Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat százharmichatodik részében Vasné dr. Tóth Kornélia, a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár tudományos munkatársa „Ex libris gyűjtők, gyűjtemények” címmel indított alsorozatában a tárban található ex librisek készíttetői közül ezúttal Pittmann László és neje gyűjteményét mutatja be. 

A szombathelyi Pittmann László (1943–2006) tanár, a grafikai eljárások nagymestere és felesége, Mikó Ildikó (1945–2021) iskolai könyvtáros, mindketten jeles műgyűjtők voltak.
Pittmann László kezdetben építőipari vállalatoknál dolgozott, majd évtizedekig tanított a szombathelyi Szakmunkásképző Intézetben (a későbbi Hefele Menyhért Építőipari Szakközépiskolában) és a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán, ahol 1993-tól a rajz tanszék grafikai műhelyét vezette. A barcsi, a tokaji és a tállyai művésztelepeken szintén a grafikai munkát irányította.
A VAOSZ-kör (szombathelyi értelmiségi asztaltársaság) vezetőjeként és a Kisgrafika Barátok Köre (KBK) tagjaként élénk kapcsolatokat épített ki művészekkel, hazai és nemzetközi szinten is. A KBK-ba 1972-ben lépett be – ekkortól számos grafikust fogadott otthonában, köztük Stettner Bélát, Gácsi Mihályt, Perei Zoltánt, Kass Jánost és Kamper Lajost.

Stettner Béla portrégrafikája Pittmann Lászlóról (1977). A kép forrása: bodorkós: A Pittmann-jelenség, Savaria Fórum, 2007/7. sz., 11.

Pittmann lett a szombathelyi kisgrafikakör vezetője, mely a Megyei Ifjúsági és Művelődési Központban kapott otthont. Itt a kiadványok előkészítéséhez nyomdai, sokszorosítási lehetőséget is biztosítottak számukra. A Kisgrafika folyóiratban Pittmann László több írása megjelent, például Kamper Lajos szombathelyi grafikus munkásságáról. A kisgrafikai élet tíz esztendeje Vas megyében című cikkében maga írt arról, hogy 1974-től 10 év alatt – az egyik helyi szakmunkásképző intézetben évente tartott 2-3 alkalmi bemutató mellett – több mint 20 kiállítást rendezett különböző könyvtárakban, galériákban, a Megyei Ifjúsági és Művelődési Központ kiállítótermeiben, többnyire feleségével együtt. Nagy szerepe volt a Szombathelyen tartott VII. Országos Kisgrafikai Találkozó megszervezésében, lebonyolításában 1980-ban. A szombathelyi kisgrafikakör Stettner Béla – sok éven át a KBK művészeti vezetője – halálával, 1984 körül szűnt meg.

Stettner Béla grafikája. Jelzet: Exl.P/583 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A sokszorosító eljárásokat kitanulva Pittmann László fontos és elismert tevékenysége lett a nyomatok készítése. Szombathely mellett felkéréseket kapott szerte az országban, többek között Stettner Béla, Gácsi Mihály, Kass János képgrafikáinak nyomtatását végezte. 1980-ban ő készítette el az országos találkozó emlékmappáját, Stettner Béla Vasi mappa, Gácsi Mihály Hat rézkarc és Perei Zoltán Hangszerek című gyűjteményét. Kass János, Reich Károly, Csohány Kálmán, Würtz Ádám munkái az ő műhelyében öltöttek testet. A Pittmann László emlékére 2007-ben a Szombathelyi Képtárban rendezett kiállítás kapcsán Kamper Lajos grafikus – a több évtizedes emberi és szakmai barátság jegyében – így méltatta Pittmann munkásságát:

Gyűjteménye létrehozásában, a művészekkel való kapcsolattartásban nagy szerepe volt nejének, Mikó Ildikónak. A feleség nagyon sokoldalú gyűjtő volt, a (dedikált) könyvek, képeslapok, szentképek, gyászjelentések, ex librisek, alkalmi grafikák, szabad grafikák, fotók és órák egyaránt érdekelték. Ő végezte a férjével közös ex libris gyűjtemény katalogizálását, a levelezés nagy részét, illetve a cserék lebonyolítását.
Első családi ex librisüket 1971-ben rendelték meg Fery Antaltól („Ex libris familiae Pittmann”, 1972, op. 775), e grafika révén ismerték meg a fametszet technikáját. Ezt követően Brankovits Évával és Stettner Bélával linómetszeteket készíttettek.

Brankovits Éva grafikája. A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Menyhárt József „Pittmann Lászlóék könyve” feliratú fametszete 1973-ból való az életet jelképező – friss hajtást hozó – fa ábrázolásával.

Menyhárt József fametszete (1973). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

A Pittmann házaspár teljeskörűen gyűjtötte a magyar grafikusok munkáit, a külföldiek közül csak a kiemelkedően jó – elsősorban a cseh, lengyel, orosz és olasz – művészek lapjai érdekelték őket. Utóbbi gyűjteményegység gyarapításában fordulópontot jelentett a XV. FISAE Nemzetközi Ex libris Kongresszuson (1974) való részvétel Bledben, mely kitágította nemzetközi kapcsolataikat.
Az évtizedek folyamán tízezer darabot is meghaladó kisgrafikai kollekciót hoztak létre, melyben 150 körülire nőtt a család tagjai részére készített ex librisek száma, köztük olyan neves alkotók műveivel, mint Kass János, Reich Károly és Nagy Zoltán. A Pittmann László nevére szóló ex librisek közül kiemelkedik dekorativitásával a Kós Károlynak emléket állító lap Deák Ferenctől, emellett további alkotások Vén Zoltán, Sterbenz Károly, Stettner Béla, Kamper Lajos és Józsa János művészektől.

Józsa János rézkarca. A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Pittmann Ildikó első ex librisei közé tartozott a Szabó Lőrinc portréját ábrázoló grafika 1973-ból, melynek alkotója Fery Antal. Egy 1974-es lapon Savaria–Szombathely felirattal Hadrianus császár arcképét láthatjuk a szombathelyi székesegyházzal és az 1945-ös emlékművel, a grafikus szintén Fery Antal. Diskay Lenke következő, P. Mikó Ildikó nevére szóló, három dúcról készült, színes nyomatán korongszerű mezőben nőalak rajzolódik ki madárral.

Diskay Lenke többszínnyomatú fametszete (1973). Jelzet: Diskay/220 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Himnusz születésének 150. évfordulójára (1823–1973) készíttetett rézmetszetű ex librisen Kölcsey Ferenc és Erkel Ferenc kettős portréja szerepel, az alkotó Nagy Zoltán.

Nagy Zoltán grafikája. Jelzet: Exl.P/585 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

Stettner Béla és Perei Zoltán lapjain közös az anya-gyermek motívum szerepeltetése, mely – Pittmann Ildikó kérésére – gyakran fordul elő a nevére szóló ex libriseken.

Perei Zoltán fametszete (1974). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Ildikó a szombathelyi kisgrafikakör tagjaként élénk tevékenységet fejtett ki a műfaj propagálása terén, szakirányú cikkei jelentek meg. Emellett számos kiállítást szervezett, többek között a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárban és a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Több nemzetközi és hazai találkozón vett részt, nagy szerepe volt 1980 júliusában Szombathelyen a VII. Országos Kisgrafika Találkozó megrendezésében.
A szombathelyi neves műgyűjtő házaspár, Pittmann László és Ildikó emlékét őrzi a Grafikák a Pittmann-gyűjteményből. Magyar sokszorosított grafika 1960–1985 (Szombathely, 2011)  című kötet, emellett a nevükre szóló számos ex libris, alkalmi grafika. Ez utóbbiak gazdag anyagába és a család aktív ex libris vonatkozású tevékenységébe adott betekintést a jelen írás.

Fery Antal fametszete (1975). A kép forrása: Palásthy Lajos ex libris gyűjteménye

Irodalom:

• Arató Antal: Búcsú Pittmann Lászlótól. In: Kisgrafika, 2007/1. sz., 4.
• Arató Antal: In memoriam Pittmann Ildikó (1945–2021). In: Kisgrafika, 2022/1. sz., 11.
• bodorkós: A Pittmann-jelenség, Savaria Fórum, 2007/7. sz., 11.
• Grafikák a Pittmann-gyűjteményből. Magyar sokszorosított grafika 1960–1985, szerk. Mayer László, vál. Pittmann Ildikó, Szombathely, 2011. 
• Gál József: A szombathelyi Pittmann-gyűjtemény. In: Magyar Iparművészet, 2013/5. sz., 36–40.
• Merklin Tímea: Könyvbemutató: Grafikák a Pittmann-gyűjteményből. In: Vas Népe Online, 2011. január 28.
• Pittmann László: A kisgrafikai élet tíz esztendeje Vas megyében. In: Kisgrafika, 1984/1–2. sz., 47–48.
• Pittmanné Mikó Ildikó: Az ex libris gyűjtésről. In: Kisgrafika, 1975/2. sz., 27–30.
• Soós Imre, Dr.: VII. Országos Kisgrafikai Találkozó. In: Kisgrafika, 1980/1–2. sz., 1–6. 
• Vasné dr. Tóth Kornélia: Pittmann László (1943–2006). In: Uő.: Múltunk neves ex libris gyűjtői, lexikon, Budapest, Kisgrafika Barátok Köre Grafikagyűjtő és Művelődési Egyesület, 2019, 146–148. 

