a rend legtekintélyesebb tudósával, akinek előadásait három éven át hallgatta.
Amikor a rend nagykáptalanja megbízta a mestert, hogy Kölnben irányítsa a domonkos studium generale megalapítását, a tanítvány is követte. Ez volt Teutonia rendtartomány első ilyen rendi intézménye, amely az egyetemmel azonos módon felépülő, de oktatótevékenység gyakorlására nem jogosító képzést adott. A korai domonkos rendi szabályokkal ellentétben részben a nápolyi egyetem hatására, és főként, mert a domonkos rend volt az első, amely az eretnekek megtérítése érdekében az igehirdetés minden formájára engedélyt kapott, az ekkor sorra alapított rendi studium generalékban ókori filozófusok munkáit is megismerték és értelmezték a hallgatók. Albertus Magnus a filozófia ellenségeit egy bibliai fordulattal oktalan állatokhoz hasonlította. „De ezek, mint az oktalan állatok, amelyek természetüknél fogva megfogásra és levágásra valók, azt káromolják, amit nem ismernek. Mint azok, ezek is elpusztulnak, az igazságtalanok az igazságtalanság bérét kapják.” (2Pt 2,12)

aszt_4_opti.jpgAlbertus Magnus Tommaso da Modena freskójának részletén (1352). A kép forrása: Wikipédia

Kölnben a hallgatag Tamást néma ökörnek nevezték termete és szótlansága miatt. Mivel nem beszélt feleslegesen és gyakran gondolataiba merült, azt gondolták róla, hogy szerény képességekkel rendelkezik. A legenda szerint egy napon tanára, Albertus Magnus különösen nehéz kérdést taglalt. Tamás egy lapra jegyzetelve röviden és világosan megfogalmazta a tételt. A papírlap véletlenül a földre esett. Egyik tanulótársa meglátta, és az volt a legsürgősebb dolga, hogy a tanárhoz vigye. Albert mester elolvasta Tamás lejegyzett gondolatait, és megkérte, hogy készüljön föl a másnapi nyilvános vitára. Végül így szólt hozzá mestere: „Tamás testvér, te nem úgy ülsz itt, mint egy diák, aki felel, hanem mint egy tanár, akinek döntenie kell.” Erre Tamás szerényen így válaszolt: „Mester, nem látom, mi mást kellene csinálnom.” A hallgatókhoz fordulva pedig állítólag így nyilatkozott a mester: „Ezt az ifjút néma ökörnek neveztük (higgadt megfontoltsága és testes alkata miatt), de ha egyszer majd elbődül a tudományban, az egész világ visszhangozni fog tőle.”
Tamás kézírásának elolvasása egyébként Albertus Magnuson kívül csak keveseknek sikerült. Későbbi segítője, Reginaldus de Piperino volt az egyik, aki az utókor számára megkönnyítette a hatalmas életmű feldolgozását. A fennmaradt autográf kódexek közül lássunk egyet a Vatikáni Apostoli Könyvtárból! Ha nem maga jegyezte le gondolatait, előfordult, hogy egyszerre három írnoknak is diktált párhuzamosan. Korai írásait újra le kellett diktálnia, mert azokat csak ő maga tudta elolvasni.

Szent Tamás tanít 

1252-ben Tamás ismét Párizsba ment, ahol mestere ajánlására akkor már baccalaureusként maga is előadásokat tartott. Érdemes megjegyeznünk, hogy ekkor még csak huszonhat éves volt, és maga Albertus Magnus is csak negyvenes éveiben kapott engedélyt Párizsban az oktatásra. Ebben az időben a párizsi egyetemen hatalmas viszály alakult ki a világi magiszterek és a ferences és domonkos rendből való oktatók között, amely néhányszor tettlegességig is fajult. A szembenállás oka volt egyrészt a már említett, Arisztotelész és Averroës munkáit illető szemléletbeli és módszertani különbség, valamint az is, hogy a rendtagok konkurenciát jelentettek a világi tanárok számára. Tamás természetesen rendjének jogait védelmezte, és a vitában Az Isten tiszteletét és a vallást támadók ellen című munkájában foglalt egyértelműen állást. A munka megjelenésének évében, 1256-ban IV. Sándor pápa közbelépésére fölvették a magiszterek sorába, és engedélyt kapott mint professzor. Akadémiai előadásaiban elsősorban eredetiségét, nyitottságát és önállóságát dicsérték. Párizsi működése alatt (1252–1259) keletkeztek kommentárjai, valamint Az igazságról szóló értekezése.
A hatvanas évek nagyobb részét (1259–1269) hazájában töltötte, teológiát tanított. 1260-ban IV. Orbán (1261–1264) a pápai udvarba hívta, hogy részt vegyen a VIII. Mihály (1261–1282) bizánci császárral folytatott tárgyalásokon, ahol Tamásnak kellett a római egyház álláspontját képviselnie. 1265-ben átvette Rómában a rendi főiskola vezetését, 1267-től 1269-ig pedig VI. Kelemen (1265–1268) udvarában tartózkodott. A legenda szerint a kolostorba egy napon idegen magiszter érkezett, aki csomagjával a Lateráni bazilikához igyekezett, s körülnézett, hogy ki segíthetne neki. Meglátott egy feszület előtt imádkozó testvért, és odakiáltott neki: „Hé, te dagadt! – kiáltott oda a szerzetesnek. – Elöljáród azt üzeni, hogy kísérj el, és vidd a csomagomat!” A szerzetes, Tamás, akit az idegen magiszter nem ismert, megfogta és vitte a nehéz útizsákot, mezítláb. Útközben az idegen még szellemeskedett is kísérője rovására, akit együgyűnek nézett. Ám egyszer csak szembe jött velük a Szent Péter-bazilika plébánosa. Tamáshoz sietett, megcsókolta ruhája szegélyét és fölkiáltott: „Tamás atya, mit művelsz te itt?” A magiszter akkor tudta meg nagy szégyenkezve, hogy kit alázott teherhordó szamarává, s bocsánatot kért Tamástól. Tamás csak annyit mondott: „Nincs mit megbocsátanom. Sosem leszek más, mint szolgáló testvér.

aszt_5_opti.jpgAquinói Szent Tamás Gentile de Fabriano poliptichonjának részletén (1400 körül). A kép forrása: Wikipédia

Római évei alatt szívósan folytatta a tudományos munkát. Erről tanúskodik többek között a Summa contra gentiles, a domonkos misszionáriusok számára írt tan- és tanítókönyv, továbbá Tamás mesterműve, a Summa Theologiae, A teológia foglalata. Ismerünk himnuszokat is, amelyek nevéhez kötődnek. Az egyik legjelentősebb az Oltáriszentségről szóló, amely ide kattintva meg is hallgatható.

