A három Mohács. Harmadik rész

2022. augusztus 12. 06:00 - nemzetikonyvtar

A nagyharsányi ütközet – a második mohácsi csata

„Hősvértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek,
Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács!”

Kisfaludy Károly: Mohács. Részlet – Magyar Elektronikus Könyvtár

Napjainkban a mohácsi csata, a „mohácsi vész” képe összeforrt a középkori Magyar Királyság bukásával; Muhi és Trianon mellett, a nemzet legnagyobb tragédiáinak egyikeként, a régi dicsőség elmúlásának szinonimájává vált. A történettudomány is mérföldkőként, egy korszak végeként tekint 1526-ra. Mohács fogalommá, viszonyítási ponttá lett. Az 1526-os vereség mintájára „osztrák Mohácsnak” nevezett diakovári csatában egy jól felszerelt Habsburg-sereg semmisült meg. A visszafoglaló háborúk során pedig Nagyharsány mellett, a „második mohácsi csatában” az egyesült keresztény seregek fényes győzelmet arattak, mintegy lemosva a másfél évszázada esett szégyent.

„Él magyar, áll Buda még! a mult csak példa legyen most,
S égve honért bizton nézzen előre szemünk…”

Kisfaludy Károly: Mohács. Részlet – Magyar Elektronikus Könyvtár

1683-ban, Bécs sikertelen török ostromával az Oszmán Birodalom egy számára szinte végzetes kimenetelű háborút robbantott ki. A támadó sereg Bécs mellett, a kahlenbergi csatában súlyos vereséget szenvedett a III. (Sobieski) János lengyel–litván uralkodó vezette szövetséges (császári és lengyel) hadaktól.
1684-ben a császár, Lengyelország, Velence (majd a többi német fejedelemség és végül Oroszország) részvételével megalakult a Szent Liga, melynek tagjai vállalták, hogy a saját területeiken felveszik a harcot a törökökkel és nem kötnek különbékét, miközben a meghódított-visszahódított földeket megtarthatják. IV. Mehmed szultán így többfrontos háborúra kényszerült Magyarországon, a román fejedelemségekben, a Krímben és a Balkánon. A császári seregek Lotharingiai Károly herceg vezetésével még ebben az évben megostromolták Buda várát. Negyedév eredménytelen ostrom után a keresztény sereg visszavonult.

karoly2_opti.jpgV. Károly, a francia megszállás alatt álló Lotaringia címzetes hercegének mellképe. Rézmetszet és rézkarc. In: Christophoro Boethio: Ruhmbelorberter triumpleuchtender und glantzerhöheter Kriegshelm dero Röm. Kaiserl…, Nürnberg, Johann Christoff Lochners, 1687. App. H. 3290 – Régi Nyomtatványok Tára. A kép forrása: Régi Ritka tartalomszolgáltatás. Metszetgyűjtemény

1685-ben Érsekújvár Habsburg kézre került, majd a következő évben a császár újra ostrom alá vette Budát. A törökök hiába küldtek sereget a város felmentésére, az elsáncolt szövetségesek visszaverték támadásaikat. 1686. szeptember 2-án végül a keresztények visszafoglalták az ország egykori fővárosát, miközben a közelben táborozó nagyvezír tehetetlenül nézte végig a vilajetközpont elestét.
Ezután a törökök a Dráván túlra vonultak vissza. Lotharingiai Károly, a „csendes herceg” egymás után hódoltatta a demoralizált oszmán helyőrségeket. IV. Mehmed szultán békét ajánlott, de a császár az egész Hódoltság átadását követelte, így a háború tovább folytatódott.
Habsburg I. Lipót ezúttal Nándorfehérvár, az egykori fontos végvár visszafoglalását tűzte ki célul. Ezt a császári seregek két fővezére, Lotharingiai Károly és Lajos badeni őrgróf is ellenezte. Mindketten önálló parancsnoki hatáskört akartak, így végül az uralkodó Károly herceget 40 ezer fővel Eszék, Badeni Lajost pedig 20 ezer fővel Pétervárad ellen küldte. A „csendes herceg” sietve dél felé indult csapataival, hogy megelőzze az Eszék felé erősítést vivő nagyvezírt, de elkésett.
Menet közben csatlakozott hozzá a Tisza mentén vonuló, ellátási nehézségekkel küzdő Badeni Lajos is. A szövetségesek végül július 18-án tűntek elő a várost övező erdőkből.

lajos2_opti.jpgJohann Azelt: Lajos Vilmos badeni őrgróf derékképe. Rézmetszet és rézkarc. In: Christophoro Boethio: Ruhmbelorberter triumpleuchtender und glantzerhöheter Kriegshelm dero Röm. Kaiserl…, Nürnberg, Johann Christoff Lochners, 1687. App. H. 3290 – Régi Nyomtatványok Tára. A kép forrása: Régi Ritka tartalomszolgáltatás. Metszetgyűjtemény

Szulejmán nagyvezír Eszéknél 60 ezres sereggel és 60 ágyúval elsáncolva állta útját a keresztényeknek. A sáncrendszer mindkét szárnyával a Drávára támaszkodva, félkör alakban ölelte körül a várost, így azt csak szemből lehetett megtámadni. Károly nehéz helyzetbe került: az erdőből kiérve, a sáncokból és a várból leadott ágyútűz és a török lovasság megújuló támadásai közepette kellett csapatait rendezni és rohamra vezetni.

„A terület előrehaladtunkkal egyre csökkent, így az ellenség bal oldalán az ágyúk lőtávolságán belülre kerültünk, melyek szakadatlanul lőttek a bozótos erdő felé, s amint nagy erdei nyiladékhoz értünk, lovasszázadaik közül néhány, amelyek a síkságon, a táboruk előtt voltak, a mieinkre törtek.”

Részletek Lotharingiai Károly fővezér naplójából. In: Szita László [szerk.]: Budától Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686–1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez, Pécs, Pécsi Szikra, 1987, 113. – Törzsgyűjtemény

Július 20-án megkezdődött a támadás a sáncok ellen. Az előrenyomuló keresztényeknek ugyan sikerült visszaszorítani a török lovasságot, de a várból és a sáncok mögül heves ágyútűz fogadta őket. A császáriak puskalövésnyire közelítették meg az oszmánok állásait. Szilahtár török krónikás szerint:

„A nagyvezír a vár fedezete alatt a tábor körül árkot húzott, az ellenség támadó pontjai ellen egymás után sáncokat vont, ágyúállásokat készített, sorba állította az […] ágyúkat és a gyalogos lövészeket a sáncokba helyezte. A kívánt helyre pedig lovassereget küldött. […] A hitetlenek elrendezték csapataikat, sorba álltak és megindultak az iszlám sereg ellen. Amikor a sáncokhoz ágyúlövésnyire érkeztek, valamennyi ágyúnak egy zsinórból tüzet adtak és nyomában a gyalogosok sok ezernyi golyója is szétszóródott. Egy pillanat alatt hatezernyi hitetlen találta meg a tűz poklát és kétezer ló elpusztult. Mivel a többi átkozott nem tudta, hova került, azonnal megfordult és egy erdőbe bújt.”

Szilahtár török krónikás leírása a Magyarországra küldött török felmentő sereg hadműveleteiről, a török uralom térvesztéséről. In: Sinkovics István [szerk.]: Magyar történeti szöveggyűjtemény 1526–1790, Budapest, Tankönyvkiadó, 1968, 687. – Törzsgyűjtemény

Hat óra sikertelen küzdelem után a császáriak beszüntették a támadást és visszavonultak a Dunántúlra. A hadjáratban részt vevő itáliai hadvezér, térképész és természettudós, Luigi Ferdinando Marsigli szerint:

„A sáncrendszernek aztán az egész Oszmán Birodalomban zengték a dicséretét, mondván: megtalálták a módját, hogyan fékezzék meg a németek lendületét.”

Luigi Ferdinando Marsigli: Az Oszmán Birodalom katonai állapotáról, felemelkedéséről és hanyatlásáról, Budapest, Históriaantik Könyvesház, 2007, 189.

Károly Mohács felé hátrált seregével, mivel attól tartott, hogy Szulejmán nagyvezír esetleg elvágja az utánpótlásvonalát. Az oszmán sereg követte a császáriakat, majd Baranyavár mellett erődített táborba vonult.
Patthelyzet alakult ki. Mindkét vezér tanult az eszéki ütközetből: Károly nyílt csatában akarta legyőzni ellenfelét, aki inkább ismét védekezésre rendezkedett be, és kitért a nagyobb összecsapások elől. Idegőrlő várakozás kezdődött… A herceg végül felgyújtotta a mohácsi palánkvárat és Siklós irányába indult. Szulejmán nagyvezír ezt visszavonulásnak vélte és követte a császáriakat.

„A hatalmas oszmán hadsereg továbbra is minden lehetségest megtesz, hogy a harcot elkerülje, folyton elsáncolva magát. A vezér úgy döntött, hogy a [bajor] választófejedelemmel más tervet készítenek. A hadsereg azonban nem távolodhatott volna el innen anélkül, hogy Siklóst és Pécset ne hagyná az ellenség martalékául. Ezért haditanácsot tartottak, ahol úgy döntöttek, hogy a várakat felrobbantják.”

Részletek Lotharingiai Károly fővezér naplójából. In: Szita László [szerk.]: Budától Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686–1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez, Pécs, Pécsi Szikra, 1987, 119. – Törzsgyűjtemény

miksa_emanuel2_opti.jpgII. Miksa Emánuel bajor választófejedelem mellképe. Rézmetszet és rézkarc. In: Christophoro Boethio: Ruhmbelorberter triumpleuchtender und glantzerhöheter Kriegshelm dero Röm. Kaiserl…, Nürnberg, Johann Christoff Lochners, 1687. App. H. 3290 – Régi Nyomtatványok Tára. A kép forrása: Régi Ritka tartalomszolgáltatás. Metszetgyűjtemény

A szövetségesek, nyomukban a törökökkel, augusztus 11-én Nagyharsányhoz érkeztek. Itt a nagyvezír a Harsányi-heggyel szemben tábort vert. Erre a keresztények hadrendbe álltak.

„A fent említett Szulejmán pasa ugyanis, mikor Dárda felé menet át akart kelni a Dráván, és annak partján, az eszéki mocsárnál felverte a […] tábort, az elő- és utóvédekkel egyesülve Nagyharsány felé nyomult előre seregével, ám miután észrevette a közeli erdőkben megbúvó császári seregeket, újabb sáncrendszer ásását rendelte el.”

Luigi Ferdinando Marsigli: Az Oszmán Birodalom katonai állapotáról, felemelkedéséről és hanyatlásáról, Budapest, Históriaantik Könyvesház, 2007, 189.

A harcra kész szövetségesek 50 ezres serege 60 ezer oszmán harcossal nézett farkasszemet. A császári hadvezetés végül úgy döntött, másnap, 12-én átvonulnak a Siklós és Nagyharsány közötti, nyílt csatára alkalmasabbnak talált mezőre, ahol a szorongatott Siklóst megvédhetik. Hajnalban a Károly herceg vezette jobb szárny elindult, eközben a balszárnyat alkotó bajor csapatok helyben maradtak, hogy fedezzék a császáriakat.

„[A csatatér] a mohácsi síkság elején található, a Harsányi hegy lábánál. A hely éppen ama régi, végzetes csata miatt emlékezetes, amely erről a síkságról kapta a nevét és amely csata Magyarország vesztét okozta és királyának életébe került.”

