250 évvel ezelőtt született Karacs Ferenc, magyar térképmetsző. Emlékkiállítás-előzetes. 5. rész

2020. július 06. 09:00 - nemzetikonyvtar

A rézmetsző II.

Karacs Ferenc számos matematikai, geometriai és egyéb témájú ábrát is készített a kor különböző tudományos kiadványaihoz. Tervezett őszi kiállításunk előzeteseként ezekből az ábrákból mutatunk be egy kisebb válogatást.
Az egyik ilyen korai ábrája 1803-ban Veszprémben jelent meg egy ismeretterjesztő jellegű kiadvány mellékleteként. Fábián József (1762–1825) vörösberényi református lelkész, aki pár évvel Karacs előtt maga is a debreceni református kollégium diákja volt, a magyar természettudományos ismeretterjesztés korai képviselőjeként ismert. Ezzel a Természeti tudomány a’ köznépnek. A’ babonaságnak orvoslására és a’ köznép közzül való kiirtására című művével a korban széles körben elterjedt babonákkal kívánta felvenni a harcot, külföldi szerzők nyomán röviden ismertetve a mögöttük álló valós fizikai jelenségeket. A Karacs metszette táblán nyolc kis ábra látható, köztük a korban nagy feltűnést keltő két hőlégballon-kísérletben használt léggömbök (2. és 3. ábra), amelyeket a francia Montgolfier-testvérek, valamint Jacques Charles és a Robert-testvérek használtak első levegőbe emelkedésük alkalmával 1783-ban.

01_kep_fabian_termeszeti_tudomany_1803_metszet.jpg

Fábián József: Természeti tudomány a’ köznépnek, Veszprém, Számmer Ny., 1803. Melléklet, 17.8x19.6 cm – TörzsgyűjteményMagyar Elektronikus Könyvtár

Az északi égbolt csillagait és csillagképeit ábrázoló metszet egyike azon négy mellékletnek, amit Karacs Katona Mihály (1764–1822) református lelkésznek A’ Föld mathematica leírása, a’ világ’ alkotmányával együtt című művéhez készített. Katona Mihályt az utókor elsősorban, mint a magyar földrajztudomány megalapítóját ismeri és tiszteli. Életében két nagy hatású földrajzi tárgyú művet írt. Az itt látható, korábbi, 1814-ben megjelent művéhez, amely a csillagászati-matematikai földrajz alapos és rendszeres tárgyalása, Karacs készítette a négy mellékletet. A szerző és Karacs már ifjú éveikben ismerték egymást. Katona is a debreceni református kollégiumban tanult, majd 1788-tól az alsóbb osztályok tanítója, 1790-től 1792-ig pedig a kollégium könyvtárosa volt. Az előszóból tudjuk, hogy a nyomtatás és ennek részeként a négy melléklet készítésének 1000 forintos költségét Katona apósa, Szarka János, a komáromi református egyház gondnoka állta.

02_kep_katona_a_fold_math_leirasa_1814_eszaki_egbolt.jpg

Katona Mihály: A’ Föld mathematica leírása, a’ világ’ alkotmányával együtt, Rév-Komárom, Weinmüllerné Ny., 1814. Melléklet 17x17.5 cm – Törzsgyűjtemény

Kmeth Dániel (1783–1825) piarista szerzetes, matematikus, a budai, majd gellérthegyi csillagvizsgáló adjunktusa volt. A csillagászatot népszerűsítő Astronomia popularis című műve ismeretterjesztő munkássága részeként jelent meg 1823-ban. A huszonhat kis ábrát tartalmazó mellékletet Karacs metszette.

03_kep_kmeth_astronomia_popularis_1823_abra.jpg

Kmeth Dániel: Astronomia popularis in eorum usum, qui sine graviore calculo hac scientia delectantur secundum probatissimos auctores in modum historiae adornata ..., Buda, Typ. Univ., 1823. Melléklet 20.7x36 cm – Törzsgyűjtemény

Magyarországon már a 19. század elején is évszázados hagyományai voltak a szőlőművelésnek és bortermelésnek. Így Fábián József (1762–1825) református lelkész azon vállalkozása, hogy egy fontos szakkönyvet lefordítva a modern francia szőlőművelési módszerekkel ismertesse meg honfitársait, piaci sikerrel kecsegtetett. A lefordított kétkötetes mű az 1801-ben Párizsban megjelent Traité théorique et pratique sur la culture de la vigne című kiadvány, amelyet négy neves kortárs francia szerző, Jean Baptiste François Rozier (1734–1793), Jean Antoine Chaptal (1756-1832), Antoine Augustin Parmentier (1737–1813) és Louis Dussieux (1744–1805) írt. A Visgálódó és oktató értekezés a’ szőlő-mivelésről című magyar változat kiadásához, amely a veszprémi Számmer kiadónál jelent meg, a 21 mellékletet Karacs metszette. Az első kötetben a szőlőfajtákat ismertető fejezethez 12 szőlőfajta képét, míg a 2. kötethez 9 táblát, melyeken a szőlőfeldolgozás eszközei, berendezései és műveletei tanulmányozhatók. Itt a két kötet egy-egy ábráját mutatjuk be.

A sokoldalú, természettudományokban is jártas Pethe Ferenc (1763–1832) a 18–19. század fordulóján a hazai korszerű mezei gazdálkodás elősegítéséért több tudományos igényű szakkönyvet írt és Nemzeti Gazda címen gazdasági folyóiratot is indított. A lapot 1814-ben Bécsben alapította, majd 1816-tól már Pesten folytatta, 1818-ig, a lap szerkesztését, kiadását. A Karacs által készített metszetek is, amelyek a korszerű talajműveléshez javasolt újtípusú talajművelő szerszámokat és eszközöket ábrázolnak, ebben a folyóiratban jelentek meg, Pethe írásai mellékleteként. Pethe és Karacs fiatal koruktól fogva, a debreceni iskolai évekből ismerték egymást és később is, Bécsben, majd Pesten is találkoztak, éveken át szoros kapcsolatban álltak egymással.

06_kep_pethe_nemzeti_gazda_okos_korm_eke_repa_ulteto.jpg

A Pethe-féle ún. okos-kormányú eke és a répaültető szerszám ábrája, 19.8x23.4 cm. In. Nemzeti Gazda, 1817. 1. köt. 86. – Törzsgyűjtemény

Karacsnak kevés városlátképe ismert. Az itt látható metszet Vedres István A’ szegedi múzsák százados ünnepe című kiadványának mellékleteként 1820-ban Szegeden jelent meg. Vedres István (1765–1830) földmérő, Szeged város mérnöke nagy műveltségéről, sokirányú érdeklődéséről és sokféle vállalkozásáról volt korában ismert. E művében a szegedi piarista gimnázium fennállásának 100. évfordulója alkalmából az iskolát, az ott folyó oktatást az egyetemes tudás versbe szedett, enciklopédikus összegzésével kívánta köszönteni és megünnepelni. A kiadványhoz csatolt látkép szegedi utcarészletet ábrázol, középen a mára már lebontott Szent Demeter-templommal, a templommal szomszédos piarista iskolával és kollégiummal. A képet Illyés Ágoston (1770–1849) piarista tanár rajzolta, aki a gimnáziumban megszervezte a rajz oktatását.

07_kep_vedres_a_szegedi_muzsak_1820_latkep.jpg

Karacs Ferenc: Szeged város utcarészlete. Illyés Ágoston rajza alapján. 22.8x24.8 cm. Műmelléklet. In. Vedres István: A’ szegedi múzsák százados ünnepe, Szeged, Grünn, [1820]. – Törzsgyűjtemény

Tervezett évfordulós Karacs Ferenc-kiállításunk előzeteseként közreadott ötrészes sorozatunk, az 1. részben közölt vázlatos életrajzzal és az Karacs-életmű fontos darabjait bemutató négyrészes válogatással, reményeink szerint hozzájárul ahhoz, hogy Karacs Ferencet, művelődéstörténetünknek mindmáig kevéssé ismert jeles személyiségét, gazdag metszői és térképkészítői életművét minél többen és minél szélesebb körben megismerjék.

Danku György, Térképtár

A Karacs Ferenc magyar térképmetszőről szóló emlékkiállítás-előzetesünk korábbi részei: 1. rész: Életrajzi ismertető; 2. rész: A térképkészítő I.; 3. rész: A térképkészítő II.; 4. rész: A rézmetsző I.

komment

Katolikus Magyarok Vasárnapja 1894–1993

2020. július 03. 09:00 - nemzetikonyvtar

A Mikes Kelemen Program margójára – 5. rész

A Nemzetpolitikai Államtitkárság, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Levéltár szervezésében a Diaszpóra Tanács III. ülésének Zárónyilatkozatában megfogalmazott gondolatok jegyében indult el a Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén. A hetedik évében járó, nagyszabású program keretében hazai és határon túli közgyűjtemények, iskolai könyvtárak gyarapodhatnak könyvekkel, folyóiratszámokkal és számos más érdekességgel – sokat látott imakönyvektől kezdve egészen a bakelitlemezekig. A diaszpórából hazaérkező több százezer dokumentumot a nemzeti könyvtár munkatársai gondozzák, s juttatják el rendeltetési helyükre. Örömteli tapasztalat, hogy az OSZK gyűjteményei is kiegészülhettek a hazaérkező dobozokban rejlő kincsekből. Erről a messze a várakozásunkat meghaladó eredményről számolnak be munkatársaink új blogsorozatunkban.
Az ötödik részben Sárosi Attila a magyar emigráns sajtó egyik leghosszabb életű újsgjűnak, a Katolikus Magyarok Vasárnapjának történetét ismerteti.

A magyar emigráns sajtó egy birodalom. Élők és holtak birodalma. Megtalálható itt sok minden: amatőr írók rövid életű lapjai és fontos, maradandó folyóiratok (Új Látóhatár, Irodalmi Újság). Minden kiadványnak, mint az embereknek, sajátos élettörténete van. Már életkorával is figyelemre méltó a Katolikus Magyarok Vasárnapja.