Vasné dr. Tóth Kornélia
(Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)

Az Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész; 20. rész; 21. rész; 22. rész; 23. rész; 24. rész; 25. rész; 26. rész; 27. rész; 28. rész; 29. rész; 30. rész; 31. rész; 32. rész; 33. rész; 34. rész; 35. rész; 36. rész; 37. rész; 38. rész; 39. rész; 40. rész; 41. rész; 42. rész; 43. rész; 44. rész; 45. rész; 46. rész; 47. rész; 48. rész; 49. rész; 50. rész; 51. rész; 52. rész; 53. rész; 54. rész; 55. rész; 56. rész; 57. rész; 58. rész; 59. rész; 60. rész; 61. rész; 62. rész; 63. rész; 64. rész; 65. rész; 66. rész; 67. rész; 68. rész; 69. rész; 70. rész; 71. rész; 72. rész; 73. rész; 74. rész; 75. rész; 76. rész; 77. rész; 78. rész; 79. rész; 80. rész; 81. rész; 82. rész; 83. rész; 84. rész; 85. rész; 86. rész; 87. rész; 88. rész; 89. rész; 90. rész; 91. rész; 92. rész; 93. rész; 94. rész; 97. rész; 98. rész; 99. rész; 100. rész; 101. rész; 102. rész; 103. rész; 104. rész; 105. rész; 106. rész; 107. rész; 108. rész; 109. rész; 110. rész; 111. rész; 112. rész; 113. rész; 114. rész; 115. rész; 116. rész; 117. rész; 118. rész; 119. rész; 120. rész; 121. rész; 122. rész; 123. rész; 124. rész; 125. rész; 126. rész; 127. rész; 128. rész; 129. rész; 130. rész; 131. rész; 132. rész; 133. rész; 134. rész; 135. rész

Marastony Antal: II. Rákóczi Ferencz. [Litográfia]. In: Nemzeti Képes Újság, 1. évf. 12. sz. (1863. április 5.). Címlaprészlet. – Törzsgyűjtemény

 Eötvös Loránd: II. Rákóczi Ferenc keserve (Pest, 1862. február 9.). In: Ahol virág, madár megértenek. Báró Eötvös Loránd versei és fordításai. Összegyűjtötte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta, a mutatókat összeállította Kis Domokos Dániel. Szörényi László ajánlásával, Budapest, Unicus Műhely, 2020, 90–91. – Törzsgyűjtemény

Keleti Gusztáv: Eötvös Loránd. 1858. Vászon, olaj, 95×79 cm. Magyar Nemzeti Galéria, FK4176. In: Ahol virág, madár megértenek. Báró Eötvös Loránd versei és fordításai. Összegyűjtötte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta, a mutatókat összeállította Kis Domokos Dániel. Szörényi László ajánlásával, Budapest, Unicus Műhely, 2020. Borító – Törzsgyűjtemény

Eötvös Loránd II. Rákóczi Ferenc keserve című versét Pesten írta 1862. február 9-én. A XX. század végéig kéziratban lévő vers jelen korunkban először, teljes terjedelmében – stílszerűen – Borsiban, a fejedelem szülőhelyén hangzott el újra 1999. március 28-án egy Rákóczi-kori megemlékezésen, illetve az ünnepséget követő tudományos konferencián, majd szintén ebben az évben a Szatmárnémetiben rendezett konferencián. Nyomtatásban először 2000-ben jelent meg a „Rákóczi, mint a számkivetettség jelképe” témakör egyik dokumentumaként.
Az 1860-as évek elején még jórészt tiltottak voltak a Rákóczi-szabadságharcról szóló művek, nem egy hasonló tárgyú szöveget, cikket még rá néhány évre is komoly cenzori vizsgálat alá vetettek, vagy egyenesen elkoboztak.
Szigligeti Ede II. Rákóczi Ferenc fogsága című színdarabja is a cenzúra elé került, épp 1862-ben, annak ellenére, hogy a pesti Nemzeti Színházban már 1861. május 24-én – az 1848-as ősbemutató kirobbanó sikere után – ismét előadták.

Szigligeti Ede: II. Rákóczy Ferencz fogsága. Szövegkönyv, cenzúrapéldány, Worafka József cenzor bejegyzésével. Címlap. Jelzet: NSZ M 89 –Színháztörténeti és Zeneműtár színháztörténeti gyűjtemény

A könyvtárunk Színháztörténeti és Zeneműtára színháztörténeti gyűjteményében őrzött pesti Nemzeti Színház cenzúrapéldánya [NSZ M 89] szerint Worafka József cenzor engedélye csak 1862. március 16-án kelt, de március 23-án már ismét játszották a darabot.

Szigligeti Ede: II. Rákóczy Ferencz fogsága. Szövegkönyv, cenzúrapéldány, Worafka József cenzor bejegyzésével. Fol. 48. verso. Jelzet: NSZ M 89 – Színháztörténeti és Zeneműtár színháztörténeti gyűjtemény

Ugyanakkor a magyarországi osztrák katonai cenzúra még 1861 októberében is igen érzékenyen reagált a Rákóczi vagy a honvéd szó hallatán. A császári királyi katonai főparancsnokság a Budai Színház igazgatóságának egyenesen megtiltotta a II. Rákóczi Ferenc és A honvéd-huszárok című darabok további előadását.
Pesten Zrínyi Ilona szerepét ekkor is, azaz 1861–1862-ben, miként az 1848. évi ősbemutatón, Jókainé Laborfalvi Róza játszotta.
Rákóczit 1861-ben és 1862-ben Feleky Miklós és ifjabb Lendvay Márton játszották felváltva.
Míg a pesti Nemzeti Színházban Jókainé, a kolozsvári Farkas utcában lévő hajdani, egyik első magyar kőszínházban, a Kolozsvári Nemzeti Színházban, az 1861. szeptember 29-i bemutatón az akkor már befutott színésznő, Gvozdanovics Júlia alakította Zrínyi Ilonát. (A bemutató napján egyébként éppen a pesti Nemzeti Színházban is ez a darab ment.) A kolozsvári felújított előadás címszerepében pedig az ifjú Paulay Edét láthatták a nézők, aki alig egy éve vette feleségül a női főszereplőt, Gvozdanovics Júliát.
Veress Ferenctől, a híres erdélyi fotográfustól mindkét főszereplőről fennmaradt az eredeti, dedikált fotográfia, az 1861. évi előadás kosztümjében. A képek természetesen az akkori szokásnak és technikának megfelelően, a műteremben készültek. Ez az eljárás, vagyis a beállított, műtermi kép a színészekről még hosszú időn át, az 1900-as éveken túl is megmaradt.

Paulay Ede mint Rákóczi Szigligeti Ede II. Rákóczi Ferenc fogsága című drámájában. Fotó: Veress Ferenc, 1861. Jelzet: KA 4520/9 – Színháztörténeti és Zeneműtár, színháztörténeti gyűjtemény
Paulay Edéné Gvozdanovics Mária mint Zrínyi Ilona, Szigligeti Ede II. Rákóczi Ferenc fogsága című drámájában. Fotó: Veress Ferenc, 1861. Jelzet: KA 6103/3/3 – Színháztörténeti és Zeneműtár, színháztörténeti gyűjtemény

A helyenként politikai célzásokkal bővített darab telt ház előtt ment több ízben is, míg végül 1861. október 31-én az udvari kancellária kérdést intézett a főkormányszéknek, hogy hogyan engedhette meg a darab előadását. A választmány cenzora ekkor Gróf Lázár Miklós volt. Ő és Follinus János december 4-én kelt válaszukban azt felelték, hogy a darabot nem tartották tilalmasnak, hiszen Pesten, Budán és a katonai parancsnokság engedélyével itt is adták. Végül 1862. március 27-én ismét engedélyezték a darab előadását, mert Follinus hiteles szöveget szerzett, „melyben az eredeti szöveg botrányos része kihagyatott”. Ami pedig kissé komikusan hangzik, a főkormányszék még december 16-án a városi tanácsnak is rendeletet adott ki, hogy „ne tűrjön el az előadásokon sértő mondást a király, a királyi ház tagjai, s a hazaszeretet [!] ellen”. Fenyegetésképpen pedig az előadás azonnali megszakítását is kilátásba helyezték.
1863-ban pedig Thaly Kálmán II. Rákóczi Ferencről szóló írását, melyben a fejedelmet a „legnagyobb” és „leghazaszeretőbb magyar”-nak nevezte, a Marastoni Antal szép litográfiájával együtt, illetve az írást megjelentető Nemzeti Képes Újság, 1863. április 5-i, 12. lapszámát „elkobozták”. A lapot maga Thaly Kálmán szerkesztette. Az elkobzott és a később megjelenő engedélyezett példány Thaly hagyatékában maradt ránk, a szerkesztő megjelöléseivel.

Nemzeti Képes Újság, 1. évf. 12. sz. (1863. április 5.) Az elkobzott példány címlapja, a szerkesztő, Thaly Kálmán jelölésével. A nyitócikk Thaly Kálmán: II. Rákóczi Ferencz. 113–114. – Törzsgyűjtemény

A lapszám újranyomott példányában már helyette, az engedélyezett második változatban, a második oldalon A katona jó paripán... című vers a XVIII. századból szerepel. 

Nemzeti Képes Újság, 1. évf. 12. sz. (1863. április 5.) Az engedélyezett szám címlapja, a szerkesztő, Thaly Kálmán jelölésével – Törzsgyűjtemény

A lapszám végén lévő apró üzenetek között a felelős szerkesztő, Thaly Kálmán megjegyzése:

A szerk.: Főváros és vidék. In: Nemzeti Képes Újság, 1. évf., 12. sz. (1863. április 5.), 120. – Törzsgyűjtemény

Ugyanakkor megmaradhatott Rákóczi szülőházának, sőt a fejedelem és Zrínyi Ilona konstantinápolyi sírhelyének ábrázolása is, sőt az elkobzott példányhoz képest, az eredeti Rákóczi-életrajzból átmentve egy külön képmagyarázat is bekerült:

Nemzeti Képes Újság, 1. évf. 12. sz. (1863. április 5.) Az elkobzott és az engedélyezett számban egyaránt, 117. – Törzsgyűjtemény

*A fenti vers keletkezésekor még a tizennegyedik életévét sem töltötte be az ifjú Eötvös Loránd. Maga is láthatta akár a Nemzeti Színházban Szigligeti történeti drámáját, de sok más helyről, s elsősorban atyjától és Eötvös József történész barátjától, Szalay Lászlótól is sokat hallhatott a nagyságos fejedelemről, hiszen szépapja, vásárosnaményi Eötvös Miklós uram maga is részt vett a Rákóczi-szabadságharcban, Károlyi Sándor mellett mint Szatmár vármegye districtualis commissariusa.
A kis Eötvös Loránd versének számos irodalmi előzménye közül most csak egyet emelünk ki, a család régi barátjának veretes költeményét, mely még 1851-ben jelent meg, a cenzúra miatt Lipcsében, a tartalomjegyzék szerint „Gy. P.” a vers végén pedig „P. Gy.” monogram alatt, ki nem más, mint a fiatal, akkor még, versének kinyomtatása évében csak huszonöt éves Gyulai Pál:

Felhasznált irodalom:

• Ahol virág, madár megértenek. Báró Eötvös Loránd versei és fordításai. Összegyűjtötte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta, a mutatókat összeállította Kis Domokos Dániel. Szörényi László ajánlásával, Budapest, Unicus Műhely, 2020.
• Eötvös Loránd: II. Rákóczi Ferenc keserve. Idézi: Kis Domokos Dániel: „Vezér valék! és íme hontalan!” Rákóczi mint a számkivetettség jelképe. In: „Rákóczi urunk... hadaival itten vagyunk”. A Szatmárnémetiben 1999 áprilisában megrendezett „Élő Rákóczi” konferencia anyagából. Szerkesztette Takács Péter, Debrecen–Nyíregyháza, 2000, 73–74. (63–79.)
• Kis Domokos Dániel: Drámai hangulat és reális értékelés: „Magyarok Törökországban” és Egy bujdosó kuruc”. Rákóczi-kultusz a színpadon. In: Századok, 146. évf. 4. sz., 2012, 961–980.
• Thaly Kálmán: II. Rákóczi Ferencz. In: R. Várkonyi Ágnes – Kis Domokos Dániel (szerk.): A Rákóczi-szabadságharc, Budapest, Osiris (Nemzet és emlékezet), 2004, 329–331.
• Eötvös Loránd: II. Rákóczi Ferenc keserve, In: R. Várkonyi Ágnes – Kis Domokos Dániel (szerk.): A Rákóczi-szabadságharc, Budapest, Osiris (Nemzet és emlékezet), 2004, 656–657.
• Várkonyi Ágnes: Befejezetlen történelem. Áttekintés a szabadságharc történetírásáról, 1707–2003. In: R. Várkonyi Ágnes – Kis Domokos Dániel (szerk.): A Rákóczi-szabadságharc, Budapest, Osiris (Nemzet és emlékezet), 2004, 717–773.