Luigi Ferdinando Marsigli: Az Oszmán Birodalom katonai állapotáról, felemelkedéséről és hanyatlásáról, Budapest, Históriaantik Könyvesház, 2007, 191.

Amikor a bajor sereg is elindult, a Karasica patak menti növényzet takarásában előrenyomuló törökök rájuk támadtak. A céljuk a bajorok bekerítése és a két keresztény sereg elszigetelése volt.

„A herceg őfelsége tehát különösebb nehézség nélkül kivezette az embereit a nagy síkságra és ott is hadrendben hagyta őket. A mi balszárnyunk ellenben az útjában álló bozót miatt nehezen menetelt. […] Ezalatt a fák és bozót alatt rejtőzködő janicsárok tüzelni kezdtek a mieinkre. Ahol pedig a síkon nem volt bozót, néhány lovascsapatot vontak össze. Ezek azután beláthatatlan okból rátámadtak a mieinkre és az oldalunkba akartak törni.”

Miksa Emánuel bajor választófejedelem hadinaplójából (1687). In: Szita László [szerk.]: Budától Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686–1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez, Pécs, Pécsi Szikra, 1987, 166. – Törzsgyűjtemény

A bajorok felvették a harcot. Károly herceg, miután elrendezte csapatait, három lovasezredet küldött a török támadás megállítására. Ők, Bádeni Lajos néhány egységével együtt elzárták a két keresztény sereg közötti rést és végül sikerült visszaszorítaniuk az oszmánokat, akik visszavonultak a sáncaik mögé.
A harc szünetében mindkét sereg rendezte sorait és felkészült az újabb támadásra. Károly herceg a szárnyakra erős lovasságot rendelt Savoyai Jenő herceg és Bussy-Rabutin gróf vezényletével, a centrumba pedig a gyalogságot állította, szemben a törökök elsáncolt táborával. Szulejmán pasa végül újabb rohamra küldte harcosait. Az oszmán tüzérség erős ágyútűzzel nyitotta meg a csata második felvonását. A folyóparti bozót fedezékében a lovasság és a janicsárok oldalba támadták a keresztények bal szárnyát, miközben egy másik csapat a nagyharsányi templom melletti jobbszárnyra zúdult, ami a szövetségesek málháját is őrizte. A Karasica mentén elkeseredett harc kezdődött. A törökök rohama végül kifulladt és a szövetségesek ellentámadásba mentek át.

„A törökök megkezdték a császáriak elleni rohamot, akik heves ágyú- és muskétatűzzel menekülésre kényszerítették a törököket. Menekülés közben lovasszázadok eredtek a nyomukba, […] majd a gyalogoszászlóaljakat küldték ellenük. A törökök fejvesztve menekültek az erdősség közepén található sáncrendszerbe. Az erdőben lévő üres tisztáson állították fel a fent említett sáncrendszerrel védett török tábort, egy másik, visszavonulást fedező sánccal, amely a nagyvezír […] sátrát védte.”

Luigi Ferdinando Marsigli: Az Oszmán Birodalom katonai állapotáról, felemelkedéséről és hanyatlásáról, Budapest, Históriaantik Könyvesház, 2007, 191.

nagyharsany_opti.jpgÜtközet az erdő szélén: a nagyharsányi csata ábrázolása Marsigli Az Oszmán Birodalom katonai állapotáról, felemelkedéséről és hanyatlásáról című művében – Régi Nyomtatványok Tára

A keresztény lovasság megfutamította a szpáhikat, miközben a derékhadban a gyalogság is rohamra indult. Az ellentámadás során a szövetségesek lerohanták a török sáncokat. A gyalogság elfoglalta a tüzérség állásait, miközben a lovasság bekerítette a sáncok mögött kétségbeesetten védekező oszmán gyalogosokat.

„… Noha a török számtalan sokasággal és sok lövőszerszámokkal keményen oltalmazná a sáncot, s sokan a németek közül el is hullanak az ostromon, ugyancsak triumphála [győzedelmeskedék] rajtok, és sok ezereket levágván sáncában, a többielszaladának.”

Cserei Mihály: Erdélyi históriája [1661–1711], Budapest, Európa, 1983, 202. – Törzsgyűjtemény

Többeket a környező erdőkbe, vagy a Karasica mocsaraiba űztek, ahol – az 1526-os mohácsi csatához hasonlóan – sokan vesztették életüket. A Dráva felé menekülők gyakran egymást taposták agyon, többen kétségbeesésükben megpróbáltak átúszni a folyón.

„S mivel féltek az ellenség üldözésétől, mindenki azonnal át akart kelni a hídon. Egy nyíllövésnyi helyen a nép egymás hátára ment, úgyhogy a tolongástól kétezernyi ember a lábak alatt maradt, és elpusztult.”

Szilahtár török krónikás leírása a Magyarországra küldött török felmentő sereg hadműveleteiről, a török uralom térvesztéséről. In: Sinkovics István [szerk.]: Magyar történeti szöveggyűjtemény 1526–1790, Budapest Tankönyvkiadó, 1968, 688. – Törzsgyűjtemény

Végül a törökök rendezetlen tömegei alatt leszakadt a híd, tovább növelve az áldozatok számát.
A nagyvezír hatalmas vereséget szenvedett. A csatában és menekülés közben 8-10 ezer harcosa esett el. A tábor, a málhával, a kincstárral és a hadifelszereléssel a szövetségesek kezére került.

„Lipót császárnak a nagyharsányi hegy lábánál aratott fényes magyarországi győzelme után az ulemák és a kapikuluk, azaz a jogi és a katonai rend összefogott, megfojttatták a nagyvezírt és letették IV. Mehmed szultánt, helyére pedig fivérét, Szulejmánt ültették.”

Luigi Ferdinando Marsigli: Az Oszmán Birodalom katonai állapotáról, felemelkedéséről és hanyatlásáról, Budapest, Históriaantik Könyvesház, 2007, 27.

A Mohács közelében kivívott győzelem jelképes elégtétel volt az 1526-os katasztrófáért, Lajos király haláláért és a középkori Magyarország bukásáért. Még 12 évig dúltak a harcok, miközben XIV. Lajos francia király, tartva I. Lipót megerősödésétől, betört a Birodalomba, kétfrontos háborúra kényszerítve a császárt. A Habsburg uralkodó végül 1699-ben kötött békét a szultánnal. Magyarország (a Temesköz kivételével) és Erdély felszabadult az oszmán uralom alól.

„…A kereszténység dicsőségére megkötötték a békét a karlócai találkozón, hogy az oszmán hatalom megtanulja félni és tisztelni a keresztények erejét és hadseregét.”

Luigi Ferdinando Marsili (Marsigli): A Magyar Királyság történetének kivonata, Máriabesnyő–Gödöllő, Attraktor, 2009, 8. – Törzsgyűjtemény

Gyaraki Benjámin (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Osztály)

Felhasznált irodalom:

komment

Sokfajta igazsága volt Hajnóczy Péternek

2022. augusztus 10. 22:52 - nemzetikonyvtar

Nyolcvan esztendős lenne Hajnóczy Péter író

Fiatal koromban nagyon érdekelt az alkohol, nagyapám lerészegedései nagy hatással voltak rám. Azt éreztem, mintha olyankor még jobban szeretne Boldi papa, valahogy az alkohol hatása felerősíti az ember jellemét vagy megerősíti, de mindenképpen óriási hatást tesz rá.
Egyszer annyira berúgtam Szkárosi Endre cserépfalui házában, hogy elaludtam a széken vagy a lócán, már nem is emlékszem. Sokat beszélgettünk Endrével Hajnóczyról, a Péterek nemzedékének legkiválóbb írójáról, a nyelvzseni Esterházy, a szorgos író Nádas mellett a harmadik Hajnóczy Péter volt, az állandóan részeg irodalmi zseni.
Hajnóczy Péter ivott. Sokat. Azt mondják fél liter bor után állt csak szóba bárkivel, ha irodalomról volt szó.
Mindig terveztük Endrével, hogy Hajnóczyról fogunk majd előadásokat tartani, hogy minél több emberhez eljussanak azok a novellák, melyek a magyar kultúra legszebb szövegei. Endre sajnos idén tavasszal meghalt, így most már nem lesz semmi a közös kultúrmissziónkból.
Hajnóczy Péter szövegeihez fordulok, ha valamire igazán szükségem van, szorgosan vásárlom fel a köteteit antikváriumokból, és ajándékozni is Hajnóczyt szoktam azoknak, akiket szeretek.

manyoki_szkarosi_petri_hajnoczy_opti.jpgMányoki Endre, Szkárosi Endre, Petri György és Hajnóczy Péter a Mozgó Világ Aszú-díjának átadásán (1980). Fotó: Helle Mária

Kötél Emőkével, a kecskeméti Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központ igazgatójával, az OSZK egykori munkatársával, irodalomtörténésszel beszélgettem arról, hogy vajon miért nem lett Hajnóczyból Esterházy?

Tóth Péter.: Mit iszol? Én egy fröccsöt kérek, Kompa zengőjéből.
Kötél Emőke: Hosszúlépés. Rozé.

T. P.: Hajnóczy 39 éves korában meghalt, lehet, hogy ezért nem lett híres? Mindössze annyi lenne a titok, hogy túl keveset írt, ennyi szöveg nem volt elég? Petőfi 26 évet élt, mégis megy a Talpra magyar, de a Macska című brutális Hajnóczy-novellát kevesen ismerik.
K. E.: Marhaság. Nem kell ahhoz sokat írni, hogy beszéljenek rólad, vagy tanítsanak. És hány tehetségtelen marha van, aki nem bírja leállítani magát. Hajnóczy egyszerűen kiesett, vagyis inkább be sem került a „listákba”, kánon(ok)ba, vagy nevezzük bárminek. Mészöly ködlovagnak nevezte, s szerintem ez a legtalálóbb kifejezés rá.

T. P.: Hajnóczy elég erős személyiség is volt, már maga a megjelenése is odavert. A szövegei együtt éltek a személyiségével és a halála után magukra maradtak?
K. E.: Nagyjából igen, de így azért nem igaz. Reményi József Tamás kezelte a hagyatékot nagyon sokáig, majd átadta a szegedi Hajnóczy Hagyatékgondozó Műhelynek. És persze szépen jöttek ki a róla szóló tanulmánykötetek, s maguk a szövegek is. Nem tűnt el, csak nem ismerték, nem tanították, egy szűkebb körben tartották számon, ott is csak inkább a nagyivó státuszát, az életművet nem annyira.

hajnoczy_a_halal_kilovagolt_perzsiabol_opti.jpgHajnóczy Péter A halál kilovagolt Perzsiából című művének kiadásai

T. P.: „Én ugyan egyetlen írót sem ismertem, de nem tartom valószínűnek, hogy részegen – remekműveket lehet írni.” Perzsia
K. E.: Hehe. Pont Endrével beszélgettünk erről pár pohárka mellett. Szerintem amúgy lehet. De kit érdekel, hogyan írta? Szülje meg a „remekművet” és kész. A többi nem tartozik ránk. Totál beszívva is lehetett ilyeneket írni. Ha a műben elhangzó mondatot viszont elemeznénk, akkor az sokkal messzebb vezetne az önreflexióban.