Bőhm Károly esztergomi egyházmegyés pap, az „amerikai magyar katolikusok apostola” az Ohio állambeli Clevelandban 1892-ben építette fel a magyar templomot, a következő évben nyílt meg az iskola és 1894. október 24-én látott napvilágot a Szent Erzsébet Hírnöke című egyházközségi értesítő. Ezt az induló számot másolatban a Mikes-program keretén belül sikerült megszereznünk. Egyszerű hitbuzgalmi közlönyként indult. „A kis piros táblájú Hirnök volt az ő rikkancsa, futkosó káplánja, segítő társa a veszendő magyar lelkek megmentésében ” – írta Török István, a Katolikus Magyarok Észak-Amerikában című monográfiájában. A kiadvány azóta többször változtatta a nevét. 1901-től Magyarok Vasárnapja címmel jelent meg, 1935-től viseli a Katolikus Magyarok Vasárnapja nevet. Kezdettől fogva kettős hivatást töltött be a lap: ápolta a nemzettudatot jobbközép politikai irányultsággal és szolgálta a hitéletet.

katolikus-magyarok1.jpg

A Katolikus Magyarok Vasárnapja 1956-os bekötött évfolyama a Diaszpóra Tanács IX. ülésén (2019. november 15.) rendezett kiállítás tárlójában

Az erdélyi ferences atyák 1923-ban telepedtek le az Egyesült Államokban és a sajtómissziót 1941-ben vették át. A lapot megszűnéséig a kusztódia adta ki, sokszor egyedül szerkesztették, nyomtatták és postázták a világ sok pontjára az újságot. Amikor az amerikai provincia 1992 decemberében felszámolta a szerkesztőségnek helyet adó youngstowni rendházat, végveszélybe került a matuzsálemi korú kiadvány. A 100. évfolyamot megélve néhány szám után meg is szűnt.
Két fontos ügyet karolt fel a szerkesztőség, melyek jóval túlmutattak egy újság lehetőségein. A második világháború után nagy gyűjtést hirdettek meg az amerikai magyarok között, számos segélycsomagot küldtek Magyarországra, enyhítve az anyaország ínségét, szenvedéseit. Az anyagi segítségen túl át kellett hangolni az amerikai angol és magyar nyelvű közvéleményt, hogy a menekültek nem „volt ellenségek”. Az akkori szerkesztő, P. Bíró Benedek az amerikai szenátus előtti meghallgatáson járt közbe sok ezer hazátlan fiatal letelepedéséért. A másik fontos ügy Mindszenty József bíboros az amerikai magyarok közötti látogatásának felkarolása és dokumentálása volt. A bíboros csak a Vasárnapnak adott engedélyt minden megnyilvánulásának rögzítésére. Az 1974. május végén és június elején lezajlott látogatás alatt megjelent lapszámok tehát a történészek számára forrásértékűek.

katolikus-magyarok2.jpg

Kiss Barnabás ferences atya, a Katolikus Magyarok Vasárnapja utolsó főszerkesztője rögtönzött tárlatvezetést tart kollégáinak a Diaszpóra Tanács kiállításán.

Az amerikai magyarok szélesebb olvasótábora nagyon szerette a kalendáriumtípusú kiadványokat. A reformátusok is kihozták a maguk Bethlen Naptárját, a hetilapok jubileumi albumokat adtak ki, nemegyszer arany vagy ezüstborítású díszkiadásokat. Az efféle olvasnivaló zászlóshajója a Vasárnap kalendáriuma volt. Kerek ötven éven át hiánytalanul megjelent. Az ötvenes–hatvanas években históriás kalendáriumnak hívták, mert az emigrációs élet irodalmi és történeti lenyomatát hozta, a világ minden részén működő katolikus papok adataival kiegészítve. Az utolsó években neves szerzők publikáltak benne: Tűz Tamás, Vajda Albert, Wass Albert, Füry Lajos, Habsburg Ottó és mások. Évenként költői címet kapott, mint például Az idő rostájában, Hajnalvárók, Halkuló harangok.
Amikor egy lap megerősödik, akkor könyvkiadásba is belefoghat. Az 1956-os forradalom után a megnövekedett olvasótábor révén hetenként kétszer is megjelent 1957 és 1961 között. Először imakönyveket adtak ki, majd az emigráció klasszikusnak számító íróitól, Nyírő Józseftől és Wass Alberttől néhány regényt. Két kötet kiemelkedő fontosságú: Mihályi Gilbert premontrei atya és a lap szerkesztője Dunai Ákos által összeállított II. János Pál, a vasfüggöny mögül jött pápa című első magyar nyelvű életrajzi könyv 1980-ban jelent meg. Dunai Ákos készítette a Magyar főnemesek az emigrációban című vaskos interjúkötetet, amelynek második kiadása 1984-ben hagyta el a nyomdát.
A Mikes-program révén a ferences atyák a lap bekötött és szórvány számaiból tetemes mennyiséget Magyarországra szállíttattak. Terveink szerint 1945-től a megszűnésig, 1993-ig digitalizáljuk, s így az érdeklődők könnyen olvashatják az emigráció egyik meghatározó újságját.

Sárosi Attila

A Mikes Kelemen Program margójára című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész

 

komment

Az 1848–49-es szabadságharc emlékművei – Kassa

2020. július 02. 09:00 - nemzetikonyvtar

Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében. 16. rész

A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.

Az 1848–49-es szabadságharc csatáiban néhány zászlóalj kiemelkedő hősiességgel harcolt, vitézségük miatt kiérdemelték, hogy megkülönböztető jelzést viseljenek, és később ezen a néven illették őket. Ezek közé tartozott a kassai 9-ik „vörössipkás” zászlóalj is.
A Kassán 1848. május végén toborzott 9-ik honvédzászlóalj első csatáit a szerb felkelők ellen vívta a Bánságban. Itt sorolták be őket a Damjanich vezérőrnagy által vezetett III. hadtest kötelékébe, amellyel később részt vettek a dicsőséges tavaszi hadjáratban. Tápióbicskénél a szegedi 3-ik „fehértollas” zászlóaljjal rivalizálva, de végül is közösen fordították meg a csata kimenetelét. Következtek a győztes csaták: Isaszeg, Vác, Nagysalló, Komárom, majd az egész megkoronázásaként Buda várának bevétele 1849. május 21-én. A zászlóalj történetéről bővebben itt olvashatunk.
Kassa polgáraiban régóta érlelődött a gondolat, hogy méltó emléket állítsanak a városhoz köthető legendás zászlóaljnak.

„Ama városokhoz, melyek a magyar szabadságharc emlékét szoborban örökítették meg, a Felvidék legjelentékenyebb városa: Kassa is csatlakozik. Régi óhaj a szobor létrehozása, s ez óhajtást nem csupán a nagy múlt iránt való lelkesedés tartotta ébren, hanem annak a szükségnek az érzése is, hogy a különben szép és tágas terekkel rendelkező város szobrot kapjon.
A kassai honvédszobor alapját az 1900-ban Kassán rendezett szabadságharci ereklye-kiállítás vetette meg, mely szép jövedelmet hozott. A város is adakozott a hazafias célra, s így mintegy 30.000 korona – aránylag csekély összeg – áll most a szoborbizottság rendelkezésére”

Budapesti Hírlap, 1904. március 29., 4. – Törzsgyűjtemény

1_kassa_kozpontja.jpg

Kassa – Fő utca. Képeslap – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A kassai honvédszoborra meghirdetett pályázatra 27 munka érkezett be. A szoborbizottság 1904. március 27-én értékelte a pályaműveket, amelyeket előtte kiállítottak, hogy az érdeklődő közönség, így a Budapesti Hírlap tudósítója is, megtekinthesse. Érdekes jelenség, hogy a korábban alkalmazott művészeti megoldások és allegóriák mint idejét múlt sablonok söpörtettek ki a zsűrizés során.

„A pályaművek jelentékeny része nem bírt szabadulni a sablonoktól, egyik-másik pedig egyenesen szolgai utánzata a budai s aradi szabadságszobornak. Az előretörő honvéd, a kinek feje fölött Hungária istenasszony lebeg, nagy változásban fordul elő, egy pályamű, a Tárnoky jeligéjű pedig egyesíti mindama rekvizitumot, melyek az ilyfajta szobroknál előfordulnak. Van azon zászlót tartó honvéd, ágyu-töredék, fölkelő nap, gyászszalagos koszoru, örök mécses, oroszlán, turul, nagy választékban.”

Budapesti Hírlap, 1904. március 29. 4. – Törzsgyűjtemény

A szoborbizottság végül három pályaművet tartott érdemesnek a megvalósításra. Azonban mindhárom mű kivitelezési költsége jóval meghaladta a rendelkezésre álló keretet, ezért a bizottság egy újabb fordulót hirdetett, amelyben felkérte a három pályázót a költségek csökkentésére. A megbízást végül Horvay János és Szamovolszky Ödön szobrászművészek nyerték közös alkotásukkal.

„Legeredetibb gondolat nyilvánul meg a Hazaszeretet jeligéjű pályaműben. Ebben kassai vonatkozás is van. A talapzat elején a kuruc idők egy hőse a fiatal honvéd kezét fogja s a rég elmult csatákról beszél neki, - a mult emlékein föllelkesülő honvéd magasra tartja a lobogót s harcba készül. Ezt a gondolatot kitünően fejezi ki a két alak. Fölöttük a talapzaton Árpád ülő szobra van. E szobor szép, arányos s monumentális volna, de félő, hogy a kőbe öntött gondolat nem fog közvetlenül hatni s különösen Árpád alakja hagy fönt sok homályosságot.”

Budapesti Hírlap, 1904. március 29. 4. – Törzsgyűjtemény

Mint a megvalósult emlékműről készült felvételeken is látjuk, az alkotópáros, hogy a rendelkezésre álló költségkeretbe beleférjen, lemondott a lobogóról, helyette puskát adott a vörössipkás honvéd kezébe, és ami talán a legbölcsebb döntésnek bizonyult, lemondott Árpád alakjáról is, amely a szabadságharc helyett inkább a honfoglalás eseményére emlékeztette volna a szemlélőt.

2_kassa_honved_szobor_k_801.jpg

Kassa – Honvéd szobor. Képeslap. Jelzet: K 801 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A műalkotás helyét Kassa központjában, a Szent Mihály-kápolna melletti parkban jelölték ki. Felavatására 1906. szeptember 9-én került sor. A szobor leleplezésének ünnepén beszédet mondott Rakovszky Endre, Abaúj vármegye főispánja. A korabeli sajtó külön gesztus értékű jelentőséget tulajdonított annak, hogy a magyar kormány hivatalos képviseletében, a közös hadsereg tisztjeinek jelenlétében, Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter koszorúzott.