Kis Domokos Dániel
(Színháztörténeti és Zeneműtár)

Az összeállítás további részei: 1. rész, 2. rész

II. Rákóczi Ferenc születésének 350. évfordulóján a fejedelemhez és életművéhez köthető könyvtári dokumentumokból válogattunk.  

Szépirodalom

Herczeg Ferenc: Pro Libertate! című művének különböző kiadásai. A szerző által készített kép

Herczeg Ferenc (1863–1954) a két világháború közötti Magyarország legnépszerűbb írója volt. Számtalan mesét, drámát, társadalmi és történelmi regényt írt, melyek részben Jókai és Mikszáth stílusát követték, de a romantikus és anekdotikus előadásmód nála konzervatív világnézettel párosult. A háromszor is (az Élet kapuja című művével) Nobel-díjra jelölt író talán legjelentősebb műve II. Rákóczi Ferenc életregénye, a Pro libertate!  A történet az 1680-as években kezdődik, a Zrínyi Ilona parancsnoksága alatt álló Munkács várának ostromát élheti át a gyermek Rákóczi Ferenc szemével az olvasó. Ezután egymást követik az események a sodró lendületű történetben. Zrínyi Ilona kénytelen feladni a túlerővel szemben Munkácsot, és elszakítják tizenkét éves kisfiától. A kis Rákóczi Bécsbe kerül, ahol az író érzékletesen bemutatja, hogyan próbálta meg Kollonich Lipót esztergomi érsek őt gyökereitől elszakítani. Ez végül nem sikerült, és a Magyarországra hazatelepült főnemes – látva nemzete nyomorát – a szegénylegényekből, hétszilvafás kurtanemesekből és bujdosókból álló felkelők vezetője lett. A társadalmi helyzet érzékletes bemutatása mellett Herczeg Ferenc feltárja az ifjú Rákóczi szerelmi életének kudarcait. Számos kidolgozott jellemrajz is megjelenik a műben, mely mind a kuruc, mind a labanc magyarok társadalmi, gazdasági vagy lélektani motivációira világít rá, vagyis arra, hogy személy szerint ki miért állt a szabadságharc egyik vagy másik oldalára. A szabadságharc egy-egy eseményét olvasmányosan beszéli el, rávilágít a külpolitikai háttérhelyzetre, majd bemutatja a bujdosás keserves éveit.
Jókai Mór tollából született, kevésbé ismert mű a Rákóczi fia című regény, melynek cselekménye a szabadságharcot követően, a fejedelem Rodostóban töltött emigrációja idején zajlik. A regény cím- és főszereplője tulajdonképpen az elsőszülött fiú, György, aki meglátogatja édesapját. A nagy mesemondó jóval ismertebb regénye a Szeretve mind a vérpadig Ocskay László kuruc brigadéros szabadságharcban betöltött életútját mutatja be olvasmányosan, sodró lendülettel, a történelmi eseményekbe sokszor fantáziaelemeket beleszőve. A zűrös életű katona bemutatását egy botrányos, általa katonabajtársának halált okozó párbajjal kezdi, és az 1710-ben árulásért történt kivégzésével fejezi be (Ocskay az 1708-as, vesztes trencséni csata után átállt a császáriakhoz, ezt követően Jávorka Ádám egy e célból létrehozott különítmény élén fogta el és vitte haditörvényszék elé). II. Rákóczi Ferenc ugyan nem szerepel a műben, de a zűrös életű Ocskay jellemrajzán kívül elég színes képet nyújt a szabadságharc eseményeiről és szereplőiről. Viszont érdekes, hogy A nagyenyedi két fűzfa című (meg is filmesített) elbeszélés már jóval árnyaltabb képet mutat a szabadságharc résztvevőiről. A labanc Trajtzigfritzig csapatán kívül Balika kapitány kurucai is ugyanúgy sarcolják a várost, sőt az egész bonyodalom abból fakad, hogy a kurucok rajtaütnek az enyedi küldöttségen és elkobozzák a labancoknak szánt ellátmányt. Már a történet – nem kis szarkazmussal – megírt bevezetése sem túl hízelgő a szabadságharc bizonyos résztvevőire nézve:

A lakosság és a szabadságharcos kurucok közötti kapcsolatról jóval kedvezőbb képet fest Mikszáth Kálmán szintén a Rákóczi-szabadságharc idején játszódó (és szintén megfilmesített) A fekete város című művében. A történetben egymással ellenségeskedő Szepes vármegyei nemesek és a német polgárok lakta Lőcse városa egyaránt lelkes elkötelezettje Rákóczinak, a főszereplő Görgey Pál alispán testvéröccse Esze Tamással tart, unokaöccse kuruc tiszt lesz, az alispán fejére vadászó ifjú Fabricius Antal lőcsei főbíró pedig rendszeresen szorgalmazza a fejedelem támogatását.

A kuruc kor költészete/zenéje

A kuruc költészet című gyűjteményes kötet borítója – Törzsgyűjtemény
A kuruc kor zenéje. 1664–1736 című hangzóanyag CD változatának borítója – Színháztörténeti és Zeneműtár

Történelmi hagyományőrzőként nagyon jól tudom, hogy egy adott kor kutatásához, esetleges rekonstruálásához akár elsődleges források is lehetnek az adott körülmények között született dalok, költemények. Így van ez a kuruc mozgalmak és annak magvát képező Rákóczi-szabadságharc esetében is. A kuruc kor költészetéről számtalan könyvtári dokumentum látott napvilágot az idők során. Ebből kettőt emelnék ki, egy könyvformátumú nyomtatott dokumentumot és egy zenei hangzó anyagot. Erre a két műre azért is esett választásom, mert a bennük szereplő költemények (leginkább dalok) egy része egyrészt átfedi, másrészt nagyon jól ki is egészíti egymást. A magyar költészet kincsestára sorozatban jelent meg A kuruc költészet címmel Varga Imre válogatása. Az Unikornis Kiadó tetszetős és igényes bőrkötéssel bevont táblaborítói közé fűzött, kiváló minőségű papírra nyomtatott 250 oldalán összesen 80, a kuruc mozgalmakhoz köthető – a korszakra jellemző kollektív lelkivilágot jól tükröző – költemény található Petkó Zsigmond, Cserei Mihály, Petrőczi István, Ráday Pál és sok más ismert és ismeretlen szerzőtől. L. Kecskés András és együttese készítette a Hungaroton által 1990-ben kiadott A kuruc kor zenéje. 1664–1736 című hangzóanyagot. Ezt a kiadványt feltétlenül ajánlani tudom mindenkinek, aki esetleg arra is kíváncsi lenne, hogy a kuruc várak udvarán rakott tábortüzek körül ülő, álló, lakomázó, borozgató, vagy netalán táncoló katonák szájából – esetleg egy-egy kobzos, vagy tárogatósípos vezetésével – hogyan hangozhattak az olyan művek, mint a Csínom Palkó, a Petkó Zsigmond éneke, a Thököly haditanácsáról szóló ének, a Gondolkodjál szegény magyar végre, hová lísz, a Nosza hajdú firge varjú vagy milyen ének született az ifjú Rákóczit kiszabadító Lehmann százados haláláról. A kortárs történelmi hangszerekkel kísért dalok, bár nem mindig mentesek a későbbi korok, főleg a romantika műzenéjének beütéseitől, mégis nagyon jól visszaadják egy letűnt, az utókor által dicsőített időszak varázsát. Ezt csak fokozzák a jó orgánumú narrátor által elmondott kísérőszövegek.

Filmművészet

A Rákóczi hadnagya című film DVD-borítója – Történeti Interjúk Videótára
Barabás Tibor: Rákóczi hadnagya. Az első kiadás borítója – Törzsgyűjtemény

A Rákóczi- szabadságharc a hazai filmgyártásunkat is megihlette. Minden idők egyik legjobban sikerült kosztümös-történelmi magyar filmje, a Bán Frigyes által rendezett, 1953-ban készült (1954-ben bemutatott) Rákóczi hadnagya. A filmből a forgatókönyv írója, Barabás Tibor regényt is írt, amely először 1957-ben jelent meg a Móra Könyvkiadónál. A történet címszereplője, Bornemissza János (Bitskey Tibor) a jobbágyfiúból lett kuruc strázsamester, majd hadnagy valós történelmi személy, aki a valóságban is elfogta Max von Starhemberg császári generálist. A történet az 1708-as, Vág menti csatározások idején zajlik, mellékszereplőként megjelenik a Vak ragadványnevet viselő Bottyán János tábornok (Mádi Szabó Gábor) és maga a fejedelem, II. Rákóczi Ferenc (Deák Sándor) is. A hitelesen és látványosan koreografált csatajelenetekhez az akkor még létező, utolsó magyar huszárszázad működött közre. A színes film képi ábrázolása mai szemmel is lenyűgöző, a szereplők ruházatát, fegyvezetét, felszerelését, lakókörnyezetét, mentalitását hitelesen ábrázolja. Az egyetlen szépséghibája II. Rákóczi Ferenc és udvarának erősen osztályharcos szemszögű ábrázolása. Például a Starhemberggel megjelent Bornemisszát az ajtónállók nem akarják a fejedelemhez engedni, vagy a történet végén a fejedelem a nép kovácsolta fegyverekről beszél.
A Jókai és Mikszáth művei kapcsán említett Nagyenyedi két fűzfa és A fekete város című filmadaptációkban a Rákóczi-szabadságharc mindössze háttéreseményként jelenik meg, de nem meghatározó szempontja a cselekménynek. Két másik ismert magyar filmművészeti alkotásban viszont a szabadságharc szorosan képezi az események keretét. 1973-ban készült a Csínom Palkó című daljáték és 1964-ben mutatták be A Tenkes kapitánya  című ifjúsági tévésorozatot. Ezekben a történetekben személyesen nem szerepel a fejedelem, de feltűnik bennük egy valós történelmi személy, Béri Balogh Ádám kuruc brigadéros. Mindkét alkotás inkább a könnyed szórakoztatásra, semmint a történelmi események hiteles feldolgozására törekedett. Ráadásul a Farkas Ferenc operettjéből készült filmben a két főszereplő neve, Csinom Palkó (Nagy Gábor) és testvére Jankó (Benkő Péter) az eredeti kuruc dalban – a történettudományi kutatások szerint – valójában lovak megnevezésére szolgált. A Tenkes kapitánya pedig – az első és az utolsó rész (Rákóczi hadnagyából vett) csatajeleneteit leszámítva – gyakorlatilag az ifjúságnak szánt fantáziakalandok sorozatának tekinthető. Ennek a két műnek a jelentősége inkább a magyar lélekben a mai napig erősen élő kuruc-kultuszban rejlik.