 

„Zengjed, nyelv, a dicsőséges
test titkát s a drága vért
melyet hullatván értékes
váltságul az emberért
a föld ura, a felséges
méh gyümölcse nem kimélt. 

Egünk küldte, s nekünk szülte
tiszta szűz, szeplőtelen.
Köztünk élt és hinté földre
az Igét, mely jót terem;
s csodás szertartással ülte
bucsuestjét idelenn.

Mert a végső estebédet
tartván ő és társai,
együtt a törvényes étket
jámborul fogyasztani:
étkül a tucatnyi népnek
önmagát osztotta ki.”

Aquinói Szent Tamás himnusza az Oltáriszentségről. Babits Mihály fordítása. In: Babits Mihály: Amor Sanctus – A középkor latin himnuszai, Budapest, Magyar Szemle Társaság, 1933, 193. – Törzsgyűjtemény

1269-ben Tamást a rend ismét a párizsi egyetemre küldte teológiai professzornak (1269–1274), ahol a kolduló rendekkel szembeni ellenállás nem csillapodott, sőt a rendek között is kirobbant, a – főképp ferencesek által képviselt – konzervatív irányzat, valamint Albertus Magnus és Tamás haladó szellemű megközelítése között. 1272-ben Tamást a rend visszahívta és megbízta, hogy Nápolyban is studium generalét szervezzen. Két évvel később pedig X. Gergely pápa elküldte a második lyoni zsinatra. A tanácskozás két legfőbb témája a Szentföldre indítandó keresztes hadjárat, és a nagy egyházszakadás felszámolása volt. A résztvevők kikiáltották a keresztény egyház egységét, de ezt a határozatot VIII. Mihály utóda, II. Andronikosz bizánci császár (1272–1328) később semmisnek nyilvánította. Súlyos betegsége ellenére Tamás útra kelt, de 1274. március 7-én a fossanuovai ciszterci kolostorban elhunyt. XXII. János pápa (1316–1334) 1323-ban szentté avatta, XIII. Leó (1878 –1903) 1880-ban minden katolikus tanító tevékenység védőszentjévé tette. A magyar pálosok is nagyon tisztelik, a hagyomány szerint közbenjárására jöhetett létre a magyar szerzetesrend. Végül álljon itt egyik imája, ami talán jobban segít megmutatni nagyságát, mint az adatok.

„Add, könyörületes Istenem, hogy a Neked tetsző dolgok után vágyódjam lángolón, azokat kutassam, igazán megértsem és tökéletesen teljesítsem neved dicséretére és dicsőségére.
Rendezd el, Istenem, életemet, és tedd, hogy tudjam, mit kívánsz tőlem, és megtegyem, amit kívánsz, és úgy tegyem meg, amint kell, és amint lelkemnek javára válik.
Add, Uram, Istenem, hogy erőim se a jóban, se a rosszban ne fogyatkozzanak meg: amaz ne tegyen kevéllyé, emez ne ernyesszen el. Ne örüljek semminek, csak annak, ami Hozzád vezet, ne fájlaljak semmit, csak azt, ami eltávolít Tőled. Ne keressem más tetszését, csak a Tiédet, ne féljek más rosszallásától, csak a Tiédtől.
Silányuljon el előttem, Uram, mindaz, ami mulandó, és legyen előttem kedves mindaz, ami örök. Töltsön el undorral az öröm, amely Nélküled való és ne kívánjak semmit sem Rajtad kívül. Gyönyörűségemet az Érted végzett munkában találjam, a pihenés Nélküled legyen számomra undorító.
Add meg, Istenem, hogy szívemet Feléd irányítsam, és fogyatkozásaimat a javulás szándékával szüntelenül fájlaljam. Tedd, Uram, Istenem, hogy engedelmes legyek ellentmondás nélkül, szegény csüggedés nélkül, tiszta romlottság nélkül, alázatos képmutatás nélkül, vidám könnyelműség nélkül, éretten komoly nehézkesség nélkül, tevékeny felületesség nélkül, Téged félő kétségbeesés nélkül, igazmondó kétszínűség nélkül, tedd, hogy a jót cselekedjem fellengzés nélkül, felebarátomat elbizakodottság nélkül intsem meg, és példával épülésére legyek színlelés nélkül.
Adj, Uram, Istenem, éber szívet, amelyet semmiféle hiú gondolat nem tántorít el Tőled, nemes szívet, amelyet semmiféle nemtelen hajlam nem ránt magával a mélybe, egyenes szívet, amelyet semmiféle ferde szándék nem térít ki útjából, erős szívet, amelyet semmiféle megpróbáltatás nem tör meg, szabad szívet, amelyet semmiféle erőszak nem sajátít ki.
Ajándékozz meg, Uram, Istenem, értelemmel, amely Téged ismer meg, bölcsességgel, amely Téged talál meg, életmóddal, amely a Te tetszésedet nyeri el, állhatatossággal, amely bizalommal vár Rád, és bizalommal, amely majd Téged ölel át véglegesen.
Add, hogy idelent büntetésed sújtson a bűnbánat által, útközben jótéteményeiddel éljek kegyelmed által, a hazában pedig örömeidet élvezzem dicsőséged által, ki élsz és uralkodol, Isten, mindörökkön-örökké. Ámen.”