T. P.: A szépirodalom mellett a szociográfiái is nagyon jelentős igaz írások, lehet, hogy ezek miatt nem szerették, és nem tudott kedvelt író lenni? Lehet-e egy ilyen álnaiv kérdést feltenni, ismerve az akkori rendszert?

K. E.: Már akkor ezeket tartották elsődlegesen zseniálisnak. Persze, szociográfiák ritkábban lesznek bestsellerek, eladási példányszámot tekintve legalábbis, de nem véletlen, hogy a hagyatékgondozás során is ezek kerültek elsőként kritikai kiadásra. (Nagy Tamás: Egy arkangyal viszontagságai. Jog, irodalom, intertextualitás Hajnóczy Péter műveiben, Budapest, Gondolat, 2018.)

T. P.: Miért ment Hajnóczy a szociográfia felé, miért érdekelte őt a diliházak világa? Az elkülönítő a legpontosabb szociográfia, amit valaha olvastam.
K. E.: Megszállottan foglalkozott a diliházakkal, az elkülönített intézményekkel. Relatív, hogy ki a bolond, kit miért zártak be. Hajnóczy rengeteget írt az ilyen zárt intézményekben történő visszaélésekről, a lelki s fizikai abúzusokról, maga az ottlét folyamata is érdekelte. Nekem teljesen belefér a képbe, kafkai minden ilyen helyzet, főleg kintről nézve, s onnan belecsöppenve. Ahogy ugyanilyen Hajnóczy sok novellája is: amikor keresik a szereplők a saját igazukat, amikor a saját törvényeik, véleményük miatt szembe mennek bárkivel.

T. P.: Első kötete, az 1975-ös A fűtő fülszövegére írta.

„Körülbelül egyéves koromig lelencházban éltem, onnan vittek el nevelőszüleim, harmincéves voltam, amikor megismertem az anyámat. Esti tagozaton érettségiztem, voltam ládázó, kabinos, szentképügynök, modell, kazánfűtő, dolgoztam kőművesek mellett, voltam betűszedő inas, szénlehordó, dolgoztam dinamittal, nyersanyagkutatásnál stb.”

Hajnóczy Péter: A fűtő, Budapest, Szépirodalmi, 1975. – Törzsgyűjtemény

T. P.: Sajnáltatta magát ezzel a fülszöveggel? Haragudott a sorsára?
K. E.: Biztos benne van ez is. De azért tudjuk, hogy a Hajnóczy-mítoszt sokszor ő maga táplálta.

T. P.: Pedig megírta a Bajnokot, tudta, hogy a magyar irodalom bajnoka.
K. E.: Fröccs mellett lehetünk elfogultak. 

T. P.: Hogyan írt Hajnóczy? Átírta szövegeit? Csiszolgatta, tökéletesítette, átdolgozta?
K. E.: Rengetegszer. Össze- meg visszafirkált, az utána maradt dobozok tele voltak fecnikkel, átírt kéziratokkal, számtalan variációval, egybeszerkesztett, majd különvágott, többször felhasznált szövegtöredékekkel. Imádom. Ha a magyar irodalomban a fragmentumszerűségnek van iskolapéldája, az Hajnóczy.

T. P.: Azt írta, hogy az alkohol minden rosszat még rosszabbá tesz, nem ugyanez van a jóval is?
K. E.: Úgy érted minden jót jóvá tesz?… Hát, a fene tudja… Egy ideig-óráig biztos…

T. P.: Hajnóczy nevelőotthonokban nőtt fel, talán ezért is érdekelték a kiszolgáltatottság formái, nem tudta magából kiírni?
K. E.: Ezt nem tudom. Azért nem véletlenül érdekelte őt a zárt intézetek abuzív világa. Ugyanakkor nála minden egyes novellaszereplő kiszolgáltatott valaminek, amivel általában nem tud megküzdeni.

T. P.: Azt mondta egy interjújában, hogy minden író saját életét írja minden szövegében, ennyire csodálatos élete volt ezek szerint.
K. E.: Pföj. Ne menjünk bele, mert a fröccsök ellenére megint össze fogunk ugrani. Irodalmárként nem azt válaszolnám erre, mint cinikus beszélgetőpartnerként.


hajnoczy_muvek_opti.jpgHajnóczy Péter művei

T. P.: Miért foglalkozunk Hajnóczyval egyáltalán? Nem elég olvasni minden nap?
K. E.: Mert jó. És mert még mindig nincs a helyén a szélesebb közönség előtt. Engem kifejezetten dühítenek a szövegei, ezért elég sokszor olvasom őket. Ez a mazochizmus.

T. P.: Melyik a kedvenc novellád, és miért, de erre nem kell válaszolnod, mert kit érdekel Emőke kedvenc novellája?
K. E.: Nem is válaszolok. Nem is tudnék.

T. P.: Szkárosi Endre verset is írt Hajnóczyhoz. Ők ketten talán éppen isznak valahol a túlvilágon és jót nevetnek mindannyiunkon.

Hajnóczy felkel,

az ágya gyűrött,
pár suta lépés,
pár csepp alkohol,
az íróasztalon,
de írni tud,
sebek a polcán,
dülöngő holttest
az emlék képén,
vizionáló
barom a pusztán,
de sosem annyi,
amennyi szomjra kel,
a lélek útján
söre a porban,
betűi sorban
az erdőn vonulnak,
a vére mocska
ül a papírra,
reáliákba,
te pedig szánnád,
de nincs elég áldás,
mely száll így borban,
libasorban,
e régi (?) emlék
a régi honban

Szkárosi Endre: Hajnóczy felkel. In: Ambroozia. Irodalmi folyóirat évente hatszor, X. évf., 2020. 1. sz.

Tóth Péter (Főigazgatói Kabinet)

komment

Vitéz János és a Corvina könyvtár

2022. augusztus 09. 06:00 - nemzetikonyvtar

Vitéz János halálának 550. évfordulójára

Zrednai Vitéz János (Zredna, Kőrös megye, Horvátország, 1408 körül – Esztergom, 1472. augusztus 9.) bíboros, esztergomi érsek, Janus Pannonius költő nagybátyja és nevelője volt. Feltételezhetően itáliai és bécsi tanulmányok után tért vissza szülőföldjére, s Zágrábban kezdte meg egyházi szolgálatát. A tanulmányaiban kitűnt Vitéz János, akinek már édesapja is a Hunyadi család szolgálatában állt, 1433 körül került a királyi irodába, ahol előbb jegyzőként, majd Luxemburgi Zsigmond, Habsburg Albert és Ulászló király, valamint Hunyadi János erdélyi vajda és kormányzó titkáraként működött. 1445-ben lett váradi püspök, s ezután jelentékenyen közreműködött az ország irányításában. Hunyadi János megbízta fiai nevelésével, akikre apjuk halála után is gondot viselt, és fontos szerepet játszott Mátyás királlyá választásában, aki kancellárjává nevezte ki. Nagyváradi udvarában nevelkedett egy darabig unokaöccse, Janus Pannonius is. 1465-ben esztergomi érsek lett. Pályája végén, 1470 táján Mátyás csehországi politikája, a háború okozta súlyos hazai adóterhek miatt megromlott viszonya a királlyal, s élére állt az ellene szőtt összeesküvésnek. Emiatt Mátyás megvonta tőle bizalmát, az esztergomi érsekség irányítását másra bízta.
Vitéz János a tudomány s a művészet bőkezű pártfogójaként saját költségén, 1465-ben Pozsonyban hazai egyetemet alapított (Academia istropolitana), amelynek tanszékeire a külföldi főiskolák nevezetesebb tudósait nyerte meg. Esztergomban palotát építtetett, kép- és könyvtárt alapított. Mátyás király Corvina könyvtárára a magyarországi előzmények közül Vitéz János könyvtára volt a legjelentősebb szellemi hatással.

„[Vitéz János] Zsigmond kancelláriáján közvetlenül ismerhette meg az itáliai kancelláriai humanizmust, de nagy hatást gyakorolhattak rá az udvarban tartózkodó tudós itáliaiak is, mindenekelőtt a híres humanista, Pier Paolo Vergerio (ca. 1369–1444). Közeli ismerősei közé tartozott Aeneas Sylvius Piccolomini (1405–1464) is, aki ekkor III. Frigyes (1415–1493) bécsi udvarában működött. Vitéz a Hunyadi család híveként pompás karriert futott be, váradi püspök majd esztergomi érsek lett. Személye számos szempontból meghatározó, mintaadó volt a magyar kulturális elit számára. Híres könyvtára igazi humanista gyűjtemény volt, ő maga filológusi, textológusi humanista tevékenységét haláláig folytatta. A Corvina könyvtár közvetlen magyarországi előzménye Vitéz János könyvtára lehetett, példaértékét tekintve is, de fizikailag is, ugyanis a legfrissebb kutatások szerint a Corvina legkorábbi rétegét, központi magját a Vitéz könyvtárából, környezetéből származó kéziratok jelentették.”

Zsupán Edina: A könyvtár története. Részlet. In: Bibliotheca Corvina Virtualis honlap

victorinus_commentarium_in_ciceronis_librum_de_inventione_opti.jpgA Victorinus, későantik szerző Cicero egyik rétorikai művéhez írott kommentárját tartalmazó kódex eredetileg Vitéz János könyvtárába tartozott, a margón is az ő bejegyzései láthatók. A kódex később a Corvina könyvtárba került – Kézirattár, Cod. Lat. 370., f. 1r, részlet. A kép forrása: Bibliotheca Corvina Virtutalis honlap

„Alapvető különbség azonban Vitéz János és Hunyadi Mátyás könyvtára között, hogy jóllehet a királyi gyűjtemény is – Vitéz könyvtárához hasonlóan – humanista elveken alapult, összetételét, díszítettségét messzemenően meghatározta az uralkodói reprezentáció.”

Zsupán Edina: A könyvtár története. Részlet. In: Bibliotheca Corvina Virtualis honlap

Vitéz János művei és a róla szóló szakirodalom a Magyar Elektronikus Könyvtárban:


Még kapható kiadványunk:

Csillag a holló árnyékában. Vitéz János és a humanizmus kezdetei Magyarországon Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása 2008. március 14. – 2008. június 15. A kiállítás kurátora és a katalógus szerkesztője: Földesi Ferenc, Budapest, OSZK, 2008.

komment

Beszámoló az MKE 53. vándorgyűlésén szerzett benyomásokról

2022. augusztus 08. 06:00 - nemzetikonyvtar

Az MKE 2022. évi vándorgyűlésének július 14–16. között a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Kaposvári Campusa adott otthont, illetve a szervezésben oroszlánrészt vállaltak a Takács Gyula Megyei Hatókörű Városi Könyvtár munkatársai is.

08_08_mke_53_vandorgyules_mate_konyvtar_opti.jpgA MATE kaposvári kampusz könyvtárának olvasóterme felülnézetben a galériáról

A programok az utóbbi intézmény főépületében indultak szerdán az intézmény 70 éves jubileumát ünneplő fotókiállítással, illetve könyvtárlátogatási lehetőséggel. A fotókiállításon képet kaphattunk az intézmény múltjáról, a különféle épületek történetéről ahol a könyvtár működött, a munkafolyamatok fejlődéséről, az 1981-es vándorgyűlés emlékeiből, s fényképes összeállítást készítettek az igazgatók szakmai pályájáról is. A könyvtárlátogatáson pedig a pincétől a padlásig megismerkedhettünk az épülettel, az intézmény szolgáltatásaival. Számomra különösen a kistelepüléseket kiszolgáló KSZR szolgáltatási rendszer szervezettsége volt feltűnő, melyről két nappal később az MKE Somogy Megyei szervezet szekcióülésén előadást is lehetett hallani.
A szervezők igen kellemes kulturális, szabadidős programokat biztosítottak a szakmai kínálat mellé.