Képregény

II. Rákóczi Ferenc és a nevével jelzett szabadságharc az egykori NDK-s Mozaik képregénynek is témául szolgált – Törzsgyűjtemény

II. Rákóczi Ferenc alakja és a Rákóczi-szabadságharc kedvelt témája volt az ifjúsági irodalomnak is. Emlékszem a (videókorszakot közvetlenül megelőző) nyolcvanas években az ifjúság számára legnépszerűbb irodalmi műfaj a képregény volt. A már bemutatott Szeretve mind a vérpadig című művet a Kockás magazin is leközölte a 20. számában. Szinte alig hagyott ki valamit a regény elbeszéléséből, így ezért mellette csak néhány rövidebb történet kapott helyett a többi számban megszokott meseszereplőkkel. De Rákóczi nevével – két évfolyamon keresztül – összefonódott egy másik, nagyon népszerű ifjúsági képregény is, a Kelet-Berlinben megjelent, egy korábbi blogbejegyzésben már bemutatott Mozaik képregény. Az 1983–84-ig, havonként megjelent történetben (a fordítás miatt a magyar nyelvű kiadás egy hónapi fáziskésésben volt) már személyesen is szerepel a fejedelem, aki a történet három főhősét – az Abrax; Brabax és Califax nevű manókat – nemcsak katonai kitüntetésben részesíti, mert jelentősen segítették Munkács várának – csellel, vér nélküli – visszafoglalását, de barátságot is köt velük, sőt megbízza őket, hogy járjanak közre XIV. Lajos francia királynál a szabadságharc támogatásában. A történetben egyébként (kuruc kémként) szerepel – a német Paprika Jancsi (Hans Wurst) mellett – Fazekas Mihály hőse, Lúdas Matyi is. A meseszerű történet megjelenésének háttere többet rejt magában, mint először gondolnánk. A Rákóczi hadnagyát, vagyis Bornemissza Jánost a filmvásznon alakító Bitskey Tibor színművész mesélte egy interjúban, hogy már az egyesítést követően elment egy volt keletnémet területen lévő retromoziba. Nagy meglepetésére és örömére a Rákóczi hadnagyát adták. Gondolta, biztos lesz hely, ezért ráér még megvenni a jegyet előadás előtt közvetlenül. Annál nagyobb volt a megdöbbenése, hogy alig kapott helyet. Szóval II. Rákóczi Ferenc és a kuruc téma az egykori NDK-ban is nagy népszerűségnek örvendett. Emellett a Mozaik számokban megjelent Kuruc kaland idején vetítették a Dargay Attila rendezte Lúdas Matyi című animációs filmre készített adaptációt is. Mondani sem kell, óriási sikerrel.

Zárszó

Ezeket a sorokat a hiánypótló Köpeczi–R. Várkonyi-monográfia második kiadásának bevezetőjéből idéztem. A cikkemben bemutatott művek tökéletesen tükrözik, hogy II. Rákóczi Ferenc születése után 350 évvel milyen elementáris erővel él tovább az utókor emlékezetében. És úgy tűnik, a vezérlő fejedelemnek nemcsak azon kívánsága nem teljesült, hogy a török hódítás végével létrejöjjön egy Habsburgoktól független, szabad magyar állam, de az sem, amit papírra vetett, miszerint, „bárki légy, ne dícsérj, ha megírod életem történetét”. Nem teljesült ezen kérése, hiszen valószínűleg nem létezik nemzeti irodalmunkban olyan könyvtári dokumentum (könyv, periodika, hangzó, audiovizuális dok. etc.), amely II. Rákóczi Ferencet ne történelmi nagyjaink között tartaná számon.

II. Rákóczi Ferenc szobra a Hősök terén. A kép forrása: Wikipédia

Felhasznált dokumentumok:

• Bán Frigyes (rend., 1953): Rákóczi hadnagya. Történelmi játékfilm, Budapest, Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat, 
• Bánhegyi Ferenc: II. Rákóczi Ferenc, Celldömölk, Apáczai, 2003
• Bódvai András (szerk.): Rákóczi emlékkönyv. átdolg. kiad. Budapest, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., 2021
• Fejér Tamás (rend. 1964): A Tenkes kapitánya, Budapest, MTV
• Hanes Hegen – Lothar Dräger (szerk.): Mozaik. Ifjúsági képregény, 1973–75. évfolyam
• Herczeg Ferenc: Pro libertate! Budapest, Singer, 1936
• Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig, Budapest, Unikornis (Jókai Mór munkái. 30–31. kötet. Gyűjteményes díszkiadás, 1993
• Jókai Mór: Rákóczy fia, Budapest, Unikornis (Jókai Mór munkái. 28. kötet. Gyűjteményes díszkiadás), 1993.
• Jókai Mór: Jókai Mór válogatott elbeszélései, Budapest, Szépirodalmi, 1955
• Keleti Márton – Mészáros Gyula (rend. 1973): Csínom Palkó, Budapest, Hunnia Játékfilmstúdió
• Köpeczi Béla, R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc, Budapest, Művelt Nép, 1955
• Köpeczi Béla, R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. 2. átdolgozott kiadás, Budapest, Gondolat, 1976
• Köpeczi Béla, R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. 3. javított kiadás, Budapest, Osiris, 2004
• Köpeczi Béla, R. Várkonyi Ágnes: Rákóczi tükör, Budapest, Szépirodalmi., 1973
• Kecskés András (1990): A kuruc kor zenéje. 1664–1736. [Kecskés együttes] Zenei hangzóanyag, Budapest, Hungaroton
• Markó László (főszerk.): Új magyar életrajzi lexikon. V. kötet, P–S. Budapest, Magyar Könyvklub, 2004
• Mikszáth Kálmán: A fekete város, Budapest, Akadémiai (Mikszáth Kálmán összes művei), 1961
• Várkonyi Ágnes (bev. Tanulmányok): II. Rákóczi Ferenc, 1711–2011, Budapest, Éghajlat Kiadó, 2011
• Várkonyi Ágnes, Kis Domokos Dániel (szerk.): A Rákóczi-szabadságharc, Budapest, Osiris, 2004
• Varga Imre (vál.): A kuruc költészet, Budapest, Unikornis, 1995
• Vas István (ford.): II. Rákóczi Ferenc emlékiratai a magyarországi háborúról 1703-tól annak végéig, Budapest, Révai, 1948
• Vas István (ford.): II. Rákóczi Ferenc emlékiratai a magyarországi háborúról 1703-tól annak végéig, Budapest, Osiris, 2004

Hamvai-Kovács Gábor
(Olvasószolgálati és Tájékoztatási Főosztály)

Az összeállítás további részei: 1. rész

II. Rákóczi Ferenc születésének 350. évfordulóján a fejedelemhez és életművéhez köthető könyvtári dokumentumokból válogattunk.

Mányoki Ádám: II. Rákóczi Ferenc portréja. A kép forrása: Wikipédia

Ezeket a sorokat a jeles hadtörténész, Hermann Róbert vetette papírra. Az emberi számítás (legalább is az egyik része) a jelek szerint bejött, hiszen március 27-én Hermann Róberttel együtt emlékezhet meg az egész magyar nemzet a „nagyságos, vezérlő fejedelem”, vagyis II. Rákóczi Ferenc születésének 350. évfordulójáról. Egy korábbi bejegyzésben Mátyás király kapcsán megemlítettem, hogy talán nincs is olyan magyar ember, aki ne tudná, kiről van szó. E tekintetben nem igazán marad el II. Rákóczi Ferenc sem, hiszen talán olyan magyar ember sincs, akinek a Rákóczi-induló Erkel Ferenc, Hector Berlioz vagy Liszt Ferenc feldolgozásában ikonikussá vált dallama hallatán ne ugrana be rögvest Mányoki Ádám szintén ikonikussá vált Rákóczi-portréképe. II. Rákóczi Ferenc politikai rendszerektől független népszerűségét jól mutatja a mindenkori magyar valután szereplő ábrázolása. Ha az 1990 előtti és napjaink magyar papírpénzeit nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy az újonnan nyomtatott bankókon más-más személyek kerültek egy-egy címletre. Egy kivétellel. II. Rákóczi Ferenc közismert portréja ugyanis szerepel mind a Magyar Népköztársaság ötven forintos bankjegyén, mind a Magyar Köztársaság (majd Magyarország) ötszáz forintosán. Továbbá a két világháború között használt kétpengős érmén és az 1945-ben kiadott ötvenpengős bankjegyen is a fejedelem képmása szerepel. Úgy vélem, ennél jobban már nem is lehet kifejezni egy történelmi személy népszerűségét.

II. Rákóczi Ferenc portréja pénzérmén és bankjegyeinken. A szerző által készített kép

A nevezetes Rákócziak sorában – Zsigmond, I. és II. György, továbbá I. Ferenc után – az ötödik nevet viselő II. Rákóczi Ferenc történelmünk nagyjai között talán a legkevésbé megosztó személyiség. Némi túlzással állíthatjuk, hogy a nevéhez fűződő, 1703-tól 1711-ig tartó szabadságharc ügye mögé az egész ország felsorakozott. Ahogy R. Várkonyi Ágnes fogalmazott:

II. Rákóczi Ferenc alakjáról, történelmi szerepvállalásáról, a szabadságharcról és a kurucmozgalomról számtalan könyvtári dokumentum, monográfia, tanulmány, audiovizuális dokumentum vagy hangzó anyag látott napvilágot az idők során. A teljesség igényétől messze elmaradva, ezekből a dokumentumokból szeretnék néhányat olvasóink figyelmébe ajánlani. Célom ezzel, hogy egyfajta eligazodási alapot nyújthassak azok számára, akik például az évforduló alkalmából (is) felbuzdulva szeretnének átfogó képet kapni a vezérlő fejedelemről és történelmünk személyéhez kapcsolható szeletéről, de nem tudják, hol kezdjenek neki. Remélhetőleg azoknak is tudok újat mutatni, akik már jól ismerik II. Rákóczi Ferenc személyét, örökségét és annak irodalmát. Természetesen e dokumentumok kiválasztásával nem kívántam rangsorolni a megjelent könyveket, tanulmányokat, szépirodalmi alkotásokat, filmeket és zenei hangzókat, kiválasztásukban leginkább a praktikum játszott szerepet. Értem ez alatt azt, hogy olyan művekből válogattam, melyek – amellett, hogy szakmailag hitelesnek tekinthetők – talán a legkönnyebben fellelhetők mind a könyvtárak polcain, mind a könyvesboltok kínálatában, legyen az akár kurrens kiadványokat forgalmazó üzlet, akár antikvárium.