Aquinói Szent Tamás: Ima életünk bölcs elrendezéséért. Zoltán József fordítása. In: Anthologia humana. Ötezer év bölcsessége. Összeállította és bevezette: Hamvas Béla. Átdolgozta és sajtó alá rendezte: Kemény Katalin, Budapest, Medio. Ötödik kiadás, 1996, 101. – Törzsgyűjtemény

Felhasznált irodalom

Orsós Julianna (ELKH-OSZK Fragmenta et Codices Kutatócsoport)

komment

„Pálforduló”

2023. január 25. 06:00 - nemzetikonyvtar

Szent Pál apostol megtérése

Január 25. a pálfordulás napja; a néphagyományban időjósló nap, eredendően Szent Pál apostol (Tarzusz ? – Róma, Kr.u. 67) megtérésnek ünnepe.
A római polgárjoggal rendelkező zsidó családból származó Saul (Pál) Gamaliel rabbi tanítványa volt, s vad gyűlölettel fogott a keresztények üldözésébe. A keresztények elleni elfogatási paranccsal indult Damaszkuszba, ám a város közelében Jézus megjelent neki. Pál ekkor megtért, s ezt követően missziós útjain a kereszténység hithirdetőjévé, „a népek apostolává” lett. A szentírástudomány Pálnak a Biblia 14 levelét tulajdonítja (a Zsidókhoz írt levél páli szerzősége vitatott). A Római levélben az apostol így kezdi tanítását: „Krisztus Jézus szolgája, meghívott apostol, akit az Isten kiválasztott evangéliumának hirdetésére”.
Szent Pál megtérésének történetét az Apostolok Cselekedetei beszéli el.

„Saul még mindig lihegett a dühtől, és halállal fenyegette az Úr tanítványait. Elment a főpaphoz, s arra kérte, adjon neki ajánlólevelet a damaszkuszi zsinagógához, hogy ha talál ott embereket, férfiakat vagy nőket, akik ezt az utat követik, megkötözve Jeruzsálembe hurcolhassa őket. Már Damaszkusz közelében járt, amikor az égből egyszerre nagy fényesség ragyogta körül.
Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: »Saul, Saul, miért üldözöl engem?« Erre megkérdezte: »Ki vagy, Uram?« Az folytatta: »Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De állj fel és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.« Útitársainak elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni nem láttak semmit. Saul feltápászkodott a földről, kinyitotta a szemét, de nem látott. Úgy vezették be Damaszkuszba, kézen fogva. Három napig nem látott, nem evett, és nem ivott.”


Apostolok Cselekedetei 9, 1–9. Szent István Társulati Biblia – Magyar Elektronikus Könyvtár

screen-capture-136.pngMagyar nyelvemlékek című honlapunk hanganyagai között Szent Pál megtérésének szövege  is meghallgatható  a Jordánszky-kódexből (ApCsel 9, 1–9) – Előadja Lázár Csaba  – A legteljesebb középkori magyar bibliafordítást tartalmazó kódex 1516-ból és 1519-ből való. A kódexben az Ószövetség első hét könyve, valamint a szinte teljes Újszövetség olvasható. A Jordánszky-kódex oldala a Magyar nyelvemlékek című honlapunkon. 

„Zsidó vagyok, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban nevelkedtem, s Gamáliel lábánál az atyai törvény szigorú megtartására tanítottak. Az Isten szolgálatában éppúgy buzgólkodtam, mint most ti mindannyian. Halálra üldöztem ezt az "utat" (tant), férfiakat és nőket kötöztem meg és vetettem börtönbe. Maga a főpap és a vének tanácsa a tanúm. Megbízólevelet is kaptam tőlük, azzal mentem el Damaszkuszba, a testvérekhez, hogy bilincsbe verve Jeruzsálembe hurcoljam őket, hadd bűnhődjenek. Ekkor történt, hogy amint az úton Damaszkusz közelébe értem, az égből hirtelenül nagy fényesség vett körül. A földre zuhantam, és egy hangot hallottam, amint megszólított: Saul, Saul, miért üldözöl? Megkérdeztem: Ki vagy, Uram? Így folytatta: Én a názáreti Jézus vagyok, akit üldözöl. Útitársaim látták a fényességet, de a hangot nem hallották. Megkérdeztem: Mit tegyek, Uram? - Állj fel, és menj Damaszkuszba - felelte az Úr -, ott majd megmondják neked, mit kell tenned. Mivel a ragyogó fényesség elvette látásomat, útitársaim kezemnél fogva vezettek, így értem be Damaszkuszba. Itt egy törvény szerint élő, vallásos férfi, Ananiás, akiről az ottani zsidók mind jó véleménnyel voltak, fölkeresett, megállt mellettem s azt mondta: Saul testvérem, láss! És abban a pillanatban visszakaptam a szemem világát. Ő meg folytatta: Atyáink Istene kiválasztott, hogy ismerd meg akaratát, lásd az Igazat, és halld szájából a szót. Mert tanúsítani fogod minden ember előtt, amit láttál és hallottál.”


Apostolok Cselekedetei 22, 4–15. Szent István Társulati Biblia – Magyar Elektronikus Könyvtár

Marco Casagrande: Szent Pál apostol szobra, 1838, Egri Székesegyház (fotó: Hegyi Gábor). In: Dercsényi Balázs-Hegyi Gábor–Marosi Ernő–Török József: Katolikus templomok Magyarországon, Budapest, Hegyi és Társa, 1991, 566. kép – Törzsgyűjtemény

„Három okát adhatjuk annak, hogy Pál megtérését miért ünnepeljük meg más szenteknél inkább. Először a példa miatt, hogy bármily nagy bűnös legyen is valaki, ne veszítse el reményét a megbocsátásra, látva, hogy amilyen nagy bűnös volt Pál, oly nagy kegyelmet kapott. Másodszor az öröm miatt, mert amekkora gyásza volt az Egyháznak az üldözésben, oly nagy lett öröme Pál megtérésében. Harmadszor a csoda miatt, amit az Úr cselekedett ővele, midőn legvadabb üldözőjéből leghűségesebb hirdetőjévé tette.”


Jacobus de Voragine: Szent Pál apostol megtérése [január 25.]. Fordította: Madas Edit. Részlet. In: Uő: Legenda Aurea, Budapest, Helikon, 1990. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Egy XVII. századi katolikus népének így mondja el Saul megtérésének történetét.