08_08_mke_53_vandorgyules_kaposvar_foter_opti.jpgKaposvár főtere

A szokásos könyvtártúrák és városnézés mellett szerdán este egy újsághírből írt színdarabot követhettünk végig, mely különféle nézőpontokból s különféle műfaji stílusokban járta körül ugyanazt a témát a MATE belvárosi színháztermében. A szórakozás mellett szakmai szemmel is érdekes volt megfigyelni, hogy az egyszerűen dokumentált eseményt milyen sokféle módon lehet interpretálni, művészien megjeleníteni. Szembesülhettünk a művészetek, illetve a művészeti események dokumentálásának eredendően szubjektív voltával is.  Másnap este a Csiki Gergely színház adott otthont a Helyőrségi Zenekar koncertjének. A város ingyen belépőt biztosított a Virágfürdőbe (strand, uszoda és élményfürdő) a rendezvény idejére, mely a Dunántúl egyik legnagyobb létesítménye a maga nemében. A Deseda-tavon pedig lehetett hajózni, sárkányhajózni, illetve biciklitúrán is részt lehetett venni.

08_08_mke_53_vandorgyules_deseda_to_opti.jpgA Deseda-tó

Igen látványos volt a Lovasakadémián szervezett bemutató is egyrészt a díjugratás szépségeiről és kihívásairól, ló és lovasa felkészítésének módszereiről, másrészt a ló és az ember szimbiózisáról, ahogy hosszú évek munkájának eredményeként kialakul az összhang kettejük között.

08_08_mke_53_vandorgyules_lovasbemutato_opti.jpgA Pannon Lovasakadémia bemutatója

Nagyon szerencsés volt, hogy a MATE kampuszán minden esemény helyszín kényelmes távolsága esett egymástól. Külön érdekesség, hogy a kollégium recepciója a könyvtár előterében, annak bejárata mellett kapott helyet.
Az egyetemi sportcsarnok viharkár általi sérülése jól is jött a szervezőknek, mert így a Lovasakadémia területén egy félig nyitott területen lehetett hangulatos körülmények között megrendezni a nyitó plenáris ülést, illetve a baráti találkozót.
A KELLO számos friss kiadványt bocsátott a vándorgyűlés látogatóinak rendelkezésére a regisztrációs pult melletti asztalon, illetve később a kiállítási pultjukon. A kiállítók száma nem volt túl magas, de színes egyveleget alkottak. Jelen voltak rendszer és szolgáltatásfejlesztők (Qulto, Szikla), tartalom aggregátorok (Ebsco, Proquest) illetve a könyvtárak számára különféle szolgáltatásokat kínáló cégek is (SmartFreq, PreserveArt, Ceiba).
A szakmai programból hagyományosan a szekcióülések tarthattak számot figyelemre. A paletta igen széles volt számos párhuzamos programmal, így csak szubjektív válogatásra volt lehetőség a kínálatból. Sok szó esett a Citizen Science-ről, s annak alkalmazási módjairól a könyvtár és használói újfajta együttműködésének keretében. A mesterséges intelligencia kapcsán egyelőre egyszerűbb eszközök (pl. chatbotok használata) szerepeltek a napirenden, a későbbi években talán összetettebb alkalmazási területek is felbukkannak majd, bár most is szó esett recepciós robotokról.  Ezen túlmenően a természetes nyelvi feldolgozás eszközei segíthetnek az olvasótermi polcok rendezésében, de számítani lehet idővel itthon is teljesen automatizált robotraktárak megjelenésére.
Szó esett a hallgatók információkeresési szokásairól, hogy a legtöbben a Google-t használják az adatbázisaggregátor-felületek, illetve szakadatbázisok helyett. Valamint arról is, hogy milyen speciális területei vannak a digitális tartalomfejlesztésnek (e-könyvkészítő, webpublikátor) s milyen kompetencia elemeket lehet ezekhez kapcsolódva bevonni a könyvtárosok képzésébe.
A gyermekkönyvtári szekció délutáni ülésén a városi könyvtárban szó esett arról, hogyan lehet a gyermek és ifjúsági korú könyvtárhasználók küszöbfélelmét oldani. Több napon átnyúló hagyományosan érdekes színfoltjai a vándorgyűléseknek a Könyvtárostanárok Egyesülete (KTE) által szervezett iskolalátogatáson (idén a kaposvári Táncsics Gimnázium) illetve a szekcióülésen tárgyalt témakörök. Az iskolai könyvtáraknak pedagógiai innovációs funkciójuk, illetve a diákok információs igényeinek kiteljesítése kapcsán számos szövetségesük akadhatna a közkönyvtári (gyermek és felnőtt könyvtári) illetve a szakkönyvtári és tudományos könyvtári szférából is. Itt a különféle közös projektek kialakítására, pályázati lehetőségek hatékony kihasználására lehet fő hangsúlyt helyezni. A KDS projekt keretében az OSZK webarchiválással foglalkozó munkatársai elkészítettek a 9-10. osztályos korcsoport számára egy tananyagot az általuk használt digitális információk archiválásáról, a KTE talán tud segíteni abban, hogy megfelelő módszertani segítséggel ez el is juthasson oktatási intézményekbe a későbbiekben.
A vándorgyűlés talán legfőbb értéke a szakmai és szabadidős programok mellett a kötetlen társalgásban rejlik. Számos szakmai kérdésben tudunk ilyenkor egyeztetni egymással, felmerült például, hogy a Kecskeméti Neumann Egyetem új honlapot fejleszt s archiválni szeretnék a régit, abban kérnek segítséget, illetve többen kifejezték szándékukat a Könyvtári Intézet őszi webarchiválás tanfolyamán történő részvételre is. Meghívást kaptam Silvia Stasselová főigazgató asszonytól az idén november tizedikén a pozsonyi Egyetemi Könyvtárban megrendezésre kerülő CDA (hosszútávú digitális megőrzést érintő) konferencián való részvételre is. A járvány előtt rendszeresen részt vettem már előadóként OSZK-s kollégáimmal együtt ezen a rendezvényen, örülök, hogy ismét alkalom nyílhat rá.
A nem hivatalos programon túli érdekesség volt a KIT-klub ahol a rendezvény előtt a könyvtárakat érintő főbb kihívásokat vizsgáló felmérést mintegy ötvenen töltötték ki, informális társalgás keretében vitattuk meg néhányan az eredményeket, s további esetleges személyes illetve online konzultációk lehetőségeit.
A kirándulások közül én a siófokin vettem részt, amelynek keretében meglátogattuk az andocsi búcsújáróhelyet, a Zala községben lévő Zichy Mihály Emlékházat, Siófokon pedig megtekintettük a belvárost illetve ellátogattunk a városi könyvtárba, a Kálmán Imre Múzeumba, illetve a Makovecz Imre által tervezett evangélikus templomba is.

08_08_mke_53_vandorgyules_siofok_konyvtar_opti.jpg

Ötletes zöldfelület-kialakítás a siófoki városi könyvtárban

Összességében elmondható, hogy sikeres volt a rendezvény, igen jó egyensúlya alakult ki a szakmai, illetve szabadidős, kulturális kínálatnak, Kaposvár városa és az egyetem lelkes és hálás házigazdája volt az 53. MKE vándorgyűlésnek.

Németh Márton (Digitális Bölcsészeti Központ)

komment

„Csak élet várna: fényes ég, egy part, ahol örök sugár van...”

2022. augusztus 06. 06:00 - nemzetikonyvtar

55 éve hunyt el Áprily Lajos

József Attila-díjas költő, műfordító, az Erdélyi Helikon folyóirat körül kialakult irodalmi munkaközösség alapító tagja. Családi nevén Jékely János Lajos, Jékely Zoltán édesapja. Gyermekkori nyaralóhelyén, Parajdon talákozott először a transzszilvanista szimbolika egyik központi elemével, a hegyélménnyel, amely költészetében örök nyomot hagyott. Brassóban született 1887. november 14-én. Középiskoláit a székelyudvarhelyi gimnáziumban kezdte meg. Tizenkét évesen, 1899-ben családjával együtt Kolozsvárra költözött. A református kollégiumban tanult tovább, tanárai közt volt Kovács Dezső és Seprődi János is.

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett magyar–német szakos tanári oklevelet 1909-ben. Egy hónapot Párizsban töltött, majd onnan visszatérve Nagyenyeden helyezkedett el, mint tanár, előbb a Bethlen Gábor Kollégium tanítóképzőjében, 1910-től pedig a gimnáziumban. 1911-ben vette feleségül Schäfer Idát. Kisebb-nagyobb megszakításokkal tizenhét évig tanított Enyeden. Ady költészetét, szembefordulva a századforduló hivatalos irodalmi kánonjával, igen nagyra értékelte, tanárként és költőként is kiállt mellette a nyilvánosság előtt.

08_06_aprily_lajos_55_kedves_jo_uram_hub1_opti.jpgÁprily Lajos levele Rozsnyai Kálmánhoz. „Ady Endre koszorúja.” Hódolás Ady Endre emléke előtt (Verskéziratok és levelek, kortársaktól és utódoktól.) – Kézirattár Fol. Hung. 1849. A kép forrása: Nyugat 100 tartalomszolgáltatás

Egyik versét 1905-ben névtelenül jelentette meg a kolozsvári Egyetemi Lapok, majd 1909-ben jelentkezett Jékely Lajos néven az Erdélyi Lapokban. Kovács Dezső megbírálta modernista hangvétele miatt, ezt követően évekig nem próbálkozott újra a publikálással. Talán ez is volt az oka, hogy pár évvel később publikációihoz egy másik nevet választott. Áprily Lajos néven először 1918 tavaszán Szentimrei Jenő közölte egy versét az Új Erdélyben, majd az Erdélyi SzemleNapkeletPásztortűz és a Zord Idő hasábjain jelentek meg írásai. Első költői sikerei után, 1923-ban Dijonba ment, ahol francia nyelv szakos tanári diplomát szerzett. 1924-ben Kuncz Aladár felkérésére együtt szerkesztették a kolozsvári Ellenzék irodalmi mellékletét. 1926-ban családjával együtt Kolozsvárra költözött, és a református kollégiumban magyar és német irodalmat tanított. Ugyanebben az évben részt vett az erdélyi magyar írók első marosvécsi találkozóján, és az itt összegyűlt írótársaság megbízásából az 1928-ban megindult Erdélyi Helikon című folyóirat szerkesztője lett. A következő három évben is jelen volt a marosvécsi találkozón. 1929-ben repatriálás címén Romániából Budapestre távozott. Ez a döntése mély megrendülést váltott ki tisztelői körében.
Budapesten tíz évig volt a Baár-Madas Leánynevelő Intézet igazgatója. Elvállalta a Protestáns Szemle szerkesztését. 1935 őszén féléves tanulmányútra távozott Észak- és Nyugat-Európába. 1941-ben a zsidótörvények ellen való tiltakozásként nyugdíjba vonult, és a Visegrád melletti Szentgyörgypusztán telepedett le. Ettől kezdve minden évben Parajdon, egy erdei faházban töltötte a nyarait. Évekig csak műfordításokkal volt jelen az irodalmi sajtóban. Versekkel az ötvenes évek közepétől jelentkezett újra. 1967. augusztus 6-án, nyolcvanadik születésnapja előtt halt meg a hárshegyi szanatóriumban.