3_kassa_szent_mihaly_kapolna_k_898.jpg

Kassa – A Szent Erzsébet-székesegyház déli része a Szent Mihály-kápolnával. Képeslap. Jelzet: K 898 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Horvay János és Szamovolszky Ödön műve a maga korában valóban eredeti alkotói gondolatnak minősült és később a magyar képzőművészetben megnyitotta útját a különböző történelmi idősíkokat ötvöző páros szoborábrázolásoknak. Ennek a kifejezésmódnak az ihletőjét az ősmagyar-székely (hun) mondavilágban kell keresnünk, ahol Csaba királyfi a múltból tér vissza „csillagösvényen”, és megsegíti népét a vesztésre álló csatában. A kassai Honvédszobor esetében, a „hely szelleméhez” igazodva, egy kuruc vitéz bátorította a csatába vonuló 48-as honvédet. A múlt és jelen kapcsolatát kifejező páros szoborábrázolások különösen az első világháborús emlékműveknél terjedtek el az 1930-as években Magyarországon. Ilyent láthatunk Zalakomáron, Nyergesújfaluban, Tokodon, Pesthidegkúton, vagy éppen Ráckevén.

Az emlékmű kálváriája jóval a trianoni döntés előtt kezdődött. 1919. március 15-én a magyarok részéről spontán megemlékezés szerveződött a szobor körül. A cseh katonák a tömeget durván feloszlatták, majd a megmozdulásra válaszul másnap éjszaka nekiláttak az emlékmű ledöntésének. A szoborfejeket lefűrészelték, majd az torzót kötelekkel lerángatták a talapzatról. Március 17-e reggelén a kassai polgárokat sokkolta a látvány.

„Már sűrű csoportok töltötték meg a Szent Mihály kápolna előtti teret. Elkeseredetten, izgatottan kiáltoztak és a szobor irányába mutogattak. A vasrács két szemközti bejáratában szoborszerű merevséggel szuronyos őrök silbakoltak. A parkba, a szoborcsonk közelébe nem juthat senki. Őrjáratok cirkálnak fel és alá és szétoszlásra szólítják fel a tömeget. De senki sem tágít, továbbra is ott tolonganak a vasrács körül.
Egy-két fényképezőgép kattan. Fotografiák készülnek az üres szobortalapról, amely előtt a sárban fekszik a kurucvitéz és a vörössipkás alakja, a város hősi múltjának ércbe öntött szimbóluma.”

Vécsey Zoltán: A síró város, [Budapest], SZEFHE, [1940 körül], 285. – Törzsgyűjtemény

5_kassa_honved_szobor_1919.jpg

Kassa – Honvéd-szobor 1919. Korabeli fotó magángyűjteményből

A tömeg egyre nőtt és fokozódott az elkeseredettsége. Egy századnyi katonát vezényeltek ki a kassai magyarok spontán tüntetésének megfékezésére. A dühös tömeg a feloszlató parancsnak nem akart engedelmeskedni.

„És ekkor … hihetetlen … fegyvercsövek merednek a védtelenekre. Sortűz dördül. Kissé ferdén állnak a csövek és a házak homlokzatáról pattognak vissza a golyók … De egy szempillantás múlva hangos asszonyi jaj … éles, velőtrázó gyermeki sikoly. Hervocsics Aranka virágárus lányka gyermekkeze ernyedten szakad le a rácsról. Egy pehelykönnyű test elvágódik, friss, piros vér ömlik a kövezetre. Egymást lökve, gázolva rohan szanaszét a tömeg. Most mindenki csak magára gondol. Sokan a földre vetődnek, a gyorslábúak egy-két ugrással elérik a biztos fedezéket, a kapualjakat. De két test ottmarad az utca kövezetén, a kis Aranka, öreg édesanyjának egyetlen támasza és Ördög Júlia, aki az Erzsébet-téri sátrában árulgatta friss lepényeit…”

Vécsey Zoltán: A síró város, [Budapest], SZEFHE, [1940 körül], 287. – Törzsgyűjtemény

A megcsonkított szobrokat elszállították a térről a kassai múzeum előcsarnokába, majd néhány évvel később beolvasztották. A talapzatot megfosztották a feliratoktól, és ahogy az 1930-as években készült felvételen láthatjuk, egy kőből készült virágkaspót helyeztek rá.

Az első bécsi döntést követően, a visszatért Kassán mozgalom indult a Honvéd-szobor újbóli felállítására. Szoboralapot hoztak létre és gyűjtéseket szerveztek. Sajnos a történelmi események alakulása a megvalósulást megakadályozta.

7_pkg_1941_0315.jpg

1941-es szimfonikus hangverseny plakátja. Jelzet: PKG 1941-0315 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A második világégést követően a talapzat sem kerülhette el sorsát. Az egykori emlékműnek igyekeztek még a nyomát is eltüntetni. Ma, ha Kassán járunk, a Szent Mihály-kápolna tövében, a parkban a Honvéd-szobor egykori helyén egy díszkutat találunk.

Ahogy az előző részekben is láthattuk, lehet bármennyire erős a múlt eltörlésének igyekezete, a legtöbb esetben egy kis részlet, egy szoborfej, egy faragott kő megmenekül, és fizikai jelenlétével arra késztet, hogy emlékezzünk. Tavaly óta Kassán, a MaJel Rovás Központ Erzsébet utca 42. szám alatti székházának kapualjában az egykori emlékmű talapzatának egyik kőtáblájáról újra olvashatjuk a 9-ik vörössipkás zászlóalj dicső csatáinak helyszínét: „Vácz, Nagy-Salló, Komárom, Budavár…” És nem felejtünk.

9_kassa_2019.JPG

Kassa 2019. Füzesi Magda felvétele

A kőtáblát Halász György helytörténész, a kassai Henszlmann Imre Történelmi Társaság elnöke találta meg a Hernád folyó árvízvédelmi töltésében. Erről olvashatunk bővebben a Magyar Nemzet 2019. december 21-i számában, illetve az amikassa.sk hírportálon.

Elbe István

A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei: 1. Hét vidéki emlékmű; 2. Munkács; 3. Nyitra; 4. Dévény; 5. Pannonhalma; 6. Ópusztaszer; 7. Zimony; 8. Brassó; 9. Verecke 1.; 10. Verecke 2.; 11. Arad 1.; 12. Arad; 13. Zombor; 14. Nagybecskerek; 15. Törökbecse

komment

Tungsram – Magyar márkák. 7. rész

2020. július 01. 09:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 21. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre hetenként egyet-egyet blogunkban. A sorozat huszonegyedik részében részében Kopcsay Ágnes, a Plakát- és Kisnyomtatványtár munkatársa híres magyar márkanevek történetéről szóló összeállításának hetedik folytatását közöljük.

Stühmer, Caola, Orion, Corvin, Közért… Csupa olyan márka, divatosabb szóval brand, amelyről szinte mindenkinek beugrik egy termék, egy logó, egy szlogen. A körbe foglalt két színű T betűről egyértelműen a Tungsram márkanév jut eszünkbe. Az egykor ismert, sokszor ma is élő márkákat valaha rengeteg plakát hirdette. A cégeknek a kor legnevesebb alkotói dolgoztak. Magyar márkák – magyar plakátok címmel a Plakát- és Kisnyomtatványtár kiállítást tervezett, amely a koronavírus-járvány okozta kényszerű leállás miatt nem valósulhatott meg. Ezért május 20-tól – az OSZK márkanevet erősítve – szerdánként blogsorozatban mutatjuk be a népszerű magyarországi márkákat hirdető archív kincseinket!

A Tungsram márkanév több mint 100 éve létezik, ami szinte hihetetlen, hiszen nagyon kevés márka éri el ezt a matuzsálemi kort. Az egyik első Tungsram plakát, amely egyben az egyik legnépszerűbb és legismertebb is, Faragó Géza (1877–1928) alkotása.

kepkonyvtar_77443_94130.jpg

Tungsram. Grafikus: Faragó Géza. Jelzet: PKG.1914e/349/a – Plakát- és Kisnyomtatványtár – Magyar Digitális Képkönyvtár

Látom a fényt az alagút végén – ha csak ezt a mondást ismernénk, akkor is értenénk, hogy a fény a reményt, a biztonságot, az optimizmust jelenti. Életünk elképzelhetetlen fény, világosság nélkül. A természetes fény a nap, a hold és a csillagok. A mesterséges fényforrások az idők során sokat változtak, a tűztől a halogénlámpákig hosszú idő telt el. Ebben a sorban fontos helyet foglal el a villanykörte, az izzó, hivatalos nevén izzólámpa, amely az egyik legrégebbi elektromos fényforrás. Fényét elektromos áram által felizzított vezető szál adja, amelyet az üvegben lévő semleges gáz véd a levegő oxidáló hatásától.

kepkonyvtar_84786_102863.jpg

Tungsram. Grafikus: Amberg József. Jelzet: PKG.1926/354 – Plakát- és Kisnyomtatványtár Magyar Digitális Képkönyvtár

A ma használatos izzólámpa feltalálójaként Edisont (1847–1931) tartják számon, de számos más feltaláló is foglalkozott hasonló kutatásokkal, illetve az izzólámpa fejlesztésével. Nagy előrelépés volt, amikor 1904-ben az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. mérnökei Budapesten szabadalmaztatták a volfrámizzószál gyártási eljárását, melynek eredményeként az izzószál fényesebben világított és hosszabb élettartamú volt, mint az addigi szénszálas izzók. A volfrámszálas izzó, melynek a gyártását 1907-ben kezdték meg, Európa-szerte Tungsram márkanéven vált ismertté. A volfrámot angolul tungstennek, németül wolframnak nevezik és a kettő összevonásából alakították ki a Tungsram nevet, amelyre 1909-ben, a körbe foglalt „T” betűvel együtt, védelmet jegyeztettek be.

kepkonyvtar_82459_100178.jpg

Tungsram. Jelzet: PKG.én/153 – Plakát- és Kisnyomtatványtár Magyar Digitális Képkönyvtár

A világhírnévre szert tévő vállalat egykor egy bécsi cég, Egger Bernát távírdaszerelő műhelyének magyar leányvállalata volt. Ekkor kezdett el terjedni Edison szénszálas izzólámpája, és Egger már 1887-ben megszerezte a gyártás jogát. A bécsi gyár és a budapesti műhely már akkor elkezdte az izzók gyártását, amikor más országok és cégek még egyáltalán nem foglalkoztak ezzel. 1896-ban, az Egger és Tsa budapesti műhelye felvette az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. nevet, hangsúlyozva ezzel fő profiljukat, az izzólámpagyártást. 1901-ben a gyár Újpestre költözött, sziluettje látható az alábbi plakáton.