„»Mit üldösz, Saulus, engemet,
Te teremtet Istenedet,
Szüntelenül hiveimet,
Mindenüt az én népemet,
És az én kis seregemet?«

Földre Saulus ott le essék,
Mert ö igen meg félemlék,
Az Istennek eszedezék,
S monda: »Uram, mit mivellyek?
Nyomdokidban kövesselek?«”

De conversione Sancti Pavli apostoli XXV ianuary. Részlet. In: Katolikus egyházi énekek, Régi magyar költők tára, XVII. század, a jegyzetek írta Holl Béla, Budapest, Argumentum, Akadémiai Kiadó, 1992. – Magyar Elektronikus Könyvtár

screen-capture-137.pngIlosvai Selymes Péter: Az nagy szent Pal apostolnac életéröl es haláláról szep historia a Szent Irasbol, Versekben szereztetet Ilosvai Peter deác által, Colosvarot [Kolozsvár], 1579 – Régi Nyomtatványok Tára RMK I 155, Elektronikus hozzáférés: Digitális Könyvtár 

„Pál fordulása, pálfordulás, az Érdy-kódexben Szent Pál apostolnak megfordulatja, a Debreczeni-kódexben Szent Pál apostolnak megtérése, Beythe Istvánnál Szent Pál megtérölése napja, a szegedi nép ajkán Jóraforduló Pál az apostol megtérésének (conversio S. Pauli) ünnepe. Időjárásából a termésre, a gazdasági élet kilátásaira következtetnek, hiszen az idő is lassanként a tavaszba fordul.”


Bálint Sándor: Január 25. Részlet. In: Uő.: Ünnepi kalendárium 1., Budapest, Szent István Társulat, 1977. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Mészöly Miklós híres kisregénye a damaszkuszi úton lejátszódó fordulatig követi a főszereplő történetét. A mű központi kérdése a hitváltás gondolata.

„Este, mikor letáboroztunk, Kedmahék elmentek gallyat keresni. Megörültem a váratlan magánynak. Először körbejártam a táborhelyünket, aztán ledobtam az egyik sarut a lábamról, és beleharaptam a talpába, mint egy kutya. Közben jöttem rá, hogy egy keményre taposott gyűrődést akarok letépni a belsejéről. A számban nyálkás péppé állt össze a por meg piszok, de ha már elkezdtem, folytattam. Később vettem észre, hogy a négy szamár hátrafordul, és figyelmesen nézi, mit csinálok. Odamentem az egyikhez, és megszagoltattam vele a sarut. A nedves orrlyukak mentén lerakódott a vörös kőpor; mintha véres húsba szagolt volna. Megpróbáltam letörölni, de elkapta a fejét. Erre a szeméhez hajoltam, de úgy, hogy szemgolyója érintse a szempillámat; s akkor már nem húzta el a fejét, csak az egész testén összerándult a bőr. Egy pillanatig azt hittem, hogy megszólal. Tétován hátrálni kezdtem.
Lehet, hogy ez volt az első lépés?
Mikor mondhatja az ember, hogy a juhom, szamaram, kecském megváltozott? Mikor mondhatja a juhod, szamarad, kecskéd, hogy megváltoztál?”


Mészöly Miklós: Saulus. Részlet. In: Uő.: Saulus, Budapest, Magvető, 1975. – Digitális Irodalmi Akadémia

Sudár Annamária, szerk. (Főigazgatói Kabinet)

komment

„Bármennyire kedvelem is a baráti társaságot, vadászni inkább egymagamban szeretek.” Második rész

2023. január 24. 13:43 - nemzetikonyvtar

125 éve született gróf Széchenyi Zsigmond

Négy kontinens, tizennégy könyv, felbecsülhetetlen gyűjtemény, számtalan vadászkaland. 125 éve született Széchenyi Zsigmond, hazánk ma is legnépszerűbb vadászírója. Könyvei nem csupán vadászati élmények, hanem úti beszámolók, melyekből az adott ország, nép társadalmi, földrajzi, történelmi helyzetéről is nagyon sokat megtudhat az olvasó.

blog_foto_4_opti.jpgSzéchenyi Zsigmond levele Hóman Bálinthoz a Csui!... megjelenése kapcsán – Kézirattár, Fond 15/1466

A kenyai utazást is sorra követték az újabb lehetőségek: 1932–33-ban, majd a következő évben, 1934-ben ismét expedícióra indult új ismerősével, barátjával, Yussouf Kamal egyiptomi herceggel. Ezen utak naplóiból készült az Elefántország, mely 1934-ben jelent meg. Második könyve szintén hatalmas siker lett. Rá egy évre, 1935-ben, két korábbi útitársával, Almássy Lászlóval és Horthy Jenővel tért vissza ismét, ezúttal Szudánban vadásztak antilopra. Ebből az útjából Hengergő homok címmel jelent meg útinaplója.
A gróf ekkorra már híres, népszerű íróként, utazóként számos lap hasábján jelenik meg. Nemcsak interjúk formájában foglalkoznak vele, de életének eseményeit – így például autóbalesetét is – rendre leírják. Igazi aranyifjúként élte mindennapjait, legtöbb idejét szenvedélyének, a vadászatnak szentelve. Nemcsak külföldön, hanem hazai vadászatokon, versenyeken is részt vett. Ahogy az afrikai táj, úgy lenyűgözte őt az itthoni állatvilág is, és örömmel használt ki minden lehetőséget, amikor a természetben lehetett.

Ismeretlen tájakon

Alig tért haza legutóbbi afrikai útjáról, néhány hónappal később újra hajóra szállt, viszont ezúttal egészen más irányba. Az úti cél most nem Afrika, hanem Alaszka volt. Az Alaszkában vadásztam című könyvből ismerheti meg a nagyközönség ennek az útnak az élményeit. A hatalmas kos, a kodiak medvék elejtésén túl az olvasók – akárcsak az afrikai élményeit összefoglaló könyvekben – betekinthetnek az európaitól olyannyira eltérő tájakba, életmódba. Széchenyi Zsigmond könyveiben remek arányérzékkel találja meg az egyensúlyt a személyes történet, a történelmi, földrajzi, társadalmi ismertetés és a szórakoztató részletek megelevenítése között. Néha kiszínezi kissé az eseményeket. Nem csoda, hogy azonnal hatalmas sikereket ér el útirajzaival.

„Valami meglepő érintetlenség, paradicsomi eredetiség árad az elém táruló képből. Ez egy elfelejtett világ, itt évezredek óta semmi sem változott. A csendes fenyvesek titkait senki sem ismeri. Ez hát az óriásmedvének, a világ legnagyobb ragadozójának rejtelmes hazája!”