Elégikus lírai látásmód. Halál és élet dialektikája

Első verseskötete, a Falusi elégia 1921-ben jelent meg a kolozsvári Minerva kiadó gondozásában. Amint címe is jelzi, alaphangja elégikus, bús, rezignált. Képvilágát őszi tájak, háborús romok uralják. Ez a hangnem egész költészetét is áthatja. Bevezetésképpen a kötetnyitó Ajánlás című verset idézzük:

„Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon lilák
s az erdő óriás vörös folt,
ne haragudj: nem volt virág.

De puszta kézzel mégse jöttem:
hol a halál nagyon zenél,
sziromtalan csokrot kötöttem,
piros bogyó, piros levél.”

Áprily Lajos: Ajánlás. Részlet. In: Áprily Lajos összes költeményei, Budapest, Osiris, 2006. – Digitális Irodalmi Akadémia

Már itt, az első verseskötet kezdetén felbukkan a halál motívuma is. Ez a motívum legtöbbször egy sajátos dialektikán alapuló gondolatmenet része: a halál egy élet befejezése, ugyanakkor számos új élet kezdetét jelzi előre. Mint az Esti párbeszéd (1923) című kötet A hegyek című versében is:

„Te meg fogsz halni. Ők meg állni fognak
komor trachytba dermedett titoknak.

Ne higgy nekik. Csak játszanak tevéled,
csak hitegetnek némán, hogy nem élnek.

De én kilestem: csalfa óriások,
nappal halottak, éjszakára mások.

Olyankor bennük döngő ritmus éled,
olyankor súlyos titkokat cserélnek:

»Láttad? – vetettek.«

»Holnap újra vetnek.«

»Temetnek.«

»Vetnek.«

»És megint temetnek.«”

Áprily Lajos: A hegyek. Részlet. In: Áprily Lajos összes költeményei, Budapest, Osiris, 2006. – Digitális Irodalmi Akadémia

A hegyek „a végtelen őrei”, az éghez, vagyis a természetfölöttihez közel járó, magasan szárnyaló lélek jelképei ebben a költői képvilágban. Az élet és halál váltakozásának ez a logikája a Messiás szavaira is emlékeztet Szent János evangéliumából: „Bizony, bizony mondom néktek, ha a búzamag a földbe esvén, meg nem hal, csak maga marad: ha pedig meghal, sok gyümölcsöt hoz.” (Jn 12. v. 24–25.)

Kereszténység és transzszilvanizmus

A kereszténységhez és a transzszilvanizmushoz egyaránt tartozó hegymotívum a Tetőn című versben a háború borzalmain, a nagypolitika üzelmein túllépő megbékélés, a szívből jövő kiengesztelődés helye lesz.

„Ősz nem sodort még annyi árva lombot,
annyi riadt szót: »Minden összeomlott…«

Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem,
vasárnap reggel a hegyekre mentem.

Ott lenn: sötét ködöt kavart a katlan.
Itt fenn: a vén hegy állott mozdulatlan.

Időkbe látó, meztelen tetőjén
tisztást vetett a bujdosó verőfény.

Ott lenn: zsibongott még a völgy a láztól.
Itt fenn: fehér sajttal kinált a pásztor.

És békességes szót ejtett a szája,
és békességgel várt az esztenája.

Távol, hol már a hó királya hódít,
az ég lengette örök lobogóit.”

Áprily Lajos: Tetőn. Részlet. In: Áprily Lajos összes költeményei, Budapest, Osiris, 2006. – Digitális Irodalmi Akadémia

Az első világháborút követő megrendülés, káoszélmény (Minden összeomlott...) nyugtalan, átok-sújtott emberré alázta a költőt. A lenti sötét katlanból szent időben (vasárnap reggel) a hegyekre ment, ahol a pásztor a Messiáshoz, a jó pásztorhoz hasonlóan békességes szóval, nyugodt lakással és tiszta eledellel várta őt. A hétköznapi politika forgatagából, manipulációi elől menekült a lírai én vasárnap reggel a hegy magasába, amelynek fehér, hósipkás csúcsán „az ég lengette örök lobogóit”. A formaművész, magasan képzett, kényes ízlésű Áprily szemszögéből nézve kétségkívül egy kissé elitista allegóriaként is hat ez a képsor: a reneszánsz eredetű emblémaköltészetben a napfénytől bearanyozott hegy a profán köznép soraiból kiemelkedő, magas műveltségű, tiszta szívű, jó erkölcsű férfi jelképe. (Sol montes illuminans – C. F. Menestrier S. J., Philosophia imaginum... Amstelodami et Gedani, Apud Janssonio-Waesbergios, 1695, 107. MIHI SUMMA PATENT) Az erdélyi népek közös sorsa, egymáshoz való kölcsönös kötődései oldják föl a mesterségesen keltett káosz zűrzavarát, tisztánlátást és nyugalmat, lelki egyensúlyt adva a költőnek.

08_06_aprily_lajos_55_3_opti.jpgÁprily Lajos: Vers vagy te is (Új versek és műfordítások, Kuncz Aladár tanulmányával) Kolozsvár, Erdélyi Szépmíves Céh, 1926. – Törzsgyűjtemény

Az elégia és szorongás mellett, amelynek sötét tónusait gyakran a precíz, játékos versforma enyhíti, világosítja, természetesen a fiatalos, életvidám érzések is jelen vannak Áprily költészetében. Mint például a Március című versben:

„A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejü cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.” 

Áprily Lajos: Március. Részlet. In: Áprily Lajos összes költeményei, Budapest, Osiris, 2006. – Digitális Irodalmi Akadémia

Szecessziós költői képsorok. Időskori költészete. Műfordításai

Költészetére végig jellemző, hogy kedvenc évszaka az ősz. Az ősz hangulatait, fényeit, árnyait, gazdag színvilágát szecessziós ecsettel rajzolja: őszi képsorai Alfons Mucha (1860–1939) festményeire emlékeztetnek. Költőként alkotott igazán nagyot: két egyfelvonásos színműve, az Idahegyi pásztorok (1931) és az Oedipus Korinthosban (az Ábel füstje című kötetből) inkább lírai, mint drámai alkotások. A jó műfordító minden tulajdonsága, műveltség, nyelvtudás és magas fokú formaművészet megvolt neki, hogy ezen a területen is nagyot alkosson. Neki köszönhetjük például Puskin Anyeginjének páratlan szépségű újabb fordítását, Ibsen Peer Gynt című drámája tolmácsolását, de fordított TurgenyevLermontov és Schiller műveiből is. Időskori költészetének fontos mozzanata volt Jelentés a völgyből (1965) című kötete, amelyben a halál motívuma a korábbinál hangsúlyosabbá, kézzelfoghatóbbá válik. Ám élete végéig jellemző volt rá az, hogy legyen bármily komor témájú verse, a letisztult, örökszép ritmus lüktetésében az élet és az alkotás öröme tör magának mindig újabb és újabb utat: a biztos part felé, ahol már nincs többé káosz, csak igaz reménység és beteljesedés. Mint például a Lemezen a hangom című, 1966 szeptemberében írt kis költeményben:

„Küldöm a hangomat, messzire, hozzátok,
akiket szeretek, rokonok, barátok.
[...]
Küldöm a hangommal szívem is hozzátok:
szívem dobogását benne hallgassátok.”

Áprily Lajos: Lemezen a hangom. Részlet. In: Áprily Lajos összes költeményei, Budapest, Osiris, 2006. – Digitális Irodalmi Akadémia 

Csobán Endre Attila (Régi Nyomtatványok Tára)

komment

Az archeobotanikus Füzes Miklós és Keszthely – Ex libris gyűjtők, gyűjtemények. 25. rész

2022. augusztus 04. 06:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 84. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat nyolcvannegyedik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Füzes (Frech) Miklóst és gyűjteményét mutatja be.

Füzes Miklós (1931–1997), eredeti nevén Frech Miklós íróként a Füzes vezetéknevet használta, ex librisei a Füzes (F.) Miklós névre szólnak. A szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán végzett biológia–kémia szakon. Több évig a kiskunmajsai gimnáziumban tanított, és helytörténeti kutatásokat is folytatott. 1959-től Keszthelyen élt, a Balatoni Múzeumban segédmuzeológus, osztályvezető, majd tudományos főmunkatárs lett, később a Helikon Kastélymúzeum osztályvezetőjeként tevékenykedett. Archeobotanikusként régészeti növénytannal, ősidőkből való növényleletekkel is foglalkozott. Számos szakfolyóiratban publikált (Archaeologiai Értesítő, Földrajzi Értesítő, Múzeumi módszertani útmutató füzetek, Agrártörténeti Szemle stb.), ismeretterjesztő írásai jelentek meg a hazai növénytermesztés kezdeteiről, a balatoni szőlőkultúra pannon gyökereiről, a régészeti növénytanról, a balatoni gőzhajózásról, például A régészeti-növénytan alapelemei és néhány módszertani kérdése (Sági Károllyal közösen, 1966), A balatoni gőzhajózás 125 éve (Sági Károllyal és Zákonyi Ferenccel, 1971) címekkel. A társszerzők közül Sági Károly régész a Balatoni Múzeum igazgatója volt, Zákonyi Ferenc pedig Siófok jegyzője, Balaton-kutató.

1_kep_fuzes_f_miklos_gr_andrusko_k_f_295_96x58_opti.jpgAndruskó Károly grafikája, Jelzet: Exl.F/295 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Füzes Miklós disszertációját a fenékpusztai leletekről 1977-ben védte meg a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen. A Helikon Kastélymúzeumban a park rekonstrukciójával kapcsolatos munkákat vezette. Tagja volt az MTA Őstörténeti Munkaközösségének, a Magyar Botanikai Társaságnak, a Zürichi Magyar Történeti Egyesület pedig dísztagjává választotta.
A keszthelyi Balatoni Múzeumban ismerkedett meg az ex libris műfajával, egyrészt az 1971-től kétévente itt rendezett Balatoni Kisgrafikai Biennálék, másrészt a múzeum ez irányú kollekciója révén.

2_kep_elso_balatoni_kisgraf_bienn_1971_ker_opti.jpgElső Balatoni Kisgrafikai Biennálé 1971., Balatoni Múzeum, Keszthely, szerk. Poór Ferenc, Veszprém, Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, 1971., katalógus. Címlap

A múzeum gyűjteményének jelentős részét teszik ki a Balatont és környékét, a tó élővilágát, az egykor és most itt élő lakosság életét, tevékenységét bemutató anyagok – köztük balatoni vonatkozású metszetek, sokszorosított grafikák.

fuzes-miklos-ex-libris.jpg

Andruskó Károly grafikája, Jelzet: Exl.F/298 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Az 1970-es években Soó Rezső (1903–1980) botanikaprofesszor, egyetemi tanár, műgyűjtő ex libris kollekciója duplumanyagának (több mint 10 ezer példánynak) Keszthelyre kerülésével, illetve az 1971 és 1977 között a Balatoni Múzeumban megrendezett négy kisgrafikai biennáléra készült művekkel egy önálló, folyamatosan gyarapodó gyűjtemény jött létre, mely mára közel 22 ezer lapot tartalmaz.