4_pkg_1948_156.jpg

Tungsram. Grafikus: Csemiczky Tihamér. Jelzet: PKG.1948/156 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A gyár vezetője Aschner Lipót (1872–1952) volt, aki 1892-ben kereskedősegédként kezdett el dolgozni a cégnél, és 1921-ben már ő volt a vezérigazgató. Aschner tudta, hogy a nemzetközi siker csak úgy tartható fenn, ha a cég élen jár a technológiai fejlesztésekben. Magyarországon először hozott létre ipari bázison működő kutatóintézetet, ahol mindig a kor legjobb szakembereit alkalmazta. Emellett azon is folyamatosan dolgozott, hogy a tömegtermelést megvalósítsa. A technológiát, a tömeggyártásra alkalmas automata gépeket 1922-től részesedés fejében a General Electric adta. 1932-re az amerikai cég már többségi tulajdonossá vált a Részvénytársaságban.

kepkonyvtar_82292_100011.jpg

Tungsram krypton superba. Jelzet: PKG.én/25 – Plakát- és Kisnyomtatványtár Magyar Digitális Képkönyvtár

1931-ben a Tungsramnál újabb kutatások eredményeképpen a lámpabúrát kriptonnal töltötték meg. A kriptonizzó néhány év elteltével magasabb élettartama, gazdaságosabb fényhasznosítása miatt már a világpiacon is elismert volt, és ez csak egy a Tungsramhoz köthető számos jelentős felfedezés, szabadalom közül.

6_pkg_1938_321.jpg

Tungsram krypton. Grafikus: Adler György (Georg). Jelzet: PKG.1938/321 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A Tungsram a két világháború alatt nagy mennyiségű hadiipari megrendelést kapott, ezért legjövedelmezőbb gyártmányaik a rádiócsövek lettek. A cég 1925-től Tungsram márkanévvel rádiókat is készített.

7_pkg_en_3.jpg

Tungsram rádió. Jelzet: PKG.én/A/3 – Plakát- és Kisnyomtatványtár Magyar Digitális Képkönyvtár

A sikerszériának a második világháború vetett véget, amely hatalmas károkat okozott a Tungsramnak. Az épületek súlyos károkat szenvedtek, a gépeket pedig a szovjet hadsereg elszállította. Aschner koncentrációs táborba került, ahonnan csak 1948-ban tért vissza, és kinevezték ugyan igazgatónak, de hatalma nem volt a gyárban. Az államosítás után újra megindult a kriptonizzó és a fénycsőgyártás, de elsősorban a megalakuló KGST piacra termeltek.

Sok átszervezés és új gyáregységek (Vác, Gyöngyös, Nagykanizsa, Zalaegerszeg, Kaposvár stb.) létrehozása jellemezte az ezt követő éveket. A vállalat az exportjogát 1957-ben, az importjogot 1968-ban kapta vissza.

A nyugati piacokon is egyre sikeresebb volt a cég, a ’80-as évektől kiépítette külföldi értékesítési hálózatát is. A rendszerváltás után a General Electric vásárolta fel a Tungsram többségét, amely annak idején – a tömeggyártás beindításával – a világhírnévhez is hozzásegítette a vállalatot. 1994-től kizárólagos tulajdonosa a cégnek, ami GE-Tungsram néven működik. A Tungsramot hirdető plakátok, mint általában a grafikai plakátok, átalakultak. A művészek tervezte plakátokat felváltották a fotómontázsok, az ötletes ábrázolást pedig a szikár információk.

A Tungsram Rt. történetéről a százéves évforduló kapcsán egy könyv is született, amely a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható.

 Kopcsay Ágnes (Plakát- és Kisnyomtatványtár)


A Magyar márkák című sorozatunk további részei: 1. rész: Stühmer; 2. rész: Közért; 3. rész: Orion; 4. rész: Corvin; 5. rész: Ibusz; 6. rész: Modiano

 

komment

Kaiserjäger és Alpini: háború az Alpokban

2020. június 30. 09:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 20. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre hetenként egyet-egyet blogunkban. A sorozat huszadik részében Sebő Judit, a Fényképtár munkatársa az első világháborús fotógyűjteménynek az Alpokban zajló hadmozdulatokat megörökítő fényképei közül válogatott.

A Fényképtár első világháborús fotógyűjteménye egy kisebb, de annál hatásosabb csokornyi fotót őriz a háborús eseményeknek arról az időszakáról, amelyet németül Gebirgskriegnek, olaszul Guerra Biancának neveznek. Havas hegycsúcsok, meredek sziklafalak, 3000 méternél is magasabban húzódó fennsíkok, hágók és sziklaperemek voltak az embert próbáló harcok helyszínei, amelyek a Déli Mészkő-Alpok több régiójában, egyebek közt a Dolomitokban, a Karniai Alpokban, az Ortler-Alpokban és Adamello környékén találhatók.

fvb0623.jpg

Berliner Illustrations-Gesellschaft: Megfigyelési őrhely a déli határon: két szuronyos puskás katona egy magaslaton. Felvétel ideje: 1915. május 23 – 1917. november 30. 148x108 mm. Fényképtár: Jelzet: FVB 0623 – Fotótér

A Monarchia részéről a Kaiserjäger, azaz a tiroli „hegyivadász” – valójában könnyűgyalogos – csapatok álltak szemben az olasz Alpinival, a különleges hegyi gyalogos osztagokkal. Míg az olasz csapatok valóban helyben, azaz a hegyvidéken toborzott katonákból álltak, akik tehát ismerték a viszonyokat és hozzá voltak szokva a magaslati léthez, addig az osztrák–magyar sereg négy hegyivadász ezredében a birodalom más területeiről származó katonák is voltak az esetleges tiroliak mellett. A beszámolók szerint az ellenfelek voltaképpen tiszteletben is tartották egymást, és amikor rajtuk múlhatott, megszakították az értelmetlen öldöklést. Így is megdöbbentő az áldozatok hatalmas száma. A veterán olasz hegyi gyalogosok egyesületének egy néhány évvel a háború után megjelent kiadványában már megszépítve, magasztalva írtak a „kötéltáncos”, akrobatikus alpesi háborúról, amely elvontságában inkább egy nemes sporthoz közelített. Valóban messze volt ez a síkságok sártengereitől és a könnyebben megközelíthető vidékek csatáitól, de borzalmakban nem maradtak el azok mögött az itt zajló összecsapások sem. Az viszont igaz, hogy a harmadik – mindkét féllel szemben egyformán kegyetlen – ellenfél a természet volt.

fva2032.jpg

Ismeretlen alkotó: Katonák kapaszkodnak fel a Monte Ghisniz oldalán, a Júliai Alpokban. Felvétel ideje: 1915. május 23.–1917. november 30. Zselatinos szárazlemez. 85x85 mm – Fényképtár. Jelzet: FVA – Fotótér

Ami a sportot illeti: megfigyelve a lélegzetelállító helyeken közlekedő katonákat a fotókon, feltűnik, hogy a körülményekhez kevéssé illő katonaruházatban és csekély felszereléssel mozogtak ott, ahova manapság nemcsak a professzionális, hanem az amatőr szikla- vagy hegymászók is kényelmes és célirányos öltözékben, felkészülten indulnak. A sziklafalra felkapaszkodó vagy onnan éppen leereszkedő katonákat ábrázoló, gyakran művészileg is elsőrangú fotókhoz a legtöbb esetben csak egy általános, a helyzetet leíró címet adtak meg – amelyet a fotóügynökségek átvehettek –, pontos helyszín-meghatározást szinte sohasem. Esetleg annyit, hogy „a tiroli hegyekben” vagy „a Dolomitokban”. Úgy látszik, ezek a képek eleve némileg propagandisztikus, az extrém körülmények között helytálló katonahősök erőfeszítéseinek bemutatása céljából készülhettek a nagyközönség számára, nem elsősorban konkrét események emlékei gyanánt.

fvb814.jpg

Georg Haeckel, Otto Haeckel: Itáliai hadszíntér. Osztrák katona ereszkedik le a sziklafalon. 1915. május 23 – 1917. november. 30. Méret: 170x120 mm – Fényképtár. Jelzet: FVB 0814 – Fotótér

A különleges hadszíntéren nem csupán maga a harc volt igen nehéz, hanem az utánpótlás biztosítása is. Néhány fénykép éppen a komplikált szállítást örökíti meg. Néhol egyenesen a sziklafalba kellett vájni vagy erősíteni az utat, másutt alagutat vájtak: ezek a katonák által hagyott „nyomok”, a biztosított útvonalak – via ferraták –, alagutak és függőhidak sok helyen még ma is láthatók és néhol végig is járhatók. Ilyenek pl. a Piccolo Lagazuoinál kiépült via ferraták, a Via Ferrata De Luca vagy az Alpinisteig a Sexteni-Dolomitokban. Ezeken kívül is látni itt-ott megmaradt fedezékeket, rozsdásodó konzervdobozokat, illetve a felrobbantott hegycsúcsok szerteszóródott köveit: a hegység tehát egy nagy szabadtéri múzeumként is felfogható.

Fényképtárunk első világháborús gyűjteményének digitalizálása és feldolgozása elkészült, több mint tízezer tételt számláló Fotótér című szolgáltatásunkat a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulója alkalmából 2020. június 4-én indítottuk el.

Sebő Judit (Fényképtár)

Felhasznált irodalom:

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 19. rész

komment

250 évvel ezelőtt született Karacs Ferenc, magyar térképmetsző. Emlékkiállítás-előzetes. 4. rész

2020. június 29. 09:00 - nemzetikonyvtar

A rézmetsző I.