II. Rákóczi Ferenc Emlékiratainak eredeti, francia nyelven írt és Vas István által magyarra fordított változata. A szerző által készített kép

Források, monográfiák, tanulmányok

Ezekkel a megdöbbentően alázatos lélekre valló, szerény sorokkal kezdi II. Rákóczi Ferenc Emlékiratait, melyben a szabadságharc katonai és politikai eseményeit idézi fel évről-évre haladva az események láncolatában. Az Emlékiratok akár elsődleges forrásnak is tekinthető a szabadságharc katonai és politikai eseményeinek megismeréséhez, bár nyilván a fejedelem sok mindenről már másodkézi információt ad, hiszen nem lehetett jelen mindenhol. Az Emlékiratoknak több kiadása is létezik, az első – franciából Vas István által – magyarra fordított kiadása 1948-ban jelent meg, a további kiadások szintén Vas István ezen fordítása alapján készültek.

Köpeczi Béla és R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc és Rákóczi tükör című művei – Törzsgyűjtemény

Mintegy hiánypótló műként jelent meg Köpeczi Béla és R. Várkonyi Ágnes munkájának köszönhetően a II. Rákóczi Ferenc című monografikus kiadvány. A könyv három kiadást élt meg, az első (1955-ben) a Művelt Nép, a második, bővített kiadás (1976-ban) a Gondolat, a harmadik bővített és javított kiadás (2004-ben) pedig az Osiris Kiadó gondozásában került a könyvesboltok polcaira. A szerzők nem rejtették véka alá könyvük megjelentetésének szándékát, a bevezetőben a következőket olvashatjuk:

Úgy tűnik, ez a könyv a kiadásai során nemcsak a nyomdai és a hordozó papír minőségében fejlődött jelentősen, hanem a szöveg tartalmában is. 1955-ben még 407 oldalon, 1976-ban 534, 2004-ben pedig már 708 oldalon tárja fel a tudásszomjas olvasónak a témát. Ha választani lehet, nekem személy szerint a második kiadás tetszik legjobban. Ez volt az a kiadás, amely a fejedelem születésének 300. évfordulója alkalmából látott napvilágot. Ebben a kiadásban – a kor színvonalához viszonyítva – elég jó minőségű (Rózsa György által készített fekete-fehér) fotók is találhatók a témához köthető festményekről, térképekről, iratokról, múzeumi tárgyakról etc. (az első kiadásba néhány térkép került mindössze, a harmadik kiadásban pedig sajnos egyáltalán nincsenek képek). A jobb tájékozódást az új kiadásban névmutató és időrendi tábla is segíti. A könyv hű a korábban idézet megjelenési szándékához, három részre osztva nyújt átfogó képet a fejedelemről, illetve azokról a történelmi eseményekről nemzeti és világpolitikai szálakról, melyek hozzá kapcsolódtak. A címek eleve önmagukért beszélnek, a fejedelem három életszakaszának (szabadságharc előtti; szabadságharc alatti, szabadságharc utáni időszak) megfelelően felosztottak: Az ország nélküli fejedelem; Magyarország a szabadságért; A bujdosó Rákóczi címekkel. Az első két rész – Köpeczi időnkénti betoldásával – R. Várkonyi Ágnes; a harmadik rész Köpeczi Béla munkája. Ehhez a monográfiához – afféle szöveggyűjteményként – remekül kapcsolható a két szerző által gyűjtött és válogatott Rákóczi tükör, mely a szabadságharccal kapcsolatos naplókból, jelentésekből és emlékiratokból merít.
R. Várkonyi Ágnes írt bevezetőt a szabadságharc lezárásának 300. évfordulóján, 2011-ben, meglehetősen tetszetős és igényes kivitelű II. Rákóczi Ferenc 1703–1711 című albumhoz is. A könyv inkább egy reprezentatív kiadvány, az 55 oldalnyi, két hasábban szedett magyar-angol nyelvű történelmi ismertető szöveget követően egy – egyébként kiváló minőségű fényképeket tartalmazó – album. Hibája, hogy úgy tűnik, különösebb tér- és időbeli koncepciója a képeknek nincsen, a fejedelemhez és a kurucmozgalmakhoz valamilyen szinten köthető, különböző korokban készült festmények, metszetek, térképek, tervrajzok és emellett török kori csaták ábrázolásai találhatók benne, mint említettem – sem keletkezésükben, sem témájukban – nem kronologikusan követve egymást.

A II. Rákóczi Ferenc 1703–1711-album és Bánhegyi Ferenc II. Rákóczi Ferenc című műveinek borítója – Törzsgyűjtemény

Ennél összeszedettebb a Bódvai András szerkesztette Rákóczi-emlékkönyv, mely két kiadást is megért. Az első kiadása a V4 Együttműködési Kulturális és Közéleti Egyesület gondozásában, 2020-ban látott napvilágot, a második egy évvel később, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által került a könyvesboltok polcaira. A kötet történészek és hadtörténészek tanulmányait tartalmazza. Az első fejezetben például Pállfy Géza a szabadságharc eseményeiről ír; Czigány István a kurucok sajátságos hadrendjével, Ságvári György a kuruc viselettel, Kovács S. Tibor a szabadságharcban használt fegyverekkel foglalkozik. De nemcsak hadtörténeti, hanem egyéb vonatkozások is találhatók a tanulmányok között, mint például a kuruc tisztek magánélete, a Rákóczi család, vagy a szabadságharc utáni bujdosó kultusz.
A szabadságharc kitörésének 300. évfordulója alkalmából jelent meg egy népszerűsítő műfajba tartozó, vagyis szórakoztatóan olvasmányos, mindamellett nagyon összeszedett és tárgyilagos mű Bánhegyi Ferenc tollából és gyűjtése alapján, II. Rákóczi Ferenc címmel. Az illusztrációkkal bőségesen ellátott könyv bemutatja a fejedelem életútját és az ahhoz köthető, sőt az azt megelőző, és az utána következő eseményeket. Hiszen kronologikusan a vezérlő fejedelem szépapjával, Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelemmel (1607–1608) veszi fel a történelmi szálat, és az 1906-os, kassai végső nyugalomba helyezéssel zárja le. Ezt követően két időrendi táblázat, II. Rákóczi Ferenc életútjának fontosabb állomásait, illetve a szabadságharc fontosabb csatáit mutatja be. Bár a szövegbe ágyazottan is bőségesen találunk képeket, az egész művet is egy fotógyűjtemény zárja Borsi kastélyától a kassai dóm kriptájáig címmel, melyben a fejedelemhez köthető várak, városok, tárgyak, műemlékek viszonylag jó minőségű, tematikusan rendszerezett fotói láthatók.

Hamvai-Kovács Gábor
(Olvasószolgálati és Tájékoztatási Főosztály)

Az összeállítás további részei: 2. rész

Kallós Zoltán 1926. március 26-án látta meg a napvilágot a Kolozsvártól 26 kilométerre levő Válaszúton, egy mezőségi szórványfaluban, ahol a magyarok már évszázadokkal korábban is kisebbségben éltek. Így magától értetődő volt az, hogy felcseperedő gyermekként szülőfalujában anyanyelvével együtt a román és a cigány nyelvet is megtanulta. Édesanyja egyszerű falusi asszony volt, a feketelaki Kiss nemzetségből származott. Nem volt magas iskolai végzettsége, de nagyon szerette a könyveket, sokra becsülte az írott betűt. Falusi lányként a 20. század elején Budapestről rendelte meg a Pesti Művelt Társalgót, a kor legnépszerűbb magyar illemtankönyvét. Bejárogatott a református parókiára könyvekért, és mikor tudott rá időt szakítani, lelkesen olvasgatta Petőfit, Aranyt, Gyulai Pált, Jókait, Vas Gerebent. Az édesanyának kiterjedt rokonsága volt a Mezőségen, ezért a magyar folklór, különösen a népballadák iránt érdeklődő fiúnak könnyen ment a gyűjtés, szinte kézről kézre adták őt a rokonok, ismerősök. Az apai ág szintén szép számmal képviseltette magát Válaszúton, így nem kell azon csodálkoznunk, hogy a Balladák könyvében öt Kallós is szerepel adatközlőként. Zoltán az első osztályt még magyarul járta ki szülőfalujában, ám Iuliu Maniu miniszterelnöksége alatt megszűnt a magyar iskola, a következő négy osztályt már románul végezte.

Kallós Zoltán portréja. Korniss Péter fotója. In: Ablonczy Bálint – Korniss Péter: Kallós Zoltán világa, Budapest, Helikon Kiadó, 2016. Borítókép – Törzsgyűjtemény

Tanulmányai. Első gyűjtőútjai

1937-ben bekerült a Kolozsvári Református Kollégiumba. Hatodikban megbukott latinból, és átment a sepsiszentgyörgyi líceumba és tanítóképzőbe, ám a háború eseményei miatt az oktatás ott is megszakadt, nem tudott ott leérettségizni. Tanítói oklevelét már Kolozsváron szerezte meg, 1946-ban. Kezdő tanítóként előbb a kalotaszegi Magyarvistán, majd a moldvai csángó vidéken, Lészpeden működött. 1948-ban behívták katonának. A moldvai északi csángók vidékére került ekkor, Roman faluba. A háború után 1949-ben visszament Vistára néptanítónak, majd sikeresen felvételizett a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémiára, ahol többek között Jagamas János tanítványa volt. A folklór érdekelte őt különösen, mind a három évet színjelessel végezte, megtanulta a dallamokat fül után lejegyezni. Jagamas nem tudott jól románul, ezért a már kisdiák korától balladákat gyűjtögető tanítványát szívesen vitte magával gyűjtőútjaira, például Belényes környékére, a Fekete-Körös völgyébe. Köröstárkányban, Városfenesen, Négerfalván dolgoztak, felmentek a havasba is a keskeny vasúton (mocăniță), ott is gyűjtöttek szép, értékes román anyagot. Jagamas jegyezte a dallamokat, a fiú a román szöveget. 1955-ben végezte el a kolozsvári Zeneakadémiát. 1957-ben kinevezték szakirányítónak a kolozsvári Népi Alkotások Házához, majd 1958-ban politikai okok miatt rövid ideig börtönben ült. Édesapja szorgalmas ember volt, cséplőgépre tett szert. Ezért a Sztálin-korszakban kuláklistára tették, noha a két világháború közt illegális kommunistaként is tevékenykedett. 1950-ben hat hónapra elzárták és vagyonelkobzásra ítélték. Így tehát az édesapa mélységesen csalódott a bolsevik rendszerben, és a fia is hasonló okból került börtönbe. Kiszabadulása után rövid időre újra tanító volt, majd egy faipari vállalatnál dolgozott Gyimesben (1959–1968). Ezt követően szabad művészi pályára lépett és a kolozsvári ifjúsági táncházmozgalom egyik meghatározó tanácsadója lett. Ezt a tevékenységet a folklórgyűjtés mellett élete végéig nagyon fontosnak tartotta, nagy örömmel, büszkén vállalta.