4_kep_balatoni_kisgraf_bienn_1973_ker-k_opti.jpgMásodik Balatoni Kisgrafikai Biennálé 1973., Balatoni Múzeum, Keszthely, szerk. Poór Ferenc, Veszprém, Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, 1973. Katalógus. Címlap

Jelentős volt Poór Ferenc (1931–2021) tanár, oktatásszervező ajándékozása, aki 14.500 darabos ex libris gyűjteményét, az ehhez tartozó szakirányú kiadványokat, könyveket 2015-ben a múzeumnak adományozta.
Füzes Miklós a múzeum munkatársaként a műfajjal megismerkedve számos ex librist készíttetett a zentai Andruskó Károllyal. A nevére szóló grafikák érdeklődési köréhez és a Balaton vidékéhez kapcsolódnak: Hévíz, Tapolca, tavon vitorlások, nádas, tavirózsa és – régészeti vonatkozásban – övcsat ábrájával.

5_kep_fuzes_f_miklos_gr_a_k_f_294_81x55_opti.jpgAndruskó Károly grafikája, Jelzet: Exl.F/294 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A művészetkedvelő Füzes Miklós 1990-ben a Kisgrafika hasábjain számolt be egy hévízi kiállításról, melyen P. Deli Elvira tusrajzai és tűzzománcai mellett Sólyom Sándor grafikus Erdély-sorozata, illetve számos ex librise szerepelt.

„A bemutatott ex librisek az intim műfaj jól sikerült darabjai: a lapok tulajdonosainak egy-egy jellemző vonását örökítik meg. Néha komolyak, emelkedettek vagy éppen filozófikusak. De van közöttük bőven pajkosan tréfás, vagy irónikus, vagy önirónikus, sőt finoman frivol hangvételű lap is. Bizony, sok kisgrafikája tart elénk vidám vagy fanyar görbetükröt! De vajon a lap tulajdonosa s a látogató okul-e belőlük?”

Dr. Füzes Miklós: A legújabb hévízi kiállításról, Kisgrafika, 1990/4. sz., 7. – Törzsgyűjtemény

6_kep-mayer_jozsef_gr_solyom_sandor_118x91_j_opti.jpgSólyom Sándor linómetszete. Forrás: „Minden halállal elvész valami, ami értékes és helyettesíthetetlen”. Dr. Mayer József emlékezete, szerk. dr. Mayer Ákos és Imolay dr. Lenkey István, Budapest–Mohács, 2015, 42.

Az archeobotanikus Füzes Miklós bemutatott ex librisei elénk is tükröt tartanak, okuljunk belőlük!

Irodalom:

Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész

komment

41 év az Országos Széchényi Könyvtár szolgálatában

2022. augusztus 03. 06:00 - nemzetikonyvtar

Életútinterjú Gazdag Tibornéval (Lizával)

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Bibliográfiai Szekciójának Kertész Gyula-emlékdíját kaptad meg az idén. Mivel foglalkozik a szekció? Te milyen szerepet töltöttél be a szekció munkájában?

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete keretében a hetvenes évek elején Csűry István, a Debreceni Egyetemi Könyvtár akkori igazgatója kezdeményezésére jött létre hasonló szakmai szerveződések mintájára, az évszázadokra visszanyúló hazai bibliográfusi előzményekre támaszkodva. a bibliográfusok szakmai tömörülése. Így alakult meg 1973. november 20-án az MKE Bibliográfiai Bizottsága, majd amikor 1990-ben az MKE szervezeti megújulásakor az addigi szakmai bizottságok szekciókká szerveződtek, a bizottság az MKE Bibliográfiai Szekciójaként működött tovább. Javaslataival igyekezett hozzájárulni az országos bibliográfiai rendszer kiteljesítéséhez, a retrospektív magyar nemzeti bibliográfiai munkálatok felgyorsításához. A bibliográfiai tevékenység megismertetése érdekében, a nagy elődök előtt tisztelegve, mindmáig emléküléseket szervez, melyek előadásai kötetekbe rendezve jelennek meg. Rendezvényein a szakmai-módszertani megújulás jegyében, meghívott előadói révén az érdeklődők betekintést kapnak a korszerű bibliográfiai feldolgozási módszerek és alkalmazások bevezetésébe, a megvalósított, jó gyakorlatokba.

1999-ben lettem az egyesület és a szekció tagja Nagy Anikó iránymutatását követve, aki akkor az MKE Bibliográfiai Szekció elnöki tisztét töltötte be (és akitől egyébként bővebb történeti áttekintést olvashatunk A Magyar Könyvtárosok Egyesületének története 1935–2009 című kötetben). Anikó volt, aki megkért a szekció gazdasági ügyeinek intézésére, amit 2004-2021 között láttam el. Érdekes módon ez a tevékenység is hasonló technikai változásokon esett át ottlétem alatt, mint amit az ISSN-központban (már jóval korábban) átéltünk munkatársaimmal: a papírhordozón vezetett nyilvántartásokat felváltották az elektronikus verziók. Itt a kettős könyvelést tartalmazó terjedelmes, narancssárga naplófőkönyvek kézírásos vezetése szűnt meg, és a készpénzforgalom időszaki pénztárjelentéseinek szintén narancssárga nyomtatványait tettük félre 2015-tel bezárólag, a házipénztárak egységesített elektronikus, Excel-alapú könyvelésének bevezetésével. Az új Hessyn számlázó programban szerencsére már nem kellett elmélyednem…

Be kell vallanom, hogy amikor nemzeti könyvtári munkaszobámban a szekrény alján őrizgettem a következő díjazott nevének bevésésére várakozó Kertész Gyula-emlékérmeket a szekció házipénztárának kazettája mellett, nem gondoltam, hogy az egyik végül hozzám kerül. Az emlékdíj alapítása (2005) óta olyan névsor állt össze a díjazottak nevéből, amit csak a legmélyebb tisztelettel olvashattam. Az alapító okirat szerint az érem célja: „Emléket állítani Kertész Gyulának és elismerni a helyismereti könyvtárosi és bibliográfusi tevékenység különböző területein elért elméleti és gyakorlati szakmai eredményeket, a kiemelkedő alkotásokat.” Ez én lennék? „Az emlékérmet évente felváltva a MKE Helyismereti Könyvtárosok Szervezete és a Bibliográfiai Szekció vezetősége ítéli oda.” A jelölésért köszönet a Bibliográfiai Szekció vezetőségének, Szőnyi Éva elnöknek. Ráadásul ezt a díjat kétszer is átvehetem: átadták az MKE Vándorgyűlés nyitó plenáris ülésén, és újra megünnepelhetjük a helyismereti könyvtárosok országos szakmai konferenciájának alkalmával is.

Mikor kezdtél az OSZK-ban dolgozni? Milyen munkakörben?

1981-ben léptem be az OSZK-ba, és kezdettől fogva az ISSN-központban dolgozhattam. Valójában a Külföldi Folyóiratok Központi Katalógusához kerestek munkatársat, de szervezetileg ide tartozott az ISSN-központ működtetése is Szilvássy Zoltánné, Judit vezetése alatt. A felvételem után az osztályon belül egy időre minden csoport munkájába be kellett kapcsolódnom, aztán Judit megkérdezte, hogy melyiket választanám: Kurrens Csoport, Retrospektív Csoport, ISSN? Az osztályon akkor – a teljes foglalkoztatottság célkitűzésének megfelelően – sok munkatárs dolgozott, mindenki egy-egy részfeladattal volt megbízva. Az ISSN nemzetközi hálózat adatnyilvántartó célkitűzéseihez való hozzájárulás megragadta a fantáziámat, így azt választottam, és egy kisebb létszámú, négyfős csoporthoz csatlakoztam. Kicsit bonyolította a helyzetet, hogy akkoriban meg kellett felelnünk a moszkvai regionális központ kívánalmainak is, de igyekeztünk a lehető legkevesebb dupla munkát végezni az időszaki kiadványok bibliográfiai és azonosító adatainak szerkesztése közben – hiszen valójában a nemzetközi ISSN Regisztert a Párizsban székelő nemzetközi központ állította elő, az idő tájt még mikrofilmlapon. Az általunk kitöltött adatlapokat akkor még Párizsban rögzítették, de rövidesen megkezdődött a hazai mágnesszalagok tesztelése és létrehozása is. Adatlapjaink az anyanyelvű rögzítő kezében kevesebb hibát eredményeztek, tisztult az ISSN-adatbázis magyar adattömbje.

Nyelvtudásod számos feladatot, lehetőséget is hozott számodra. Milyen feladatokhoz segítettek?

A kezdeteknél orosz szakos végzettségem hasznosnak bizonyult, de hamarosan egy intenzív nyelvtanfolyammal az angolban is sikerült tovább lépnem. Éppen időben ahhoz, hogy a moszkvai kapcsolat lazulása, majd felbomlása közben már figyelmem a párizsi ISSN Nemzetközi Központ fejlesztési feladataiban való részvételre irányulhasson. Személyi számítógépre telepíthető DOS-alapú adatbáziskezelő rendszert teszteltünk, hogy a feldolgozó saját kezébe vehesse az adatbevitelt. Ez volt az OSIRIS szoftver, aminek egy- és többfelhasználós változatát is véleményeztem. Ennek kapcsán kezdődött el részvételem a Magyar ISSN Nemzeti Központ képviseletében a nemzetközi szakmai rendezvényeken, először az ISSN nemzeti központok igazgatóinak évente megrendezett tanácskozásain, aztán az IFLA-konferenciákon, ISO-szabványtárgyalásokon. Az ISSN-hálózat mindig tevékenyen kiveszi részét a szakterületét érintő nemzetközi szabványdokumentumok kidolgozásában, legyen az éppen az ISSN-szabvány (ISO 3297), vagy a címrövidítési szabványdokumentum, legyen szó a rekordokban használt ország- és nyelvkódokról, vagy a bibliográfiai adatcsere formátumokról, amilyen a MARC és a UNIMARC, és ne feledkezzünk meg a bibliográfiai leírási szabványokról sem, melyek folyamatos megújulása megállíthatatlan. Számos lehetőségem adódott az elmúlt évtizedekben e területeken a továbbfejlesztés egy-egy szakaszába vagy részfeladatába bekapcsolódni nemzetközi szinten – az ISSN-szabvány haza honosításának sorsa pedig mindig a legközelebb állt hozzám.

Mi volt számodra a legemlékezetesebb és legjelentősebb szakmai találkozás?