Karacs Ferenc, mint azt az életrajzát ismertető első részben már említettük, a térképek mellett különféle kiadók megbízásából számos egyéb művet, rézmetszetet is készített. Ezek a metszettáblák általában egy-egy könyv mellékleteként jelentek meg, de volt olyan, amely egyedi kiadványként készült és ekként is forgalmazták. Az alábbiakban ezekből a metszetekből mutatunk be szép példákat.
Karacs kevés alakos ábrázolást, arcképet, allegóriát metszett. Legkorábbi ilyen műve címlapmetszeten látható. Karoline Pichler (1769–1843) a 19. századi első felének népszerű osztrák írója volt, aki elsősorban történelmi regényeivel vívott ki magának elismerést. A sikeres írónő bécsi szalonja a korszak irodalmi és művész értelmiségének kedvelt találkozóhelye volt. Legelső műve, az 1800-ban Bécsben közreadott Gleichnisse című verseskötet 1807-ben, Kelemen Borbála (1779/80–1838) fordításában Pichler Karolina hasonlatosságai címmel Pesten is megjelent. A címlapon látható Pszükhé mitológiai alakjának metszetét Karacs készítette. Előképként a bécsi kiadás címlapján lévő, Blaschke János (1770–1833) pozsonyi származású rézmetsző által készített metszetet használta.

01_kep_pichler_1807_cimlap.jpg

Pichler Karolina hasonlatosságai, Pest, M. Institoris K., 1807. Címlap Pszükhé alakjával, 12,5x8,3 cm – Törzsgyűjtemény

A Karacs által készített legkorábbi ismert arcképmetszet Mária Terézia (1717–1780) uralkodónőt ábrázolja és könyvillusztrációnak készült. Franz August Schiller Gallerie interessanter Personen, ... című műve (1798) az európai kultúrtörténet neves személyiségeinek, császároknak, hadvezéreknek, filozófusoknak, tudósoknak, íróknak, felfedezőknek az életét ismerteti. A magyar változat, amelynek címe: Biographiák vagy a’ régi és újabb időbéli nevezetes embereknek életeknek ’s viselt dolgaiknak le irásai, az eredeti mű 1804-ben megjelent 4. kiadása alapján készült. A Schiller-mű közreadásával a fordító, Tanárky Mihály (1781–1842) és a kiadó, Trattner Mátyás (1745–1828) a fiatalok elé kívánt példaképeket állítani. Az 1. kötet 1810-ben, a 2. 1812-ben jelent meg. Utóbbihoz készítette Karacs Mária Terézia királynő, német-római császárné portréját.

02_kep_schiller_biographiak_2_kotet_m_terezia-arckep.jpg

Mária Terézia (1717–1780) királynő, császárné. 14,6x8,2 cm. In. K. A. Schiller. Biographiák vagy a’ régi és újabb időbéli nevezetes embereknek életeknek ’s viselt dolgaiknak le irásai c. mű előzéklapjaként, Pest, Trattner M., 1812. – Törzsgyűjtemény

Karacsnak egy másik gondos kidolgozású, szép portrémetszete történeti tárgyú műben, annak előzéklapjaként jelent meg 1815-ben. Fessler Ignác Aurél (1756–1839) történetíró több könyvet írt a magyar középkorról. Ezek között a legjelentősebb az 1815 és 1825 között Lipcsében megjelent 10 kötetes Magyarország-története. Egy másik műve, az Árpád-ház három nagy királyának, Szent Istvánnak, Szent Lászlónak és Könyves Kálmánnak életét bemutató műve először német nyelven jelent meg Boroszlóban 1808-ban. A’ három magyar nagy királyok viselt dolgainak rajzolatja című magyar változathoz készítette Karacs a királyok kisméretű portréinak metszettábláját. A metszet rajzolója az augsburgi születésű, 1809-ben Pesten letelepedett Kaergling János Tóbiás (1780–1845) volt, aki mintaként Blaschke János (1770–1833) rézmetszőnek a német kiadás címlapján látható hármasportréját használta.

03_kep_fessler_a_harom_magyar_nagy_kiralyok_3_kiraly_metszet.jpg

Szent István, Szent László és Könyves Kálmán arcképei, Kaergling János Tóbiás (1780–1845) rajza után metsz. Karacs, 15.6x9.7 cm. In. Fessler I. A.: A’ három magyar nagy királyok viselt dolgainak rajzolatja, Pest, Trattner János Tamás, 1815. Előzéklap – Törzsgyűjtemény

Művek Karacs betűmetszői életművéből

Karacs korának elismerten egyik legjobb betűmetszője volt, így nem véletlen, hogy számos kiadvány, könyv, illetve folyóirat címlapjának metszését is szívesen rábízták Karacsra a kiadók. A címlapokra esetenként kisebb-nagyobb allegorikus alak vagy jelenet is került. Így történt ez a Gyürky István (1756–1807) halála alkalmából kiadott kis mű esetében is. A Néhai nagy méltóságú Lossontzi Gyürky István úr’ sir halma. című 1808-ban megjelent kis kötet Gyürky István kancelláriai tanácsos, királyi biztos életét ismertető, érdemeit méltató gyászbeszédeket tartalmaz. Báthory Gábor (1798-1872) és Sárváry Pál (1765–1846) az elhunytat méltató beszédeit és Lukáts Mihály temetési beszédét. A kötet metszett címlapját, a gyász és a sír kellékeiből formált kis képpel Karacs készítette.

04_kep_gyurky_istvan_sirhalma_1808_cimlap.jpg

A Néhai nagy méltóságú Lossontzi Gyürky István úr’ sir halma, [Báthory Gábor, Sárvári Pál, Lukáts Mihály halotti beszédei], Vátz, Gotlib Ny., 1808. Címlap. 18x9.3 cm – Törzsgyűjtemény

Karacs Ferenc testvére, a művelt és tudós református lelkész Karacs János (1766–1825) ebben a művében az emberi lélek halhatatlanságának keresztény szellemben írt bizonyítására vállalkozott. A Halhatatlan halandó... című 51 oldalas kis kötet címlapját, a feliratokat és a kis képet, amely a halál megrendítő pillanatának és a lélek testtől való elválásának művészi eszközökkel nem könnyen megragadható pillanatát tolmácsolja, öccse, Karacs Ferenc metszette. A kötet 1818-ban jelent meg Trattner János Tamás (1789–1825) kiadásában.

05_kep_karacs_janos_halhatatlan_halando_1818_cimlap.jpg

Karacs János: Halhatatlan halandó..., Címlap, 20,3x12,2 cm; Pest, Trattner J. T., 1818. – Törzsgyűjtemény

Ugyancsak alapvetően betűmetszői feladatot jelentett Karacs számára az akadémiai oklevélminták elkészítése. A Magyar Tudós Társaság, az Akadémia 1831. február 4-i közgyűlésével kezdte meg munkáját. Ekkorra már 1830. november 17-én megválasztották az igazgatótanácsot és ugyanazon napon, a 23 rendes tagot is. A tagsági oklevelek tervezése és készítése azonban már korábban elkezdődött. 1828. március 30-án, a leendő akadémia szabályainak kidolgozására felállított bizottság döntött a tagsági oklevelek szövegéről is. Az oklevéltípusok nyomólemezeit ezt követően Karacs Ferenc készítette el tanítványa, az 1828-ban mérnöki oklevelet szerzett Vörös László (1790–1870) írásmintái alapján. Az itt bemutatott példány egy kitöltetlen, tiszteletbeli tagsági oklevél. Bal alsó részén az akadémia ovális alakú pecsétje látható, amely az Akadémia allegóriáját ábrázolja, Johann Ender 1831-ben készített festménye után, Franz Xaver Stöber (1795–1858) bécsi metsző által acélba metszve. A név nélküli, kitöltetlen oklevél szövegét valamikor az 1829 és 1831 közötti időszakban készíthette Vörös és Karacs. Unikális példány.

06_kep_tud_akademia_oklevelminta_c_1830.jpg

Akadémiai tagsági oklevélminta; Vörös László (1790–1870) írása után metsz. Karacs, 46x34.7 cm – Plakát- és Kisnyomtatványtár, OKLEVÉL 13

Karacs betűmetszői életművének kétségkívül legszebb, legtöbb mesterségbeli tudást kívánó metszettábláit az 1830-as évek közepén a jó barát, Horvát István (1784–1846) felkérésére, Horvátnak a Tudományos Gyűjtemény című folyóiratban megjelent oklevéltani és nyelvtörténeti tanulmányaihoz készítette. A Tudományos Gyűjtemény (1817–1841) fontos szerepet töltött be a tudományszervezés és –ismeretterjesztés területén. Az 1833–1837 időszakban Horvát, aki a Széchényi Könyvtár igazgatója is volt ezekben az években, szerkesztette a havonta megjelenő folyóiratot. A folyóiratban Horvát a diplomatika szakértőjeként fontos középkori okleveleket és nyelvemlékeket ismertetett, hasonmásokat mellékelve a tanulmányokhoz. A hasonmások készítésével Horvát két rézmetszőt, Karacs Ferencet és Miskovics Mózest (1798–1865 u.) bízta meg. Karacs legalább 8 oklevél és 11 nyelvemlék hasonmását metszette. 1882-ben Horvát István fia, Horvát Árpád (1820–1894) történész, a diplomatika tanára újra kiadta, az egyetemi oktatást segítendő, az oklevélhasonmásokat.
A folyóirat 1834. évfolyamának 5. kötetében, a 60–63. oldalakon ismertette Horvát István azt az oklevelet, amelyben Nagy Lajos király (1326–1382) pallosjoggal ruházott fel egy bizonyos Benedek bolgárországi bánt és annak nemzetségét. Horvát szerint, miként azt a rövid tanulmányában kifejtette, Benedek bánsága Bodony (ma Vidin) Al-Duna menti vidékére terjedt ki Lajos király idejében. A Karacs által metszett hasonmás nagyméretű metszettábláját Horvát Széchényi Lajos grófnak (1781–1855), a Széchényi Könyvtárat alapító gróf Széchényi Ferenc (1754–1820) legidősebb fiának ajánlotta, aki apjához méltó módon, 1827-ben jelentős, 10 000 forintos pénzalappal segítette a nemzeti könyvtár működését, új művekkel történő gyarapítását.