Gróf Széchenyi Zsigmond: Alaszkában vadásztam, 1935. aug. – okt., Budapest, Vajna, 1937. – Törzsgyűjtemény

Nemcsak utazásaiban, de élethelyzetében is változás állt be, amikor 1936-ban megismerkedett Stella Crowtherrel, Stoner Crowther angol mágnás lányával Budapesten. A kor viszonylatában is meglepően gyorsan történtek az események, mert ugyanezen év májusában meg is kérte a lány kezét, és az eljegyzés után egy hónappal, június 2-án pedig megtartották az esküvőt. A nagyszabású eseményről, ahogy Széchenyi életének fontosabb eseményeiről, a sajtó is hírt adott. 1937-ben megvásárolták közös otthonukat az Istenhegyi úton. Ez a villa Széchenyi Zsigmond páratlan értékű trófeagyűjteményének is otthont adott. Az épület 1945-ben, Budapest ostromakor bombatalálatot kapott, és elpusztult a gyűjteménnyel együtt.
Felesége gyakran vett részt vele a vadászatokon. 1937-ben is együtt indultak indiai vadászatra. Erről az útjáról a Nahar című könyvében számol be. Afrikával ellentétben India csalódás számára. A nagy végletek – a szegénység és pazarló gazdagság – kulturális sokként érték őt. A nagy vadászatok, mikor csak a természet zajai veszik körül, itt nem léteztek.

A háború után

A második világháború kitörése után felesége visszaköltözött Angliába, az időközben megszületett, néhány hónapos fiukkal, Péterrel együtt. A háború alatt a válás is végbement. Zsigmond a főváros ostromát apja villájában, a Budai várban vészelte át szüleivel együtt. A város elfoglalása után az oroszok elfogták. A börtönben még találkozhatott édesapjával, aki néhány hetes fogság után szabadult ugyan, de az addigra már idős gróf a fizikai és lelki bántalmazások sebeiből nem gyógyult fel. Néhány nappal azután, hogy kiengedték a börtönből, tüdőgyulladásban hunyt el. A várban rekedtek életét az ostromról Viktor egyidejű naplóiból ismerhetjük, amelyet a Kézirattár őriz.

blog_foto_5_opti.jpgSzéchényi Viktor ostromnaplója – Kézirattár, Fond 542.

A szovjet megszállás után, arisztokrata lévén, nehéz helyzetbe került. Vagyonától megfosztották, birtokait felosztották. Ennek ellenére Zsigmond, aki már szó szerint is megélt a jég hátán, ezúttal is feltalálta magát: 1947-ben a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek alkalmazásában vadászati felügyelőként dolgozott, majd miután az intézmény 1950-ben megszűnt, a Mezőgazdasági Múzeumban kapott mezőgazdasági muzeológus és vadászati tudományos szaktanácsadó állást. Bár úgy tűnt, sikerült megtalálnia azt a közeget, ahol értékelik szaktudását, 1951-ben kézhez kapta a hatósági levelet, melyben tájékoztatták, hogy 24 órája van elhagyni a lakását és a fővárosból átköltözni egy hortobágyi tanyára. Gyorgyevics Tamás kiváló monográfiájában idézi a Denaturált Afrika kimaradt lapjaiból az ide vonatkozó részeket:

„... 1951. június 21-én ismét eljöttek értem. Ezúttal váratlanul, hajnali fél négykor ugrasztottak ki az ágyból. Teherautóba, majd marhavagonba gyömöszöltek. Kitelepítettek félreeső hortobágyi tanya szellős tyúkóljába. A tyúkokat azonban nem költöztették ki, együtt tanyáztunk mindaddig, míg be nem köszöntött az őszi idő. Váratlanul erős hidegre fordult, versenyt vacogtunk a tyúkokkal.”

Gyorgyevics Tamás: Széchenyi Zsigmond élete, Budapest, Amicus, 2021. – Törzsgyűjtemény

Néhány évvel később kitartásának és barátai közbenjárásának köszönhetően a keszthelyi Helikon könyvtárban dolgozott. Itt ismerkedett meg második feleségével, a szintén nemesi származású Hertelendy Margittal, akivel 1959-ben házasodtak össze, és halálukig mély kapcsolat fűzte őket egymáshoz. Széchenyi Zsigmondné jóval túlélte férjét, 2021-ben hunyt el. Férje emlékét élete végéig őrizte.
Széchenyi Zsigmond könyvei nem meglepő módon egy évtizeden át nem jelenhettek meg. 1955-től azonban újra kiadták első könyvét, majd újabb munkái is napvilágot láthatnak. Sokági úgy tűnt, minden remény szertefoszlott, hogy újra Afrikába, vagy akárcsak külföldre mehet. Azonban 1960-ban, mikor a Nemzeti Múzeum Afrika-gyűjteménye egy tűzvész hatására megsemmisült, állami expedíciót indítottak a trófeák pótlására, amelyhez szükség volt egy tapasztalt Afrika-vadászra is. Így esett a választás Széchenyi Zsigmondra, aki hivatalos expedíción újra Afrikába utazhatott Néhány évvel később, 1964-ben, ekkor már feleségével együtt mehettek ismét az általa annyira szeretett helyre. Utolsó éveiben betegségekkel küzdött: műtétek, gyógykezelések sora követte egymást. Végül 1967. április 22-én hunyt el.

Emlékezete

Az 1940-ben publikált Nahar, az indiai útjukat tartalmazó könyve után évtizedekig nem jelenhetett meg újabb műve. Ugyan korábbi köteteit újra kiadták, a hallgatást 1961-ben az Afrikai tábortüzek törte meg. Életében még egy könyve, az Ahogy elkezdődött jelent meg, amely a korai évek emlékeit idézi fel, az írótól megszokott bravúros stílusban mutatja be a világutazó vadásszá érő fiatalember fejlődését.
Összesen 14 könyvét ismerheti az olvasóközönség. Művei hatalmas számban, együttesen másfél millió példányban keltek el. Munkái ma is tanulságosak, szórakoztatóak, örömmel olvashatja őket bárki. Dacára a sok videós és egyéb tartalomnak, amelyek a mai ember számára rendelkezésre állnak, még mindig különleges élmény ezeken a műveken keresztül megismerni a világ különböző tájait. 

Felhasznált irodalom:

Feke Eszter (Kézirattár)

Az összeállítás első része.

komment

„Bármennyire kedvelem is a baráti társaságot, vadászni inkább egymagamban szeretek.” Első rész

2023. január 23. 17:36 - nemzetikonyvtar

125 éve született gróf Széchenyi Zsigmond

Négy kontinens, tizennégy könyv, felbecsülhetetlen gyűjtemény, számtalan vadászkaland. 125 éve született Széchenyi Zsigmond, hazánk ma is legnépszerűbb vadászírója. Könyvei nem csupán vadászati élmények, hanem úti beszámolók, melyekből az adott ország, nép társadalmi, földrajzi, történelmi helyzetéről is nagyon sokat megtudhat az olvasó.