Lokálpatrióta és intézményalapító

A rendszerváltás után visszaigényelt, némi jogvita után teljes egészében visszakapott válaszúti családi birtokon bentlakásos iskolát és néprajzi múzeumot alapított, illetve ezek finanszírozásának céljából létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, 1992-ben. Az iskolában a diákok napi ötszöri étkezést, tanszereket, ruhát, orvosi ellátást kapnak, kézműves foglalkozásokon vesznek részt, tehát az intézménynek van egyfajta szociális felzárkóztató szerepe is. Az iskola ma is sikeresen működik és nagy szerepet játszik a környékbeli szórványban élő magyar gyerekek oktatásában. Tánctáborok is vannak minden évben, így a válaszúti iskola ma is fontos tényezőként van jelen a táncházmozgalom továbbélésében.

Kallós Zoltán (szerk.): Új guzsalyam mellett, Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1973. – Törzsgyűjtemény

Balladák könyve

A hetvenes évektől kezdve jelentek meg sajtó alá rendezve balladagyűjtésének eredményei. Első, egyben máig legjelentősebb kötete, a Balladák könyve öt kiadást ért meg Romániában és Magyarországon (1970, 1971, 1973, 1974, 1977). Ebben a szövegeket Szabó T. Attila, a dallamokat Jagamas János ellenőrizte. Szabó T. Attila bevezető tanulmánya szerint a kötetben közölt anyag rendkívüli értéket képvisel, már a puszta számadatok szerint is. A korábbi hasonló balladagyűjtemények (Seprődi János, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Domokos Pál Péter, Faragó József és Jagamas János balladaközlései) együttvéve 160 dallammal együtt közölt darabot tartalmaznak. Ezzel szemben a Balladák könyve 162 dallamot közöl. A Balladák könyvének 259 balladából, balladás dalból és nyolc meseváltozatból álló gyűjteménye már abban is a korábbi balladakötetek fölé emelkedik, hogy minden darabjában saját gyűjtésű, első közlésű anyagot bocsát az olvasók, kutatók rendelkezésére. Az Ortutay Gyula és Kriza Ildikó gondozásában 1968-ban megjelent Magyar népballadák című vaskos kötetben mindössze 11 darabbal van több, mint Kallós gyűjteményében, persze ebben nagyon csekély számú, a Balladák könyvében pedig kizárólagos az első közlésű anyag. A Balladák könyve a széles körű olvasóközönség számára is készült, mindemellett Szabó T. Attila számára nem kétséges, hogy forrásértékű anyaga és az anyag szakszerű feldolgozottsága miatt elsősorban a szaktudomány számára nyújt jelentőset, vitathatatlanul maradandót. (Kallós Zoltán [szerk.]: Balladák könyve. Élő hazai magyar népballadák, Szabó T. Attila gondozásában, Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1970, 42.) Ezzel a méltatással Kallós valószínűleg nem értett teljesen egyet, hiszen ő a hagyományápolásnak, a dalok, táncok visszatanulásának nagy jelentőséget tulajdonított, és igyekezett folklórközléseit ilyen célra is fordítani. (Kallós Zoltán: A Mezőségtől Moldváig. Kallós Zoltán útjai, Budapest, Helikon, 2013, 137.) A Balladák könyve legnagyobb értékét természetesen nem a más közléseket felülmúló számok „rekordja” jelenti. Ennél sokkal fontosabb, hogy milyen felfedezéseket köszönhetünk neki. Elsősorban a régi stílusú, klasszikus balladák addig ismeretlen típusainak a fölfedezését, amelyek az ő komoly hivatástudattal gyakorolt gyűjtőmunkája nélkül örökre feledésbe merültek volna. A katona-lány az egyik ilyen típus, amelynek 16. századi átdolgozása Béla királyról és az Bankó lányáról című széphistóriánkban őrződött meg. Másik korábban ismeretlen típus a Talányfejtő leány, amelynek szüzséjét korábban csak angol, skót balladákból ismertük. (Kallós Zoltán [szerk.]: Balladák könyve, i. m., 391–394., 350–352.) Vargyas Lajos az alábbi szavakkal méltatta a Balladák könyve első kiadását a kolozsvári Korunk folyóirat hasábjain:

Kallós Zoltán (szerk.): Világszárnya. Moldvai magyar népmesék, Kolozsvár, Stúdium Könyvkiadó, 2003 – Törzsgyűjtemény

Új guzsalyam mellett. Világszárnya

Új guzsalyam mellett címmel jelent meg másik fontos balladás és daloskönyve (Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1973), amely Kallós legkedvesebb adatközlője, egy klézsei özvegyasszony, az 1894-ben született Miklós Gyurkáné Szályka Rózsa énekrepertoárjának monografikus igényű, teljes gyűjteménye. Az adatközlő iskolába nem járt, őt még nem befolyásolta az írott betű. Ez volt az első kísérlet a magyar balladakutatásban egy személyi monográfia összeállítására. Dallamanyagát szintén Jagamas János ellenőrizte, előszót és jegyzeteket a gyűjtő írt hozzá. A lemezmelléklettel is rendelkező könyv 26 balladát, 36 keservest és bujdosó éneket, 59 szerelmi dalt, 31 tréfás dalt és 11 párosító dalt, összesen 163 dalt tartalmaz.
Világszárnya cím alatt egy másik adatközlője, az 1926-ban a Beszterce völgyében fekvő Gerlénben (Gârleni) született Demeter Antiné Jánó Anna moldvai magyar népmeséit adta közre (Kolozsvár, Stúdium Könyvkiadó, 2003). Anna néni az 1960-as években, pesti tartózkodása idején sokat énekelt Kodály Zoltánnak is. Napokon át gyűjtöttek tőle a Magyar Tudományos Akadémia kutatói. Lejegyzett dalai hanglemezeken, CD-lemezeken és tanulmányokban jelentek meg. Portréfilm is készült róla. 2002-ben a magyar állam A Népművészet Mestere kitüntetést adományozta neki.
Kallós Zoltán odaadó, példás hivatástudattal végzett gyűjtőmunkája elismeréseként a rendszerváltás után számos kitüntetésben részesült. Már 1990-ben megkapta az Életfa díjat. 1993-ban a Magyar Művészetért díjat, 1996-ban a Julianus- és a Kossuth-díjat nyerte el. A díjak pénzösszegeit sorra a válaszúti iskola és múzeum építésére, bővítésére fordította. A falubeli lakosság is kedvezően fogadta intézményalapító törekvéseit, és örvendetes módon a helyi hatóságokkal is megtalálta a közös hangot.
Ő végezte a magyar nyelvterületen mindmáig legnagyobb népzenei gyűjtést. Mintegy 15.000 dallamot jegyzett le, amelyek felhasználásával 18 bakelitlemezt, 26 magnókazettát és 14 CD-t jelentetett meg. Népzenei fesztiválok ünnepelt énekese, előadóművésze volt. Már fentebb is említett nevelői tevékenysége szintén maradandó értékű, hiszen évek során át fiatalok tömegével ismertette és kedveltette meg a magyar folklórt. Személyes példája, szakmai tanácsai, útmutatásai több nemzedéket indítottak el a zenész, táncos, néprajzos pályán. Híressé vált mondása: „Addig leszünk magyarok, míg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk.”

Csobán Endre Attila
(Régi Nyomtatványok Tára)

Amikor a könyvtár Amerikából jön – Háromká magazin a könyvtárosoktól Mi történik a könyvtárakkal a digitális korszakban, és van-e jövője a könyvtáros szakmának a mesterséges intelligencia árnyékában? Az Országos Széchényi Könyvtár Csevejének legújabb epizódjában Szeifer Csaba, a Háromká könyvtári magazin főszerkesztője és Szüts Etele, a Könyvtári Intézet vezetője, egyben a szerkesztőbizottság elnöke beszélgetnek ezekről a kérdésekről.

A beszélgetést Tóth Péter, a nemzeti könyvtár tartalompakolója vezeti, a technikai háttérért pedig Solymosi Ákos hangmérnök felel. Az epizódból kiderül, hogyan született meg a Háromká a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros utódjaként, milyen témák és műfajok jelennek meg a magazinban, és milyen kihívásokkal szembesül ma egy szakmai szerkesztőség. Szó esik szakmai párbeszédről, együttműködésekről és a könyvtári világ átalakulásáról is.

A lap elérhetősége: https://journals.oszk.hu/haromka

A digitalizáció és az AI hatása megkerülhetetlen: a beszélgetés arra is választ keres, hogyan tud a könyvtáros szakma alkalmazkodni, és milyen irányba fejlődhet a következő években – akár új platformok és formátumok felé nyitva.