07_kep_tud_gyujt_5_kot_1369-es_oklevel_1834_szechenyinek_ajanlva.jpg

1369. évi királyi oklevél, 28,7x48,4 cm. In. Tudományos Gyűjtemény, 1834/5. 60. – Törzsgyűjtemény

A Karacs által metszett nyelvemlékek között találjuk legkorábbi magyar nyelvű szövegemlékünk, a Halotti beszéd hasonmását is. Horvát István régi nyelvemlékeinket ismertető tanulmánysorozatát szintén a Halotti beszédnek az ismertetésével indította. A Halotti beszéd, amelynek keletkezését a szakértők jelenleg 1192 és 1195 közé teszik, a Pray-kódex 136. lapjaként maradt fenn. A Horvát-tanulmányból érdekes részleteket tudunk meg a nyelvemlék korabeli hasonmásai készítésének történetéből. Horvát elmondja, hogy nem sokkal a kódex Pestre kerülése (1813) után Nittray Mátyás (1758–1829 u.) királyi tanácsos lemásolta és Falka Sámuellel (1766–1826) ’tzinbe metszette’. 1831-ben Horvát indítványára tanítványa, Radetzki Augustus is lemásolta és egy másik Horvát-tanítvány, Szalay Ágoston (1811–1877) felügyelete alatt „a’ derék Karacs által rézbe vésette”. Sajnos ezt a korábbi Karacs-metszetet nem ismerjük. A Halotti beszédnek itt látható hasonmása, amely az 1835-ben a Tudományos Gyűjtemény 1. kötetében, a Horvát-tanulmány mellékleteként jelent meg, szintén – miként Horváttól megtudjuk – „Radetzki másolata után készült ismét Karacs ügyessége által költségemen 1833-dik évben. Utóbbi nyomólemeze mindmáig fennmaradt, a Nemzeti Múzeumban található. A Halotti Beszéd eredetijét a Pray-kódex részeként a Széchényi Könyvtár őrzi.

08_kep_tud_gyujt_halotti_beszed_1835-1_kotet.jpg

A Halotti beszéd nyelvemlék hasonmáskiadása, 26x16.5 cm. In. Tudományos Gyűjtemény, 1835/1., 101. – Törzsgyűjtemény

Danku György, Térképtár

A Karacs Ferenc magyar térképmetszőről szóló emlékkiállítás-előzetesünk további részei: 1. rész: Életrajzi ismertető; 2. rész: A térképkészítő I.; 3. rész: A térképkészítő II.

komment

Novák Ferenc „Kis New York”-ja

2020. június 26. 09:00 - nemzetikonyvtar

A Mikes Kelemen Program margójára – 4. rész

A Nemzetpolitikai Államtitkárság, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Levéltár szervezésében a Diaszpóra Tanács III. ülésének Zárónyilatkozatában megfogalmazott gondolatok jegyében indult el a Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén. A hetedik évében járó, nagyszabású program keretében hazai és határon túli közgyűjtemények, iskolai könyvtárak gyarapodhatnak könyvekkel, folyóiratszámokkal és számos más érdekességgel – sokat látott imakönyvektől kezdve egészen a bakelitlemezekig. A diaszpórából hazaérkező több százezer dokumentumot a nemzeti könyvtár munkatársai gondozzák, s juttatják el rendeltetési helyükre. Örömteli tapasztalat, hogy az OSZK gyűjteményei is kiegészülhettek a hazaérkező dobozokban rejlő kincsekből. Erről a messze a várakozásunkat meghaladó eredményről számolnak be munkatársaink új blogsorozatunkban.
A negyedik részben Sárközy Réka, a Fényképtár munkatársa az 1956-os emigráns Novák Ferencnek a New York-i magyar közösségek életéről a hetvenes évek elején készített színes diasorozatából válogatott.

novak_ferenc.jpg

Novák Ferenc portréja. A kép forrása: Freedom Fighter 56 törénelmi projekt

Novák Ferenc 1934-ben született, „osztályidegen” családját – szüleit és öt testvérét – 1951-ben kitelepítették Budapestről Hajdú-Bihar megyébe. Megszakadtak gimnáziumi tanulmányai, kőművesnek, majd villanyszerelőnek tanult. Az 1956-os forradalom napjaiban munkaszolgálatos, tehát fegyvertelenül szolgáló katona volt, már kétéves szolgálatának végén. A forradalom hírére Budapestre indult társaival, de menet közben letartóztatták. Nagy nehezen mégis eljutott a fővárosba, ahonnan viszont a forradalom bukásának hírére idősebb testvéreivel Ausztrián keresztül az Egyesült Államokba emigrált 1957 decemberében. Itt vált csak lehetővé számára, hogy folytassa tanulmányait: a Princeton Egyetem ösztöndíjasaként szerzett mérnöki diplomát. Volekné Temesi Zsuzsanna, a Mikes-program kutatója 2016-ban gyűjtötte össze New Brunswickben Novák Ferenc kéziratait, fotóit, és interjút készített vele a program keretében. Oral History interjúja a Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tárába, fotói a Fényképtárba kerültek.
A Mikes-program keretében az OSZK-ba kerülő fényképek többsége a diaszpórában működő magyar közösségek életét dokumentálja: egyházi rendezvények, regionális találkozók, ünnepségek, szimpóziumok képei és természetesen számos családi fotó. Novák Ferenc jó minőségű színes diasorozata a korai hetvenes évekből „Kis-New Yorkról” kiemelkedik ezek közül.

Novák a várost járva lefényképezte azokat a portálokat, kirakatokat, melyeknek magyar származású tulajdonosa van, láthatóan lenyűgözve a magyar jelenlét sokszínűségétől, gazdagságától. Hentesboltok, élelmiszerboltok, ruhaüzletek, vendéglők alkotják a képek témáját. Nézegetve ezeket még sincs az az érzésünk, hogy pusztán dokumentálást látunk, hanem egy rendszeres gyűjtőmunka látványos eredményét. A portálok előtt feltűnnek a város lakói; a gyerekeivel savanyú uborkát vásárló apa, a tágas útkereszteződésben indián stílusú bőrzekében bicikliző nő, különböző etnikumú bevándorlók és maga a városrész, amely szegényes, kicsit kopott, szemetes, rendezetlen – de ennek ellenére színes, izgalmas – és szabad. Novák Ferenc, aki gyerekként végigélte a második világháborút, kamaszkorában kitelepítették, részt vett a forradalomban, majd új életet kezdhetett egy másik kontinensen, képeiben rácsodálkozik a világra, amelybe érkezett, és ahol otthont talált magának.

novak_kis_new_york_dia035.jpg

Novák Ferenc: IKKA ügynökség New Yorkban, 1970-es évek eleje

Novák Ferenc a New York-i magyar diaszpóra életét bemutató hatvanas években készült diasorozatában számos olyan üzlet fényképe látható, amelyek IKKA partnerek voltak, és részt vettek ebben a furcsa kereskedelemben, amely ma már olyan nehezen értelmezhető. Kevesen tudják ma már, mi is volt ez a furcsa „fizetőeszköz.” A második világháború utáni években vezették be, célja a nyugati magyarság segélyeinek eljuttatása volt az otthon maradt családtagoknak. Az „IBUSZ Külforgalmi Közért Akció” keretében élelmiszert, ruhát vagy bármilyen használati cikkekből összeállított csomagot lehetett eljuttatni a vasfüggöny mögé a minden ilyesmitől elzárt világba. Azok a boltok, ahol ezeket a csomagokat meg lehetett vásárolni, és el is juttatták azokat a megfelelő helyre, feltüntették szolgáltatásukat kirakatukban. Az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában működtek IKKA ügynökségek, továbbá a nagyobb városokban olyan IBUSZ irodák, melyekben pénzutalványt lehetett kiváltani és küldeni. Ezeket Magyarországon az ún. IKKA boltokban lehetett átvenni, és az ott árult „nyugati” kincsekre, Magyarországon nem forgalmazott árucikkekre: kávéra, technikai eszközökre, ruhaneműre, alkoholra elvásárolni. Az utalványoknak sajátos feketepiaca alakult ki Magyarországon, az IKKA boltok előtt üzérek adták-vették az utalványokat. A visszaélések miatt az utalványok rendszerét 1968-tól felszámolták, a pénzt OTP fiókokban kellett ezután beváltani.

Sárközy Réka (Fényképtár)

A Mikes Kelemen Program margójára című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész

 

komment

Az 1848–49-es szabadságharc emlékművei – Törökbecse

2020. június 25. 09:00 - nemzetikonyvtar

Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében. 15. rész

A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.

Nemzeti gyásznapunkon, október 6-án, kegyelettel emlékezünk arra a tizenhárom honvédtisztre, akik Aradon vértanúhalált haltak a magyar szabadságért. Először a „kegyelemből” golyó általi halálra ítélt négy tábornokot végezték ki közvetlenül az aradi vár tövében. Kilencüket pedig kötél általi halálra ítélték – ők a vártól távolabb eső területen, a Maros-parton haltak vértanúhalált. Leiningen-Westerburg Károly tábornokon a zsigmondházi mezőn felállított vesztőhelyen hatodikként hajtották vége az ítéletet.

1_az_aradi_vertanuk_kivegzese_vu.jpg

Az aradi vértanúk kivégzése. Thorma János festménye. In: Vasárnapi Újság, 46. évf. 41. sz., 1899. okt. 8., 694–695.; Digitális Képarchívum. DKA-040588

Leiningen-Westerburg Károly 1819. április 11-én született Ilbenstadtban, a Hesseni Nagyhercegség területén. Felmenői közül sokan katonaként szolgáltak, ezért ő és három fivére is ezt a pályát választották a császári hadsereg kötelékében. 1844-ben nősült meg, és feleség Sissányi Erzsébet révén nagybirtokos lett Törökbecsén, Torontál vármegyében. 1848-ban önként jelentkezett a szerbek elleni hadjáratra. A honvédseregben eleinte bizalmatlanul fogadták, német származása miatt is, elsősorban azonban mégis inkább azért, mert egyik bátyja az ellenséges császári hadseregben szolgált. A szabadságharcban bátorsága és vitézsége hamar kitűnt. Görgei oldalán részt vett a tavaszi hadjáratban, Buda várának visszafoglalásában. Alig múlt harmincéves, amikor elérte a tábornoki rendfokozatot. Az aradi tizenhárom közül ő volt a legfiatalabb.

2_leiningen_westerburg_karoly_arckepe.jpg

Leiningen-Westerburg Károly arcképe. In: Pozder Károly: Leiningen-Westerburg Károly gróf 1848/49-i honvéd tábornok életrajza, Balassagyarmat, Szerző, 1932. – Törzsgyűjtemény

Törökbecse polgárai nem felejtették el az idegenből jött fiatal földesurat, aki a délvidéki területeket védte a betörő szerbektől és életét adta a magyar szabadságért. A városka lakosainak nagy valószínűséggel tetszett a megyeszékhelyen öt évvel korábban felállított Kiss Ernő-szobor, mert annak alkotóját, Radnai Bélát kérték fel Leiningen-Westerburg Károly aradi vértanú tábornok alakjának megformálására is. 
A szobor felavatására ünnepélyes keretek között 1911. szeptember 17-én került sor a Tisza-parton kialakított parkban. Nagybecskerekről korán reggel futott be a vármegyei küldöttség vonata, élükön Dellimanics Lajos főispánnal és Jankó Ágost alispánnal. Ugyanakkor a megyeszékhely polgármestere, Perisics Zoltán automobilon érkezett. A főrendiházat gróf Nákó Sándor, a képviselőházat Návay Lajos alelnök képviselte. A család részéről a tábornok lánya, Leiningen-Westerburg Liza grófnő és unokája, Rita vett részt az ünnepségen.