Szilvássy Zoltánnét, Juditot már említettem, rengeteget tanultam tőle nem csak szakmailag – tanítómesteremnek és második anyámnak tekintettem. Ő indított el a nemzetközi szakmai vizeken is. Magával vitt 1990-ben Párizsba, és utódjaként mutatott be az ISSN-központok igazgatóinak tanácskozásán. Ezeket a gyakorlati összehangolódást is célzó tanácskozásokat évente más-más ország rendezte, és Magyarország kétszer is elnyerte a rendezés megtisztelő feladatát: első ízben Judit 1986-ban, másodszor 1997-ben jómagam vettem kézbe az úgynevezett „Directors’ Meeting” sorsát. Az ilyen események, az évente ismétlődő személyes találkozások (de akár az új ismeretségek is) nemcsak bőséges eszmecserét és együttműködést eredményeztek a résztvevők között, de szakmai barátságok is szövődtek. Sok kedves ismerősöm akad a szomszédos országokból vagy Európa más tájairól, nem is beszélve kitűnő (és kitartó, mert őt ismerem legrégebben) amerikai kolléganőmről, Regina Reynoldsról. Sose fogjuk elfeledni, amikor washingtoni otthonában szállásolt el, és én hálából beavattam a gulyáslevesfőzés rejtelmeibe, amihez a bőröndömben vittem néhány zöldséget – mert ott biztos nem lehet ilyet kapni...
Az évek során megismertem a nemzetközi hálózat igazgatóit Suzanne Santiagótól, Françoise Pellén át Gaëlle Béquet-ig – aki 2015-ben az OSZK-ban is látogatást tett, amikor az ISSN-hálózat alapításának 40. évfordulójára készülve felkereste Juditot Budapesten. Az apropót az adta, hogy Juditnak 1987-ben, az alapító igazgató, Mary Rosenbaum váratlan halálát követően, ideiglenesen át kellett vennie a hálózat irányítását Párizsban – az évfordulós ünnepségen való részvételt, az utazást azonban (korára való tekintettel) már nem tudta vállalni. Ami engem illet, hosszú évekig dolgoztam együtt a kölcsönös megbecsülés jegyében az ISSN Nemzetközi Központ Bibliográfiai Csoportjának vezetőjével (Alain Roucolle) például az ISSN-kézikönyv átszerkesztésén, vagy a számítógépes menedzsmentért felelős Slawek Rozenfelddel a már említett OSIRIS-szoftver fejlesztésén. A mai IT igazgató a 90-es évek elején került a párizsi központhoz: Pierre Godefroy több számítógépes rendszerváltást levezényelt már, ami a magyar központ számára eddig a Virtua katalogizáló kliens használatát mindig megfelelően frissített verzióban tette lehetővé, legújabban pedig az ISSN Plus online adatkezelő felületére váltottunk át. Pierre pedig rendre nagyra értékeli a magyar központ észrevételeit, gyakorlati meglátásait, bug-reportjait.

Mi változott az elmúlt negyven évben a munkafolyamatokban?

Több mint 40 év alatt a szervezeti keretek többször változtak a nemzeti könyvtáron belül, ezzel együtt működésünk helye is. Én kezdőként a Pollack Mihály téri épületbe jártam munkába, és akkor még a nemzeti központ tevékenysége a nemzetközi ISSN Regiszter magyarországi hatáskörbe tartozó adatainak előállítására és kezelésére szorítkozott. Az ISSN-számkiadást egy másik szervezeti egységben, az irodán végezte az időszaki kiadványok kötelespéldányait is közvetlenül szemrevételező könyvtáros. Ez a munkamegosztás nem változott az OSZK várba költözésével sem. Mivel a munkafolyamatok a feldolgozókat is érzékenyen érintették, akkoriban működött az érintettek bevonásával egy úgynevezett „ISSN–ISBN-team” (2002-től „Tipológiai Team” néven), amely rendszeresen összeült a dokumentumtipológiai döntéseket és az azonosítószámok használatát érintő problémák megvitatására. A könyvtári feldolgozáshoz való erősebb kapcsolódást segítette, hogy 1998-ban az addig önálló Magyar ISSN Nemzeti Központ magába olvaszthatta a számkérést és számkiadást kezelő Magyar ISSN Irodát, és munkánk a Periodikafeldolgozó Osztály keretében folyt tovább Nagy Anikó felügyelete alatt. Ezzel tovább erősödött a hazai és a nemzetközi bibliográfiai leírási trendek közötti párbeszéd is, gondolok itt például a KSZ/3 és az ISBD(CR) összevetésére.
Az ISSN–OSIRIS-adatbázis építését 2005-ben váltotta fel a Virtua katalogizáló kliens, melynek révén közvetlen, online hozzáféréssel szerkeszthettük tovább a magyar nemzeti adategyüttest. A floppy lemezek postázásával már korábban felhagytunk, most lezárult az e-mailben csatolt export-fájlok küldése is. A Virtua kliens használatba vétele nagy változást hozott számunkra, mert bővült a rögzíthető bibliográfiai adatelemek köre. Rekordjaink ettől kezdve teljesebb leírást tartalmaznak, így az információk a katalogizálók számára – akik az ISSN Portálon keresztül kapnak hozzáférést az adatbázishoz – jobban hasznosulhatnak.
2006 decemberétől egy újabb szervezeti változás folytán a munkafolyamatok teljes körének ellátására csupán ketten maradtunk, így a leírások szerkesztése mellett beletanultunk a már nagyrészt e-mailen folyó ügyfélforgalom (tájékoztatás, értesítés) kezelésébe is. Sőt, mivel a Magyar ISSN Nemzeti Központ a kötelespéldány osztály (Gyűjteményszervezési Főosztály, Kötelespéldány és Kiadványazonosító-kezelő Osztály) része lett, így a központ aktívan részt vesz az időszaki kiadványok felmerülő kötelespéldány-beszolgáltatási hiányainak reklamálásában is. Közben az ISSN használatának körét is bővítettük: először az alkalmazás körét kiterjesztettük a cserelapos folytatódó kiadványokra, majd később a kurrens megjelenésű közéleti lapok teljességét vontuk a számadás körébe, értem ez alatt a községi és kistérségi önkormányzati/közéleti lapokat, melyek eddig kimaradtak. Az elektronikus publikálás terjedése és tudományos jellegének fejlődése további feladatok elé állítja a feldolgozókat és az azonosítószám-rendszerek kezelőit is.

41 év OSZK-s szolgálat után vonulsz nyugdíjba. Mivel fogod tölteni az időd? Hobbi?

Nem aggódom az időtöltéseim miatt, azt hiszem kellőképpen felkészültem az életmódváltásra. Ebben nagy segítségemre van és lesz a Taoista Tai Chi™, aminek révén nem csak a fizikai egészségem megőrzéséről gondoskodhatok, hanem szellemi táplálékot, útmutatást is tud adni, és ugyancsak kitűnő barátokat ismertem meg ebben a társaságban az elmúlt évtized alatt. Az egyensúly, a belső harmónia kialakítása az útravalóm. Úgy gondolom, nyugdíjasként ez könnyebben megy majd.

Gazdag Tiborné (Kötelespéldány- és Kiadványazonosító-kezelő Osztály)
Kérdező: Sudár Annamária (Főigazgatói Kabinet)

komment

A WARCNET kutatási hálózat értekezlete Londonban

2022. augusztus 02. 06:00 - nemzetikonyvtar

Digitális Bölcsészeti Központ Webarchiválási csoport

A WARCNET kutatási projekt fő célja a webarchívumok kutatási célú felhasználásának segítése, segít a témával foglalkozó kutatók egymásra találásában, közös projektek tervezésében ideértve a webarchiválás nemzeti közgyűjteményi gyakorlatainak összehasonlító tanulmányozását is. A Dán Kutatási Tanács finanszírozásában valósul meg, gazdája az Aarhusi Egyetem professzora Niels Brügger. Közös platformra hoz számos európai nemzeti könyvtár webarchívumában dolgozó közgyűjteményi szakembert, egyetemi kutatókat, illetve informatikai fejlesztőket. A hálózat tagjai kölcsönösen segítik egymás munkáját, egymást jól kiegészítve bármiféle egyéni, illetve intézményi rivalizálási szándék nélkül. Vezető európai nemzeti könyvtárak (belga, holland, dán, francia, brit) szakembereivel, illetve különféle európai egyetemek kutatóival (London, Aarhus, Amszterdam, Párizs, Luxemburg, Groningen) közösen gondolkodva önálló publikáció keretében dolgozzuk fel a webarchívumok kutatási célú felhasználásának különféle vonatkozásait.

london-warcnet-1_opti.jpg

Az OSZK-fejlesztések bemutatása a A WARCNET kutatási hálózat munkaértekezletén

A rendezvényre a University of London patinás főépületében a Senate House-ban került sor. A projekt hat munkacsoportból tevődik össze. Ezek közül háromnak a munkájában tudok személyesen részt venni, az 1. munkacsoportban, mely a webarchívumok összehasonlító kutatását, visszakereshetőségét szolgálja, illetve az 5. munkacsoportban, mely a kutatók igényeinek megfelelő adatformátumok, adatsémák meghatározásával foglalkozik. A 6. munkacsoportban minden projekttag részt vesz, itt a fenntartható kutatások kereteinek meghatározásán dolgozunk új pályázati lehetőségek, projektek felkutatásával 2023 tavasza utánra, mikor ez a projekt kifut majd. Az értekezleten a fő hangsúly a különféle kutatási irányokat, projekteket, eredményeket összegző kötet fejezet struktúrájának egyeztetésén, a főbb témakörök bemutatásán volt. Két fejezet összeállításában veszek részt. Az egyikben Kalcsó Gyula kollégámmal együtt az orosz-ukrán háború kapcsán létrehozott gyűjtemények szövegkorpuszain folytatott szövegelemzési-adatvizualizációs kutatási tevékenységekről számolunk majd be, ennek alapjait rövid előadás keretében az értekezleten is ismertettem.

A másik téma a webarchiválás megjelenése különféle felsőoktatási képzési programok keretei között. Ennek kapcsán a hálózat tagjainak segítségével szeretném felmérni a meglévő jó gyakorlatokat, jövőbeni lehetőségeket.
Az értekezleten betekintést lehetett nyerni mélyebben, a személyes kommunikáció előnyeit kihasználva, az egyes országok (Dánia, Hollandia, Franciaország, Nagy-Britannia) webarchiválási munkafolyamataiba. Mélyebb ismereteket lehetett szerezni a webarchiválással kapcsolatos egyetemi oktatói, kutatói igényekről, s a súlyos kihívásokról ezek jogszerű kielégítése kapcsán (szerzői, jog, adatvédelem). Számos informatikai fejlesztési téma is napirendre került. Új, még fejlesztés alatt álló szoftvereket lehetett kipróbálni, konzultálni a fejlesztőkkel. Be lehetett mutatni számos itthoni eredményt (a SolrWayback keresőprogram új verzióját, mely nem jeleníti meg az Ukrajnával kapcsolatos gyűjteményekben archivált szerzői jogilag védett teljes szöveget a gyűjteményből, viszont visszakereshetővé teszi azt kutatási célú felhasználás céljából. Bemutattuk az Internet Archive által számunkra fejlesztett portált, melynek révén a .hu domainről archivált anyag 1995-től napjainkig teljes szövegű kereső segítségével érhető el ).
Az értekezletet követően látogatást tettem a British Library webarchívumában ahol beszélgetést folytattunk a gyűjtemény PR-felelősével, illetve a BL magyar gyűjteményének fő katalogizálójával, aki egyben a webarchívum klímaváltozás gyűjteményének gazdája is. Témaként a webarchiválást segítő tágabb közgyűjteményi, kutatói együttműködési hálózatok szervezése, működtetésük előnyei, a BL webarchiválási munkafolyamatok, stratégiai alapelvek áttekintése szerepelt.

marton-jason-2_opti.jpgJason Webberrel a British Library webarchívuma szakmai együttműködésért felelős munkatársával sok hasznos témát tekintettünk át.