Sárvár-Felsővidéki gróf Széchenyi Zsigmond arisztokrata családban született 1898. január 23-án. Édesapja, Széchényi Viktor, Fejér vármegye főispánja, édesanyja pedig Ledebur-Wicheln Karolina, a császári és királyi kamarás, Johann von Ledebur-Wicheln lánya. Gyermekéveit a család sárpentelei birtokán töltötte. Nagyon korán megjelent nála a vadászat szeretete. Gondolhatnánk, hogy a környezetében ez természetes, magától értetődő volt. De míg a legtöbb arisztokrata barátja, rokona számára ez inkább passziónak, közös időtöltésnek számított, Zsigmondnak ez szenvedélyévé, életcéljává vált.
Kézirattárunk őrzi Széchenyi Zsigmond hagyatékának egy részét. A családi hagyatékban található fotóalbumok pedig 1918-ig mutatják be az arisztokrata család mindennapjait képekben. Sok fotó örökíti meg Zsigát is, egészen kisgyerekkorától kezdve. Látszik ezeken a fényképeken a meghitt családi légkör, amiben nevelkedett. Követhetjük az utazásokat, vadászatokat, amelyeken a családtagok részt vettek. A Kézirattár állományában lévő családi albumok a világháborúval véget érnek, azonban megmaradtak a Zsigmond későbbi vadászatairól készült fotók is. Ezeket ma a Természettudományi Múzeum őrzi, páratlan gazdagságú vadászati szakkönyvtárával együtt.

blog_foto_1_opti.jpgCsaládi csoportkép – Kézirattár, Fond 542.

Széchényi vagy Széchenyi?

Mielőtt rátérünk Széchényi Zsigmondra, érdemes néhány szó erejéig kitérni arra, hogy miért láthatjuk a Széchényi nevet kétféleképpen is leírva. A család hivatalos névalakja a két ékezetes forma. Könyvtárunk alapítója, gróf Széchényi Ferenc, ahogy felmenői és legtöbb leszármazottja, két é-vel írta a nevét. Ferenc gróf legkisebb fia, a család leghíresebb tagja, Széchenyi István változtatott nevének írásmódján. Mivel az ő neve fémjelez szinte minden újítást a reformkorból, így ez a névalak égett be a köztudatba. István gróf fiai szintén meghagyták az édesapjuk által használt változatot, a család többi ága azonban a hivatalos alakot, a Sárvár-felsővidéki gróf Széchényi nevet használta. A családi közgyűlés 1905-ben tartott ülésén mondta ki a hivatalos formát.
Ám ha bemegyünk egy könyvesboltba, antikváriumba, rákeresünk az interneten, azt fogjuk látni, hogy Széchenyi Zsigmond könyvein „helytelenül” használják a nevét, Istvánhoz hasonlóan e-vel tüntetik fel a szerzőt. Erre is van magyarázat, ugyanis a könyvkiadók István iránti tiszteletből, meg talán azért is, mert a Széchenyi névalak volt elterjedt a köztudatban, szintén így, Széchenyi formában adták ki a könyveit. Így bár ő nem Széchenyi István egyenes ági leszármazottja, mégis rajta maradt ez a névforma.

Úri passzióból hivatás

Széchenyi Zsigmond már egészen fiatalon, hatéves korától részt vett a családi, baráti társaságok által szervezett környékbeli vadászatokon. Ekkor kapta karácsonyra az első légpuskáját, amit szinte napok alatt tökéletesen megtanult használni. Korán kibontakozott szenvedélye, megszállottsága a vadászat iránt. Gyerekkorától kezdve szívesebben vett részt a vadászatokon, mint bármi más tevékenységben. Jól mutatja, hogy míg nyáron a család a Balatonnál nyaralt, ő inkább csatlakozott baráti családok vadászataihoz. Egészen korán elkezdte feljegyezni egyes vadászatok eredményeit is: vadásznaplóiban évtizedeken keresztül minden elejtett vadról megemlékezett. Ezekből a naplókból nemcsak az derül ki, milyen vadból mennyit ejtett el, hanem hogy mikor hol tartózkodott. Tanulmányait tekintve az ifjú Zsiga nem volt kimondottan szorgalmas tanuló, ezt ellensúlyozta, hogy nagyon eszes, gyors felfogású fiú volt. Sokkal jobban érdekelte a természet, az állatok világa, a vadászat, mint a geometria. Egyetemi tanulmányait is aszerint választotta meg Németországban és Angliában, hogy a zoológia és az agrártudomány terén fejlessze tudását.

blog_foto_2_opti.jpgZsigmond első elejtett kányájával 1911-ben – Kézirattár, Fond 542.

Írói vénáját is már korán bontakoztatja. 1915-ben, 17 évesen jelennek meg első írásai. Mi más lehetne az első szárnypróbálgatás, mint vadászati történetek leírása? A Vadászat és állatvilág, majd a Vadász-lap című lapok közlik őket, ekkor még csak monogrammal, nem a teljes nevével. Ezek a történetek is korához képest kifinomult stílust mutatnak, gyerekkori leveleiből, feljegyzéseiből pedig egy humorral teli, a nyelvet játékosan használó fiatalembert ismerünk meg. A kor szokásai szerint több nyelvet is bírt magas szinten. A nyelvek ismerete születésétől fogva alapélménye volt, hiszen édesanyjával németül, míg apjával magyarul beszélt. Így mindkettőt anyanyelvi szinten ismerte. Köszönhetően a francia nevelőnőnek, Mademoiselle Matild Albernek, akit a család csak Chichette-nek hívott, hamar elsajátította a francia nyelvet, majd később az angolt is. Világutazásai során remekül hasznát vette sokrétű nyelvismeretének.
A fiatal Zsigmond számára összekapcsolódik a valódi szenvedély, a vadászat annak szavakba öntésével, megörökítésével. A későbbiekben egyre pontosabb leírások, szórakoztató, időnként pedig fájdalmas, néha lírai, máskor egészen tényszerű úti élmények alkotják életművét.