3_leiningen_szobor_avatasa_vu.jpg

Leiningen-Westerburg Károly szobrának felavatása. In: Vasárnapi Újság, 58. évf. 39. sz., 1911. szept. 24., 781. o.; Digitális Képarchívum. Jelzet: DKA-028732

Az ünnepi eseményről Somfai János, a Torontál című megyei lap felelős szerkesztője tudósított. Feljegyezte a leleplezett szobor talapzatán olvasható szöveget is:

Gróf Leiningen-Westerburg Károly
honvédtábornok
ki Aradon új hazája szabadságának kivivhatásáért
1849. október 6-án
mint vértanú hősi halált szenvedett.

„Nemes lelked, annak vitézsége és géniuszod örökké élni fog
magyar honunk egén és minden magyar szivében.”

Torontál. Politikai napilap (Nagybecskerek), 42. évf. 212. sz., 1911. szept. 18., 3. o. – Törzsgyűjtemény 

Radnai Béla alkotása alig nyolc évig állhatott a Tisza-parton. A berendezkedő új hatalom még a trianoni döntés előtt leemeltette talapzatáról és az akkori városháza alagsorába száműzte a szobrot. Később innen átszállították a Schlesinger-palota udvarán lévő fészerbe. Amikor 1954-ben, az udvar rendezésekor, a fészert lebontották, rátaláltak az épségben megmaradt műalkotásra. A helyi magyarság minden mentési kísérlete ellenére, az államügyész a szobrot odaadta a helyi labdarúgócsapatnak, akik ócskavasként eladták egy közeli öntödének, a pénzből meg sportfelszereléseket vettek.
A törökbecseieknek több évtized múlva némi vigaszt jelenthet, hogy a nemzeti összetartozás jegyében, Mezőtúr városával közösen újra szobrot állíthattak Leiningen-Westerburg Károly tábornok emlékére. Törökbecsén, a Fő utcában található Assisi Szent Klára-parókia kertjében 2009. október 10-én leplezték le a vértanú tábornok mellszobrát, Győrfi Sándor szobrászművész alkotását.

4_leiningen_westerburg_mellszobor_2009.jpg

Leiningen-Westerburg Károly mellszobra. A kép forrása: Fehér Rózsa: Turul a Tiszában. In: Magyar Szó online (Újvidék), 2019. márc. 17.

A kis mezővárosban a XX. század fordulóján még élénken élt az 1848–49-es események emléke, hiszen a Leiningen-Westerburg-szobor avatását megelőzően is állítottak már emlékjeleket a szabadságharc hőseinek tiszteletére. 1903-ban a Piactéren egy turulmadaras emlékoszlopot emeltek, 1904-ben a katolikus temetőben pedig a község védelmében elesett honvédek emlékére leplezték le Horvay János alkotását, a Hungária-szobrot. Ez utóbbi átvészelte az impériumváltásokat, és a Biacsi Karolina restaurátor által gyönyörűen felújított emlékművet a Leiningen-Westerburg-mellszobor leleplezésének napján újra felszentelték.


5_hungaria_emlek_torokbecse_2009.jpg

Hungária-szobor, Törökbecse, 2009. A kép forrása: Fehér Rózsa: Turul a Tiszában. In: Magyar Szó online (Újvidék), 2019. márc. 17.

A törökbecsei 1848–49-es emlékművekről bővebben André Károly Törökbecsei szoboravatások című könyvében itt olvashatunk.

Elbe István

A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei: 1. Hét vidéki emlékmű; 2. Munkács; 3. Nyitra; 4. Dévény; 5. Pannonhalma; 6. Ópusztaszer; 7. Zimony; 8. Brassó; 9. Verecke 1.; 10. Verecke 2.; 11. Arad 1.; 12. Arad; 13. Zombor; 14. Nagybecskerek

 

 

komment

Modiano – Magyar márkák. 6. rész

2020. június 24. 09:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 19. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre hetenként egyet-egyet blogunkban. A sorozat tizenkilencedik részében Kopcsay Ágnes, a Plakát- és Kisnyomtatványtár munkatársa a szinte magyar márkává lett olasz termékről, a Modiano  dohánypapírról írt a reklámplakátok tükrében.

Stühmer, Caola, Orion, Corvin, Közért… Csupa olyan márka, divatosabb szóval brand, amelyről szinte mindenkinek beugrik egy termék, egy logó, egy szlogen. Az egykor ismert, sokszor ma is élő márkákat valaha rengeteg plakát hirdette. A cégeknek a kor legnevesebb alkotói dolgoztak. Magyar márkák – magyar plakátok címmel a Plakát- és Kisnyomtatványtár kiállítást tervezett, amely a koronavírus-járvány okozta kényszerű leállás miatt nem valósulhatott meg. Ezért május 20-tól – az OSZK márkanevet erősítve – szerdánként blogsorozatban mutatjuk be a népszerű magyarországi márkákat hirdető archív kincseinket!
Bár a Modiano nem magyar, hanem olasz eredetű márkanév, a maga idejében Olaszországon kívül Magyarországon volt a legismertebb. És ezt nem csak a kiváló minőségű dohánypapírnak köszönheti, hanem inkább annak a hatalmas reklámkampánynak, amit a termékek köré szerveztek, s amely abban a korban példa nélküli volt. Sorozatunkban eddig inkább a márkákról volt szó, a hozzájuk tartozó plakátok nem minden darabja képviselt művészi értéket, a Modianónál azonban ez másképpen van.

„A Modiano név fogalommá vált a plakátkereskedelemben is. Rengeteg gyűjtője van minden emléknek, amely a gyártól származik. A világhír annak köszönhető, hogy ezek a plakátok már elkészültükkor több kiállításon megjelentek, és nagy sikert arattak, illetve az, hogy számos modernista remekmű készült a Modiano gyár számára.”

Hornyák Balázs: A Modiano diadala. In. dohanymuzeum.hu, 2012. június 1.

Ezt bizonyítja az is, hogy 2015. november 5-én a Christie’s aukciós ház árverésén egy licitáló az egyik legnagyobb magyar plakáttervező, Berény Róbert (1887–1953) Modiano-plakátjának egy eredeti példányáért 37.500 fontot, azaz 16,6 millió forintot(!) fizetett

1_pkg_1929_121-1.jpg

Modiano. Grafikus: Berény Róbert. Jelzet: PKG.1929/121 Plakát- és Kisnyomtatványtár

A papírtermékeket és játékkártyákat előállító üzemet – többek között cigarettapapírt és -hüvelyt gyártó céget – 1868-ban Triesztben alapította a görög származású Saul David Modiano. Az első magyarországi gyárat Fiumében nyitották meg, ezt később Budapestre telepítették át. 1930-ra már a hazai cigarettapapír- és -hüvelygyártás 85%-át a Modiano adta. A növekvő kereslet kielégítésére később több gyárat alapítottak Magyarországon is, és más országokban is.
Az olaszországi gyár grafikusa, Giuseppe Sigon első plakátja, az újságolvasó, cigarettázó férfi és a zsinórírásos Modiano felirat vissza-visszatérő eleme lett később is a Modiano-plakátoknak. A dohányzó férfi a kockás abrosz mögött változatlan, életkora, a kezében lévő újság, és a plakát szövege változó.

Manapság, 2005 óta, tilos dohányárut reklámozni, de a 20. század első felében ez még természetes volt. A Modiano magyar leányvállalatának vezetője, a szintén görög származású Szokratesz Sztavropulosz 1922-től szokatlan reklámkampányba fogott. Nem alakított ki a márkanévhez egy arculatot, hanem szabad kezet adott a művészeknek, ami merész, modern, a kor általános stílusától gyakran eltérő plakátokhoz vezetett, melyeket joggal nevezhetünk műalkotásoknak. Például az egyik első Modiano plakáton, Kónya Zoltán (1891–19??) alkotásán csak egy cigaretta és a füstjéből kialakuló Modiano-felirat látható, azaz a plakát tulajdonképpen roppant egyszerű. Mégis hatásos! Ugyanezt a motívumot később is felhasználta a művész, kiegészítve az alkotást a holddal és a parlament sziluettjével, a szöveg pedig nemcsak a dohányárura, hanem az akkoriban, 1922-ben lezajlott parlamenti választásokra is utal, aktualizálva a korábbi plakátot.

A humor a kor legjobb plakátjaira általában jellemző volt, így a Modiano-plakátokra is. Bortnyik Sándor (1893–1976) egyik plakátján például cigarettázó figura áll egy hirdetőoszlop előtt, melyen a márkát hirdető híres újságolvasó figura, és két másik korábbi plakát is látható. Az egyik Bortnyik saját, első Modiano-plakátja, a másik Kónya Zoltán alkotása.

A következő plakátokon egy Rejtő-szerű figura, egy mosolygós néger arc, elegáns hölgyek és egy keleti motívum is a Modianot hirdeti, bemutatva, hogy az egyes alkotók ugyanazt a témát mennyire sokféle módon közelítették meg. Némelyik nagyon ismert, de van kevésbé híres alkotás is közöttük. Abban megegyeznek, hogy mindegyik látványos, érdekes, a korra, és természetesen a művészre jellemző alkotás.

A sokféleség, a különböző stílusok bizonyítják, hogy a cég széles közönségréteget célzott meg: városiakat és vidékieket, férfiakat és nőket, szegényeket és gazdagokat, fiatalokat és időseket

„Győzd meg a vidék naiv képimádóit, a tisztes fehér szakállak csodálóit, a milliókat, márkád jóságáról. De ugyanakkor fogd meg a nagyvárosi cinikusok, rohanók, tamáskodók elröppenő pillantását is, és itt a jelbeszéd, a telegrammstílus is elég.”