Tartalom:

03:01 Ömlenek ránk a könyvtári hírek, események, történetek
07:13 Open Journal System a print helyett
10:02 Szerkesztőségi kommunikáció
14:02 Fiatalos, friss design
16:20 Önmenedzselési eszköz is lehet a lap a könyvtárosoknak
19:30 Célközönségi névsorolvasás
22:20 Iskolai könyvtárak és könyvtárosok a tervezett új rovatok kozott
26:41 Friss lapszámelemzés amerikai nyitással
30:11 Irodalomterápia és a terápiás írás
33:36 Márpedig vannak új és megújult könyvtárak

Guillaume Apollinaire híres Búcsú című versét többen is lefordították. Bár ma már a költő erre a versre vonatkoztatott magánélete is eléggé ismert, az elhagyott szerelmesé, mégis a versforma hű visszaadása és az értelmezés minden esetben komoly gondot okozott.
A legelső és legismertebb Vas István fordítása:

Erica cinerea – hamvas hanga. A kép forrása: Wikimedia

A francia nyelvű verset eredetiben idézzük:

A la bruyère, vagyis a ’hanga’ a francia nyelvben nőnemű. Talán ezért lesz a halott ősz is a költőnél a megszokott hímnem helyett nőnemű, „L’automne est morte” mint la femme morte – ha nem véletlen elírás – mert az ősz-halott (ősszel meghaló) a la bruyère szóra vonatkozik, tehát a ’hanga’ „hal meg” ősszel, s születik újjá jövőre, ezt várja, reméli – talán hiába – a költő. Így lehet ez valóban egy egyszerű természeti kép, az elmúlás és a megújulás jelképe, de a múló és visszavárt szerelemé, kedvesé is. (le brin hímnemű, szál, mint le brin d’herbe, fűszál.)

Zsálya – Ercsi

A zsálya, hasonlóan a levendulához, a magyar olvasó számára közismertebb, ismertebb illatú gyógynövény, mint a hangaszál, ezért fordításomban ezt választottam.

Az eredetihez hű, központozás nélküli változat több áthallásra is lehetőséget nyújt:

Eredetileg a második sor végén „ősz-halott” áll, de a rím és az egyértelműség kedvéért ezt elvetettük.
A „fordító” – e sorok írója – személyes véleménye, megérzése szerint az eredeti gondolat hasonló Shelley Óda a nyugati szélhez végkicsengéséhez, utolsó sorához:

Az elmúlás és megújulás, újjászületés gondolata Tóth Árpád Március című versében szintén, még erőteljesebben visszatér:

Kis Domokos Dániel
(Színháztörténeti és Zeneműtár)

A blogbejegyzés első részében az olvasó áttekintést kaphatott Demetrius Rhodocanakis életéről és impozáns magánkönyvtáráról. A továbbiakban nézzük meg, milyen kötetek kerültek Rhodocanakis magánkönyvtárából az Országos Széchényi Könyvtárba.
A Régi Nyomtatványok Tárában Ant. 5333 jelzet alatt őrzött, 1556-ban Wittenbergben megjelent politikai traktátus a  De capta Constantinopoli anno 1453... az olvasó figyelmét már a külsejével, sárga maroquin kötésével megragadja. A könyvet kinyitva az előtábla tükrén, legalul „Bound by Zaehnsdorf” felirat olvasható, míg a háttábla tükrén, alul pedig egy aranyozott pecsétnyomatot is láthatunk.

A könyvkötő(cég)re utaló jelzések az Ant. 5333 jelzetű nyomtatványban – Régi Nyomtatványok Tára

Némi kutatómunka után sikerült kideríteni, hogy a könyvkötő(cég) magyarországi vonatkozással bír, ugyanis Joseph Zaehnsdorf Pesten látta meg a napvilágot 1816-ban, és itt is végezte el a gimnáziumot. A könyvkötő szakmát Stuttgartban, majd Bécsben sajátította el, majd vándorévei alatt Zürichben, Freiburgban, Baden-Badenben és Párizsban is megfordult. Londonba 1837-ben érkezett meg és állt könyvkötő cégek alkalmazásába, míg végül 1842-ben megalapította saját vállalkozását, aminek vezetését 1886-ban bekövetkezett halála után fia, Joseph William Zaehnsdorf vett át.
A háttábla tükrén látható pecsét nyomat képét Joseph Zaehnsdorfs és az általa alapított könyvkötő műhely egyaránt használta márkajelzésként vagy klasszikus bélyegzőként bőrbe nyomtatva aranyozás nélkül, vagy olykor a vaknyomott felületet aranyozva. Ez alapján nehéz megmondani, hogy maga Joseph Zaehnsdorf kötötte be a könyvet, vagy a jelzés alatt már a céget kell sejtetnünk. A pecsétnyomat képe egyébként egy könyvkötőt ábrázol munkája közben, és valószínűleg a 16. századi, svájci festő és fametsző, Jost Amman Könyvkötő című fametszete szolgálhatott ihletül Joseph Zaehnsdorf számára. Oly annyira a márka jelzésének számított a kép, hogy az általuk lakott londoni épület falának egyik domborműve is ezt ábrázolja.
Ez a könyv is remekül példázza, hogy Rhodocanakis a könyvtárának igazán impozáns megjelenést akart biztosítani, ami illik egy bizánci herceghez, ezért nem sajnálta a pénzét, hogy az általa vásárolt könyveket a legfinomabb anyagba és a legismertebb könyvkötőkkel (pl. Edouard Pagnant, Thierry) köttesse be.
Az Ant. 5333 jelzetű könyvben Demetrius Rhodocanakis mindkét fajta ex librise szerepel. Ezek az ex librisek külső körvonaluk mentén erősen körbe vágottak. Az előtábla tükrén Rhodocanakis ex librise mellett Ex Bibliotheca C. Alexandri Apponyi Rariora felirattal gróf Apponyi Sándoré is megtalálható. Mivel a De capta Constantinopoli anno 1453 szerepel az árverési katalógusban (1147. tétel), így minden bizonnyal az 1904-es árverésen vásárolhatta meg a gróf. 1924-ben írt végrendeletében Apponyi teljes magánkönyvtárát a nemzeti könyvtárra hagyta, így 1925-ben bekövetkezett halála után került a könyvtárba ez a könyv.

Gróf Apponyi Sándor ex librise az Ant. 5333 jelzetű nyomtatványban – Régi Nyomtatványok Tára

Apponyi Sándor Rariora-gyűjteménye mellett a Hungarica-gyűjteményben is találkozhatunk a görög kereskedő, Demetrius Rhodocanakis ex librisével ellátott nyomtatvánnyal. Az kolligátum első darabja Martinus Crusius Turcograciae libri octo című műve, ami görögök helyzetét tárgyalja az Oszmán Birodalomban a Bizánci Birodalom bukásától a 16. századig. Az egyes könyvek kitérnek a kulturális vonatkozásokra, az egyházi életre és a politikára is. Ezt követi Sigismund von Herbersteinnek a Moszkvai Nagyfejedelemségről szóló földrajzi, történeti és az ottani szokásokat elbeszélő írása, a Rerum Moscovitarum commentarii.

Rhodocanakis ugyanazon címere az App. H. 1869/2. péld. (balra) és az Ant. 5333 (jobbra) jelzetű nyomtatvány előtáblájának tükrén Régi Nyomtatványok Tára

Ebben a könyvben Rhodocanakisnak csak az egyik ex librise szerepel, az előtábla tükrén a „ΜΕΓΑΣ ΔΙΔΑΣΚΑΛΟΣ ΤΟΥ ΕΝ ΕΛΛΑΔΙ ΤΕΚΤΟΝΙΚΟΥ ΤΑΓΜΑΤΟΣ” feliratú könyvjegy fogadja az olvasót. Az Ant. 5333 jelzetű példányban lévő ex librissel ellentétben ez nincs a körvonal mentén körbe vágva, itt még látszódik a nyomólemez okozta mélyedés is a papíron. Az előtábla tükrén emellett Apponyi Sándor ex librise is szerepel, hiszen ahogyan a másik nyomtatványt, így ezt is Rhodocanakis könyvtárának 1904-es vette a gróf.

Gróf Apponyi Sándor és Demetrius Rhodocanakis

Ez a könyv Rhodocanakis kapcsán is tartogat még érdekességeket azok számára, akik kézbe veszik. Ebben az esetben nemcsak arról van információnk, hogy mikor került Apponyi tulajdonába ez a példány, hanem arról is, hogy Rhodocanakis mikor vette meg. Úgy tűnik, hogy a görög „trónkövetelő” nemcsak a könyvkötéséről kiállított számlákat köttette be előszeretettel saját példányába – az 1904-es árverési katalógus 59. tételének leírásában olvasható, hogy Rhodocanakis a könyv beköttetéséről kiállított 20 font sterling (500 frank) összegű számlát is beköttette –, hanem olykor a megvásárolt könyv árverési katalógusát is. Ezek alapján tudjuk, hogy Rhodocanakis a Turcograeciae librit Ludwig Rosenthal német könyvkereskedőtől vette meg 1887-ben, és az árverési katalógus (Bibliotheca Slavica. Catalogue 51.) szerint ez a nyomtatvány Crusius Germanograeciae-jével és Acta et scripta theologorum Wittenbergensium, et patriarchae Constantinopolitani... című munkájával volt egybekötve.
Az 1887-ben vásárolt Crusius-kolligátum két darabja szerepel Rhodocanakis 1904-es árverési katalógusában, a Germanograeciae az 509. tétel alatt, míg a Turcograeciae libri (immár a Rerum Moscovitarummal egybekötve) az 510. tétel alatt.
Herberstein művét is Ludwig Rosenthaltól (Bibliotheca Slavica IV. Catalogue 54.) vásárolta meg 1888-ban. Azt nem tudni, hogy milyen megfontolásból szedte szét a Crusius műveit tartalmazó kolligátumot Rhodocanakis, de az biztos, hogy a Turcograeiciae és a Rerum Moscovitarum köttetésére sem sajnálta pénzét: a könyv egy Lavellière barna árnyalatú marokkói kötést kapott aranyozott metszéssel. A könyvkötő műhely/személy az antikvával ellentétben sajnos ismeretlen.

Rosenthal katalógusaiból néhány lap bekötve az App. H. 1869/2. péld. végére – Régi Nyomtatványok Tára 

A könyv másik érdekessége, hogy Rosenthal katalógusának lapjai mellett francia Messageries Maritimes hajózási társaság vonalazott levélpapírjára írt levelet is beragasztották a könyv végére, amit Marseilleben kelteztek 1888. április 14-én, és arról tájékoztatja az igazgató Rhodocanakist, hogy megkapta az április 6.-i levelét, hogy indítsa útnak a könyvcsomagot Londonból Syrába, és igyekszik eleget tenni ennek.