Afrikai utazások – az első írói sikerek

Zsigmondot érettségi után besorozták a hetes huszárezredbe. Rövid kiképzés után 1916-ban az ukrajnai Borownóba, majd néhány hónappal később a román határhoz, Ozsdolába vezényelték őket. 1917-ben édesapja lemondott a Fejér vármegyei főispáni címről, és ő is bevonult a frontra, szintén a román határhoz, fiához közel. Bár időközben különböző helyekre kerültek, 1918-ban mindketten szerencsésen hazatértek a családi otthonba.

blog_foto_3_opti.jpgApa és fia frontszolgálaton (Széchényi Zsigmond és Széchényi Viktor) – Kézirattár, Fond 542.

A háború után német és angol egyetemeken hallgatott agrártudománnyal és zoológiával kapcsolatos kurzusokat, a családi gazdaság ügyeiben is részt vett. Eltelt szinte tíz év, mire 1927-ben érkezett az első lehetőség egy afrikai expedícióra. Almássy Lászlóval (akit a legtöbben az Angol beteg című filmből ismerhetnek) közösen szervezték meg az utat. Hatalmas élményt jelentett ez az utazás a fiatalembernek. Afrika állatvilága, a vadászatok, a táj teljesen rabul ejtette, és nem engedte szabadon egészen haláláig. Bár jól jellemzi Széchenyit, hogy mikor külföldön vadászik, mindig a hazai vadászatokat, a szarvasokat, az otthoni tájat hiányolja. Itthon viszont mindig visszavágyik, legfőképpen Afrikába.
Hazatérése után egy évvel már a következő afrikai útjára készült Károlyi István, Horthy István, Horthy Jenő és Kittenberger Kálmán Afrika-vadászok társaságában. Afrikába érkezve a társaság kettévált, Széchenyi és Károlyi Kenya felé vették az irányt. Ennek az útnak a történetét már első kiadott műve, a Csui!... örökíti meg, amely megismertette Széchenyi Zsigmond nevét a nagyközönséggel. Hazatérésük után másfél évvel később, 1930 végén jelent meg a könyv, amely pillanatok alatt sikeressé teszi a fiatal vadászt.

„Mióta elindultunk, folyton hegynek megyünk. Prüszköl, zihál, köhög a vén mozdony; néha nagyot zökkenve elakad minden látható ok nélkül, csupán azért, hogy ismét lélegzethez jusson. […] Nyakba akasztott, »lövésre kész« távcsővel bámulunk ki a ködös szürke hajnalba […] Nem sokáig nézelődünk hiába. Gyarapszik a világítás, elevenedik a vasút mente. Egyelőre még csak bizonytalan, ideoda suhanó árnyalakokat pillantunk meg, találgatjuk, vitatjuk, mi lehet? De aztán emelkedik a ködfüggöny, és felderül a trópus világhírű színjátéka, minden új jövevény felejthetetlen emléke. Hányszor olvastam róla, hányszor elgondoltam ezt az ébredést, készültem rája – és most mégis torkomon akasztja a szót!”

Széchenyi Zsigmond: Csui!... afrikai vadásznapló. 1928. okt. - 1929. ápr., Budapest, Vajna Gy. és Tsa, 1930. – Törzsgyűjtemény

Feke Eszter (Kézirattár)

Az összeállítás második része.

 

komment

Rózsa Dávid: „Folytatjuk kulturális örökségünk javainak lehető legszélesebb körű közvetítését”

2023. január 23. 08:50 - nemzetikonyvtar

Rózsa Dávid, a nemzeti könyvtár főigazgatójának köszöntő beszéde a magyar kultúra napja díjátadóján, 2023. január 21-én.

Tisztelt Államtitkár úr, Helyettes Államtitkár urak, Miniszteri Biztos úr, Szakmai Igazgatóhelyettes asszony, Főigazgató urak! Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Vendégeink!

Nehéz megszólalni az imént hallott csodálatos előadás után. Kölcsey Ferenc kétszáz évvel ezelőtt megszületett Hymnus-szövege örökre meghatározta nemzetünk gondolkodását, és kulturális emlékezetünk szerves részévé vált. Himnuszunk tartást ad és mindenkor utat mutat nekünk. Ezt az Országos Széchényi Könyvtár vezetőjeként egy másik nézőpontból is megtapasztalhatom, hiszen immáron nyolcvan éve a nemzeti könyvtáré az a tisztesség, hogy Kölcsey műalkotását őrizze.

20230121_022_val_xs.jpg

Nagyon köszönöm fenntartónknak, a Kulturális és Innovációs Minisztériumnak a lehetőséget, hogy az ország első könyvtárában nyújtja át a könyvtári és a közművelődési intézmények minőségi működését tanúsító elismeréseit, s együtt ünnepelhetnek a kulturális akadálymentesítést a testvér szakterületeken végző könyvtáros és közművelődési szakemberek.

A Minősített Könyvtár Cím és a Könyvtári Minőségi Díj pályázatának lebonyolítását az OSZK egyik pillére, a Könyvtári Intézet végzi. Immáron hatodik éve tartozik hozzájuk a cím és a díj megpályázásához szükséges könyvtári önértékelési keretrendszer meghatározása és ezzel együtt a minőségbiztosítási folyamat kiépítésének elősegítése is az intézmények számára. A közművelődési területen jelentős fejlemény, hogy a Minősített Közösségi Színtér Cím, a Minősített Közművelődési Intézmény Cím és a Közművelődési Minőség Díj adományozásáról szóló 11/2022-es KIM rendelet értelmében január 1-jétől önállóan kitüntetendő kategóriaként jelennek meg a közösségi színterek.

20230121_057_val_xs.jpg

A nemzeti könyvtár ebben a kiemelt kulturális évfordulókban különösen gazdag esztendőben az olvasók, kutatók szolgálata mellett folytatja kulturális örökségünk javainak lehető legszélesebb körű közvetítését. Feldolgoztuk, digitalizáltuk és közzétesszük a falaink között őrzött Kölcsey- és Petőfi-fond kéziratos forrásait. Folytatódik a félezer esztendős Corvina-könyvtár virtuális újraegyesítése. Az első magyarországi könyv nyomtatásának 550. évfordulójára a Budai krónika kétkötetes hasonmás kiadását, Pray György születésének 300. évfordulója alkalmából pedig az első összefüggő magyar szövegemléket tartalmazó Pray-kódex háromkötetes kritikai kiadását tervezzük.