Nádai Pál: Modiano-plakátok. In. Magyar Művészet, 6. évfolyam, 1930, 9–10. sz., 655. – Törzsgyűjtemény

Irsai István (1896–1968) plakátja a művészettörténészek szerint szinte összegzi ezeket az elvárásokat. A dohányzó, fiatal parasztlegény arcát idéző, egy-két vonással jelzett arc, a kalap a nemzeti színekkel, a moderneknek és a népies elvárásoknak egyaránt megfelelt. A plakát – mint sok korábbi is – szinte hazai termékként reklámozza a Modianot.

13_pkg_1931_154-1.jpg

Modiano. Grafikus: Irsai István. Jelzet: PKG.1931/154 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

1939-ben a magyarországi Modiano cégnek megváltozott a tulajdonosa, és a termék neve is. A Diadal márkanév alatt megjelent termék reklámplakátjait is a jól bevált nevek készíttették, Bortnyik Sándor és Irsai István is az alkotók között volt. Természetesen a grafikusok személye garanciát jelentett, így a művészi színvonal megmaradt, de korántsem volt már annyira sikeres a márka, mint a Modiano. A gyár Magyar Szivarkapapír és Szivarkahüvelygyár néven működött, majd a háború után államosították, és nemsokára bezárták.
A Modiano cigarettapapír ma már nem létezik, de a Modiano név igen. A Modiano Kártyagyár ma is egyik jelentős szereplője a játékkártyagyártásnak.
Befejezésül egy, a többitől nagyon elütő Modiano-plakát. A mozgalmas, karikatúraszerű plakát, a viszonylag sok szöveg teljesen elüt a többitől. Érdekessége, hogy a figyelmes szemlélő ezen a plakáton is felfedezheti az újságolvasó urat és Kónya Zoltán plakátját, valamint a bódé tetején lobogó magyar és olasz zászlót.

14_pkg_1928_111-1.jpg

Modiano szivarka papír szivarka hüvely minden trafikban kapható. Grafikus: Bardócz Árpád. Jelzet: PKG.1928/111 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Kopcsay Ágnes (Plakát- és Kisnyomtatványtár)

A Magyar márkák című sorozatunk további részei: 1. rész: Stühmer; 2. rész: Közért; 3. rész: Orion; 4. rész: Corvin; 5. rész: Ibusz

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész; 18. rész; 20. rész

komment

A légszeszkályha és a ruggyanta már megvan – de mi a csuda az a Triplophon?

2020. június 23. 09:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 18. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre hetenként egyet-egyet blogunkban. A sorozat tizennyolcadik részében munkatársunk, Szarka Anita a grafikaiplakát-gyűjtemény érdekesebb darabjainak feldolgozási folyamatát mutatja be.

A könyvtári munka számos különböző munkafolyamatból áll – a nemzeti könyvtár értékeinek látványos bemutatása tanulmányköteteken és kiállításokon keresztül csak az itt folyó fontos feladatok egyike. Ehhez hogy pontosan megismerjük az értékeinket, szükséges részletesen feldolgoznunk a dokumentumainkat.
A jelen helyzet, amit a koronavírus és a távmunka ránk kényszerített, lehetőséget ad a már feldolgozott, adatbázisban rögzített dokumentumok leírásának pontosítására, kiegészítésére, ezzel is segítve olvasóink, kutatóink munkáját.
A Plakát- és Kisnyomtatványtár grafikaiplakát-gyűjteményének integrált könyvtári adatbázisban (elektronikus katalógusban) történő feldolgozása több mint tíz éve kezdődött el a cédulakatalógus felhasználásával. A korai időkben csak a plakáton lévő konkrét adatokat rögzítettük, annak érdekében, hogy minél gyorsabban, minél több dokumentumot tudjunk kereshetővé tenni az online térben.
A plakát témája, tartalma általában a tipográfiailag kiemelt szöveg és az ábrázolt kép együttesével meghatározható. A művészi plakát a nagyvárosi utcakép jellegzetes, szükségszerű, elengedhetetlen velejárója volt, mindig aktuális eseményeket, termékeket reklámozott, így a nehézséget a kiadás pontos időpontjának és az esemény helyének a meghatározása okozhatja. Magán a dokumentumon ezeket ritkán tüntették fel, hiszen a kor emberének egyértelmű volt. Ezen kívül a grafikus személyének felderítése, egy monogram vagy szignó megfejtésével szintén kutatást igényel. Ugyanakkor a gyűjtemény feltárásával ismeretünk, tapasztalatunk segítségével és az idő múlásával ez a feladat egyre könnyebbé válik, mert – ha a konkrét szöveg nem is ad egyértelmű támpontokat – a grafika stílusából, tartalmából következtetve mégis tudunk megközelítő adatokkal szolgálni.
A dokumentumon fellelhető adatokon kívül a kutatást segítjük tárgyszavak, kulcsszavak megadásával, melyek használatával egy-egy téma értő felfedezői több releváns anyagot találnak munkájukhoz, esetleg olyan dokumentumtípusok között – mint például a plakátok –, melyre nem is gondoltak.
A munkafolyamat maga is kutatást igényel, melynek során számos érdekes információval leszünk mi is gazdagabbak.
Ideális esetben – sajnos ez ritkán fordul elő – a szöveg és a kép együttese minden adatot megad a plakát leírására. Ilyen pl. a következő két plakát:

Ennél a korai darabnál már kutatni kellett, hogy megleljük a megfelelő tárgyszavakat, adatokat, mivel számos információt elárul, csak éppen azt nem, mikor, hol és milyen jellegű előadásra próbálja felhívni a figyelmet.

pkg_1914e_0409.jpg

A Városi Színházban, szombaton május 16-án ... Homes G. és neje előadása ő felsége a török szultán előtt ..., [S.l.], [s.n.], Berlin, [1896] – Plakát- és Kisnyomtatványtár

A feldolgozás és kutatás során az alábbi hírlapi cikkekre találtunk:

„Homes és Fey. A század kiváló elméit foglalkoztató modern problémák a hypnosis és a telepatikus mutatványok bámulatos csodáit lesz ritka alkalmunk e hó 11-én a Pavillon nagytermében bámulni. A világhírű Homes-Fey antispiritiszta pár és Davenport kisasszony a hires delejes medium érkeznek e napon városunkba, európai utjokban alkalmat nyújtva a magyarországi nagyobb városok közönségének is, hogy ámulatkeltő hypnotikus és gondolatolvasási mutatványaikat megtekinthessék. Általában az egész európai és honi sajtó a legnagyobb elragadtatással elismeri, hogy a bűvész-társulat által előadott érdekfeszitő mutatványok az általuk felvetett lélektani talányok érdekesség dolgában ritkítják párjukat.”

Békés, 1896, 15. évf, 6. szám – Törzsgyűjtemény

„»Modern csodák.« Az egész világon teljes joggal elismert művész pár: Homes és Fey, akik már évek sora óta az egész világot beutazták és misztikus mutatványaikkal, úgymint: som-nambulizmus, távolbahallás, gondolat-átvitel stb. mindenütt legnagyobb tetszést és elismerést arattak. Berlinben, Budapesten és az összes művelt államok városaiban zsúfolt ház mellett játszottak. Városunkban a színházban folyó hó 20-án és 21-én este félnyolc órakor csak két szenzációs előadást fognak nagyszerű műsorral rendezni. Felhívjuk a t. közönség figyelmét a világhírű művészpárra.”

Zemplén, 1904. 34. évf., 19. szám – Törzsgyűjtemény

A korabeli újságcikkekből az derül ki, hogy Homes és Fey produkciójukkal, mellyel 1891-ben a török szultán előtt is felléptek (Ország-Világ, 1891, 12. évf. 27. szám), többször is turnéztak hazánk településein ebben a két évben. Így máris több adatot tudtunk a leírásban felvenni: hipnózis, bemutató, esemény.

A századforduló idején megjelent kereskedelmi plakátok a kor jellegzetes tárgyait reklámozzák, így az első ilyen jellegű plakát feldolgozása után, ha azt olvassuk, hogy „Radial légszeszkályha” már tudjuk, hogy gázkályhára kell gondolnunk, a „légszeszizzófény” pedig gázlámpát jelent.
Akkor sem jövünk zavarba, ha azt látjuk a plakáton „Magyar Ruggyanta áru gyár” mert a kép sokat segít, igy tudjuk: a gumiabroncs, a gumi, kaucsuk lesz a tárgyszó, amit keresünk, a helyesírás, a plakát stílusa alapján pedig 1900 körül jelenhetett meg.

pkg_1914e_0048.jpg

Continental-Pneumatic. Magyar Ruggyanta-áru-gyár részvénytársaság, [S.l.], [s.n.], Budapest, [ante 1914] – Plakát- és Kisnyomtatványtár

De mi a csuda az a Triplophon? 

pkg_1914e_0266.jpg

Nagy hangverseny a világ legjobb amerikai „Triplophon” beszélő gépével, [Budapest], [s.n.], [ante 1914] – Plakát- és Kisnyomtatványtár

Itt a fellelt információk a korábbi példáknál is kevesebb konkrétumot mutatnak, indul az újabb nyomozás, ezúttal a google keresője segítségével.

gr-tripp_2.jpg

Triplophon. Forrás: World Repository od Manufactured Items

Más források szerint nem biztos, hogy megépítették ezt a bonyolult gramofont, de ha nálunk valamikor a 1900-as évek elején felléptek vele – amint ezt plakátunk alapján elég megalapozottan feltételezhetjük –, akkor valószínűleg igen.
Tovább kutatva azt találtuk, hogy Betty Berane Moszkvában fellépett a Német Gramofon Társaság triplophonjával a századforduló tájékán. Így már bizonyos, hogy létezett ez a különleges zenelejátszó szerkezet.

A bemutatott példák azt mutatják, hogy a feldolgozás során – nemcsak a különleges dokumentumok esetében – gyakran kényszerülünk kisebb-nagyobb kutatómunkát végezni, hogy olvasóinkat a lehető legpontosabb információval lássuk el a gyűjtemények kincseiről. Ha pedig látogatóink egy-egy téma elhivatott kutatói, ők még több adattal tudják kiegészíteni feltárómunkánkat, s ezt mindig örömmel fogadjuk.

Szarka Anita (Plakát- és Kisnyomtatványtár)

A Munkák és napok – és kincsek című sorozatunk további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész; 10. rész; 11. rész; 12. rész; 13. rész; 14. rész; 15. rész; 16. rész; 17. rész19. rész; 20. rész

 

komment