Összegzésként megállapítható, hogy a WARCNET kutatási hálózat értekezletén rengeteg értékes tapasztalattal lehetett gazdagodni, egyrészt a webarchiválási szolgáltatások szervezése, másrészt a különféle lehetséges kutatási témák áttekintése révén. A fejlesztési ciklusok lezárulása után, a bemutatásra került nyílt forráskódú szoftverek is felhasználhatóvá válhatnak az itthoni gyakorlatban is. A projekt zárókonferenciájára idén októberben a dániai Aarhusban kerül majd sor, a tanulmánykötet szerkesztésének befejezési határideje jövő év tavasza. A jövő év nyaráig, rövid, 2-3 napos szakmai tanulmányút révén lehetőség nyílik majd felkeresni egy partner nemzeti könyvtárat is az ottani webarchiválási gyakorlat tanulmányozásának szempontjából.

Németh Márton (Digitális Bölcsészeti Központ)

komment

A 19. század kutatóhálózat (1800-luvun tutkimuksen verkosto, Finnország) 13. éves konferenciája Tamperében

2022. július 29. 06:00 - nemzetikonyvtar

A konferencia (a másfél éves halasztás után) a szokásos módon, interdiszciplináris kontextusban tárgyalta a tanácskozás felcímében megadott Kokemuksen ääriin / Erfarenhetens djup [Szélsőséges tapasztalatok] témát. Érdekes, látókört tágító beszélgetések követték az előadásokat, melyek a konferencia két munkanapján, 2022. június 8–9-én 3 keynote-előadás, valamint 15 párhuzamos, 3-3 referátumot tartalmazó szekció keretében hangzottak el. A konferenciaprogramban könyvbemutatók is szerepeltek. Az első estén a konferenciavacsora előtt a tamperei Vapriikki Múzeumcentrum 3 aktuális kiállítását is megnézhettük.

A kutatóhálózat interdiszciplináris munkájában való részvétel minden résztvevő számára lehetőséget ad a kutatási területének, témájának széles látókörű elemzésére, az összefüggések fölismerésére és földolgozására, módszertani tapasztalatszerzésre. Magam a ritka (jelen esetben egyetlen) színháztörténeti témával keltettem figyelmet mind a kultúrtörténészek, mind a szociológusok, mind az irodalom- és művészettörténészek körében. Előadásomat Teatteriyleisön kokemuksia 1800-luvulta. Harvat dokumentit tutkijoiden käsissä [A színházi közönség 19. századi tapasztalatairól. Ritka, különleges forrásaink] címmel tartottam meg. A témát a nemzeti könyvtár színháztörténeti gyűjteményének három forráscsoportjával illusztráltam.

„Az előadás a közép-európai színházi közönségnek az előadásokról és a színházi intézmények működéséről szerzett szerteágazó tapasztalatait mutatja be. A közönséget ritkán vizsgáljuk, jelen tudományos metódusainkat a szociológia és a pszichológia területeitől kölcsönözzük. De hogyan kutathatók a múltbeli közönségreakciók, vélemények, befogadói tapasztalatok?
A 19. század első harmadában gyakran találkozunk az »első közönség« fogalmával. A nép / nemzeti nyelvű hivatásos színjátszással első ízben találkozó néző olyanfélén reagált a produkciókra, mint napjaink gyerekközönsége. A valóság és a színjáték közti határa a számukra bizonytalan volt. Az »első közönség« viselkedését az adott és a következő (kora-romantikus) korszak színműirodalma is bemutatta. (Forrás: Gaál József, A peleskei nótárius)
A századközép nézői a nemzeti identitást erősítő funkciójában ismerhette meg a színházat, s egyúttal a színházcsinálók korábban lenézett, kirekesztett közössége is a polgárosodó társadalom részévé emelkedett. A romantika művészetfogalma tükröződött a színházaknak a közönséggel való napi, hétköznapi kapcsolatában is. A színház az egyik legnagyobb hatású közösségi fórummá vált. (Példák és források: életképek a Nemzeti Színház nézőteréről, a magyar népszínmű első korszaka mint a polgári közönségnek szóló kép a falusi és külvárosi életről az »érdekegyesítés« jegyében, 1848. március 15. – műsorváltozás a »közönség kívánatára« és a Bánk bán »színeváltozása«.)
A 19. század végén és az új évszázad első évtizedében a polgári közönség a sajtóból is értesült a színházi életről és a művészet kérdéseiről. A nézők (köztük a »hivatásos nézők«, azaz pl. a kritikusok) véleménye, visszajelzései a sajtókritikákban fogalmazódtak meg, de van néhány különleges, ritka forrás (személyes feljegyzések, színházi naplók, levélváltások), melyekből a nézők saját színházi élményeiről közvetlen benyomást szerezhetünk, csakúgy, mint az ugyanezen időszakban született színészi emlékezésekből vagy éppen a mintaadóvá, példaképpé váló művészek, sztárok nyilvános hétköznapjairól, sajtónyilvános magánéletéről szóló írásokból. (Forrás: Veress Endréné Méhely Mária színházi naplója)
A különböző korszakok eltérő természetű forrásai változatos és érdekfeszítő képet adnak a közönség egyéni és közösségi befogadási folyamatáról, élményeikről és tapasztalataikról.”

Sirató Ildikó: A színházi közönség 19. századi tapasztalatairól. Ritka, különleges forrásaink. Az előadás absztraktja

Alkalmam nyílt tudományos eszmecserére és interdiszciplináris kapcsolatépítésre a Finnország-szerte, továbbá külföldi egyetemeken doktori tanulmányokat folytató, illetve kutató finn/finnországi svéd szakemberekkel, továbbá a Finn Nemzeti Könyvtár jelen lévő munkatársaival is beszélgettünk pl. a digitális dokumentumföldolgozás tudományos kérdéseiről.

Dr. Sirató Ildikó (Színháztörténeti és Zeneműtár)

komment

A levegőből élő kaméleon, a tűzevő szalamandra és társaik

2022. július 28. 06:00 - nemzetikonyvtar

Conrad Lycosthenes (1518–1561) elzászi humanista és enciklopédista Prodigiorum ac ostentorum chronicon (Csodák és jelenések krónikája) című könyve kinyomtatása óta nagy népszerűségnek örvendett. A könyv Baselben, Heinrich Petri nyomdászműhelyében 1557-ben készült el, és még ugyanabban az évben német nyelven (Wunderwerck oder Gottes unergründtliches Vorbilden) is megjelent. Lycosthenes, a természet és a földrajz iránt rajongó polihisztor a kor kompilációs szokása szerint számos forrásból válogatva és részleteket kiemelve állította össze a mű anyagát. Isten csodákkal teli teremtett világát míves fametszetek tették még szemléletesebbé.

Tári munkánk során a mű egyik német nyelvű példányában (Ant. 311) egy érdekes bejegyezést találtunk a háttáblán.

„Quattuor ex puris vitam ducunt elementis
Chamaeleon, Talpa, Maris halaec et Salamandra.”

A sorok jelentése:

„A négy tiszta elemből él:
a kaméleon, a vakond, a hering és a szalamandra.”

Valószínűleg a könyv lapjain szereplő egzotikus állatok és lények különös hangulata késztette a könyv régi tulajdonosát arra, hogy lejegyezze a könyv háttáblájára ezt a mondatot.
De mire is gondolt e sorok írója?
A könyv régi tulajdonosa a fenti szöveget nem saját kútfőből írta, hanem egy középkori eredetű szövegrészletet hagyott fenn az utókor számára. 
Hogy értelmezni tudjuk a bejegyzést, keressük meg a szöveg folytatását!
A négy elemről és a négy állatról szóló szöveg teljes változatát egy másik híres enciklopédista, Bartholomaeus Anglicus (ca. 1203–1272) ferences szerzetes és skolasztikus tudós De proprietatibus rerum (A dolgok tulajdonságairól) című művében találjuk meg. Bartholomaeus kompendiumát (rövid kivonatos kézikönyv, összefoglalás) a diákok és a szélesebb olvasóközönség számára írta. Művében a világ valamennyi dolgáról és jelenségéről olvashatunk egy-egy rövid összefoglalót. A kompendium XVIII. könyvében (De animalibus; A szárazföldi állatokról) a kaméleonról írt szócikkében (Caput XX.) ott áll a Wunderwerck… háttáblájára lejegyzett két sor, és azok folytatása is:

„Terra cibat talpam, flammae pascunt salamandram,
unda fit [h]al[la]eci cibus, aer c[h]am[a]eleonti.”

3_k_opti.jpgBartholomaeus Anglicus: De proprietatibus rerum, Strassburg, typ.: Husner Georg, 1491, p. [424]. Jelzet: Inc. 265. Caput XX. Részlet – Régi Nyomtatványok Tára

Azaz:

„A föld táplálja a vakondot, a lángok éltetik a szalamandrát,
a víz a hering eledele, a levegő pedig a kaméleoné.”

A középkori természettudósok szerint ez a négy állat különlegesnek számított, mert képesek voltak megélni tisztán az elemekből: a levegőből, a tűzből, a vízből és a földből. A középkorban és a kora újkorban a négy elem és ezen állatok között olyan szoros kapcsolat állt fenn, hogy a négy állat valamelyikének említésekor egyből a hozzájuk társított elemre asszociáltak.
Az elemtan viszont ennél régebbi keletű. Az elemekből felépülő világ gondolata már az antik filozófusokat is foglalkoztatta. Arisztotelész az elemeket tekintette a világ legegyszerűbb létformáinak. Elmélete szerint a tűz meleg és száraz, a levegő meleg és nedves, a víz hideg és nedves, a föld hideg és száraz. Az elemeknek természetes helyük is van. A föld természetes helye a Föld központja, a vízé a Föld felszíne, a levegőé a Föld és a Hold közti terület, a tűzé a külső tűzkör.
Az elemtan a legtöbb ősi kultúrában megtalálható, és számos közös vonás fedezhető fel a különféle hagyományokban. Az elemekhez társított állatok univerzalitására utal az az indiai tradíció is, mely szerint a kígyók is levegővel táplálkoznak. A villás nyelvük gyakori kiöltögetése miatt azt gondolták a régi indiaiak, hogy ezek az állatok a leget lakmározzák. Innen kapták a kígyók a kettős nyelvű és légnyaldosó név mellé a szélevő elnevezést. A kígyók eme szélevő minőségükben pedig az indiai aszkéták szimbólumává váltak. Itt érdemes megjegyeznünk azt a tényt is, miszerint a középkori európai természettudósok a kaméleont rendszeresen a kígyók osztályába sorolták.
A négy állat és a négy elem szoros és ismert kapcsolatára hozzunk egy példát az irodalomból. Shakespeare (1564–1616), aki a Wunderwerck kiadása után hét évvel született, Hamlet című művében (Harmadik felvonás, 2. szín) használja ezt a középkori motívumot:

„KIRÁLY
Hogy van Hamlet öcsénk?
HAMLET
Felségesen, mákúgyse, a kaméleon kosztján: levegőt eszem, ígéret töltelékkel. Kappant se hizlalnak így.”

William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi. Harmadik felvonás, 1. szín, ford. Arany János, [Szentendre], Interpopulart, 1995.– Magyar Elektronikus Könyvtár

A négy elemhez e négy állaton kívül további kategóriákat is rendeltek. Például a négy évszakot, a négy égtáj szeleit, a négy vérmérsékletet, a négy paradicsomi folyót, a négy sarkalatos erényt és a négy evangélistát. Szimbólumaikkal nagy előszeretettel díszítették a középkori és kora újkori templomokat, fejedelmi ebédlőket, fogadótermeket, könyvtártermeket, és a bennük őrzött kincseknek, a könyveknek a fatábláit is.

Túri Klaudia (Régi Nyomtatványok Tára)

komment
süti beállítások módosítása