App. H. 1869/2. péld. jelzetű nyomtatvány végére beragasztott francia nyelvű levél – Régi Nyomtatványok Tára

A halvány rózsaszín, vonalazott géppapírt fény felé tartva jól kivehetővé válik a papír 15×116 mm befoglaló méretű monogramos vízjele: L-J D L & C°. A betűk feloldása a következő: L-J = Laroche-Joubert, D = Dumergue, L = Lacroix, & C° = Compagnie. A papír tehát annak a papíripari vállalatnak a terméke, amelyet Jean-Edmond Laroche-Joubert (1880–1884) tett valódi óriásvállalattá.
A vállalat több helyszínen is működtetett papírgyárat (Nersac; l’Île d’Espagnac; l’Escalier; Girac; Chantoiseau; la Rochandry; le Petit Rochefort). A Laroche-Joubert cég kiváló minőségű papírjairól volt ismert, amelyeket Európa-szerte használtak. Magyarországon is találkozhatunk a vállalat egyik korábbi vízjelével Jókai Mór egy 1861-ben kelt levelében.
A Laroche-Joubert cégnevet 1863-tól használták. Külön figyelmet érdemel, hogy a Laroche fivérek dolgozták ki azt az eljárást, amellyel a vonalazott papír gépi úton is előállíthatóvá vált. Ezt a módszert szabadalmaztatták is. A levél megszületésekor a cég virágkorát élte, azonban a különböző összeolvadások, tulajdonosváltások során a vállalat neve a 20. század első felében eltűnt, gyárai viszont még sokáig működtek.

L-J D L & C° monogramos vízjel

A kétrészes blogban két olyan régi nyomtatványt ismerhettek meg az olvasók, amelyek egykor Demetrius Rhodocanakis, a szélhámos bizánci herceg, könyvtárához tartoztak, majd árverés útján gróf Apponyi Sándor gyűjteményébe kerültek, aki végül az Országos Széchényi Könyvtárra hagyta azokat. Az is kiderülhetett, hogy egy-egy régi nyomtatvány nemcsak szövegként értékes, hanem fizikai tárgyként is számos történeti információt hordozhat magán és ha megfelelően kérdezzük, felfedi titkait. Ez az írás is jól példázza, hogyan válik feltárhatóvá egy-egy könyv tulajdonlástörténete a különleges könyvkötések, az ex librisek, az árverési katalógusok és vízjelek segítségével.

Ezúton szeretném köszönetemet kifejezni Dede Franciskának, aki lefordította számomra a francia nyelvű levelet, valamint Szebelédi Zsoltnak, hogy a levélpapírral és azon látható vízjellel kapcsolatos ismereteit megosztotta velem.

Felhasznált irodalom:

• Gertz, Stephen J.: The Mark of Zaehnsdorf. In: Booktryst. Interesting and curious rare and antiquarian Books, & c., November 2, 2011 
• Jahn, Regina: Die Bibliothek des Demetrios Rhodokanakis. Untersuchungen im Zusammenhang mit dem Auktionskatalog der Büchersammlung (Rom 1904), Universität Wien, 2016 [szakdolgozat]
• Rhodocanakis, Demetrius: The Imperial Constantinian Order of St. George. A Review of Modern Impostures and a Sketch of its True History, London,  Longmans, Green & Co., 1870
• Rosenthal, Ludwig: Bibliotheca Slavica. Catalogue 51., München, 1887
• Rosenthal, Ludwig: Bibliotheca Slavica IV. Catalogue 54., München, 1888
• Rossi, Dario G.: Catalogue des livres anciens et modernes composant la bibliothèque de feu son altesse impériale le prince Demetrius Rhodocanakis de Chios, Róma, Dario G. Rossi, 1904
• Végh Gyula: Rariora et Curiosa gróf Apponyi Sándor gyűjteményéből, Budapest, MNM Könyvtára, 1925
• William Younger Fletcher: Zaehnsdorf, Joseph. In: Dictionary of National Biography, Volume 63, Smith, Elder & Co., 1885-1900
• Dimitrios Rodokanakis (1840-1902) Agios Andreas Lodge. In: Grand Lodge of Greece

Csapó Fanni
(Régi Nyomtatványok Tára)

Egy-egy könyv számos érdekes részletet tár fel olvasója számára. Egy ismeretlen ex libris után való nyomozás során egy különös és ellentmondásos férfi élete, valamint az áhított társadalmi rangot reprezentálni kívánó magánkönyvtár képe rajzolódhat ki a kutató számára, számos egyéb érdekes mellékszálat is magával hozva. A soron következő írásban egy szélhámos bizánci herceg két régi nyomtatványának „rejtélyeit” és érdekességeit szeretném blogunk olvasója számára megmutatni. A két könyv bemutatása előtt érdemes azok egykori tulajdonosával is megismerkedni.

Ismeretlen fényképész: Demetrius Rhodocanakis, 1902–1903 körül. A kép forrása: Wikipedia

A görög származású Demetrius Rhodocanakis (1840–1902) irodalomtörténeti és teológiai témájú felsőfokú tanulmányait Athénban kezdte, majd más európai egyetemeken is tovább képezte magát, Heidelbergben például filozófiát is hallgatott. Tanulmányai befejezése után, 1860-ban Manchesterben telepedett le, négy évvel később a brit állampolgárságot is megszerezte. A fivérével közösen 1862-ben kereskedő céget alapítottak, majd annak csődbe jutása után saját kereskedő céget hozott létre immár London székhellyel. Rhodocanakis kevésbé a könyvgyűjteménye, mint inkább magánélete miatt került a kortársak érdeklődésének középpontjába. Az 1860-as évektől a bizánci császári dinasztia, a Palaiologos-ház közvetlen leszármazottjának vallotta magát, ekkortól kezdi nevét a Dimitrios Rhodokanachi helyett a latinosabb Demetrius Rhodocanakis alakban használni. 1895-ben, apja halála után Rhodocanakis magának követelte a konstantini Szent György lovagrend* nagymesteri címét, azon a jogalapon, hogy Demetrios II Dukas Angelos Komnenos Palaiologos Rhodokanakis néven ő Konstantinápoly jogos császára.
Természetesen halála után nyilvánvalóvá vált, hogy szélhámos, hamis trónkövetelő, ugyanakkor az vitathatatlan tény, hogy igazi bibliofil volt és igazán impozáns magánkönyvtárat hozott létre.

Nem véletlen, hogy 1867-ben Foglietta könyvét más nyomtatványokkal együtt ennek a könyvtárnak adományozta Rhodocanakis, ugyanis vidéki rezidenciája nem messze, körülbelül három kilométernyire feküdt a Chetham’s Librarytől.
Rhodocanakis egykori könyvtárának rekonstrukcióját segítheti, hogy a görög bibliofil tulajdonbélyegzővel és/vagy ex librisszel látta el könyveit, így általuk azok könnyen beazonosíthatóvá válnak. Jahn a szakdolgozatában az alábbi négy változatot különítette el ezekből: Rhodocanakis szárazbélyegzője, a tulajdonbélyegzője, és végül két ex libris.

Rhodocanakis által használt címer

Az egyik ex libris Rhodocanakis fentebb már bemutatott címeréhez hasonló képet mutat, a díszes címerpajzsot ugyanúgy Pegazus és egy szfinx tartja két oldalról egy „ΕΝ ΡΟΔΩ ΑΝΘΩ” feliratú szalagon állva, ugyanakkor itt a pajzson nem korona, hanem lovagi sisak látható. A címert körben görög nyelvű felirat díszíti:

Jelentése: A görögországi szabadkőműves páholy nagymestere. A másik ex libris esetében is központi helyen szerepel Rhodocanakis címere a pajzsot tartó két mitikus lény nélkül, immár a konstantini Szent György lovagrend jelképeivel kiegészítve. Körben görög nyelvű felirat olvasható:

Jelentése: A görögországi Rend legfőbb mestere.

Rhodocanakis ex librisei

Itt érdemes megemlíteni, hogy Demetrius Rhodocanakis a szabadkőműves társaságnak is aktív tagja volt, az edinburghi Szent András páholyban lépett be, de az 1868-ban alakult görög nagypáholy (Grand Lodge of Greece) működésében is szerepet vállalt. A görög szabadkőművesek 1869 októberében kérték fel Rhodocanakist, hogy töltse be a nagymesteri posztot. 1871 szeptemberében meg is érkezett Görögországba és sorra látogatta az egyes páholyokat, hogy elsimítsa a nézeteltéréseket. Végül 1872-ben választotta meg a görög nagypáholy Rhodocanakist nagymesternek.
A fenti életrajzi adatok tükrében kijelenthető, hogy az ex libriseket legkorábban 1872-től használhatta Rhodocanakis. Arra vonatkozóan nem találtunk adatot, hogy a nagymesterré való megválasztása után a tulajdonbélyegzőket használta-e Rhodocanakis párhuzamosan az ex librisekkel, vagy 1872 után megszerzett könyveit már csak a két ex librisszel vagy azok valamelyikével látta el. Az viszont kitűnik, hogy míg a bélyegzők esetében a hangsúly kizárólag Rhodocanakis konstantinápolyi császári származásán van, addig az ex librisek esetében már a szabadkőműves mivolta is kifejezésre jut.

*Az eredetlegenda szerint a konstantini Szent György lovagrendet (Sacred Military Constantinian Order of Saint George) maga I. (Nagy) Konstantin római császár (306–337) hozta létre, egy másik változat szerint II. Iszaakiosz Angelosz bizánci császár (1185–1195, 1203–1204) a nyugati lovagrendek mintájára alapította meg, vagy élesztette fel újra a Szent György lovagrendet. A valóságban azonban egy velencei nemes, Angelo Flavio Comneno, aki 16. században élt, nevéhez kötődik a rend létre jötte.

Csapó Fanni
(Régi Nyomtatványok Tára)

Az Országos Széchényi Könyvtár podcastjának 47. epizódjában a kora újkori történetírás világába utazunk. Vendégünk Kasza Péter, a Kulcsár Péter Historiográfiai Kutatócsoport vezetője, akivel nemcsak a magyar historiográfia kulcsfiguráiról beszélgetünk, hanem arról is, hogyan születnek és formálódnak történeti narratíváink a források mögött.

A műsor házigazdája Tóth Péter, a nemzeti könyvtár kulturális megosztója, a beszélgetést pedig Solymosi Ákos hangmérnök rögzítette és vágta.

Szó esik arról, miért viseli a kutatócsoport Kulcsár Péter nevét, és milyen örökséget hagyott a magyar irodalom- és történettudományban. Megismerjük a kutatócsoport tevékenységét, az OSZK és a Szegedi Tudományegyetem együttműködését, valamint azt is, hogyan kapcsolódnak be fiatal kutatók ebbe a munkába.

A beszélgetésben konkrét kutatások is előkerülnek: Wolfgang Lazius udvari történetíró szerepe a Habsburg-kori történeti narratívák kialakulásában, az új Zermegh János-kiadás vagy Szerémi György különös történetei a Magyarország romlásáról című műből.

A beszélgetés végén már a Mohács 500-ba is belecsapunk: milyen kutatások, konferenciák és együttműködések várhatók a jubileum kapcsán, és hogyan segíthetnek a régi krónikások szövegei abban, hogy újraértelmezzük a magyar történelem egyik legfontosabb korszakát.