20230121_005_val_xs.jpg

Ma kezdődő kultúra napi rendezvénysorozatunkon a Himnuszé mellett egy másik emblematikus remekmű, a Szózat eredeti kézirata is látható a közönség számára. Mindezek az alkotások nem csupán keretbe foglalják történelmünket, hanem kiindulópontként szolgálnak a könyvtár történetének első, Esszencia című állandó kiállításához is, amelyet 2022 novemberében az OSZK alapításának 220. évfordulójára állítottunk össze. Szívből gratulálok minden díjazottnak! Amennyiben idejük engedi, kérem, hogy az ünnepség után kurátori vezetéssel tekintsék meg kiállításunkat.

Kívánom Önöknek, hogy mindannyian érezzék otthon magukat nálunk, és a magyar kultúráért végzett áldozatos szolgálatukhoz újabb erőt és inspirációt nyerjenek a mai napon.

Köszönöm a figyelmet; köszönöm, hogy meghallgattak.

 

20230121_023_val_xs.jpg

Fotók: Visky Ákos László

komment

Rózsa Dávid: „Korszakot zár és korszakot nyit ez a vers”

2023. január 22. 13:33 - nemzetikonyvtar

Kölcsey Ferenc 14 évig a Debreceni Református Kollégiumban tanult. A Himnusz 200 éves évfordulójának előestéjén, 2023. január 21-én koszorúzással, kiállításmegnyitóval, és emléküléssel tisztelegtek a 200 éves Himnusz költője előtt a közel 500 éves intézményben. Az emlékülésen Rózsa Dávid, a nemzeti könyvtár főigazgatója is beszédet mondott, ahol átadta a Himnusz nemesmásolatát Debrecen városának, facsimile másolatát pedig három debreceni intézménynek.

Főtiszteletű Püspök úr! Tisztelt Államtitkár úr, Alpolgármester úr, Rektor úr, Elnök úr, Képviselő asszony!

Tisztelt Emlékező közösség, Hölgyeim és Uraim!

Holnap lesz 200 éve, hogy Kölcsey megírta a Himnuszt. Megközelítően ugyanennyi idő telt el Kossuth Lajos ügyvédi oklevelének kézhezvétele, Liszt Ferenc első fővárosi hangversenye, Bolyai János nemeuklideszi geometriájának felfedezése vagy Petőfi Sándor és Madách Imre születése óta.

230121-himnusz-200-pi-mj_109.jpg

Kölcsey Ferenc a Debreceni Református Kollégiumba járt, és annak könyvtárában tett szert páratlan műveltségére. Költői mesterségének gyökerei is ide nyúlnak vissza, éppen ezért, ha a Himnuszról kívánunk gondolkozni, nem tekinthetünk el a debreceni évektől. A Himnusz költői jellem és nemzeti karakter ritkán megvalósuló rezonanciájának egysége. Korszakot zár és korszakot nyit ez a vers, amely 1828 decemberében jelent meg Kisfaludy Károly Aurorájában, és azóta megannyi különböző fénytörésben láttuk. Történeti adottságként van jelen, rólunk és azokról beszél, akik ebben a percben máshol ünneplik a magyar kultúra napját. Tartós monumentumként nyúlik a jelenbe, amellyel önmaga is egyidejű. Egyidejű a mai délutánnal és a holnapi nappal is egyidejű lesz. Olyan tapasztalatban részesít bennünket, amely kizárja az emberek egymástól való elszigetelődését.

Az ünnep közösség, s magát a közösséget ábrázolja, mutatja meg annak tökéletes formájában. A Magyar Kultúra Napja mindenki számára ünnep Sepsiszentgyörgytől Debrecenen át Sopronig, Eperjestől Újvidékig – olyan ünnep, amelynek eredete a Himnusz. Heidegger óta tudjuk, hogy „valaminek az eredete nem más, mint lényegének származása.” Éppen ezért a mai esemény lényege közvetlenül mi magunk vagyunk, közvetetten pedig azok az intézmények, amelyek a magyar kultúra archívumai.

230121-himnusz-200-pi-mj_93.jpg

Az Országos Széchényi Könyvtár büszke azokra az együttműködésekre, amelyeket kialakított a Méliusz Juhász Péter Könyvtárral, a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárral, valamint Hajdú-Bihar Vármegye Önkormányzatával. A jó kapcsolatok jövőbeli megtartását legalább annyira elsőrangúnak tartja az intézmény, mint a magyar kulturális örökség dokumentumainak megőrzését és közvetítését. Feldolgoztuk, digitalizáltuk és digitális tartalomszolgáltató felületeinken közzétesszük a nemzeti könyvtárban őrzött Kölcsey-fond és Petőfi-fond kéziratos forrásait, legfőképpen leveleket, szerzői verskéziratokat, mindezt a Kölcsey és Petőfi nevével fémjelzett 2023-as jeles évfordulók előtt tisztelegve. Jól bánni ezekkel a szövegekkel és más kincseinkkel, szűnni nem akaró felelősség, amelynek tudatában van mindenki, aki az Országos Széchényi Könyvtár mindennapjait alakítja. S mindemellett erősít bennünket a tudat, hogy Magyarország Kormánya nagy becsben tartja azt a gazdag kulturális örökséget, amelynek dignitása ebben a percben is ékesül.

Derrida Az idő adománya című szövegében leírja, hogy „az ajándék csak attól ajándék, csak akkor ad, ha időt ad. Az ajándékozásért felelősséget kell vállalni, ahogy az ajándékért is. Felelősnek kell lennünk azért, amit adunk, és amit elfogadunk.” Ezt meggondolva szeretném átadni Hoppál Péter államtitkár úr társaságában a Himnusz nemesmásolatát Puskás István alpolgármester úrnak, facsimile másolatát Győri Jánosnak, a Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűjteményei igazgatójának, Karácsony Gyöngyinek, a Debreceni Egyetemi és Nemzeti Könyvtár igazgatójának, és Kovács Béla Lórántnak, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár igazgatójának.

Az ajándékozáskor az ajándékozó is ajándékozottá válik, hiszen megkapja az ajándékozott figyelmét, és idejét. Köszönöm, hogy meghallgattak!

230121-himnusz-200-pi-mj_119.jpg

230121-himnusz-200-pi-mj_3.jpg

komment
süti beállítások módosítása